Christina Lauren: Az igazszerelem-kísérlet
Felicity Chen, becenevén „Fizzy”, még sosem volt szerelmes, márpedig ő az egyik legismertebb romantikusregény-író az országban. Mindeddig bort ivott, és vizet prédikált: kezdi hiteltelennek érezni magát.Connor Prince egyedül neveli a lányát, dokumentumfilmes munkájának köszönhetően azonban sokat lehetnek együtt. A főnökét viszont a profit érdekli, és előáll azzal, hogy Connor készítsen valóságshow-t. Connort ekkor hozza össze a sors Fizzyvel, és megfogalmazódik benne a tökéletes műsorötlet: mi lenne, ha a romantikus regények királynője az egész világ szeme láttára szeretne bele valakibe?
Vajon rá tudja venni Fizzyt a szereplésre? Connornak átfut az agyán, mi van, ha itt talál rá a tökéletes partner. Érvényesülhet egyáltalán a kémia, ha a felek a kamera két különböző oldalán, a forgatókönyvben rögzített szerepkörben helyezkednek el?
|
Kiadó: 21. Század Kiadó Fordító: Lévai Márta ISBN: 9789635684151 416 oldal |
A Christina Lauren néven alkotó duó - Christina Hobbs & Lauren Billings - regényeivel eddig mintha nem találtam volna az arany középutat, vagy bejövősök vagy nyögve nyelősek voltak számomra, ezért mindig kicsit bizonytalan vagyok, belevágjak-e a legújabb történetükbe. Ám Az igazszerelem-kísérlet fülszövege roppant mód izgatta a fantáziámat, ráadásul, hangozzék ez bármily’ szörnyen sekélyesnek, a borító színei, no meg az élfestés szintén csábított. Persze nem én lennék, ha azért ne találtam volna valami plusz aggódni valót. Nevezetesen, hogy Fizzy, a hősnő, már A lelkitárs-egyenlet lapjain bemutatkozott az olvasóknak, én pedig a korábban említett aprócska problémám miatt annak a könyvnek az olvasását (is) halogatom már egy ideje. Végül azzal hessegettem el ezen aggályomat, hogy ha szinte sehol nem kimondottan összetartozóként hivatkoznak a két kötetre, akkor csak nem lesz baj, ha előismeret nélkül vágok bele ebbe a spinoff sztoriba. Örömmel jelentem, egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy ne lennék képben az ezelőtti események kihagyása miatt.
„… romantikus értelemben sokszor pontosan azt jelenti a szerelem, hogy túl lássunk az alapvető feltételezéseinken.”
Az igazszerelem-kísérlet számomra romcomos, kicsit chic-lites érzetet keltő, kellemes kis olvasmány volt, sajnos azonban várakozásommal ellentétben nem tudott kedvencemmé válni. Az alapötlet szerintem csudajó. Egy sikeres romantikus regény írónő, mint egy randizós reality show főszereplője, aki nem másba, mint a műsor producerébe zúg bele? Részemről megvettem kilóra. A talpraesett Fizzy, aki kimondja, amit gondol, aki nem fél akarni dolgokat, aki kiköveteli, ami szerinte jár neki, nos, pont olyan hősnő, akit szeretek: szókimondó és öntudatos. Connor pedig a könyves álompasik poszterfiúja lehetne. Szépen megtermett férfiú, akin a kockás flaneling és az öltöny egyaránt dögösen fest, ám ami még fontosabb, odaadó apuka, elhivatott a környezetvédelem mellett, plusz nem csak jó szerető, hanem kitűnő, figyelmes társaság. Valamint - és ahogy öregszem, egyre inkább tudom értékelni az ilyet - tetszett, hogy mindketten a harmincas éveikben járnak, sőt, a hősnő négy esztendővel még idősebb is.
„Nekem úgy tűnik, elég nehéz lebilincselő könyvet írni, ha az olvasó előre tudja, hogyan fog végződni.”
Adott volt tehát egy szuper alaphelyzet, illetve a nagyszerű főszereplők, én mégsem éreztem azt, hogy ez a könyv ellopta volna a szívemet. Az ok semmi eget rengető, inkább több apróság együttese. Bár szimpatikus volt Fizzy egyenessége, humora és szex-pozitivitása, néha kicsit túlzónak és harsánynak éreztem a személyiségét. Imádtam Connor őszinteségét (eltekintve persze attól a bizonyos múltbéli botlástól), nyitottságát, azt, hogy mennyire törődik a lányával, mennyire nagyra becsüli Fizzy-t, de a váltott nézőpontú elbeszélés ellenére úgy találtam, mintha képtelen lettem volna kellően megismerni. Talán nem ez a legtalálóbb kifejezés... Igazából mindkettejükkel kapcsolatban azt éreztem, hogy kedvelem őket, mégsem alakult ki velük olyan kötődésem, hogy vadul drukkoljak értük, hogy a saját gyomromban érezzem az ideges pillangókat, amikor végre elcsattant az első csók, vagy, hogy olvadozzak a boldogságtól a nagy gesztus pillanatában. Ha emellé odatesszük, hogy akadt olyan szenvedélyes jelenet, ami mintha nem tudta volna eldönteni, hogy erotikus, avagy épp szépeskedő legyen, valamint hogy mindvégig könnyedén meg tudtam szakítani az olvasást, akár az sem lenne meglepő, ha a nem tetszik felé billene el a mérleg.
„… imádom a romantikus történeteket. Imádom, ahogy elöntik az érzések a mellkasomat, amikor egy szép csókjelenetet olvasok, meg azt, ahogy a tüdőmből kiszorul a levegő, amikor szorongat a félelem, hogy elérünk-e valaha az ’és boldogan éltek, míg meg nem haltak’ megrázó, bugyborékoló öröméig.”
Viszont akadt valami, ami nálam hatalmas pozitívum volt, és képes volt a háttérbe szorítani, elhalványítani a problémákat. Mégpedig az, hogy ez a regény, ahogyan a Köszentnyilvánításban oly találóan megfogalmazták a szerzők: egy csodás szerelmes levél a románcoknak és a rajongó táboruknak. Imádtam a sztereotípiákat két lábbal tipró jeleneteket, a különböző hős típusok és az olvasók szeretetének említéseit, de legfőképpen azt, ahogyan újra és újra ismétlésre került, hogy az irodalom e gyakran lenézett válfaja egyrészt hatalmas üzlet, másrészt hatalmas olvasótábor napi kis boldogság bonbonja.
Úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy adtam ennek Az igazszerelem-kísérletnek egy esélyt. ;)
09.21. - Angelika blogja
09.23. - Csak olvass!
09.25. - Dreamworld
09.27. - Szembetűnő
09.29. - Hagyjatok, olvasok!
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunk a cselekményhez kötődő fontos elemekre épül. Minden blogger bejegyzésében találtok pár kiemelt betűt, a ti dolgotok pedig beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a betűkből összerakott szót!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)