2013. március 5., kedd

Vendégblog - Egy betűfüggő feljegyzései (2) - Karen Marie Moning: To Tame a Highland Warrior

Karen Marie Moning – To Tame a Highland Warrior

Egy nő gyengéd érintése…
Természetfölötti erővel rendelkező harcosok klánjába született, de Gavrael McIllioch megtagadta nevét és felföldi kastélyát, hogy elkerülje ősei sötét végzetét. Hogy elrejtse valós személyét a rá vadászó könyörtelen rivális klán elől, Grimmnek nevezi magát. Ezzel óvja az embereket, akikkel törődik, és megfogadta, hogy soha nem ismeri el a szerelemét az elragadó Jillian St. Clair iránt. Mégis, még a távolból is vigyáz a lányra, és amikor az apja sürgős üzenetet küld – Gyere Jillianért – azonnal hozzá siet , és egyenesen egy a lány kezéért folyó verseny közepébe csöppen.
Egy harcos acélos szíve…
Miért futott el tőle annyi évvel ezelőtt? És miért tért most vissza, hogy nézze, ahogy az apja felajánlja őt a manipulatív játékában, akár valami díjat? Dühében Jillian megfogadta, hogy soha nem házasodik meg. De Grimm volt a férfi, akit szeretett, aki most arra bíztatja, hogy valaki mással házasodjon össze. Grimm próbál közönyt tettetni, miközben a lány csábítgatja, de nem képes megtagadni a vad szenvedélyt, ami arra készteti, hogy elrabolja őt az oltár elől. Ő az egyetlen nő, aki képes megszelídíteni a benne dühöngő bestiát – miközben halálos ellenségek tervezgetik mindkettejük pusztulását…

Grimmel már találkozhattunk a Highlanders sorozat előző kötetében, ahol Hawk barátjaként tűnt fel. Ebben a kötetben megismerhetjük az igazi Gavrael Roderick Icarus MacIllioch-ot, megismerhetjük a múltját és a sorsot, ami elől menekül. A prológusból megtudjuk, hogyan tört ki belőle az állat 15 évesen, merthogy – nagy titkot nem árulok el, kb. a második oldalon kiderül – Grimm egy berserker!
„A legendák úgy tartják, hogy a Berserkerek olyan sebesen képesek mozogni, hogy az emberi szem számára láthatatlanok addig a pillanatig, amíg nem támadnak. Természetfeletti érzékekkel rendelkeznek: egy farkas szaglásával, egy denevér hallásával, húsz férfi erejével, a sas éles látásával. A Berserkerek voltak valaha a legrettenthetetlenebb és legrettegettebb harcosok, akik Skóciát járták közel hétszáz évvel ezelőtt. Odin elit Viking serege voltak ők. A legenda úgy tartja, hogy olyan könnyedén fel tudják venni egy medve vagy egy farkas alakját, akár az emberét. És mind bírtak egy közös jeggyel – istentelen kék szemek, amik úgy ragyognak, akár az izzó szén.”
Erre mondom én azt, hogy wow! Mekkora szuper dolog már ez? Én is szeretnék magam mellé egy dögös, kék szemű skótot, aki szükség esetén átmegy berserkerbe és hipp-hopp lehenteli az ellent! Ahogy tette azt a 15 éves Gavrael is az ellenséges klánnal, aki éppen az ő népét irtogatta módszeresen. Azonban miután megtalálja az apját az anyja holteste fölött, kezében a gyilkos fegyverrel, az események hatására ijedtében a hegyekbe szökik, és remete életre szánja el magát, hogy elkerülje a családját sújtó sötét végzetet.
Ezek után újra Dalkeith várába kerülünk, kevéssel Hawk és Adrienne esküvője után Grimm megkapja az ominózus levélkét, amiben csupán ennyi áll: „Gyere Jillianért.” A jó skót fülét, farkát felvágva rohan a lányhoz, épp csak hogy belecsöppenjen a furmányos Gibraltar St. Clair által megszervezett versenybe, aminek a fődíja maga Jillian.
Pillanatnyilag ez a kedvenc részem a sorozatból, a berserker dologgal alapból nagyon megvett magának és imádtam minden szereplőt. Különösen Jillian szüleit, akik mindenféle ármányt kieszelnek, hogy végre férjhez adják a lányukat, de nem ám csak úgy az első jelentkezőhöz, ők azt szeretnék elérni, hogy szerelemből házasodjon.
„Ő az én kicsi lányom, Quinn. Szerelmet kívánok neki. Igazi szerelmet. Azt a fajtát, ami egy férfit megőrjít legbelül.”
Kezdetnek magára hagyják őt a kastélyban a három udvarlójával, majd megszerveznek egy kamu esküvőt, csak hogy az igazi elrabolhassa őt az oltár elől.
„Minden tekintet a bejáratra szegeződött.
Egy hatalmas szürke csődör ágaskodott fel az ajtóban, a lehelete gőzként gomolygott a fagyos levegőben. Minden tündérmesés románcban megjelent ez a kép, amit valaha is olvasott: a jóképű herceg beront a kastélyba egy pazar csődör hátán, vágytól fűtve és a becsülettől hajtva, hogy bevallja halhatatlan szerelmét minden rendű és rangú ember előtt. A szívét öröm feszítette.
Aztán a szemöldökét összehúzva vizsgálta meg a „hercegét”. Nos, majdnem úgy volt, ahogy a tündérmesékben. Kivéve, hogy ez a herceg csupán egy ázott és saras tartánt viselt és vér mázolta be az arcát, a kezeit és a harci hajfonatokat a halántékánál. Bár eltökéltség ragyogott a tekintetében, a halhatatlan szerelem elismerése nem tűnt az elsődleges prioritásának.
„Jillian!” mennydörögte.
Jillian térdei megrogytak. A hangja hevesen életre keltette kábulatából. A teremben minden visszahúzódott, számára csak Grimm volt jelen, az izzó kék szemek, a hatalmas alakja, ahogy betölti az ajtót. Fenséges volt, féktelen és könyörtelen. Az ő vad harcosa, készen arra, hogy megvívjon az egész világgal az ő szerelméért.
Grimm a tömegbe irányította Occamot, egyenesen az oltár felé haladva.
„Grimm,” suttogta Jillian.”
Grimmet is nagyon szerettem, és kivételesen a motivációját is tökéletesen megértettem, hogy hiába vágyik minden porcikája Jillian után, fél attól, hogy az anyja és apja története megismétlődik velük. Sokszor nagyon sajnáltam, különösen amikor újra eltűnik a hegyekben, mert ő tényleg úgy érzi, hogy a benne lakozó szörny miatt magányra van ítélve. Persze Jilliant szerencsére nem abból a fából faragták, aki hagyja, hogy a szeretett férfi kicsússzon a markaiból. Őt is nagyon szerettem, tetszett, ahogy visszavág az udvarlóknak, és elég bátor, hogy tegyen valamit a saját boldogságáért, néha még a büszkesége sem tartja vissza.
„Hát éppen ez az… ha tudnám, hogy csak néhány éjszakát kaphatok annak a férfinak a karjaiban vagy semmit, én azokat a varázslatos éjszakákat választanám, és arra használnám őket, hogy melegen tartsanak az életem hátralévő részében.”
Oh, és akiket még nagyon szerettem, azok a MacIlioch testvérek, Grimm apja és nagybátyja, végtelenül jópofák és aranyosak voltak :D
„Ki vagy te?” követelte attól a férfitől, aki utoljára beszélt.
A férfi gyászos arckifejezéssel fordult a kísérőjéhez. „Ki vagyok én, kérdi tőlem, Balder. Te el tudod ezt hinni? Ki vagyok én?”
„Legalább nem köpött le,” jegyezte meg Balder halkan.
„Te vagy Ronin,” vádolta Grimm. Ha emennek Balder a neve, akkor másik lesz az apja, Ronin McIllinoch.
„Neked nem vagyok Ronin,” kiáltott dühösen a férfi. „Az apád vagyok.”
„Nekem nem vagy az apám,” jelentette ki Grimm olyan hűvös hangon, ami versenyre kelhetne a legkeserűbb felföldi széllel.
Ronin vádlón nézett Balderre. „Megmondtam neked.”
Balder megrázta a fejét, felvonva egyik dús szemöldökét. „De még mindig nem köpött le.”
Volt ebben minden, ami kell, szerelem, szenvedély (te jó ég, olyan vagyok, mint valami szappanopera reklámja) és a végére persze az ellenséges klán is előkerül, szóval egy jó adag izgalom is vegyül bele. Nem mondom, hogy egy kiemelkedő alkotás, de én nagyon élveztem és csak ajánlani tudom mindenkinek. Akár az első rész olvasása nélkül is. 

Figyelmeztetés: Nem ajánlom a hard-core Moning fanoknak. Csak akkor élvezhető, ha el tudsz vonatkoztatni a Tündérkrónikáktól és azt is érdemes figyelembe venni, hogy ezt még sokkal korábban írta, tehát nem olyan kiforrott még a stílusa.

Sorozat: Highlander 2.
Műfaj: történelmi romantikus
Dell, (kindle edition) 2009. november


goodreads  book depository

2 megjegyzés:

  1. Erre a sorozatra nagyon kíváncsi vagyok, talán jobban bejön majd nekem a skótok miatt, mint a MacKayla Lane-es :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem sokkal jobban bejön, mert abban halálra idegesítettek a szereplők, hiába élveztem egyébként magát a történetet. Persze, azért ebben is vannak néha érdekes dolgok, de én nagyon rákattantam :D

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top