2014. július 31., csütörtök

Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás (BtK)


molygoodreads
Beleolvasó
Playlist

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen összetörik. Ekkor lép be életébe az új szomszéd, a 21 éves, jóképű Will, akinek a slam költészet iránti szenvedélye őt is magával ragadja.
Bár az első pillanattól fogva közel kerülnek egymáshoz, egy szörnyű felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Mindennapi találkozásaik onnantól fogva fájdalmassá válnak. Küzdenek az egymás iránti vonzalmuk ellen, és szenvednek az őket szétszakító erők miatt. Csupán a költészet révén tudják őszintén kifejezni érzéseiket egymás iránt, és elképzelni egy olyan jövőt, amelyben a szerelem ünnep, és nem fájdalom.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Barthó Eszter
Megjelenés: 2014. július 29.
ISBN: 9789633738283 / 9789633738290
? oldal, kartonált / kemény táblás


Értékelésem:

{ 10 dolog, amit szerettem benne }

1. Collen Hoover mesélési stílusa számomra maga az élvezet, mert egyszerű szavai tökéletesen könnyedén gördülnek, és olyan tehetséggel képes papírra varázsolni átütően érzelmes hangulatokat, hogy azok egyszerűen beszippantanak. Így még azt is kész örömmel bocsátom meg neki, hogy szereplői itt-ott számomra logikátlan döntéseket hoztak, és hogy végig tudtam, merre visz ez a szomorkás, édes történet.
„... az igazi tehetségek tökéletessége a tökéletlenségükben rejlik.”
2. Mindkét főszereplő - Lake és Will -, csodásan emberi, de erős karakterek, akik az élet súlya alatt olykor megbotlanak, de rengeteg a szeretet is bennük. Nehéz megállni, hogy gubancos helyzetük dacára az ember ne kezdjen rögtön drukkolni kettejükért, mert egyrészt annyira megérdemlik a jót, a boldogságot, másrészt mert szinte az első pillanattól tapintható közöttük az a bizonyos valódi kötődés.
„Próbáld meg átlépni a határaidat... Azért vannak.”
3. A fejezetek eleji, tartalomhoz passzoló dalrészletek nálam igazi telitalálatnak bizonyultak.
„Néha az élet közbeszól. Van, hogy mindenben az utadba áll. De nem azért gördít akadályokat eléd, mert azt akarja, hogy csak úgy feladd, és átadd neki az irányítást. (...) Az élet azt akarja, hogy harcolj.”
4. A versek, különös Will és Lake regény végi költeményei, megérintettek, sóhajtozásra késztettek, és ámulatba ejtettek.
„Ez az élet. Az élet megy tovább. És történnek rossz dolgok. Rengeteg szörnyűség történik rengeteg emberrel.”
5. A boldog, önfeledt pillanatok (és azok a bűn rossz Chuck Norris viccek).
„A megbánás meddő érzelem, mivel olyan múltbéli dologra irányul, amin már nem változtathatunk.”
6. A torkot szorítóan megható, s olykor sírós pillanatok.
„Amit te hibának látsz magadban, az számomra éppen az az ok, amiért beléd szerettem.”
7. Az édesen szerelmes pillanatok.
„Ha engeditek, hogy a körülmények felemésszenek benneteket, elveszítitek az esélyt arra, hogy valaha is boldogok legyetek.”
8. A két gondoskodásra szoruló, és olykor égetni való rosszcsont kisöcsi... akik sokkal többet tudnak, mint azt hiszik róluk, és észrevétlenül is támaszaikká válnak idősebb testvéreiknek.
„Három kérdés van, amire egy nőnek igennel kell válaszolnia, mielőtt elkötelezné magát (...) Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most , akkor hozzámennél -e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa vajon jobb emberré válhatsz-e. Ha találsz valakit, akivel kapcsolatban mindhárom kérdésre igen a válasz, szerencsésnek érezheted magad.”
9. Lake okos és erős édesanyjának végtelen szeretetből fakadó, irányt mutató jótanácsai.
„Akinek nincsenek kérdései, az sosem találja meg a válaszokat.”
10. Ahogy a beszúrt idézetekből is látszik, megannyi igaz, kijegyzetelésért kiáltó mondatot találtam, mégis, nehezemre esik eldönteni, melyik fogja meg igazán a történet lényegét, ha úgy tetszik, a könyv üzenetét. Tudom, sokan csak legyintenek, mondván miféle komoly mondandó is rejtőzhet egy romantikus tiniregény lapjain, de én igen is azt érzem, tanított a történet, vagy legalább is emlékeztetett fontos dolgokra. Mint az elfogadás, a tudat, hogy a rossz dolgok nem feltétlen csak velünk történnek, és hogy a fájdalom is szerves része az életnek.

{ Mi? Szabadvers! }

„... a slam egyszerre költészet és előadás...”

Kötetlen, ritmusos próza, az irodalom élő, mozgó, változó formája, amely megannyi őszinte, zabolátlan gyöngyszemet terem. S még csak nem is új keletű hóbort - gondoljunk csak a 18. századi francia 'verse libre' alkotásokra -, igaz, valódi térhódítása a huszadik századra tehető. Kassák Lajos egy-két műve biztosan sokaknak feldereng, de aki szeretne megismerkedni a mai hazai slam társadalommal, kiindulásnak látogasson el a slampoetry.hu oldalra.

{ Könyv adatok }

Ki? Layken Cohen & Will Cooper
Hol? Ypsilanti (Michigan)

Műfaj: new adult
Sorozat: Slammed 1.
Elbeszélés módja: egy nézőpontú, jelen idejű, E/1
Érzékiség: visszafogott
Lezárás: akár befejezettnek is tekinthető


07.29. - Kristina blogja
07.30. - Kelly & Lupi olvas
07.31. - Angelika blogja
08.01. - Dreamworld
08.02. - Deszy könyvajánlója
08.03. - MFKata gondolatai
08.04. - Media Addict (Vigyázat, spoiler tartalmú bejegyzés!)

A 8 blog mindegyikén találtok majd pár soros dalszöveg részletet, a dolgotok pedig, hogy kitaláljátok a dal címét és az együttes nevét, majd a megfelelő helyre beírjátok. 

„Your heart says not again
What kind of mess have you got me in
But when the feelings there
It can lift you up and take you anywhere”
a Rafflecopter giveaway

2014. július 29., kedd

Nyrae Dawn: Charade - A játszma


molygoodreads

A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül.
A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben. De mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné.
Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.

Kiadó: Ulpius
Megjelenés: 2014. július 28.
ISBN: 9789632548579
Sorozat: Games 1.

Értékelésem:

Csak röviden:

Rejtély számomra, vajon a kiadó miért nem a new adult sorozatán belül jelentette meg, mert szerintem ez pont a sorba illő darab a maga főiskolás korú, az élet nehézségeivel küzdő főszereplőivel, akik egy véletlenből született színjáték közben teljesen összegabalyodnak. Úgy gondolom, bátran ajánlható mindazoknak, akiknek tetszett a Heti csaj, a Színjáték, a Rule vagy az Egyszeregy.
„Vannak helyzetek, amikor annyira súlytalanok a szavak. Nem jelentenek semmit, de mindössze ennyi eszközünk van kifejezni magunkat.”
Azt hiszem, én és a könyv pont jókor találkoztunk össze, mert engem bizony ez megvett kilóra. Imádtam elejétől a végéig, nem igen akaródzott letenni sem, ráadásul csodák csodája, önálló, szépen lezárt kötet. Igazán kedvemre való volt, ahogyan a komolyabb témákat – pl az édesanya elvesztése - elegyítette a jó kislány & rossz fiú felállású, könnyed kis románccal, és hogy a történetet a két főszereplő váltott szemszögéből ismerhettünk meg. 
Ó, láttam én a hibáit, a kiköszönő sztereotípiákat és kliséket, a számtalan káromkodást, az émelyítő vattacukrot, de egyszerűen nem érdekelt, mert a könyv olvastatta magát, és csudára feldobódtam tőle. S mivel a főhős barátja, Adrian, nagyon izgatja a fantáziámat, így nem kérdéses, szívesen szemügyre venném az ő regényét is.
S itt és most erőt véve magamon lemondok a többi, igazat megvallva totál összefüggéstelen rajongólányos halandzsáról, amit jegyzetelgettem, és inkább hagyom, hogy a könyv önmagát mutassa be.


Colton, ahogyan Cheyenne látja:
„... egy nagy ellentmondás: tele van tetkóval, hanyagul, szinte rongyosan öltözködik és mocskos a szája, miközben jókisfiús az arca. (…) És bár nem tetszik nekem a dolog, van ebben a fiúban valami, amitől sorra elárulom neki a titkaimat. (…) Állandóan veszekszünk, és mégis biztonságban érzem magam vele (...) kemény srác, és mégis annyi gondoskodás van benne (…) mindig őszinte. Nem fogja vissza magát, de rendszerint akkor viselkedik bunkó módon, amikor képtelen megnyílni. (…) Még soha senkivel az életben nem voltam ennyire önmagam…”
Kedvenc Colton mondat:
„Ne sírj hercegnő! Tudod hogy van a mondás: sok békát meg kell csókolnod, mielőtt megtalálod a hercegedet.”
Cheyenne, ahogyan Colton látja:
„Olyan kis durcás, formás szája van, szeretném megharapni és az ajkaim közé szívni. (…) Annyira dögös azzal a fényes, sötétbarna hajával és olvadt karamell színű bőrével. (…) ahogy nehéz nem gondolni a testére, ugyanúgy nehéz nem élvezni a társaságát. Persze kiakaszt időnként rendesen, de ettől csak jobb lesz az egész. (…) Ami kettőnk között van, az az egyetlen valóságos dolog az életemben.”
Kedvenc Cheyenne mondat:
„Mindig a dögös pasik a legnagyobb seggfejek.”
Kapcsolatuk pillanatai:

„– Van barátnőd? (…)
– Nem, hercegnő, nincs barátnőm. És nem is keresek...”
„– Gyűlöllek.
– Hát én is téged.”
„– Mi van? Azt hitted, olyan bunkó vagyok, aki még azt sem tudja, hogyan kell a nőkkel bánni?
– Nem, bár a mocskos szádból kiindulva... (...)
– Szerintem imádnád a számat, hercegnő, még sosem volt rá panasz. Ígérem, hogy veled is csak kellemes dolgokat művelne.”
„– Mit szeretnél, Cheyenne? (...)
– Valamit, amit teljes mértékben kézben tarthatok. Hogy úgy tehessek, mintha minden rendben lenne.
– Ez minden, amit adhatok. Mivel, tudod... szóval, ezen kívül semmim sincs, amit neked adhatok.”
„Gőzöm sincs, hogy mit művelünk, és hogyan is keveredtünk ebbe az egészbe.”
„… a ’mi’ nem üres frázis többé, hanem a valóság.”
„Nemcsak egyszerűen élnem érdemes miattad, hanem rohadtul élvezni és szeretni az életemet.”

Kedvenc idézet:
„Könnyebb elrejtőzni a sötétben… de az érzéseket is könnyebb szabadjára engedni.”

{ Playlist a könyvhöz}

2014. július 26., szombat

Georgia Cates: Beauty from Pain - A fájdalom szépsége


molygoodreads

Jack McLachlan iparmágnás a borászat nagyágyúja, egyben Ausztrália legkapósabb agglegénye. Sikerei és vagyona miatt nem ismeretlenek számára a romantikus kapcsolatok bonyodalmai, a zűrös helyzetek elkerülése érdekében extrém szabályok szerint randevúzik. A maga egyszerűségében, kötöttségek nélkül élvezi a gyönyörű hölgyek társaságát. Kapcsolatait üzleti megállapodásként kezeli, minden egyes alkalommal ugyanolyan feltételek szerint. Nincs hosszú távú kapcsolat. Nincs valódi személyazonosság.

Az ő játéka, az ő szabályai. Többnyire elégedett a megszokott játszmával, ám amikor Laurelyn Prescott belép az életébe, muszáj stratégiát váltania. Az új játékos ugyanis minden korábbitól különbözik. Jack világa a feje tetejére áll, amikor három hónapig tartó viszonyba bonyolódik a gyönyörű, amerikai zenésszel. Semmi sem a tervek szerint történik, és Jack egyre több és több szabályt áthág a lány kedvéért. Laurelyn nem is tudja, milyen kivételesen közel kerül ahhoz, hogy olyasmivé váljon, amelynek lehetőségét a férfi elképzelni sem merte. Miatta borul minden játékszabály.

Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Megjelenés: 2014. július 21.
ISBN: 9789633832189
432 oldal, kartonált

Értékelésem:

Azt hiszem, mindenek előtt nem árt tisztázni mi is ez a regény, mert én máris több helyen futottam abba a megjegyzésbe, hogy 'ni, itt az újabb Szürke'. Gyanítom, a borító és a cím - A fájdalom szépsége - egyaránt ludas a gyors tévítéletekben, hiszen tagadhatatlanul kikötözős, elfenekelős erotika kötet feelinget árasztanak. Becsapósan, szögezzük le gyorsan, mert itt bizony szó sincs perverz gyönyörökről, csak a jó öreg vaníliáról, méghozzá a mai viszonylatokban abból is leginkább csak közepes adagnak titulálhatót kínálva. Így aztán én inkább hajlok a contemporary besorolás felé, az erotika helyett. Viszont, azt is kénytelen vagyok elismerni, hogy a történetnek határozottan van némi Árnyalat trilógia, Blackstone-affér vibrálása, ha másért nem, mert főhősnek itt is a kapcsolatait különc hóborttal kezelő milliomost kapunk, míg a nyolc esztendővel fiatalabb hősnő sem önbizalomnak, sem érzéki tapasztalatoknak nincs bővében.
„‒ Maga őrült, de ezt már tudja, igaz? (...)
‒ Nagyon gazdag vagyok. A velem töltött három hónap lesz élete legszebb időszaka. Amit velem megtapasztal, többé semmi sem múlhatja felül.”
Amit a sztoriról elöljáróban el lehet mondani, a fülszöveg nagyjából össze is foglalja. Amikor Laurelyn Nasvilleből Ausztráliába utazik, hogy elszakadjon / elszaladjon addigi életétől, az utolsó amit keres, egy új kapcsolat. Eközben Jack épp a soron következő afférjához keres partnernőt, s mihelyt megpillantja a lányt, tudja, őt akarja, és céltudatos üzletemberként mindent megtesz azért, hogy kiszemeltje igent mondjon az ajánlatára. 
Csak éppen a három hónapra szóló, még a valódi személyazonosságukat is titoknak meghagyó, mindenféle elkötelezettségtől mentes viszony menet közben komolyabbá válik. Szokatlan megállapodásuk természete megadja számukra azt a szabadságot, hogy valóban önmaguk legyenek, hogy legféltettebb titkaikat is feltárva lecsupaszítsák lelküket a másik előtt, és érzékiségen túlmutató intimitás alakuljon ki közöttük. Így aztán a kezdettől meglévő vonzalom lassanként mély, valódi kapcsolattá fejlődik. Csakhogy az előre lefixált határidő megállíthatatlanul közeledik...
„Aznap, amikor találkoztunk, nem szerettelek, egy hónappal később sem. De valahol a találkozás és az elviselhetetlen búcsú között kétségbeesetten beléd szerettem.”
Mintha csak nekem találták volna ki, nem igaz? Mégis, egészen a regény utolsó negyedéig mintha nem leltük volna a közös hangot a könyvvel. Nem értettem a szereplők motivációit, a stílus számomra zötyögős volt, és sehogy sem találtam benne azt a humort, amit pedig több ajánló is oly' nagyon méltatott. Való igaz, a zenei utalásokat imádtam, lelkesen néztem utána az említett borfajtáknak, és élveztem, hogy ezúttal a hátteret olyan általam imádott helyszínek adják, mint Ausztrália és Új-Zéland, de lássuk be, ez messze nem elég a felhőtlen örömhöz. Ám amikor már kezdtem lemondani a könyvről, meg a sorozatról is, az írónő bedobta az érzelmes kártyát, és a szívemnél fogva visszarántott. No persze, mire igazán belemelegedtem volna az olvasásba, elfogytak a lapok. Pontosan ott, ahol végre már nem csak mi láttuk kristálytisztán, hogy egymásnak rendelték őket, hanem ők maguk is belátták érzelmeik komolyságát. Ámde naná, hogy ekkor elváltak útjaik... Áááá! Miért kell manapság mindennek sorozatnak lennie??? Őrjítő.
Mindent egybevetve azért nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, és kíváncsi lennék a folytatás(ok)ra. Lassabb folyású, a jól ismert kliséket ügyesen alkalmazó, jelenkori románc, amelynek hangsúlyozom, semmi köze a BDSM-hez. A címe csupán erre hivatott utalni:
„Egész életemben ismertem a fájdalmat, de ez most számomra is újdonság. Nem rossz vagy csúnya dologból született. Ezt a fájdalmat a szépség kovácsolta – a Jack Henry McLachlan iránt érzett szerelmem.”

{ Könyv adatok }

A regényben említett dalok meghallgathatóak itt.

Ki? Laurelyn Paige Prescott & Jack Henry McLachlan
Mikor? decembertől februárig
Hol? Wagga Wagga (Ausztrália) és Új-Zéland

Sorozat: Szépség trilógia 1.
Műfaj: jelenkori romantika
Elbeszélés módja: váltott nézőpontú, jelen idejű, E/1
Érzékiség: erotikus tartalom
Lezárás: nyitott

2014. július 14., hétfő

Kevin Hearne: Hammered - Elkalapálva (BtK)


molygoodreads

A norvég mennydörgésisten rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő ugyanis életek ezreit tette tönkre, és ugyanennyi ártatlannal végzett. A viking vámpír, Leif Helgarson több évszázad után elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon rajta, de a norvég lidércnyomásba csak barátja, Atticus O’Sullivan, az utolsó druida segítségével juthat el.
Atticus első számú túlélési stratégiája a következő volt: a lehető legnagyobb ívben kerüld el a villámokat dobáló ürgét! De Atticus hazai pályáján sem túl rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a magukat Isten Kalapácsainak nevező orosz démonvadászok pedig egyre többen lesznek.
Atticus és Leif egy vérfarkas társaságában minden figyelmeztetés és várható következmény ellenére elindulnak Asgardba, a norvég panteon síkjára, ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval, egy orosz mennydörgésistennel és egy kínai vándorral.
És megindul a felejthetetlen harc a valkűrök, a feldühödött istenek és a mennydörgésisten ellen.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Acsai Roland
Megjelenés: 2014. július 11.
ISBN: 9789633738207 / 9789633738191
312 oldal, kemény táblás / kartonált

Értékelésem:
„Ha eldöntöd, hogy megölsz egy istent, olyan események sorát indítod el, amivel nagyon közel kerülsz a halálodhoz.”
A Vas Druida Krónikáit a kíváncsiság hozta az olvasmánylistámra, hogy aztán ott bérelt helyet váltson magának. Ezidáig románcnak se híre, se hamva, de humor és kaland dögivel kijut a lapokon. És én I-M-Á-D-O-M. Így, csupa nagybetűvel, amihez nyugodtan hozzá lehet képzelni a rajongólányosan álmodozó arckifejezést is.
Úgy gondolom, a szerző ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, hozza azt a gördülékeny, poénos és közvetlen stílust, amit a korábbi részekben megszokhattunk. Ismét tökéletes mértékben keverednek a szórakoztató párbeszédek és az izgalmas jelenetek. Alaposan tanulmányozott és korrekt módon tálalt mitológiából, valamint tetemes mennyiségű hullát eredményező bonyodalmakból szintén nincs hiány. Ugyanakkor ez a regény a megszokottak mellett új húrokat is megpendít. Az eddigiektől eltérően nem minden fejezet narrátora Atticus; öt fejezetet azoknak a drámai története tesz ki, akik ilyen-olyan ok miatt, Thor vérére áhítozva társulnak az asgardi küldetéshez. De azt hiszem, ezektől a személyes tragédiáktól függetlenül is érezhető, hogy a hangvétel most mindvégig komorabb és baljósabb.
A sztoriról nagyon nehéz lenne úgy írni bármit is, hogy véletlenül se legyen valamely eddig megjelent részre nézve spoileres, így helyette inkább a kedvenc részleteimet osztanám meg, amelyek ígérem, nem lőnek le egyetlen poént sem. Ám még előtte szeretném megjegyezni, hogy ez a sorozat nem az a féle, amelybe az olvasó akárhol csak úgy bekapcsolódhat. Itt az utalások, ok-okozati összefüggések miatt ajánlatos bizony betartani a sorrendet. No meg persze, butaság is lenne lemaradni bármelyik kötetről is, hiszen mind nagyszerű.

Kedvenc jelenetek:
Alig tudok választani, annyi van belőlük! Mint mindig, most is élveztem Atticus és Oberon eszmecseréit, és az ír özvegy pillanatait szintén szívesen olvastam, de az egyéb színek közül nálam ez három viszi a pálmát:
1. A besivcsizés
„... mi történik, ha megjelensz ott, Leif? Talán minden déli vámpír tudja, hogy nézel ki, és a koporsóik belsejét a te posztereid borítják? Sivcsizni kezdenek és autogramot kérnek?”
Eme diskurzus valódi lényege a vámpír territórium védelme lett volna, de a beszélgetés egy ponton kissé infantilis fordulatot vett, és átcsapott a sivcsizés, mint ige korrekt használatának bemutatásába. Atticus szerint egy találkozás olyan íróóriással, mint Neil Gaiman, azt eredményezheti, hogy az ember elveszti a józan eszét, s akár a húgyhólyagja feletti uralmat is, azaz bezivcsizik. Leifnek kissé más volt a véleménye:
„A vámpírok sikítást váltsanak ki, ne sivcsizést. Az önkéntelen bevizelés általános jelenségnek számít, de félelemből történjen, és ne személyi kultuszból kifolyólag!”
2. Jézus, az ivócimbora
A könyv egy pontján Jézus megjelenik, hogy kedélyesen elcsevegve pár jótanácsot adjon druidánknak, mindezt úgy, hogy közben halas krumplit majszolnak, amit jó féle Guinness-szel öblítenek le, és kisebb kitérőként azt is megvitatják, hogy a norvég mennydörgőisten mekkora mocsok, bár a marketingje igen csak ott van.
„- ...a legfinomabb jelző, amivel egy másik isten illette Thort, az a szemét volt.
- Tudom - bólintottam. - Egy szeméttelep. De a halandók között nagyon jó a PR-ja.”
Fergeteges jelenet, pláne amikor félbeszakítja őket kilenc haszid zsidó, akik Atticus fejére pályáznak. A keresztény istenség egy ideig nagyszerűen szórakozva követi a harcot a pálya széléről, ám végül csak közbelép:
„Most pedig nyomás, karózzanak ki néhány vámpírt, különös tekintettel a csillámló emó-vámpírokra!”
3. Shakeapeare minden alkalomra
„Shakespeare akkora géniusz volt, hogy szinte minden helyzetről mondott valamit, ami az életben adódhat - még arra az esetre is, ha egy római isten üldöz, mi meg egy Mustanggal menekülünk.”
Mert mi mást is lehetne tenni, mint Shakespeare idézetekben társalogni, amikor két, felkantározott leopárd által vontatott szekéren üldözőbe veszi az embert - vagyis a druidát, vérfarkast és vámpírt - egy meglehetősen mérges Bacchusz? :)

Kedvenc mellékszereplők:
„... Leifnek fel kellene kérnie Danny Leifmant, hogy készítsen egy hátborzongató filmzenét direkt az ő számára, amit az ilyen macsós benyögéseknél lejátszhatna, és megadhatná vele a pillanathoz illő melodramatikus hangulatot.” [Oberon]
Bár ez a történet számos új mellékszereplőt felvonultatott, nálam egyikük sem vehette fel a versenyt a már régebben megismert és megszeretett karakterekkel. Továbbra is Oberon, az ír farkaskutya, számomra az egyes számú befutó, annak ellenére, hogy ezúttal igen csak háttérbe szorult a drága. Helyette viszont most alkalmunk nyílt kicsit jobban megismerni Atticus, skandináv módra gleccseresen hűvös, vérszívó ügyvédjét, Leifet. Vesztemre. Ugyanis a sztori előrehaladtával korábbi szimpátiám szép fokozatosan rajongásba csapott át, s így amikor szereplése 'fejvesztve' véget ért, eléggé lelombozódtam. Nagyon remélem, hogy valamikor hallunk még felőle! Ahogyan abban is bízom, hogy a jövőben a Granuaile szál megerősödik majd. Tudom, tudom, itt messze nem a romantika a lényeg, de egyszerűen nem tagadhatom meg önmagam; igen is drukkolok azért, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki druida és tanítványa között.

Kedvenc velős mondatok:
„... az ír paradicsomban ingyen van a sör! Lehet irigykedni.”
„Különös, hogy a heves érzelmek mennyire meg tudják nyújtani, vagy össze tudják zsugorítani az időt.”
„A bosszú és az ésszerű gondolatok soha nem alszanak egy ágyban.”

{ Könyv adatok }

Műfaj: urban fantasy
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű
Sorozat: A Vas Druida Krónikái 3.
1. Hounded - Üldöztetve
2. Hexed - Megátkozva
3. Hammered - Elkalapálva
4. Tricked
5. Trapped
6. Hunted
7. Shattered
8. Staked
9. ?


2014. július 14-től minden harmadnap, vagyis a Hold, Thor és a Nap napján egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok, sőt, ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
07/14. Angelika blogja
07/17. CBooks
07/20. Dreamworld


Atticus egy korábbi ígérete miatt arra kényszerült, hogy betörjön Asgardba, és ellopjon egy aranyalmát Idunntól. Ám ahhoz, hogy bejusson, meg kellett másznia Yggdrasilt, a Világfát. Több ezer éves druidaként azonban hiába rendelkezett igen komoly ismeretekkel a kőrisfáról, ő sem ismerte az összes járatot.
Szerencséjére akadt egy segítője… csakhogy a dolgok kicsit másképp alakultak, mint azt tervezte, és jóakarója holtan végezte… Így hát ha egyszer úgy döntenétek, hogy Ti magatok is az örök fiatalságra vágytok, nem árt, ha már most feltérképezitek Yggdrasilt!
Tartsatok velünk, és az Edda versekhez hasonló segítségek alapján, találjátok ki milyen helyeket vagy lényeket rejthetnek az egyes számok.
A Nornák legyenek veletek!
Yggdrasilt, a világ kőrisfáját,
három gyökér tartja,
mélyen az alvilágba nyúlva.
Gyökereinél három forrás ered,
döntsd el, mire vágysz,
s aszerint cselekedj.
Közelíts jobbról, és bölcs leszel (5),
vagy válaszd az aranyutat (4) és
ismerd meg jövőd, jelened, s múltad.
De ha igazán bátor vagy,
vágj át Loki lánya birodalmán (1),
és mássz ki
a Háncshántóból fortyogó üst folyamán. (2)
Vigyázz, bele ne fuss
az itt portyázó sárkányba (3)!
a Rafflecopter giveaway

 
back to top