2012. szeptember 30., vasárnap

Ha dedikálás, akkor infó morzsák J.R.Ward-tól

Mióta J.R. Ward bejelentette, hogy 2013 végre Qhunn és Blay könyvének éve lesz, majd megveszek azért, hogy rátegyem a mancsomat. Imádom a címet - Lover at Last - tetszik a borító, de a beltartalom érdekelne csak igazán. Ám március 26-a irtó mesze van még, addig marad a kiszivárogtatott információk vadászata, amely közben körülbelül úgy fogadok minden apró félmondatot, ahogy azt a mellékelt kép mutatja. A szombati cincinnati Barnes & Nobels béli Rapture dedikáláskor újabb infómorzsákat csipegethettek össze a szerencsések. Íme, amit sikerült megtudni a srácokról és egyebekről, hála @EthiopianSiren twitter jelentésének:

*Spoiler veszély! Tovább olvasás csak saját felelősségre!*

  • Imádni fogják, akik szoktak MM (férfi férfival) regényeket olvasni, de akik nem, azok is élvezni fogják a történetet. Pont úgy lesz megírva, mint a többi FTT páros szerelme.
  • Hogy mennyire lesz nyílt a dolog? Az MM rajongó, a hetero párokat előnyben részesítő, valamint a mindkét féle olvasmányokban otthonosan mozgó tesztolvasó boldog volt azzal, ami belekerült a kéziratba. Ward úgy fogalmazott, nincsennek zárt ajtók, csak ha valakit épp annak döntve...
  • A 270 oldal után számíthatunk az első ilyen jelenetre, ami elég hosszúra sikeredett.
  • Qhuinn piercingjei végül vissza fognak kerülni.
  • Az írónő szemébe könnyek szöktek, amikor szóba került Zadist része a regényben. A jelenet megírását nehéznek érezte, és Bellának is fontos szerepe jut benne.
  • Wrath-ról csak annyi hangzott el, hogy vele kapcsolatban bármit mondani spoiler lenne.
  • Újabb szexhancúr jelenet várható a Band of Bastards tagjaitól.
  • Minimum egy újabb Testvér beiktatására sor fog kerülni a kötetben.
  • A Saxton esetleg meghal-e kérdésre olvassatok volt a válasz.
  • Ahogyan arra is, Qhuinn testvére visszatér-e ebben a regényben. Bár ez utóbbi mondat alatt erősen feszengett az írónő.
  • Xcor-t kedveli Ward, úgy képzeli el, mint Chaning Tatumot, habár a LaL-ben ismét bebizonyosodik, milyen p*cs tud lenni.
  • Hogy Layla terhessége mennyire lesz nehéz, válasz nélkül maradt.
  • A könyv hossza nem fogja elérni Thor történetének lapszámát, inkább 450-500 oldal közöttire saccolható.
  • Arra a kérdésre, Layla Xcor párja lesz-e, nem volt hajlandó válaszolni.
  • Throe életébe hamarosan új nő toppan.
  • Murhder visszatérésének ideje még mindig bizonytalan.
  • Lash egész biztosan újra fel fog tűnni a színen.
  • Butch és Marissa szülők lesznek? Elképzelhető...
  • Már csak 25 oldal, és kész lesz Rhage és Mary novellája.
  • A 12. kötet főszereplője és címe is megvan már, de nyilvánosságra hozni csak a Lover at Last dedikálás idején - jövő év húsvétja előtt kicsivel - fogják.
  • A sorozat vége nyitott kérdés...
  • A Rapture-ben kiutat találó angyal Lassiter.
  • Jim Rapture-ben meghozott áldozata kifizetődő lesz.
  • Sissy húga szerepet játszik Jim jövőjében? Olvassatok tovább volt a válasz, azzal a kis kiegészítéssel, hogy jó a kérdés.
  • Adrian bár angyal, nem képes csak úgy varázslatra meggyógyítani saját pénisz sérülését. De nincs örök cölibátusra sem ítélve az elkövetkezendő részek idejére.
  • Devina úgy gondolja, ő már Adrianben él, és fokozatosan egyre jobban megfertőzi.
  • Hogy pontosan mi történt közöttük? Meg fogjuk tudni.
  • Adrian lesz-e valamikor a megmentendő lélek? Ward süketet és némát játszott.
  • Végül Eddie vissza fog térni.
  • Ha a Bukott angyalok sorozat beéri a FTT kötetek idejét (Tohr könyvével egy év lett az eltolódás), újabb összemosódások várhatóak a két sorozat szereplőinek élete között.
  • Még három angyalos történet van hátra.
  • Jim Bella egykori házának garázsában lakik.
  • Ward újabb sorozat gondolatával kacérkodik.
A korábbi hírek összegyűjtve a J.R. Ward infó aloldalon megtalálhatóak!

2012. szeptember 29., szombat

A vonal végén Jeaniene Frost

Ausztrál idős szerint péntek este az ARRA videó chatet szervezett Jeaniene Frostal. Idehaza elég lehetetlen időpontra esett a találkozó ahhoz, hogy élőben kövessem az eseményeket, de nagy örömömre rögzítették a beszélgetést, és a youtube-on bárki megtekintheti, ha ide kattint.
Az írónő most is tanúbizonyságot tett arról, milyen jó kedélyű, közvetlen ember is ő. Ám aki nagy titkok leleplezését, vagy fantasztikus bejelentést várt volna az eseménytől, csalatkoznia kellett. Inkább kötetlen csevegés volt ez, mint spoiler hintés. A bő negyven perces felvételből íme néhány érdekesebb apróság, amit kiszemezgettem:
  • Immár hivatalos, a Night Prince sorozat duológiából, trilógiává lépett elő, tehát a Twice Tempted után még egy kaland vár majd minket Vlad és Leila oldalán.
  • Cat & Bones sorozata valószínűleg a kilencedik kötettel fog véget érni, de akár az is elképzelhető, hogy a nyolcadik kötet végéig sikerül minazt elmondani, amit szeretett volna a szerző.
  • Hajnalban megy a legjobban az írás, és sokat segítenek a playlisták, amiket előre elkészít az írónő minden könyvéhez.
  • Legkedvesebb karakter: akiről éppen a következő könyv szól, így most éppen Vlad.
  • Legkevésbé kedvelt karakter: Gregor a Sírig hű szerelmedből és Heinrich Kramer a One Grave at a Time-ból holtversenyben.
  • Ian még nem áll készen főszereplővé előlépni. Jelenleg még képes lenne megcsalni a hősnőt, s akár a bankszámláját is leürítve lelépni. Ám ha elérkezik az a pillanat, ahol már hősként képes viselkedni, az írónő pontosan tudja kivel és milyen körülmények között fogja összeboronálni.
  • Jeaniene nagy tv sorozat rajongó, jelenleg a Fringe negyedik évadát nézi.

2012. szeptember 23., vasárnap

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (41) - Laura Leone - Fallen from Grace

Laura Leone – Fallen from Grace
Önálló kötet [S] Mai Romantikus [CR]. 
(Magyarul nem elérhető)
Az írónő Laura Resnick néven is publikál.
Fülszöveg: Amikor Ryan a roskadozó San Franciscoi apartman épületben új szomszédot kap Sara személyében, mindketten érzelmi zűrzavarral küszködnek. Ryan egy gyönyörű luxus prostituált, aki szeretne kiszabadulni ebből az életből, de a futtatója nem hagyja.
Sara középkori misztikus történetek írója, akinek az eddigi kiadója felmondott, és most egy történelmi thrilleren dolgozik. Sara nem meri megtenni az első lépéseket kapcsolatuk elmélyítésére, mert idősebb a férfinál, átlagos kinézetű, félig meg is van győződve róla, hogy Ryan homoszexuális, és fél, hogy elvesztheti a férfi értékes barátságát.
Ebben a durván realisztikus, időnként erőszakos, megkapó történetben Leone a társadalom peremére szorultak világában manőverezve két boldogtalan ember szokatlan románcát mutatja be, és elhiteti velünk, hogy a barátságból és a megosztott tapasztalatokból képes tisztelet és szerelem kinőni, hogy az újrakezdéshez valójában csak elhatározás és bátorság szükséges.
Nos, ez az a könyv, ami nem a borítójával fogott meg. Találkozásunkat egy másik olvasmánynak, Lauren Baker & Bonnie Dee - Finding Home című könyvének köszönhetem, mert annak értékelését olvasgatva bukkantam erre a különlegességre. Élve a goodreads egyik értékelőjének ajánlásával, feldobnám a szörnyű borító helyett Matthias Streitwieser (nyugodjon békében) képét, aki tökéletes a főhős megszemélyesítésére.

A könyv valódi különlegesség a romantikus regények frontján. Meglepő, felkavaró, imádni való, durva, szívszorító. 
A főszereplők teljesen eltérő világból érkeztek és mindkettőjüknek megvannak a hibáik és az erősségeik. A hősnő Sara, átlagosan csinos, de vibráló életerejű, embereket bevonzó típus, független, okos, bár néhány dologban merev karakter, aki képes átlépni a saját korlátain és némi tépelődés után elfogadni a számára idegen dolgokat is. Kapcsolata az apjával és a testvérével abszolút realisztikus. Időnként halálra idegesítik egymást, de a szükség perceiben erős támogatást biztosítanak egymásnak. 
A főhős Ryan utcagyerekből lett luxus prostituált, az utca minden mocskával, fájdalmával, rémálmával a háta mögött, mégis egy hihetetlenül jó lelkű, szerethető karakter. Magányosságát kóbor állatok befogadásával enyhíti. Barátsága Saraval igazi horgony számára, azonban fél, hogy ha a nő megtudja az igazat róla talán a barátságát is elvesztheti, de azt is tudja ha többet szeretne barátságnál nem hazudhat. Úgy hiszi nem elég jó Sarahoz. 
Kettejük támogató barátságából nő ki egy meglepően őszinte, de konfliktusokkal teli szerelem. Üdítő volt a szereplők közötti, minden taktikázás nélküli őszinteség. Azonban melyik normális nő vállalna be egy ilyen kapcsolatot? Reggel velem, délután két ügyféllel? Még akkor is, ha a főhős az álompasit testesíti meg, hiszen ez a dolga, ezt tanították meg neki.
Szerettem azt, ahogy képesek egymás mellé állni a nehéz helyzetekben, hogy képesek más megvilágításba helyezni a másik problémáját, hogy egymás segítségével megtalálják a kiutat.
Igazi felkavaró, letehetetlen olvasmány volt.
* * *
„– Ha valaki elég józan, akkor azt feltételezi, hogy Ryan gyönyörű, hosszú lábú, kökényszemű, szolgálatkész nőt választ magának, aki nálam tíz évvel fiatalabb.
– Ha valaki elég józan, akkor azt feltételezi, hogy nem ilyen sekélyes, és –
– Figyelj, akár csak szexet akar, akár komolyan keresi az élete párját, aki a gyerekei anyja lesz, egy ilyen jó kinézetű, elbűvölő, huszon-valahány éves srác, aki ráadásul jól keres –
– Ha olyan jól keres, miért itt lakik?
– Na most ki a sekélyes?
– Úgy értem –
– Szeret itt. Ahogy én is szeretek. Mindegy, nem tudom mit csinál, de egy Infinitit vezet, jó minőségűek a ruhái, drága a karórája, szépek a bútorai, Nyilvánvalóan többet keres mint te vagy én kerestünk huszonhat éves korunkban.
– Akkor fősulira jártam – emlékeztette Miriam.
– A lényeg, hogy jó fogásnak számít. A pokolba is, egy nagyszerű fogás. Ráadásul egy csomó korombeli férfit sem érdekelnek a korombeli nők, hát még az ő korabeli –
– Ismétlem, nem hiszem, hogy olyan sekélyes.
Sara sóhajtott. – Kezdünk összebarátkozni, oké? Kedvelem, és a szomszédja vagyok. Egymás nyakán vagyunk a közös teraszon. Nem fogom kínossá tenni a helyzetet azzal, hogy rávetem magam.
* * *
„Sóhajtott és a homlokát a nőéhez szorította.
– Mit teszel velem? Miért vagy itt egy ilyen pasas mellet, mint én?
Sara mosolygott miközben a férfi csupasz vállát simogatta.
– Mert szeretlek. Mert jobban tisztellek, mint bárki mást akit valaha ismertem. – Meglepett lélegzet hagyta el a férfi száját és simogatta meg a nő arcát. – Boldoggá teszel. Megnevettetsz. Meghallgatsz, és eléred, hogy én is meg akarjalak hallgatni. Melletted úgy érzem szeretnek és szexi vagyok.”


moly goodreads

2012. szeptember 20., csütörtök

Ilona Andrews - On the Edge - Mágikus találkozás

Sorozat: Világok peremén 1.
Kiadó: Egmont Dark
Megjelenés: 2012. szeptember
390 oldal, puhafedeles
A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít. Rose úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak. Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják. Ekkor toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű, aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az egész Perem, és mindenki, aki ott él.

moly goodreads

Ilona Andrews. Ismerősen csengő név? Előfordulhat, hiszen idehaza már megízlelhettünk egy rövid írást - A sötétség angyalai novellás kötetben megjelent Alfák, kezdetek címűt -, amely az amerikai író házaspár tollából született. Igen, a szerzői álnév mögött két ember, az orosz származású Ilona és az egykor az amerikai hadseregnél szolgáló Gordon rejtőzik. Gyermekeikkel Texasban élnek, és 2007 óta ott álmodják papírra nagy sikerű regényeiket, felhasználva a misztikum, horror, fantasy és romantika elemeit. Műveik természetfelettivel átszőtt, modern világba ültetett, izgalmas és szórakoztató kikapcsolódást ígérnek az urban fantasy kedvelőinek.
Többen figyelmembe ajánlották már a Kate Daniels sorozatot (az a fránya időhiány a ludas, amiért eddig kimaradt), a fentebb említett 120 oldalas kis szösszenet pedig olyannyira tetszett, hogy miután befejeztem, hatalmas elszontyolodással vettem tudomásul, hogy sajnálatos módon még eredeti nyelven sem létezik a folytatás (Habár úgy hírlik, ez az áldatlan állapot nem örökre marad így.). Szóval a Mágikus találkozás kézbevétele nálam eldöntött tény volt jóval azelőtt, hogy a boltok polcaira került volna a könyv.
Miután megkaptam azonnal izgatott várakozással csaptam fel a borítót, és a kezdeti kisebb döccenő után azon vettem észre magam, hogy rosszul esik letenni, megszakítani az olvasást. Azt kell mondanom, teljesen elbűvölt a sorozat által életre hívott világ. Álmélkodó kíváncsisággal fedeztem fel a furcsa kettősség érdekes szimbiózisában kibontakozó Peremlétet. Egy részről ott az a mindennapi élet, amit ismerünk jó néhányan. Ahol az ember kénytelen a nem túl jóindulatú szomszédait elviselni, a basáskodó főnökről nem is beszélve, s ahol alaposan meg kell gondolni, mire fut a keresetből, mert a váratlan kiadások veszélybe sodorhatják a család kényes egyensúlyú költségvetését. Másrészt ott a mágia szó szerint varázslatos világa. Ahol a bűbáj, varázsigék, átkok és alakváltók mindennapinak számítanak. S a Peremben összemosódik a két dimenzió. Mintha a plázák közül átsétálhatnánk nem is tudom, mondjuk a Merlin díszletei közé, mindössze egy keskeny határvidéken átvágva.
„Menj, mosd meg a fogad, fésülködj meg, vegyél száraz ruhát, és hozd a puskákat. Elmegyünk a Wal-Martba.”
Ebben az érdekes kis tartományban él Rose az öccseivel. Családjuk enyhén szólva sem mindennapi. Nagyanyja a terület egyik elismert boszorkányos örege, nagyapja a fészerbe zárt tomboló élőhalott. Apja egy napon kisétált az életükből, nem sokkal azután hogy feslett erkölcsű anyjuk meghalt. A kisfiúk egyike édes fülpamacsos, puha mancsú hiúzzá képes változni, másikuk képes feltámasztani és irányítani a holtakat. Rose pedig vakító fehérségű, halálos villantássá képes alakítani a benne élő mágiát.
S egyszer csak egy hatalmas alakváltó farkas, kissé önelégültnek tűnő, de vadítóan jóképű, kékvérű kardforgató, valamint borzalmas kinézetű vérebeknek parancsoló őrült forgatják fel életüket. Rövidke két hét alatt a rémisztő támadások, furmányosan teljesített próbatételek, többek életét követelő halálos csata közepette szárba szökken egy szerelem, és talán újraéled egy valaha volt barátság.
Ami megfogott magának, és garantálja, hogy vágyjam a folytatásokat, a világfelépítés és a karakterábrázolás. Egyiknek sem vagyok nagy szakértője persze, de az én mércém szerint mindkettő figyelemre méltóan kidolgozott volt. S kell-e annál több, mint hogy úgy érezze az olvasó, a betűkbe foglalt történet lelépett a lapokról, életre kelt, és magával ragadta?
A könyv valósága csodálkozásra késztetett, megmozgatta a fantáziámat. A táj leírásai élettől lüktető képeket festettek elém. A mágia pedig ezúttal is megigézet… mondjuk velem általában könnyű dolga van. :) A párbeszédek csípős humora, a néhol sarkított stílusú próza a legváratlanabb helyeken ingerelt mosolyra.
„– Bízom magában.
– Híres utolsó szavak.”
A szereplők közül senki nem hagyott hidegen. Volt akit első perctől szerettem, volt akit jól megölelgettem volna, de akadt akitől méla undor és rettenet lett úrrá rajtam. Hősnőnk, Rose, erőfeszítései, acélos gerince előtt elismeréssel adózok. A kisfiúk imádni való kíváncsi, vadóc kis csirkefogók. Declan sokáig maga volt a guszta külcsínbe burkolózott titok, ami természetesen piszkálta a csőröm rendesen. Ugyan nem olvadtam tőle el teljességgel, de tagadhatatlanul az a fajta főhős, akit szívesen tudnék a barátaim között. William múltja megpecsételte kettőnk kapcsolatát, hiszen gyengéim a sokat szenvedett férfiak, képessége már csak tetézte kialakuló rajongásomat. A főgonoszról csak annyit, hogy némely leírásnál csöppet sem örültem annak, hogy élénk vizuális képzelettel áldott meg a sors. Még ilyen ronda, elmeháborodott fazont… legutóbb talán a Farkasok szövetsége című filmben láttam valami hasonlót.
Amit picit sajnálok, hogy maga a románc nem kapott nagyobb hangsúlyt. Pedig az a csöpp egészen ígéretes volt. Igaz, be kell látni, hogy a halálos fenyegetés közepette, no meg két gyerekkel láb alatt elég nehéz belemelegedni a romantikázásba.
Remélem, hamarosan olvashatom a folytatást! Az Áradó Hold főszereplője William. Kell-e további magyarázat?
Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

2012. szeptember 16., vasárnap

Abigail Roux - Sticks and Stones

Sorozat: Cut & Run 2.
Kiadó: Dreamspinner Press
Megjelenés: 2010. január
322 oldal, e-könyv
goodreads amazon book depository
“Sticks and stones may break my bones but words will never hurt me.”

Ami az első kötet, Cut & Run, letételekor még kérdéses volt, az immár hivatalos: menthetetlenül a sorozat rajongója lettem. Ty és Zane, ez a két kifacsart, komplikált alfahím elrabolta a szívemet. Nem is lehet kérdés, hogy érdekel, hogyan alakul a kapcsolatuk… mert hogy nem kapkodják el a dolgokat, az egyszer biztos.
Az első történetben a frissiben összekerült párost egy sorozat gyilkos utáni nyomozással bízták meg. Az ügy felgöngyölítése a már meglévők mellé újabb lelki sebeket, szép számú testi sérüléseket és egy munkatársi kapcsolat határain átnyúló kapcsolat kezdetét hozta.
Amikor felépülve visszatérnének az aktív szolgáltba felettesük úgy gondolja mielőtt az íróasztal mellől ismét terepre engedné őket, rájuk férne még némi pihenés, az agykurkászi segítségről már nem is szólva. Így kerülnek a fiúk Nyugat-Virginiába Ty családjához egy laza túrázós vakációra. Természetesen nem is ők lennének, ha ez csak egy unalmas, pár napos hegyi kirándulás lenne. Maradjunk annyiban, a tervezett kis kalandból igen nagy lesz, amiben szerepet kapnak: ölni kész kincskeresők, mindenféle fegyverek, megkötözött emberek, egy viharban felduzzadt jéghideg patak, egy igen éhes hegyi oroszlán és egy kevés híján halálos sebfertőzés.
Jó volt találkozni a Grady famíliával. Chester, a nagypapa nem mindennapi jelenség a mindig kéznél lévő ásójával. Mara, erős és megértő édesanya, aki folyton folyvást süt-főz, ami nem is csoda, egyetlen nőként a konok férfiak között. Earl kemény kezű édesapa, akit feltétel nélkül tisztelnek a fiai. Deacon, az ifjabb fiú, diplomás pszichológus, és nem által mindenféle kényes kérdést firtatni, legyen szó saját bátyjáról vagy annak barátjáról.
“Once you admit to yourself that you are or aren't something, then you can begin searching for the reason why," Deuce went on. "And once you've found that, you can begin to take steps toward making it better. So, tell yourself you're an asshole, stop being an asshole, your problem's solved," Deuce said in a pleased voice.”
A családtagok érdekes személyiségek, ám nem kimondottan emiatt örültem, hogy megismerhettük őket. Sokkal inkább azért, mert jelenlétük hozzásegített ahhoz, hogy jobban megismerjem, megértsem Tyson karakterét. Sok mindent megmagyarázott, milyen a viszonya az apjával, hogy milyen nagyon szeretne mindig megfelelni neki, milyen nagyon igyekszik, hogy elnyerje a tiszteletét és elismerését. Kiderült, miért lépett be a tengerészgyalogsághoz, majd az FBI kötelékébe, mint ahogyan arra is fény derült, miért utálja olyan hevesen a motorokat. Az pedig külön öröm volt számomra, hogy a testvére milyen korrekten fogadta, hogy a mindig kemény bátyja egy férfiban találhatja meg a társát.
Nagyon tetszik, hogy ez a sorozat mindamellett hogy izgalmas háttértörténeteket hoz, szép lassan építi fel Zane és Ty kapcsolatát. Úgy értem, tényleg lépésről lépésre alakul ki minden, és remek figyelni, ahogyan megdolgoznak azért, hogy megismerjék és elfogadják a másikat. Kezdetben volt a fellobbanó szikra, most viszont a bimbódzó kötődés ideje jött el. Persze felnőtt férfiak vágyakkal, amelyeknek időnként engednek is, ám a nyers testiség mellett ott az intimitás. Meghitt pillanatok, bensőséges sutyorgások, bizalmas utalások, lopott csókok. És én ezt imádtam! Ahogyan azt is, hogy kezdenek ráhangolódni a másikra, kiegészíteni és megnyugtatni egymást. Néhol olyan édesek voltak!
“At least he now he knew the truth about himself and Zane. Looking raptly into Zane’s dark eyes, Ty wondered why he hadn’t realized he loved the man earlier.”
S na igen, attól meg olvadt a lelkem, hogy ha még csak magában is, de Ty végre kimondja, hogy szerelemes. Megdöbbentem, hogy nem Zane az, aki először elismeri, de így még jobb is. A végén pedig az új lakásban… jahaj… az a két lökött mamlasz.
“I like being able to wake up to you. I like knowing you’ll be there if I need you,” he continued, obviously uncomfortable with what he was saying but refusing to be deterred now that he’d begun. “I like being with you, Zane. And I’d like to keep that up now that you’re here,” he admitted shakily. He met Zane’s eyes determinedly. “I want you.”
Igen, hivatalos, teljesen elvette az eszem, ez a két kissé zavart, tökéletlenségükben tökéletes férfi. Kemények, mégsem tudnak mindent uralni, de a lehetetlennel is próbálnak megküzdeni. Van, amikor haragszom rájuk, időnként egyenesen frusztrálnak, annyira pasiból vannak, de egész idő alatt oda vagyok értük, mert olyan elragadóak is tudnak lenni. Rajongó lettem, és egy csöppet sem bánom! :)

Értékelésem:

2012. szeptember 9., vasárnap

Julia Quinn - What Happens in London - Ami Londonban történt

Sorozat: Belverstoke 2.
Kiadó: Gabo
Megjelenés: 2012. július
398 oldal, puhafedeles
Amikor Olivia Bevelstoke-kal közlik, hogy az új szomszédja állítólag megölte a menyasszonyát, egyetlen percig sem hiszi el. De azért nem állja meg, hogy ne kémkedjen a férfi után, biztos, ami biztos. Lecövekel az ablakánál, a függöny takarásában, és csak figyel, és vár... és felfedez egy hihetetlenül érdekes embert, aki határozottan készül valamire.
Sir Harry Valentine a hadügyminisztérium egy unalmas részlegénél dolgozik, ahol a nemzetbiztonság szempontjából fontos dokumentumokat fordít. Bár ő nem kém, megkapta a szükséges kiképzést, így amikor egy gyönyörű szőke nő figyelni kezdi az ablakából, azonnal gyanút fog. És épp, amikor úgy dönt, hogy a lány nem több egy bosszantóan kotnyeles elsőbálozónál, megtudja, lehetséges, hogy Lady Oliviát eljegyzi egy orosz herceg, aki viszont, lehetséges, hogy összeesküvést sző Anglia ellen. Amikor pedig Harryt utasítják, hogy kémkedjen Olivia után, rádöbben, lehetséges, hogy még ő maga is beleszeret a lányba...

moly goodreads

Az a fajta olvasó vagyok, aki szívesen merül nyakig a sorozatokban. Ha elérhetőek a folytatások és nem tizen- huszon- kötetet számlálnak, nehéz ellenállnom, hogy ne egymás után kebelezzem be valamennyit. A Gabo idén nyárra egy trilógiát hozott Julia Quinntől, hát logikus lépésnek tűnt, hogy a Miss Miranda Cheever titkos naplóját befejezve a második részért nyúljak a polcra.
Most, az utolsó lapot is áthajtva, azt mondom, Olivia és Harry kedves páros, a történetük aranyosra sikerült, a könyv pedig valóban egy édes, humorral fűszerezett románc. De! Ha az első 200 oldal után feladtam volna, ami szégyenletes módon megfordult a fejemben, teljesen mást mondanék. Mert addig úgy éreztem, megrekedtünk az érdekesnek tálalt alaphelyzetben, de igazán történni nem akart semmi, de az ég adta világon semmi.
Aztán megérkezett az orosz herceg, s vele együtt a hadügyminisztériumi parancs, s végre beindult a könyv, vagy legalább is én onnantól kezdtem élvezni. Akkor már nem egy olyan jelent következett, ahol a mosoly egyszerűen odaragadt az arcomra. Rendben, el kell ismernem, hogy a főszereplők dialógusai addig sem voltak épp humortalanok, de mintha a regény második felében hatványozottan szellemesekké váltak volna. És amikor elérkeztem ahhoz a részhez, ahol az udvarlók délelőtti látogatása rögtönzött felolvasásba torkollott a Belverstoke szalonban, egész egyszerűen kacagnom kellett. Mert őszintén, ki ne találná mulatságosnak elképzelni, hogy egy asztal tetejére felmászva a báltermek egyik legnagyobb szívtiprója mély átéléssel olvas fel a Miss Butterworth és az őrült báró című gótikus műremekből, míg a kissé piperkőc orosz herceg, no meg annak zordon testőre, hogy a ház személyzetéről - beleértve az egyébként karót nyelt komornyikot - már ne is szóljunk, szájtáti meghatottsággal isszák minden szavát. S ne feledjük, ez olyan irodalmi gyöngyszem, amelyben elképesztő mennyiségben szerepelnek viharos éjszakák, sziklaszirtek, pestis, és embereket halálra csipkedő galambok. A Julia Quinn rajongóknak ismerősen csenghet a rettenthetetlen Miss Butterworth neve, hiszen volt már szerencsénk találkozni 'vele' a Csókja megmondja és a Mint a mennyben című regényekben. Egyébként nem ez az egyetlen visszaköszönő motívum. A szerzőnő előszeretettel kínozza szereplői dobhártyáját a hírhedt Smythe-Smith zeneesten. :)
A nevetés mellett bőven kijutott az álmodozó sóhajtozásra késztető pillanatokból is. Azok az ablakcsevegések... tiszta Rómeó és Júlia. És ki az, aki Shakespeare-t nem tartja romantikusnak? Miután tisztázódik, hogy főhőseink mindketten szemmel tartják a másikat saját szobájukból, egész egyszerűen kinyitják az ablakot, és a párkányra telepedve beszélgetnek többször is éjszakába nyúlóan... és szép lassan, semmit el nem sietve egymásba szeretnek.
"...de Harry nem tudta megállni, hogy még egy utolsó pillantást ne vessen Olivia arcára.
És abban a pillanatban megértette, mit jelent az, amikor azt mondják, valakinek kigyúlt a szeme.
Mert amikor azt mondta neki, hogy hatkor legyen az ablakánál, Olivia elmosolyodott. És amikor a férfi a szemébe nézett, mintha az egész világ valami lágy, boldog fényben fürdött volna, és mintha minden jóság, boldogság, öröm forrása a lány lett volna. Ez az egyetlen nő, aki ott állt mellette, egy mayfairi ház ajtajában.
És ekkor már tudta, hogy megtörtént. Megtörtént, épp itt, Londonban.
Sir Harry Valentine szerelmes lett."
És végre nem egy olyan hőst kaptunk, aki kézzel lábbal tiltakozik a szerelembe esés ellen! Miután belé hasít a felismerés nem tagadja egy percre sem, sőt, hamarosan Oliviának is bevallja érzelmeit. Minden felhajtás, nagy drámázás nélkül. Ezt igazán értékeltem.
Amit már kevésbé, hogy nem sikerült megfejtenem, miért volt annyira fontos olyan alapossággal bemutatni Harry apjának alkoholizmusát, s anyjának arra válaszul kialakult hallgatag beletörődöttségét. Azt leszámítva, hogy Harry maga kerülte az italokat, nem látom, mennyiben volt ennek az egésznek jelentősége a cselekmény bármely aspektusánál is.
Párosunk szenvedélyes légyottja szintén olyasmi, ami előtt csöppnyit értetlenül állok. Ahhoz képest, milyen ráérősen ismerték meg egymást, milyen apránként haladva váltak barátokká, majd gyúltak szerelemre, fölöttébb hirtelennek éreztem, hogy a bálozó tömegtől egy folyosónyira engedtek a csábításnak. Azt kell mondanom, kivételesen talán jobban tetszett volna, ha a sóvárgó vágytól fűtött lopott csókokban nyilvánul meg csupán a szenvedélyük.
Összességében édes, komótos folyású románc, amely bőven hoz humort és sziporkázó párbeszédeket. Szerintem kellő hangulatban érdemes neki esélyt adni.
Értékelésem:

2012. szeptember 2., vasárnap

Julia Quinn - The Secret Diaries of Miss Miranda Cheever - Miss Miranda Cheever titkos naplója

Úgy hiszem, a történelmi romantika kedvelőinek Julia Quinn nevét ismerniük kell. Mert ez a nő tud írni! Mulattató, bohókás, szívmelengető történeteket alkot, olyan szereplőkkel a középpontban, akiket könnyen megkedvel az ember. Hősnői bájosak vagy kotnyelesek, esetleg mindkettő egyszerre, de sosincsenek híján a józan észnek. Hősei olykor megtévelyedő, de voltaképp talpig úriemberek, rendszerint hatalmas szívvel, amelyet mi sem természetesebb, igyekeznek titkolni, több-kevesebb sikerrel. No és a családjaik! Minimum egyiküknek kijut egy vagy több minden lében kanál testvérrel és egy gondoskodó tyúkanyó édesanyával megáldott szeretetteljes família. A történetvezetés talán nem a legfurmányosabb, de mindig szórakoztatóan kalauzol minket a 19. századi vidéki Anglia és a pezsgő londoni báltermek forgataga között. Sokan mondják, Ms. Quinn korunk Jane Austenja. Nem tiltakozom, csak annyit fűznék hozzá, örülök, hogy nagy hírű elődjénél termékenyebb az írónő.
Idehaza előbb a Bridgerton család nyolc tagjának boldog révbe érését olvashattuk, majd bekukkanthattunk a világ tán legrosszabb amatőr zeneestjeit rendező Smythe-Smith-ékhez, most pedig a Belverstoke trilógiát vehetjük kézbe. Elsőként Nigel Belverstoke, Turner vikomtja lel rá végre a sok évig orra előtt élő szerelmére, majd húga, Olivia gabalyodik bele az új szomszédba, akinek kissé bohém unokatestvére, Sebastian Grey vezeti oltárhoz választottját a sorozat záró kötetében. Érdemes tudni, hogy a Miss Miranda Cheever titkos naplója 2008-ban, az Ami Londonban történt 2010-ben elnyerte a legjobb történelmi románc RITA díját. Valamint mindhárom könyv előkelő helyezést ért el több rangos bestseller listán.
Mi sem természetesebb, mint hogy nekem is be kellett szereznem belőlük, hogy ott csücsülhessenek a polcomon, várva, hogy a kellő pillanatban fellapozzam őket. Amely most érkezett el.

Sorozat: Belverstoke trilógia 1.
Kiadó: Gabo
Megjelenés: 2012. július
400 oldal, puhafedeles
Tíz éves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tíz évesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tíz évesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert.
Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, amelyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül...

moly goodreads

Szögezzük le, Julia Quinn neve ott szerepel képzeletbeli, de annál hosszabb ’kedvenc írók’ listámon, méghozzá leradírozhatatlanul. Lefordítom: Ha saját stílusát hozva muffin receptekkel írná teli a könyv lapjait, akkor is minimum 2 csillagot kapna tőlem. Hogy elfogult lennék? Az. De csöppet sem zavar e tény, mert ha csak eszembe jutnak a kedvenc idézeteim, máris mosolyognom kell.
Így bár nem egy momentum akadt a regényben, amellyel nem vagyok teljességgel elégedett, képtelen lennék mást mondani, mint hogy imádtam elejétől a végéig. Ám hogy elejét vegyem rajongói énem bejegyzés feletti totális hatalomátvételének, íme pontokba szedve, mi az, ami nagy kövér pluszt, s mi az, amely aprócska mínuszt érdemelt ki tőlem:

A NEM-ek:
  • A cím alapján több naplóbejegyzésre számítottam, sajnálatomra inkább csak apróbb szemelvények tűntek fel itt-ott.
  • Turnert a történet túlnyomó részében szerettem volna jól megrázni, bokán rúgni, felpofozni, vagy csak egyszerűen dühösen jól megtaszajtani, hogy lehetőleg egy jókora hideg vizű pocsolyában landoljon. Rendben, az első felesége egy szajha volt, de azért nem kellene ekkora szemétláda módjára viselkedni ennyi ideig, pláne nem kivetíteni sértettségét és lelki sebeit Mirandára.
  • Kiborít a nem kommunikálás. Boldog hétköznapok közepette, amikor ezer és egy apróság árulkodik arról, hogy mennyire odavannak a másikért, mi az, amin férj és feleség egyaránt hosszú hónapokat töpreng? Persze hogy azon, kimondják-e, a másik kimondja-e, hogy szeretlek. Komolyan? Kinek van ehhez türelme? Nos, az enyémet elég erősen próbára tették ezek a fejezetek.
  • Miranda édesapja jószerével egy portré is lehetett volna a falon. Amilyen élettel teli volt a Bevelstoke família, olyan semmilyen volt Sir Cheever. Az még hagyján, hogy a lánya első báli szezonján nem jelent meg, de sem a friss házasokat, sem első unokáját nem látogatta meg.
Az IGEN-ek:
  • A naplóbejegyzések nagy kedvenceim. Egyszerű ténymegállapításukban is cinikusan humorosak.
  • Élveztem a Turner és Miranda között pattogó szikrákat. És itt elsősorban nem a kettejük közti testi vonzalomra gondolok, bár szeretkezéseik édesen vérpezsdítőre sikerültek, hanem csípősen szellemes szócsatáikra. Azt is jó volt olvasni, amikor csak úgy, egyszerűen diskuráltak, mert azok mögött kezdettől ott volt kimondatlanul, hogy ők egymás lelki társai.
  • Több párbeszéden is somolyogtam, sőt volt, amin kuncognom kellett.
"Turner lusta mosollyal válaszolt.
– Miranda, vannak bizonyos helyek, ahová nők nem mehetnek be.
– Nem azt kérem, hogy beléphessek valamelyik drágalátos klubjukba. Pusztán egy könyvet akarok vásárolni. Amiben semmi illetlen nincs. Ez egy klasszikus, az ég szerelmére!
– Miranda, ha az az úriember a bolt tulajdonosa, akkor eldöntheti, hogy kinek akar vagy nem akar eladni dolgokat.
A lány keresztbe fonta a karját.
– Nos, talán nem kellene megengedni neki. Talán olyan törvényt kellene hozni, amely kimondja, hogy a könyvkereskedők nem tilthatják ki a nőket a boltjaikból.
Turner ironikusan felvonta a szemöldökét.
– Csak nem olvasta Mary Wollstonecraft röpiratát?
– Kiét? – kérdezte szórakozottan a lány.
– Akkor jó.
– Ne akarjon témát váltani, Turner. Egyetért vagy nem ért egyet azzal, meg kellene engedniük, hogy megvehessem azt a könyvet?
A férfi felsóhajtott. Kimerítőnek találta a lány váratlan makacsságát. És mindez egy könyv miatt.
– Miranda, miért kellene megengedni, hogy bemehessen egy férfikönyvesboltba? Hiszen a nők nem is szavazhatnak.
A lány felháborodottan tört ki: – Az szintén olyasmi…
Turner azonnal belátta, hogy taktikai hibát követett el.
– Felejtse el, hogy a szavazójogot említettem. Kérem! Elkísérem megvenni a könyvet.
– Igazán? – A lány szeme felragyogott és meleg fénnyel sugárzott rá. – Köszönöm."
  • A könyvesbolti fiaskó – és minden ahhoz kapcsolódó jelenet - nálam bekerült a mindenkori legmulatságosabb regényrészletek sorába.
  • Turnernek voltak kimondottan térdremegtetően kedves pillanatai. 19 éves ifjúként például olvasztotta a szívemet, újdonsült édesapai pillanatairól már nem is beszélve.
Összességében erős kezdés után átlagosan végződő, jó adag szentimentalizmussal nyakon öntött, elragadóan szórakoztató történelmi románc, amelyet a műfaj kedvelőinek érdemes kézbe venniük.

Értékelésem:

 
back to top