Shakespeare mangák - Hamlet

Az első színházi élményem, amire emlékszem is valamennyire, Shakespare Hamletje. Ugyan mint kisiskolás nem nagyon értettem a történetet, de a díszletek, a kosztümök, a rímes, hangzatos szavak olyannyira elvarázsoltak, hogy azóta is rajongója vagyok a nagy drámaírónak. Ha hozzájutok, szívesen nézek meg mindenféle feldolgozást. Legyen szó a Kenneth Branagh féle vagy épp Baz Luhrmann filmadaptációról, mind szórakoztat, hiszen a sztorikat istenien megírta az Avoni hattyú.
Idén két olyan műfaj is alapul vette a műveit, amelyekben őszintén szólva a legkisebb mértékben sem vagyok járatos. Az anime (Romeo x Juliet) és a manga. Amikor az Agave Kiadó őszi kínálatában megláttam a Manga Shakespeare sorozat darabjait, a Hamletet és a Rómeó és Júliát, kíváncsi lettem, vajon mit kezdtek a rajzolók ezekkel a klasszikusokkal.
A kötet kinézete igényes, és nagysága olyan, amit imádok, hiszen szuperül befér a táskámba, így könnyedén vihettem magammal. Bárcsak a romantikus regényeket adnák ki női táskákra és nem kofferekre méretezve... De kissé elkanyarodtam. Szóval a könyv szép. A sorozatszerkesztő szavai pedig nagyon frappáns ajánlót adnak a hátoldalon.

„Ezek a színdarabok 400 évesek, de annyira jók, hogy nem öregszenek, mindenféle formában fogyaszthatók. A színpadon játsszák őket farmerban és reneszánsz kosztümben, szkafanderben és nagy estélyiben. Voltak már filmeken, zenésen. Most itt van manga formában a Hamlet meg a Rómeó és Júlia.
A Hamletben a fiú nem érti, miért ment férjhez olyan hirtelen az anyja. (És pont ahhoz!)
A Rómeóban az anya nem érti, miért ment férjhez olyan hirtelen a lánya. (És pont ehhez!)
Szereti Gertrud a gonosz Claudiust?
Szereti Júlia a mafla Rómeót?
Mind a két könyv döntően a szülő-gyerek konfliktusról szól, és mindkettő nagyon csúnyán végződik.
Tragédiák. Azt tanítják, hogy mit nem szabad csinálni. De azt nagyon szépen csinálják.”

A frappánsságból hál isten, a belső oldalakra is jutott bőven. Nádasdy Ádám, mint fordító telitalálat.
Mint írtam, nem vagyok nagy manga fogyasztó, így kissé meglepett, hogy itt európai olvasási rend szerint kell haladni a képkockák között. Az én agyamban valahogy a manga egyet jelentett a jobbról balra haladással, így az első pár oldalon kissé zavarosra sikerült a szövegkövetés. :D Hiába, mindig okul az ember lánya!
Emma Vieceli rajzai nálam jó fogadtatásra leltek. Még akkor is, ha egész végig nem sikerült rájönnöm, hogy vajon miért is kellett némi sci-fi beütést adni az eredeti drámának, s pláne nem sikerült ezt összeegyeztetnem a (nem fény)kard jelenlétével. A karakterek ábrázolása jól eltalált, még a talán túl lányos arcot kapott főhőssel is kiegyeztem, köszönhetően annak, hogy a rajzokon olyan hűen tükröződött a lelkiállapota, hogy képtelenség lett volna ne átérezni a gyötrődését. Számomra legkifejezőbbnek Claudius figurája tűnt, egyszerűen a kobrára kellett asszociálnom amint feltűnt, s a hideg futkározott tőle a hátamon. Tetszett, hogy a szereplők bemutatására áldozott oldalak nem csak fényesek, de színesek is. Aki szeretne belekukkantani miről is beszélek, az feltétlen nézze meg ezt a képet.
Az ismert történet 193 oldalon szórakoztat és tanít minket ezúttal. Érdekes és érdemes belekóstolni Shakespearebe egy ilyen új generációs tálalásban is. S annak, aki túl nehéznek találja az eredetit, íme a lightosabb verzió. Kíváncsian várom, idehaza megkaphatjuk-e az eddig angol honban megszületett mind a 14 kötetet.
A könyvet a AGAVE KIADÓ tette elérhetővé számomra. Köszönöm!

2010/84.