2013. január 9., szerda

Vendégblog - Egy Könyvmoly olvasónaplója (1) - Rachel Vincent - Shadow Bound

Rachel Vincent - Shadow Bound

Kori Daniels egy árnyjáró, pillanatok alatt képes átutazni egyik árnyékból egy másikba. Miután a főnöke elárulásáért heteket töltött bezárva, Kori kész, hogy megszabaduljon a Tower szindikátustól, örökre. De Jake Towernek van egy utolsó munkája Kori számára, egy esély, hogy kivívja a szabadságát magának és a húgának Kenleynek, még ha ez valaki más szabadságába kerül is…
A meló? Beszervezni Ian Holtot – vagy megölni.
Ian képessége, hogy manipulálni tudja a sötétséget, feszült érdeklődést vált ki minden szindikátusból a világon, így kap egy meghívás a legelszántabbtól Jake Towertől. Habár Ian nem érdekelt a szervezett bűnözésben, elfogadja a meghívást, ugyanis neki is megvan a saját küldetése.
Iannek meg kell ölnie Tower legfontosabb Kötőjét: Kori kishúgát.
A kusza hazugságok közepette, egy váratlan igazság hullámra derül fény, mely összeköti Iant és Korit…

Hagy indítsak azzal, hogy bár nem múlta felül az első kötetet (Blood Bound), és ez a könyv inkább a két főszereplő személyes érzelmeire, mintsem a háttérben húzódó cselekményekre épült, én még is szerettem!
A szindikátus itteni vezetőjét Jaket, igazán rühelltem az egész pereputtyával együtt nem úgy, mint az előző kötetben az ottani fő gonosz. Viszont ami nagy piros pont, hogy tényleg a végén esett le az örökös kiléte, és hát nem csoda, hogy senki nem kívánta a főnök halálát! A többi mellékszereplő - már akik a jó oldalon állnak - kedvelhetőek. Csupa olyan hétköznapi ember, akik akár minket is körülvehetnek a való életben.
Általában jobban szeretem az olyan történeteket, ahol a két főhős érzelmei lassan bontakoznak ki, de mivel itt két nap eseményét dolgozza fel a könyv, előre sejthető, hogy az egymásra találás kicsit gyorsabb lefolyású lesz, de mégsem a hihetetlen fajta, hanem az olyan, amit akár mi is átélhetünk, az a „megláttam, és egyből tudtam, hogy ő más” típusú. Jelzem, azért a két nap alatt elég sokat vannak együtt, szóval van idejük ismerkedni mindenféle helyzetben! És azoknak üzenném, akik azt írták különböző értékelésekben, hogy a szereplők hülyék az életre, megnézném, ki hogy reagálna a könyvben felvonultatott helyzetekben, ki milyen fantasztikus döntést tudna hozni ilyen nyomás alatt!
Még mindig imádom ezt a két szereplő szemszögéből stílust, hogy mindkét főszereplő fejébe és érzelmeibe belelátok. Ez valami fantasztikus, nagyon szeretnék még ilyennel találkozni!
„És ne mondd nekem, hogy nem vagy éhes. Utálom, mikor egy nő éhezteti magát, hogy megfeleljen valami idióta testi ideálnak, ami csak a 12 éveseken néz ki természetesen. Egy férfi nem akar egy olyan nőt, aki úgy néz ki, mint egy gyerek. Egy igazi férfi legalábbis.”
Vincent rettenetesen jó férfikaraktereket tud teremteni. Olyan hétköznapi, jóképű srácok, akikben megvan az a bizonyos plusz. Nem csak azért lehet értük olvadozni, mert jaj de helyes, jaj de cuki, hanem igen is megvan a magukhoz való eszük, talpraesettek és nem félnek cselekedni, akár mocskosan is, ha arra van szükség, mégis ha szerelembe esnek, teljes szívvel teszik, anélkül, hogy eljátszanák a totális hős lovagot, aki szíve szerint a zsebébe dugna, hogy még a szél se érjen, mégis tűzön vízen át lehet rájuk számtani. Na, ilyen volt Ian.
„Még nem találkoztunk… Kori Daniels vagyok. És ha nem tűnteted el azt a stukkert a képemből, elveszem, aztán eltöröm az állkapcsod, így zavartalanul le tudom nyomni azt a pisztolyt a torkodon. Úgy a hosszabb úton megy majd a golyó.”
Korin, pedig, naná, hogy beleszeretett a pasi, ha másmilyen irányultságom lenne én is belezúgtam volna a csajba! :) Talpraesett, nem hagyja magát, igenis foggal, körömmel küzd a húgáért, magáért és igen is megviselték a vele történtek, mélyen megsebezték, és összetört - még ha csak mélyen legbelül is -, de van ereje talpra állni és véghezvinni, amit megfogadott. Mocskos szájával és folyamatos szarkasztikus beszólásaival folyamatos mosolyt csalt az arcomra.
Ian és ő kegyetlen jó párost alkottak, itt tényleg zsák a foltját! :)
Az események nem pörögnek annyira, de szépen alakulnak a dolgok, és minden a helyére kerül. Külön örültem az előző részben megismert Van boldogságának, valamint Cam és Liv feltűnésének! Igaz, a végén a megoldás kicsit gyorsan zajlott le, de szerintem teljesen rendben volt. Igazából még logikus is minden.
Egy dolog zavart nagyon. Egy múltban bekövetkezett esemény, ami a jelenben okozta szinte az összes problémát, és hogy ilyen véletlenek azért nincsenek, mármint tényleg, most miért kellett így összekötni az eseményeket, annyira sablonos lett. Azért ezt máshogy is meglehetett volna írni, na!
A folytatás idén márciusban jelenik meg Oath Bound címmel és már alig várom, mindenképpen a gyűjteményem része lesz, mert ez a sorozat valami teljesen új, és más, és én IMÁDOM!

Sorozat: Unbound 2.
Műfaj: felnőtt urban fantasy
Mira, 2012. május

goodreads book depository

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top