2013. december 29., vasárnap

Julia Quinn - Dancing at Midnight - Ma éjjel táncolnék


molygoodreads

Lady Arabella Blydon szép és okos, és elege van az olyan férfiakból, akik csak az egyik tulajdonságát hajlandók értékelni, a másikat figyelmen kívül hagyják.
Amikor egy kérő kijelenti Arabellának, hogy szépsége és nagy hozománya miatt hajlandó elnézni neki botrányos kékharisnya hajlamait, úgy határoz, hogy egy ideig nem akar jelen lenni a házasulandók piacán.
Nem számít arra, hogy megismerkedik Lord John Blackwooddal, a sebesült háborús hőssel, aki annyira felkelti érdeklődését, ahogy addig egyetlen férfi sem.
Lord John megélte a háború borzalmait, de semmi sem volt olyan félelmetes érzés szívének, mint Lady Arabella közelsége. Mert Lady Arabella mámorító, bosszantó… és miatta Lord John úgy érzi, érdemes élni, hogy táncolhasson vele, amint éjfélt üt az óra. És bár tudja, hogy nem olyan férfi, akit a kisasszony megérdemel, mégis kívánja. Ám az éjfél varázsát megtöri az éles napfény. Vajon ez a meggyötört lélek képes lehet újra szeretni?

Főszereplők: Arabella Blydon & John Blackwood
Oxfordshire & London - 1816

Sorozat: Csudajó 2.
Műfaj: Történelmi romantikus
Kiadó: Gabo
Fordító: Bozai Ágota
Megjelenés: 2013. november 15.
ISBN: 9789636897253
430 oldal, puha kötés

Értékelésem:

Mulatságos, szellemes és szexi regény bújik meg a roppant egyszerű borító alatt. A Ma éjjel táncolnék Julia Quinn korai – másodikként kiadott – regénye, de védjegyévé vált stílusa már itt tetten érhető. Ahogyan többi kötetében, úgy itt is az 1800-as évek elejére, a regency korba repít minket, hogy elmesélje egy visszahúzódó, ámde gáláns úriember és egy csöppet sem tipikus ifjú hölgy egymásra találásának történetét.
„- Ön nem túl beszédes, ugye? – fakadt ki Belle.
- Nem hiszem, hogy erre szükség lenne. Ön felettébb bájosan kézben tartja a beszélgetés fonalának mindkét végét.”
A londoni szezon forgatagától megfáradt Blyndon házaspár úgy döntött, megérdemlik, hogy néhány hétre kettesben látogassanak el a gyönyörű Itáliába. Fiuk visszatért a patinás egyetem falai közé, leányukat pedig unokahúgukhoz, a friss házas hercegnéhez küldték vidékre pihenni. Lady Arabella a legtökéletesebben elégedett volt ezzel a helyzettel, hiszen így teljes figyelmét a Nagy Shakespeare Olvasási Programjának szentelhette, miközben a táj szépségében gyönyörködhetett, és élvezhette a friss levegőt. Egyszer azonban, amikor a szokásostól messzebb sétált, és egy fa alatt üldögélve épp a Téli regével, no és pápaszemért kiáltóan rossz látásával küzdött hősiesen, egy elegáns öltözetű úr zavarta meg csendes magányát. S mindezt azért, hogy felhívja rá figyelmét, nem túl körültekintően járt el, amikor kiválasztotta piknikje helyszínét.
 Lord John Blackwood, az ibériai félszigetről komoly, maradandó lábsérüléssel hazatért katona, akit szolgálataiért a korona nemesi ranggal jutalmazott. Az egykori tisztből így báró lett, majd okos befektetéseinek hála földbirtokos. Majorsága pedig pontosan a hercegi uradalom tőszomszédságában terül el, s a lány oda tévedt át akaratlanul azon a bizonyos napon. Az évődően kötekedő hangulatban zajlott első találkozásukat követően Belle képtelen volt napirendre térni afelett, hogy akad, aki nem csupán bizonyos benne, de még hangot is ad abbéli meggyőződésének, hogy képes leélni napjait az ő társasága nélkül. Eltökéli, hogy a társadalmi pezsgéstől eddig távol maradó férfit kicsalogatja elvonultságából. Majd, miután e küldetést sikerrel teljesítette, még nagyobb célt tűz maga elé: John szívének meghódítását. Ki gondolta volna, hogy ebből ekkora kalamajka és kaland kerekedik.
„Nem emlékszem, mikor engedtem magamnak legutóbb boldognak lenni. Most pedig egész nap nem lankad le a mosoly az arcomról és nem tudom, miért. Megmásztam egy nyavalyás fát, bemásztam az ablakodon és itt vagyok… és nevetek. – Azzal talpra ugrott, magával húzva a kisasszonyt. – Éjnek évadján veled lehetek. Ma éjjel táncolnék…”
Belle személyében egy okos, cserfes, könyvmoly kékharisnyát ismerhetünk meg, míg Johnban végre nem egy elképesztően gazdag, hölgytérdeket remegtetően hibátlan külsejű főhőst kapunk. Tökéletes párosítás, akiknek pompás társaságot szolgáltat a sokszínű mellékszereplői gárda, melynek egy részét már a Csudajó lapjain megkedvelhettük. Az ott szerelembe esett Asbourne hercegi párt boldog friss házasokként, első gyermeküket várva láthatjuk viszont, és kuncoghatunk azon, hogy az egykori szélvész Emmát még a várandósság sem igen lassítja le. Bella cinkostársának szerepében szintén ismerős gentlemant, a herceg legjobb barátját üdvözölhetjük, ráadásul ezúttal Sir William Dunford alaposan megcsillogtatja humorát is. Ám a legváratlanabb, s egyben legkellemesebb meglepetés az, hogy a hírhedt Smythe-Smith zeneest már ebben a korai műben is feltűnik.

Ahogy az a Quinn-regényekben lenni szokott, a bőven mért szarkasztikus megjegyzések és szellemes dialógusok garantálják a történet jó hangulatát – viszont ezúttal a derűs szerelmi civódás közé némi komorságot is csempészett az írónő. Előbb John emlékei térnek vissza álmait kísérteni, majd valaki többször megkísérel az életére törni. Mint utóbb kiderül, ez a két dolog sajnálatosan összefügg egymással: még jó, hogy talpraesett hölgyekből és lojális urakból nincs hiány, ha ilyen zavaró tényezőktől kell megszabadulni.
Számomra mindig öröm, ha a szerzők nem próbálják úgy beállítani, mintha a régi korokban nem léteztek volna testi vágyak. Nos, ez a vád nem érheti a regényt, mert itt aztán bőven kijutott szenvedélyes csókokból és lopott édes pillanatokból. Ám az összes érzéki jelenet közül kiemelkedik egy, amit egyszerűen meg kell említenem: a 19. század eleji divat azt diktálta, hogy a hölgyek lábaikat sok réteg anyag alá rejtsék, holott dekoltázsukba a legtöbb ruha alapos betekintést nyújtott, így akkoriban egy bokavillantás merészségnek, már-már frivol tettnek számított. Ebben a könyvben Belle ugyan egy kínzó vízhólyag prózai okán, de térdig rántja szoknyáját az egyik jelenetben, nem tudva, hogy John távolról figyeli, és milyen izgatónak találja ezt. Kimondottan tetszett, ahogyan leírta az írónő, hogy a nő számára oly hétköznapi tett, mint selyemharisnyájának levétele, a férfi számára mennyire erotikus töltetű lehet.

Ha kedvenc jelenetet kellene választanom, bajban lennék, annyit bejelöltem olvasás közben. Imádtam Belle dohogását, amiért a hölgyek könyvesboltjában Byron műveit nem árusítják. Ahogyan szerettem John verselési kísérleteit is, amint bőszen igyekezett ismeretlen költők tollával ékeskedve meghatni szerelmét, csakhogy Belle irodalmi jártassága mindannyiszor kifogott rajta. Mindazonáltal nem tudok ellenállni a csábításnak, hogy az egyik vitából idézzek röviden, mert annyira megmosolyogtatott, hogy dobogós helyezett lett:
„- Pofon vágnám uram – csattant fel -, de attól tartok, az arca megfertőzné a kezemet. (…)
- Ne próbáld meg kimagyarázni magadat, kislány! – figyelmeztette.
- Kislány? Kislány? Fenébe a fertőzésveszéllyel, azt hiszem, mégis pofon váglak!”
Ezek, és még számtalan ok miatt mondhatom, engem elbűvölt a könyv, a sok kellemes pillanat messze felülmúlja az itt-ott tetten érhető apróbb kidolgozatlanságokat, és a tényt, hogy az írónő képes volt megfosztani olvasóit az Emma fára mászási tanácsait részletező levél teljes leírásától, így több oldalnyi nőietlen, de fölöttébb kalandos útmutatóból kihagyva mindannyiunkat. Beismerem, talán nem ez a legjobb Quinn-regény, de még így, hibáival együtt is kitűnő szórakozást nyújthat minden történelmi romantikát kedvelő olvasónak.

A blogbejegyzés 2013.12.24-án megjelent az ekultura.hu felületén is.
Egyéb kedvenc idézetek:
„Mit képzel ez a csitri? Egy férfit nem lehet a végtelenségig provokálni.”
„- Ne bosszants te is! Alex nem enged ki ebből az átkozott szalonból, mert félti az egészségemet.
- Nézd a dolog jó oldalát, és vedd úgy, hogy et örök szerelmének és rajongásának tünete.”
„- ...Talán ostoba vagy, talán részeg vagy mindkettő, hogy engedted...
- Engedni? Őt engedni? Ó, Blackwood, megnézem majd, hogyan tudod kordban tartani, ha a férje leszel. Én nem engedtem meg neki semmit. Maga Napóleon sem tudta volna visszafogni.”
„- A szíved már szabad.
- Nem - súgta. - A tiéd.”
„- Gond van a paradicsomban? - kérdezte Dunford kaján vigyorral.
- Ne is gondolj arra, hogy kárörvendj a bajunkon, te gazember!
- Vedd ezt bóknak. Senki baja nem okoz nekem ilyen örömet.”

2013. december 28., szombat

Vendégblog - Szinna olvasmányai (48) - J. A. Redmerski: Killing Sarai

J. A. Redmerski neve valószínűleg nem ismeretlen előttetek, hiszen az A soha határa az idei év egyik népszerű olvasmánya volt. Az írónő ezen könyve azonban teljesen más kategória, két, a normálistól nagyon távol lévő ember találkozásáról szól.

Fülszöveg: Sarai csak 14 éves, amikor bekerül egy mexikói drog-vezér táborába. Az ott töltött kilenc év alatt ugyan elfelejti, hogy milyen a normális élet, de nem mond le a reményről, hogy egyszer majd sikerül megszöknie.
Victor hideg fejű bérgyilkos, aki Sarai-hoz hasonlóan csak az erőszakot és a halált ismeri kicsi kora óta. Amikor Victor a táborba érkezik egy megbízás részleteinek tisztázása és a fizetség miatt, Sarai lehetőséget lát a szökésre. Ám a dolgok nem a terv szerint alakulnak, és az egyik veszélyes férfi fogságából a másikéba kerül. Victor végül minden józan megfontolás ellenére úgy dönt, hogy segít Sarai-nak, bár a lányt mindenki holtan szeretné látni.
A bizalom lassú növekedésével fokozatosan csökkennek a köztük lévő különbségek, azonban a lány megvédéséhez talán még Viktor brutális tapasztalatai és képességei elegendőek, és lehet, hogy éppen az az erő, amellyel Sarai tudattalanul hatalmában tartja a férfit, okozza bukásukat.

Nyugodtan állíthatom, hogy számomra az év legjobb olvasmányai közé tartozik ez a regény. A történet izgalmas, folyamatosan feszültséggel teli, szinte filmszerű jelenetekkel, amit még tovább fokoz a szereplők kiszámíthatatlansága, akik valódi, háromdimenziós karakterek. Victor – a hidegségébe, és szabályaiba burkolva, ami a lány hatására repedezni kezd – és Sarai – aki nem akar másokat bántani, de ha fenyegetve érzi magát cselekszik és ettől még nyugodtan alszik éjszaka – roppant különleges páros. A váltakozó nézőpont miatt láthatjuk, hogy milyen bonyolult, sokszínű személyiségekről van szó, akik éppen a körülményeik miatt az elfogadható és elfogathatatlan közötti határvonalat teljességgel máshol látják, mint az átlag emberek. Az életről és halálról szóló döntések csak pillanatokon, néha egy mondaton múlnak, nem megjátszottak, és azon a kifacsart, moralitáson túli módon érthetőek.
„Sarai sokkal veszélyesebb nálam. Én szabályokból állok, ő maga a düh. Én mindig tudatában vagyok a döntéseimnek. Sarai-t a választásai uralják. Lapulva várják, hogy a hangulatváltozásaitól függően helyette dönthessenek, nem adva semmiféle tudatos választásra lehetőséget.
Tudom mit kell tennem.
Az egyik kezembe fogom a feje hátulját, a másikkal az ágyon mellettem heverő fegyveremet. Érzem ahogy a könnyei a vállam áztatják. A zokogástól rázkódik a teste, ami átterjed az izmaimra. Minden alkalommal amikor a teste megfeszül, nőiségének központja a farkamhoz nyomódik, de a morális vágy ellenére, ami elhúzódásra ösztönöz, hagyom.
– Sarai, – suttogom a fülébe – sajnálom.
Lassan emelem fel a fegyvert mögötte.”
Mind a párbeszédek, mind a belső monológok értelmesek, újabb és újabb rétegeket mutatnak meg a szereplők lelkivilágából. Az írás stílusa fantasztikus, tökéletesen magával ragadó. A veszély, a bizalom, az árulás, az élet, a szenvedély, a szexualitás és a halál mesteri szövedékké fonódnak ebben a könyvben. Az biztos, hogy ez nem a szokásos szerelmi történet!
„Nem hiszem, hogy ez a dolog közöttünk szerelem vagy vágy. Ez valami más, valami erőteljes és eltéveszthetetlen, amit egyikünk sem tud figyelmen kívül hagyni. De ennek a valaminek nincs arca. Sem neve.”
Mindenkinek őszintén ajánlom, aki hozzám hasonlóan mindig valami mást, újat keres olvasmányaiban.


A sorozat kötetei:

1. Killing Sarai
2. Reviving Izabel
3. The Swan & The Jackal

2013. december 27., péntek

Julie James - Practice Makes Perfect - Gyakorlat teszi a mesterkedőt


molygoodreads

Ha a vonzalom törvényeiről van szó…
Payton Kendall és J.D. Jameson nem egyszer bebizonyította már, hogy milyen kiváló ügyvéd. Az ízig-vérig feminista Payton keményen megharcol a sikerért ebben a férfiak dominálta szakmában. J.D. pedig, aki gazdagnak, kiváltságosnak és pimasznak született, azért harcol keményen, hogy mindenben lepipálja őt. Szemtől szemben esküdt ellenségei egymásnak. A kollégáik előtt viszont maradéktalanul udvariasak. Annak kell lenniük. Méghozzá azért, hogy végre nyolc év után mindketten üzlettárssá váljanak a cégben.
… nincsenek szabályok.
De minden megváltozik, amikor megbízzák őket, hogy dolgozzanak együtt egy fontos ügyben. Nem könnyen, de lassan kezdik értékelni a másik odaadását a jog iránt, sőt a közöttük kipattanó szikrák gyorsan vonzalommá alakulnak. Ám az egyre fokozódó forróság nem tart sokáig, mert váratlanul megtudják, hogy csak az egyikük lehet üzlettárs. Totális háború veszi kezdetét. És a nemek közti csata a végletekig feltüzeli őket…

Főszereplők: Payton Kendall & J.D. Jameson
Chicago (Illinois) - jelenkor

Műfaj: Jelenkori romantika
Kiadó: Pioneer
Fordító: Dörnyei Julianna Katalin
Megjelenés: 2013. október 03.
ISBN: 9789638964854
324 oldal, puha kötés

Értékelésem:

Aki szereti a romantikus komédiákat, annak vétek lenne kihagynia Julie James regényeit. Az írónő könyvei nagyszerű stílusban megírt, szórakoztató jelenkori románcok, amelyek többnyire Chicagóban, az ügyvédek világában játszódnak, épp ezért pergő, okos és szellemes szócsatákra számíthatunk a lapokon. A Pioneer Books gondozásában nemrégiben megjelent második kötetében, a Gyakorlat teszi a mesterkedőt című regényben a vonzalom törvényének jelentése kap új színezetet.
„… akarod tudni, hogy én mit gondolok, J.D? – Az ujjával mellen bökte a férfit. – Azt gondolom, hogy te egy burzsuj, elnyomó, sznob, szexista kretén vagy!
J.D. megfogta a böködő kezet, és félrehúzta.
- Én legalább nem egy önfejű, bökdösős, Toyota Priusos, csatabárdot forgató, női elnyomás ellen lázadó tarisznyarák femináci vagyok!”
Payton Kendall és J.D. Jameson ugyan eltérő környezetből érkeztek az ügyvédi iroda peres eljárások részlegéhez, de céljuk ugyanaz: üzlettárssá válni. S végre, a sok, kemény munkával telt év után mindössze már csak négy hét van hátra addig az igazgatótanácsi ülésig, amelyen eldől, abban az évben mely munkatársaknak kínálják fel ezt a megtiszteltetését. Főnökük ekkor kéri fel őket, hogy egy nagyszabású ügyben most első ízben működjenek együtt. Maguk is meghökkennek, amikor együtt dolgozva felfedezik a másik vonzó oldalát, hiszen az elmúlt nyolc év során bár fenntartották az udvariasság látszatát, igazából valami homályos, tisztázatlan ok miatt az is nehezükre esett, hogy kulturáltan szót váltsanak egymással.
A meglepő tűzszünet azonban kérészéletűnek bizonyul, mert a vezetőség bejelenti, ezúttal csupán egy ügyvédnek lesz lehetősége az előrelépésre. A vetélkedés új szintre emelkedve folytatódik közöttük, ám a hűvös távolságtartáshoz már képtelenek visszatérni. Csak az a kérdés, létezik-e mód arra, hogy kiderítsék, mi lehetne közöttük, anélkül, hogy kénytelenek legyenek feladni korábbi álmaikat.
„Elege volt már abból, hogy valami mindig közéjük állt, mint például a munka, vagy Chase Bellany, vagy az ügyfelekkel való vacsorák. És a ruhák.”
Könnyed, élvezetes és intelligens romantikával szolgált ismét az írónő, amolyan A szerelem hálójáb@n féle sztorival, csak itt a nemek harca könyvesboltok helyett bírósági termekben zajlott. A filmes hasonlatoknál maradva, nekem a főszereplőkről a Két hét múlva örökké szereposztása ugrik be. A hősnő, Payton, egy hippi lázongó gyermeke, vérbéli versengő, önbizalommal teli, olykor kissé pimasz, ugyanakkor ízig-vérig nőies karakter. A főhős, J.D., ezzel szemben jómódban nevelkedett, sikeres és vonzó, ugyanakkor hamisítatlan tapló módjára képes viselkedni, kivéve, ha épp elbűvölő óhajt lenni. És amikor ők ketten összecsapnak, az valami fergeteges. Értelmes, ugyanakkor elegánsan szellemes dialógusok, parázsló szócsaták, és közben a levegő csak úgy sistereg az érzéki vonzalomtól. Fontosnak tartom megjegyezni, milyen üdítő, hogy részletes, „mit és hogyan”-útmutatónak beillő szerelmi jelenetek helyett az írónő visszafogottan, inkább csak sejtetően kezelte a hálószobai pillanatokat.
Szeretem az olyan könyveket, amelyek megnevettetnek, és itt ebben bőven volt részem. A belső monológok mosolyra ingereltek, a minden lében kanál legjobb barátok pedig egyenesen kacagásra, mert mindig készek voltak mulatságos és szarkasztikus megjegyzéseikkel asszisztálni a főszereplőknek, valamint a kéretlen jótanácsok kifogyhatatlan tárházának bizonyultak. Azt hiszem, egyik kedvenc jelenetem az, amikor Tyler, J.D. barátja, azt ecseteli, hogy milyen hasznos is lehet egy férfiembernek a Büszkeség és balítélet, s hogy mennyit lehet tanulni Mr. Darcy-tól. Amikor a kigyúrt, tetovált taxisofőr is kifejti nézeteit e tárgyban, egyszerűen már a könnyeimet törölgettem harsány jókedvemben.
Egyetlen dolog aggasztott, miközben a lapok egyre csak fogyatkoztak: vajon a befejezés képes lesz-e úgy feloldani a versengést Payton és J.D. között, hogy a boldogságért egyiküknek se kelljen feladni a személyiségét és karriervágyait. Szerencsére a szerző roppant ötletes fordulattal oldotta meg a helyzetet, s így mindvégig olyan karakánok maradhattak, mint amilyennek először bemutatkoztak.
Talán akadnak, akiket a jog vélt szárazsága elriasztana a regénytől. Őket szeretném megnyugtatni, hogy bár bepillantást nyerünk az ügyvédi szakma kulisszái mögé, minden szépen követhető és inkább csak jól kidolgozott háttérnek tűnik a romantikus történet mögött. Számomra pompás kikapcsolódást nyújtott a könyv. Szívesen ajánlom mind a chick-lit, mind a kortárs romantikus műfajt kedvelő olvasók figyelmébe.

A blogbejegyzés 2013.12.12-én megjelent az ekultura.hu felületén is.

2013. december 19., csütörtök

Rule No.2 avagy a Rule-ról másodszor

Szerettem a könyvet, olyannyira, hogy olvasás után közvetlenül nem igen ment a koherens bejegyzés írás, így egy rendhagyó, rajongó lányos bejegyzés született. Pár nappal később, immár lenyugodva, az ekultura.hu-ra egy sokkal szolidabb ajánlót sikerült megfogalmaznom. Íme:

Ha megkérdeznénk a románcokat olvasó nőket, vajon milyen férfiban remélik megtalálni örök társukat, nagy valószínűséggel a nyugodt, kiegyensúlyozott, átlag típust mondanák a legtöbben. Ám ennek ellenére (vagy pont ezért?), olvasmányaikban szívesen látnak csöppet sem szokványos főhősöket. Mindenkinek megvan a maga gyengéje: kinek a természetfeletti pasik, kinek a szexis milliomosok, kinek a dögös rosszfiúk. Az utóbbi tábor rajongóinak nem kis örömére az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő new adult műfaj jó néhány regényének lapjain találkozhatunk vadító rock sztárokkal, ellenállhatatlan sportolókkal vagy éppen öntörvényű, szívdöglesztő művészekkel.

A coloradói Jay Crownover az általa életre keltett karakterekhez hasonlóan olyan személyiség, aki a maga útját járja, így nem meglepő, hogy bemutatkozó írását először magánkiadású e-könyvként publikálta, miközben továbbra is bárpultosként dolgozott. A magával ragadó regény hamar szép sikereket ért el, mára már papírkötésben is megjelent, sőt, a szerző újabb három kötetre szerződött kiadójával. A magyar olvasóknak novemberben mutatkozott be, amikor az Ulpius-ház Könyvkiadó új sorozatának keretében boltokba került a lázadó fenegyerek és a visszafogott „jókislány” szerelmének története, a Rule.
„… jó eséllyel működőképes párost alkothatnátok. Ellentétek vonzása meg miegymás.”
Rule Archer és Shaw Landon középiskolás koruk óta egymás életének részei. Azóta, hogy a fiú ikertestvére először hazavitte a halk szavú lányt az Archer házba, s a család szeretettel tagjai közé fogadta. Shaw pedig úgy hálája meg az iránta tanúsított kedvességet, hogy bár egy három évvel ezelőtti végzetes éjjelen Remy életét veszítette egy szörnyű autóbalesetben, ő még ma is minden vasárnapi ebéden részt vesz, elrángatva magával a vonakodó Rule-t, és igyekszik a menetrendszerűen bekövetkező viták élét tompítani. Ám dacára minden görcsös igyekezetének, csak idő kérdése, mikor hullik darabjaira gyásszal küzdő fogadott családja.
Egy különösen csúnya szóváltást követően úgy tűnik, a kötelező hétvégi programmal együtt kettejük ismeretsége is véget ér. Csakhogy a sorsnak más tervei vannak, mert útjaik újra és újra keresztezik egymást, így amikor Shaw huszadik születésnapját a kelleténél több pohárral köszönti, Rule az, aki hazafuvarozza a spicces lányt. S akkor, ott, a sötét lakásban az italtól felbátorodott Shaw enged évek óta titkolt vonzalmának, és egy csókot kér ajándékba a fiútól. Azonban az ártatlannak indult csókból szenvedélyes éjszaka kerekedik, ami után hiába is tagadnák, hogy barátságnál jóval többet éreznek egymás iránt.
De vajon képesek-e a vágyból működőképes kapcsolatot teremteni? Hiszen személyiségük és életük jobban már nem is különbözhetne: Rule tetováló szalonban dolgozik, és úgy éli a napjait, ahogyan kedve tartja, miközben Shaw orvosi egyetemre jár, és igyekszik családja elvárásainak megfelelni. Ráadásul egyikük szülei sem repesnének a gondolattól, hogy belőlük egy pár lett. Rögös út vár rájuk, de talán megéri kitartaniuk…
„Úgy tűnik, az ellentétek nem csak vonzzák, hanem felgyújtják egymást és porig égetik az egész várost.”
Mit mondhatnék? A Rule jött és teljesen meghódított. A váltott nézőpontban mesélt, hihető történet jól felépített és érzelmekkel teli, a szereplők pedig valóban élnek és a szemünk előtt alakulnak. Élvezetes volt figyelni, ahogy Rule és Shaw fokozatosan megnyílnak egymásnak, elkezdnek bízni a másikban, majd összekovácsolódnak. Úgy gondolom, ők ketten tökéletes párost alkotnak, hisz pompásan kiegészítik és ellensúlyozzák egymást. Tetszett ugyanakkor, hogy a romantikus felszín alatt komolyabb mondandók is helyet kaptak: a regény megmutatja, hogy senki nem teljesen olyan, mint amilyennek látszik, hogy semmi sem csak fehér vagy fekete. Valamint ügyesen érzékelteti, hogyan képesek gúzsba kötni minket a ránk nehezedő elvárások.
A könyv iránt érzett kissé kótyagos elragadtatásomban számos egyéb apróság is közrejátszott: kedvemre volt például, hogy a konfliktusok egy része nem a románcból eredt, hanem az állandó ’szeret-e vagy mégse, hűséges-e vagy sem’ helyett hihető családi drámát és túlságosan ragaszkodó ex-barát okozta galibát kaptunk. Imádtam, hogy remek mellékszereplőket vonultatott fel a szerző, akiknek képes volt rövid jeleneteik alatt érdekes egyéniséget adni. Élvezettel olvastam a testékszerekről és tetoválásokról szóló részeket, mert kitűnt, hogy az írónő nem csupán ismeri, de elbűvölőnek is tartja az önkifejezés ezen módjait.
Természetesen hiba lenne azt állítani, hogy ez egy tökéletes regény. Itt-ott belebotlunk ismerős klisékbe, sztereotip vonásokba, elképesztő számban találkozunk a massza szóval, és teljességgel elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki is ne tudná már jó előre, mi volt Remy nagy titka, amelytől egyszer csak úgy megdöbben mindenki az Archer családban. De mindezek eltörpülnek amellett, hogy milyen szórakoztató, érzéki és élvezetes órákra ragad magával minket a történet.
Aki szívesen látná, ahogyan a szerelem egy tehetséges, piercinges, tetovált, különböző furcsa színekre festett hajú rosszfiút csöppet megszelídít, s egy hűvösen visszafogott, elegáns „jókislányt” felszabadít, és egy pindurit megvadít, az ne hagyja ki ezt a regényt. Én már alig várom, hogy a sorozat többi részét is kézbe vehessem!

2013. december 17., kedd

Jessica Park - Flat-Out Love - Szeretni bolondulásig


molygoodreadsbeleolvasó

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Főszereplők: Julie Seagle & Matthew Watkins
Boston - jelenkor

Műfaj: New adult
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Komáromy Zsófia
Megjelenés: 2013. december 13.
ISBN: 9789633735411
388 oldal, puha kötés

Értékelésem:
„Pont olyan jó - talán még jobb is -, mint amire számítottál, egyszerűen csak más. Most visszanézve már belátod, honnan tudhattad volna, mire számíts, de a tényekre koncentráltál, nem pedig magára az érzésre.”
Annak, aki kézbe veszi a könyvet, lenne egy jó tanácsom: feledkezz el a new adult regények ismerőssé vált fordulatairól, és készülj arra, hogy egy összetett és megkapó történet kel majd életre a lapokon. Úgy gondolom, a Szeretni bolondulásig messze nem csupán arról szól, hogy két fiatal szokatlan körülmények között talál egymásra, sokkal inkább a különös Watkins család egészéről mesél nekünk. S ettől olyan egyedi és különleges a regény nyújtotta élmény. Más, de jó értelemben más. Egyszerű, mégis olyan nagyon komplikált, olykor vicces, máskor könnyekig megható és nem is tudom... olyan fájdalmasan szép az egész.

Felsorolni is sok lenne, mennyi részletét szerettem:  Nagyon tetszett, hogy a közösségi háló olyan szerves részét képezte a történetnek, mint amilyen fontos a mai fiatalok életében. Némelyik állapot frissítés fergetegesre sikerült. Az e-mailes részek szintén imádni valóak - hol vidámak, hol igazán érzelmesek - voltak. Matt kockafejségét hirdető pólói mindig megmosolyogtattak, csakúgy mint számtalan a Julie-val folytatott eszmecseréi közül. A csöppet talán koravén Celeste meglepő, de roppant éles látó megjegyzései mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Finn pedig pont olyan figura, akit egyaránt szívesen fogadnánk legjobb barátunknak, ugyanakkor akár könnyedén bele is bolondulhat az ember lánya. 
De a leginkább a mindennek értelmet adó, nagy csavar volt az, ami megérintett. Sejtettem, szinte a legelejétől gyanakodtam rá, hogy ez van a háttérben, mégis azt kívántam, bár ne így lenne, bár valami más magyarázata lenne a sok furcsaságnak. Buta dolog, de még a nem szeretem szerelmi háromszög lehetőségének is drukkoltam, olyan nagyon tartottam attól, hogy igazam lesz.
S talán pont emiatt, számomra a lezárás nem adott eleget. A fájdalmas igazság keltette sajgást nem tudta kellően enyhíteni az utolsó pár oldal. Többet, részletesebbet vártam volna. S ahogy ezen morfondíroztam, az jutott eszembe, talán nem ott-e a hiba, hogy bár a teljes regény harmadik személyben íródott, mégis mindig mindent Julie szemszögéből láttunk? Kíváncsi lennék, ha a kiegészítő novellát, a Flat-Out Mattet elolvasnám, vajon elmúlna-e belőlem ez a kis hiányérzet.

Kedvenc pólófelirat:
„Én: mint te, csak jobb kiadásban”
Kedvenc állapotfrissítés:
„... a Twitter olyan, mintha a Facebook züllött unokatesója lenne. Olyan ostoba és ribis dolgokat művel, amit a felelősségteljes kuzinja soha.”
Kedvenc üzenetváltás:
„[Julie:] Azt hiszem, kezdek beléd zúgni. (...)
[Finn:] Helyes. Szerintem én is kezdek beléd zúgni. Zúgjunk tovább együtt...”
Zenelista:
Könyvtrailer:

Playlist


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában december 13-án megjelent Jessica Park: Szeretni bolondulásig című könyve, mely a kiadó Rubin pöttyös sorozatának első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc állomásos blogturné keretén belül mutatja be Julie és Matt történetét!
2013. december 13-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a regényhez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. 

A turné állomásai:

12/15. Dreamworld
12/17. Angelika blogja
12/18. Roni olvas
a Rafflecopter giveaway

2013. december 15., vasárnap

Tamara Ireland Stone - Time Between Us - Elválaszt az idő (BtK)


molygoodreads

Szeretni valakit nehéz. De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az idő is.
„Felemelem a fejem, és egyenesen ránézek. Most még félszegebben mosolyog, de ugyanolyan kedvesen. Mintha tudná, ki vagyok. Őszintén. Ettől olyan érzésem támad, hogy talán érdemes lenne megismerni, és önkéntelenül visszamosolygok rá.
Még akkor is vigyorgok, amikor befordulok a következő kanyarban. Aztán – mielőtt végiggondolhatnám, mit csinálok – félúton hátrafordulok, és ismét rápillantok.
Eltűnt.
Megpördülök, és a futópályát pásztázom a tekintetemmel. Aztán a padokhoz futok. A lépcső aljánál egy pillanatra megállok, és eltűnődöm, vajon ott volt-e egyáltalán. De végül csak összeszedem a bátorságom, és megiramodom felfelé.
Nincs ott, de biztosan tudom, hogy ott volt. Otthagyta a nyomát: a friss hó összepréselődött azon a helyen, ahol ült. Alul pedig ott a két lábnyom.
És akkor feltűnik még valami.
A saját lábnyomaim egyértelműen kivehetőek körülöttem a porhóban, az ő nyomai azonban nincsenek sehol. Pedig ott kellene lenniük, kétszeresen is – hiszen egyszer odament a padhoz, aztán pedig elment onnan. De sehol semmi, csak a vastag, szűz takaró.”

Sorozat: Time Between Us duológia 1.
Főszereplők: Anna Greene & Bennett Cooper
Evanston (Illinois) - 1995

Műfaj: Ifjúsági
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2013. december
ISBN: 9789633734575
? oldal, puha kötés

Értékelésem:

Itt ez a csodálatosan édes regény, és én komoly bajban vagyok, hogyan meséljek bármit is úgy róla, hogy ne áruljak el igazából semmit, de semmit, mert az lenne a jó, ha mindenki számára akkora kaland lehetne, mint amilyennek én is átéltem; apránként felfedezve, rácsodálkozva és elgondolkodva.
„... egy srác egyszer csak ott termett a semmiből, rám mosolygott, aztán újra köddé vált, és nem hagyott maga után mást, csak a feneke nyomát a hóban, na meg az olthatatlan kíváncsiságot, ami arra ösztönöz, hogy megoldjam a rejtélyt.”
Valahogy így kezdődött 1995. március 6-án: A 16 esztendős Anna Greene szokásos reggeli futóedzései egyikén megpillant egy fiút a lelátón, akinek mosolya a boldog felismerés melegével ragyog, s akit pár pillanat múltán mintha a föld nyelt volna el minden nyom nélkül. A lány meg van győződve róla, hogy az iskolájukba frissen érkezett új diákot, Bennett Coopert látta, annak ellenére, hogy a srác hűvös elutasítással tagadja a dolgot. De van valami különös Bennett viselkedésében, ami nem hagyja nyugodni Annát. Ráadásul amikor az egyik áprilisi estén éppen a családi könyvesboltban záráshoz készülődik és egy késsel hadonászó férfi beront a bevételt követelve, a fiú megmenti, nem is akárhogyan.
„- Mondd, megijeszt, hogy mire vagyok képes? Félsz tőlem? (...)
- Nem - felelem. - Egyáltalán nem.”
Kettejük közös története valójában eztán veszi kezdetét. Miután Bennett beavatja nem mindennapi képességének titkába Annát, a két fiatal között eltéphetetlen kötelék szövődik a kalandok, viták és aggodalmak közepette. Ám bármennyire is élvezik a közösen töltött időt, a valóság és az idő rendje nem tűri, hogy sokáig fittyet hányjanak rájuk.
„... először nem nyilvánvaló, milyen hatással van, ha az ember próbára teszi a sorsot, és játszani kezd vele. A végén azonban valahol mindig visszaüt.”
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez a regény kicsit olyan, mintha az írónő vegyítette volna az Az időutazó felesége, a Ház a tónál, a Hipervándor és a Pillangó-hatás című filmek bizonyos elemeit, hogy aztán írjon belőlük egy különös, izgalmas és gyönyörű ifjúsági regényt. Egy regényt, amibe annak ellenére beleszerettem, hogy kezdetben kissé vontatottnak éreztem, és hogy Annát, a narrátor szerepét is betöltő főszereplő lányt, akaratosnak tűnő személyisége miatt nehezemre esett megkedvelni. Viszont az nagyon tetszett, hogy Bennett képességének nem csak a pozitív oldalát láttuk (pl: Thaiföld csak egy szempillantásra van köszönhetően a teleportálásnak), hanem a szerző igyekezett sokkal összetettebb képet festeni. Megmutatta, hogy vannak határai és komoly következményei az időutazásnak, valamint szép hangsúlyt kapott a kérdés, vajon mi az, amit szabad megtenni csupán azért, mert adott a lehetősége.
„... mérföldek, de majdnem két évtized is elválaszt majd minket egymástól.”
Úgy érzem, Anna és Bennett kalandjának csak egy részét sikerült megismernünk, és dacára a megnyugtatónak szánt utolsó fejezetnek, bennem megannyi kérdőjel maradt, és bizony kíváncsi lennék, hogyan tovább, mi történik velük ezután? Nagyon érdekelne például, hogyan folytatódik a könyv legelső jelenetében látott 2012-es pillanat. Remélem, lesz alkalmam mindenre választ kapni!


2011 nyarán a CBS megvásárolta a könyv filmes jogait, de a projekt itt elakadt, ám idén novemberben megújították a szerződést. A szélesvásznú változat születésénél Robin Schorr producer és Tod Williams író/rendező fog bábáskodni.

Anna zenelistája:
Könyvtrailer:

Playlist

Bennett zenelistája:

Playlist



Kötetek:

1. Time Between Us - Elválaszt az idő
Anna nézőpontjából ismerhetjük meg az 1995. március - június közti eseményeket
2. Time After Time
Bennett nézőpontjából ismerhetjük meg az 1995. június utáni eseményeket

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában előre láthatólag decemberben megjelenik Tamara Ireland Stone: Time Between Us - Elválaszt az idő című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub tagjai bemutatják Anna és Bennett varázslatos kalandját!
2013. december 7-től minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve a történethez kapcsolódó érdekességekkel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. A szokásos nyereményjáték sem marad el!

A turné állomásai:

12/07. Dreamworld
12/13. Roni olvas
12/15. Angelika blogja

a Rafflecopter giveaway

 
back to top