2013. június 24., hétfő

Vendégblog - Egy betűfüggő feljegyzései (5) - Karen Marie Moning: The Dark Highlander

Karen Marie Moning – The Dark Highlander

Utazás az ősi mágia világába, lélegzetelállító érzékiség, borzongató időutazás…. utazás a Dark Highlander világába. Ez a kontinenseken és évszázadokon átívelő regény éppen annyira lebilincselő, mint amennyire érzéki – egy felvillanyozó kaland, amitől eláll a lélegzeted…
Dageus MacKeltar vagyok, egy ember egyetlen jó és tizenhárom rossz lélekkel, akik hajszolnak, hogy kielégítsem a legsötétebb vágyaimat…"
Dageus a Manhattan feletti tetőtéri lakásból bámulja a ragyogó várost, amely megszólítja a benne bújkáló sötétséget. A 16. századi skót csapdába esett a világok között, egy vesztett csatát vív a lelkét birtokló tizenhárom druidával, míg egy örökös szexuális hajszára ítéli saját magát. Amikor a régiségek szerelmese, Chloe Zanders belekeveredik Dageus világába, a telhetetlen alfa hímet ellenálhatatlanul csábítónak találja. Chloét hamarosan beszippantja egy ősi prófécia, ami visszasodorja őt a középkori Skóciába. Az időtlen mágia és a sötét csábítások világában hamarosan szembe kell néznie egy életre szóló kihívással: leküzdeni tizenhárom gonosz szellemet egy ellenállhatatlan férfi szívéért…

Nagyon kíváncsi voltam erre a kötetre, miután Drustan könyvének a végén csak úgy mellékesen megtudjuk, hogy Dageus megszegte a Tuatha Dé-vel kötött egyezményt. Büntetésként 13 ősi gonosz druida lelkét zárták a testébe.
A könyv elején Manhattan-ben találkozunk Dageus-szal, akit egy idegen nő szemszögéből láthatunk és tőle megtudhatjuk, hogy Dageus bizony egy férfiállat, aki egyetlen együtt töltött éjszaka alatt megbélyegzi egy nő lelkét és a nők utána soha nem képesek mással összeállni, mert senki nem érhet Dageus MacKeltar nyomába. De tényleg:
„Dageus úgy járt, mint egy ember és úgy beszélt, mint egy ember, de az ágyban egy igazi állat volt.”
Ezek után megismerjük a műtárgy és régiség mániás Chloe Zanderst, akit jobban izgatnak a régiségek, mint a pasik, különösen, ha kelták. Mármint a régiségek. Chloe-nak egy ősi könyvet kell elvinnie Dageus lakásába, ám mivel a házigazda nincs otthon, a drága jó Chloe fogja magát és szépen felfedezi a lakást, csorgatja a nyálát a régiségekre, és a hazatérő Dageus a hálószobájában találja meg, négykézláb, félig az ágya alatt turkálva.
Dageus elszántan gyűjtögeti a különböző régi kelta könyveket, mert a megoldást keresi arra, hogy hogyan szabadulhatna meg a tizenhárom szellemtől. Miután Chloe az ágya alatt pont olyan kötetekre bukkant, amik nem annyira legálisan vannak nála, úgy dönt, hogy maga mellett tartja a lányt, amíg pár nappal később haza nem utazik Skóciába. Persze, időközben összemelegednek egy kicsit, és hamarosan már egészen más tervei lesznek a lánnyal…

Nagyon szomorú vagyok emiatt a kötet miatt, mert nekem órási csalódás volt. Vannak apróságok az egész sorozatban, amibe bele lehet kötni, de ha alapjában véve jó a könyv, akkor ezekre csak legyintek, vagy könnyed iróniával kezelem. Viszont a csalódás legnagyobb oka, hogy én egyáltalán nem erre számítottam Dageustól. Drustan kötetében könnyed, vicces karakternek tűnt, és miután kiderült a végén, hogy mi történt vele, én arra számítottam, hogy a tizenhárom gonosz szellemtől majd ő is gonosz lesz egy kicsit. Tudjátok, olyan gonosz, de szeretjük és vicces és dögös, és a végére úgyis megjavul stílusban. Dageus pedig pont ellentétesen kezeli a helyzetet, minden erejével azon van, hogy elnyomja a gonosz lelkeket. Nem mintha ez probléma lenne, persze, küzdjön velük, de szerintem sokkal érdekesebb lett volna, ha Moning kiengedi egy kicsit a gonoszt játszani. És tudom, hogy képes rá, mert a Fever sorozat csak úgy hemzseg a határeset-gonosz karakterektől. Ehhez képest amit kaptam, egy szenvedő Dageus, aki a belső erőlködéseinek kifelé csak két jelét mutatta: a sötétedő szemeket, meg a kiéhezett férfiállatot. Emiatt nekem az egész történet nem tűnt annyira izgalmasnak, sokat dobott volna rajta egy-két kiszámíthatatlan lépés. Nem mondom, hogy nem jó ez a rész, csak az én elvárásaimtól 180 fokban különbözik. Szerettem volna látni egy kis rossz Dageust, na. :D
Chloe-val sem voltam teljesen kibékülve, mert tuti, hogy nem százas a csaj. Értelmes ember így nem viselkedik, pedig ő elvileg az lett volna, sőt, szuperokos. Ehhez képest egy vadidegen ember lakását elkezdi feltúrni, majd miután ezért a lakástulaj megkötözi és fogva tartja, még képes leállni segíteni neki a könyvek fordításában. S ezek után még Skóciába is elutazik vele! Jó, nem mondom, én is mennék, de nem egy olyan fazonnal, aki szemmel láthatólag tolvaj, nőfaló és napokig az ágyához kötözve tartott fogva, meg egyébként is láthatóan nem teljesen komplett.
„[Chloe] Sugárzóan mosolygott a pajzsra és azt tetette, hogy Dageus áll előtte. Az egyszerű szeretlek szó sehogy sem tűnt elegendőnek. A szerelem sokkal hatalmasabb, mint a szavak. „Szeretlek, szeretlek, szeretlek. Jobban szeretlek, mint a csokoládét. Jobban szeretlek, mint amekkora az egész világ.” Tovább gondolkodott, keresve egy módot arra, hogy hogyan fejezhetné ki amit érez. „Jobban szeretlek, mint a műtrágyakat. Annyira szeretlek, hogy a lábujjaim már csak a gondolattól is begörbülnek.” Kisöpörte a haját az arcából és felöltötte a legőszintébb arckifejezését. „Szeretlek.”
„Megkaphatod azt az átkozott pajzsot, hogy ha annyira szereted,” morogta mögötte Dageus zavarodott hangon. Chloe érezte, ahogy a vér kifut az arcából.”
Ééééés az örök téma a Highlander hősnőknél: természetesen Chloe sem volt még sohasem pasival Dageus előtt. Nagyon szeretem ezt a sorozatot, de így az ötödik résznél (és már a hatodikat is olvastam, az sem lóg ki a sorból) kezd marhára idegesíteni, hogy minden női főszereplőnek muszáj szűznek lennie. Az ki van zárva, hogy 26+ évesen bármelyiknek is lett volna pasija, mert akkor egy jóízlésű MacKeltar már le sem állna velük. Nem azt mondom, hogy ne lehetne ilyen eset, és azt sem, hogy valami baj van ezzel alapvetően. Ami zavar az az, hogy mindegyik csaj szűz, és néha annyira béna, erőltetett indokokkal, hogy az valami elképesztő. Aztán persze el vannak ájulva, hogy ezek a skótok szexistenek, hja kérem, összehasonlítási alap nélkül ne használjunk már olyan nagy szavakat. Nekem valahogy ettől egy kicsit hiteltelen az egész óriási románc.
Összességében szerintem ez az eddigi leggyengébb kötet, Chloe esztelen dolgokat csinál, Dageus pedig negyedannyira sem érdekes karakter, mint amennyire lehetne. Ja és persze az időutazást most sem ússzuk meg :D 

Sorozat: Highlander 5.
Műfaj: történelmi romantikus
Dell, 2002. október


goodreads  book depository

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top