Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz Tanítványa

Az alkalmazottak figyelmébe: Az utóbbi időben nyugtalanítóan megugrott a vidámság, a kedélyes viselkedés és az általános optimizmus szintje az irodában. Kérjük, hogy a lehető leghamarabb térjenek vissza a szokásos, baljós rémülethez. – Üdv, a menedzsment

Evie Sage még sosem élvezte ennyire, hogy A Gonosz asszisztense lehet. Ki gondolta volna, hogy egy felháborítóan jóképű (de csitt, ez ront a hírnevén!) gonosz nagyúrnak dolgozni ilyen kielégítő érzés lehet? Persze a gaztevés fárasztó mulatság, a jók erői idegesítően kitartóak és a szóban forgó mogorva főnök… nos… épp házon kívül tartózkodik.
Ám Rennedawn királyságát komoly baj fenyegeti, minden jel a katasztrófa felé mutat. Valami különös történik a birodalom mágiájával, ami sebezhetővé teszi A Gonosz kastélyát az ellenségeikkel, többek közt ősi nemezisével, Benedikt királlyal szemben.
Vagyis, itt az ideje, hogy Evie szembenézzen élete legnagyobb kihívásával: megmentse A Gonosz rejtekhelyét, minden aljas ügyletét és talán (feltéve, hogy senki nem fog gyanút) az egész királyságot. Csak semmi pánik, Evie. Ehhez persze nem árt elsajátítani pár új képességet. Mint amilyen az árulás. Tőrforgatás. Szövetkezés az ellenséggel. Ráadásul ezek mind olyan… kéjesen szórakoztatóak.
Mi történhet, ha A Gonosz asszisztense hirtelen készen áll arra, hogy A Gonosz tanítványa legyen?

Kiadó: Anassa Könyvek Fordító: Kéri Andrea ISBN: 9786156507457 400 oldal

Hannah Nicole Maehre A Gonosz sorozatával, illetve az akkoriban megjelent első részével – A Gonosz asszisztense - egy random könyvesbolti kirándulásomon találkoztam. Az ötletes, cukin részletgazdag, színes fedlap szinte hívogatott, hogy vegyem kézbe, ezért belekukkantottam a könyvbe, amiből aztán harmincnéhány oldalnyi olvasás és a bolt közepén elfojtani próbált kuncogás kerekedett. Természetesen jött haza velem a kis gyönyörűség. S ahogyan a bevezető, úgy a teljes kötet nagyszerű szórakozásnak bizonyult. Nem volt tehát kérdés, hogy a folytatásnak – A Gonosz tanítványa - szintén a polcomon a helye.

„Ezért volt rossz ötlet bármiféle romantikus kapcsolat. Csak zűrzavarhoz vezetett, vagy ami még rosszabb… érzésekhez.”

Nincs mit szépíteni, engem ez a humoros, modernizált középkorba ültetett romantikus fantasy teljesen megvett magának. Jó, nincs benne glosszáriumért kiáltó összetett világfelépítés. Helyette inkább kicsit olyan, mint a kalandozós, kardozós A herceg menyasszonya csak épp mágiával átitatott verzióban, amiben helyet kap ármány, bosszú, jóslatok, kívánságcsillag és szerelem, no meg egy elvarázsolt béka, plusz egy sárkány, meg további mesebeli lények. A cselekmény nem szerteágazó, viszont újfent tartogat meglepetéseket, ráadásul a többszörös nézőpont kissé feldobja a történetvezetést. Őszintén mondhatom, én egy percig sem unatkoztam, sőt, faltam minden „bánatos béka” és „hólyagos istenekverte himlő” káromkodással meghintett fejezetet.

Még az sem borított ki, hogy a szerelemi szál a lassú izzások leglassabbikának címéért szállhatna versenybe, illetve, hogy holmi végzetlény kavarása miatt e regény végére egyenesen szívet tépő távolságtartásba torkollik, mert ha tyúklépésekben is, de haladunk. Kezdetektől láttam az ellágyuló tekinteteket, a gondoskodó kedvességeket, a fel-fellobbanó szikrákat. Szóval naná, hogy eszeveszetten drukkolok a „plüssmackó, akinek véletlenül konyhakés keveredett a keze ügyébe” főgonoszsága, Trystan, és „nincs egyensúlyproblémám (…) a talajból csupán hiányzik a kellő udvariasság, hogy tudassa velem, amikor közeledik” asszisztens, Evie, egymásra találásáért. És persze igaz, hogy messze még a happy end, de imádom az elénk szórt apró érzelmi morzsákat. Az olyan részeket, mint például a férfi „Azt hiszed, nem érdekelsz? Mintha nem azon gyötrődnék a nap minden percében, hogy mi van veled, és jól vagy-e. A rólad szóló gondolatok kínoznak, akár a pestis.” kirohanása. Vagy épp az a betolakodó által megzavart, gyöngéden szenvedélyesből vaddá váló csókolózás a 46. fejezetben. No meg az a második évad béli vágyódó Anthony Bridgertont idéző jelenet, amikor „A Gonosz az ajtó felé csörtetett, és ahogyan elment Evie mellett, a kézfeje súrolta az övét. A főnöke egy pillanatra megtántorodott, mintha megcsípték volna.”. Olvadtam. Komolyan mondom, szinte már bohózatba illő, mennyire megszédítettek a fejemet ezek a szereplők.

„Te csak egy tanítvány vagy (…) még hosszú út áll előtted, hogy igazi gonosztevő váljon belőled.”

Úgyhogy egyrészt szeretném ismerni a sztori végét, mert jó lenne látni, ahogyan ez a morálisan szürke gonosztevő és napsugaras segítője boldogságra talál, valamint az apadó mágia visszatér a Rennedawn Királyságba, másrészt arra vágyom, minél több időt tölthessek ezek között a lökött, imádnivaló karakterek között. Egyelőre az biztos, hogy angolul idén augusztusban érkezik a harmadik felvonás A gonosz cinkosa (Accomplice to the Villain) címmel, és az írónő már utalgatott egy negyedik részre.

04.26. - Angelika blogja

04.28. - Kitablar

04.30. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Ezúttal antihősök után kutatunk - a szereplő nevét és a regény címét várjuk megfejtésként.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Cor_ol_nus S_ow