2014. december 27., szombat

Monica McCarty: The Hawk - A Sólyom


molygoodreads

William Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét… 

Erik MacSorley-nál senki sem ismeri jobban a tengert: még sohasem találkozott olyan széllel, amelyet ne tudott volna legyűrni, sem olyan asszonnyal, akinek szívét ne nyerte volna el. Egészen addig, amíg az ír partoknál ki nem húz egy fiatal nőt a vízből. Erik magával viszi a lányt, aki nem más, mint Lady Elyne de Burgh, az írek leghatalmasabb nemesének bátor gyermeke. Bár Ellie megpróbál ellenállni a férfi vonzerejének, Erik vágya megtöri az ellenállását, szívében eddig ismeretlen érzéseket keltve. A két fiatal lassan kibontakozó szerelmét azonban veszély fenyegeti: a skótok és az angolok között zajló baljós háborúban éppen ellentétes oldalon állnak. Képes lesz-e legyőzni az akadályokat Ellie odaadó szerelme és Erik önfeláldozása?

Kiadó: General Press
Fordító: U. Rónay Anna
ISBN: 9789636436506
368 oldal, keménytáblás

Sorozat: A Felföld rettegett fiai 2.
Műfaj: történelmi romantika
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű
Érzékiség: szenvedélyes
Lezárás: boldog
„A felföldiek nem adják fel egykönnyen. Állhatatosak…”
Monica McCarty legújabb regényében, A Sólyomban, ismét izgalmas és romantikus kalandra invitálja az olvasót a 14. század eleji Skóciába. Ahogyan a sorozatindító A Harcosban, úgy ebben a történetben is elegyedik a fikció a történelmi tényekkel: miközben egy különös helyzetben született szerelem kibontakozásáról olvashatunk a lapokon, egyúttal tanú lehetünk, ahogyan Robert the Bruce sconei megkoronázását követően menekülni kényszerülvén sem adta fel az I. Edward elleni harcot, hanem titokban próbált mind többeket megnyerni ügyének.
„A vitorla dagadt a szélben, és a birlinn szinte repült a vízen, úgy lebegve a hullámok hátán, ahogyan a madarak a légben, mintegy igazolva, miért díszíti egy sólyom képe a vitorlát és a hajó orrát.”
A lopva megalakult, maroknyi tagot számláló különleges felföldi egység rövid, közös kiképzésüket követően szétszéledt, mind más-más titkos feladatot teljesítettek. Akadt, aki kémként beépült az angolok udvarába, volt, aki új sereget igyekezett toborozni a skótok szabadságharcához, páran a száműzött uralkodó hitvesét és gyermekeit kísérelték meg biztos helyre menekíteni, míg néhányan a csuklyás király kíséretében maradtak. Utóbbiak egyike volt az ördögi vigyorú, tehetséges hajós, Erik MacSorley, fedőnevén Sólyom is.
A fiatal kapitány 1307. február elején új megbízatás teljesítésére indult az ír sziklaszirtre épült Dunluce felé. A tervek szerint a vár alatti tengeri barlangban találkozni kívánt a McQuillanek vezetőjével, mert az a hír járta a vad harcosokról, hogy jó fizetségért szívesen szegődnek mások szolgálatába. Ám a titkos megbeszélés nem épp a vártnak megfelelően alakult: a vezér helyett csak annak bizalmasa jött el, ráadásul a faluban akkor tartott szüzek bemerítkezéséről odasodorta a víz az egyik fehérnépet, aki meghallotta egyezkedésüket, s ezzel veszélybe került a titkos küldetés. Az ír klánt képviselő kegyetlen férfi azonnal végezni akart a lánnyal, vagy legalábbis miután embereivel elszórakozott vele, de a nők nagy tisztelője, Erik másként tervezte orvosolni a problémát: magával vitte, hogy később szabaduljon meg a nem kívánt rakománytól.
No persze, ekkor még halvány fogalma sem volt arról, hogy nem egy akármilyen jöttment falusi keveredett a karjai közé, hanem bizony Bruce apósának legidősebb leánya, Elyne de Burgh úrhölgy. Ellie, ahogyan a családja nevezte, ugyan mindvégig igazi kis boszorkány módjára hadakozott, sőt, megkísérelt elszökni az őt arrogáns viking kalózra emlékeztető férfi hajójáról, ám igyekezete hasztalan maradt, pár óra múltán együtt kötöttek ki a Kintyre-félsziget partjaihoz közeli egyik apró szigeten. S attól fogva a lány csak abban bízhatott, hogy a kapitány megtartja a szavát, és előbb-utóbb majd hazajuttatja őt a családjához.
A fiatalok az együtt töltött napok parázsló vitái közepette mind közelebb kerültek egymáshoz, csakhamar szenvedélyes csatározásaikat már nem szavaik, hanem ajkaik vívták. Ám oktalan módon valódi kilétüket továbbra is titkolták egymás előtt – talán abban bíztak, ráérnek még a vallomásokkal, ha már biztosak lehetnek a másik érzelmeiben. De amikor az angol gálya rajta üt a szigeten, és elfogják Erik embereit, a birlinnt pedig elviszik, úgy tűnik, kifutottak az időből...
„A szerelem nem jelent feltétlenül boldog beteljesülést. A szerelem olykor áldozatot követel. Olykor azt jelenti, hogy a szeretett lény boldogságát fontosabbnak tartjuk a magunkénál, még ha ez azzal is jár, hogy nem lehetünk együtt.”
Az írónő ezúttal is ügyesen használta fel a történelmi eseményeket és fennmaradt mondákat arra, hogy történetét még hihetőbbé és fordulatosabbá tegye olvasói számára. Igaz, nekem, aki kevésbé vagyok járatos a kor eseményeiben, néhol nehézkes volt pontosan nyomon követnem, ki kinek a szövetségese, vagy épp ki árult el kit, s azt is bevallom, akadtak momentumok, amiktől azért felszaladt a szemöldököm, hiszen valljuk be, a középkor derekán a vakító fehér fogsor igen ritka lehetett, csakúgy ahogyan a huszonéves hajadonok. De üsse kő, tudjuk be ezeket szerzői túlzásnak, ahogyan a viharban vergődő, csöppnyi lélekvesztőben megejtett tüzes liezont is, mert máskülönben több mint elképzelhetetlen lenne a jelenet.
Ám mindezek ellenére szívesen olvastam a könyvet, s ebben tagadhatatlanul nagy szerepe volt Erik karakterének. Bár kezdetben bosszantott, hogy mekkora szoknyapecér, és a későbbiekben is volt pillanat, amikor nagyon szerettem volna elbeszélgetni vele arról, milyen botorság így irtóznia az elköteleződéstől, pajkos humorának, kalandvágyó, ugyanakkor önfeláldozó természetének nehéz volt ellenállnom. S az is tetszett, hogy olyan tűzről pattant, makacs menyecskével hozta össze a sorsa, aki nem omlott rögtön a lába elé, mihelyt sármosan rámosolyogott. Azt viszont fájlaltam kissé, hogy a fantom hadsereg többi tagjáról, akiket igencsak megkedveltem a korábbi részben, ilyen kevés szó esett ebben a kötetben. Remélem, a jövőre tervezett Az Őrszemben a főszereplő Arthur Campbell mellett a többieket is viszontláthatjuk majd!

A blogbejegyzés 2014.12.18-án megjelent az ekultura.hu felületén is.

2014. december 24., szerda

Jennifer Probst: The Marriage Merger - Eltervezett házasság


molygoodreads

"1. Olyan férfi kell, aki ki tud elégíteni.
2. Aki tisztel, és segít a munkámban.
3. Aki elég erős ahhoz, hogy megharcoljon értem.
4. Aki a legtitkosabb gondolataimat is megérti.
5. Aki magától vitte valamire az életben.
6. Aki adni tud magából."


Julietta szigorú, megközelíthetetlen üzletasszony, akinek nincs szerencséje a férfiakkal. Húga, Carina azonban meggyőzi, hogy próbálja ki a szerelmi varázslatot, ami már neki is segített. Nemsokára felbukkan a színen Sawyer Wells, aki Juliettához hasonlóan a hatalomban hisz, nem pedig a szerelemben. És még valami más is közös bennük: nem futamodnak meg a kihívások elől. Még akkor sem, ha a szívük a tét…

Kiadó: Libri
Fordító: Béresi Csilla
ISBN: 9789633103548
384 oldal, puhatáblás

Sorozat: Milliárdosfeleségek 4.
Műfaj: jelenkori romantika
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű
Érzékiség: szenvedélyes
Lezárás: boldog

Megérkezett Jennifer Probst népszerű Millárdosfeleségek sorozatának negyedik, s egyben befejező kötete. Miután a korábbi részekben már révbe ért családjuk egyik régi barátja (Érdekházasság), bátyja (Trükkös házasság) és kishúga (Elhibázott házasság), most az idősebb Conte lányon volt a sor, hogy végre megtalálja a boldogságot.
„…tudtam, némi erőszakot kell alkalmaznom, mert egyikőjük sincs oda a házasságért. Hiszen mindketten makacsok, munkamániások, és a szerelemben sem hisznek.”
Az olasz Conte-família olyan sikeres pékséglánc tulajdonosa, amely számos üzlettel rendelkezik az óceán mindkét partján. Míg édesapjuk halála után a tengerentúli érdekeltségeket Michael, az egyetlen fiú vette kézbe, addig az európai divízió irányításának minden terhét a legidősebb leány, Julietta vállalta magára. Ám hiába a megannyi üzleti siker, a céltudatos fiatal nő fájón hiányolja a meghitt családi melegséget, s egy szerető férfi gondoskodását. Amikor testvérének jó barátja, a hotelszakmában érdekelt Sawyer Wells azzal az ötlettel keresi meg, hogy legyenek kizárólagos partnerek, Julietta még nem sejti, hogy az ajánlat nem csupán az üzletre fog vonatkozni…
Találkozásuk első percétől fogva mindketten heves vonzalmat éreznek a másik iránt, s csak idő kérdése, mikor engednek fellobbanó vágyaiknak. Ám a kellemes találkák és szenvedélyes órák ellenére egyikőjük sem tervez hosszú távú kapcsolatot, mígnem a minden lében kanál Conte mama meg nem elégeli a dolgot, és kezébe nem veszi a két fiatal jövőjét. Aztán már csak az a kérdés, hogy a gyengéd erőszak szülhet-e tartós boldogságot.
„A házasság olyan, mint bármi más: rajtunk múlik, milyen lesz. Nem az intézményben van a hiba, hanem az emberekben.”
Azt hiszem, az Eltervezett házasság a sorozat méltó lezárása, elődeihez hűen ez a kötet is könnyeden szórakoztat, miközben megadja olvasóinak a vágyott romantikus kikapcsolódást. Habár a történet a már korábban megismert, itt-ott kissé erőltetettnek ható és eléggé kiszámítható elemekből építkezett, az írónő képes volt egy csöppnyi egyediséget csempészni a lapokra. Véleményem szerint a voltaképp sablonos alapszituációt ügyesen újszerűvé és izgalmassá tette az önerőből sikeressé vált főhős viharos múltjának boncolgatása és az itt nagyobb hangsúlyt kapó erotika.
„Ki gondolta volna, hogy a Hókirálynőben egy csillapíthatatlanul éhes nimfomániás lakik?”
Bizony, a korábbi részekkel ellentétben ezúttal a perzselő pillantásokon, érzéki utalásokon és szenvedélyes flörtökön túl fülledt hálószobai játékok meglepően részletes leírásával is találkozhatunk. Ám szerencsére ezek nem csupán öncélú oldalszám növelők, hanem a főszereplők kapcsolatának alakulásában kulcsfontosságú momentumok, hiszen Julietta mindössze akkor képes igazán elengedni magát, amikor átadja szeretőjének az irányítást, Sawyer pedig ilyen formában élheti ki személyiségének dominánsabb, sötétebb énjét. Mindezek ellenére sietnék mindenkit gyorsan megnyugtatni, semmi szélsőséges dologtól nem kell tartani.
„A rokonaink néha az őrületbe kergetnek minket, mégis a család a legbiztosabb támasz.”
Úgy gondolom, a könyv javára szól, hogy ugyan egy széria negyedik része, mégis képes önálló olvasmányként megállni a helyét. Bár természetesen viszontlátjuk az gyermekei életébe folyton-folyvást beavatkozó Conte mamát és a már boldogságra lelt párokat, ahhoz, hogy élvezhessük Julietta és Sawyer románcát, nem feltétlen szükséges részletekbe menően tudnunk, a többiek pontosan hogyan is találtak egymásra. Ugyanakkor nekem, és gondolom mindazok számára, akik végig követték az eseményeket, kellemes ráadásnak bizonyult, hogy ezúttal a népes család valamennyi tagja összejön ünnepelni.
Akinek szerepléséről viszont készséggel lemondtam volna, az Sawyer egykori nevelőapja. Egyszerűen hiteltelennek éreztem, hogy egy sok éve börtönben lévő férfi, bármilyen rosszindulatú legyen, pontosan ekkor és így utána tud nyúlni egykori áldozatának, és megzsarolhatja egy levélben, pláne, hogy voltaképp alaptalan a vád, amivel fenyegetőzik. Értem, hogy a szerző ezzel is igyekezett még árnyaltabbá tenni a főhős vívódását, de az én szememben visszásan sült el a dolog.
„Wolfe tetkói, leborotvált haja és piercingjei mind arról árulkodtak, hogy egyelőre még nem találta meg saját belső békéjét.”
Ugyanakkor a Sawyer által felkarolt Wolfe roppant kellemes meglepetésnek bizonyult, és hamar a szívembe zártam a fiatalembert. Annak ellenére, hogy az utcán nevelkedett, és minden bizonnyal szörnyű dolgokat élt át, hisz még mindig rémálmok gyötrik, elképesztően intelligens srác, akiben csak úgy buzog a tettvágy. Különösen tetszett, ahogyan ő és Sawyer lassanként kölcsönösen megnyíltak egymásnak, s hogy mindketten mennyire igényelték a másik társaságát. Őszintén érdekel, hogyan alakul ennek a lázadó ifjoncnak az élete, így örömmel konstatáltam, hogy lesz még alkalmam találkozni vele. A hírek szerint ugyanis a Libri Kiadó nem tervez búcsút venni Jennifer Probsttól, hanem folytatja az írónő műveinek kiadását, méghozzá a Szerelmi gyakorlatok sorozattal, amelynek harmadik részében nem másé lesz a főszerep, mint az általam oly nagyon megkedvelt Wolfe-é.

A blogbejegyzés 2014.11.24-én megjelent az ekultura.hu felületén is.

2014. december 21., vasárnap

J. Lynn (Jennifer L. Armentrout): Wait For You - Várok rád


molygoodreads

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Császár László
ISBN: 9789633990223
? oldal, kartonált

Vannak dolgok, amikre megéri várni…
A 19 éves Avery Morgansten életét egy öt évvel korábbi halloween-buli mindörökre megváltoztatta. Az események hatása elől csak úgy menekülhet, ha az otthonától több ezer kilométerre lévő egyetemre jelentkezik. Nem szeretne mást, mint minden feltűnést kerülve elvégezni az iskoláit – de már az első napon összeakad egy sráccal, aki képes darabokra törni a maga számára, gondosan felépített jövőt.
Vannak dolgok, amiket át kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, amolyan leányálom – szikrázóan kék szemmel és valami megfoghatatlan képességgelarra, hogy Avery megint olyasmikre vágyjon, amiktől évekkel korábban megfosztották. Veszedelmes dolog lenne közelebbről is megismerkedni vele, de lehetetlen figyelmen kívül hagyni a kettejük között vibráló feszültséget, ami felszínre hozza Avery személyiségének egy mindeddig ismeretlen oldalát.
Vannak dolgok, amiket nem lehet elhallgatni…
Aztán Avery egyre több fenyegető e-mailt és hívást kap, és kénytelen szembenézni a múltjával, amit annyira szeretett volna mindörökre elfelejteni. Rádöbben, hogy van valaki, aki nem fogja egykönnyen elengedni. Vajon ha kiderül a rettenetes igazság, ezzel Avery is elindulhat a gyógyulás útján? És Cam akkor is mellette marad majd, ha megtudja, mi történt? Vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Sorozat: Wait for You 1.
Ki? Avery Morgansten & Cameron Hamilton
Hol? Shepherdstown (Nyugat-Virginia)
Mikor? tanév

Műfaj: new adult
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, egy (Avery) nézőpontú
Érzékiség: izzó felnőtt tartalom
Lezárás: boldog
„...pontosan tudod, hogy ha kell, akkor várok rád, Avery.”
Wow, ez bizony nagyszerű volt! Igazi álmodozósan sóhajtozós és pirulósan szenvedélyes new adult románc arról, hogy az örökre összezúzottnak hitt bizalom újjáépíthető a megfelelő ember mellett.

Azt mondom, vétek lenne kihagyni, mert…
„– Én még soha nem csináltam semmit azokból a dolgokból, amikre most készülünk. Tudom, hogy néha nagyon nehéz velem. Nem ígérhetem, hogy ez lesz életed legsimább kapcsolata.
– Szerintem, ami könnyű, abban nincs is élvezet – kiitta a tejes poharat, majd felállt, és odajött mellém. Megfogta a kezemet, és felállított. Átölelte a derekamat, és amikor beszélt, annyira közel hajolt hozzám, hogy az ajkai az arcomat simogatták. – Én mindezt nagyon komolyan gondolom, Avery! Ha tényleg engem akarsz, akkor a tiéd vagyok.”
Az írónő tudja, hogyan írjon olyan közvetlen hangvételű – néhol kimondottan vicces -, mégis gyönyörű módon, hogy egyszerűen ne akaródzon letenni a könyvet.
„Az öngyilkosság soha, semmire nem lehet válasz. (...) ha az ember elmegy, akkor a többiek nyernek.”
A történet szerves részét képezik olyan komoly témák, mint nemi erőszak, a végletekig zaklató csúfolódás és öngyilkossági kísérlet. S ezeket a műfaj kereteinek megfelelően tálalta a szerző.
„Az emberek félreálltak, hogy elengedjék Camet. Olyan volt, mint valami szexi Mózes, aki előtt kettéválik a részeg egyetemisták tengere.”
Cam a könyves álompasik pompás példánya: Elképesztően dögös, isteni sütiket és finom vasárnapi reggeliket készít, édes, vicces, türelmes és megértő, ráadásul házi kedvencként egy Raphael nevű teknőst tart.
„...az, hogy valaki túlél valamit, és az, hogy túlélő nagyon nem ugyanaz.”
Avery az a fajta hősnő, akit bár néhányszor szerettem volna alaposan megrázni, hogy miért nem viselkedik úgy, ahogyan én szeretném, ugyanakkor teljességgel érthetőek és valódiak a reakciói.
„– Nem randizom veled, Cam.
– Hiszen még nem is hívtalak ! – a szája egyik sarka mosolyra húzódott. – De csak idő kérdése.
Hunyorítottam.
– Te nem vagy normális.
– Eltökélt?
– Idegesítő.
– Többek szerint csodálatos.
A szememet forgattam.”
Szó sincs instant szerelemről. Avery és Cam között szép lassan alakulnak ki a dolgok, és az egész kapcsolatuk őszintének és normálisnak érződött. Cukik a nevetésükkel, évődésükkel, vitáikkal, a kis idegeskedésükkel és ügyetlenkedésükkel együtt.

Hogy akkor ugyan mégis miért nem titulálom hibátlan gyöngyszemnek a sztorit? Az én szememben néhány apróság levont csöppet a tökéletességből. Ilyen volt például a szerintem elnagyoltan ábrázolt meleg legjobb barát figurája, vagy a számomra kevéssé áttörőnek érződött nagy vallomás jelenete. 
De ettől ez még egy birtoklásra fölöttébb érdemes kötet.
Trailer:

Playlist:


12.21. - Angelika blogja
12.23. - Insane Life
12.30. - CBooks
01.03. - Dreamworld

A turné minden állomásán a regény egy-egy szereplője nevének összekeveredett betűit rejtettük el a bejegyzésben. A Ti dolgotok kitalálni, kit rejtenek a kiemelt betűk.
Minden helyes megfejtéssel nagyobb az esélye, hogy megnyeritek a könyv három példányának egyikét.
(Figyelem! A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! Az emailes értesítést követően, ha a nyertes nem válaszol 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.)
Tipp: A regény goodreads lapjának karakter részlete segíthet a megfejtésben ;)

a Rafflecopter giveaway

2014. december 20., szombat

Sarah MacLean: Ten Ways to Be Adored When Landing a Lord - A hódítás tíz szabálya


molygoodreads
Beleolvasó

Amióta a népszerű női magazinban megjelent a hír, hogy Lord Nicholas St. John még a facér férfiak táborát gyarapítja, azóta folyamatosan üldözi őt az összes előkelő hajadon hölgy.
Egy időre elutazik, hogy megszabaduljon tőlük, ám ekkor nagy igyekezetében kinek az útjába keveredik? Egy önálló és határozott nő elé, aki ugyanakkor a leggyönyörűbb is, akit valaha látott.
Lady Isabel Townsend egy léhűtő szerencsejátékos nemes lánya. Túl sok titkot őriz, a pénznek viszont valójában nagyon is híján van. Bár már hozzászokott ahhoz, hogy gondot viseljen magára, apja halála miatt ezúttal segítségre szorul: meg kell védenie a kisöccsét megillető jogokat. A jóképű és tájékozott Lord Nicholas megoldást jelenthetne minden problémájára.
Ám a ladynek roppant elővigyázatosnak kell lennie. Kerülnie kell minden meggondolatlanságot - például, hogy piszkosul, szenvedélyesen beleszeressen valakibe.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Hetesy Szilvia
ISBN: 9789633739563
448 oldal, kartonált

Sorozat: Love By Numbers 2.
Ki? Isabel Towsend & Nicholas St. John
Hol? Yorkshire & London
Mikor? 1823. nyara

Műfaj: történelmi romantika
Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű
Érzékiség: fülledt
Lezárás: boldog
„Egy úriember meghódítása egy hadjárathoz hasonlít.”
Ez a könyv az édes románc, az érzéki szenvedély és az évődő humor lebilincselően szórakoztató elegye. Ugyan tagadhatatlan, hogy sorra a műfaj ismerős fordulatai köszönnek vissza a lapokról, ám a történet jó ütemben halad előre, és könnyedén olvastatja magát. A leírások hangulatosak, a szereplők ügyesen, árnyékoltan ábrázoltak, a diológusok pedig gyakorta mulatságosak. S ahogyan az egy jó szerelmes regénytől elvárható, csak úgy szikrázik a levegő a főhős és hősnő között, akik tökéletes párost alkotnak.
„- Úgy látom, hogy maga nem egy könnyű eset.
- Nagyon téved! - tiltakozott felháborodva. - Legalábbis az átlagosnál nem vagyok nehezebb eset.”
A sármos Nicholas St. John a regency kor Indiana Jonesa; a régiségek szakértője és nagy kalandor, aki számos veszélyt átélt már, s közben komoly hírnévre, no és persze vagyonra tett szert. Nem meglepő hát, hogy a Gyöngyök és pelerinek néven megjelenő londoni társasági lap az egyik legkívánatosabb lordként nevezi meg legújabb számában. Természetesen e kétes elismerés házasságról álmodozó, szempillarebegtető nők vérmes hadát szabadítja a férfira, aki nem fogadja épp kitörő lelkesedéssel ezt a nagy figyelmet. Mondhatni, kapóra jön számára Leighton herceg kérése, miszerint segítsen megtalálni a főúr titokzatos módon eltűnt húgát. A nyomok Yorkshirebe, Dunscroft kis falujába vezetnek.
A közeli Towsend Parkban él Isabel, aki olyan erős, eszes és független nő, akire minden bizonnyal Jane Austen is büszke lenne. A huszonnégy esztendős hajadon mindent megtesz, hogy fenntartsa a roskatag birtokot, tisztességel felnevelje kisöccsét, Reddich ifjú grófját, és megóvja mindazokat, akik nála találtak menedékre. Ha kell, ő bizony maga lát a tető kijavításának, s ha nincs más mód pénzt szerezni, hát megpróbálja eladni anyjától örökölt egyedi szoborgyűjteményét. Minő szerencse, hogy pont az ország egyik legnagyobb szaktekintéjébe botlik bele váratlanul!
Egyikőjük sem gondolja, hogy a következő pár nap örökre megváltoztatja az életüket: Miközben számos titokra fény derül, Isabel és Nick között lassacskán szenvedélyes szerelem szövődik.
„A nő feje újra kikandikált a tető szélén. – Ne feledje , hogy a hang felfelé száll, mylord! Vigyázzon a nyelvére!
– Ezer bocsánat – kiáltott fel egy túlzóan mély meghajlással. – Nem vagyok hozzászokva, hogy tetőn mászkáló hölgyekkel társalogjak. A helyzetnek megfelelő etikett valahogy kiment a fejemből.”
Nem tagadom, türelmetlenül vártam a regény megjelenését, és roppant nagy élvezettel merültem el benne. Jókat kuncogtam a szellemes párbeszédeken, sóhajtoztam és pirultam a szerelem s vágy pillanataiban, megkedveltem számos mellékszereplőt, valamint csodálattal vegyes ámulattal olvastam a Minerva Házról, a bajba jutott nők végső mentsváráról.
Mégis úgy gondolom, a könyv nem minden hibától mentes. Gyanítom, nem én leszek az egyetlen, aki úgy találja, kár, hogy rejtve marad előlünk, hogyan s miként szövődik a történet másodlagos románca Isabel unokahúga, Lara, és Nick török kísérője, Rock Duruchan között. Mint ahogyan talán nem csak én érzem majd úgy, hogy a hősnő túlon-túl sokáig tétovázik, megbízzon-e abban a férfiban, aki számos alkalommal ékesen bizonyítja jóindulatát és szavahihetőségét.
Ugyanakkor persze az ilyen apróságok csöppet sem tartanak vissza attól, hogy máris a folytatást akarjam. Hiszen minden összevetve ez a kötet csak megerősített abban a véleményemben, hogy Sarah MacLean neve egyet jelent az élvezetes és igényes történelmi romantikával.

{ A sorozatról: }

A Love By Numbers trilógia darabjai:

1. Nine Rules to Break When Romancing a Rake - A csábítás kilenc szabálya
Eredeti megjelenés: 2010. március 30. | Főszereplők: Calpurnia (Callie) Hartwell & Gabriel St. John, Ralston márkija | London - 1823

2. Ten Ways to be Adored When Landing a Lord - A hódítás tíz szabálya
Eredeti megjelenés: 2010. október 26. | Főszereplők: Isabel Townsend & Nicholas St. John | Yorkshire & London - 1823

3. Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart
Eredeti megjelenés: 2011. április 26. | Főszereplők: Juliana Fiori & Simon Pearson | London - 1823

Az első részben Ralston márkija, majd a második történetben ikeröccse találta meg a szerelmet. A harmadik kötetben pedig a gyermekkori ellenségükből felnőttkori barátjukká lett Leighton hercege lesz a főhős, akivel kisebb jelenetekre már összetalálkozhattunk a könyvekben.


12.20. - Angelika blogja
12.24. - Insane Life
12.28. - Dreamworld

Nyereményjáték:
A hódítás tíz szabálya az 1823-as esztendőbe repít vissza minket, abba az időbe, amely számos történelmi-romantikus regény szerzőjét megihletett már. A blogturné bejegyzéseinek végén olyan szerelmespárok neveit adjuk meg, akiknek története szintén a korabeli - regency és viktóriánus - Angliában játszódik. Megfejtésként e könyvek címeit várjuk a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! Az emailes értesítést követően, ha a nyertes nem válaszol 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.)


a Rafflecopter giveaway

2014. december 9., kedd

Colleen Hoover: Point of Retreat – Visszavonuló


molygoodreads
Beleolvasó

A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Barthó Eszter
ISBN: 9789633739020
? oldal, kartonált

Sorozat: Slammed 2.
Ki? Layken Cohen & Will Cooper
Hol? Ypsilanti (Michigan)
Mikor? 2012. január-március

Műfaj: new adult
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, egy (Will) nézőpontú
Érzékiség: visszafogott
Lezárás: boldog
„- Will! Még egyszer!
- Szeretlek, Lake.”
Colleen Hoover egyszerű szavakból képes gyönyörűt alkotni, és hétköznapi pillanatokat úgy leírni, hogy ott legyek a jelenetben, együtt nevessek a viccelődő barátokkal, vagy épp az én torkom is elszoruljon a szomorúságtól. Szeretem, ahogyan ír. Azt, hogy akkor is képes a lapok mellett tartani, amikor épp csak komótosan cammog előre a történet, és azt, hogy pár sorral képes elérni, hogy könnybe lábadjon a szemem. Imádom, hogy a szereplői ennyire emberiek; hol vitába szállnék velük, hol tanácsokkal látnám el őket, hol csak szeretnék ott lenni velük, és vigasztalóan megszorítani a kezüket. Egyszerűen van valami ennek az írónőnek a regényeiben, ami megfogja a lelkem, és nem ereszti.
Ezúttal is így jártam.
„Néha két embernek el kell válnia ahhoz, hogy felismerjék, mekkora szükségük van egymásra.”
A Visszavonulóban egy évvel a Szívcsapás eseményei után vesszük fel Lake-ék történetének fonalát, hogy Will mesélésében átélhessük azt a bő két hónapot, amelynek érzelmi hullámvasútja bár alaposan próbára tette kapcsolatukat, nem volt képes szétszakítani őket, sőt, inkább még erősebbé tette a köztük lévő szerelmet.
„A szavak mit sem érnek, ha a kétely befészkelte magát a nő fejébe. Tettekkel kell bizonyítanod.”
Őszintén mondom, látom a sztori hibáit. Készséggel elismerem, hogy a regény első fele lassúnak tűnt, és a volt barátnő miatti konfliktus is csöppet erőltetettnek hatott. Még csak az ellen sem tudnék szót emelni, ha valaki felrója, hogy Lake makacs hallgatásba burkolózása több mint bosszantó volt. (Pont ezért nekem nagyon hiányzott, hogy az ő fejébe is belelássunk.) Arra meg aztán tényleg csak hevesen bólogathatok, ha megkérdik: Te nem lettél hiper-szuper-extra frusztrált attól, hogy a kétkötetnyi idő óta várt szeretkezés jelenetét megbocsáthatatlan módon félbevágta az írónő? Mert ó istenem, dehogy nem!
„Te vagy a tervem. Minden áldott nap te vagy.”
Ám mindezek nem tartottak vissza attól, hogy élvezzem a könyvet! Igazság szerint annyi mindent szerettem ebben a ’hogyan lesznek képesek párként működni, most hogy együtt vannak’ történetben, hogy a fentiekre inkább csak utóbb döbbentem rá. Míg olvastam, a lapok vittek magukkal megállíthatatlanul. Így aztán csak azt mondhatom, számomra ez a regény pillangóra csodálatos volt.
Persze kikerülhetetlen a kérdés: Mégis mi varázsolt el ennyire? Tartok tőle, hogy képtelen lennék felsorolni minden egyes mozzanatot, amit szerettem, de azért megpróbálok egy kis ízelítőt adni a kedvenceimből:

1. Will naplóbejegyzései.
„…ha naponta leírjuk a gondolatainkat, az felér egy lélekterápiával.”
2. A Lake édesanyjától kapott üvegvázányi gondoskodás.
„Leírtam néhány gondolatot egy-egy papírcsíkra, és csillagformába hajtogattam őket. Némelyiken egy inspiráló idézetet vagy verset találtok, míg másokon őszinte és hasznos szülői tanácsokat.”
3. Will Csak magad miatt című, kibékülést hozó írása.
„Amiért beléd szerettem, az nem volt más,
mint te magad.”
4. A gyerekek tehetségkutató estjén elhangzott slammek: Kiersten zaklatóknak és a néma szemlélőknek írt verse, valamint Caulder Mélypont-fénypont költeménye.
„Az adósod vagyok, Will, amiért az életem mélypontjait elviselhetőbbé tetted.”
5. Aranyos volt, ahogyan minduntalan visszaköszönt a szitokszavakat helyettesítő pillangó szó, és a még oly szenvedélyes pillanatokat is félbeszakító visszavonuló pont.
„- Biztos vagy benne, hogy nem akarsz visszavonulót fújni? (…)
- Pillangóra biztos vagyok.”
6. Jó volt látni, ahogyan Will és Lake különös kis családja újabb tagokkal bővült.
„– Kiersten ! Anyukád nem mondta még neked, hogy nem illik kíváncsiskodni? – kérdezem.
– Nem – rázza meg a fejét. – Szerinte csak úgy tudhatjuk meg, amit akarunk, ha megkérdezzük.”
7. Az apák napi ebédtől teljesen meghatódtam.
„- Will… jövő csütörtökön be tudnál jönni hozzám a suliba ebédidőben? Apák napja lesz, de mivel apa meghalt, csak téged tudlak bevinni.”
8. Nagyon nevettem Will egyedi randi ötletein.
„– Mit választanál, kire hasonlítsak inkább: Hugh Jackmanre vagy George Clooney-ra?
– Johnny Deppre – feleli. (...)
– Ne már, Lake! Azt kellett volna mondanod, hogy Willre. Hogy azt szeretnéd, ha pontosan úgy néznék ki, mint most.
– De hát ez nem volt a lehetőségek között – mosolyog.
– Ahogy Johnny Depp sem! – kiáltok fel.”
9. Megannyi idézésért kiáltó vicces, édes, bús, okos vagy csak megható mondat.
„A szerelem a legcsodálatosabb dolog a világon. Sajnos azonban ezt a legnehezebb megtartani , és a legkönnyebb eldobni.”
„Az élet kemény. Különösen akkor, ha hülye vagy.”
„Az életben történnek váratlan dolgok. (…) csak annyit tehetsz, hogy megrázod magad, és új tervet készítesz.”
10. És persze az Avett Brothers számai:
Ha kaphatnék még egy esélyt,
hogy újrakezdhessem veled,
Most jobb vége lenne, esküszöm.


Olyan barátokra vágyom, akikben bízhatok,
s akik azért szeretnek, aki most vagyok…
nem azért, aki voltam.



12.07. - Media Addict
12.09. - Angelika blogja
12.19. - Dreamworld

Julia halála előtt kis papírcsillagokat készített, hogy átsegítse Willt és Laykent a nehéz napokon. Ezért mostani játékunk során minden állomáson találtok egy papírcsíkot, rajta egy inspiráló idézettel. Nincs más dolgotok, mint kitalálni melyik író melyik regényéből származik az adott idézet, és a megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. A sorsoláson csak az vesz részt, aki mindegyik idézetet megfejtette, vagy legalább megpróbálta!
(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. A nyerteseket pedig arra kérjük, 72 órán belül válaszoljanak az értesítő e-mailre, különben automatikusan új nyertest sorsolunk!)


a Rafflecopter giveaway

2014. december 1., hétfő

Kettős nézőpont - Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő


molygoodreads

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Szoboszlay Anna
ISBN: 9789633991282
? oldal, kartonált

Megmentheti a világot – vagy el is pusztíthatja.
A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él, de egy napon rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy világégéshez hasonlatos esemény megtizedeli szülővárosának lakosságát, Evie rájön, hogy a hallucinációk a jövőre vonatkozó látomások voltak – és nem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz hírű oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól.
De egyedül egyikre sem képes.
Evie nem ismer még egy olyan fiút, mint Jackson: a bűnlajstroma hosszú, a vigyora komisz, a viselkedése kihívó. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül benne. De vajon képes lesz-e neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?
A látomások forrása után kutató Jack és Evie megismerkedik másokkal, akik hasonló cipőben járnak. Megelevenedik egy ősi jóslat, és kiderül, hogy nem Evie az egyetlen, aki különleges képességekkel bír. Huszonkét fiatalt választottak ki, hogy ismét megvívják a jó és a rossz harcát. Ám nem mindig egyértelmű, ki melyik oldalon áll…

Sorozat: Arkánum Krónikák 1.
Ki? Evie Greene & Jackson Deveaux
Hol? Lousianától Tennesseeig
Mikor? A világégés előtti héttől kezdődően bő nyolc hónap

Műfaj: ifjúsági fantasy disztópia
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, egy nézőpontú (Evie), néhány fejezet kivételével
Érzékiség: ártatlan
Lezárás: függővég
„Elmesélem. A teljes történetemet. Megpróbálok minél több részletre visszaemlékezni, de (…) Előfordulhat, hogy igazából nem is az történt, amit gondolok.”
Melyik három szóval jellemeznéd a regényt?
Nusejka: Izgalmas, badass, kedvenc
Angelika: Apokaliptikus, misztikus, ígéretes
„…a kannibálok (…) sokkal szörnyűbbek, mint hinnétek. A kizárólag grillezett homo sapiensből álló étrendjük mintha kissé az agyukra ment volna. És az észak-karolinai kannibálok a legrosszabbak! Haver, azok nem vesződnek holmi grillezéssel.”
Milyennek találtad a könyv stílusát, a történetet, az események ütemét és fordulatait?
Nusejka: A legelején nem voltam elbűvölve - majdnem elijesztett a divatbemutató, és a hú-de-szuper-szépek-és-gazdagok-vagyunk-mi téma -, de talán pont emiatt okozott aztán olyan kellemes meglepetést a könyv. A szerkezet, amire az írónő építi a sztorit, a nézőpontváltásokkal együtt nagyon tetszik, a téma eredetisége pedig megfogott. Úgy hiszem, hiába végtelenek a lehetőségek a természetfölöttivel, nem egyszerű egyedit és újat kitalálni, de Kresley ügyesen kilépett a ma már untig rágott vámpír-vérfarkas-boszorkány témakörből, a posztapokaliptikus háttér pedig borzongatóan jól sikerült. Nem tudom igazán megindokolni, de egyszerűen beszippantott a történet, és izgatottan faltam a sorokat, és élveztem ahogy egyre több dologra derült fény, ahogy a sztori és Evie is fejlődött. Mindent összevetve hihetetlenül ütős kezdő kötetet sikerült összehozni, és csak remélni tudom, hogy ezt a szintet fogja hozni a későbbiekben is.
„…ha tudnád, mi folyik az elmémben, keresztet vetnél, és elfutnál az ellenkező irányba.”
Angelika: Kresley Cole Halhatatlanok sorozata nagy kedvencem, így ha a szerző stílusról kérdeznek mindig kicsit elfogult vagyok. Nekem tetszik a szemléletes írásmódja, az, hogy nála mindig nagyon hangsúlyosak a karakterek, és hogy sosem fukarkodik az akciódúsabb jelenetekkel. S ezeket a vonásokat most is megleltem, aminek örülök. 
A sztori alapkoncepcióját, az egész misztikus szimbolizmust roppant ötletesnek és egyedinek éreztem. Különösen tetszettek a vízió jelenetek a maguk titokzatosságukkal. Szintén nagyon élveztem, ahogyan az apró puzzle darabok szép lassan a helyükre kerültek, és fokozatosan kiderült ki-kicsoda, s felsejlett előttünk milyen erőket birtokolnak. 
A cselekmény ütemétől azonban már nem voltam ennyire elbűvölve, számomra kicsit megbillentnek tűnt. Egy iszonyat erős indítás után olybá tűnt felesleges köröket teszünk, hogy aztán a világot átrendező történés csak úgy elússzon mellettünk. A regény második fele viszont bőségesen kárpótolt ezért a részért. Nem is nagyon akaródzott letenni, és a folytatásra kíváncsian búcsúztam a lapoktól.  
„Itt lennénk hát, a cajun rossz fiú és a sterlingi szurkolólány, aki fura, gót szarokat rajzol.”
Mi a véleményed a főszereplőkről és közöttük szövődő kapcsolatról?
Nusejka: Az elején Evie a külső szemlélők számára egy elkényeztetett tinilány, de az E/1-es elbeszélésből az olvasó az első pillanattól fogva tudja, hogy a gondtalan külső mögött rejtőzik valami. Habár a történet előrehaladtával egyre jobban sejthető az igazság, kíváncsian követtem végig Evie "ébredését". Számomra kivételesen hihető volt a karaktere: elég badass volt ahhoz, hogy izgalmas legyen sztori, ugyanakkor olykor elég gyerekes ahhoz, hogy el tudjam hinni, tényleg egy 16 éves lányról van szó. 
Jack, a cajun rosszfiú bizonyára sokak kedvence lesz, engem viszont nem sikerült megnyernie, de csak azért, mert soha nem vonzott ez a tipikus badboy imázs. Voltak jó pillanatai, de én Evie helyében tuti nem bírnám ki a hisztis hangulatingadozásait. Mindenen azonnal felkapja a vizet, pedig a konfliktust legtöbbször csak egyszerű félreértések okozzák. Ráadásul az sem szimpatikus, ahogy Evie képességeihez viszonyul. C'mon, mit kell ezen kiakadni? Totál badass! *-*
Engem sokkal jobban érdekel, mi is van Halál és Evie között.
„Már nincs vesztenivalóm. Nincs rá okom, hogy félelemben éljek miatta.
Vigyázz a hátsódra, Kaszás! Vadászom rád!
Reszelős hangon kuncog.
– Vár rád a Halálod!”
Angelika: Nos, itt leszek bajban, mert őszintén szólva számomra egyik főszereplő sem lett a szívem csücske, de nem szeretném azt sugallni, hogy emiatt élvezhetetlenné vált volna a történet, sőt, ezzel a gyengeséggel együtt találtam jónak a könyvet, ami szerintem nem kis teljesítmény.
Evie esetén látom, és értékelem, ahogyan változik, fejlődik és erősödik az események hatására, s hazudnék, ha nem vallanám be milyen fenemód érdekel, melyik irányba viszi majd a rá váró feladat, de még nem állok készen arra, hogy a rajongója legyek, ahhoz egyelőre túl élénk bennem az elkényeztetett, kissé tehetetlen énjének emléke.
Jackson pedig... Becs szó, imádom a rosszfiúkat, de ez a srác olykor akkora seggfejként nyilvánul meg, hogy szinte viszketnek az ujjaim egy fa testápoló után. Szeretem a benne szunnyadó nagy védelmezőt, de képtelen vagyok mit kezdeni a szakadatlan ivászatával és kiakadásaival, s így azért elég nehéz elbűvölődni és annak a lehetséges hősszerelmes karakternek látni, amelynek szerintem szánja az írónő.
Ami a romantika szálat illeti, én most még csupán csírá(ka)t látok. Ennyivel nem érem be, pláne hogy Miss Cole-tól a szenvedélyes és vadító dolgokat szoktam meg. Szóval várom, hogy az ifjúsági műfaj keretein belül persze, de ettől azért többet adjon nekünk. Magam sem hiszem, hogy ezt mondom, de majd megdöglök a Halál karakteréért... nem lehetne, hogy összegyúrjuk Jackkel?
„Arthur ma örökre megváltoztatott. Rákényszerített, hogy átlépjem a határt, és hogy a legrosszabb rémálmommá váljak.
Átváltoztam. Arthur előtt. Arthur után. Nincs visszaút.”
Kedvenc jeleneted?
Nusejka: A végső nagy jelenet. I-M-Á-D-T-A-M! Evie végre igazán megmutatja magát.
Angelika: Nehéz választani, de talán a Halál jelenetei birizgálták fel leginkább a fantáziámat. (khm, igen, nem kicsit jön be nekem a pasi) Nagyon kíváncsi vagyok rá, hová vezet majd ez a szál.
„A jövő olyan, mint a hullám. Vagy mint az örvény. Nem mindig látható.”
Akadt olyan, ami kevésbé nyerte el a tetszésed?
Nusejka: Őszintén szólva egy kicsit olyan érzésem volt, mintha az írónő a DC Comics Méregcsókjától kölcsönzött volna Evie karakteréhez, így egy picit koppintós szájíze van a dolognak.
Angelika: Kisebb dolgok zavartak: Például miután a prológus a jó értelemben a frászt hozta rám, a felvezető fejezetektől messze nem voltam elbűvölve, szerencsére a regény második fele ismét nagyon odacsapott. A szerelmi háromszögek ugyebár mindig felmérgelnek kissé, és itt van egy már elsütött, plusz még egy egyelőre csak sejtetett darab is. Igaz, ez utóbbi ellen nem is igen tiltakoznék. ;) De azt hiszem, a leginkább attól zavarodtam össze, hogy a cselekmény jókora részét a szövetséges keresés adja, a jóslat viszont olyan Hegylakósan csak egy maradhat típusúnak hangzik, és nem tudok mit kezdeni ezzel a kettősséggel.  
„Néhány évszázadonként új élet-halál játszma kezdődik. Le kell győznöd a huszonegy Arkánumot Evie. Csak egy maradhat életben.”
Ajánlanád a sorozatot?
Nusejka: Ajánlanám bizony, méghozzá mindenkinek :) Nálam úgy lett kedvenc, hogy tulajdonképpen nem szeretem a ya könyveket. Szóval ajánlom azoknak, akik szeretik a műfajt, és azoknak is, akik nem annyira. Úgy gondolom, azoknak sem okozna csalódást, akik inkább Kresley Cole felnőtteknek írt regényeit kedvelik.
Angelika: Azt hiszem, azzal, hogy az írónő vegyítette a disztópia és fantasy elemeit elég tág olvasóréteg érdeklődésére számíthat. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy roppant ügyes mesélő hírében áll, szerintem sokan szinte automatikusan nyúlnak majd érte a könyvesboltokban. És én bizony nem is beszélnék le senkit a vásárlásról, sőt, csak buzdíthatok mindenkit, mert még én is jól szórakoztam, pedig roppant szkeptikusan állok ahhoz, hogy újabban a sikeres felnőtt regényeket publikáló szerzők mindenáron meg szeretnék mutatni, hogy az ifjúságot is képesek meghódítani. Azt viszont nem árt szem előtt tartani, hogy ez a regény is arra csábít minket, hogy fejest ugorjunk egy még lezáratlan sorozatba.    
„- Ne feldd, Császárnő - mondta -, a halál mindig legyőzi az életet. Időbe telhet, de mindig én győzök.”
Nusejka értékelése:
Angi értékelése:
Wicked Scribes angol nyelvű oldalán részletes karakter útmutató található. Vigyázat, apróbb spoilereket tartalmazhat!


11.27. - MFKata gondolatai (Hold)
11.28. - Always Love a Wild Book (Mágus)
11.29. - Deszy könyvajánlója (Angyal)
11.30. - Insane Life (Szeretők)
12.01. - Angelika blogja (Erő)
12.02. - Kelly & Lupi olvas (Torony)
12.03. - Kristina blogja (Császárnő)
12.04. - Dreamworld (Egyensúly)
12.05. - Függővég (Ördög)

22 Arkánum kártya. 22 kiválasztott. A jó és a gonosz harca. A Méreghercegnő története egy nagy, halálos játék, melyre a tarot szabályai vonatkoznak. Ha Evie túl akarja élni szövetségeseket kell találnia, és tudnia kell ki az ellenség.
Játékunkban Evie bőrébe bújhatsz és tesztelheted, vajon te hogyan állnád meg a helyed. A turné 9 állomása egy-egy tarot kártyát jelképez. Minden kártyához tartozik egy “hívószó”, azaz egy mottó. Ám a kártyák össze akarnak zavarni, ezért ellopták egymás hívószavát. A te feladatod, hogy megfelelően párosítsd be, melyik hívószó melyik kártyához tartozik eredetileg. Vigyázz! Könnyen egy ellenség karjaiban köthetsz ki, ha hibázol.

Hívószó: Gyere, érints meg… de megfizeted az árát.

a Rafflecopter giveaway

 
back to top