Ali Hazelwood: Ez nem szerelem
Rue Siebertnek talán nincs meg mindene, de amije van, az elég: néhány barát, akikre mindig számíthat, az anyagi biztonság, amire gyerekként vágyott, és sikeres biomérnöki karrier. Aztán a munkahelyén váratlanul minden felbolydul, és az új, félelmetesen jóképű cégvezetőjelölt miatt eddigi stabil élete darabjaira hullhat.
Eli Killgore-nak megvannak a maga indokai, hogy miért ragaszkodik ennyire az üzlethez, és ő olyan ember, aki megkapja, amit akar. Egyetlen fájó kivétel akad: Rue. A nő, aki rendkívüli módon izgatja a fantáziáját. A nő, aki elérhetetlennek tűnik számára.A lojalitás és a túlfűtött vonzalom között őrlődve Rue és Eli kihajítják az óvatosságot a laborok és konferenciatermek ablakán. Szenvedélyes viszonyuk titkos, kötöttségek nélküli, de úgy tűnik, ez nem tarthat örökké. És a szív érzékeny műszer, ami egyszerre lehet kemény és kegyetlen is. Rue és Eli tiltott és szenvedélyes viszonya pedig bizonyítja, hogy szerelemben és tudományban mindent szabad.
|
Kiadó: Maxim Kiadó Fordító: Stier Ágnes ISBN: 9789634998839 400 oldal |
Ali Hazelwood alkotásai eddig rendre kellemes kikapcsolódást nyújtottak, és roppant mód tetszik, hogy az írónő mer kalandozni a romantika műfajának altípusai között. Ezúttal - saját bevallás szerint is - kissé sötétebb hangvételű, erotikusabb románc történettel jelentkezett, amelyben végre a főhős nézőpontja markánsan megjelenik. Persze, nem hagyhattam ki.
„Ha képes lennék szeretni valakit, téged választanálak.”
Legnagyobb meglepetésemre, az Ez nem szerelem nálam nem lett azonnali szerelem, hangozzon bármily’ elcsépelten ez a mondat. Tetszett az alapötlet, érdekesnek találtam a múlt megpróbáltatásaitól gyötört főszereplőket, viszont hiányzott az a bizonyos összekattanás. Már a könyv felén túl jártam, mire nagyjából összecsiszolódtam a történettel, és kezdtem érezni az első szikrákat. Végül átmelegedett szívvel, jóleső mosollyal búcsúztam Rue és Eli sztorijától, amelyet számomra az utolsó 100-150 oldal mentett ki a gyenge közepes mezőnyből.
Törtem a fejem, mi okozhatta a kezdeti problémát. Úgy vélem, nagyrészt az, hogy szoknom kellett a szerző által választott, érdekesen kivitelezett, két nézőpontú mesélést. Elsőre töredezett és zavaros érzetett keltett bennem, hogy a könnyebben érthető, nyíltabb főhős fejezetei a kissé távolságtartóbb E/3-ban íródtak, míg a hősnő fejezetei ugyan az közvetlenebbnek ható E/1-ben, ő viszont olyannyira elnyomta a saját érzelmeit, hogy távoli és rideg egyéniségnek látszott. Furcsa módon az események előrehaladtával míg a férfi gondolatai kezdtek kissé repetitívvé válni - hiába találtam édesnek, mennyire elfogadja Rue iránt hirtelen fellobbant érzelmeit, és a nő sérültségét, különcségeit egyaránt -, addig a hősnő nézőpontja képes volt újdonsággal szolgálni, hiszen Rue önmagán is elcsodálkozva kezdett lassanként engedni a fagyosságából. Egyébként az, hogy érzelmi fejlődése nem egy csapásra történt, és nem törölte el karakterének alapjait, nekem nagyon tetszett. S bár kezdetben nem gondoltam volna, hogy végül ezt írom majd, de a testi szerelem ábrázolását szintén méltatnom kell. Értékeltem, hogy a kezdeti kissé bizarr, és lélektelen ridegség helyét apródonként átvette az intimebb, érzelmekkel átfűtött hangulat, illetve tetszett, hogy itt tényleg megvitatták, ki mire vágyik, és aztán valóban szem előtt tartották a másik vágyait, igényeit.
„… mert veled sosem kell azon aggódnom, hogy túl fura vagyok, túl kedvetlen, túl oda nem illő. Te sosem érezteted velem, hogy más lennék, mint pont jó.”
Volt egy visszatérő részlet, ami viszont a kezdetektől megvett magának. Imádtam azokat a jeleneteket, amelyekben a főszereplők mintegy cserealapon vallottak életük meghatározó, nehéz, mások előtt szégyellt pillanatairól egymásnak. Egyrészt megérintett, hiszen nem könnyű feltárni ilyen sebeket, másrészt jó volt látni, ahogy a magukban szörnyűnek tartott dolgaikat a másik ítélkezés nélkül elfogadta.
Összesenjében egyáltalán nem bánom, hogy elcsábultam erre a regényre. Tény azonban, hogy nem egy klasszikus értelemben vett románc, sokkal inkább mondanám esettanulmánynak arról, ahogyan két megtört lelkű ember beletanul az egy pár részeként való létezésbe. Úgyhogy részemről kijár egy főhajtás az emiatt is találó Ez nem szerelem címnek.
01.06. - Hagyjatok, olvasok (i)
01.10. - Pandalány olvas
01.12. - Zakkant olvas
01.13. - Hagyjatok, olvasok
Nyereményjáték:
Minden állomáson egy olyan kérdést találtok, amelyre a regény beleolvasója rejti a választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kik ismertek tech körökben?