2016. február 21., vasárnap

Kalandozásaim a smut világában - Alexa Riley

Figyelmeztetés: Mind a téma, mind az említésre kerülő könyvek kizárólag felnőtt olvasóknak valóak!

Tegye fel a kezét az az erotikus-romantikus regényeket (is) kézbe vevő könyvmoly, aki még nem hallotta a vádat, hogy pornókönyvet olvas. … Senki? Ha! Gondoltam. Mert ezt mind megkapjuk előbb-utóbb. Pedig ha tudnák… Egy Sylvia Day vagy J. Kenner könyv nem pornó, még a Szürke sem, hiába érzi néhol azt az olvasó, hogy erőszakot tettek a jó ízlésén, sőt, Maya Banks művei sem, bááár ő azért egy két írásával erősen a mezsgyére tévedt. Miből gondolom ezt? Nos, kérem szépen, a fentebb említettek esetén azért bőven van történet azon túl is, hogy a pizza kiszállító srác becsenget, majd beszáll egy édeshármasba, s úgy egyébként is, többről van szó bennük, mint feltüzelt nyulak bagzásáról. Oké, legyünk őszinték, néha csak hajszálnyival, de azért mégis.
Ám mi van abban az esetben, ha nő létünkre mégis csupán huncutul vad, tüzes testiségre vágyunk valóban minimális rózsaszín körítéssel? Vissza az ijedt sikolyokkal, és hanyagoljuk az elszörnyedt ájulásokat is mimózább lelkűek, mert bizony van ilyen. Nem állítom, hogy mindenkivel előfordul, de igen is vannak olyan pillanatok, amikor jól esik egy-két órás dögös döngetést olvasni. Persze még jobb csinálni, de itt annyira azért ne kalandozzunk messzire. :P Szóval, az előbbiekben vázolt helyzetben fordul az ember a smut irodalom 'kincsei' felé.


Én is csupán nemrégiben ismerkedtem meg a fogalommal, de jobban utánanézve kiderült, egész szép piaca van ennek az angol nyelvű kiadások között. Mivel mégiscsak nőből vagyunk, az érzelmek itt sem maradnak teljesen ki a játékból, ám a sztorik fő váza az erősen részletes szexuális együttlétek leírása. Ha úgy tetszik, szabados képzelgések írott formái ezek... na jó, nőknek való pornó-ponyvák.
Mivel jómagam roppant kíváncsi természet vagyok, naná hogy belekóstoltam a dologba! Sőt, úgy rákaptam ezekre a totál hihetetlen, fülledt szösszenetekre, mint maci a málnára. Sekélyesek, semmi agyalást nem kívánnak, tele vannak az erotika - sőt a romantika – műfajának legfájdalmasabb kliséivel, annyira túlfűtöttek, hogy jégkockáért kiáltanak… és roppant szórakoztatóak. Nekem. Mert azt feltétlen le kell szögezni, hogy messze nem mindenki találná ezeket fogyaszthatónak. Például aki túlnyomórészt az ifjúsági műfaj kínálatából válogat, már ezzel a poszttal sem igen fog tudni mit kezdeni. Aki szemérmesen átlapozza a románcok pásztoróra jeleneteit, az is messziről kerülje el a smut sztorikat. De aki nem veti meg a mocskosabb élvezeteket, azok feltétlen próbáljanak ki egy-kettőt.

Az én választott drogom neppereinek neve Alexa Riley. Igen, ilyen furcsán kitekert többes számban, mert az egy írói álnév két hölgyet takar: @smut_sasshole és @SassNSmut rejtőzik a név mögött. Mindkét boldog házasságban élő hölgy könyves blogger volt régebben, mígnem azt érzeték, kezdenek kifulladni, és elhatározták, hogy mások írásainak értékelése helyett saját legpiszkosabb fantáziáikat fogják papírra vetni. Azóta majd harminc szórakoztató novellával / regénnyel álltak elő, és masszív rajongótábort gyűjtöttek maguknak. S nem szégyellem kijelenteni, engem is meghódítottak a kissé nyálas, nagyon abszurd, insta-szerelmes, szűz fétises, fülledt kis agymenéseik. Vagyis egy részük.


Be kell látnom, a kikényszerítettnek látszó hármas avagy négyes fogat, illetve az apafigura kontra épp csak nagykorú leányzó felállás nekem nagyon nem bejövős. Hiába tudom, hogy nem szabad komolyan venni ezeket a sztorikat – hisz maguk a szerzők sem teszik -, rám mégis kimondottan lelombozóan hatnak például az ’apu pajkos lánykája’ s a ’ne tiltakozz, élvezni fogod’ típusú félmondatok. Aki hozzám hasonlóan érez, azoknak azt tanácsolom, kerüljék el a Forced Submission sorzatot, az Innocence trilógiát, de még My New Step-Dad és Their Stepsister című darabokat is. A legújabb megjelenés, a Trailer Park Virgin, a fülszöveg tanúsága szerint szintén ilyesmi alkotás, így én biztos nem tervezem kézbe venni.
Ellenben a Breeding kötetek és néhány önálló darab jó kis kikapcsolódást nyújtottak, és jó szívvel ajánlom őket.

„Life is about being true to yourself and finding the love you deserve. It’s too short to do it any other way.” [Mechanic]
A Breeding sorozat eddig három részt élt meg, s ahogyan az elnevezése elárulja, a fő motívum az, hogy az alfahím első látásra annyira belezúg a természetesen szűz hősnőbe, hogy azonnal magához szeretné láncolni, méghozzá úgy, hogy rögtön teherbe ejti. Állatias ösztönök tobzódása nem vitás, de komolyan mondom, ha a józan észt sutba dobja az ember arra az egy-két órára, halálian lehet szórakozni rajtuk. A felvezető novellában, a Coach-ban egy középiskolai edzőnek álló ex-focista szűri össze a levet a legjobb haverja épp már nem kiskorú lányával, és kb addig csinálják, míg össze nem jön az a baba. A Mechanic és a Thief már hosszabb lélegzetű írások, így azért egy nyúlfarknyi háttértörténet is ráfért a lapokra. Persze ezek is bumm, imádlak fellángolással kezdődnek és az elemi párzási ösztönből sincs hiány, de azért előbbinél a nagyi és az örökség körüli bonyodalom, utóbbinál a gömbölyded hősnő és a rablási balhé kellemes adalékul szolgáltak. Plusz nekem a kissé megszállott módon rajongó szakállas pasik ellen sem volt ellenvetésem, no meg az sem ártott, hogy az epilógusok mindig arról árulkodtak, hogy ezekből a hihetetlen módon született szerelmekből tartós és jó kapcsolatok lettek.

„I didn’t realize how lonely I was until you came into my life. Made me want something I didn’t know I needed.” [Guarding His Obsession]
A történetek ezekben is gyorsvonatként robognak a rózsaszín vattacukortól csöpögő boldog befejezésig, s többnyire csak fülledt vágy és sistergő szenvedély állomásokon állnak meg, no meg a hősnők szüzessége is fix motívum. Ugyanakkor a nyers testiség némileg szelídebb formában és visszafogottabb adagokban jelenik meg, ezzel egy leheletnyivel több teret engedve a romantikus kötődés kialakulásának. Azt mondanám, ezek olvasmányosabb darabok, inkább huncutul szabados, mint ocsmányul piszkos hangvétellel. Nekem egyértelműen ezek a lájtosabbak kötetek nyerték el leginkább a tetszésemet. Rövidek, dögösen szexisek, édesen romantikusak és nagyon szórakoztatóak. A Snow and Mistletoe-ban nagyon tetszett, hogy az elszigetelten élő pasas a lány hangjába habarodott bele először. A PS... You’re Mine már alapötletével hatalmas csábítás volt számomra: egy visszahúzódó, gömbölyded tanárnő és egy idősebb, jelenleg is szolgálatot teljesítő katona levelek útján ismerkedik meg, majd esik előbb szerelembe, s végül persze az ágyba. Annyira tetszett, hogy rendesen sajnáltam, amiért el kellett búcsúznom Katie-től és Marktól. A Guarding His Obsession pedig azzal nyert meg magának, hogy a szintén csak formásabb hősnő igazi kocka volt a javából, ráadásul olyan, aki híján volt minden álszentségnek, konkrétan, ami eszébe jutott, azt ki is mondta. S amikor a jól kereső kis számítógép zsenit megfenyegették, akkor természetesen jött a Swattól leszerelt dögös pacák, hogy megvédje, amire naná, hogy a legjobb módszer az volt, ha beköltöztette magához.

Nem fogok hazudni, nem az irodalom eddig eltitkolt gyöngyszemeit fedeztem fel ezekben az írásokban. Még csak abban sem vagyok biztos, hogyan is kellene értékelnem ezeket összevetve a többi olvasmányommal. Viszont az, hogy idiótán vigyorogva, kellemesen szórakozok rajtuk, szerintem pont elég. Ezért is tervezem szemügyre venni az eddig még kimaradt két sorozatot: a mesei alapokkal rendelkező alakváltós Fairytale Shifter és a motoros bandás Ghost Riders MC 3-3 könyvét.

2016. február 18., csütörtök

Borító leleplezés - Heidi McLaughlin: Save Me

Heidi McLaughlin, az Örökké a csajom szerzője nagyon termékeny idén, hiszen a Blind Reality és a Dark Room után hamarosan ismét új regénnyel jelentkezik:



Megjelenés: 2016. április 5.
amazon goodreads
A szerző honlapja
Tucker McCoy azt hitte, élete legnehezebb küldetése véget ért. Hat évnyi fogság után minden vágya hazatérni a feleségéhez és a lányához. Így amikor rózsával a kezében betoppan, a legkevésbé egy idegenre számít. Kérdéseire senki nem tud válaszolni, s a helyzetét az sem könnyíti meg, hogy az elmúlt években halottnak hitték.

Ki kell derítenie hol a családja, és hajlandó bármit megtenni, hogy hazahozhassa szeretteit, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell számolnia néhány emberrel.

Penelope McCoy súlyos titkot őriz, amit csak akkor mondhat el, ha rálel arra, akiben igazán megbízhat. Nincs más választása, mint hogy a lányával együtt elrejtőzzön, személyazonosságot változtasson és elfelejtse korábbi életét.

Hat évig menekült és az idő ellen dolgozik. El kell döntenie, hogy ismét elszalad, vagy végre szembenéz a múlt szellemeivel.


* A borítót az Okay Creations tervezte, a fényképész Eric Battershell, a model pedig BT Urreula volt.

2016. február 14., vasárnap

Borító leleplezés - Susan Elizabeth Phillips: First Star I See Tonight

Egy ünnepelt középhátvéd és egy energikus detektív gabalyodik egymásba a közkedvelt szerző, Susan Elizabeth Phillips legújabb, szexis és pimasz, sportos románcában.



Várható megjelenés: 2016. augusztus 23.
amazon goodreads
A szerző honlapja
Piper Dove álma, hogy Chicago legjobb magánnyomozója legyen. Az első megbízatása? Követni Cooper Grahamet, a Chicago Star futballcsapat egykori hátvédjét. A probléma? Graham kiszúrta, és nagyon nem boldog. Ezért kell egy jó detektívnek egy B terv: "Az a helyzet... őrült nagy rajongód vagyok... nem a tébolyodott fajta, csak elszánt."

Piper hamarosan már Grahamnek dolgozik, bár nem testőrként, amire a férfinak nagy szüksége lenne, még ha nem is képes ezt bevallani. Helyette azért fogadja fel a nőt, hogy az új, exkluzív szórakozóhelyének alkalmazottait tartsa szemmel. Ám Coop élete veszélyben lehet és Piper mindenre elszánt, hogy megvédje, akár akarja a férfi, akár nem. (Leginkább nem.) S ha mindez nem volna elég, miközben egy sereg közel-keleti hercegnővel, egy pakisztáni cselédlány szabadság iránti vágyakozásával és egy beilleszkedési gondokkal küzdő tinédzserrel vesződik, még idősödő szomszédasszonya is egyre akaratosabban követeli, találja meg az elhunyt férjét.

És akkor ugye ott van Coop Graham, a legendás sportikon maga, aki mindig megkapja, amit szeretne. Még ha most épp arra a tüzes nyomozóra is feni a fogát, aki még a pokollal is szembenézne, hogy bizonyíthassa, van olyan csökönyös, mint a férfi.

Ebben a Chicago nyüzsgő utcáitól a csillogó vizű Biscayne-öböl szélfútta világítótornyáig tartó kalandban két, veszíteni képtelen ember teszi próbára önmagát és egymást, miközben felfedezik, mely dolgok a legfontosabbak.

Bizony, bizony, újabb kötettel bővül a nagyszerű Chicago Stars széria, amelynek kötetei sorrendben:
1. It Had to Be You - Csak Te kellesz! (Phoebe Somerville & Dan Calebow)
2. Heaven, Texas - Se veled, se nélküled (Gracie Snow & Bobby Tom Denton)
3. Nobody's Baby But Mine - Apafogó (Dr. Jane Darlington & Cal Bonner)
4. Dream a Little Dream - Álom, édes álom (Rachel Stone & Gabe Bonner)
5. This Heart of Mine - Törékeny szív (Molly Somerville & Kevin Tucker)
6. Match Me If You Can - Várom a párom (Annabelle Granger & Heath Champion)
7. Natural Born Charmer - Született csábító (Blue Bailey & Dean Robillard)
8. First Star I See Tonight (Piper Dove & Cooper Graham)
Érdekességképpen így nézett ki az írónő irodája miközben a regény szerkesztésén dolgozott:

2016. február 4., csütörtök

Rachel Gibson: True Love and Other Disasters - Szerelmi katasztrófák

Első katasztrófa: Férfiak
Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!
Második katasztrófa: Szenvedély
Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.
Harmadik katasztrófa: Szerelem
Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne!

Szerintem egy igazán jó jelenkori romantikus regény olyan, mint a trüffel krémmel töltött bonbon: már első ízlelésre is kényeztet, de a belseje további édes meglepetéseket tartogat. Mire gondolok? A bevonat, azaz az alapfelállás - példának okáért a főhős kiléte -, legyen már önmagában csábító. Esetemben a milliomosok, sejkek és hasonszőrű társaik csupán az általam cseppet émelyítőnek tartott fehér csokoládé megfelelői, míg a rocksztárok és egyéb tetovált rosszfiúk inkább a finomságos tejcsoki kategóriát képviselik, a katonák és sportolók pedig a legkrémesebb étcsokoládéval egyenértékűek nálam. Ugyanakkor hiába az ígéretes máz, ha belül mindössze snassz vanília töltelék van. A konyakmeggy vagy mogyorókrém máris jobban hangzik, de még azt is lehet ám fokozni. Az én szememben a könyvek esetén ilyen kívánatos belevalók a gördülékeny és olvasmányos stílus, a kellemes és szórakoztató történetvezetés, a humoros párbeszédek vagy épp tüzes adok-kapok szópárbajok, no meg a főszereplők közti perzselő izzás és a szívmelengető, gyöngéd pillanatok. Ezek jól hangolt összessége az, amitől, maradva a hasonlatnál, összefut a nyál a számban, és hajlamos vagyok mindent félredobva nekilátni azon nyomban. Ám olykor, amit finom likőrös parfénak gondolunk, arról kiderül, hogy csak egyszerű nugátkrém.

„Ha a Chinooks játékosok tűzbe jöttek, gyorsaságukkal, nyers erejükkel és hoki iránti lelkesedésükkel uralták a pályát.”
Szögezzük le, jól indult a legújabb Hokis kötet, és én fene lelkes is voltam. Az alaphelyzet az általam imádott és számtalanszor újraolvasott Susan Elizabeth Phillips regényre, a Csak te kellesz!-re hajazott, csak épp az amerikai futball helyett itt jégkorong csapatról és tagjairól szólt a sztori. A korábbi részek szintúgy bizakodásra adtak okot, hiszen kellemes és könnyed kikapcsolódás volt mindahány. Egy szó, mint száz, nagy örömmel láttam az olvasásnak.
S rögtön mi fogadott az első oldalon? Fordította: Bottka Sándor Mátyás. Lányos bolondság, de úgy megörültem a nevének. Szerettem Nalini Singh könyveit az ő tolmácsolásában olvasni, és mióta az Egmont elbúcsúzott a hazai felnőtt könyvek piacától valahogy ő is eltűnt a szemem elől. Remélem, a jövőben ismét gyakrabban találkozhatok majd olyan kötetekkel, amit ő magyarít nekünk!
„Úgy tűnik, te mindig tiltott dolgokra bíztatsz.”
Node, vissza Faith és Ty történetéhez! Az egyik ex-playmate, a másik dögös sportoló. A nő most temette el az ötven évvel idősebb, milliomos férjét, a pasi viszont a karrierjére koncentrál és mindent megtesz a bajnoki címért. Előbbi semmit nem ért a hokihoz, mégis ő lett az új klubtulajdonos, utóbbi viszont él-hal a játékért és csapatkapitányként keményen hajt a győzelemért. Tűz és víz, akarom mondani jég. Izgi! Nos… nem annyira.
Először az tűnt fel, hogy kissé komótosan csordogálnak az események, s mintha ugyanazokat a köröket futottuk volna újra és újra. Aztán rájöttem, hogy a lassúság érzése számomra abból ered, hogy nem annyira párbeszédközpontú a könyv, inkább a főszereplők gondolatainak leírására helyezte a hangsúlyt a szerző. Ez egyfelől nagyszerű, mert ilyen módon jobban kiismerhetőek a szereplők, másrészt viszont magában rejti a vontatottság veszélyét, mert ha folyton ugyanazon agyalnak, előbb-utóbb felcsattan az ember lánya, hogy ugyan gyerünk, csinálj már valamit. S bizony Miss Gibson karakterei nem siették el a dolgokat.
„Ha már meg fogjuk bánni, csináljuk úgy, hogy tényleg legyen is mit!”
Helyesbítenék. Nem siették el úgy a sztori két harmadáig. Addig csak egy kis ’jaj de dögös a másik, de fúúú nem szabad lépni’ elmélkedésig jutottunk, kiegészítve egy ’hupsz, bocsánat, nem lett volna szabad megtörténnie, felejtsük el, hogy majd a szádat rágtam le’ csókolózással. Hetven százalék felé viszont mintha átbillentettek volna egy kapcsolót. Pajzánkodás a vacsoraasztal alatt, majd vadul szenvedélyes éjszaka, majd még egy, és egyéb bohóságok. Örültem, hogy végre alakulni látszott a kapcsolat, cuki ajándékokkal és logikusan felvetődő kérdések megvitatásával, ám akkor puff, fejjel előre belerohantunk egy oltári nagy műfaji klisébe, nevezetesen az ’ó, jaj, élveztem veled a szexet, de senki nem tudhatja meg’ gyötrődésbe. Ezt igazán sajnáltam, de még ennél is jobban bántam, hogy a helyzetet mentő csavart annyira elkapkodta az írónő, s nem hagyott valódi kifutást a dolognak.
S van még valami, ami bökte a csőrömet, és merő kíváncsiságból felütöttem az eredeti kiadást is, hogy megbizonyosodjak róla, a fordítás lett ferdítés, avagy az eredeti szöveg bakijai kerültek át a magyar változatba is. Kérem tisztelettel, az utóbbiról van szó. Sajnálatos módon a szerkesztőnek anno nem szúrt szemet, hogy akad szereplő, akinek az életkora változik pár oldal alatt, s egyáltalán, az idő kissé furcsán telik a regényben, de még az sem tűnt fel, hogy az érzéki pásztoróra más lakásán vette kezdetét, mint ahol aztán véget ért. Furcsa…
„Néha a vágy nem elég.”
És most, átfutva a fentebbi soraimat leginkább csokiéhségtől szenvedő elégedetlenkedőnek tűnök, pedig őszintén mondom, nem volt katasztrófa a Szerelmi katasztrófák című könyv (tudom, béna poén, de képtelen voltam kihagyni), pusztán csak lehetett volna jobb. Imádtam a csapattagokat, sőt a meccsleírásokat is élveztem, tetszett, hogy a sorozat első részének – Jane vékony jégen táncol – hősnőjét viszontláthattuk, és akadt néhány olyan jelenet, amin jót mosolyogtam. Mindazonáltal nem éreztem azt az elragadtatást, amit reméltem, és ez egyszerűen itt és most kitört belőlem. Ennek ellenére még mindig azt mondom, a műfaj szerelmeseinek igen is érdemes próbát tenniük Rachel Gibson műveivel.

A Chinooks Hockey Team sorozat darabjai:

1. Simply Irresistible - Jégbe zárt szívek
Georgeanne Howard & John Kowalsky
2. See Jane Score - Jane vékony jégen táncol
Jane Alcott & Luc Martineau
3. The Trouble With Valentine's Day - Valentin-nap és egyéb őrültségek
Kate Hamilton & Rob Sutter
4. True Love and Other Disasters - Szerelmi katasztrófák
Faith Duffy & Ty Savage
5. Nothing But Trouble
Chelsea Ross & Mark Bressler
6. Any Man of Mine
Autumn Haven & Sam LeClaire

Könyvinfók:


Rachel Gibson

moly
goodreads
Kiadó: Athenaeum
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
ISBN: 9789632935225
280 oldal, puhatáblás

Műfaj: jelenkori romantikus
Sorozat: Hokisok 4.
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű

Ki? Faith Duffy (30) & Tyson Savage (35)
Hol? Seattle (Washington)
Mikor? 2009. április - június
Érzékiség? fülledt
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen

#Kulcsszavak: jégkorong, hoki, playmate, sportoló, viszonyból szerelem

02.02. - Kristina blogja
02.04. - Angelika blogja
02.06. - CBooks

Nyereményjáték:

Vajon milyen jól ismeritek Rachel Gibson Hokisok sorozatát? Mostani játékunkból kiderül, ugyanis a turné mindhárom állomásán találtok majd egy-egy idézetet, s nektek ez alapján kell megmondanotok, hogy a sorozat hányadik kötetére gondoltunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Néha a szívünkkel választunk, nem az eszünkkel.”
a Rafflecopter giveaway

2016. február 2., kedd

J.R. Ward: Blood Kiss



beleolvasó goodreads moly
Szerintem:
Paradise, a király főtanácsosának vér szerinti lánya szeretne kitörni az arisztokrata élet börtönéből. Hogyan? Belép a Fekete Tőr Testvériség képzési programjába, és megtanulja, hogyan kell harcolni és a saját érdekeit nézni... hogyan lehet önmaga. A terv jól működik, csakhogy hamarosan minden elromlik. Az oktatás elképzelhetetlenül nehéz, úgy érzi, a többi újonc sokkal inkább az ellensége, mint a szövetségese, és az is teljesen nyilvánvaló, hogy a képzéssel megbízott testvérnek, Butch O'Nealnek - más néven a Pusztítónak - komoly gondjai vannak a saját életében.

A helyzetet csak súlyosbítja, hogy Paradise beleszeret az egyik osztálytársába. Craeg átlagos civil, korántsem olyan férfi, akit az apja neki szánna, de pontosan olyan, amire Paradise-nak szüksége van. Miközben egy erőszakos cselekedet veszélybe sodorja az egész képzési programot, és kettőjük között ellenállhatatlanná válik az erotikus feszültség, a lány olyan próba előtt találja magát, amelyre soha nem számított. Kétségei támadnak, hogy elég erős-e ahhoz, hogy használja az erejét... a harcmezőn és azon kívül is.

Bizony, végre összeszedtem a bátorságomat, hogy belevágjak a Fekete Tőr Testvériség spinoff sorozata, az Örökség, első kötetébe. :) És húúúú, milyen jól tettem!

Talán mára már nem újság, hogy hatalmas FTT rajongó vagyok. Ugyanakkor abból sem csináltam soha titkot, hogy az utóbbi kötetekkel nem voltam teljes egészében kibékülve. Úgy éreztem, annyi szereplőt és történetszálat tart egyszerre mozgásban Ward, hogy a könyveknek szinte nincs is igazi fókuszpontjuk. Persze mindmáig nagy élvezettel merülök el újra és újra a caldwelli vámpírok világában, de azért picit hiányoltam az egykori regények felépítését, azt, hogy miközben kiélvezhetem egy szenvedélyes románc születésének minden percét, csak mellékesben kapok egy adag akció dús háttérsztorit. Szóval volt bennem egy kis félsz, mit hozhat egy új könyv. Arról nem is szólva, hogy ezúttal szinte teljesen ismeretlen szereplők előtérbe kerülését ígérte az írónő, ami nálam még rátett egy lapáttal az ’ú, de nagyon akarom, de jaj, vajon jó lesz-e’ tipródásra. Sikerült akkora mizériát csapnom a könyv körül, hogy hetekig halogattam az olvasást, számtalanszor kézbe vettem, majd visszatettem, és kezdtem bele valami teljesen más regénybe. Aztán egyik este végre megembereltem magam, és kinyitottam a könyvet. S csak arra eszméltem, hogy órákra elmerültem benne és valami elképesztően élveztem! Nem egyszerűen csak mosolyogtam itt-ott, hanem olyan boldog, itthon vagyok melegséget éreztem, mint ami csak nagy kedvencek olvasásakor tölti el a könyvmolyt.
“And maybe there is greatness waiting for you—if you only get back up on your feet and keep going.”
S mindezt azért, mert Ward visszatért az alapokhoz. Nem öt különböző, de egyformán erőteljesen jelen lévő dologra kellett figyelni, hanem három, szépen összekapcsolódó szálat göngyölített a regény, amelyekből kettő inkább csak a fő páros történetének hátterét adta. Ráadásul mindezt úgy írta meg a szerző, hogy a Butch és Marissa páros gondjai illetve a fiatalok problémái szépen párhuzamba állíthatóak, s még a gonosz fenyegetése is szervesen a főszereplőkhöz köthető. Plusz a stílus is klasszikus Ward volt; humoros, szexis, jó ütemű és nagyszerű. Egyszerűen imádtam!
“Your past was the same as your skin: with you for life, both the proverbial beauty marks… and the scars.”
Először talán ejtsünk szót a régi ismerősökről! Az írónő szerintem nagyon okosan aknázza ki a Testvériség iránti szeretetünket. Bár új karaktereket mutat be, a régieket sem hanyagolja el, egy-egy jelenet erejéig sokan beköszöntek. Cuki volt a frissiben elindult Nallát üldöző Z-t látni, jól esett tanúja lenni, hogy Xhex és John még mindig mennyire imádják egymást, az épp szexis naptárt készítő Lassiter bohóckodása pedig garantált mosolyfakasztó volt, csakúgy, mint a V-vel való szócsatározásai. S jót mulattam a ház asszonyainak közös Magic Mike moziestjén történteken is. Tohr és Rhage szintén feltűntek, hiszen ők szintén kiveszik a részüket az újoncok kiképzéséből, és naná, hogy Hollywoood kapcsán én picit sóhajtoztam megint, mert hát még mindig nagy kedvencem. A legtöbbet azonban az egykori zsaru és párja szerepelt.
"...true love didn’t mean effortless, and ever-after wasn’t about cruise control.”
Szerencsére – már ha lehet ilyet mondani – a bajok, amikkel küszködnek, tökéletesen hihetőek. Egyrészt logikusan következnek a múltjukból, másrészt az indokok, amelyek miatt a másikat próbálják távol tartani belső vívódásuktól, teljességgel érthetőek. Így nem éreztem feleslegesnek a velük foglalkozó részeket. Nem, egy csöppet sem, sőt. Örömmel fogadtam, hogy végre picit többet megtudhattam arról, mi is történt Butch testvérével, és hogy ez hogyan csapódott le őbenne, illetve hogyan hat ez ki a felével közös életére. És - előre is elnézést mindenkitől, aki továbbra is hihetetlen vehemenciával utálja a faj gyógyítóját - én szükségszerűnek éreztem, hogy előbb-utóbb terítékre kerüljön Marissa és a testvére, Havers kapcsolata. Az pedig fölöttébb üdvös a szememben, hogy nem könnyes egymásra találást kaptunk, hanem életszerű, tipródó, lassan meginduló elfogadást, ami esetleg valamikor megbocsátáshoz vezethet.
“Do you like playing with fire, girl?” he growled. “Because if you keep looking at me like that, I’m going to burn you to the ground.”
S hogy mi a helyzet az új kiképző programmal, no meg a friss felvételisekkel? Először is, le a kalappal a zseniálisan kivitelezett kiválasztási procedúráért. Izgalmas volt olvasni a próbatételeket, bár meg kell hagyni volt egy enyhe Éhezők viadala feelingje. S bár a fülszövegből egyértelmű volt a válasz, én mindvégig őrülten drukkoltam Paradise és Craig bekerülésért, mert kezdettől rajongójuk lettem. A csaj erős és karakán hősnő, akinek tényleg fontos, hogy bebizonyítsa, önállóan is képes nagy dolgokra. A srác pedig a kissé morózus keményfiú, aki azért persze képtelen megtagadni a benne élő védelmezőt. Fiatalok, bohók és olykor tétovák is kicsit, de ugyanakkor elragadóak mindketten, együtt meg különösen. Néhány párbeszédük nagyon humoros volt, máskor meg olyan édes kis lükék voltak… hogy a szenvedélyes pillanatokról már ne is beszéljünk. És igen, a legvége talán picit szirupos lett a kölcsön szmokinggal és a király által adományozott címmel, de akkor is tetszett a románcuk, az egész vonzódás, habozás, kötődés, csábítás, megmentés dolog úgy kompletten.
“Axwelle. Figured you might as well start the eval with the one most likely to be considered a sociopath.”
A csoport többi tagja pedig, o-la-la, micsoda figurák! Tagadhatatlan hogy néhány tulajdonságuk mutat némi hasonlóságot a ’felnőtt’ szereplőkkel, de akkor is úgy érzem, jó kis csapat lesz ez. Sejtésem szerint mindegyikük tartogat pár titkot, amelyeket én persze máris nagyon szeretnék megismerni. Különösen a kis perverz goth, Axe, az, aki izgatja a fantáziámat (jellemző, mi?), de kíváncsi leszek a szépfiú Peytonra és az engem erősen Xhexre emlékeztető Novora is.
"... no matter what class you were in, tragedy didn't discriminate, justice could always be served, and nobody got out of this life alive."
Ahogy az már természetes, kellett valami sötétség is történetbe, valami fenyegetés. S meg kell mondanom, elismeréssel adózok Ward választásának. Nem egyszerűen azért, mert a gyilkossági nyomozás passzolt Butch tapasztalataihoz, hanem mert számomra ez jól tükrözi, hogy valóban változik a vámpírok társadalma. Eddig a gonoszt az ősi ellenség testesítette meg, de a modern idők új féle mocskot hoznak a felszínre, amellyel szintén foglalkozniuk kell a faj vezetőinek. S igaz, engem csöppet sem lepett meg a bűnös személye, azért maga a csavar tetszett.
"And that," Rhage said in a loud approving voice, "is how you do it.”
Úgyhogy az olyan apróbb hümmögésektől eltekintve, amelyek leginkább az én telhetetlenségem számlájára írhatóak (hol vannak Qhuinnék?), nem igen tudok semmi kivetnivalót felhozni a könyvvel kapcsolatban. Szórakoztató volt, és igyekezett mindazt megadni, amire a sorozat rajongói csak vágyhattak. Számomra nem is érződött igazán külön szériának, inkább csak egy újabb csodálatos kirándulásnak egy ismerős és imádott világba.

Ui: Nem tudom, hányszor volt már a kezemben a könyv, de csak most tűnt fel, hogy a címlapja mennyire emlékeztet az Éjsötét szerető borítójára.

A fülszöveg, akár csak a linkelt beleolvasó, Lukács Andrea műfordító munkája.

2016. február 1., hétfő

Borító leleplezés - Cassia Leo: Anti-Romance

Cassia Leo, akit a Fekete doboz című könyv szerzőjeként ismerhetünk idehaza, hamarosan új és különleges, jelenkori romantikus történetet fog megjelentetni:



Várható megjelenés: 2016.
beleolvasó goodreads
A szerző honlapja
Laney Hillt meghúzták. Az ágyon. A futópadon. A BMW-je motorháztetején. És a főnöke íróasztalán. Aztán az ingyen klinikán rá kell döbbenni, hogy alaposan meg is szívatták, hisz gonorreája van. Az a mocskos disznó megfertőzte! S miközben épp kihajítani készül a rohadékot, az szakít vele, mondván bocsi, nős vagyok. Ráadásul a barátokkal töltött italozós estéje zavarba ejtően nyálas csókolózásba torkollik közte, és a legjobb barátja, George Bratton, között.

George agglegény, de két évvel ezelőtti szakításuk óta szüntelenül az exbarátnője után epekedik. Így amikor befut a nő Londonban rendezendő esküvőjének meghívója, az önpusztító hajlamú George, és a tripperből felépülő Laney megegyeznek, hogy egymás 'pluszegyfő'i lesznek. Hiszen jó kis ihlet lesz ez a lány anti-románc blogjához, no meg talán George-nak is segít a dolog végre túllépni az exén.

Egy ilyen klassz tervnél semmi sem sikerülhet félre, igaz?

Mit érdemes még tudni a könyvről?

♥ A borító egyben színező is.
♥ A szerző szerint ez nem románc, hanem viccesen kelekótya szerelmes történet.
♥ A főszereplők nem milliomosok, és nem is úgy néznek ki, mint a szupermodellek. Átlagos emberek, mint az olvasók.
♥ Az első fejezet alcíme: A romantika halott. (elolvasható itt)
♥ A sztori nem tipikus happy enddel zárul.
♥ A könyv önálló kötet.

Zenelista a regényhez:

 
back to top