2013. december 28., szombat

Vendégblog - Szinna olvasmányai (48) - J. A. Redmerski: Killing Sarai

J. A. Redmerski neve valószínűleg nem ismeretlen előttetek, hiszen az A soha határa az idei év egyik népszerű olvasmánya volt. Az írónő ezen könyve azonban teljesen más kategória, két, a normálistól nagyon távol lévő ember találkozásáról szól.

Fülszöveg: Sarai csak 14 éves, amikor bekerül egy mexikói drog-vezér táborába. Az ott töltött kilenc év alatt ugyan elfelejti, hogy milyen a normális élet, de nem mond le a reményről, hogy egyszer majd sikerül megszöknie.
Victor hideg fejű bérgyilkos, aki Sarai-hoz hasonlóan csak az erőszakot és a halált ismeri kicsi kora óta. Amikor Victor a táborba érkezik egy megbízás részleteinek tisztázása és a fizetség miatt, Sarai lehetőséget lát a szökésre. Ám a dolgok nem a terv szerint alakulnak, és az egyik veszélyes férfi fogságából a másikéba kerül. Victor végül minden józan megfontolás ellenére úgy dönt, hogy segít Sarai-nak, bár a lányt mindenki holtan szeretné látni.
A bizalom lassú növekedésével fokozatosan csökkennek a köztük lévő különbségek, azonban a lány megvédéséhez talán még Viktor brutális tapasztalatai és képességei elegendőek, és lehet, hogy éppen az az erő, amellyel Sarai tudattalanul hatalmában tartja a férfit, okozza bukásukat.

Nyugodtan állíthatom, hogy számomra az év legjobb olvasmányai közé tartozik ez a regény. A történet izgalmas, folyamatosan feszültséggel teli, szinte filmszerű jelenetekkel, amit még tovább fokoz a szereplők kiszámíthatatlansága, akik valódi, háromdimenziós karakterek. Victor – a hidegségébe, és szabályaiba burkolva, ami a lány hatására repedezni kezd – és Sarai – aki nem akar másokat bántani, de ha fenyegetve érzi magát cselekszik és ettől még nyugodtan alszik éjszaka – roppant különleges páros. A váltakozó nézőpont miatt láthatjuk, hogy milyen bonyolult, sokszínű személyiségekről van szó, akik éppen a körülményeik miatt az elfogadható és elfogathatatlan közötti határvonalat teljességgel máshol látják, mint az átlag emberek. Az életről és halálról szóló döntések csak pillanatokon, néha egy mondaton múlnak, nem megjátszottak, és azon a kifacsart, moralitáson túli módon érthetőek.
„Sarai sokkal veszélyesebb nálam. Én szabályokból állok, ő maga a düh. Én mindig tudatában vagyok a döntéseimnek. Sarai-t a választásai uralják. Lapulva várják, hogy a hangulatváltozásaitól függően helyette dönthessenek, nem adva semmiféle tudatos választásra lehetőséget.
Tudom mit kell tennem.
Az egyik kezembe fogom a feje hátulját, a másikkal az ágyon mellettem heverő fegyveremet. Érzem ahogy a könnyei a vállam áztatják. A zokogástól rázkódik a teste, ami átterjed az izmaimra. Minden alkalommal amikor a teste megfeszül, nőiségének központja a farkamhoz nyomódik, de a morális vágy ellenére, ami elhúzódásra ösztönöz, hagyom.
– Sarai, – suttogom a fülébe – sajnálom.
Lassan emelem fel a fegyvert mögötte.”
Mind a párbeszédek, mind a belső monológok értelmesek, újabb és újabb rétegeket mutatnak meg a szereplők lelkivilágából. Az írás stílusa fantasztikus, tökéletesen magával ragadó. A veszély, a bizalom, az árulás, az élet, a szenvedély, a szexualitás és a halál mesteri szövedékké fonódnak ebben a könyvben. Az biztos, hogy ez nem a szokásos szerelmi történet!
„Nem hiszem, hogy ez a dolog közöttünk szerelem vagy vágy. Ez valami más, valami erőteljes és eltéveszthetetlen, amit egyikünk sem tud figyelmen kívül hagyni. De ennek a valaminek nincs arca. Sem neve.”
Mindenkinek őszintén ajánlom, aki hozzám hasonlóan mindig valami mást, újat keres olvasmányaiban.


A sorozat kötetei:

1. Killing Sarai
2. Reviving Izabel
3. The Swan & The Jackal

2 megjegyzés:

  1. ó, ezt el kell olvasnom!!!!

    VálaszTörlés
  2. Egy ideje már felfigyeltem erre a könyvre, de ezzel a bejegyzéssel jött meg igazán hozzá a kedvem. Köszönöm!

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top