Elizabeth Hoyt: Duke of Sin - A bűn hercege
| Halálosan jóképű. Hiú. Lelkiismeretlen. Valentine Napier, Montgomery hercege mindent megtesz azért, hogy az irányítása alatt tartsa az embereket, és ennek érdekében még a zsarolástól sem riad vissza. A száműzetésből hazatérve egyetlen cél vezérli: bosszút akar állni azokon, akik ártottak neki. Ám a tervét keresztülhúzhatja az, amit az otthonában talál. A házasságon kívül született házvezetőnő, Bridget Crumb ravasz, okos és mindenekfelett hűséges. Amikor Montgomery hercege megzsarolja az arisztokrata származású anyját, Bridget a főúr szolgálatába áll, hogy felkutassa a terhelő bizonyítékot – ám valami sokkal veszélyesebbre bukkan. Montgomery hercegét teljesen elvarázsolja a megtévesztően pedáns – és meglepően szellemes – kémnő. Bridget pedig hiába próbálkozik, nem tud ellenállni a herceg sármjának. Az akaratok viadala közben azonban rá kell jönniük, hogy mindketten titkokat őriznek, és egyikük sem olyan becstelen, és nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik… |
Elképesztően jól esett olvasni ezt a regényt! Vitt magával a humort és sötétséget elegyítő, komplex történet. Tetszett és izgalomban tartott a háttérben játszódó cselszövősdi. Könnyedén megszerettem a főszereplőket, és imádtam kettejük incselkedését. Kimondottan nehezen tudtam csak le-letenni a könyvet, annyira nem akaródzott félbe szakítani ezt a pompás kalandot. Azt kell mondanom, az egyébként sem rossznak tartott Maiden Lane sorozat kötetei között nálam ez a rész kedvencé lépett elő, sőt, merem állítani, Elizabeth Hoyt egyik legjobb írása ez. Kicsit titokzatos, kicsit bűnös, kicsit érzéki, és roppant eredeti.
„Mindenkinek, akivel előfordult, hogy reménytelenül beleszeretett... a rosszfiúba."
Csakúgy, mint maga Valentine Napier, Montgomery hercege, a főhős. Már ha kellő szabadsággal kezeljük a hős kifejezést, mert őkegyelmessége bizony kétes erkölcsi érzékkel, csábító nyájassággal, találékony rafináltsággal, gyakran a zsarolástól, olykor az erőszak bizonyos válfajaitól sem visszariadva éli az életét, sakkfiguraként tekintve az arisztokrácia tagjaira a hatalomért folyó játékban. Szerintem senki nem lepődik meg, ha elárulom, hogy az írónő egyik interjújában azt mondta, részben a Tom Hiddleston alakította Loki, részben a Patrick Jane által életre keltett Mentalista ihlette Valt. S ha egy ilyen férfi találkozik egy karakán, gyakorlatias és okos nővel… Hmm, akkor bizony engem nagyjából le is vett a lábamról a sztori, s innen már csak egy lépés, hogy rajongjak. Ez a könyv pedig játszi könnyedséggel tette meg azt a lépést. Hogy miért?
„… maga volt a bűn, Bridget pedig kis időre bűnbe eshetett.”
Mert az egymástól elsőre ég és föld módjára különbözőnek tűnő főszereplők nagyszerűen, részletesen megrajzolt karakterek, akik tökéletlenségükkel válnak szerethetővé. A szerző ügyesen bemutatta, mi motiválja őket, de emellett arra is hagyott teret, hogy fejlődhessenek, változhassanak. Szerencsére ez utóbbival megmaradva a hitelesség talaján, például nem kivetkőztetve lénye eszenciájából a dekadens és excentrikus főhőst, helyette inkább csak lágyítva, szelídítve csöppet rajta. Ami még nagyon tetszett mind Valentine-ben, mind Bridgetben, hogy milyen hűséges és állhatatos jellemek, illetve, hogy mennyire szeretnek olvasni és milyen intelligensek mindketten. Imádtam az elmés csipkelődésüket, egyenesen élmény volt olvasni civódásukat.
„Valami nem stimmel, amikor egy házvezetőnő kioktat egy herceget arról, hogy mi a dolga.”
Néhányak számára talán furcsa lehet, hogy egy, a 18. század derekán játszódó történetben két ennyire különböző társadalmi osztályba tartozó fiatal találjon egymásra, de számomra ez inkább újabb pozitívumot jelentett. Annyira illett az öntörvényű herceghez, hogy fittyet hányjon a társadalmi elvárásokra, plusz annyira jól kiegészítették egymást a pragmatikus házvezetőnőjével, hogy ennek egyszerűen így kellett történnie. Ráadásul ennek a nem épp konvencionális felállásnak köszönhetően bennem nem egyszer felrémlett Patricia Gaffney Megszerezni és megtartani című regénye, amely egyik régi nagy kedvencem, tehát ez nálam határozottan jó pont.
Ha kedvenc jelenetet kellene választanom, bevallom, bajban lennék, de talán egy egészen apró momentum lenne, amit végül kiemelnék. Azt a pillanatot, amikor Val teljesen öntudatlanul kinyúl Bridget keze után, csupán azért, mert nem szeretné, ha az máris elhagyná a szobát. S mitől varázslatos ez? Mert ez a nagy konfliktus, s pláne a nagy szerelmi rádöbbenés előtt esett meg, ráadásul egy másik nemesember társaságában.
Minden történelmi románc kedvelőnek melegen ajánlom. Annak, aki szerette Amanda Quick Bukott angyalát vagy épp Lisa Kleypas Az ördög télenjét, egyenesen kötelező darab. Remélem, ti legalább annyira elbűvölőnek találjátok majd A bűn hercegét, mint én. Aki pedig valami oknál fogva kihagyta volna a Maiden Lane széria korábbi kilenc kötetét, ne aggódjon, önmagában is élvezhető és érthető a történet. Mindazonáltal azt nem tudom megígérni, hogy nem az lesz a vége, hogy kíváncsivá váltok a többi részre.
Könyvinfók:
| Műfaj: történelmi románc Sorozat: Maiden Lane 10. Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű Ki? Valentine Napier, Montgomery hercege (29) & Bridget Crumb (26) Hol? London, Yorkshire Mikor? 1741 október Érzékiség? izzó Szerelmi háromszög? - Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen |
05.15. - Betonka szerint a világ
05.17. - Könyvvilág
05.19. - Angelika blogja
05.21. - Olvasónapló
05.23. - Dreamworld
Nyereményjáték:
A turné minden állomásán a Maiden Lane sorozat egy-egy szereplőjének nevét rejtettük el. A ti feladatotok az, hogy megtaláljátok ezt a nevet, a rafflecopter megfelelő dobozába pedig annak a könyvnek a címét írjátok be, melynek a főszereplője volt.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway