Sophie Jackson: A Pound of Flesh - Egy font hús

Wes Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól…
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát.
Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít.
„Olyan szerelem volt ez, amilyet sokan soha nem találnak meg, és soha nem lehet kioltani. Ez a szerelem messzire elér, rendkívül erős és mindent elsöpör.”
Múlt nyáron botlottam bele először Sophie Jackson könyvébe. S bár tudom, egy valódi könyvmolyt nem szabadna, hogy a borító befolyásoljon, velem bizony gyakran megesik, hogy amiatt akad meg a szemem egy-egy regényen, és mit tagadjam, ezúttal is ez történt. Ez a szürkés árnyalatú, egymásba fonódni készülő két kezet ábrázoló kép valahogy megszólított, tudni akartam, milyen történet rejtőzik mögötte. Ráadásul a fülszöveg roppant ígéretesen hangzott: egy nehéz életű, dögös rosszfiú és egy jómódban nevelkedett, de lelkében nagy veszteséggel küzdő lány románca, amit megfűszerez egy kis második esély és tiltott kapcsolat feeling. Még szép, hogy olvasnom kellett, hisz oda vagyok a szokatlan alaphelyzetekért!
„- Úgy érzem, mintha tartoznék valahová.
- Hát persze hogy tartozol – súgta Kat. – Hozzám.”
Sajnálatos módon, ahogyan tavaly az eredetitől, úgy most a fordítástól is némileg vegyes érzésekkel búcsúztam. Félreértés ne essék, a magyar szöveg igényes és könnyedén olvastatja magát. Ám a tartalom… nos, ezen a téren nem tudok teljes egészében elégedett lenni. És most nem csak arra gondolok, hogy a szereplők karaktere látványos hirtelenséggel megváltozott, vagy hogy számomra itt-ott zavaróak voltak a túlzottan aprólékos részletességű leírások. Nem. Azt hiszem, a legnagyobb gondom az volt, hogy a szerző annyi minden jóságot akart beleszuszakolni ebbe a kötetbe, hogy nem volt képes mindet kellően kidolgozva megmutatni. A számtalan, roppant ígéretes elem mintha nem került volna jól kiegyensúlyozásra, és ettől néhol belassult, illetve némileg erőltetettnek hatott a sztori, máshol viszont ütős momentumok maradtak kiaktázatlanul, vagy épp lezáratlanul. Persze ettől a könyv egy igazán kellemes, erotikusabb hangvételű romantikus, csak épp nem tudott teljességgel lehengerelni. Úgy fogalmaznék, hogy egy roppant ütős kezdés után átlagos történetet kaptunk, kellemesen rózsaszín lezárással.
„… összetört voltam, amikor újra megtaláltál, de te összeraktál, és miattad rájöttem, hogy az elkövetett hibáim nem határozzák meg azt, hogy ki vagyok.”
Szörnyű, hogy ez most úgy hangzik, mintha megbántam volna, hogy kézbe vettem a regényt. Mert erről aztán szó sincs! Tényleg jó néhány dolog akadt, ami elnyerte a tetszésemet, és ami miatt jó szívvel fogom ajánlani könnyed, picit érzéki kikapcsolódást kereső romantika rajongóknak. A kedvenceim vitathatatlanul az irodalmi beszélgetések mögött rejlő komoly gondolatok, valamint a Wes és Kat közötti szenvedélyes és édes pillanatok voltak. A Central Park béli jelenetet egyenesen imádtam az Alice Csodaországban szoborral, igaz ebben minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy az a hely nekem is az egyik legkedvesebb new yorki emlékeim egyike.

Kedvenc idézet:
„Az emberek mindig, mindenhol ítélkeznek mások felett a bőrszínük, a vallásuk, a hátterük, a származásuk, a szexuális beállítottságuk… vagy az elkövetett bűneik miatt.”

A regényben említett dalok:

Blackstreet & Dr. Dre: No Diggity ♪ ♫ ♬
Kings of Leon: Fans ♪ ♫ ♬
Otis Redding: These Arms of Mine ♪ ♫ ♬
Green Day: Good Riddance ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Sophie Jackson

moly
goodreads
Kiadó: Libri
Fordító: Lukács Andrea
ISBN: 9789633108130
536 oldal, kartonált

Műfaj: jelenkori
Sorozat: Egy font hús 1.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Katherine Lane (25) & Wesley Carter (27)
Hol? New York
Érzékiség? fülledt
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

#Kulcsszavak: adósság, börtön, család, gyilkosság, irodalom, könyvtár, tiltott viszony

04.29. - CBooks
05.01. - Angelika blogja

Nyereményjáték:

Mostani játékukban híres / hírhedt elítéltek neveit kell kitalálnotok, amihez nem kell mást tennetek, csak a posztokban kiemelt betűket helyesen összeolvasni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway