2013. június 12., szerda

Vendégblog - Egy betűfüggő feljegyzései (4) - Karen Marie Moning: Kiss of the Highlander

Karen Marie Moning – Kiss of the Highlander

Egy hatalmas bűbáj által elvarázsolva Drustan MacKeltar, a skót felföldi várúr közel 500 éve szendereg egy mély barlangban elrejtve, amíg egy kelletlen megmentő fel nem ébreszti. A csábító leányzó aki úgy öltözik és beszél, ahogyan egyetlen nő sem az ő idejében, a távoli jövőből származik, ahol az eltűnt világából csak az omladozó romok maradtak. Drustan tudja, hogy vissza kell térnie a saját évszázadába ha meg akarja menteni az embereit egy szörnyű végzettől. És szüksége van a varázslatos nőre az oldalán…
Gwen Cassidy azért jött Skóciába, hogy felrázza az egyhangú életét és, talán azért is, hogy találjon egy férfit. Honnan tudhatta volna, hogy az a zuhanás a felföldi szakadékba egyenesen egy földalatti barlangba viszi – hogy a legpusztítóbban csábító férfin landoljon, akit valaha látott? Vagy azt, hogy ha a férfi egyszer megcsókolta, soha többé nem ereszti?
Az időnél is erősebb szenvedéllyel kötve Drustanhoz, Gwen visszakerül a 16. századi Skóciába  ahol az alattomos ellenség terveket sző ellenük… és ahol a harcos, akinek megvan az ereje ahhoz, hogy megváltoztassa a történelmet még az idővel is szembeszáll a nőért, akit szeret…

A közel 500 éve szunyókáló Drustan MacKeltar igen kellemes élményre ébred, egy csinos leányzó hasal rajta - meglehetősen alul öltözötten. Bár Drustan lelkesen hozzálátna, amihez minden egészséges férfi hozzálátna, a lány hamar elmagyarázza, miként zuhant be a barlangba egy résen keresztül és landolt éppen őrajta. Az igazi sokk azonban csak azután vár rá, miután megtalálták a kiutat a barlangokból. Ekkor szembesül a 21. századdal és azzal, hogy az elmúlt időszakban valamikor a MacKeltar vérvonal bizony megszűnt létezni, és a kastélyuknak is csak a romjait találják. Mivel ennek a Tuatha Dé Danann-nal való szerződés miatt beláthatatlan következményei lehetnek, Drustan és Gwen kézen fogva neki látnak megváltoztatni a megváltoztathatatlant…
Egyelőre döntetlen a küzdelem, de ez a rész fej-fej mellett küzd a kedvenc kötet címéért Grimm történetével. (To Tame a Highland Warrior) Az elején azt éreztem, hogy nee, időutazás? Már megint? De úgy látszik ez a sorozat már csak ilyen, ez alól csak a feljebb említett második kötet a kivétel. De aztán mégsem zavart annyira, mert bár a téma ismétlődik, legalább kreatívan van megoldva.

Ami tetszett:
  • Drustan, mint Csipkejózsika, aki az igazak álmát alussza, míg egy szerelmetes leányzó fel nem ébreszti, hát ez epic :D
  • Amikor Drustan szembesül a 21. századdal, szinte láttam magam előtt Jean Reno-t a Jöttünk, láttunk, visszamennénkből, amint neki esik a fémszörnyetegeknek az úton :D
  • Amikor Drustan csábít és huncut – nagyon huncut a bitang!
  • Azt, hogy Moning lépten nyomon meglepett, valahogy soha nem arra számítottam, vagy nem úgy, ahogy történt.
  • Hogy nagyon kis humorosra sikerült ez a rész, mind a helyzetek, mind az odamondogatások miatt.
  • Silvan (Drustan és Dageus apja), hihetetlen arc az öreg
  • A jelenetet az árnyékszéknél... XD
Ami nem tetszett:
Hmm… ilyet erre nem tudok mondani, ez most nagyon elkapott.

Kedvenc idézeteim:
„Ahem,” szólt Drustan hosszú idő után. „Tudsz róla, hogy épp most házasodtunk össze?”„Micsoda?” kiáltotta Gwen.„Lennél szíves kiengedni a férjedet az árnyékszékből?”
„Gwen belépett az öltözőfülkébe. Drustan a tükörben méregette magát és háttal állt neki és, egek, Gwen sokkal jobban járt volna, ha soha nem pillantja meg a feszes, izmos fenekét abban a szoros koptatott farmerban. Hosszú fekete haja a válla körül hullámzott és végig omlott a hátán, ingerelve Gwent, hogy beletúrjon az ujjaival és végig futtassa őket a pompás izmokon.
„Fordulj meg,” mondta Gwen hirtelen kiszáradt szájjal.
Drustan összehúzott szemöldökkel megfordult. Gwen megbámulta a csupasz mellkasát és nagy erőfeszítéssel emlékeztette magát, hogy a farmert kellene megvizsgálnia. A tekintete végigsiklott a hullámzó hasizmokon és a keskeny csípőn és –
„Mit tömtél a nadrágodba, MacKeltar?” kérdezte.
„Semmit, amit nem az Úr adott,” válaszolta Drustan mereven.”
Összességében imádtam, esélyesen újraolvasós lesz, pont jól van összerakva az egész, pont elég humoros, pont elég izgalmas, imádni való :)

Kinek ajánlom: ezt most mindenkinek, baromi rossz érzés volt úgy olvasni, hogy nem volt senki, akinek elmondhatnám, mert úgy se érti senki, de! Emberek! OLVASSATOK HIGHLANDERT!

Sorozat: Highlander 4.
Műfaj: történelmi romantikus
Dell, 2001. szeptember


goodreads  book depository

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top