2013. március 30., szombat

Információ morzsák spoilerrel körítve, Ward módra tálalva

Tagadhatatlan, hogy a mai nap legnagyobb híre, hogy az írónő bejelentette: 

2014 tavaszán a 12. FTT kötet The King (A király) címmel fog érkezni. (videó)

Tehát jövőre Wrath és Beth könyve érkezik, a trón körüli viták mellett lesz benne termékenységi időszak no meg örökös. Beth terhessége félvér mivolta miatt jobban fog hasonlítani az emberek várandósságára. Hogy az Őrző fog-e szerepelni ebben a könyvben, egyenlőre nem lehet tudni, de valamit kezdenie kell vele az írónőnek, hiszen Wrath még tartozik azzal a szívességgel neki. Nagyon úgy tűnik Beth és John kapcsolatába is bepillantást fogunk nyerni. S itt talán végre a koporsók rejtélyére is fény derül majd. Talán már ebben a könyvben is bőségesen lesz Trez & Selena.

Elképzelhető, hogy minden régi páros kap egy újabb könyvet, bennük a vámpír világ alakulásával és újabb mellék történet szálakkal. Egyenlőre folyik az egyeztetés a kiadóval.

Butchék regényében biztosan fog szerepelni egy vita közte és José között.

Rhage és Mary baba sztorijából eddig 140 oldala készült el.

Ismét rákérdeztek Thor kötődés illatára. Nem, a hiány nem azt jelenti, hogy nem szereti igazán Autumn-ot.

A Testvérré válás szabályai valóban megváltoztak, így semmi akadálya további beiktatásoknak, azaz a jövőben bekerülhet Blay, Payne és Xhex is, Johnnak magától értetődően a helye.

Igen, Xhex már John Matthew-val él a Központban, hiszen megoldották a problémáikat. Továbbra sem hiszi, hogy a Testvérek számára világossá válna, hogy John Darius maga.

Még nem tudni, Payne adottságának mik a határai, és újratölthető-e az ereje, de az biztos, hogy George jólétéről gondoskodik, és visszaadja a kutyus fiatalságát. Mert Ward nem hagyhatja meghalni azt az ebet.

Qhuinn és Blay össze fog házasodni. Történetük még nem ért véget, hallunk még felőlük. Feloldatlan gondokat említett az írónő, és nem, Qhuinn kötődő illatáról sem feledkezett el. A fiúk szexjeleneteit nem szerkesztették át. A kiadó olyasmit mondott: "Bármikor bármilyen bútordarabot kimozdíthasz a helyéről." Így nem voltak kivágott jelenetek. Valaki megkérdezte, nem lehetne-e szó egy Q/B és V/Butch négyesről. Amire a válasz: Uhhh, nem igazán. Többen a síkosító felől érdeklődtek, de választ nem kaptak.
Sokan szerették volna megtudni a borítón szereplő model nevét, ha már egyszer Ward úgy nyilatkozott, hogy az ő fejében is teljesen így néz ki Q. A kérést elutasították a zaklató figyelem elkerülése érdekében.

Layla immár bukott Kiválasztottnak számít, terhessége hosszú lesz, a részletekért tovább kell olvasni, de fogjuk látni a babát. S hogy hogyan fog működni ez az egész gyerek dolok a srácok és Layla & Xcor páros között? Ha olvastok, megtudjátok - hangzott a felelet.

Xcor feladja-e a harcot Layláért? Nagyon nagy olvassatok volt a válasz, és az, hogy hát valamit tennie kell a nőért... Igen, Xcor volt aki az Újjászületett szeretőben megölte az alantost, aki Thorra lőtt. Hogy Wrath és Xcor rokonok-e, rögtön tagadta az írónő, ám arra a kérdésre, hogy Thor és Xcor vajon testvérek-e egy hangot sem szólt.

Lesz-e olyan, hogy két férfi kötődik ugyanahhoz a nőhöz? Inkább semmit nem mond arról ami abból lenne.

Az elit kikapós hölgyéről, aki oly készséges résztvevője volt annak az orgiának Xcor katonáival, többet is meg fogunk tudni.

Muhrder ideje is el fog érkezni... majd, és Xhexnek is szerepe lesz benne.Arra a kérdésre, hogy Michael (A fiú története) és Muhrder között van-e kapcsolat, egy horkantás volt a válasz.

Throe családjáról csak akkor tudunk meg bármit, ha olvassuk a folytatásokat.

Az Árnyékok a faj továbbfejlődései.

Ward Assailt bámulatosnak tartja, az unokatestvéreit pedig dögösnek. Az ikrek másik felének azért nem találtuk a nevét, mert még Ward sem tudja. Bár Assailnek és Solának valami bámulatosat tartogat, még nem mondhat semmit.

Sola nem rokona Butchnak és Mannynek, ő 100%-ig ember.
De megtudjuk-e, ki a két férfi apja, és vannak-e még gyermekei? Olvassatok!

Ki az áruló, akivel Elan beszélt telefonon beszélt a halála előtt? Saxton apja!

Saxton egyelőre nem a tiszta vérű leszármazottsági törvényen dolgozik, de komoly szerepe lesz a jövőbeni eseményekben. Ward igazi jófiúként beszélt róla.

Luchason kívül nem volt más a megtalált hordókban. Qhuinn, aki sokáig áldozatként fog a testvérére tekinteni, és ő vissza fog térni az egykori családi otthonba, hogy le tudják zárni a múltat. És igen, fog még Luchas szerepelni ezen kívül is, mert Wardnak tetszik a gondolat, hogy a tökéletes fiú, még elcseszettebbé vált, mint a tökéletlen fiú, de még nincs semmi konkrét terv rá vonatkozóan. Nővérük valóban meghalt.

Lash vissza fog térni. Csak a mikor kérdéses. De ő Ward egyik legemlékezetesebb karaktere.

Fogalma sincs még Wardnak, hogy Nalláról fog-e írni, és láthatjuk-e ahogyan Z kiborul, amikor hazaállít a lánykája egy fiúval.

Fritz nem fog önálló történetet kapni, még novellaként sem, mert hová is illeszkedne az.

Harves nem nyer bocsánatot, nem ő fogja a világra segíteni a trónörököst. És nem fog saját könyvet kapni. Mert kb így nézne ki az első fejezet: Harvest elüti egy busz...

Boo, Beth macskája nem átlagos macska, de erről többet egyelőre nem árulhat el az írónő.

Egyenlőre nincs tervben újabb Beavatás kötet, talán majd a távolabbi jövőben.

Az, hogy meghal-e valamelyik fontos szereplő valamikor, válasz nélkül maradt. Az, hogy a kiadói munkatársak heves fejrázással tiltakoztak, a szerző válaszadása ellen, sokakat ejtette kétségbe.

Az ősszel (szeptember vagy október) érkező Bukott angyalok kötet címe Possession (Birtoklás), s a borítót is bemutatták. (kép)

Hogy Sissy és Jim között szerelem szövődik-e csak azok tudják meg, akik tovább olvassák a következő köteteket.

Eddie még fog szerepelni.

Lassiter akkor kap könyvet, ha készen áll majd rá. Hogy melyik sorozatban, még nem eldöntött. Az biztos, hogy egy teljesen új történetszálat indít el.

Az angyalok jó / rossz harca és az FTT története között van összefüggés, így lehet átjárás a sorozatok között. Szívesen látná együtt Devinát és Lasht egy szobában.

Körülbelül 9 hónap alatt készül el egy regény végleges formája. Szeretné végig vinni az angyalokat, és évente egy-egy minőségi FTT kötet kiadni.

Nincs hír filmes vagy HBO sorozatos jogokról.

A képek és hírek az írónő facebookjáról valamint @EthiopianSiren twitterjéről származnak.
További összefoglalóért érdemes lehet felkeresni Liza blogját
Ward kivonulójáról pedig itt tekinthető meg egy kis videó.

2013. március 29., péntek

J.R. Ward - Lover at Last


goodreadsmolyamazon book depository

Qhuinn - senki fia - hozzászokott, hogy egyedül van. A családja kitagadta, az arisztokrácia hátat fordított neki, ő azonban végül megtalálta az útját: az Alantasok Társasága ellen vívott háború egyik legbrutálisabb harcosa lett. Az élete mégsem teljes. Lehetősége nyílik rá, hogy saját családot alapítson, mélyen legbelül mégis ürességet érez, mert a szívét valaki másnak adta...
Blay a hosszú éveken át táplált viszonzatlan szerelem után továbblépett a Qhuinn iránti érzéseiből. Itt volt már az ideje: Qhuinn rátalált a tökéletes párra egy kiválasztott nő személyében, akitől hamarosan gyermeke fog születni - épp úgy, ahogy mindig is tervezte. Blaynek nagyon fáj együtt látnia őket, ha viszont egy elérhetetlen álomra építi az életét, biztosan csalódni fog. Ahogy első kézből már meg is tapasztalta.
A sors különböző útra tereli ezt a két vámpírharcost... ám miközben a faj trónjáért vívott harc fokozódik, és új játékosok bukkannak fel Caldwellben, akik halálos veszélyt jelentenek a testvériségre, Qhuinn végre megtapasztalja, mi is az igazi bátorság, és a két szív, amelyet egymásnak szánt a végzet... végül eggyé válik.

Főszereplők: Qhuinn & Blaylock
Caldwell - jelenkor

Sorozat: Fekete Tőr Testvériség 11.
Műfaj: Paranormális, MM
Kiadó: NAL
Megjelenés 2013. március 26.
610 oldal, e-könyv

Értékelésem:

Elöljáróban hadd nyissak egy Edmund Wilson idézettel:
„No two persons ever read the same book.”
Azaz, az itt következők mind csupán az én gondolataim, az én érzéseim, azok a dolgok, amelyeket a könyv oldalai számomra elmondtak.
Ez nem jelenti azt, hogy ne gondolkodhatna mindenki másként a regényről. Ez nem jelenti azt, hogy egyikünknek vagy másikunknak lenne igaza. Ez mindössze azt jelenti, hogy minden történet két részből áll; abból, amit a szerző képzelete megalkot, s abból, amit az az olvasó képzeletében teremt.
Ez egy vélemény, az én véleményem. Nem kritika, még csak nem is egy objektív beszámoló. Ez nagy részben én vagyok, elveszve az érzelmek hullámai között.
Mert számomra ez a regény egy korszak vége. Hat hosszú év lezárása. Így amikor én olvastam és most, amikor értékelem, abban benne van mindaz a sok várakozás, remény, drukkolás, szeretet, hitetlenkedés, döbbenet, frusztráltság, duzzogás, csalódás… minden pozitív és negatív hangulat, amely átitatta ezt az időszakot.
Ez a könyv más lett, mint amit szerettem volna. Sok szempontból kevesebben nyújtott, mint akartam. Van, ami borzasztóan zavart benne... De voltak pillanatok, amelyek sok mindenért kárpótoltak, amelyek felett jó volt elidőzni és elálmodozni, és amelyeket minden bizonnyal elő fogok még venni újra és újra olvasni.
Íme hát, ahogyan én láttam az oly régóta várt Lover at Last 600 oldalán elmesélt két hétnyi eseményt. Előre szólok, ez az egész egy nagy SPOILER kupac, tehát csak óvatosan vele!


Assail és Sola, alias Marisol:
Amikor a legutóbbi részben bemutatkozott Assail, izgalmas, kicsit rosszfiús úriembernek tűnt. S annak ellenére, hogy itt sok, néhányszor idegtépően semmiségekről szóló oldalon keresztül színen van, ettől többet most sem igen sikerült megtudni róla. Amit sajnálok, hogy az egész drogos ügyletelés leginkább Rehvenge halvány másolataként festi meg a karaktert. Pedig azok után, ahogyan pontot tett az Elan probléma végére, igen csak kíváncsi lennék mélységében a pasira.
„Anyone tell you that you sound like Dracula with that accent?”
Ami viszont az ember nővel, Solával, járt ismerkedő táncukat illeti, sajnálom, de nem ugrottak le a lapról a pattogó szikrák, így az én érdeklődésemet nem sikerült elnyerniük. S az, hogy ismét egy emberrablás hoz fordulatot egy leendő páros kapcsolatába, számomra a hatalmas csalódás kategória, mert tartok tőle, hogy ebből nehéz lesz igazán eredeti folytatást kihozni. Persze, ezt majd az idő eldönti, nem igaz?

Trez és iAm:
Az Árnyék testvérpár talán pont a titokzatosságuk miatt izgatta már régóta a fantáziámat. Úgy látszik, a jövőben nagyobb szerepet szán majd nekik az írónő, mert ebben a könyvben már a múltjukról is feltűnik itt-ott némi kis információ, ráadásul immár ők is a Központban fognak élni.
“What do you do, fuck a different girl every night of the week?”
“Yeah. And sometimes twice on Sundays.”
Ami miatt mégsem izgatottságot, hanem inkább bosszúságot érzek velük kapcsolatban, az az, hogy lehetetlenül bő lére eresztettre sikerült a szereplésük. Egész egyszerűen bosszantóan feleslegesnek tűnt, hogy fejezeteket tett ki annak ismertetése, hogy Trez mindenféle nőcskékkel hetyeg, és az egyik drogfüggő pillangócska fülig belezúg.
„Trez’s vision went tunnel and then some, his eyes latching onto her, and staying put.
Look at me, he willed. Look at me.
At that moment, as if she felt the command, the Chosen glanced over.”
Akkor már sokkal szívesebben olvastam volna a Selenával kapcsolatos csetlését-botlását.

Alantosok:
Igazából semmi nagy volumenű dolgot nem műveltek. Aprítható statiszták voltak mindössze. Akik viszont még így is helyet s időt követeltek a regényben.

Testvériség:
A beiktatás és a fiúkérés jelenete az első könyvek hangulatát idézte fel bennem, s annyira örültem őket így együtt, immár egy taggal kiegészülve látni. Nagyszerű volt, bárcsak több ilyen rész lett volna!

Wrath:
„I am not temperate. I am not forgiving. I am a male of war, not of peace. (…) I am a grave maker.”
Hát lehet-e nem imádni egy királyt, aki miközben tiszteli a hagyományokat, tudja, hogy ideje reformokat bevezetni? Az a beszéd pedig, amit az elit vezetői előtt tartott, több mint fergeteges volt.

Saxton:
„As he waited for the reply, his heart pounded within his rib cage, because he, and he alone, seemed to realize that the assignment from the king wasn’t the only thing that was ending tonight. "
Most mondjam, hogy az egyik legértelmesebben viselkedő szereplő volt a könyvben? Mert tényleg. Teljesen racionálisan látja a saját és a fiúk helyzetét is, és félretéve tulajdon érzelmeit, higgadtan, drámázás nélkül dönt, és lép tovább. Elismerést érdemel! Bízom benne, hogy nem lesz örök mellékszereplőségre kényszerítve, s egyszer ő is le fog horgonyozni valaki mellett boldogságban.

Luchas:
“Kill…me…brother…mine….”
Amennyit eddig, illetve az előszóban most megtudtunk Q családjáról az garantálta, hogy ne legyen a szívünk csücske egyikőjük sem. Ám amikor a farm átkutatásakor ráakadnak a megkínzott Luchasra, képtelenség volt nem elszörnyedni attól, ami történt szerencsétlen fiúval. Miközben remegve a halálért könyörgött az öccsének, kőszívű hárpiának kellett volna lenni, hogy ne gyengüljön meg az ember iránta.
“I have always, and will always, be your blood. No piece of paper can change that.”
Ugyan kell még hozzá idő, hogy el tudjam felejteni, s leginkább meg tudjam bocsátani, ahogyan korábban viselkedett, de a Qhuinn és közte lezajlott beszélgetés fölöttébb ígéretes kezdet ehhez. Remélem, jobban megismerhetjük majd, ha teljesen felépült!

Blay szülei:
„Always my son. And I am always proud to call you my son.”
Az elit legszuperebb szülő díja kijár nekik. Mindketten a lehető legcsodálatosabban fogadták, amikor a fiúk színt vallott.

Xcor és Layla:
Bár látom a karakterekben a potenciált, egyikükért sem tudok rajongani… egyelőre. Nem mondanám, hogy gyűlölném őket, csak egész egyszerűen számomra nem jó pillanatban és nem jó körülmények között léptek a képbe.
Xcort nem érzem erős gonosz karakternek és egyelőre a fájdalmát sem tudom teljesen átélni. Gondolom, az ebben a kötetben bőségesen neki jutatott merengési pillanatoknak ezen változtatniuk illett volna, de ehelyett inkább valami szörnyen lassú, időhúzó dolog volt számomra. Az, hogy valaki nem kedveli a virágos tapétát, nem enged igazi belátást a lelkébe. Igyekeztem ebben meglátni azt, hogy egykor milyen körülmények között élhetett, de nem sikerült igazán.
Layláról még nehezebb nyilatkoznom. Sokakkal ellentétben én nem látom benne a naivát, aki a körülmények áldozata. Számomra ő olyan valaki, aki tudta mit akar, és meglátva a lehetőséget úgy döntött, él vele, a relatíve biztonságot választva. Ám az élete különös fordulatot vett, és most a talánok között vergődik. És ez a könyv sem sokat segített, hogy felengedjek vele szemben. Az, ahogyan Harves bánt vele, természetesen mélységesen felháborít, és a kicsiért is őszintén aggódtam.
„Layla stopped herself, as worry for her own well-being took over.”
De az, hogy miután Payne ennyi mindent tett érte, kapunk egy ilyen mondatot, amikor köszönetet kellene neki mondania, és az ő hogyléte felől kellene érdeklődni… fogalmazzunk úgy, nagy a kísértés, hogy mindörökre önző libának bélyegezzem a Kiválasztottat.
És mégis, mindezek ellenére is azt kell mondanom, az a 80. fejezet megdobogtatta a szívem. Ha így haladnak teljesen meglágyulok ez iránt a rossz csillagzat alatt született szerelem iránt.
„“Must you be their enemy,” she thought aloud.
There was a long silence. “It is too late now. Actions have been taken that cannae be undone through words nor vows.”
“I wish it were not so.”
“On this night, in this moment… I wish that as well.”
Mert annyira Rómeó és Júlia helyzet ez és én imádok a lehetetlennek tűnő dolgokért szorítani. Mert annyira édesen két ijedt, óvatos madárkaként viselkedtek. És mert az a autóban töltött pár pillanat szuperül lett megírva. Ahogy Layla tétován kinyitja az ajtót, ahogy Xcort az érdekli leginkább, jól bánnak-e a nővel, ahogy semmit nem ígérve elbúcsúznak… szép és megható jelenet volt. Ugyan bosszant, hogy ők ketten a fiúk könyvének egy jókora részét elorrozták, de ez a fejezet tényleg valami csodálatos.

„Bad time. Bad place. For that kind of thing.”
Tudjuk le gyorsan a keserű pirulát!
• Bosszús vagyok attól, hogy a kapcsolatukat egészen a boldog végig a nem kommunikálás szőtte át. Néhol szerettem volna csapkodni és rájuk ordítani: Beszéljetek már végre egymással!
• Ebben a sorozatban mindig is fontos szerepet kaptak az érzéki jelenetek, így mindenki – én is - várta, vajon most hogyan írja meg ezúttal őket Ms. Ward. A korábbi önmagához képest szerintem egy picit lerövidítve, kissé zanzásítva, kevésbé buján tálalta a testiséget.
„Because I was, and I remain, utterly and completely and totally…in love with you.”
Ennyi, ami miatt velük kapcsolatban morogni támad kedvem. A többi? Az sem tökéletes, mondhatni, hogy az érzelmeim úgy hullámoztak, mint az óceán vihar idején, de mégis… ahogyan a fiúkat magukat, úgy ezt is szerettem. Velük, értük szenvedtem, dühöngtem, estem kétségbe, öntött el a melegség, hatódtam meg, és drukkoltam kifulladásig.
„I have loved you for years. I have been in love with you for years and years and years… throughout school and training… before transitions and afterward… when you approached me and yes, even now that you’re with Saxton and you hate me. And that… shit… in my fucking head locked me down, locked everything down… and it cost me you.”
Kesereghetnék afelett, hogy Qhuinn-nek mennyi idejébe telt igazán tisztába jönni önmagával, és az érzéseivel. De a családja olyan oltárira eltolta a gyerekkorát, hogy meglepő is lett volna, ha minden nehézség nélkül megy neki, hogy igazán kötődjön bárkihez is.
„he walked away again.
And this time…Qhuinn let him go.”
Háboroghatnék, hogy Blay ebben a könyvben többször viharzik el a színről, mint egy hisztis drámakirálynő, de voltaképpen érthető, hogy Qhuinn korábbi viselkedése olyan mélyen megsebezte, hogy jó ideig szinte minden egyes dolgot félreért, amit tesz vagy mond a barátja.
„The kiss was the kind that you remembered all your life, the connection forged with such totality that everything from the feel of the body against your own, to the warm slide of another’s lips on yours, to the power as well as the control, was etched into your mind.”
Felróhatnám, hogy a szex kevésbé érzelmes volt, mint amire készültem, de helyette annyi szívmelengető pillanatot kaptunk, hogy néha szinte a könnyekig képesek voltak ezek ketten meghatni. Egy szó nélküli ölelés, egy támaszért kinyújtott, s elfogadott kéz, egy váratlan csók… és én dalolni tudtam volna. Hogy a szex néhol suta lett? Részemről belefér. Mert megőrültem némely jelenettől, totálisan a jó értelemben. Mert az a tomboló vadság, ami nem néz törött lámpát vagy kanapét, az az akarás, az az agy kikapcsol, és csak a másik létezik szenvedély, amit megmutattak, nekem maga volt az eufória. Talán lehetett volna több a kéjes harapásokból és az érzéki jelölő illatból is, de az a 28., 40., és 67. fejezet… ó, mamám.. legyezőt ide nekem!
“I don’t have a ring. I don’t have anything fancy in my mind or on my tongue.” Qhuinn swallowed hard. “I know this is too early, and that it’s out of the blue, but I love you and I want us to—”
És az az epilógus! Cukormáz a javából, de képtelen vagyok nem imádni minden szavát! De azért szeretném még látni, hogy felkerülnek a neveik a másik hátára. Tudom, telhetetlen vagyok. :)


Bízom benne, soraimból kiderül, a legnagyobb gondom az volt a regénnyel, amely miatt már több rész óta szót emelek. Sok a szereplő, sok a történet szál, egyre kevesebb igazi figyelem jut a főszereplőkre. Bár az is igaz, hogy mi lehet elég egy elfogult szívnek? Nekem hiányzik az egykor - az első öt kötetben – volt, igazán főszereplő pár központú cselekmény. Az, hogy azóta minimum négy sztori szál fut párhuzamosan minden regényben, és mindahány markáns oldalszámot követel, számomra nem ad annyit, mint amennyit ezért fel kell áldozni. S ha őszinte akarok lenni, talán a domináns mellékszálaknál is jobban bosszantanak a rövidbe szabott fejezetek. Nem egyszer olyan volt, mintha az adott jelenet szülte csodás, pufi, rózsaszín kis boldogság felhőcskémet egyszer csak kidurrantották volna alólam. S minden ilyen alkalommal eszembe jutott, vajon ha novellaként érkezik Qhuinn és Blay egymásra találása, nem lett volna-e könnyebb, nem lett volna-e nagyobb az élmény?
Viszont minden morgolódás mellett elismeréssel adózok azért, mert a szerző, ha hosszas vívódás, és nagy-nagy rajongói nyomás után is, de mert romantikus egymásra találást írni két férfinak egy olyan sorozatban, amely évek óta a bestseller listák élére kerül minden egyes folytatásával. Már csak a téma maga is hatalmas rizikót jelenthetett. Tudom, szinte képtelenség lehet a mind nagyobbra és nagyobbra növekvő elvárásoknak megfelelni. Pláne, hogy oly sok félét akarunk – lehetőleg rögtön és több száz oldalon - mi rajongók!
Mindent összevetve bár a lázas várakozásban égést követően most, letéve a könyvet, hatalmas keserédes regény másnaposság uralkodott el rajtam – tudjátok, az a hagyjatok békében s egyedül meghalni, mert a világnak vége féle - , és talán csöppet csalódott vagyok néhány ahogyan miatt is, összességében boldog vagyok, hogy megtörtént.
„I’ve got you.”
Qhuinn turned his face into one of the male’s palms. “You always have. You’ve always had me… and my heart. My soul. Everything.”
Ez egy régen kezdődött, rögös, hosszú út vége. Mennyi minden történt azóta, amióta megismerhettem őket! Felnőttek, alakultak, sokszor nagyon nem úgy viselkedtek, ahogyan azt én a lelki szemeim előtt láttam, sok minden nem úgy történt, ahogyan vártam vagy szerettem volna miközben megtalálták magukat, és az egymáshoz vezető utat… de a lényeg: végre együtt vannak, és boldogok.
S a folytatás? Hamarosan – a holnapi dedikáláson – kiderül, kikről olvashatunk jövő ilyenkor.
Én pedig most elvonulok újraolvasni a fiúk jeleneteit, mert miért ne? most már örökké ott lesznek nekünk!

Ha valaki érdekel, ahogyan az érzelmi hullámvasút három napra magával ragadott, az a fejezetről fejezetre vezetett reakcióimat megtalálja a molyos olvasás jelölésem alatt. És igen, elfogult, dühöngős, hisztis, olvadozós… olyan, amilyen én vagyok.

Dal a könyvben:
Journey - Don’t stop believin’ youtube

2013. március 25., hétfő

Még mindig a LaL-ra várva

LaL = Lover at Last

Ó igen. Még mindig az apró morzsákon tengődök, amit a szerencsésebbek elhullajtanak. Én még mindig azt várom, mikor kaphatom a kezeim közé végre.
Egyre TÜRELMETLENebbül!
Mert lássuk be, a várakozásnak mindig a legvégét a legnehezebb elviselni. Pláne, ha az univerzum ’szúrjunk ki a szerencsétlen rajongóval’t játszik. :P Mert nem elég, hogy a papír példányom valószínű majd csak április végére fog befutni - még így is borzalmas belegondolni, hogy a postaköltség többe került, mint a regény maga -, de az amazon szórakozik az ekönyv megjelentetési dátummal is. Eddig abban a biztos tudatban leledztem, hogy 26-án mihelyt netközelbe jutok már a kicsikémen is lesz, és nekieshetek. Hát nem. 28-ra tolták annak a változatnak a kiadását, amire feliratkoztam. *toporzékolás* Oké, valószínű megoldom, hogy ezt töröljék, a másikat kérem, de az egész olyan dühítő.
Szóval mérgemben a hétvége szabadidejét ahelyett, hogy azzal töltöttem volna, hogy a mostanában olvasott négy könyv valamelyikének (Kettő nagyon jóóóó volt.) szenteltem volna bejegyzést, mit csináltam?
Ellenőriztem, van-e valami spoiler a LaL-ról, majd új blogsablonokat nézegetem, majd felnéztem tumblr-e, s naná hogy rákerestem, van-e valami a fiúkról, majd html kódokkal küzdöttem (Nem leszek valami hamar kész az új külsővel, ez már teljesen bizonyos.), majd a goodreads-t böngésztem nagy részt a LaL értékeléseket, majd leveleztem a csajokkal a LaLról, majd lehetetlennek tűnő widget kódolásokkal vesződtem, majd… azt hiszem nagyjából világos, hogyan is telt az elmúlt két nap minden szabad perce.
Távol álljon tőlem, hogy bárkit arra biztassak,  hogy elolvasson minden útjába kerülő értékelést, mint ahogyan én tettem, mert nos, fogalmazzunk úgy, képesek a lelkesedést kissé letörni, de akad itt-ott egy kis csemege. S ha már egyszer magamnak kiszemezgettem az idézeteket fájdalomcsillapító gyanánt, íme itt vannak csokorba szedve. Ám előbb:

Köszönet a részletekért az alábbi hölgyeknek:
Fogalmam sincs, a könyv mely részéről származnak az alábbi idézetek, avagy pontosak-e. Egy biztos, olvasásuk SPOILER VESZÉLYes.

(Blay)

"He just wanted to live, honestly and out front, with no apology. Like everyone else. To love who he loved, be who he was...."

"Perhaps that was the point of this emptiness. Everything had always been on Qhuinn's terms. The friendship. The distance. Even the sex."

"People! For the Virgin Scribe's sake!" The older man sniffled himself. "My beautiful, healthy, smart, priceless son is gay- this is nothing to mourn!"

"Back off," Blay barked. "He's with me."

(Qhuinn)

"A ringing fantasy of him dropping to his knees and pressing in between Blay's open thighs, licking his way into that mouth... While burrowing under the waistband of those shorts and starting to give the guy a hand job he would never fucking forget."

"The idea that Blay could die tonight, right in front of him, on this run-of-the-mill assignment, made him want to stop all this defending the race bullshit and turn the fighter into a librarian. A hand model. Hairdresser-"

"As he washed himself, the soap wasn't half as soft as Blay's skin, and didn't smell a quarter as good. The water wasn't as hot as the fighter's blood had been, and the shampoo wasn't as soothing. Nothing came close. Nothing ever would."

"And Qhuinn felt well and truly owned for the first time in his life. It was... nothing short of a miracle."

"How ironic, he thought. Nearly two years ago an Honor Guard of black robes had been sent to him to make sure he knew his family didn't want him. And now, here these males were, come to draw him into a different kind of fold- that was every bit as strong as that of blood."

“I’m right here, “ he said. “Dad’s right here. I’m going nowhere. Just gonna wait until you’re ready to come out into the world, and then your mom and I are going to take care of you. So you hang tight, we clear?”

(Blay & Qhuinn)

“You’ve got no reason to follow me. Effective right now.”
“Mayhap I like the view.”As his eyes traveled down her body, another shock went through her, but not the anxious kind. “Yes , I find that I do.”

“I’m not with anybody,” Qhuinn said.
Blay laughed again with an edge. “As in a relationship? Of course not. But do not expect me to believe that you’re spending your off time crocheting doilies and alphabetizing a spice rack with that female.”

“Fuck my cousin, it’s got nothing to do with him. If you were alone, I’d still be right on this carpet, on my knees, wanting to be with you. If you were mated to a female, if you were dating someone all casual and shit, if you were in a million different places in life ... I’d still be right here. Begging you for something, anything -- one time, if that’s all you’ve got.”

"Oh god, to touch him. To feel the warmth of his skin, to inhale his clean, masculine scent."

"Locking his eyes on his friend's, Qhuinn slowly sank down onto his knees. "Let me take care of that"

"He leaned forward and tugged at the bottom of the robe, pulling it toward him. "Come here. Let me show you how I do."

"It was the only thing that kept me going. You were the only thing, actually. It was... You."

"God, the fact that he was on his knees, begging, seemed only appropriate."
"I want to be with you. I don't give a shit why- just let me be with you."
"After all this time? what's changed?"
"Everything."
"You're with Layla-"
"No. I'll say it however many times you need to hear it. I'm not with her."
"She's pregnant."
"One time. I was with her once, and just like I told you. One time, Blay, and never again."

"Wait, wait." Blay yanked back. "We're going to break the couch."
"What...?" The guy was apparently talking English, but damned if he could translate. "Couch?"

"At the end of the night, will you come to me again?"
"Yes, I will."

"He was safe in the arms of his one and only."

(Layla)

"Closing her lids, Layla leaned into the touch, knowing that this was all she would ever get from him. They were on opposite sides of the war, and though she knew not the particulars, she had heard enough in the household to know that he was right.
He could not undo what he had done.
And that meant they were going to kill him.
"I cannae believe you let me touch you." His voice grew hoarse. "I shall remember this for all my nights."
Tears speared into her eyes. Dearest Virgin Scribe, for all her life, she had waited for a moment like this...
"Do not cry." His thumb went to her cheeks. "Beautiful female of worth, do not cry."
If any one had told her someone as harsh as he was capable of such compassion, she would not have believed them. But he was. With her, he was."

(Saxton)

"I thought I could keep going on like this- but I can't. It's killing me."
"I forgive you- and you need to forgive yourself."

(Phury)

"I don't get it."

(Z & Rhage)

“Wait!”
Z’s voice was a surprise . And so was the Brother’s arm shooting up and shoving Rhage to the side. “Will you get off me!”
“But I’m giving you CPR --“
“I will die before kissing you, Hollywood.”

(V)

"V glanced at Blay. Looked at Qhuinn. Cleared his throat. Yup, the brother was doing all kinds of math in his head. Great."

"Are you kicking me out of the house?"
"No, you idiot," V said with a laugh.

“Actually ... I can’t,” Qhuinn mumbled.
V put his hand-rolled between his lips and extended his palm. “You got my Brother home in one piece. Fuck the rest of that shit.”

(Luchas)

"The Honor Guard..." Luchas started to cry in earnest. "Qhuinn... I'm so sorry... Sorry."

(Lassiter)

“I’m here. Where’s my chauffeur hat?”
“Here , use mine,”Butch said, outing a B Sox cap and throwing it over . It’ll help that hair of yours.”
The angel caught the thing on the fly and stared at the red S. “I’m sorry , I can’t.”
“Do not tell me you’re a Yankees fan,” V drawled. “I’ll have to kill you, and frankly , tonight we need all the wingmen we’ve got.”
Lassiter tossed the cap back. Whistled. Looked casual.
“Are you serious?” Butch said.
“Yeah , watch yourself, angel,” V sneered. “We don’t like your kind.”
Lassiter shrugged, like the Brothers were nothing more than yappy dogs circling his ankles. “Is someone talking to me? Or is that just the sound of losing --“

2013. március 22., péntek

Az örvény, amit úgy neveznek, Special Forces


goodreadsmoly

A Special Forces egy óriási lélegzetű erotikus homoszexuális regény.
Szerzői 2006 áprilisa és 2008 novembere között 70 fejezetben, majd’ egy millió szóban írták meg két katona szerelmének történetét. A három korszak – Soldiers (Katonák), Mercenaries (Zsoldosok), Veterans (Veteránok) – összesen 25 évet ölel fel Dan McFadyen és Vadim Krasnorada életéből.
Szovjetúnió afganisztáni háborújának idején két ellenséges katona, egy skót SAS és egy szovjet Spetsnaz, szolgálatteljesítés közben találkozott. A frontvonalak mögött tisztelet, majd szerelem szövődött közöttük… legalább is így szól a hivatalos verzió.
A valóság? Két veszélyes, durva, agresszióval és őrült vággyal teli különleges alakulatos katona 1980 augusztusában a fájdalom és ölni akarás ködében akadt össze. Ám az erőszak szülte gyűlölet, a bosszú és a kínzás valahogyan kifacsart, abszurd vonzalommá alakult közöttük. Évekig titokban találkozgattak Kabul útvesztői és az afgán hegyek között. Az idő, a kétségbeesés és az elszigeteltség eltompította a gyűlölet élét, dühét pedig csillapította minden találkozás. A szenvedély eltéphetetlen köteléket kovácsolt közöttük.
Történetük talán nyers és erőszakos, de az élet kegyetlen és ők csak azt tették, amit tenniük kellett az életben maradásért.

Főszereplők: Dan McFadyen & Vadim Krasnorada
Mindenfelé - 1980-2006
Sorozat: Special Forces 1-3.
Műfaj: MM
Publikálás: 2008.

2779 oldal, e-könyv

Értékelésem:

"What a fucked up love-affair of violence we are..."
Újra csak itt ülök a billentyűzet előtt, és mind dühödtebben meredek az üres lapon csúfondárosan villogó kurzorra. Őrjítő, de minden alkalommal, amikor szilárd elhatározással ide telepszem, az emlékek előugranak, és maguk alá tepernek. Én pedig gyenge lévén, a bejegyzés írás helyett azon kapom magam, hogy ismét a kedvenc részeimet olvasgatom.
Pedig erről a könyvről írni akarok. Nagyon!
Mert ez aztán olyan könyv… de olyan… ami átvette az uralmat az életem felett. Olyan történet, amit ha nem olvastam volna, valami hihetetlen könyvélménnyel lennék szegényebb. Olyannal, ami megmutatta, hogy lehet egyszerre imádni és gyűlölni főszereplőket, a szerzőket meg aztán pláne. Olyannal, ami felkavaró, mégis békét hozó; rémisztő, de hitet adó; borzasztó, ugyanakkor csodálatos; erőszakos, miközben gyengéd is. Ez az eposz teljesen kifordított magamból, újat tanított a világról és magamról egyaránt. Élve felzabált, és egy csöppet sem bánom. Mert ez örök élmény.
Igaz, a kezdet kezdetén úgy tűnt, kizárt, hogy valaha is megbarátkozzam a főhősökkel, pláne, hogy az enyhén szólva sem a mennyekben egyeztetett találkozásukból valami, a romantikus szívemet megdobogtató születhet. No igen… aztán később kiderült, hogy megdobogtatja biz a’, majd ki is tépi, még rá is tapos, csak hogy végül meggyógyítsa, és ellágyítsa teljesen.

Soldiers:
„one rape, one touch, one kiss, one shot.”
Dan és Vadim ismeretsége finoman fogalmazva is sokkolóan brutálisan indult. Az első fejezetet olvasva őszintén mondom, gyűlöltem Vadimot. Mélyen egyetértettem Dan azon gondolatával, hogy nem több mint egy veszett kutya, akit le kell vadászni.
Ám ez nem olyan történet, ahol bármi is ennyire letisztultan egyszerű lenne! Hamarosan rájöttem, hogy itt csak elmosódó határvonalakra számíthatok, és hogy a valljuk be elég kényelmes fekete / fehér világ helyén a szürke csilliárdnyi árnyalata létezik csupán. Mert a szerzők hihetetlen dolgot műveltek! Miután bemutattak egy gyűlöletes karaktert, aki valami elképzelhetetlen szörnyűséget művelt, nos, utána olyan személyiséget adtak neki, aminek egy idő után képtelen voltam ellenállni.
Mire Vadim Dan bosszúját követően felépülve visszatért Afganisztánba már alig fértem a bőrömbe, hogy a következő találkozás vajon mit hoz majd két ilyen eszement, vad fickó között. És az újabb döbbenetre nem is kellett sokat várni, már érkezett is az 5. fejezetnek álcázva.
„…So, how did you figure out that you were attracted to each other?”
“Oh,” Dan laughed suddenly, a single dry sound, “that was easy. Vadim just shot me in the shoulder.”
Duncan’s expression turned almost comical.
“I think we give the saying ‘love hurts’ a completely new dimension,” said Vadim, laughing.”
Hát ki hallott már olyat, hogy az első csók végén, egyeztetett randi mellé az egyik fél lőtt vállsebet hagy a másiknak? Teljesen… paffon voltam. Egyrészt mert az a csók… másrészt csak a gondolat, hogy mi történhetett volna velük. Aztán jött az az első szenvedélyes találka, s a számtalan következő, hol itt, hol ott órákat, néha csak perceket csenve…
Ahogyan teltek a hónapok, a kezdeti gyűlölet lassan, fokozatos egymás megértésébe, elfogadásába, tiszteletébe, majd egymás iránt érzett gondoskodó szeretetbe, bizalomba, s legvégül elképesztő mélységű szerelembe fordult. Közben nem mindennapi kalandokon verekedték át magukat. Hol egyikük, hol másikuk kerül a halál mezsgyéjére, és én nem tudtam elég gyorsan olvasni ahhoz, hogy kiengedjen a csomó a gyomromban.
Mert ami először lehetetlennek tűnt, az már a könyv felére valósággá vált. Elkapott a történet, és visszavonhatatlanul Dan és Vadim rabja lettem.
„The war had kept them together; peace was tearing them apart.”
Minden bizonnyal akkor is folytattam volna az olvasást, ha az első kötet nem ilyen iszonyatos módon ér véget. De így, hogy a szerzők egy lélegzetelállítóan gyönyörű módon megírt, mély szerelemről tanúskodó jelenet után cafatokká szaggatták a világunkat, képtelen lettem volna egy percet is várni a következő részre.

Mercenaries I-II:
„Love can be like a commanding officer… it’s unfair, random, cruel, but it gets you through the war, somehow, gets you where you have to be.”
Azt hittem, hogy a Solders megrágott és kiköpött… Hát tévedtem. Az semmi volt ahhoz képest, ahogyan itt éreztem magam! A nyugodt alvásnak lőttek, a szemrángás állandósulni látszott, a szívem millió darabra törten hevert, sokszor a könnyek fojtogattak, és közben olyan irtózatosan dühös és sértett voltam, hogy időnként minden bizonnyal gőz száll a füleimből.
A könyv nagy részében ennek oka maga Dan volt. Dan, akit szerettem volna az oroszlánok elé vetni, majd biztos, ami biztos még a sakálok elé is. Vagy legalább valamiféle libidó gyilkos löveggel lenyugtatózni. Szinte mindvégig szerettem volna jó szorosan Vadimhoz bújni, és megnyugtatni, jobb lesz ez… idővel... csak addig kell kitartani valahogy neki is, nekem is.
S dacára annak, ahogyan néha éreztem magam, azt mondom, hihetetlen egy könyv ez, mert miközben a kegyetlen, méghozzá igazi szadista őrült féle módon kegyetlen, szerzők újabb és újabb bombát robbantottak az oly fájdalmasan és nehezen született szerelem képébe, megint csak megtették a lehetetlennek tűnőt. Csodát álmodtak a lapokra.
„“How many words does it take him to say ‘I love you’?”
“None.” Dan murmured, smiling. “We’re long beyond that.””
Sötét és kifacsart, nem egyszer érthetetlen, de bámulatosan kitartó és hihetetlen mély szerelem alakulását mutatták meg ebben a viharos utazásban.

Veterans:
„…it had all been a motherfucking nightmare and the solution was so simple, right there and under their noses. It had just been hidden: love. Fair and square. Just love.”
El sem hiszem, hogy átvészeltem mindent, és eljutottam idáig!
25 borzalmas és bámulatos év megkoronázása egy nagyszerű befejezéssel. Az afgán hegyekből Irak sivatagán, a háború dúlta balkánon át egészen Új-Zélandig, annyi erőszak, szenvedés, kínzás, küzdelem, lelki és testi sérülés után végre elérkezett a ’míg a halál el nem választ’ boldog, békés nyugalma.
Vadim és Dan, két sokat megélt idősödő harcos… örökre velem maradtok.

Legszívesebben mindent, de mindent leírnék: a mogyorós energia szeleteket, az új bakancsot, az öleléseket, a csókokat, a fürdőzést, az imagyöngyöt, a vallomásokat, az oroszlán és tigris meséjét, a golyót, a veszélyes akciókat, a gyerekeket, a terápiát… minden egyes szívfacsaró érzelmet, és valamennyi mosolyt fakasztó pillanatot… azt a feledhetetlen 19. és 56. fejezetet… mindent. De nehéz szavakat találni. Annyi mindent adott ez a majd 3000 oldal!
Néha kicsit meghaltam. Néha már túl sok volt a szex. Néha könyörtelenül hosszúnak tűnt minden pillanat, amit a főszereplők külön töltöttek, és emlékeztetnem kellett magamat újra és újra, csak egy regény, és a vége jó lesz!
De mindent megért! Mert leckét adott emberségből, önfeláldozásból, elfogadásból, megértésből. Gazdagabbá tette a lelkemet, hogy olvashattam.
„The past would always be part of the present, but at least that was true for both sides: the good and the bad.”

A Special Forces ingyenesen elérhető Aleksandr Voinov, az egyik szerző honlapján.

Figyelmeztetés:
  • A regény nyíltan ábrázol erőszakot és szexualitást egyaránt.
  • Érzelmi hullámvasút a javából, és nem a szokásos módon. Hanem az agyad elszáll módon.
  • Akkor érdemes belekezdeni, ha olvasásra szánható időből bőségesen áll rendelkezésre.
  • Ajánlott egy támogató barát vagy csoport bevonása, mert szükség lesz rá.
    Szinna, Morgiana! Köszönöm, hogy Ti mindvégig ott voltatok nekem!
Olvasás közben újra és újra ez a szám szólt a fejemben:

2013. március 16., szombat

Qhuay infók, morzsák, spoilerek

Ha elkap a rajongás gépszíja, én bizony nem átallok kitartóan keresgélni, hogy megtudjak néhány plusz információt kedvenceim sorsának alakulásáról. Persze tudatában vagyok annak, hogy ezzel nem mindenki van így. Tudom, vannak, aki teljes meglepetésként szeretik megélni a sorozatok következő részeit. Nos, ez a bejegyzés nagyon nem nekik szól! Csakis és kizárólag azoknak, akik hozzám hasonlóan be vannak sózva, úgy várják már a 26-át, és kiéhezve vetik rá magukat a legapróbb részletekre is.
Tehát, utolsó figyelmeztetés:  
Mindenki csak saját felelősségre olvasson tovább, és aztán viselje következményét!
Én szóltam…

Mára eljutottunk odáig, hogy léteznek hivatalos spoilerek.
A megjelenés előtt hónapokkal korábban megismerhetjük a fülszöveget, és láthatjuk a borítót. Sőt, sok szerző tart dedikálásokkal egybekötött beszélgetéseket, amelyeken ködösített féligazságokkal ugyan, de hajlandóak válaszolni a rajongóknak a kiadásra várakozó műveikről. S hála a lelkes résztvevőknek ezekről általában a kimaradtak is értesülhetnek. Ezen kívül bevett szokás lett az író blogján, fórumán, facebookján, twitterén… akárhol megosztani apró, idegborzoló idézeteket, avagy a kész könyv különböző részeinek fotóját közreadni.
Ward a ’mondok is meg nem is’ igazi bajnoka, de ez egy rajongót sem tart vissza attól, hogy izgatottan várja, mi derül ki az általában Cincinattiben megrendezett író olvasó találkozón. A Lover at Last kapcsán elhangzottak összefoglalói:
  • 2012. március 31 után, a Lover Reborn (Újjászületett szerető) megjelenését követően kiderültek itt.
  • 2012. április 16-án, az RT Conference-en elejtett apróságok itt.
  • 2012. szeptember 29-én, a Rapture dedikálás alkalmával elhangzottak pedig itt.
A facebookon megosztott idézetek összegyűjtve megtalálhatóak a moly.hu ide vágó oldalán, természetesen angolul. Lukács Andrea, a sorozat fordítójának blogján mindahány olvasható magyarul ebben a blogbejegyzésben. Köszönet neki érte!
Nem meglepő módon van kedvencem ezekből a szösszenetekből, mégpedig:
„- Engedd, hogy megcsókoljalak! - nyögte Qhuinn, és odahajolt hozzá. - Tudom, hogy nem érdemlem meg, de kérlek... ezt megteheted értem. Hadd érezzelek...
Az ajka egy pillanatra óvatosan hozzáért az övéhez. Aztán visszatért, hogy még többet kapjon. És ottmaradt.
- Könyörögni fogok. - Qhuinn ismét megsimogatta kínzóan édes szájával. - Ha az kell, megteszem. Nem érdekel semmi, könyörögni fogok...”
A közösségi háló számtalan kommentje, és az itt-ott köztük feltünedező válaszok közül két csöppnyi információt lehetett eddig kimazsolázni:
  1. Nincs tervben graphic novel készítés a FTT sorozatból.
  2. Készül viszont a playlist, ami máris több mint 80 zeneszámot tartalmaz.
És az ígéret szerint hétfőtől érkeznek a Warden videók, amelyekből talán még kiderül pár apróság.

A számtalan kiadói / szerzői információ hintés mellett természetesen kiirthatatlanok a nem hivatalos spoilerek is. S ezeknek ráadásul van valami plusz titokzatossága is, talán azért, mert ezek kevésbé nyíltan terjednek csupán. Néha egészen kalandos a megszerzésük, néha elég megfelelő helyen lenni, vagy megfelelő embereket ismerni.
Az első nem szándékos ízelítőről nem sokkal március beköszöntét követően értesültem. Több üzenetet is kaptam, hogy figyelj, az angol amazonon belelapozó funkciót töltötték fel a hardcover kiadás linkjéhez. Kora reggel lévén csak gyorsan ellenőriztem, működik-e, és már kezemet dörzsölgetve készültem, hogy munkaidő leteltével sorról sorra kielemzem majd. Na persze, ahogy azt én elgondoltam… Pár óra múlva érkezett a hír, már el is távolították.
Viszont új fejleményről is befutott az infó! Mégpedig, hogy az itunes könyv szekciójában sample-ként az előszó és 4 fejezet, azaz 58 oldal olvasható. Akinek ipohne-ja van, azt letámadtam, akiről sejtettem, hogy hozzá tud férni, azt riadóztattam. Másnap reggelig négy különböző helyről futott be a szöveg különböző formátumokban. 
Mondtam már mennyire imádom az internetet és a rajongói közösségeket? Mert nagyon! :)

Ward minden könyvet a főszereplőknek ajánl, és valahogy pár szóban képes minden egyes alkalommal meghatni picit. Most sincs ez másként.
Az előszó abba az időbe tekint vissza, mielőtt megismertük volna Qhuinnt. Színre lépése óta világos volt, hogy kétszín szeme miatt a családja éppen csak megtűrte, de itt, így összefoglalva, részletezve, milyen is volt a srác élete… hát eddig sem kedveltem a fene előkelő elit famíliát, de most aztán teljes gyűlölet lángolt fel bennem.
A nyitó fejezetekben Qhuinn Hummerjét elkötik, amin kissé bepöccen, s nem mindennapi üldözés kerekedik az ügyből, ami nem ér mindenki számára jó véget. (A 11-ei idézet innen származik.) Valamint pár oldalnyit máris szerepet kaptak az utóbbi időben erősen háttérbe szorult alantosok, akik úgy látszik, ismét erőre fognak kapni egy új vezető irányítása alatt.
Az a pár oldal úgy kellett, mint szárazság idején az áztató eső, komolyan mondom. Nehezemre esett az idióta vigyort letörölni az arcomról miközben olvastam, pláne ilyen részeknél:
„“I think that's Justin Bieber."
Standing in front of a lineup of Lay's potato chips, Qhuinn looked overhead to the speaker inset into the ceiling tiles. "Yup. I'm right, and I hate that I know that."
Next to him. John Matthew signed. How do you know?
"The little shit is everywhere." To prove the point, he motioned to a greeting card display featuring Short, Cocky, and Fifteen-Minutes-Are-Up. “I swear, that kid is proof the Antichrist is coming.”
Maybe it's already here.
"Would explain Miley Gyrus."
Good point.
„"I think they're dead."
"Really. What gave that away. The fact they aren't moving or that this guy over here has no facial features left?"”
Aztán ehét elején felröppent a hír, hogy néhány szerencsés flótás már kézhez kapta a UK változatot pl Németországban, így csak idő kérdése volt, ki mit kotyog el.
Az egyik hölgy privát üzenetben hajlandó volt néhány információt körbeküldeni.


Illetve egyetlen pincur idézet került fel a tumblr-re. De nem akármilyen ám! A pár sor onnan származik, ahol Blay és Qhuinn először adják át magukat a szenvedélynek.

Most már csak valahogy ki kel bírni a hátra lévő 10 napot…

 
back to top