Beth Flynn: Nine Minutes - Kilenc perc
| Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja. Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme. Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe. Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy? |
„A férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam volt, és most is az.”
Gyanítom, a kisebbség táborába fogok tartozni, de én bizony nem estem ki a papucsomból ettől a sztoritól. Pedig az általam korábban látott értékelések alapján bizony arra számítottam. Azt hittem, ettől a könyvtől elakad majd a szavam, és napokig jó féle poszt-könyv-mámorban lebegek majd. Nos, meglepő módon nem.
„… az ember nem kaphat meg mindent egy párkapcsolattól.”
A regény ígérete iszonyatosan csábított. A prológus elképesztő nagyot ütött, mondhatni a lapok mellé szögezett (legalább is egy időre). A regény utolsó 5% szintén hihetetlen intenzív élményt nyújtott, ráadásul elindított bennem egy sor mi van, ha gondolatot. Ám a köztes résszel bajban vagyok. Egyrészt látom a lehetőséget, másrészt képtelen voltam elveszni a sztoriban. Pedig az igazán jó kötetek egyik ismérve, hogy a történetben élek, hogy képtelen vagyok kiszakadni belőle, hogy a szereplőkkel lélegzek, aggódok és örülök. Itt ez sajnos nem történt meg. S faramuci módon ezért legfőképpen az a narratíva stílus a felelős, ami az egyik különlegessége a Kilenc percnek, nevezetesen, hogy autobiográfia szerűen meséli el a történéseket. Mindent Ginny szemszögéből, az ő visszaemlékezéséből tudhatunk meg. Viszont rendkívül tárgyilagos, higgadt és visszafogott módon. Úgy értem, nekem hiányzott a valódi érzelmi töltet, a tényleges mélység. Olyan volt, mintha a Leslie nevű újságíró által készített mélyinterjú anyagát hallgatnám. Azt az interjút, amihez láthatólag nem füllött igazán a foga a hősnőnek, mert bár a tényeket, a főbb eseményeket mind elmeséli, nem volt célja, hogy igazi karaktert adjon a szereplőknek, hogy magával rántson minket, olvasókat, abba az érzelmi zűrzavarba, ami a Grizzel töltött éveit áthathatta. És számomra emiatt mindössze közepes élményt jelentett az amúgy roppant sötét, tragédiáktól, manipulációktól és titkoktól súlyos történet.
„Az olvasók ezt akarják, egy szerelmi történetet, és szükségem van egy csattanóra a végén.”
Na igen, titkok. El kell ismernem, komoly konspirációs eszmefuttatást indított el bennem a könyv lezárása, annak ellenére, hogy voltaképp akár így, egymagában is fogyasztható. Ráadásul ezek a gondolatok elég felemás érzéseket keltenek bennem. Mert látom én, hogy Grizz micsoda bűntetteket követetett el, de atyám, azt kívánom, bárcsak lenne rá mód, hogy éljen, és újra egymásra találjanak Ginny-vel. Persze tudom, hogy Cicc törvényes férje ebben azért komoly akadályt jelentene, de őszintén szólva nekem csöppet sem szimpatikus a pasas, olyan nem jó értelemben bizsereg tőle a bőröm, így simán hajlandó lennék feláldozni az ügyért. Ugyanakkor persze nagyon is elképzelhető, hogy mindezt csak azért hordja össze az agyam, mert annyira epikus szerelmi történetet akartam, plusz áhítozok egy valódi happy endre. Az igazság viszont az, hogy ez a regény messze nem egy hagyományos értelemben vett love sztori. Nem édes, nem szexis, nem érzelmes. Könnyednek vagy rózsaszínnek meg aztán végképp nem mondanám. Érdekes. Talán ez a legmegfelelőbb szó rá. Így egy különös befejezés passzolt hozzá a leginkább.
Kedvenc idézet:
„… hagyni kell, hogy az emberek megvívják a saját küzdelmeiket, és felelősséget vállaljanak a döntéseikért.”
Zenék a könyvben:
Steppenwolf – Magic Carpet Ride ♪ ♫ ♬
Jeannie C. Riley - Harper Valley P.T.A. ♪ ♫ ♬
Jimi Hendrix - Star Spangled Banner ♪ ♫ ♬
Boston - More than A Feeling ♪ ♫ ♬
Könyvinfók:
| Műfaj: dark románc Sorozat: Kilenc perc 1. Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Ginny nézőpontú Ki? Jason William Talbot & Guinevere Love Lemon Hol? Dél Florida Mikor? 1975-2000 Érzékiség? visszafogott Lezárás? függővég Önállóan olvasható? akár |
09.25. – Angelika blogja
09.27. – MFKata gondolatai
09.29. – Sorok között
10.01. – Könyvvilág
10.03. – Betonka szerint a világ
10.05. – Dreamworld
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban motormárkák utáni nyomozásra invitálunk titeket. A blogturné állomásain található rövid leírások alapján kell kitalálnotok egy-egy híres vagy épp hírhedt motorlegendát. Fontos! A megfejtésben a márkának és a típusnak egyaránt kell szerepelni pl így: Harley-Davidson Sports Model KH Flathead.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveawayAz 1954-es, Benedek László által rendezett A vad című filmben egy ilyen motor hátán látható Marlon Brando.