2013. október 24., csütörtök

Vendégblog - Szinna olvasmányai (47) - Kassandra Kush: The Things We Can't Change, Part One

Történt már veled olyan, hogy olvasás után azt gondoltad a könyvről: jó-jó, de azért nem valami különleges. Aztán csak nem ment ki a fejedből, többször rákerestél megjelent-e a második része és amikor végre kézhez kaptad egyszerűen mindent félreraktál, hiába várt két 4,5-nél több goodreads csillagos könyv is rád?
Én pont így vagyok ezzel a regénnyel. Messze nem tökéletes, hiszen az első rész befejezetlensége hatalmas hiányérzetet hagyott maga után. De a történet folytatása piszkálta a csőrömet, és alig vártam, hogy a kezembe kapjam a második, aztán a harmadik részt is, amit gyakorlatilag órák alatt elolvastam. S most a negyediket várom ugyan ilyen hévvel.
„I know from experience that there are many ways to die, even if your heart is still beating."
Ezekiel Quain korán megtanulta, hogy nem számíthat senkire. Édesanyja köddé válva csak tartozást hagy maga után. Apjával való kapcsolata sem éppen felhőtlen. Az egyetlen ember, aki számít még neki, az a húga. Miatta próbálja kerülni a bajt, miatta dolgozik a tanulás mellett, és tesz meg mindent, hogy a hatalmas tehetséggel megáldott kislány balettleckéket vehessen.
Evangeline Parkernek megvan mindene. Látszólag. Gazdag családból származik, gyönyörű, okos lány, és az iskola legnépszerűbb srácával jár. Amit azonban senki sem lát, hogy csapdában vergődik. Egy rossz, bántalmazó kapcsolat fogságában, amiből nem tud szabadulni.
Egyedül Zeke veszi észre azt, hogy nincs minden rendben, és próbálja rávenni a lányt, hogy tegyen valamit. Mígnem végül a dolgok eldurvulnak.
Ez azonban csak az alaptörténet. A további részek, a küzdelem, a gyógyulás és a szerelem mind egy-egy könyv témája.
„I would never have guessed (...) that I would end up like this.
Scared. Empty. Alone. Helpless. Violeted.
Trapped."
Nem értettem Evie-t, éppen úgy, mint ahogy senki sem értheti aki nem volt még ilyen szituációban, hogy a bántalmazottak miért nem állnak ki magukért, miért nem védekeznek foggal körömmel, miért nem kérnek segítséget, még akkor sem, ha lenne kitől. Nem érthetjük meg azt a pusztítást, amit a bántalmazó mentálisan visz véghez áldozatában. A regény olvasása közben folyton felbosszantott a lány ostoba magyarázata, a „te ezt nem érted”. De aztán rájöttem, ezt kívülről nem is lehet érteni. A történet szerencsére nem visz olyan igazán durva, kényelmetlen helyzetbe, ami miatt abba akartam volna hagyni, ugyan akkor nem hagy kétséget sem a dolgok állását illetően.
A szereplők elképesztően jól megformált, háromdimenziós figurák. Már az első oldaltól együtt lélegzünk velük, tele vannak érzéssekkel, élettel, fénnyel és sötét gondolatokkal. Úgy a bőröm alá másztak, hogy csak a történet befejezése után vettem észre, hogy még mindig ezen jár az agyam. A könyv két szemszögű, amit nagyon szeretek. Zeke az abszolút favorit, Evie-vel kapcsolatban jóval zavarosabbak az érzéseim, a fenti értetlenkedés miatt.
Ami igazán kiverte nálam a biztosítékot az a könyv vége. Valamilyen megoldásra számítottam. Valakinek kiderülnek a bűnei, másnak bebizonyosodik az ártatlansága, vagy valamilyen tiszta helyzet teremtődik, még ha cliffhanger is a vége. Nos, nem így lett. A regény valahogy megoldatlanul félbe szakadt. Nem is értettem, mert ez olyan koncepcionális hibának tűnt, mintha csak félig másztuk volna meg a hegyet. Amikor a második kötetet a kezembe vettem, jöttem rá, hogy az szimplán a 24-ik fejezettel folytatódik. Ez a rossz szeletelés a könyv nagy hibája, ezért erősen javaslom mindenkinek, mielőtt belevág, legyen legalább az első két rész a kézében.
Meleg szeretettel ajánlom elolvasásra, mert megvan benne az a varázs, amit nem tudok megfogni, sem megmagyarázni, ám amivel észrevétlenül, suttyomban belopta magát azok közé a könyvek közé, amit nem felejtek el sokáig.

A sorozatról:
Egy, a történethez illő zene:
  • The Prologue
  • The Struggle
  • The Healing
  • The Love Story
The Things We Can't Change Part One: The Prologue (The Things We Can't Change, #1)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top