2010. július 29., csütörtök

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (11) - "Maggie Stiefvater: Várunk"

Maggie Stiefvater – Linger - Várunk
(Magyarul elérhető)
A Mercy Falls Farkasai sorozat 2. kötete a könyv [S]. Paranormális romantikusként kategorizálnám, de a tini korosztálynak is szívesen ajánlom [PR].

Azóta elvarázsolt vagyok Stiefvater meséitől, mióta az első oldalt elolvastam a Borzongásból (Shiver). Szeretem az írónő stílusát. Olyan varázslatos egyszerűséggel színez képeket, fest hangulatokat, szavakkal, mintha ecsettel tenné. Ugyan ilyen természetességgel áradnak az érzések is a sorok közül. Ugyanakkor kicsit tartottam is a könyvtől, mert Maggie nem a szívbajos írók közül való, történeteiben egy-két hős elvesztése könnyen megtörténhet. (Elárulom, most is a határán egyensúlyoztunk ennek.)
A könyvben a Shiver-ből megismert Sam és Grace története folytatódik, azzal a különbséggel, hogy a Linger immár négy szereplő szemszögéből mutatja be a történéseket. Isabel és Cole is nagyon meghatározó hőssé növi ki magát.
Az első kötet után megkönnyebbülten dőltem hátra, hiszen felsejlett a boldogan éltek, míg meg nem haltak lehetősége. Az élet azonban ritkán produkálja a Happily Ever After végkifejletet. A Linger pár hónappal a Shiver befejezése után kezdődik, és bizony a körülmények igen csak kezdik megnehezíteni Grace és Sam életét. Koenig nyomozó Olivia után kérdezősködik, Grace eddig nem sok vizet zavaró szülei kezdenek bedurculni, a falka új tagja, hiába briliáns elme, nem a legideálisabb lakótárs, Tom Culpeper, Isabel apja tovább lövöldöz a farkasokra, Beck nem változik vissza emberré. És a bajok csak tovább szaporodnak. Míg már lélegzet visszafojtva olvassuk a sorokat, és szorítunk a szereplőknek, mert rákényszerülnek, hogy felnőtté váljanak, hogy szembenézzenek a veszteségeikkel, önmagukkal. De benne van a remény is, igaz halványan, de nagyon kényszerítően, hogy talán a már nem váltó farkasok is megmenthetők lesznek a következő kötetben.
A történetet átitatja az a szépséges szomorúság, amitől kedved van bámulni kifelé az ablakon, és kicsit lelassulni. És benne vannak Sam vers, és daltöredékei, amik már az első kötetben is az írónő sokoldalú tehetségéről meséltek:
„One thousand ways to say good-bye,
One thousand ways to cry,
One thousand ways to hang your hat before you go outside.
I say good-bye good-bye good-bye.
I shout it out so loud
‘Cause the next time that I find my voice I might not remember how.”

„Ezer módon búcsúzhatsz,
Ezer módon is sírhatsz,
S sapkád fejedre hányféleképpen csaphatod, mielőtt a házat elhagyod.
Kimondom hát viszlát, viszlát, viszlát.
S azért kiáltom hangosan,
Mert mire hangom újra meglelem, többé már nem tudom, hogyan tegyem.”

És végül egy kis meglepetés történet az írónőtől a rajongóknak:
I am in love with the man who makes carousel horses. (Szerelmes vagyok egy férfiba, aki körhinta lovakat készít)

 
back to top