Elizabeth Hoyt: Sweetest Scoundrel - Édes ​csábító

A szigorú, pedáns és takarékos Eve Dinwoody feladata, hogy szemmel tartsa a bátyja, Montgomery hercegének a befektetéseit. Amikor azonban London legnépszerűbb színházának, a Harte Vigadójának a pénzügyeit veszi a kezébe, az intézmény irányíthatatlan igazgatójával, Asa Makepeace-szel is szemben találja magát.
A színház tulajdonosaként az olykor trágár és vakmerő Asának már így is eléggé meggyűlik a baja az öntelt színésznőkkel és énekesekkel, ráadásul a közelgő újranyitást valaki mintha szándékosan meg akarná hiúsítani. Az olyan krajcároskodó aggszüzekre, mint amilyen Eve, pedig végképp nincs ideje, és nem is hagyhatja, hogy egy arisztokrata nő parancsolgasson neki… akármilyen vonzónak is találja.
Az Asával folytatott heves viták ellenére Eve nem adja fel, hogy a Harte Vigadóját sikerre vigye. Ám minél jobban próbálja irányítani az öntörvényű igazgatót, annál nehezebb kivonnia magát a csábító férfi nyers vonzereje alól. Le sem tagadhatnák a köztük izzó szenvedélyt – amit kioltani a legnagyobb baklövés lenne!

Ha történelmi romantikus kötetet veszek kézbe, általában nem várok el túl informatív korrajzot, beérem azzal, ha nem ütközök lépten-nyomon anakronizmusokba. Kellemes, olvasmányos stílusban tálalt, könnyed szerelmi sztorit keresek, lehetőleg némi szenvedéllyel nyakon öntve. Ha pedig még esetleg némi különcség –kémkedés vagy hasonló kalandok, szokatlan származás vagy foglalkozás, testi hiba vagy mély lelki sérülés – is belefér a történetbe, akkor nagy valószínűséggel elégedetten merülök majd el a lapok között. S mivel Elizabeth Hoyt regényei (egy-két ritka kivételtől eltekintve) tökéletesen megfelelnek ezeknek az elvárásoknak, bármikor kapható vagyok az olvasásukra, hiszen tudom, a kikapcsolódásom garantált.
Így történt ez a Maiden Lane sorozat kilencedik kötetének esetében is. Az Édes csábító pár lazító, szórakoztató órára ismét a 18. századi Londonba repített, hogy szemtanúja legyek egy friss románc kialakulásának, no meg a Harte Vigadója újranyitásának, miközben számos régi ismerőst szintén volt szerencsém viszontlátni.
„… mint egy nyári zápor: hirtelen volt, heves és mindent elsöprő.”
Montgomery megátalkodott hercegének törvénytelen húga, a kimérten fegyelmezett, józan gondolkodású Eve Dinwoody, valamint a heves, olykor nyers, ám elbűvölő viselkedésre szintúgy képes Mr. Hart, született Asa Makepeace kapcsolata nem épp a mennyekben köttetett. Mégis kénytelenek együtt dolgozni, hisz a színház felújításának fő patronálója a herceg, aki távollétében húgocskájára bízta pénzügyeinek felügyeletét. Ezért, bár a direktor urat bosszantja a kis hárpia feltűnése, nem igen tud mit tenni, hisz a könyvelés áttekintéséhez a nőnek minden joga megvan. Más kérdés, hogy kettejük acsarkodó hangvétellel induló viszonya csupán rövid ideig képes szigorúan üzleti maradni, hamarosan utat tör magának Asa szenvedélyes temperamentuma, és Eve természetes kíváncsisága. Izgató, mi több, incselkedő beszélgetések, vad csókolózások és még vadabb pásztorórák következnek. Mindeközben baljós balesetek lassítják az építési munkálatokat, ezzel már-már szabotálva az újranyitási előadást. Ráadásul mintha Eve szörnyű rémálmai is megelevenedni látszanának…
„Miért nem maradhat minden úgy, ahogy eddig volt? Én a színházammal foglalkozom, maga pedig itt lesz…”
Egy-egy parázsabb párbeszédet leszámítva, szerintem picit lassan indult be a történet. Később viszont élvezetes ütemben haladt előre a románc és izgalmasan sűrűsödtek a vészjósló események. Jól szórakoztam. Tetszett, hogy minkét főszereplő múltját terheli gyötrelmes eset, de mindketten igyekeznek úgy élni, hogy ne az határozza meg a tetteiket. Örültem, amikor megnyíltak a másiknak, beavatták egymást a fájdalmukba. S hiba lenne elhallgatnom, milyen nagyon kedvemre valóak voltak kettejük szenvedélyes légyottjainak jelenetei. Amit sajnálok, hogy a boldog lezárás elképesztő mód hirtelen és teátrális lett. Picit olyan érzésem volt, mintha az írónő rápillantott volna az oldalszám kijelzőre, és látva hol tart, gyorsan be akarta volna fejezni.
„– Egy gyönyörű nő van az ágyamban, micsoda kellemes meglepetés! – Ahogy felnézett, a szája sarkában kegyetlen mosoly villant. – Mondja, Mrs. Crumb, mégis mit keres?”
Habár Valentine Napier, Montgomery hercege pár üzentváltástól eltekintve mindössze e fenti sor erejéig lépett színre ebben a részben, megérdemli, hogy szó essék róla. Ez a gazdag, jóképű, másokat manipuláló, minden erkölcstől mentes ördög kötetről kötetre ott ügyeskedett a színfalak mögött, és egyre jobban felpiszkálta a kíváncsiságomat. Most épp mindenki azt hiszi, a kontinensre utazott, de erős a gyanúm, hogy titkos folyosók és búvóhelyek rejtekén húzta csak meg magát Londonban. Nagyon érdekelne, vajon ezúttal milyen őrült tervet eszelt ki, s egyáltalán, mi ennek a nem mindennapi, bűnös embernek a mozgatórúgója. S mivel végre az ő könyve következik a sorban, remélem, hamarosan választ kapok minden kérdésemre!

Könyvinfók:


Elizabeth Hoyt

moly
goodreads
Kiadó: General Press
Fordító: Nagy Györgyi Eszter
ISBN: 9789634522270
320 oldal

Műfaj: történelmi romantika
Sorozat: Maiden Lane 9.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Asa Makepeace (~34) & Eve Dinwoody
Hol? London
Mikor? 1741
Érzékiség? izzó
Szerelmi háromszög? -
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

03.25.Olvasónapló
03.26.Könyvvilág
03.27. – Angelika blogja
03.28.Betonka szerint a világ
03.29.Dreamworld
03.30.Insane Life

Nyereményjáték:

Mostani blogturnénk valamennyi állomásán egy-egy magyar színházról készült képet találtok, amelynek teljes nevét várjuk tőletek a rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Angi

Angelika most, túl a negyedik x-en, immár több, mint húsz esztendeje nagy rajongója a mindig boldog véget érő történeteknek. 2010 januárja óta ír rövid beszámolókat az általa olvasott regények (egy részé)ről.