2014. augusztus 27., szerda

Jennifer L. Armentrout: Opal - Opál (BtK)


molygoodreads

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Miks-Rédai Viktória
ISBN: 9789633738573
? oldal, kartonált

Értékelésem:
„Daemon és a meglepetés egy mondatban, ez valami szórakoztató kalandot ígért.”
A Luxen széria öt kötete együtt alkot kerek egészet, a részek csupán mindig egy újabb felvonásnyi eseménybe engednek bepillantást az olvasóknak, azaz botor döntés lenne csak úgy valahol a közepén hűbelebumm elkezdeni, megéri szép rendben végigkövetni a történetet. Így aztán amondó vagyok, akinek még nem volt szerencséje az első két részhez – Obszidián & Ónix – előbb sürgősen azokat pótolja, mert érdemes. Jennifer L. Armentrout ugyanis tehetséges szerző, ez pedig egy roppant jó paranormális ifjúsági sorozat. Hogy miért gondolom így? Szerintem a regények stílusra ügyesen ötvözik a könnyed és humorost az egyre baljósabb hangvétellel, ráadásul remekül elegyednek bennük a hétköznapi problémák és különleges helyzetek, pont megfelelő az egyensúly az émelyítő cukorszirup nélküli romantika és az izgalmas akció között, s mindezt csak megkoronázzák a könnyen megkedvelhető szereplők. Egy könyves bloggerina és egy vadító földönkívüli srác a lélekszívó démonok és rossz szándékú kormányügynökök ellen? Ugyan már, ugye hogy csacsiság lenne kihagyni ezt a szórakozást!?
„– Ez nem paranormális fantasy, vagy mi a fenéket olvasol te. Nincs megtervezett cselekmény, nincs egyértelműen eldöntve, hova fog ez az egész kifutni. Az sem egyértelmű, ki az ellenség. Nincs garantált happy end, és te pedig… – Lehajtotta a fejét, hogy a szemembe nézhessen. – Te pedig nem vagy szuperhős, akármire is vagy képes.”
Hosszú percek óta meredek hol a jegyzeteimre, hol a kissé gúnyosan villogó kurzorra, és merengek azon, hogyan és mennyit merjek írni a lassan beinduló, de a végére igen ütősre sikerült Opálról, nehogy véletlen spoiler bombát dobjak egy véletlen ide tévedőre. Végül arra jutottam, egy rövid, idézetes hangulatjelentésre szorítkozom, ami ugyan enged egy csöppnyi betekintést a regénybe, de remélhetőleg csak az olvasási étvágyat fogja felpiszkálni ahelyett, hogy ténylegesen elmesélné mi is rejtőzik a lapokon.

Amikor vigyorogtam, mint a tejbe tök: Daemon és Katy évődésein továbbra is jókat mosolyogtam, valamint Daemon pár beszólását, illetve Katy néhány gondolatát szintén murisnak tartottam.
„– Lazíts, cica, vagy muszáj lesz szereznem neked egy pamutgombolyagot, hogy azzal játssz!”
„[D] – Igazad van.
Befagyott a pokol. Piros hó esett.
[K] – Tessék?
[D] – Igazad van. Be kellett volna jelentkeznem valamikor. Sajnálom.
A világ lapos. Elképzelésem se volt, mit mondhatnék.
„...az edzéstávom általában a könyvesbolt bejáratától az új megjelenések polcáig tartott...”
Amikor örvendezve tapsikoltam: Be kell vallanom, minden izzó pillanat ellenére nagyon vártam már, hogy Daemon és Katy túllépjenek a csak csókok korszakon. S meg kell mondanom, Ms. Armentrout roppant ügyesen vette az akadályt, persze csak miután húzta még kicsit az agyunkat. :) A jelenet ugyan nem lépte túl az ifjúsági regények korlátait, mégis, édesen érzéki lett. Le a kalappal, igazán tetszett.
„Ott volt a szerelmünk, a remény, hogy van jövőnk. Hogy elfogadtunk egymásban mindent, legyen az jó, rossz vagy egyenesen csúf. A rengeteg felgyűlt vágyódás. Annyi érzelem, hogy mindkettőnk lelke mélyéig hatolt, szinte kiütött bennünket. Tudtam, mert éreztem, ahogy felgyorsul a szívverése, az enyém pedig követte. Egymáséi voltunk. Mindez belefért egy egyszerű csókba, és egyszerre volt túl sok, túl kevés, és éppen tökéletes.”
Amikor morcosan dohogtam: Nagyjából minden résznél, amikor Blake a színen volt, mert a legutóbbiak után egyszerűen képtelen voltam bízni a srácban. Persze ezzel nem voltam egyedül...
„Mielőtt kiderült, hogy ő a megtestesült sátán, egészen jó fej srác volt.”
„Blake kikönyörgi magának azt a pofont.”
Amikor a meghatottság kissé ellehetetlenítette az olvasást: Több megható pillanat is akadt ebben a kötetben, de csöppet sem meglepő módon az abszolút kedvencem:
„– Szeretlek, Katy. Mindig szerettelek. Mindig szeretni foglak – mondta rekedten. – Visszajövök érted. Vissza… ”
Amikor nem hittem a szememnek: Az összefüggő köteteknél felkészülünk rá, hogy függővéggel küszködve kell majd kivárni a folytatást, mégis... tanácstalanul és kétségbeesetten pislogtam az utolsó mondatokra. Ráadásul az írónő egy kis élcelődő piszok, hisz a letaglózó lezárás előtt alig pár oldallal képes volt ilyet beleszőni a szövegbe:
„Szívás volt. Még a könyvkalózoknál is nagyobb, még annál is, ha egy évet kell várni a kedvenc sorozatod folytatására, és még egy könyv brutális függővégénél is nagyobb.”
/

08/27 - Angelika blogja
08/29 - Dreamworld
09/02 - Media Addict
09/03 - Insane Life
Ugyan a luxenek már nem élnek a Lux bolygón, de ti most eljuthattok oda. Játsszatok velünk egy kis társasjátékot, hogy esélyetek legyen megnyerni a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három példány egyikét az Opálból. 

1) Nézzétek meg a közös blogon a társasjáték tábláját! Akár ki is nyomtathatjátok, ugyanitt még bábu-sablonokat is találhattok, természetesen a könyv főszereplőivel.
2) Dobjatok. Minden nap, az aznap esedékes bejegyzésben megtalálhatjátok a kockát és rajta a dobás értékét. Lépjetek ennyit a táblán.
(Figyelem! A játékra csak akkor tudtok helyes megoldást adni, ha mindig csak annyit léptek, amennyit a blogon közzétett kockán láttok és a helyes sorrendet is betartjátok. Ez megegyezik a blogturné menetrendjével.)
3) A táblán csapdák és lehetőségek is vannak. Ha olyan mezőre lépsz ahonnan űrhajó indul, akkor előre ugorhatsz mezőket, csak kövesd a hajó sárga útvonalát. A féregjáratok visszavetnek, ha ilyen mezőre lépsz kövesd a vörös járatot visszafelé.
4) Írd meg nekünk, hogy a nyolcadik lépés után melyik mezőn állsz. Ezt a megfejtést a lenti rafflecopter megfelelő mezőjébe kell felvezetni.
5) Extra pontokat is szerezhetsz, ha élőben is megvalósítod az általunk tervezett társasjátékot és erről fényképet is küldesz. A rafflecopterben kell megadnod a linket, hogy hova töltötted fel a képet. Ha inkább más játékot eszeltél ki a Lux-sorozat szereplőivel azt is megoszthatod velünk, ez is plusz pontokat ér.
(A kiadó csak Magyarország területén, megjelenést követően, belül postáz. Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk.)
a Rafflecopter giveaway

2014. augusztus 23., szombat

Vendégblog - Szinna olvasmányai (51) - Jessica Topper: Louder Than Love

Katrina Lewis egy vonatszerencsétlenségben elveszti a férjét, és magára marad kislányával. Visszaköltözik Lauder Lake-be, mert gyermekkori otthona tökéletes hely elrejtőzni és gyászolni.
Adrian Graves visszavonult rocksztár, aki túllépett karrierje leszállóágán, abbahagyta a drogozást és ivászatot, ám családjának és barátainak elvesztésén nem sikerült túljutnia. Amikor Kate felveszi a kapcsolatot lánya kedvenc rajzfilm sorozatának főcímzenéjét éneklő énekessel, hogy rábeszélje egy zenés gyerekprogramra a helyi könyvtárban, még fogalma sincs, hogy nem egy gyerekzenéket játszó művésszel lesz dolga. Így köt ki Adrian, Kate és a kis Abbey életében.
Adrian a testén lévő tetoválásokat használva meséli el életét Kate-nek, ám ahogy a kapcsolatuk mélyebbé válik, nem is biztos, hogy Adrian múltja az igazi akadálya szerelmük kiteljesedésének, talán éppen Kate démonai szakítják szét őket. 
„You are glorious chaos.”
Ez a könyv teljesen összezavart. Az elejét iszonyatosan untam, és fogalmam sincs, hogyan jutottam el 15%-ig, amikor megjelent a főhős a színen, és az egész történet mozgásba lendült. Még mindig rengeteg volt a részlet, a kitérő, de egyre mélyebbre merültem ebbe a világba, míg nem azt vettem észre, hogy a végére értem, és kezdem újraolvasni a kedvenc részeimet.
„I witnessed his face speak a thousand words as his lips just uttered one: my name again. He was all at once demonic, blissful, tortured, humble, and at peace.”
Adrian karaktere szédületesen jól megformált: A könyvtári műsoron megjelenő félrészeg énekes szerencsére olyan messze van a rocksztáros regények szokásos macsó főhősétől, amennyire csak lehet. Nem várja el, hogy a hősnő azonnal hanyatt dőljön az ő varázslatos személyiségétől, a férfi tökéletesen tisztában van vele, milyen szerencsés, hogy kapott egy második esélyt a boldogságra. Látjuk, hogy esendő, hogy hibákat követett el a múltban, de próbálja kijavítani őket, vagy legalább is megbékélni velük, és továbblépni.
„I have never been loved (…) like I have been loved by you (…) And I have never loved like I love you. You’ve got to know this.”
A hősnő bár a múlt csapdájában vergődik, mégis független, önálló és erős személyiség. Vannak barátai, imádja a lányát és csöppet sem boldog, amikor rájön Adrian múltjára, mert az első gondolata, hogy milyen hatással lehet ez a gyermekére. Reakciói teljesen hihetőek; például amikor a férfi nem ér haza időben és kezd pánikba esni, hogy újra megtörténik, amit a férjével átélt.
„Easy Tiger…
Make it last
Arms wide, incantation, the spell's been cast”
Kettejük kapcsolata tele van múltbéli visszaemlékezésekkel, megkapó érzelmekkel… sok-sok újraolvasásra érdemes jelenetekkel. Ó, és el ne feledjem, imádtam a történetbe beleszőtt dalszövegeket és verstöredékeket is! Azt gondolom, a picit unalmasabb kezdés után egy fantasztikus jó könyv kerekedett ki a zenész élet durvaságairól, a második esélyről, a múlttal való megbékélésről. Nagyon szorítok, hogy kapjunk egy folytatást…


Műfaj: jelenkori romantikus
Sorozat: önálló kötet
343 oldal, ebook
goodreads

2014. augusztus 20., szerda

Carola Dunn: Death At Wentwater Court - Daisy és a jégbe fagyott Don Juan


molygoodreads

Daisy Dalrymple igen figyelemreméltó ifjú hölgy, aki újságírói munkát vállal, hogy függetlenségét biztosítsa – ez bizony meglehetősen szokatlan lépés egy vikomt lányától 1922-ben. Első megbízatása épp karácsonykor a Wentwaterek úri birtokára vezérli, ahol összegyűlik az egész család. A kellemes együttlétet hívatlan vendég, a „faragatlan tuskó” hírében álló Lord Astwick megjelenése zavarja meg, akire egy reggel a birtok tavának jegébe fagyva találnak rá – nyilvánvalóan nem baleset, hanem gyilkosság történt.
A helyszínre érkezik a Scotland Yard vonzó felügyelője, Alec Fletcher, aki a nyomozás idejére a segédjévé fogadja Daisyt. Valamennyi családtag gyanúsított, a gróftól egészen az unokájáig. A nyomozás során fény derül Astwick bárdolatlan viselkedésének következményére, és ez újabb gyilkossági indítékokat tár fel a Wentwater-birtokon. A szemfüles Daisy leleplezi a gyilkost, a családtagok többségét lenyűgöző megoldással áll elő, és felmerül egy jövőbeni regényes kaland lehetősége is.

Sorozat: Daisy Dalrymple 1.

Kiadó: Ulpius
Fordító: Alföldi Zsófia
ISBN: 9789633831984
336 oldal, kartonált

Értékelésem:

Ritkán, vagy talán helyesebb lenne úgy mondanom, a közelmúltig szinte sohasem olvastam krimit, ám vaknak és süketnek kellene lennem ahhoz, hogy ne vegyem észre az utóbbi időben sorra feltűnő, elsősorban a női olvasókat célzó ilyesféle regényeket a kiadók kínálatában. Roppant kíváncsi természet lévén nagyjából a lehetetlennel volt egyenlő az a próbálkozásom, hogy ellenálljak az egyre színesebb felhozatalnak. A kérdés csupán az maradt, melyikre essen a választásom: a pikírt humort, a természetfeletti garantálta borzongást, vagy a kora huszadik századi Angliát részesítem-e előnyben. Aki kicsit is ismeri az érdeklődő hörcsög-természet lélektanát, azt tudhatja, előbb-utóbb mindegyikre sor kerül, már csak az ’ez is megvolt’ megnyugtató érzése miatt is. Ezúttal a két világháború közti miliővel, és a minden lében kanál, talpraesett hősnő ígéretével hagytam magam elcsábítani, amikor kézbe vettem Carola Dunn egyelőre huszonegy könyvet számláló sorozatának nyitó kötetét.
„Egy nap majd regényt ír, és akkor minden élmény és ötlet kapóra jöhet.”
A huszonöt esztendős Daisy Dalrymple nem mindennapi ifjú hölgy. Bár egy vikomt leánya, mégis úgy dönt,
hogy nem óhajt családja megtűrt kitartottjaként az unalomtól elfonnyadni, helyette, fittyet hányva a megbotránkozó felhördülésekre, újságírónak áll. Tervei szerint a kevésbé ismert angliai birtokokat és arisztokrata családokat bemutató cikksorozatával kellő gyakorlatra tesz szert ahhoz, hogy egyszer majd sikeres regényíró váljék belőle. Amikor 1923. január elején megkapja első megbízását – a Wentwaterek otthonáról kell fotókkal illusztrált beszámolót írnia a Város és Vidék olvasóinak –, nagy valószínűséggel maga sem sejti, hogy hamarosan miféle kalandba keveredik.
„Micsoda rohadt balszerencse (…), ha egy vendég belefullad az ember dísztavába.”
Érkezésekor még úgy találja, tökéletesen időzítette a látogatását ahhoz, hogy bemutatkozó írását vicces anekdotákkal és a családról készült fényképekkel színesíthesse, hiszen az ünnepek és a napokkal korábban bejelentett eljegyzés miatt összegyűlt a népes família, ráadásul néhány úri vendég ugyancsak a pompás grófi birtokon tartózkodik. Ám a kellemesen töltött első nap után váratlan esemény zavarja meg a békés hampshire-i vidék nyugalmát: a nem annyira szívesen látott Lord Stephen Astwicket holtan találják a házhoz közeli tóban. Első pillantásra úgy tűnik, beszakadt a jég a szerencsétlenül járt, korcsolyázni indult férfi alatt, aki aztán képtelen volt a hideg vízből partra vergődni. Ám a helyszínt és a holttestet figyelmesen szemügyre véve világossá válik, hogy korántsem lehetnek benne bizonyosak, valóban így történt-e. Mivel ez nem olyasmi, amit könnyűszerrel el lehetne tusolni, diszkrét eljárásban bízva a Scotland Yardhoz fordulnak segítségért. A kiérkező Alec Fletcher felügyelő jobb híján Daisy-t teszi meg segédjének a nyomozás idejére. A kihallgatások és vizsgálódások számtalan családi titokra fényt derítenek, sőt, egy, a környék jómódú tagjait rettegésben tartó ékszerrablási ügy felgöngyölítését is lehetővé teszik.
„Kétségtelen, hogy minden család őriz néhány csontvázat a szekrényben.”
Az óvatos próbálkozásként indult olvasásból összességében kellemes szórakozás kerekedett számomra, annak ellenére, hogy úgy találtam, a humor még élvezetesebbé tehette volna a regényt. A picit döcögősnek érződött indulást követően kissé belekeveredtem a családi viszonyokba és nevekbe, de a könnyed stílus és a figyelmemet lekötő történet a lapok mellett tartott. Lelkesen kombináltam, izgatottan találgattam, a megannyi gyanúsított közül ki, és legfőképpen miért segítette a faragatlan tulok módjára viselkedő uraságot a túlvilágra. Kellemes meglepetésként ért, hogy a nagy leleplezéssel korántsem ért még véget a könyv, talán a szerző is sejtette, hogy a megnevezett indíték mellett nem minden olvasó (például én sem) fogadna kitörő örömmel egy szokványos lezárást. Egy biztos, az eztán következő néhány fejezetben hősnőnk ötletessége kimondottan nagy szerepet kapott.
Ó igen, a független Daisy! Személyében pontosan olyan karaktert kaptam, akit nagyon könnyen meg tudtam kedvelni, hiszen okos és életrevaló hölgy, akiben azért ott rejtőzik a kis hebrencs is, ezzel garantálva a megannyi folytatáshoz, hogy újra és újra bele fog keveredni valami szerfelett érdekesbe. Romantika rajongói mivoltomat természetesen most sem tudtam megtagadni, és amint feltűnt a bűnüldöző hatóságot képviselő Alec, én máris egy románc lehetőségét orrontottam. Persze itt és most még szinte semmi sem történt, no de a lehetőség megteremtését is díjazni kell, nem igaz?

Meg kell mondanom, kacérkodom a második rész – Daisy és a téli kert rejtélye – beszerzésével, amelyben a fülszöveg szerint Daisy egy meggyilkolt szobalányba, és egy igaztalanul megvádolt kertészfiúba botlik, miközben legújabb cikkéhez igyekszik anyagot gyűjteni egy vidéki kastélyban. Nyári kikapcsolódásnak tökéletes lenne.

A blogbejegyzés 2014.06.23-án megjelent az ekultura.hu felületén is.

2014. augusztus 16., szombat

Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden - Callie, Kayden és a véletlen (BtK)


molygoodreads

Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.
Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.
Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal Callie szorul megmentésre...

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Komáromy Zsófia
ISBN: 9789633738610
? oldal, kartonált

Értékelésem:

Ez volt az első Jessica Sorensen regény, amit olvastam, de bizonyosan nem az utolsó! A Callie, Kayden és a véletlen nagyszerű stílusban elmesélt, csodásan édes, ugyanakkor szívbe markolóan megindító, realista new adult történet a második esélyről, a barátság felszabadító erejéről, és két sérült lélek szerelméről. Azt gondolom, mindazok számára, akik szerették az Elakadó lélegzet, a Nyugalom tengere vagy a Reménytelen című könyveket, ez a regény sem fog csalódást okozni.
„...vannak, akiknek egyáltalán nem jut szerencse, akik rosszkor kötnek ki rossz helyen, akiket nem mentenek meg.”
Callie Lawrence és Kayden Owen ugyanabban a wyomingi kisvárosban nőttek fel. Ugyanabba a
középiskolába jártak, ugyanazokkal az emberekkel találkoztak nap mint nap, s bár útjaik nagy ritkán keresztezték egymást, nem igazán ismerték a másikat. Ám az egyetem kezdete előtti nyár egy véletlen pillanata mindezt végérvényesen megváltoztatja. Még ha akkor ennek egyikük sincs tudatában, kettejük élete ott, abban a percben örökre összefonódik.
„... a fájdalom csak fájdalom... az az élet könnyű része. Minden más - boldogság, nevetés, szeretet - az, ami kurvára bonyolult.”
Callie és Kayden fiatal koruk ellenére egyaránt nehéz terhet cipelnek: bizalmukat borzalmas módon elárulták és kiszolgáltatott helyzetükkel megbocsáthatatlanul visszaéltek. Bármennyire is igyekeznek ezt tudatuk mélyére száműzni, menthetetlenül összetörtnek és tökéletlennek érzik magukat, s úgy tűnik, hogy az állandó társuknak szegődött fájdalom és szégyen elől csak a fásult zsibbadtság nyújthat menedéket számukra.
„Kibírom a hegeket, pláne azokat, amik kívül vannak.”
Kayden életét kisgyermek kora óta a kiszámíthatatlan és hirtelen haragú apjától való félelem mérgezte, s mióta bátyjai elköltöztek, ő egymaga volt kénytelen szembenézni a lelki terrorral és a mind gyakoribbá váló fizikai bántalmazásokkal. Tudta, ha reagál, csak ront a helyzeten, így lassanként megtanulta elfogadni a fájdalmat. Sőt, egy idő után mást nem ismervén, a kibírhatatlan lelki kínok elől is a fájdalomba menekül...
„...imádkozom az úristenhez, hogy ez a fiú ne taszítson a mélybe, ne törjön össze, mert már így is rengeteg darabban heverek, és fogalmam sincs, mennyi törést bírok még ki.”
Callie rémálmaiért ugyanakkor egyetlen, hat évvel korábbi esemény a felelős. Az a szörnyű este a teljes életét átformálta. Az egykori életvidám és gyönyörű kislányból örökké szomorú, visszahúzódó és bizalmatlan tinilány lett, aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy senki észre se vegye. Ám hiába bújik riasztó frizurája, vastag sminkje és rémes ruhái mögé, képtelen az emlékektől szabadulni, s folytonos küszködésében rémes módot talál arra, hogy ha csak átmenetileg is, de könnyíthessen gyötrődésén...
„Ha valaki megbízik bennünk annyira, hogy megossza velünk a titkát, akkor sokkal könnyebb megbízni benne. Mintha az illető feltárná előttünk a szívét és cserébe nekünk is ki kéne tárulkoznunk előtte.”
Aztán a tanév első napján, távol korábbi életüktől, újra találkoznak, és a futó ismeretségből előbb félénk barátság, majd édes szerelem születik. S ahogyan mind jobban törődnek egymással, s egyre inkább megbíznak a másikban, összetört lelkük lassanként gyógyulni kezd... hogy aztán az élet, ami annyiszor meggyötörte már őket, ismét durván közbeszóljon.
„Azt hittem, megmentettem Kaydent azon az estén a kerti házikónál, de tévedtem. Csak némi időt nyertem neki, mielőtt átsöpört az életén a következő szélvihar.
Imádtam, nagyon-nagyon és minden vonatkozásában! Már a könyv egyik hangulatos jelenetét ábrázoló, csodás borítóba belebolondultam. Majd megfogott a szerző kiszámított tempójú, egyszerű, mégis aprólékos részletességű és szemléletes írásmódja. Aztán beleszerettem a csodás mélységgel bemutatott szereplőkbe, s nem csupán a főszereplőkbe ám, hanem a két legjobb barát, Luke és Seth karakterébe is. S végül a lenyűgöző, mindvégig váltott nézőpontban mesélt, s ettől még kerekebbnek érződött történet teljesen és totálisan rabul ejtett. Igen, többször párásodott a szemem, néha óriási gombócot éreztem a torkomban, és a szívemet tépte ki a lezárás, de tagadhatatlanul élveztem minden egyes percet, amit ezzel a könyvvel töltöttem. S bizony alig várom, hogy megtudjam, hogyan alakul a két szerelmes, Callie és Kayden sorsa a továbbiakban.

{ Zene a könyvben }


  Nine Inch Nails: Hurt (4. fejezet)                       Jimmy Eat World: Work (15. fejezet)

{ Könyv adatok }

Ki? Callie Lawrence & Kayden Owens
Mikor? szeptember és hálaadás között
Hol? Wyoming-i Egyetem (Laramie) & Afton (Wyoming)

Műfaj: new adult
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpont
Érzékiség: visszafogott felnőtt tartalom
Lezárás: függővég

Vigyázat! Káromkodás és bántalmazás

{ A sorozat }

Callie & Kayden története
Violet & Luke története


1. Callie, Kayden és a véletlen
2. The Redemption of Callie & Kayden
6. The Resolution of Callie & Kayden


3. The Destiny of Violet & Luke
4. The Probability of Violet & Luke
5. The Certainty of Violet & Luke


Kapcsolódó történetek
 
7. Unbeautiful
(Luke néma unokatestvére, Ryan, története) 
8. Seth and Greyson
(Callie legjobb barátja, Seth, története; M/M)

08/15. Dreamworld
08/16. Angelika blogja
08/19. CBooks

Callie és Seth listát vezet olyan dolgokról, amiket muszáj megtenniük, még akkor is, ha az adott feladat megrémíti-, esetleg undorítja őket, vagy képtelenségnek tűnik számukra. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, mik is ezek a próbatételek, és ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike.
1.jkold a Vörös Pöttyös? Szeretem. és a Blogturné Klub facebook oldalát.
2. A kiemelt betűk segítségével találd ki, mi is Callie és Seth aznapi feladata.
(A kiadó csak Magyarország területén belül postás (megjelenés után). Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk!)
a Rafflecopter giveaway

2014. augusztus 13., szerda

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen


molygoodreads

A korántsem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki fáradhatatlan nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a régen történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek.

Beleolvasó

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Sándor Alexandra
ISBN: 9789633733943
404 oldal, kartonált
„Számít a műfaj, ha jó?”
Lassan két éve már, hogy az akkoriban újdonságnak számító, de mára szép kis rajongótábort gyűjtő new adult műfaj jött, és teljesen levett a lábamról, hiszen pont az ízlésemnek tökéletesen megfelelő mértékben elegyedik bennük a romantika és a realitás. Tetszik, hogy megkapom tőlük a következő lélekboldogító, rózsaszín, happy endes álom adagomat, miközben valós problémákkal, gyakorta nehéz és kényes helyzetekkel küzdő fiatalokról olvashatok. Így aztán mindig találok a kínálatban olyat, amit szívesen olvasnék, amit várhatok, ami után sóhajtozhatok. A Reménytelen is már jó ideje igen előkelő helyen trónolt a kívánságlistámon, köszönhetően a külföldi méltatásoknak, és a nálam kisebb extázist kiváltó idézetek garmadának – a Könyvmolyképző Kiadónak hála a Könyvfesztiválon végre kézbe is vehettem a hazai kiadást, hogy aztán – ha lehetséges ilyen – alig pár óra alatt fülig szerelembe essek a regénnyel.
„Ha két ember egymásba szeret, nemcsak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, a keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is.”
A tizenhét esztendős Linden Sky Davis izgatottan várja az iskolakezdést, mert ez a tanév lesz az első, amit
végre nem magándiákként fog megélni. Mostanáig nevelőanyja, Karen, a modern technika eszközeit teljesen nélkülöző otthonukban oktatta, így számára a „vad” tini élményeket mindössze a nagyszájú szomszéd lánnyal eltöltött fagyizós, mozizós esték, és pár lopva váltott, szenvedélymentes csók jelentette. Mégis, a pletykák nem épp szűzies hírű barátnője miatt őt is kikapós leányzónak állítják be, következésképpen az első iskolai napja nem egészen úgy alakul, ahogyan azt Sky remélte. A katasztrófák sorát pedig már csak megkoronázza, hogy hazafelé tartva, a boltban összefut a városka dögös rosszfiújával, Dean Holderrel. A srácnak elképesztő mosolya és igéző szemei vannak, de fölöttébb furcsán, már-már ijesztően viselkedik. Ingerlékeny, morgós figurának látszik, és mintha azonnal mindent tudni akarna a lányról. Így hiába ő az első, aki iránt a mindig hűvös Sky-ban megmoccan valami, okosabbnak látja soha többé szóba sem állni a fiúval. Ám bármennyire igyekszik elkerülni, különleges kapcsolat van közöttük, a lelkük mintha vonzaná a másikét, így képtelenek hosszú ideig távol maradni egymástól. De közös boldogságuknak elképesztően magas ára van, olyan, ami hamarosan mindkettejük életét örökre megváltoztatja…
„Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem.”
Aki a rövid tartalom olvastán úgy érzi, sejti, miről szól a regény, javaslom, gondolja át még egyszer az elméletét. Aki úgy érzi, meg tudná előre mondani, merre viszi majd a történet, azt tanácsolom, ne kössön rá fogadást. Aki pedig feltételezi, hogy a lelkes beszámolók túloznak a sztori kiváltotta érzelmek ecsetelésekor, az próbáljon majd nem túl meglepett arcot vágni olvasás közben. Mert ez a naplószerű bejegyzésekből összeálló könyv sokkal több, mint egy egyszerű szerelmes regény; ez, címének dacára, a makacsul kitartó remény dicsérete.
Tanácstalan vagyok, hol is kezdjem lelkes ajánlómat, s legfőképpen hogyan? Persze a legegyszerűbb az lenne, ha minden kicsit is érdeklődést mutató olvasó kezébe adhatnám, mondván: tessék, fedezd fel magad ezt a csodát. Ám sajnos erre nincs lehetőségem, így maradnak az óvatosan megválasztott mondatok, hiába nehéz úgy fogalmazni, hogy még véletlenül se áruljak el semmi olyat, ami akkor üt igazán, ha lassan, kirakós módjára, darabról darabra mutatja meg magát.
„Abba vajon bele lehet halni, ha elolvad az embernek a szíve?”
Az írónő majdnem a történet legvégéről kiragadott sötét pillanat felvillantásával indítja a könyvet, rögtön bedobva minket a fájdalmas érzelmek viharába. Nem igazán értjük, mi és miért történik, csak azt sejtjük, valószínűleg szívbe markoló utazás vár majd ránk. Aztán bumm, első fejezet, két hónappal korábban. Az érdeklődés adott, indulhat a varázslat, amit úgy hívnak: tehetséges mesélés. Collen Hoover stílusa egyszerű, letisztult, mégis gyönyörű és magával ragadó. Ügyesen választott szavaival játszi könnyedséggel éri el, hogy szinte eggyé váljunk karaktereivel, érezve és átélve mindazt, amit ők. Így aztán minden sokkal felfokozottabb, sokkal intenzívebb, legyen szó flörtölős évődésről, a szerelembe esés lélegzet elakasztó izgalmáról, a teljes zavarodottságról vagy az elképzelhető legnagyobb rettenetről.
Azt hiszem, míg olvastam, a valóság szinte teljesen megszűnt számomra, úgy beszippantott a könyv, és annyira elvesztem a sorai között. Sóhajtozósan olvadoztam a gyengéd, gondoskodó szerelem megannyi édes pillanataitól, máskor meg egészen belepirultam a szenvedélybe, ami áradt a lapokról. Imádtam, ahogyan a történet néhol komor hangulatát meg-megszakították vidám jelenetek, időt hagyva felocsúdni picit. Az új legjobb barát figurája például valódi telitalálat a szememben; ha színen volt, egyszerűen muszáj volt mosolyognom.
„… egyik sem jó döntés. Néha egy rakás rossz közül kell választanod, amelyek között nincsenek jók. Arra kell rájönnöd, melyik a legkevésbé rossz.”
Már ez önmagában elég lenne, hogy azt mondjam, számomra az év egyik legjobb olvasmány élményét kaptam ettől az írástól, pedig annyi apróságot nem is említettem, s nem is mondhatok el. Talán elég annyi, hogy minden mozzanat a helyén van, mindennek megvan az oka és jelentősége, s a szerző okosan ügyel rá, hogy számunkra is világos és érthető legyen minden apró részlet. Legyen szó elsuttogott vallomásról vagy nehezen feltett kérdésről, boldog vagy szomorú emléktöredékről… Minden hozzátesz valamit a nagy képhez, a kerek egészhez, amit élvezet egyben látni, de ugyanúgy csodás elveszni az olyan semmiségnek tűnő darabjai között, mint a tudatos és beszédes nevek választása, vagy a kedvelni és szeretni szó körüli vissza-visszatérő játékosság. Tényleg, rengeteg oka van, amiért azt gondolom, nagyszerű ez a könyv, és gazdagabbá tette a lelkemet, hogy olvashattam.
„… sosem hittem volna, hogy két ember ilyen bensőségesen kötődhet egymáshoz. hogy ennyire természetes. Mintha minden a helyére kerülne a világban.”
A Reménytelen igazi érzelmi hullámvasút, amely megmutatja, hogy akár egyetlen tettnek is micsoda súlya és hatása lehet. Ugyanakkor mindannyiunkat arra tanít, hogy bár az élet sok mindent elvehet tőlünk, a legborzalmasabb helyzetből is születhet valami jó, tanulhatunk, fejlődhetünk a tapasztalatok által, hogy aztán erősebbé válva, minden megélt pillanatnak őszintén, szívből örülhessünk. Mert a sötétség mögött mindig ott a fény…

A blogbejegyzés 2014.06.09-én megjelent az ekultura.hu felületén is.

2014. augusztus 9., szombat

Cecelia Ahern: How to Fall in Love - A szerelem kézikönyve


molygoodreads

Mit tennél, ha a sors őrangyalnak rendelt volna valaki mellé? Mit tennél, ha két hét alatt kellene bebizonyítanod neki, hogy az élet szép? Megtanítani a szerelemre – és az élet szeretetére.
Adam Basil és Christine Rose a sors kegye által különös helyzetben találkoznak, és ez a találkozás mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Adam éppen egy dublini híd pereméről készül a mélybe ugrani, mikor a lány arra téved. Christine megpróbálja lebeszélni az öngyilkosságról, végső elkeseredésében alkut köt vele; a férfi 35-ik születésnapja előtt a lány bebizonyítja, hogy az élet szép és élni érdemes. Christine veszélyes úton vezeti Adam-ot, fogy az idő, és a romantikus esték, vad kicsapongások és a rég elfeledett vagy feladott álmok megvalósulása egyre közelebb hozza őket egymáshoz. Christine úgy érzi, Adam nem csak az újra megtalált életkedvből merít energiát, hanem a szerelemből is…
A romantikus, sokszor torokszorító és fergetegesen humoros regény Cecelia Ahern eddigi legjobbja, valódi életigenlő könyv azoknak, akik hisznek a szeretet megváltó erejében.

Kiadó: Athenaeum
Fordító: Babits Péter
ISBN: 9789632933153
320 oldal, kartonált

Értékelésem:

Cecelia Ahern regényei csodás tündérmesék felnőtteknek. Szívmelengető történetei úgy szólnak az életről és szerelemről, hogy közben a reményről, a kitartásról és a második esélyről tanítanak. Egyszerű és közvetlen szavai hol megnevettetnek, hol pedig könnyekig meghatnak, de minden könyvét jó érzéssel telve zárom be – így esett ez legújabb regényével is, amely teljesen meghódított azzal, ahogyan egyszerre ünnepli az élet apró szépségeit, és mutatja meg a szerelem varázslatát.
„Sosem túl késő. Higgye el nekem, mindig lehet változtatni. (...) Maga és én, együtt fogjuk felfedezni, milyen csodálatos az élet.”
Christine Rose eltökélten hisz az önsegélyező könyvek útmutatásaiban, egész kis könyvtárnyi gyűjteménye van a Hogyan…? kötetekből. Mégis, kisokosainak tanácsai vajmi keveset érnek, amikor egy elhagyatott épületben belebotlik a végsőkig elkeseredett Simonba, aki épp tulajdon életét készül kioltani. Hiába igyekszik rábeszélni a férfit, hogy tegye le a fegyvert, az az utolsó pillanatban mégis meghúzza a ravaszt. Ez a borzalmas élmény és az utána maradó, gyötrő bűntudat arra készteti Christine-t, hogy átgondolja saját életét. Az őszinte önvizsgálat pedig rádöbbenti: jó ideje nem érzi már boldognak magát, s a változás első lépéseként faképnél hagyja elhidegült férjét, majd nekilát, hogy meglelje az egykori derűs önmagához visszavezető utat. Ki gondolta volna, hogy a sors úgy rendeli, ne egyedül vágjon neki ennek az utazásnak?
Amikor egy decemberi vasárnapon éjszakai sétája a Ha’penny Bridge felé vezeti, kisebb tömegre lesz figyelmes. Mindenki a magányos, feketébe öltözött férfit bámulja, aki a gyaloghíd külső pereméről készül a jeges folyóba ugrani. A lány képtelen tétlenül szemlélni a közelgő tragédiát, kétségbeesetten szeretne segíteni, ezért óvatosan megközelíti, és beszélgetést kezdeményez a férfival. Végül ott, a híd korlátjánál, a fagyos szélben dideregve nem mindennapi alkut kötnek ők ketten: még Adam születésnapja előtt – azaz mindössze két hét alatt – Christine bebizonyítja neki, hogy igen is érdemes élni.
„Az életünk folyton változó pillanatok sorozata, amelyek (…) értékesek, akár hosszúra nyúlnak, akár elmúlnak egy szemvillanás alatt, hisz oly sok mindent tehetnek: megváltoztathatják a gondolkodásunkat, megmenthetik az életünket – és még az igaz szerelemmel is megajándékozhatnak.”
Vajon bocsánatos bűn-e, ha elsütöm azt a botrányosan erőltetettnek hangzó mondatot, hogy szerelembe estem A szerelem kézikönyvével? Remélem, mert én bizony így érzek. Már a butuskán vidám borító láttán belebolondultam kicsit, hiszen annyira tündérin rájátszik a romantikus regények legnagyobb közhelyének is beillő címre, hogy képtelenség neki ellenállni. Az ajánlás pedig csak tovább fokozta elragadtatásomat, mert olyan aranyos, annyira odaillő kikacsintás: „Davidnek, aki megtanított rá, hogyan legyek szerelmes.” Tüneményes, és kimondatlanul is micsoda történet van mögötte, igaz? És voltaképp az egész regény ilyen. Édesen derűs, ahogyan Christine a maga hetykén lelkes módján átkalauzol minket az Adammel töltött napjai eseményein, de a mókás felszín alatt annyi minden rejtőzik


Biztosra veszem, hogy egyesek kiszámíthatónak gondolják majd a könyv eseményeit, de engem az előre látható fordulatokért tökéletesen kárpótolt az a pillanat, amikor végre megértettem, mi motiválja a karakterek cselekedeteit, és milyen okok vannak a látszólag fatális véletlenek mögött. De hogy ez lett volna a legkedvesebb momentum számomra a regényben? Nem. Viszont az sem hiszem, hogy tudnék befutót hirdetni, hisz annyi apró pillanat akadt, ami kedves a szívemnek, és élménnyé tette számomra az olvasást. Megmosolyogtatott, hogy minden fejezet olyan címet viselt, mintha csak Christine valamely könyvecskéje ihlette volna. Kacagtam, amikor tényleg felfogtam a főszereplők vezetékneveit – Rose, azaz rózsa és Basil, vagyis bazsalikom –, mert annyira illett a jellemükhöz: egyikük álmodozni kész, másikuk olyan kis földhöz ragadt. Imádtam, hogy Adam humora és udvariassága még a legrémisztőbb percekben sem hagyta el, és ezzel nem egy párbeszéd alakult roppant mókásan a rémisztő körülmények dacára. Az is iszonyatosan tetszett, hogy bár elsőre úgy látszott, Christine az, akinek meg kell mentenie Adamet, végül ő is megmenti a lányt, még ha más módon is. És még nem is említettem a nagy vigyori „aha!” pillanatomat, amikor világossá vált, honnan is kapta a címét a regény.
Hosszú percek óta gondolkodom, hogyan tudnám ügyesen megfogalmazni, milyen jól esett ez a bájos regény a lelkemnek, mennyire megérintett és mennyire megmelengette a szívemet, de egyszerűen nem találok megfelelő szavakat. Így egyszerűen csak azt mondom: ha úgy érezzük, elvesztünk a borongós gondolatok között, vegyük kézbe ezt a regényt, hadd mutassa meg, hogy a legváratlanabb helyeken és pillanatokban is találhatunk örömöt. Mert azt hiszem, a könyv fő mondandója ez: nem számít milyen nehéz is időnként az élet, tele van csodákkal, csak észre kell vennünk őket.


A blogbejegyzés 2014.05.20-én megjelent az ekultura.hu felületén is.

 
back to top