Tessa Dare: A hercegné alkuja
Ashbury hercege visszatér a háborúból, de az arcán és a lelkén is nyomot hagyó sérülések miatt teljesen megváltozik az élete. Magányosan és keserűen telnek a napjai; éjjelente céltalanul bolyong London utcáin, halálra rémítve a környékbelieket, még az útonálló banditákat is.Van azonban egy kötelessége, aminek eleget kell tennie: gondoskodnia egy örökösről, és ehhez mindenekelőtt találnia kell egy feleséget. Amikor Emma Gladstone, a plébános lányából lett varrónő menyasszonyi ruhába öltözve megjelenik a könyvtárszobájában, a férfi úgy dönt, hogy ő pont megfelel a célnak.
Világos szabályokat állít fel:
◆ csak éjszaka lesznek férj és feleség, a sötétben ◆ csókolózásnak helye nincs ◆ a harci sérüléseiről nem eshet szó köztük ◆ de ami a legfontosabb: miután Emma terhes lesz, soha többé nem kell egy ágyban aludniuk.
Emma viszont nem egyszerű eset. Neki is megvannak a maga feltételei:
◆ minden este együtt vacsoráznak ◆ és beszélgetnek ◆ sőt kedvükre tréfálkoznak egymással, ahogy férj és feleség szokott ◆ de ami számára a legfontosabb: ha megismeri a sebek mögött rejtőző férfi valódi arcát, és beleszeret, az minden szabályt felülírhat.
|
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Fordító: Margittay ISBN: 9789635974047 360 oldal |
Tessa Dare nevével évekkel ezelőtt találkoztam, sőt, az akkor olvasott regénye teljesen levett a lábamról. Valamely rejtélyes okból mégis öt esztendő múlt el anélkül, hogy újabb kötetét vettem volna kézbe. Aztán múlt júniusban érkezett az örömteli hír, miszerint a Könyvmolyképző Kiadó is meglátta benne a fantáziát, és hamarosan kiadja tőle az első könyvet. S milyen az emberi természet… fél évtizedig a sürgető kényszer legapróbb morzsáját sem éreztem, hogy aztán az utóbbi pár hónap várakozását gyötrelemként éljem meg. Olyannyira, hogy a tavalyi nyár utolsó napjaiban már sehogy se bírtam magammal, és beadtam a derekam az angol eredeti hívó szavának, hogy aztán most tavasszal újrázzak egyet a magyar fordítással. Meg kell mondanom, egy csöppet sem éreztem tehernek a már megismert történet ily hamar újbóli olvasását.
„Sokszor a legkezelhetetlenebb teremtésekből lesznek a legszeretőbb társak.”
A hercegné alkuja pont olyan történelmi románc, amit imádok. Olvasmányos stílusú és jó ütemű. Egyszerre van benne lélek és szenvedély, humor és némi gyötrődés. Van benne egy pici a Szépség és a Szörnyetegből, és jó nagy adag a korai Amanda Quick regényekből. Két erős, elfogadásra áhítozó, gondoskodó karakter szeret egymásba, miközben szinte folyamatosan évődnek. Kitűnő szórakozás az első, abszurd helyzetben nyitó oldaltól, az utolsó, édes epilógust nyújtó lapig.
A csak-kíváncsian-belekukkantokból csakhamar 65%-nál-tartok-és-lassan-ideje-lenne-nyugovóra-térni lett, hogy aztán másnap nagyon viszkessenek az ujjaim, hogy mihamarabb tovább lapozhassak. Úgyhogy nyugodtan állíthatom, nekem ez a sztori nagyon jól csúszott. Élveztem a szócsatákat, jót mulattam az ármánykodó szolgákon, megkedveltem a nem mindennapi hölgyek klubját, és leginkább imádtam Ash és Emma egymásra találását. Tetszett, hogy ilyen különleges páros az övék: egy harci sérülés miatt részben torzult kinézetű, borongó nemes, és egy talpraesett, felvágott nyelvű varrónő. A morcos és a napsugár, akiknek pont egymásra van szükségük ahhoz, hogy kiteljesedhessenek és boldogságra leljenek. Szerettem, ahogyan cukkolódtak és kötekedtek egymással, ahogyan figyeltek a másikra és tettekkel igyekeztek kimutatni a törődésüket; szerettem, ahogyan apródonként nyitottak a másik felé; még azt is szerettem, amikor veszekedtek, mert vitáikban ott volt a szív, ráadásul sosem húzódott sokáig a konfliktus, az összeveszést csakhamar kibékülés követte. Méghozzá gyakorta roppant szenvedélyes! Mert azt bizony meg kell hagyni, kettejük közt kezdettől izzott a levegő, s miután némi komikus fennakadást követően elhálták a házasságot, gyakran és meglehetős ötletdús módon találtak örömöt egymás karjai között.
„Itt vagy (…) A szívemben. Valahogy beszabadultál ide, amikor egy pillanatra nem figyeltem.”
Imádtam ezt a könyvet. Kellemes és könnyed a stílus, nagyszerűek a szereplők, van benne mélység, de sosem válik túl komorrá, és pont annyira tündérmesésen rózsaszín, ami anélkül tesz boldoggá, hogy túl csöpögéssé válna. Őszintén szívből ajánlom mindazoknak, akik szívesen töltik idejüket Julia Quinn, Sarah MacLean vagy épp Lisa Kleypas írásaival. Szerintem nem fognak csalódni.
♥ A recenziós példányt hálásan köszönöm a kiadónak!