2013. szeptember 29., vasárnap

Kettős nézőpont: Kevin Hearne - Hounded – Üldöztetve (BtK)


molygoodreads

Atticus O’Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában, és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél – pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt, és barátunknak minden erejére – továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére – szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól…

Főszereplő: Atticus O'Sullivan
Tempe (Arizóna) - jelenkor

Sorozat: A Vas Druida krónikái 1.
Műfaj: Urban fantasy

 
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Acsai Roland
Megjelenés: 2013. szeptember 30.
ISBN: 9789633730492 / 9789633730508
288 oldal, puha kötésű / kemény táblás

Melyik három szóval jellemeznéd a regényt?
Nusejka: Vicces, izgalmas, druidás.
Angelika: Szarkasztikus, kreatív, letehetetlen.

Tetszik-e a borító?
Nusejka: Nekem nagyon, szépek a színei, jó a kép, nagyon örülök, hogy a kiadó az eredetinél maradt.
Angelika: Örülök, hogy megmaradt az eredeti borító, mert elképesztően jó munkát végeztek vele; a koncepció hangulatos, a modell pedig egyenesen telitalálat.

Milyennek találod a könyv stílusát, felépítését és sodrását?
Nusejka: A könyv stílusa, vagyis inkább az írásmód… nos, nekem egy kicsit gyermeteg volt helyenként. Kicsit olyan fanfic érzésem volt, amikor valaki rettenetesen menőre akarja megírni és ez érződik is rajta. De lehet, hogy inkább csak Atticus stílusa volt ilyen, amitől azt éreztem, hogy mindig felvágósan meg akarja mondani a tutit. Egyébként teljesen korrekt, kellemes kis fordulatokkal, de nincs túl bonyolítva, egy jó kis pihentető olvasmány lett belőle.
Angelika: Jóllehet a történet érdekesnek ígérkezett, kezdetben tartottam tőle, egy színtiszta urban fantasy vajon mennyire lesz számomra szórakoztató, hisz általában a romantikus szálat keresem az olvasmányaimban. Ám feleslegesen aggodalmaskodtam, mert imádtam úgy, ahogy volt. Annak ellenére, hogy a tényleges akciók mellett bőségesen akad olyan rész is, amelyben csupán Atticus mesél az olvasóknak, a könyv mindvégig lekötött és maga mellett tartott. A kissé cinikus hangvételt humorosnak, az elénk festett világot pedig roppant élvezetesnek találtam. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy Mr Hearne teljesen elcsavarta a fejemet.

Mit gondolsz a történet mitológia hátteréről és a lapokat benépesítő természetfeletti lényekről?
Nusejka: Imádtam. Nagyon szeretem a különböző istenségeket és a kevésbé ismert kultúrákat, vagy mitológiákat, főleg, ha egy könyvbe keverik őket. Meg az is tetszett, hogy az istenek tevékenyen részt vesznek az eseményekben is, nem csak elképzelt lények, akiket emlegetnek, hanem bizony ők is belepiszkolnak a dolgokba.
Angelika: Viszálykodó istenek, boszorkány kommuna, vámpír és vérfarkas ügyvédek, szellemek és démonok, no és a druida egy varázslattal teli világban… hogy is ne nyert volna meg magának teljesen.

Mi a véleményed a főszereplőről?
Nusejka: Engem egy kicsit idegesített a stílusa, de hozzászoktam a végére. Egy kicsit nagyképűnek tűnik nekem, de végül is van is neki mire. De azért tanulhatott volna már egy kis szerénységet ennyi idő alatt…
Angelika: Azt hiszem, valahol a harmadik fejezet környékén döntöttem úgy, hogy a több mint 2100 esztendős, ravasz és a szellemes visszavágások igazi tárházának bizonyuló Atticus O’Sullivan druida is olyan csodabogár személyiség, akivel, ha lelépne a könyvek lapjairól, borzasztóan szeretnék találkozni.

A főhős mellett volt-e olyan szereplő, aki mély benyomást tett rád?
Nusejka: Ó igen, imádtam Oberont a maga egyszerű világszemléletével, és hogy ennek ellenére voltak nagyon jó meglátásai. Akit még nagyon csípek, az az öreg szomszéd néni, és külön tetszett, ahogy a szövegét lefordították, elismerésem a fordítónak :)
Angelika: Nem is kérdéses, Oberon, az ír farkaskutya, jött és hódított. Nem tudnám eldönteni, mit tartottam cukibbnak, amikor a kutyák Dzsingisz kánja óhajtott lenni, vagy amikor az Ózból idézett. 

Volt-e kedvenc jeleneted a regényben, és ha igen, melyik?
Nusejka: Amikor a nénike megbeszéli a vérfarkas témát Atticussal. Annyira aranyos és vicces a néni és olyan könnyen veszi a dolgot :D
Angelika: Atticus és Oberon telepatikus beszélgetéseit élveztem a leginkább. 

Kedvenc idézeted?
Nusejka: 
„Fájintos legény vagy te, Atticus! Lenyírod a füvet és kinyírod az errefelé ólálkodó briteket.”
Angelika: Önmagamhoz hűen számos idézetet kijegyzeteltem, ezek közül csak egyet kiválasztani lehetetlenség, a hármas befutóra szűkítés sem ment könnyedén:
„A becsületesség a leggyorsabb út a halálba.”
„Az ember hogyan imádkozzon az istenhez türelemért, ha épp egy isten miatt van szüksége a türelemre?”
„Az a helyzet (…) hogy az univerzum éppen olyan nagy, amekkorát a maga lelke képes befogadni. Némely ember gyufás skatulyányi világban él, más emberek a végtelen lehetőségekében.” 
Volt-e olyan, ami nem nyerte el a tetszésedet?
Nusejka: Mint már feljebb említettem, a stílussal voltak problémáim eleinte, de viszonylag hamar hozzászoktam.
Angelika: Ha ki szeretném borítani a kemény vonalas fantasy rajongókat, akkor azt mondanám, hogy nem bántam volna, ha az író egy incurka-pincuka románcot is csempészet volna a könyvbe. De nem gonoszkodok, hanem bevallom, hogy pompásan kereknek éreztem a regényt. 

Kinek ajánlanád a könyvet?
Nusejka: Azoknak, akiket érdekel egy kicsit ez az északi mondavilág, és akik könnyed kikapcsolódásra, de mégsem gyerekkönyvre vágynak.
Angelika: A könnyed műfajokra fogékony, a természetfelettit érdekesnek találó olvasónak.

Várod-e a sorozat további részeit, s ha igen, milyen fordulatban reménykedsz?
Nusejka: Nagyon várom, mert bízom benne, hogy a továbbiakban sikerül jobban megkedvelnem Atticust. Remélem, hogy még többet tudhatunk meg az istenekről és mindenféle különleges lénnyel ismerkedhetünk meg.
Angelika: Polcomon a helye a teljes sorozatnak, és nem tiltakoznék, ha a folytatások szép ütemben érkeznének. Granuaile további szerepére felettébb kíváncsi vagyok.

Nusejka értékelése:
Angelika értékelése:
Nem túl bonyolult, kellemes kikapcsolódást ígérő könyv, amelyből nem csöpög a nyál.
Rendkívül ígéretes sorozat indító, jólesően mulattató kikapcsolódás.
Két apró érdekesség:
  • Mivel az ír mitológia szerencseszáma a kilenc, a sorozat ennyi kötetes lesz. Persze a novellákat leszámítva.
  • A könyv helyszíneit megnézhetjük egy google térkép segítségével.


A Könyvmolyképző Kiadónál 2013. szeptember 30-án jelenik meg Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve című regénye. A Blogturné Klub, idehaza még szokatlan módon - blogturné keretében mutatja be a könyvet; nyolc különböző blogon olvasható egy-egy beszámoló a könyvről, minden esetben egy kis extrával fűszerezve azt, valamint az olvasókat nyereményjáték is várja. A résztvevő blogok linkjei minden poszt végén megtalálhatóak.


A régi időkben egyes, kelta nyelveket beszélő népek a rovásíráshoz hasonló abc-t használtak: ez volt az ogham, melyet eredetileg feltehetőleg fába véstek.
Az ír mitológia szerint az írást Oghma, az ékesszólás istene találta fel; az ő nevéből származik az Ogham szó. A legenda úgy tartja, hogy Oghma egy nyírfaágba vésett üzenetet küldött Lughnak, az istenek ezermesterének, hogy az menekítse el a veszély elől Oghma feleségét.
A ti feladatotok, hogy a nyolc állomáson található képrejtvényeket megfejtsétek. Minden állomáson találtok egy képrejtvényt, melyre ogham írásmóddal egy, a könyvhöz, illetve annak témájához szorosan kapcsolódó szót karcoltunk. A ti feladatotok, hogy megfejtsétek ezeket a szavakat, és helyesen kitöltsétek a rafflecopter dobozt! De azért nem voltunk teljesen kegyetlenek, minden szóhoz valamilyen segítséget kaptok: Keressétek a bejegyzésekben kiemelt betűket, amik a keresett szót alkotják, ám hogy ne legyen túl könnyű, a betűket nem sorrendben adjuk meg. Illetve minden kép tartalmaz egy újabb segítséget, ami körül írja, hogy mi is lehet a keresett szó. Emellett persze még azt a csodálatos találmányt - az internetet is segítségül hívhatjátok.
Minden megfejtéssel plusz egyszer kerül a nevetek a kalapba, így érdemes megoldani az összeset, hogy minél nagyobb esélyetek legyen a könyv megnyerésére! A játék szeptember 23-án kezdődik és október 1-én éjfélkor ér véget.

a Rafflecopter giveaway
További állomások:

09/23. Függővég
09/24. Szilvamag olvas
09/25. Deszy könyvajánlója
09/26. Roni olvas
09/27. Kelly & Lupi olvas
09/28. Nem harap a...
09/30. Dreamworld

2013. szeptember 26., csütörtök

Rebecca Donovan - Reason to Breathe - Elakadó lélegzet (BtK)


molygoodreads

„Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?”
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről.

Főszereplők: Emma Thomas & Evan Matthews
Weslyn (Connecticut) - jelenkor

Sorozat: Csak lélegezz! trilógia 1.
Műfaj: New adult

 
Kiadó: Maxim
Fordította: Vass Alexandra
Megjelenés: 2013. október 01.
ISBN: 9789632612751 / 9789632612744
496 oldal, puha kötésű / kemény táblás

Értékelésem:
"A szerelem és veszteség mérlegében a szerelem adott erőt harcolnom azért, hogy tudjak... lélegezni."
Ez az ősz egyik olyan megjelenése, amit képtelen lettem volna kihagyni. Tudom, ez némileg mulatságos kijelentés egy könyvmolytól, de a képzeletbeli bevásárlólistámon - amelyet most ne kezdjünk el részletezni, pontosan hány kötetre is rúg már - pirossal bekeretezve, csillaggal külön megjelölve szerepelt, azon egyszerű okból, mert amikor bő egy éve nekiláttam feltérképezni a feltehetőleg nekem tetsző new adult regényeket, számos ajánlásban szerepelt Rebecca Donovan trilógiája. Mindenki dicsérte, a fülszöveg komoly témát lebegtetett meg, az idézetek pedig édesen meghatóak voltak. Szóval ki vagyok én, hogy ellen tudjak állni, nem igaz? Hogy ráadásul magyarul olvashatom, már csak fokozta a nagyon akarom érzést.
"Jobb-e a lehető legtöbbet kifacsarni egy pillanatból, tudva, hogy bármikor elillanhat? Jobb-e az élmény, mint az elkerülhetetlen következmény? Azt hiszem, a kockázat felméréséhez fontolóra kellett vennem, hogy törött szív vagy törött csont-e a következmény."
Emma Thomas mindössze hét esztendős volt, amikor szeretett édesapját egy autóbalesetben elveszítette.
Édesanyja a tragikus veszteség kínjai elől az alkoholhoz menekült, és lassanként alkalmatlanná vált arra, hogy ellása őt. Így került négy éve nagybátyáékhoz, ahol azóta kénytelen elviselni rideg szívű nagynénje kegyetlen, ok nélküli gonoszságát, testi és lelki terrorját. Emma hamar megtanulta, akkor jár a legjobban, ha lehajtott fejjel igyekszik szinte láthatatlanná válni, miközben kitűnő osztályzatokat szerez, és ügyesen helyt áll a tanításon kívüli tevékenységekben. Csak a főiskola lehetősége tartja benne a lelket; számolja a napokat, amelyek még elválasztják a szabadságtól. A szabadságtól, ahol nincs több brutális sérülés és szidalmazás.
S akkor egyszer csak új fiú, az okos és sportos Evan Matthews, érkezik a középiskolába, aki nem csak hogy észre veszi a szomorúság és zárkózottság fala mögött rejtőzködő Emmát, de ismerni is akarja, ezzel teljesen kiborítva a lányt. Nem számít, Emma mennyire áll ellen, milyen messzire löki magától, Evan szenvedélyes makacssággal igyekszik elhitetni vele, hogy barátok, sőt többek is lehetnek egymás számára. És Emma elkezd hinni, bár tudja, a több neki nagyon sokba kerülhet...
"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én, Evan létezésének túlfűtött tudatában nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."
Az Elakadó lélegzet megható történet egy lányról, akinek gyötrelmes életébe egyszer csak törékeny reményt hoz a szerelem. A regény egyszerre megrázó és felemelő, borzalmas és gyönyörű. A lapok érzelmek egész tárházát rejtik, s a szorongató fájdalomtól, a dühös frusztráltságon és kétségbeejtő tehetetlenségen át a torkot elszorító meghatottságig mindahány elképesztő intenzitással ragadja meg az olvasót. Lélegzetelállítóan szívszorító könyv, amelyet kihagyni vétek, letenni pedig képtelenség.

Nekem például még aludni sem igen akaródzott, hiába mutatott az óra már hajnali kettőt, egyszerűen tudni akartam, hogyan alakul Emma sorsa. Már a kezdet kezdetén megnyert magának szorgalmas, kedves természetével, és mindvégig abban reménykedtem, hogy sikerül kitörnie abból az iszonyatos helyzetből, amely folyamatosan mérgezte a lelkét, és újabb és újabb hegeket hagyott a testén. Természetesen romantika rajongó énemet sem tudtam közben megtagadni, és eszeveszetten drukkoltam, hogy Evanben meglelje igaz társát.
Ám emiatt a sok óhaj miatt némi nézeteltérésem akadt a könyvvel. Én ugyebár szinte az első fejezetektől tudtam, mit szeretnék olvasni, minek a megtörténését várom eszeveszettül és mi az a befejezés, amivel boldog lennék. Ám a szerző igen csak másként képzelte el a dolgokat, és esze ágában sem volt úgy alakítani az eseményeket, ahogyan azt én kívántam volna. Így bár az élvezetes stílusban mesélt sztorijával odaláncolt a könyve mellé, számomra durcás morcogásra is okot adott. Már Emma viselkedésének megértése sem ment minden alkalommal zökkenőmentesen, de Drew karakterének feltűnésétől teljesen begőzöltem. Nem csak hogy nem értettem, miért volt szükség egy olyan fordulatra, amely megkívánta az ő színre lépését, de egyenesen utáltam azt, ahogyan Emma viselkedett vele. Legszívesebben rákiáltottam volna, hogy 'hahó, neked nem ezzel a sráccal kellene lógnod'. A két utolsó fejezet pedig... minek szépítsem, teljesen kiborított. Néma hitetlenkedéssel meredtem a szavakra, mert először képtelen voltam felfogni, hogy ennek most itt és így van vége.
Mégis, minden zsörtölődésem ellenére is azt mondom, szerettem a könyvet. Nagy élvezettel olvastam Emma személyiségének fejlődését, a boldogság oly ritka, s ettől csak még értékesebb pillanatait, és persze a szerelem szárba szökkenését. És igen, Evant... ilyen nagyszerű fiú szerintem nem is létezik, de ha mégis, hát kérem közölni, hol lehetne szert tenni egyre. S ha már itt tartunk, egy olyan remek barátnőre, mint amilyen Sara, sem mondanék nemet. 

Kedvenc idézetem:
"A szerelem segített, hogy ne csak átvészeljem, de éljem az életet."
A trilógia kötetei:
Zene a könyvhöz:
1. Reason to Breathe - Elakadó lélegzet
2. Barely Breathing
3. Out of Breathing

Az írónő honlapján húsz dalból álló, kisebb megjegyzésekkel ellátott zenelista található a regényhez. Youtube-os lejátszási listaként itt hallgatható meg:

playlist

A Maxim Kiadónál 2013. október 1-én jelenik meg Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet című regénye. A Blogturné Klub tíz napos blogturné keretében mutatja be a könyvet; minden állomáson egy kis extrával fűszerezett beszámoló formájában. (A résztvevő blogok linkjei minden poszt végén megtalálhatóak.) Ezen kívül az olvasókat nyereményjáték is várja!

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

09/21 Krisztina blogja
09/22 Deszy könyvajánlója
09/23 MFKata gondolatai
09/24 Nem harap a...
09/25 Kelly & Lupi olvas
09/27 Book Heaven
09/28 Dreamworld
09/29 Szilvamag olvas
09/30 Roni olvas

2013. szeptember 23., hétfő

Kelly Creagh - Nevermore - Soha már (BtK)


molygoodreads

Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a virág, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

Főszereplők: Isobel Lanley & Varen Nethers
Louisville - jelenkor

Sorozat: Nevermore trilógia 1.
Műfaj: Ifjúsági fantasy

 
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Farkas János
Megjelenés: 2013. október 30.
ISBN: 9789633733394 / 9789633733400
528 oldal, puha kötésű / kemény táblás

Értékelésem:
"... csak egy álom vagy."
Azt hiszem, az ilyen regények utolsó oldala után sóhajtunk fel, hogy ez aztán különös egy élmény volt... majd meredünk magunk elé, miközben az agyunk igyekszik rendszerezni rohanó gondolatainkat, és megzabolázni a bennünk kavargó érzelmeket, több-kevesebb sikerrel.
Jómagam kissé kótyagosan, és fájdalmasan döbbenten bambultam percekig az utolsó szavakra, majd lerázva a bénultságomat, gyors egymásutánban két dolgot igyekeztem véghezvinni egy lendülettel. Először is készítettem egy nagy kanna forró teát, mert úgy éreztem, a néma iszonyat jeges ujjai már-már csontjaimat karistolják, és szükségem volt egy kis lélekmelegítőre. Aztán pedig mozgásra ösztökélten az internetes keresőt, hogy akkor most mi is a helyzet a folytatásokkal. Viharzó indulattal meresztettem a szemem a hihetetlen információra, hogy a szerző csöppet sem kapkodja el a trilógia, és ezzel együtt természetesen a főszereplők, sorsát. A záró kötet mindössze jövő nyáron fog napvilágot látni angolul, hallatlan! De úgy képzelem, az olvasók panaszára Ms Creagh csupán megrántaná a vállát, és valami olyasmit válaszolna, hogy mindennek megvan a maga ideje, nem siettethetjük azok érkezését, s egyébként is, ez az ő képzeletének teremtménye, szóval mi nem tehetünk semmit. Úgyhogy most itt állok fejcsóválva...

"... végül mindig a halál győz."
Pedig először nagyon tartottam a regénytől. Bizonytalankodtam, merjek-e újabb esélyt adni egy gótikus ifjúsági fantasy ígéretének, mert annyiszor megjártam már. Tagadhatatlan, kétkedésem azt eredményezte, hogy eléggé kritikus szemmel figyeltem a lapokon kibontakozó történetet. S be kell vallanom, kezdetben afelé billent a mérleg, hogy nincs itt semmi különlegesség. Az első pár fejezetet könnyedén ott tudtam hagyni, mert bár szeretem a rossz csillagzat alatt született szerelmesek történetét, mint ahogyan azt is, ha az iskola jókislánya meglátja a magányos rosszfiúban az értékes embert, de ez messze nem elég a figyelmem fenntartásához.
Aztán szép lassan kezdtek a furcsaságok beszivárogni a lapokra, ahogyan a leghétköznapibb dolog leírását is különös félelmetesség lengte át, s ahogyan egyre több rémisztő mozzanat tarkította az eseményeket. Én pedig szépen ott ragadtam a könyv mellett. Mert megfogott magának a vad szomorúság, az életre kelt, Tim Burtont megszégyenítően szürreális álmok, a kifacsarodott és önmagából teljesen kifordult világ. Lenyűgözőnek találtam azt az ötletet, ahogyan a nagy költőt, Edgar Allen Poe-t és szokatlan műveit az írónő beleszőtte a történetbe. Megigézett, de ugyanakkor a hideg rázott tőle. Annyi árnyék, démon, rém és fájdalmas magányosság üvöltött felém, hogy elkeseredetten kapaszkodtam egy boldog végkifejlet lehetőségébe.
Amely soha nem érkezett el! Úgy érzem, miután átvészeltem egy hátborzongató rémálmot, többet érdemeltem volna én is, és a főszereplők is. Mert bármennyire is furcsának tartottam a szarkasztikus és különc Varen Nethers (hát nem fantasztikusan régies a hangzása?) figuráját, a teljes könyv alatt, mindvégig érte, mellette szurkoltam, de most, 500 oldal után jóval több kérdés zümmög bennem, mint ahányra választ leltem, s kénytelen voltam otthagyni szegényt egy szörnyűséges helyzetben. S ettől én teljesen ki vagyok készülve.
Mégsem bánom, hogy adtam esélyt ennek a sztorinak. Talán kissé elnyújtottnak érzékeltem, különösen az előkészítést, de összességében tetszett. Nagyra értékelem benne a nem is burkoltan megfogalmazott társadalom kritikát, a paranormális elemek egyedi használatát, és azt, hogy itt egy csöppet sem szokványosan szépfiús főhős, akiről képtelen lennék eldönteni, vajon tényleg jó és igaz lélek-e, mégis vérzik érte a szívem. Úgyhogy nem is kérdéses, akarom tudni, nyakas és értelmessége ellenére időnként tipikus szőkeként megnyilvánuló szurkolólányunk, Isobel, mit tud kisütni a folytatásban. No és persze nem is én lennék, ha nem szeretnék igazi romantikus izzást és sóhajtozást is, mert egyelőre még csak villanások jutottak belőle, ami számomra közel sem volt elegendő.

A sorozat kötetei:
Zene a könyvhöz:


1. Nevermore - Soha már
2. Enshadowed
3. Oblivion
Az írónő hivatalos honlapja alapján összeállított 13 számot tartalmazó zenelista egyben meghallgatható itt:
playlist

További érdekes, hangulatos képek találhatóak az írónő pinterest mappájában.

A Könyvmolyképző Kiadónál 2013. október 30-án jelenik meg Kelly Creagh: Nevermore - Soha már című regénye. A Blogturné Klub, idehaza még szokatlan módon - blogturné keretében mutatja be a könyvet; nyolc különböző blogon olvasható egy-egy beszámoló a könyvről, minden esetben egy kis extrával fűszerezve azt, valamint az olvasókat nyereményjáték is várja. A résztvevő blogok linkjei minden poszt végén megtalálhatóak.

a Rafflecopter giveaway
További állomások:

09/18. Kelly & Lupi olvas
09/19. Deszy könyvajánlója
09/20. Dreamworld
09/21. Nem harap a...
09/22. Roni olvas
09/23. Angelika blogja
09/24. Always Love a Wild Book
09/25. MFKata gondolatai

2013. szeptember 19., csütörtök

Cynthia Hand - Boundless - Angyalvágy (BtK)


molygoodreads

Az utóbbi évek több meglepetéssel szolgáltak, mint amire az angyalvérű Clara Gardner valaha is számított volna.
Miután kiderítette, milyen különleges szerepet játszik a többi angyalvérű között, eltökélte magát, hogy megóvja Tucker Averyt a gonosz erőtől, amely őt magát követi… még akkor is, ha ennek érdekében mindkettejük szívét össze kell törnie. A város elhagyása tűnt a legjobb megoldásnak, tehát visszatért Kaliforniába – akárcsak Christian Prescott, az ellenállhatatlan vonzerejű fiú abból a látomásból, amely egész kalandozását elindította.
Amíg Clara igyekszik helytállni egy számára ijesztően új világban, fölfedezi, hogy a bukott angyal, aki megtámadta őt, most minden lépését figyeli. És nem is egyedül. Fenyegetően közeledik a fekete szárnyúak elleni harc, és Clara tudja, hogy végül teljesítenie kell küldetését. Az pedig áldozatokkal és árulásokkal jár.

Főszereplők: Clara Gardner, Jeffrey Gardner, Christian Prescott, Tucker Avery & Angela Zerbino
Jackson (Wyoming) & Stanford (Kalifornia) - jelenkor

Sorozat: Angyalsors 3.
Műfaj: Ifjúsági fantasy

 
Kiadó: Maxim
Fordította: Komáromy Rudolf
Megjelenés: 2013. október 1.
ISBN: 9789632613062
496 oldal, kemény fedeles

Értékelésem:
"Sokszor egyszerűen azt tesszük, amiről úgy hisszük, elvárják tőlünk."
Helló, Angelika vagyok, gyógyíthatatlan Tucker mániás. Bizony, már a trilógia első részében elrabolta a szívemet ez a "mókás, gyöngéd, szívdöglesztő, kedves, hóttnormális" cowboy fiú, és jobban izgalomban tartott az ő és Clara kapcsolata, mint főszereplőnk titokzatos küldetése. Ebből persze egyenesen következik, hogy olyan, mint objektív értékelés, részemről teljesen kizárt az agyamra telepedő tuckeres rózsaszín köd miatt. Hiszen mit nekem telepatikus kommunikáció, látomás vagy épp angyali misszió! Mit vártam a legtürelmetlenebbül a mostani regényben? Nyert! Azt, hogy a rajongói szívemet ripityára törő szakításból lesz-e olyan happy end, amire én áhítozom. Meg kell mondanom, az írónő alaposan próbára tett, és csak kínzott és kínzott, én pedig gondolatban már egy felháborodott hangú levél fogalmazását tervezgettem, miközben azért igyekeztem türelemmel kitartani a könyv legvégéig. Szerencsére, megérte.
Az én kis elfogult lelkem a regény elején makacs duzzogással válaszolt az egyébként is nehezményezett szerelmi háromszög nem szeretem szögletének előtérbe helyezése miatt. Morogtam és szemet forgattam az egyébként édes pofa Christian legtöbb megmozdulására, mert hát őszintén... nem kapta meg a forgatókönyvet, hogy ő nem azért van a színen, hogy édelegjen, csupán az a feladata, hogy segítsen kideríteni a kesze-kusza angyali üzik tartalmát? Nem, láthatólag őt senki nem tájékoztatta erről a kulcsfontosságú tényről, így a tökéletes barát mintapéldányaként tündökölt hosszú fejezeteken át. Eközben az én durcim természetesen exponálisan növekedett. S ha mindez nem lett volna elég, Angela egyre nagyobb szerepet követelt magának, miközben Clara élete nos, megrekedt egy mederben. Csoda hát, hogy egyre türelmetlenül lapoztam, hogy megtudjam, mi végre ez a káosz?
Ám amilyen összevisszának tűnt az első fele, olyan ügyesen kiteljesedő volt a folytatás: Végre megláthattuk a teljes mozaikot az eddigi apró részletek után. Ahogyan a sok különböző látomás egybefűzve mélyebb és összetettebb jelentést kapott, mint azt a szereplők a történet során valaha is gondolták, teljesen lenyűgözött. Az, amit és ahogyan megtudtunk Clara édesanyja és a bukott Samjeeza közötti kapcsolatról egyszerűen borzongatóan gyönyörű volt, engem teljesen meghatott. A pokolbéli 'kirándulás'tól a frász kerülgetett, habár az ember képzelt vagy valós bűneit megjelenítő tetoválások ötletét nagyszerűnek találtam. Az Angela és Christian közti kapcsolattól az állam leesett, igaz így visszagondolva az Angyalnyárban ott lapult azért egy elrejtett utalás. Bevallom, én bizony a végső összecsapás fejezetét szinte lélegzet visszafojtva és izgalomtól kerekedő szemmel olvastam, úgy magával ragadott. 
No és persze ott voltak az édes Tucker és Clara közötti pillanatok a könyv egészében, amelyeket egyszerűen imádtam, mert egy olyan egyszerű mondat, mint hogy "Veled érzem otthon magamat." képes volt belőlem óriási álmodozó sóhajokat kiváltani. S igen, a "Hát akkor ne hagyj el!"-nél pedig erősen párásodott a szemem, miközben görcsösen igyekeztem a torkomban rekedt gombócot lenyelni.
Összességében azt mondom, kellemesen élvezetes befejezése volt ez a trilógiának. Vajon 2015 telén milyen jelenkori ifjúsági regénnyel fog visszatérni az írónő?

Beleolvasó:
Zene a könyvhöz:
Januárban a PitchDark oldal megosztotta egy, a regény hangulatát idéző, 16 számot tartalmazó zenelistát, amelyet az írónő kisebb megjegyzésekkel is ellátott. Sajnos, a spotify lejátszók kis hazánkat egyelőre ignorálják. De aggodalomra semmi ok! A teljes válogatás meghallgatható youtube-os lejátszási listaként itt:

goodreads
A Maxim Kiadónál 2013. október 1-én jelenik meg Cynthia Hand: Angyalvágy című regénye. A Blogturné Klub, idehaza még szokatlan módon - blogturné keretében mutatja be a könyvet; ezen a héten három különböző blogon is olvasható egy-egy beszámoló a kötetről méghozzá minden esetben egy kis extrával fűszerezve, valamint az olvasókat nyereményjáték is várja. A résztvevő blogok linkjei minden poszt végén megtalálhatóak.



a Rafflecopter giveaway
További állomások:

09/17. Kelly & Lupi olvas
09/21. MFKata gondolatai

 
back to top