2016. április 24., vasárnap

Becky Albertalli: Simon vs. the Homo Sapiens Agenda - Simon és a Homo sapiens lobbi

Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…
„Nem kellene a fehérnek alapbeállításnak lennie, ahogyan a heterónak sem.”
Ha megkérdeznek, mely műfajok a kedvenceim, az ifjúsági regényeket nem valószínű, hogy eszembe jutna felsorolni. Pedig időről-időre összehoz a könyvmoly kíváncsiság olyan kötetekkel, amelyek élményét örülök, hogy nem hagytam ki. S a Simon és a Homo sapiens lobbi határozottan ilyen olvasmány volt.
„… tetszik, hogy belülről kezdtük egymást megismerni.”
Bevallom, a tény, hogy a regény számos irodalmi díjat besöpört nem hozott lázba. Ellenben a borítót és a címet egyaránt annyira kis furcsának találtam, hogy az nálam beindította az ’ugyan, nézzük már meg közelebbről’ ingert. És a fülszöveg - mivel roppant mód kedvelem az LMBTQ történeteket, ráadásul izgatnak azok a sztorik, ahol az érzelmek alakulásában szerepet kapnak a levelek vagy e-mailek – teljesen megvett magának. Alig vártam, hogy a kezem közé kaparintsam, és belevethessem magam.
„… belefáradtam a comin-outba. Mást se csinálok. Próbálok nem változni, de folyton változom, ilyen apró dolgokban. (…) És minden egyes alkalommal újra meg újra be kell mutatkoznom at univerzumnak.”
Az eredmény? Imádtam! Szórakoztató, olvasmányos stílusú regényt kaptam, ahol a szöveg letisztult, gördülékeny és kellemes humorú, a főszereplő s egyben narrátor, Simon, pedig könnyen megkedvelhető karakter volt. Mit szépítsem? Egyszerűen faltam az oldalakat. Közben meg persze vadul kattogott az agyam, vajon ki a csuda lehet a titokzatos Blue. S meg kell mondanom, rettentően élveztem, hogy úgy alakult, abstractelf-el félig-meddig közös éjszakai / hajnali olvasó-partiba bonyolódtunk, így volt kivel megosztanom, mikor, miért, épp kire gyanakodtam. Jó móka volt. :) Az ötletelés, de a könyv is.
„Oké, először is, az Oreo abszolút külön ételcsoportnak számít. Másodszor, ez az egyetlen ételcsoport, ami számít.”
A könyv, ami egyszerre volt jópofa, kissé lökött és nagyon cuki. Nem kell iszonyat mélységet várni tőle, inkább egy egyszerű, aranyos, némileg naplószerű, coming-out sztorira számítson, aki kézbe veszi. Ja, és nem árt némi Harry Potter, manga és rocktörténeti utalásra is felkészülni. Meg némi oreo keksz utáni vágyakozásra. Legalábbis velem így esett.
Azt gondolom, ha Miss Albertalli kevésbé elnagyoltan ábrázolta volna az egyébként nagyszerű szereplőket, lemondott volna néhány kifejezés túlhasználatáról, és a Martinos szálat is eldolgozta volna, akkor bizony ez egy tökéletes regény lehetne. Így viszont maradok az eszméletlenül haláli jelzőnél.
Olvassátok, szerintem megéri. Nekem órákra mosolyt ragasztott az arcomra.

Kedvenc mondat:
„Mintha az emberek házak lennének, tágas szobákkal, de kicsi ablakokkal.”

Kérdezd a fordítót:

A kötet magyar hangja, Weis Böbe, neve sokaknak ismerős lehet például a Karen Rose és True Blood kötetek kapcsán, sőt, hamarosan Julia Quinn regényeket is olvashatunk majd az ő fordításában. Mivel vagyok olyan szerencsés, hogy személyesen is ismerhetem Böbét, kifaggattam kicsit, neki melyek voltak a kedvenc részei ebből a cuki könyvből:

A Simon és a Homo sapiens-lobbi több szempontból is nagy kedvencem volt, megtiszteltetés, hogy én lehetek a magyar hangja ennek a szívet melengető történetnek.
Barátságról szól, őszinteségről, énkeresésről, a szeretet összetartó, mindenen átsegítő erejéről. Mivel az én gyerekeim is még csak nemrég nőttek ki a kamaszkorból, meglehetősen át tudtam érezni a zaklatottságot, amit nem csak a főhős, hanem a vele kapcsolatban álló szereplők is megtapasztalnak.
Több kedvenc részem is van, kettőt szeretnék kiemelni.
Az egyik, amikor Simon megpróbálja elmagyarázni, miért nem a legrégebbi barátainak mondta el először a „titkát”.
„És nem, nincs ilyen közös múltam Abbyvel. De pont emiatt volt könnyebb. Az énemnek van ez a hatalmas része, amit még csak most próbálgatok. És nem tudom, hogy fog összeállni az egész. Hogy fogok összeállni. Olyan, mintha egy új változat lennék. Csak kellett valaki, aki így ismer – felsóhajtok. – De tényleg el akartam nektek mondani.”
Úgy érzem, sokszor tényleg azért nehéz az életben egy új fejezetet nyitni, mert ezzel a körülöttünk levőket is változtatásra, alkalmazkodásra kényszeríthetjük, de a következményeket nem láthatjuk előre, és ez ijesztő.
A másik:
„Elég vicces, hogy pont a legheteróbb, legmenőbb, legsportosabb srácok mennek el a végsőkig a nemcsere napon. Azt hiszem, elég biztosak a férfiasságukban, hogy ne érdekelje őket. Igazából utálom, amikor ezt mondják. Úgy értem, én is biztos vagyok a férfiasságomban. Az, ha valaki magabiztos férfi, még nem jelenti azt, hogy heteró.”
Még soha nem néztem ezt a kérdést ebből a szemszögből, és rájöttem, bármennyire is nyitott vagyok (vagy annak hiszem magam :) ), még mindig bőven van mit megértenem.
És itt szeretnék meghajolni meleg ÉS ízig-vérig úriember barátaim előtt: sokat gondoltam rátok és a küzdelmeitekre, miközben dolgoztam a fordításon. Értetek is örülök, hogy ez a könyv megszületett.

Könyvinfók:


Becky Albertalli

moly
goodreads

Kiadó: Libri
Fordító: Weisz Böbe
ISBN: 9789633107782
324 oldal, kartonált

Műfaj: ifjúsági LMBTQ
Sorozat: önálló kötet
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Simon nézőpontú

Ki? Simon Spier (17)
Hol? Shady Creek, Atlanta közelében (Georgia)
Mikor? október 17. - január 29.
Érzékiség? ártatlan
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

#Kulcsszavak: barátság, család, elfogadás, önfelvállalás, szociális média

04.24. - Angelika blogja
04.26. - Media Addict
05.04. - Szembetűnő
05.06. - CBooks
05.08. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani játékunk egyben könyvajánlóként is szolgál, mivel minden állomáson egy-egy, magyar nyelven megjelent, LMBTQ témájú regény borítójának apró részletét találjátok. Ha ügyesen nyomoztok, akkor a turné végére nem csupán kilenc, olvasásra érdemes könyvet fedezhettek fel, hanem esélyetek nyílik megnyerni a Simon és a Homo sapiens lobbi három példányának egyikét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

2016. április 13., szerda

Abbi Glines: While It Lasts - Te vagy nekem a remény

Cage York egy jóképű baseballjátékos nagyravágyó tervekkel és reményekkel. Igazi vagány srác, aki imádja a nyüzsgő várost, a napfényt és a szép lányokat. Ám az álmai hamar szertefoszlanak. Egy ballépése miatt a hőn áhított karrier helyett Sea Breeze-től távol ragad egy farmon. Az izgalmas és pörgős hétköznapokat felváltja az egyhangúság. De Cage nem sokáig búslakodik, mert már odaérkezésekor felkelti az érdeklődését egy csinos barna lány.
Eva Brooks élete szinte mesébe illő volt. Mindig a kitűzött cél felé haladt, és el is érte azt. Szerelmével együtt tervezgették a jövőt. Ám egy nap levelet kap, melyben vőlegénye, Josh elbúcsúzik tőle… örökre.
A csalódott Cage és a megtört szívű Eva találkozása nem indul zökkenőmentesen. A lány, úgy tűnik, kezdetben utálja a fiút. Eva próbál bezárkózni, és megvédeni magát egy esetleges újabb csalódástól. De Cage nem adja fel, minden alkalmat megragad, hogy a lány közelében lehessen. És ahogy az idő halad, Eva is rájön, hogy mindketten új reményt adhatnak a másiknak. Végül az egymás iránt érzett szenvedély lassan minden kétségüket eloszlatja
„Akar téged. Csak nem szeretne akarni.”
Racionális részem tökéletesen tisztában van vele, hogy a Sea Breeze sorozat könyvei pár órás, romantikus szórakozást nyújtó, rózsaszín vattacukor pamacsok, így ennek megfelelően kellene őket kezelnem. Elvégre legfőbb feladatukat - kikapcsolnak és álmodozni hívnak – tökéletesen beteljesítik. Ám én botor, folyton valami többet keresek bennük, igaz, mentségemre szóljon, a mélyebb mondandó ígérete ott bujkál a regények alapötleteiben.
„Tőle megtanultam, milyen valakit akarni, valakire vágyni, valakinek megadni magamat, valakibe belefeledkezni. Arra biztatott, hogy engedjem el a bizonytalanságomat, és legyek önmagam. Cage vad volt és szabad. Mint egy gyönyörű, megszelídíthetetlen sasmadár.”
A Te vagy nekem a remény esetén is így volt ez. Eva hatalmas vesztesége, a gyász feldolgozása, a továbblépés, az, hogy néha megéri szembemenni a többiek támasztotta elvárásokkal, olyan gondolatok, amelyek akár egy roppant intenzív, helyenként tán’ fájdalmas utazás hívószavai is lehetnének. Csakhogy nem Abbi Glines világában. Nála sajnos mindez pusztán a habkönnyű románc elnagyolt háttereként jelenik meg.
S bevallom, ezt roppant mód sajnálom. Mert így hiába nagy gyengéim a megszelídülő rosszfiús sztorik, vagy élvezem a déli, vidékies feelinget, végül mégis felemás érzésekkel búcsúztam ettől a történettől. Készséggel elismerem, hogy látható a sorozat fejlődése, részről-részre egy csöppet jobban magával ránt az írónő, a könyvek valóban könnyedén olvastatják magukat, s ráadásul ezúttal kijár egy hatalmas piros pont az izzó parázson lassan lángra kapó vonzalom miatt is. Viszont én még mindig azt érzem, lehetne ez több, lehetne ez jobb.
„… jött Eva, aki megmutatta, hogy én is képes vagyok egyetlen nőt szeretni, és ez még boldoggá is tesz.”
Ami nagyon kedvemre volt, hogy ya-s maszatolásról teljesen áttértünk a felnőttesebb, szexis hangvételre, ugyanakkor nekem továbbra is sok volt a klisés, kommunikáció hiányból eredő félreértés, és az ok nélküli nyűglődés. Eva karaktere pedig - sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de - egyszerűen bosszantott időnként. Annyira gyámoltalan, határozatlan és éretlen volt bizonyos helyzetekben, hogy csak a szememet forgattam.
Cage, az a mocskos szájú, pimasz szoknyapecér… nos, időnként neki is voltak olyan húzásai, amiktől kedvem támadt benyúlni a könyvbe, és lekeverni neki egy észre térítő, baráti pofont. Ugyanakkor úgy találtam, az ő személyiségéhez szinte hozzátartozik, hogy ökörségeket kövessen el, amit aztán igyekezzen jóvátenni. Az én agyamban ez a fejlődését mutatta. Úgy értem, Eva előtt magasról tett a következményekre, ellenben a megismerkedésük után próbált változtatni a szokásain, a zsigerből érkező reakcióin. S habár sokat morogtam rá az orrom alatt, igazából az, hogy nem lett belőle varázsütésre tökéletes pasi, csak hitelesebbé tette a figuráját.
„A tiltott gyümölcs mindig is felpiszkálta a fantáziámat.”
Mindent összevetve azt gondolom, újabb könnyed kikapcsolódásra alkalmas, cuki kis limonádét kaptunk. Azonban én még várom, hogy az írónő igazán elkápráztasson. Talán majd a következő résszel? Vagy a sorozat ötödik kötetével, amelynek ismét a Cage & Eva páros áll majd a középpontjában? Meglátjuk.

Trailer a regényhez és a készülő filmadaptációhoz:

Könyvinfók:


Abbi Glines

moly
goodreads

Kiadó: Maxim
Fordító: Margitta Nóra
ISBN: 9789632617046
272 oldal, kartonált

Műfaj: new adult
Sorozat: Sea Breeze 3.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú

Ki? Eva Brooks (20) & Cage York
Hol? Hollows Grove közelében (Alabama)
Mikor? nyár
Érzékiség? heves
Szerelmi háromszög? elhanyagolható
Lezárás? egyelőre boldog
Önállóan olvasható? akár

#Kulcsszavak: farm, féltékenység, gyász, sportoló, szoknyavadász, szüzesség

04.09. - CBooks
04.13. - Angelika blogja
04.15. - Dreamworld

Nyereményjáték:

A mostani játék minden állomásán találtok egy külön linken megnyitható puzzle-t, amelyek kirakva a farmélet jellegzetes tárgyát vagy valamely állatot ábrázolnak. Ezek megnevezését várjuk megfejtésekként.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

2016. április 11., hétfő

Alexa Riley: Mr and Mrs

Phillip és Molly már egy éve házasok. S a férfi olyan mértékben megszállottja kedvesének, hogy kénytelen titkolni igazi énjét, hiszen, ha a felesége tudná, milyen őrültségre képes, talán elhagyná.
Mindeközben Molly érzi, hogy eltávolodtak egymástól, s amiatt aggódik, hogy talán ő már nem elég a férjének. Aztán egy éjjel minden megváltozik.
Amikor egy baleset Molly-nál emlékezetvesztést okoz, Phillip elhatározza, megtesz mindent, hogy ismét beleszeressen a nő. Csak épp ezúttal a teljes önmagát adja.

amazon goodreads webpage

Mihelyt megláttam a fülszöveget - második esély szerelem némi amnéziás fordulattal - tudtam, hogy élvezni fogom ezt a könyvet. És igazam lett. A szerzők fogtak néhány ismerős romantikus klisét, és megfűszerezték azzal, amiben ők a legjobbak. Az eredmény pedig a klasszikus románcok és izzó szenvedély tökéletes elegye lett. Amit én elmondhatatlanul imádtam.
"I was blind until she came into my life, and after that day, she's the only woman I see."
Az írás stílusa csakúgy, mint máskor, magával ragadó, a történet jól felépített, és a pluszban becsempészett kis izgalom ügyes volt. Jó volt látni, hogy az után a katasztrofális félreértés követően Phillips és Molly házassága nem egyszerűen helyrejött, hanem a kapcsolatuk erősebbé vált, mint annak előtte. Viszont amit a leginkább szerettem az volt, hogy ezúttal jobban megismerhettük a főszereplők múltját és gondolatait, így olyan mélységet kaptak, amire nem is számítottam. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gyönyör pillanatait és az aranyosa gyengéd perceket ugyan úgy élveztem.
"He'd made me feel like the world began and ended with me."
Szóval, a Mr and Mrs az egyik kedvenc Alexa Riley kötetemmé vált, s alig várom, hogy a Promises sorozat további történeteit megismerjem.

Kedvenc mondat:
“... old insecurities run deep sometimes.”
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőknek!
➤ My review on goodreads.

2016. április 9., szombat

Hírmorzsák J.R. Wardtól

Ahogy az elmúlt években megszokhattuk, ha új J.R. Ward kötet érkezik, akkor az bizony dedikálással egybekötött író-olvasó találkozót jelent. A helyszín ezúttal is a Cincinnati béli Millenium Hotel bálterme volt, ahol több száz szerencsés olvasónak - akik között a szemfülesek Samantha Young írónőt is felfedezhették - adatott meg a lehetőség, hogy kérdésekkel bombázza az írónőt, aki ismét csak hű maradt önmagához, és nem adott kifejezetten egyenes válaszokat. Már miután képes volt elszakadni a kutyustól, aki az egyik rajongó kísérőjeként volt jelent. :P 

Ma ezekkel a hírekkel, vagy helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy apró információ morzsákkal lettünk okosabbak:

A következő, a sorban immár a 15. Fekete Tőr Testvériség kötet, amely 2017. tavaszán jelenik majd meg, Xcor és Layla történetét fogja elmesélni. A címe: The Chosen (A kiválasztott) lesz.

Idén decemberben (6-án) pedig érkezik a második Legacy rész, a Blood Wow, amely Axe és Eloise története lesz.


Vigyázat, innentől spoiler veszély leselkedik minden sorban!

Ward már tudja, ki lép az Őrző helyébe, s ráadásul már mi is ismerjük az illetőt. S ez a valaki nem más, mint Lassiter!
Amikor a Beast egyik jelenetében, ahol Mary a szociális munkással készült találkozni, Lassiter szeme olyan különössé változott... nos, az volt a jel. S bár, az angyal látja előre a dolgokat, erről neki sem volt tudomása. Valaki rákérdezett, hogy azért esett-e a választás őrá, mert úgy utálja V, Warden pedig imádja V-t bosszantani. :) A válasz ugyan nem volt (ez csak örvendetes plusz), de azért alig várja, hogy megírhassa a jelenetet, ahol mindenki számára kiderül majd a dolog.
Valamint ismét megerősítette, hogy Lassiter, akinek van ám rendes neve, csak még nem árulhatja el az írónő, kap majd saját történetet, és egyszer arra is fény derül, mi történt anno régen Lassiter kedvesével, és miért rúgták össze a port V-vel. S hogy mi lesz így Wrath és az Őrző közti egyezséggel? Várjuk ki a végét, hangzott a felelet.

Xcor voltaképp már jóvátette a bűneit, csak a Testvérek sem látják még ezt.

Nem is kérdéses, hogy Assail kap saját kötetet, és így magától értetődő, hogy Marisolt viszont fogjuk látni. Nem, nem terhes a nő, habár találkozgat egy pasassal, akiről Assail egyelőre még nem tud. Szinte kizárt, hogy bármi történjen Assail és Throe között, mert Throe betoji egy alak, viszont Markcusnak, a most kiszabadított vérrabszolgának még lesz szerepe.

John Matthew - akiről sosem fog kiderülni, hogy Darius maga - és Blay bekerül a Testvérek közé, csak a mikor a kérdéses. Még az is elképzelhető, hogy Payne, aki lassan elveszíteni a képességét, megelőzi őket. Egyébként többen hiányolták Payne aktív részvételét az utóbbi könyvekben. A magyarázat szerint valami fontos dolog tartja távol.

Butch apjának történetszála roppant tekervényes, és tartogat még meglepetéseket, példának okáért Manny és az édesanyja kapcsán. Kiderülhet például, hogy Manny nem annyi idős, mint amennyinek gondolja magát.

A kérdésre, hogy Jo, az oknyomozó riporterlány, aki olyan elszántan ered a vámpírok nyomába, s akiről kiderült, hogy Manny féltestvére, vajon áteshet-e az átváltozáson, csak az olvassatok továbbra féle kibúvó válasz érkezett.

Ugyancsak ez volt a felelet, amikor Saxton jövőjéről, és párra találásáról érdeklődtek. Egy biztos, a Beastben nem szerepelt az, aki a társa lesz majd.

s'Ex-ről (Az Árnyékokból lehet ismerős) sem felejtkezett el Ward, újra fogunk találkozni a bérgyilkos fickóval.

Muhder felől szintén érdeklődtek. Az írónő elmondta, hogy ő maga is úgy hitte, fel fog tűnni ennek a kötetnek a lapjain. Talán majd a következő könyvben? Ami bizonyos, hogy nem ő Bitty nagybátyja. Viszont amikor rákérdeztek, hogy Muhrdernek lehet-e köze Jo-hoz és Manny-hez, a válasz sejtelmes mosollyal kísért ó-túl-okosak-vagytok volt.

Bitty nagybátyja körül maradtak megválaszolatlan kérdések. Akár az örökbefogadás előtti hat hónapos várakozási idő letelte előtt visszatérhet, és magának követelheti a gyereket. Ez persze hatalmas kavarodást okozna, így ezt a szálat mihamarabb el kell varrni.

Adrian és Eddie párosa újra feltűnik majd, bár a mikor és holra nem érkezett válasz.

Throe húga is szóba került, mire sejtelmesen annyi hangzott el, hogy bár hallottunk a hamvairól, de látni sosem láttuk azt.

Ehric és Evail nem ugyanabban találják majd meg a felüket.

Az alantasok 90%-t elpusztította a Testvériséggel folytatott legutóbbi összecsapásuk alkalmával. De az Omega még hátra van, s nem biztos, hogy Butch feladata lesz, hogy végezzen vele. Lash és Devina, akiket a pokol is egymásnak teremtett, még visszatér.

Valamikor elképzelhető egy újabb Beavatás féle kötet. Viszont sem az Őrzőnek, sem Fritznek nem tervez könyvet írni Ward, mint ahogyan Harvesnek sem szeretne párt adni. Ugyanakkor Nala szerelembe esésének történetét imádná lapra vetni. Mint ahogyan tetszik neki a gondolat, hogy a régmúltról - pl: Wrath és Darius barátságáról - írjon történeteket.

Ha egyetlen Testvért kellene választania, akkor Warden Z-t választaná kedvencének.

Az írónő látja maga előtt a felnőtt bébi Wrath-t, s lassan Phury kisfia is képbe fog kerülni. Továbbra is csak egyszer talán a válasz arra, hogy vajon színre léphet-e Michael (A fiú története) vagy a gyerekei. Esetleg a lányával találkozhatunk majd...


Axe párját még nem ismerjük, de Peyton halott unokatestvérének a húga lesz az. Valaki rákérdezett, hogy Axe anyja Nasha-e, mire mély hallgatásba burkolózott az írónő, ugyanakkor le-fel ugrált izgatottan.

Nova valóban biszexuális, de valószínűleg nem lány mellett találja majd meg a boldogságot.

Az írónő maga is szereti a Craig és Paradise párost, akikkel mindenképp találkozunk majd a folytatásokban.

A Blood Wow-ban újra feltűnnek majd a Testvérek is, s valószínűleg a Bitty körüli kavarodás is szóba fog kerülni.

2016. április 6., szerda

J.R. Ward: The Beast

A neve Rhage, ő a testvériség leghalálosabb harcosa és legtelhetetlenebb szeretője, akinek belső vadállatát soha nem lehetett megszelídíteni. Rhage azonban Mary Luce mellett megtalálta az örök szerelmet. A nőt egykor életveszélyes átok fenyegette, miközben a vámpírharcosával és védelmezőjével eltöltött örök életről álmodozott. Együtt megjárták a poklot.
Most folytatódik a történetük, amely garantáltan ismét visszahívja a rajongókat a testvériség legújabb "félelmetesen rabul ejtő" világába.
amazon beleolvasó goodreads webpage

Hosszú évek óta vagyok a Fekete Tőt Testvériség rajongója. Feledhetetlen pillanatokat köszönhetek a sorozatnak: izgatott, eszeveszettül boldog és elragadtatott perceket, morcos és egyben aggodalmas durcázásokat, s igen, néhány csalódást is. Egy biztos, sosem unatkoztam, amikor Caldwellbe látogattam a fiúkhoz. Mégis, minden egyes folytatást némi félsszel a szívemben veszek kézbe. S most, amikor egyik kedvencem második történetéhez érkeztünk, mintha még nagyobb félelem uralkodott volna el rajtam. Persze ez nem gátolt meg abban, hogy rögtön a megjelenéskor lelkesen belevessem magam az újabb kalandba. És örömmel jelentem, egy-két döbbenettől eltekintve, kb ilyen voltam olvasás közben:


Igen, minek is tagadnám, imádtam ezt a részt! Elismerem, van bennem némi elfogultság, ha Rhage-ről van szó, de ezt félretéve is úgy gondolom, ez ütős kis darab lett.
”You are both my strength and my weakness, Mary mine.”
Az írónő mintha csak meghallotta volna az olvasók szavát, erősen visszább vett az ezernyi szálon futó mesélésből. A regény túlnyomó része a főszereplő párosra koncentrált, bőven teret hagyva a drámára, romantikára és szenvedélyre egyaránt. Külön szeretném kiemelni, hogy adódott alkalom a beszélgetésre is. Bizony, végre egy páros, akik, ha nem is első nekifutásra, de tényleg kommunikáltak a felükkel. Tetszett, hogy Rhage és Mary ahogyan egy jó párnak azt illik, addig macerálták a másikat, míg az színt nem vallott a gondolatairól, hogy megosztották egymással a félelmeiket és vágyaikat, hogy együtt jutottak dőlőre a problémával.
Természetesen azért a többiek élete sem állt meg arra a majd egy hónapnyi időre, amit ez a könyv felölelt. Jöttek-mentek, egy-egy cuki jelenetre szinte mindenki tiszteletét tette (végre egy villanásnyi Luchast is kaptunk!), sőt, néhány új szereplőt is megismerhettünk. Valamint pár, már a korábbiakban elindított sztoriszálon szintén volt előrelépés. Ám, nagy örömömre ezek csupán színesebbé, kellemesen mozgalmassá tették a kötetet, viszont szó sem volt arról a töredezettség érzetről, amely az utóbbi pár alkalommal annyira zavart engem. Szerintem itt jó ütemben érkeztek a váltások, s amikor előrelapozni támadt kedvem, inkább izgalmamban tettem volna, mint azért, mert untatott vagy hidegen hagyott az, amiről épp szó esett. Igazán élveztem, ahogyan keveredett az akció és izgalom, meg a szenvedély és gyengéd érzelmek, s ahogyan ezt az egészet még megkoronázta a néhány meglepő fordulat.
Ami csöppet sem változott az a szöveg stílusa. Maradtak a popkultúra utalások, a márkanevek, a humor és a lazaság. Azaz tipikus Wardos hangvételű lett a tizennegyedik Testvériség kötet is.
”There was so much to live for, fight for, love for.”
*hatalmas sóhaj* Mi lesz most velem jövő tavaszig?


SPOILER ZÓNA – Bár próbáltam visszafogott maradni, mindenki csak saját felelősségre olvassa az eztán következőket!
”YouTube was a total pain int he ass when you wanted to keep your war with undead under wraps.”
A végére kikerekedő emberlány-nyomoz-a-vámpíros-dolgok-után szálat, no meg az Őrző és Omega körüli állkoppantást leszámítva szerintem három részre oszthatóak a regény történései.

””…don’t make your hellren die from the wanting.”
Mary had to smile at him. ”You slay me.”
”And you could lay me? Please?””
Igyekszem nem fangirlös olvadozást csapni Hollywood körül, de muszáj kimondanom, többször szerettem volna megzabálni ezt a cukipofát. Például, amikor kettesben maradt bébi Wrath-al, az valami tüneményes egy jelent volt. Elmondhatatlanul imádtam, hogy mennyire szerelmes a felébe, hogy ezernyi kedvességet képes neki és róla mondani, miközben a szenvedély is tombol közöttük (khmmm, legyen elég, hogy többek közt újabb kéjes látogatást tettek a kamrába). De a szívemet azzal rabolta csak el igazán, ahogyan az árván maradt Bitty-val bánt. Kedvesen, odafigyelve és törődően, miközben persze hozta a nagydumás, játékos énjét. Ráadásnak még ott volt a sárkánya, ami továbbra is valami eszméletlen aranyos módon imádja Mary-t, sőt, immár a kislányt is, akivel konkrétan úgy viselkedett, mint egy nagyra nőtt kutyus.

” But one did not fall in love with the enemy, after all. And not just because one was a Chosen.It was because Xcor, and his Band of Bastards, had declared war upon Wrath and the Brotherhood.”
Várható volt, hogy a Testvérek nem nyugszanak, míg kézre nem kerítik az uralkodó életét veszélybe sodró Banditák vezérét, de azért innen nem lesz egyszerű happy endet kihozni, még annak fényében sem, amit Tohr és Xcor sikátorbéli találkozása óta gyanítottunk, s most végre Layla bizonyítékot is talált rá a vámpírarchívumban. Nem állítom, hogy Xcor nem érdemli meg, ami rá vár, csak ugye az a bolond romantikus szívem nem viselné jól, ha még egy páros maradna le a rózsaszín végkifejletről.
Ami pedig Layla terhességét illeti, tudom, a legutóbbi közönségtalálkozón sejtette Ward, hogy itt az ideje a kisbabák megszületésének, de azért fölöttébb aggódtam, amikor kiderült, hogy ennyivel a kívánatos idő előtt érkeznek a kicsik. Szerencsére, bár az írónő egy pillanatra mindenkire ráhozta a frászt, végül talált megoldást arra, hogy az újszülött ikerpár minkét tagját megismerhessük. Imádtam, hogy a srácok egész idő alatt olyan édesen támogatóak voltak. És igazán tetszett az a plusz oltalmazó szerep, ami az események alakulása miatt kijutott az édesapának, csakúgy, mint a gyermekek elnevezése.
”Assail, son of Whoever-the Fuck, was dressed in funeral-cortage black, his Dracula-dark hair requiring no camouflage, his handsome-as-sin face furrowed so tight with murder that you had to respect the guy.”
A pasi nálam elnyerte a kellemes meglepetés különdíját. Ahhoz képest, hogy amikor pár résszel korábban feltűnt a színen semmi mást nem láttam benne, mint Rhev halvány másolatát, mostanra egész szépen összekapta magát. Elismerem, sokat dobott a megítélésén, hogy végre jó irányba fordította machinációs képességeit, hiszen a Király ’titkosügynök’ének tisztsége mégiscsak messze szimpatikusabb, mint egy drogbáró szerepe. Az embernőci utáni sóhajtozásával ugyan továbbra nem tudok mit kezdeni, de a kíváncsiságomat végre felkeltette, méghozzá piszokmód. Amikor előtört belől a full dom, az rettentő dögös volt, ugyanakkor nálam mindent vitt, ahogyan kóstolgatta az ármánykodó Throe-t. Nem tudtam eldönteni, hogy valóban nem lenne ellenére egy pasi/pasi akció, avagy mindezt kizárólag azért csinálta, hogy kibillentse a másikat a megvető hűvösségéből. Hazudnék, ha azt mondanám, nem játszottam el a gondolattal, mi lenne, ha Marisolt elfelejtve az érdeklődése inkább Markcus, a most kiszabadított vérrabszolga, felé fordulna.

2016. április 2., szombat

Laurelin Paige: Forever with You - Rád találtam

Hudson Pierce és Alayna Withers szerelme ismét veszélybe kerül. A múlt sötét titkai felszínre törnek, megállíthatatlanul maguk alá gyűrve az örök harcban élő párt.
Ahhoz, hogy végleg legyőzzék az ártó démonokat, és szerelmük beteljesülhessen, kapcsolatuknak túl kell élnie az eddigi legnagyobb megrázkódtatást; Hudson Pierce ugyanis veszélyes titkokat őriz, amelyek ha kiderülnek, semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt volt… sőt Laynie talán még azt is megbánja, hogy a szívére hallgatott, és úgy hitte, hogy a sors egymásnak szánta őket.
„Ez volt a gond a titkokkal – ki tudja, mi az igazság valójában?”
A szürke’forradalom’ óta tobzódhatunk az erotikus sorozatokban, így jogosan merül fel bennünk a kérdés, miért pont egyiket vagy másikat válasszuk. Én azon a véleményen vagyok, ha a történet valamivel képes kitűnni a hasonszőrűek tengeréből, akkor szívesen adok neki egy esélyt. Laurelin Paige Fixed trilógiája pedig ilyennek ígérkezett. Jó, persze itt is megvolt a picit idősebb, roppant domináns milliomos kontra nagybetűs életét csak mostanában ízlelgető lány felütés, de emellett valami érdekessel is kecsegtetett. Miközben más sztorikat olvasva gyakran gondoltam, hogy a főszereplőknek tán nem ártana egy profi pszichológus segítsége, itt a szerző első perctől fogva nyilvánvalóvá tette, hogy bizony, az ő karaktereivel nincs minden rendben. Egyikőjük kényszeresen manipulatív, másikuk mániás módon képes reagálni a legkisebb szeretetmorzsát látván. Úgyhogy több, mint érdeklődően vágtam bele. Kíváncsi voltam, két ilyen – már bocsánat – zakkant, hogyan lesz képes kiutat találni a lelki nyomorukból, és működő kapcsolatot építeni. A perzselő szenvedély csak kellemes ráadásnak tűnt a szememben, inkább a lelki vonal érdekelt.
„Nem retteghetünk örökre a titkainktól és a múlttól. Egyikünk sem. Őszinteség, nyitott ajtók, nyíltság.”
És azt hiszem, itt volt a gubanc. A könnyed szórakoztatás helyett túl sokat vártam. Készséggel elismerem, hogy a sorozat kellemes kis történet sok, valóban izgató jelenettel tarkítva. Ráadásul az írónő ügyesen mutatta meg, hogy a múltbéli csomagok milyen kapcsolatgáncsolóak is lehetnek a jelenben. Viszont nekem a lelki fejlődés bemutatása nem volt elég hiteles. Nem éreztem azt, hogy tényleg megváltozott volna mindaz, ami olyan léleknyomorító volt a két főszereplő életében. Próbálkoznak, ez tagadhatatlan. Szeretik egymást, ez sem kérdéses. De miközben a férfi a végsőkig titkolózik (konkrétan még ha úgy alakul sem vitázik, csak hallgat, mint a sülthal), és elvárja, hogy bizalmat szavazzanak neki, a nő pedig újra és újra mindenben azt látja, hogy elhagyják, és kényszeresen a legapróbb titkot is ki kell derítenie… beszélhetünk-e alakuló bizalomról?
„Még nem ismerjük mindenre a választ. De együtt meg tudjuk oldani. Segítünk egymáson, emlékszel?”
Ugyanakkor nem volt ez rossz, de tényleg. Mindhárom rész olvastatta magát, az ismerős alapsztori ellenére akadtak meglepő fordulatok, s az egy-két technikailag kissé zavarosabb epizódtól eltekintve a szexjelenetek is igazán tüzesek voltak. Csak épp iszonyat nehezen fordultunk rá a happy endhez vezető sugárútra. Előtte mintha ezerszer tévesztettük volna el a lehajtót, de nem ám úgy, hogy azért a célhoz közeledjünk, ááá nem, helyette újra és újra ugyanabban a csalitosban bolyongtunk. S engem ez dühített fel így a harmadik kötetre. Egyfolytában azt vártam, hogy na, akkor most végre őszinték lesznek, hogy valódi párbeszéd lesz a szerelmesek között. De nem. Mert még a feloldást is mi adta? Egy titokban kihallgatott beszélgetés. Áááá!
„Soha nem azzal volt problémám, amit mondtál. Hanem azzal, amit nem mondtál el.”
Valahol a könyv második felében volt egy passzus, ami szerintem iszonyat jól jellemzi ezt a kötetet: „Nem voltunk egyensúlyban. Az utóbbi időben csak veszekedtünk. Nem volt semmi előrelépés.” Bősz bólogatással jegyeztem fel ezeket a mondatokat, mert én is így találtam. Majd nem olyan sok idő múltán következett egy ilyen pillanat: „... ezzel az egy szóval eloszlott a sötétség, és kitisztult felettünk az ég.” Na? Naaaa? Vita-vita-vita, majd puff, minden rendben. Hát ettől lettem én frusztrált. Rendben, eztán még jött egy kövér pirospontot kiérdemlő, igazán szép csavar, csak sajnos annak már nem hagyott elég kifutást az írónő, ott már siettette a boldog végkifejletet.
„Mr. Pierce bonyolult ember.”
Szóval sajnos azt kell mondanom, nem vagyok maradéktalanul elégedett. Ha csak ezt az egy kötetet olvastam volna, valószínűleg lelkesebb lennék. Így csak olyan fogjuk rá mértékben. Komolyan, ha azt a sok-sok szenvedést, vívódást egy hosszabb lélegzetű regénybe sűrítette volna a szerző, egy jó ívű, fordulatos, érzelmes erotikus kötetet kaptunk volna. De a három regény majd’ 1200 oldaltól én kicsit többet vártam volna. Nem is tudom… Ott motoszkál bennem, hogy lehet, ha nem végig Alayna szemszögéből láttam volna mindent, kevésbé lennék morcos. Azt hiszem, pont ezért bizalmat fogok szavazni a trilógia kiegészítő kötetének, a Hudson mesélte résznek, amiről a fülszöveg azt ígéri, rávilágít majd pár homályos részletre.
„Többet érnek a tettek, mint a szavak.”
S ha már pótrészek! Nevetségesen izgatott lettem, amikor megláttam, hogy Norma Anders - Hudson pénzügyi tanácsadója, akire Alayna nagyon féltékeny volt – kap egy 120 oldalas novellát. Kacérkodok az ötlettel, hogy beszerzem, mert felpiszkálta a fantáziámat az ötlet, hogy egy munkájában sikeres, idősebb hölgy miként gabalyodhatott össze a fiatal asszisztensével úgy, hogy abból tartós párkapcsolat szülessen. ;)

A regényben említett dalok:

Phillip Phillips: So Easy ♪ ♫ ♬
David Guetta: Titanium ♪ ♫ ♬
Kate Perry: Roar ♪ ♫ ♬
John Legen: All Of Me ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Laurelin Paige

moly
goodreads
Kiadó: Libri
Fordító: Horváth M. Zsanett
ISBN: 9789633102589
456 oldal, kartonált

Műfaj: erotikus
Sorozat: Fixed 3.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Alayna nézőpontú

Ki? Alayna Withers & Hudson Alexander Pierce
Hol? New York
Mikor? július - augusztus
Érzékiség? fülledt
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? akár

#Kulcsszavak: átverés, bizonytalanság, féltékenység, őszinteség, szakítás, titok, vita

04.02. - Angelika blogja
04.08. - Insane Life
04.10. - CBooks

Nyereményjáték:

A regényben némileg borzongató szerephez jut néhány irodalmi klasszikus, illetve azok egy-egy híres mondata. Kiválasztottunk ötöt, a ti dolgotok pedig, hogy megírjátok nekünk, mely regényekből származnak az idézetek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„A szavak tapasztalat nélkül értelmetlenek.”
a Rafflecopter giveaway

 
back to top