2013. július 4., csütörtök

Vendégblog - Egy betűfüggő feljegyzései (6) - Jennifer Estep: Venom

Miféle bérgyilkos dolgozik ingyen?
Nem könnyű kőkemény bérgyilkosnak lenni, amikor egy óriás épp a szart is kiveri belőled. Szerencsére soha nem engedtem, hogy a büszkeség a munkám útjába álljon. A jelenlegi küldetésem személyes: megsemmisíteni Mab Monroe-t, a tűz elementált, aki kivégezte a családomat. Ami azt jelenti, hogy óvnom kell a kilétemet, még ha el is kell rejtenem a kő és jég mágiámat amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.
A nyilvánosságnak én Gin Blanco vagyok, Ashland legjobb barbecue éttermének tulajdonosa. A barátaimnak én vagyok a Pók, a visszavonult bérgyilkos. De még mindig teszek szívességeket az embereknek. Mint például megszabadítom egy vámpír barátomat a túlméretezett zaklatójától – Mab jobbkezétől, aki korábban kis híján halálra vert a hatalmas ökleivel.
Legalább az ellenállhatatlan Owen Grayson mellettem áll. A pasi túl sokat tud rólam, de adok neki egy esélyt. Aztán ott van Detective Bria Coolidge, Ashland egyik legjobbja. Nem sokkal ezelőtt még azt hittem, hogy a kishúgom halott. Valószínűleg ő is ezt hiszi rólam. Fogalma sincs róla, hogy hidegvérű gyilkos vagyok… aki az ő életét készül megmenteni.
Gin eddig több-kevesebb sikerrel próbálta távol tartani magát az Ashlandot uraló Mab Monroe-tól és bandájától, de ez minden kötettel egyre nehezebbnek bizonyult. Bármerre is forduljon, mindenhol a tűz elementálba ütközik. Ez a kötet is azzal kezdődik, hogy pusztán azért, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy Gin egy senki és semmi köze a korábban elkövetett gyilkosságokhoz, Mab Monroe két főcsicskása kis híján halálra veri Gint. A csaj valami hihetetlen, hiszen bőven képes lenne arra, hogy megvédje magát, ha másképp nem, a mágiája segítségével, de ő inkább hagyja magát. Elképesztő és rémisztő a hideg elszántsága és gondolkodásmódja, hiszen tudja, hogy ha mégsem sikerülne mindenkit megölnie és kiderülne a valódi személye, akkor sokkal nehezebb dolga lenne a későbbiekben. Ezért inkább hagyja magát félholtra verni, hogy később váratlanul támadhasson rájuk. És mint nem sokkal később kiderül, ez egy életmentő döntés volt, bármilyen fájdalmas is.
„A szemetek soha nem jutottak volna a közelembe, ha nem lennék influenzás. Köhögő, tüszkölő, prüszkölő, fájó. Ez vagyok én. Gin Blanco. Étterem tulajdonos. Kő és jég elementál. Ex-bérgyilkos. Igazi badass. Akit kifektet egy bacilus.”
Hamar szembesülnie kell azonban azzal, hogy a legutóbbi megbízásának milyen kellemetlen következményei lettek. Ahhoz, hogy Tobias Dawsont el tegye láb alól, Gin a helyi kupleráj tulajdonosának, Roslynnak a segítségét kérte. Emiatt az ügy miatt Roslynra felfigyelt Mab és a fő verőembere, Eliott Slater. Slater a beteges hajlamait most éppen Roslynon akarja kiélni és egyfolytában zaklatja a nőt, aki Gin segítségét kéri. Azonban ez a feladat, akármilyen közösségi jó cselekedetnek tűnik is, nem egyszerű. Eliott Slater Mab Monroe kettes számú fő embere, az ő kivonása az egyenletből egyet jelent egy hadüzenettel. És ezzel a kötettel a háború elkezdődik…
Woohoo! Imádom! Ez a sorozat engem teljesen beszippantott! Alig várom, hogy rátehessem a mancsom a következő részre. Az első kötet számomra nem volt annyira meggyőző, de lehet, hogy csak rossz pillanatomban olvastam. Viszont azóta odavagyok Ginért és a kis társaságáért!
Imádom, hogy bár a nagy kirakós darabjai sejthetők, mégis képes mindig alaposan meglepni. Különösen az akció jeleneteknél, mikor megjelennek a váratlan tényezők és muszáj azonnal tovább olvasni, mert te jó ég, most mi lesz?! :D Ugyanakkor nagyon szeretem, hogy nem csiszolja le a jelenetek sarkait, nem túl gömbölyű és gyengéd az egész, hanem igenis nyers, véres és fájdalmas.
Nagyon szeretem a karaktereket. Gin igazi badass hősnő, nincs szüksége rá, hogy megmentsék, megmenti ő saját magát. Nem egy szuperhős, hanem egy húsvér ember, akinek szerintem az egyetlen emberfeletti tulajdonsága – persze némi elementális mágián kívül – a kitartása. Amikor már régen vinnyogva kellene a földön fetrengenie, még akkor is összeszorítja a fogát és kibelezi az utolsó gonosztevőt is. Tiszta John McClane. Csak a véres trikó hiányzik. Vagyis az is megvan, csak Gin feketében nyomja :D Viszont csak végső esetben támaszkodik a mágiára. Gin olyan hidegen racionális, hogy az néha már fáj, de… végül is általában igaza van. Ugyanakkor elszántan védelmezi azokat, akiket szeret és akik megérdemlik és pont ezek a vonások teszik emberivé, ezek óvják meg attól, hogy csak egy hideg gyilkológépet lássunk. A nyugalmazott bérgyilkosból szép lassan Ashland jótevője válik. A helyi Robin Hood, csakhogy ő nem lop a szegényeknek, hanem gyilkol értük.
„Azon gondolkodom, hogy pontosan mikor is lettem a Pókból a nagy ashlandi környék Robin kibaszott Hoodja. Három hónapja még embereket öltem pénzért. Nagyon sok pénzért. Tengernyi pénzért. Most pedig ha mesélsz nekem egy könnyes történetet, megoldom minden problémádat ingyen. Ahelyett, hogy lopnék a gazdagoktól, inkább ledöföm őket a szegényekért.”
Imádom, ahogy fejlődik Gin karaktere. A mentora haláláig sokat nem mélázott az életén, eléldegélt a zsíros megrendelésekkel és alkalmi szexpartnerekkel tarkított mindennapjaiban. Fletcher halála azonban egyre több mindenre nyitja fel a szemét, sok új dolgot tud meg az öregről, ami mindent más perspektívába helyez a szeme előtt. Ugyanakkor megjelenik az igény egy társra az oldalán, ám sajnálatos módon a korábban megismert Detective Donovan Caine nem volt elég a feladathoz. A detektív makulátlan lelkiismerete nem bírt megbirkózni a gondolattal, hogy egy gyilkosra vágyik, ezért inkább elfutott. Ez az eset azonban egy kissé megtépázta Gin saját magába és másokba vetett bizalmát is. Nem csoda hát, ha félve közeledik mind az elszántan udvarló Owen Graysonhoz, mind a váratlanul felbukkanó hugicájához. Egyfolytában azt az elutasítást, a megvetést várja tőlük, amit Donovantől kapott, de szerencsére ezek az emberek csak nyomokban hasonlítanak a nyomozóra.
Nagyon szeretem az összes karaktert különösen Owen Graysont. Sok érdekes dolog kiderül ebben a részben Owenről, pedig sajnálatos módon sok szerepet nem kapott ebben a kötetben. Viszont nagyon örömteli számomra, hogy Ginnel adnak maguknak egy esélyt, nem hiába szurkolok a pasinak az első kézfogásuk óta ;) A gonosz karaktereken viszont még lehetne dolgozni, tudnám őket még jobban is utálni.
Egyetlen dolog van, ami egy picit piszkálja a csőröm, egy parányit túlságosan narratív nekem és nagyon sokat ismétel. Azt hittem, hogy csak nekem volt ilyen érzésem, hogy jó-jó, ezt már mondtad, haladjunk, de azóta olvastam egy-két értékelést és másnak is feltűnt. Nem tudom miért csinálja ezt az írónő, mert enélkül számomra maximálisan tökéletes lenne a sorozat. De amikor nyolcvanhetedjére olvasom, hogy milyen medált visel Mab Monroe, és mennyi kávét iszik Finn és milyen színű éppen Owen szeme, az egy kicsit zavar. De csak egy egészen kicsit, ennek ellenére is elszánt rajongója lettem ennek a sorozatnak.

Hogyan találtam rá: ha valami érdekeset látok, azt mindig félre teszem magamnak későbbi vizsgálat céljából, márpedig ez az elementál téma igen eredetinek és érdekesnek látszott. Szerencsére nem kellett csalódnom benne, csak azt remélem, hogy a többi rész is ennyire jó lesz.

Kinek ajánlom: Ha szereted a hideg, racionális, szarkasztikus hősnőket, és nem zavar a hentelés, akkor szeretni fogod ezt a sorozatot. Akik az érzelmesebb, lágyabb karaktereket szeretik, azoknak talán egy kicsit idegesítő lehet Gin személye. Szexjelenet csömörre tökéletes.

Sorozat: Elemental Assassin 3.
Műfaj: urban fantasy
Pocket Books , 2010. szeptember


goodreads  book depository

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top