2013. június 17., hétfő

Vendégblog - Szinna olvasmányai (45) - Rhys Ford: Dirty Kiss

Rhys Ford – Dirty Kiss

A Dirty Kiss egy bár neve, ahová jómódú keleti üzletemberek járnak, ha a családdal és a tisztességgel össze nem egyeztethető vágyaikat rejtve akarják tartani. A felső szintre vezető klubtagság jelentős összeg, de a diszkréció és a színvonalas szolgáltatás garantált. Amíg egy prominens koreai üzletember fia az emeleten nem lesz öngyilkos. A család képtelen elfogadni a hírt. Az édesapa felbérli a főhőst, hogy vizsgálódjon és kérdezősködjön, s így az édesanya megnyugodhasson. A nyomozás során azonban egyre több titokra derül fény, s az öngyilkosság ténye is hamar megkérdőjeleződik.

A könyv stílusa volt az, ami először elkapott. Nem is igaz, legelőször a cselekmény. Amikor úgy kezdődik valami, hogy lőnek a főhősre és igyekszik megúszni az első néhány oldalt legalább lőtt seb nélkül, akkor rögtön az események sűrűjébe csöppenünk. Igaz ugyan, hogy a lövöldöző egy nagymama korú rajtakapott hölgy, aki után a féltékeny férj megbízása alapján nyomoz főhősünk Cole, aki magánszimat.
A stílus finomságaira csak ez után figyeltem fel. Az apró villanásnyi részletekre, amelyek cseppet sem szájbarágósak, mégis teljesen plasztikussá teszik a történetet. Nem pusztán egy hely, vagy személy bemutatását kapjuk, hanem a főhős érzelmein keresztül átszűrődő gondolat-villanásokat. Pl. egy rövid leírást a házról, amiben az irodája és a lakása is van, átfűtve azzal, hogy mennyire büszke az épületre, amit kétévnyi megfeszített munkával, és némi vérhullatással maga restaurált.
A következő pozitívum a főhős személyisége, ami szintén vonzó, mert hűséges, törődő, koránt sem tökéletes, de pont ettől olyan igazi. Három éve vesztette el a szerelmét Ricket, egy lövöldözés során, ami vele is majdnem végzett. Az, hogy a rendőrségi nyomozó társa és egyik legjobb barátja volt, aki rájuk lőtt, majd magával is végzett, épp olyan fájdalmas, mint Rick elvesztése, valamint a tény, hogy fogalma sincs a miértről. A felépülése után kilépett a rendőrségtől, magánnyomozó lett, de Rick halálán nem tudta túltenni magát.
„He looked up at me, measuring me with a long stare. A keen intelligence gleamed in his golden-brown eyes, but something wilder lurked there as well."
Eztán találkozott Jea-Min-nel, a fiatal koreai sráccal, aki elemi erővel vonzza magához. Azonban az övé egy teljesen más kultúra, más szokásokkal, más gondolkodásmóddal, ahol a család az első, s ha nem felelsz meg az ő elvárásaiknak, (pl. nyíltan homoszexuális valaki), számukra halottá válsz. Így Jea-Min nem is mer elköteleződni. Finom, néha kicsit szégyenlős, máskor acélos karaktere engem levett a lábamról.
Ami zavarba ejtő volt számomra az a könyv vége. Mert látszólag kiderült, hogy ki a gyilkos, de a miként nem igazán. Vagy csak az én Agatha Christie krimijein edződött elmémnek hiányzott egy végső összefoglaló? Ettől függetlenül egy nagyon érdekes, jó stílusú könyv, jó néhány kiemelkedő egyéniségű szereplővel.

Sorozat: Cole McGinnis 1.
Műfaj: M/M
Dreamspinner Press, 2011. július

goodreads book depository

3 megjegyzés:

  1. Látom egyre több az M/M regény, és engem egyre inkább esz a fene, hogy annyira nem jó az angolom, hogy belenézhessek.
    Egyre hihetetlenebb ugyanis számomra, hogy egy homoszexuális férfi (kis túlzással) Rambóként viselkedik. Márpedig nekem az értékelés ezt sugallja. Az én homoszexuális ismerőseim mind egy kicsit feminim jelleggel bírnak, és ezt a viselkedést egyáltalán nem tudom ráhúzni akár egy magánnyomozóra sem.

    Nagyon kíváncsi lennék mi a véleményetek erről az ellentmondásról. Ti nem tapasztaltátátok a valóság és a regények közti különbséget? Vagy csak azért van, mert én még nem olvastam ilyen könyvet, csak fülszövegeket?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szinna nagyon rákapott a műfajra :)

      Én eddig szerencsémre olyanokat olvastam, ahol annyira sodort a történet, hogy fel sem merült bennem megkérdőjelezni ilyesmit.

      Törlés
    2. Bocsánat, próbáltam válaszolni, de valahogy a rendszer jó darabig nem fogadott be, ki tudja miért.
      Én nem gondolom, hogy a kinézet vagy viselkedés és a szexuális beállítottság között szignifikáns kapcsolat lenne.
      Egyébként tényleg nagyon megszerettem a műfajt, mert nagyon jó könyvek akadtak a kezembe. Abigail Roux, Aleksandr Voinov, Lisa Henry - hogy csak néhányat említsek - remek művekkel járultak hozzá a műfaj népszerűsítéséhez. Az, hogy a hősök érzelmei átjönnek-e a könyvből, csak az író tehetségén múlik. Ha ez jól megfogott, és a történet pörgős, onnantól gyakorlatilag mindegy, hogy kik alkotják a románc résztvevőit, férfiak, nők, vámpírok, idegen lények, vagy ezek bármilyen kombinációja, igazából nem számít.

      Annak, hogy milyen jó vagy rossz az angolod semmi köze ahhoz, hogy eldöntsd akarsz-e angolul olvasni. Ha van már bármilyen angolod, akkor csak a kíváncsiságodnak kell elég nagynak lennie ahhoz, hogy elkezd. Én is így kezdtem. D

      Törlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top