2013. január 26., szombat

Vendégblog - Egy betűfüggő feljegyzései (1) - Karen Marie Moning - Beyond the Highland Mist

Karen Marie Moning – Beyond the Highland Mist

Harcos lelkét is eladná, hogy birtokolhassa a nőt…
Királyság szerte a csatamezők és női hálószobák legendás ragadozójaként ismerték Hawk-ot. Egyetlen nő sem volt képes érintésének ellenállni, ám az ő szívét egyikük sem érhette el – míg egy bosszúszomjas tündér át nem taszítja Adrienne de Simone-t a mai Seattle-ből a középkori Skóciába. Foglyul esve egy században, amely nem az övé, a túlságosan merész és szókimondó nő ellenállhatatlan kihívást jelent a 16. századi szoknyavadásznak. A házasságba kényszeríttet Adrienn megfogadta, hogy távol tartja magát a férfitól – de az édes csábítás lassanként meggyengíti ellenállását.
Tökéletes "nem" tökéletes ajkakról… de Hawk megesküdött, a nő vágyakkal telve fogja suttogni a nevét, könyörögve a szenvedélyért, amit lángra lobbantani vágyott benne. Még a tér és idő korlátai sem tarthatják vissza attól, hogy elnyerje szerelmét. Adrienne bizonytalan, kövesse-e a saját szenvedélyes szívének sugallatát, ám kétségei nem vehetik fel a versenyt Hawk elszántságával szemben, hogy maga mellet tartsa őt…

Miért kezdtem el olvasni?
Amiért mindenki más is, a Tündérkrónikák óta. Mert Moning. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ez még nem lett volna elég, mert nem tartom magam elvakult Moning fannak, de az Iced olvasása közben nagyon megszerettem Christiant és ezt hozzáadva az enyhe skót pasi mániámhoz egy durva kilt fixációt kapunk, amit nem lehet túlélni a Highlander sorozat olvasása nélkül.


A prológusban feltűnik a Tündérkirály, a királynő, Aobheal és a Tündér udvar bolondja, Adam Black. Aobheal épp a legutóbbi csábításával dicsekszik, egy halandó skót hadvezér, Hawk képességeit méltatja, amit a két férfi, miután mindketten a szeretői, persze nem néz jó szemmel. Hogy a büszkeségükön esett csorbát kijavítsák, bosszút forralnak hát: úgy ítélik, hogy a legnagyobb bosszúságot az okozná Dalkeith urának, ha egy olyan asszonyt találnának neki, akit nem képes meghódítani. Adam talál is egy ilyen lányt, még pedig a mai Seattle-ben…
Szegény Hawk a messzi 16. században nem is sejti, mi készül ellene, hiszen meg van neki a saját baja. A skót király gyerekes bosszúja az apja halála után Hawk-ot vette célba, és mikor végre kiszabadul a karmai közül, James király azért rúg még bele egy utolsót: arra kötelezi a harcost, hogy vegye feleségül az általa kiválasztott nőt, Mad Janetet. Hogy, hogy nem, ezt már nem részletezném, a 21. századi Adrienne kerül az őrült leányzó helyébe és végül ő költözik be Dalkeith kastélyába Hawk mellé.
Hawk szeme természetesen már a legelső pillanatban megakadt Adrienne-en, de nincs könnyű dolga a csábítással, mert a leányzó a múltjában lévő trauma miatt nem és nem akar megbízni benne, nem hogy beadni a derekát. Hawk mindent bevet, amit az ármányos Adam Black persze nem nézheti szó nélkül és ő is beszáll a csábítós játékba.
„Én vagyok a férfi, akire egész életben szükséged volt. Meg tudok adni neked bármit, amit valaha is kívántál, még ha nem is tudtál róla, hogy kívánod. Be tudom teljesíteni minden vágyad, meg tudom gyógyítani minden sebed, kijavítani minden hibád. Ellenségeid vannak? Nem, ha mellettem vagy. Éhes vagy? Felkutatom neked a leglédúsabb, legérettebb falatot és a tenyeremből etetlek majd. Fájdalmad van? Én enyhíteni fogom. Rossz álmok? Én majd messzire űzöm. Megbánás? Visszamegyek, és meg nem történtté teszem. Parancsolj velem, Szépség, és a tiéd vagyok.” - Adam Black
Mielőtt belekezdtem, olvastam néhány értékelést, és azok alapján nem indultam túl nagy elvárásokkal, de szerencsére kellemesen csalódtam. Aranyosan humoros, különösen az elején, ahogy Adrienne megbirkózik a helyzetével, és ahogyan próbál ellenállni a dögös skótnak.
Ami viszont nem tetszett, az Adrienne makacssága volt. Sokáig nem tudunk semmit arról, hogy pontosan mi is történt a múltjában, csupán annyit, hogy egy nagyon jóképű férfival volt, aki valamilyen módon elárulta. És ezért ő most már semmilyen jóképű pasiban nem hajlandó megbízni, függetlenül attól, hogy Hawk-nak egyetlen rossz cselekedete sem volt vele szemben, ellenben kezét lábát töri, hogy meghódítsa végre. Ezen a viselkedésen kicsit felhúztam magam, mert ekkor már kifejezetten gonosz volt szegény skóttal. Na de nem csak én sokalltam be, hanem Hawk is, és végül neki is lett egy két érdekes húzása - mint amikor egy selyemzsákkal a fején cipeli el Adriennt valahová, mondván, hogy úgy majd megszelídül, mint a sólymai. De igazából teljesen megértem, hogy ekkorra megkattant szegény.
Ezt leszámítva nagyon jól szórakoztam. A végére teljesen összeszedte magát Moning, és ismét képtelenség azt mondani a könyvére, hogy nem tetszett. Alapjában véve egy könnyed, történelmi romantikus regény, helyenként forróbb jelenetekkel, amit még a Tündérkirály sem mer félbeszakítani :)
„Láttad amit én láttam?” zihálta Finnbheara király.
Adam döbbenten bólintott. „Meztelen volt. És zihált. Ők éppen – a fenébe!
A király együttérzően bólintott miközben mindketten intettek. „A lány marad.”
Ez egy volt az arany szabályok közül. Néhány dolgot soha nem szabad félbeszakítani.”
Kinek ajánlom? 
Mindenkinek, aki szereti a romantikusokat, a skótokat, a középkori történeteket.
Kinek nem ajánlom? 
A erős vonalas Moning fanoknak. Csak akkor élvezhető, ha képesek vagyunk elvonatkoztatni a Tündérkrónikáktól, és belátni, hogy ez a regény sokkal korábban íródott, így az írónő stílusa sem olyan kiforrott még.

Sorozat: Highlander 1.
Műfaj: történelmi romantikus
Dell, 2007. május
goodreads 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top