2012. augusztus 30., csütörtök

Egy sóvárgó moly jegyzetei (1)

Azzal a téves képzettel ültem neki ennek a posztnak, hogy ó, milyen könnyű dolgom lesz, hiszen csak borító, fülszöveg, esetleg trailer és voila, készen is vagyok. Hiszen az efféle bejegyzés arról kell hogy szóljon, mi az, ami felkeltette a figyelmemet, s evégett másoknak is szeretném az orra elé dugni, mondván, 'Te nem szeretnéd?'. Na persze, ahogy azt Angelika elképzelte...
Órákat kotlottam a csöppet sem frappánsra sikerült címen, újabb órákat vesztegettem arra, hogy jópofa diavetítéseket, kereteket, effekteket nézegessek a borítókhoz - természetesen ezekből semmi nem valósult meg -, majd órákat filozofáltam arról, kell-e megindokolni, ugyan miért is érdekel engem az adott könyv, illetve hogyan lehetne életet lehelni egy ilyen ajánlóba. Nos, hölgyeim - és uraim, ha a hátsó sorban rejtezne önök közül - a tett halála az okoskodás alapon, lesz, ami lesz, belevágok, s a végén ráfogom, ilyen az Angelika módi kívánság lista.

Első áldozatom a Geopen. És igen, tudom, hogy nagyon őszi a két kinézett áldozat, de AKAROM őket. Így, csupa nagybetűvel, és lehetőleg már tegnapra kellene mindkettő. Aki rám hallgat, nem hagyja ki őket!

Mats Strandberg & Sara B. Elfgren: A kör
Várható megjelenése: 2012. október 25.
Engelsfors trilógia 1.
Eredeti címe: Cirkeln
Terjedelem: 600 oldal
Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott lányt találnak a suli egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra a túléléshez. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…
Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál...
Tartsanak bár műveletlennek, a svédekről nekem mindössze két dolog ugrik be: néhány régvolt zenekar és az Ikea. Az irodalmukról szóló tudásom erősen a nullához közelít, talán csak Harisnyás Pippit tudom előkaparni az emlékeimből. Belőlem a fülszöveg nem váltott ki makacs könyvakaritiszt. Sokkal inkább éreztem azt, hogy na tessék, még egy ifjúsági regény, mintha mindenhonnan az lesne az emberre mostanában. Ráadásul a The Secret Circle sorozattal való szerencsétlen találkozás árnya is ott lebegett szegény történet felett a boszorkány kör dolog miatt. Tehát mondhatjuk, hogy nem indult jól a kapcsolatunk, hiába a hír, hogy már 21 nyelvre lefordították a regényt.
Aztán alkalmam nyílt belekóstolni az első negyedbe. Vesztemre, mint utóbb kiderült. S mielőtt még bárki is irigykedni kezdene, ez nem szerencse, ez kíííínzás! Mert nézzük csak mi történt velem.
Elkezdtem olvasni: enyhe homlokráncolás. Következő fejezet: borzongás, igen, határozottan a frász kerülgetett. Majd az aztán következő: most ez ki? mi ez a sok szereplő? Kb kettővel odébb: Jézusom, itt mindenki ennyire depresszív? Kezd eluralkodni rajtam a vigasztaló ölelés osztogatás kényszere. Pár oldallal odébb: Hű, ez kezd izgalmas lenni! Néhány fejezet múlva: Na ne már! Ennyi? Miért nem enged lapozni? Brühühü.
Hát igen. A kezdeti fenntartások, az, hogy alapjáraton nem rajongok sem az ifjúsági regényekért, sem a horror műfajért valahogy mind nem számítottak mire elérkeztem a kör megalakulásához. Beszippantott ez a Tim Burton féle filmek sötétségében fürdő, sok főkaraktert mozgató, s így igen sok nézőponttal dolgozó, megrázó fájdalommal terhes sztori. Tudni akarom, mi lesz ebből az egészből, mi történik a lányokkal!
Szóval biztos, hogy olvasni fogom. Viszont a történet folytatásán való agyalás közben két dolog nem hagyott nyugodni. A fülszöveg egy halott lányt említ, pedig le merném tenni a nagyesküt, hogy fiú az, akit holtan találnak a mosdóban. És szerintem nem ártana valamiféle korosztály jelzés a hátlapra, mert a szerzők itt bizony nem óvatoskodtak; van szex, drog, étkezési zavar, önértékelési gondok, öngyilkosság stb.
Aki szeretne kicsit többet tudni az írópárosról, annak érdemes ellátogatnia a Book Chick City blogra. Fotót, rövid életrajzot és egy interjút tartogat a bejegyzés. Avagy Ms Elfgren saját blogja is érdekes olvasmány lehet.

Kendare Blake: A rémálmok lánya
Várható megjelenés: 2012. november 20.
Anna 2.
Eredeti címe: Girl of Nightmares
Terjedelem: 288 oldal
Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését.
Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén... Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett...
Kell-e mondanom, miért szeretném a kezeim közé kaparintani? Engem, ahogyan mondani szokás, megvett az első rész kilóra (bejegyzésem). Oda vagyok Casért, az ízig-vérig kocka Thomasért talán még jobban, Anna képes volt minden szörnyűség ellenére megnyerni magának, ráadásul... elvakult happy end fan vagyok. S ez utóbbi nagyon nem jött össze az első kötet végére, így ugyebár vannak elvárásaim a sztorival szemben. Nincs mit ragozni, készen állok belevágni a következő természetfeletti kalandba, mert a hangulat, a humor, a karakterek megfogtak maguknak. No és ez a borító... maga a csábítás!

2012. augusztus 28., kedd

Gena Showalter hírszemezgető

Remélem, mindenkihez elérkezett a két legfontosabb hír:
  1. Kane könyve, a The Darkest Craving (Legsötétebb sóvárgás) jövő nyáron érkezik
  2. Az angyalok sorozata robog tovább, s immár Koldo kötetének, a Beauty Awakened-nek (Felébresztett szépség) is megismerhettük a fülszövegét. (Fordítása az infó aloldalon megtalálható.)
Apróbb infómorzsácskák pedig az All The Fun Starts After Dark júliusi kérdezz-felelek posztjában lelhetőek. Én ezeket szemezgettem közülük:
  • A Darkest Surrender-ben említésre került, hogy főnixek hamuja képes akár életet visszaadni. Talán most, hogy Kaia képessége kiteljesedett, valamely fontos szereplőt visszahozhat az életbe?
    A főnixek erejének borzalmas ára van. Kit holtából hoz vissza a hamu, az örökké feltámasztója szolgálója lesz, és Kaia sosem tenné ezt valakivel, akit szeret. De annyit elmondhatok, hogy főnix fel fog tűnni az Angels of the Dark sorozatban, és talán Kane könyvében is.
  • Galennek lesz-e önálló könyve a Lordok között? S mivel Sienna azt mondta, tudja, hogyan hozza vissza Badent, ő is kap saját történetet?
    Jelenleg egy további Alvilág Urai kötetre van szerződésem, és az Kane könyve lesz. Semmi többet nem ígérhetek, míg hivatalossá nem válik a folytatás.
  • Tudjuk, hogy az Angel of the Dark sorozat a szárnyaik elvesztésétől megváltott angyalokra koncentrál, de végül összefonódik ez a sorozat a lordok világával?
    Nem vagyok benne biztos! Egy maréknyi Lord feltűnt a Wicked Nights-ban, William és Paris szerepel a Beauty Awakened-ben, de ezt leszámítva nem lesz túl sok átfedés. De az elképzelhető, hogy a mennyekben készülődő háború a Lordok világába is áthúzódik.
  • Mikor olvashatunk az új démonokról, gondolok itt Violára, Cameronra, Irishra és Winterre?
    Remélhetőleg Kane könyvében. Kedveltem őket, és szívesen elmerülnék az ő történetükben is.
  • Torin jövőjében ugye szerepel egy neki szánt hölgy?
    Úgy gondolom, mind közül ő az a Lord, aki leginkább megérdemli. Igen, a fejemben már létezik egy hölgy Torinnak.

2012. augusztus 27., hétfő

ZeneSzó, avagy dalolnak a könyvek (1)

Volt már, hogy egy regény, és egy dallam összeforrt az emlékeitekben? Előfordult már, hogy úgy éreztétek, azonnal rá kell keresnetek a történetben megemlített zeneszámra? Velem mindkettő előfordul gyakorta. Ezt a rendszertelenül beköszönő rovatot, az ilyen élmények feljegyzésének szentelem.

Sherrilyn Kenyon: Acheron   -   Nickelback: Savin Me
"His throat dry from embarrassment and fear, he met her gaze. "This is for Soteria." He went into the opening strands of Nickelback's "Savin' Me." The moment he did, he wanted to die as he realized how badly he'd just screwed up—in public. The club was filled with people and animals in human form who knew who and what he was. Beings who would be dying to know who Soteria was and why he'd dedicate a song to her when he never did such a thing."
~ 658. oldal

2012. augusztus 26., vasárnap

Nalini Singh – Mine to Possess – Feloldozás

Sorozat: Egy világ két faj 4.
Kiadó: Egmont Dark
Megjelenés: 2012. augusztus
456 oldal, puhafedeles
Clay Bennett falka nélkül, emberek között nőtt fel. Megpróbálta elfojtani leopárd énjét, de az a felszínre tört és embert ölt. A vérengzés után a fiú elvesztette egyetlen barátját, Talint is. A DarkRiver falka otthont és hivatást adott neki, de a lelkének fájdalmát, a bűnhődését nem tudta enyhíteni.
Talin McKade túlélte rettegéssel és szenvedéssel teli gyermekkorát. Régi rémálmaihoz azonban újabbak adódnak, amikor az utcagyerekek, akiket pártfogol, sorra tűnnek el. Talin szívének legfájóbb sebeit is hajlandó felszakítani, hogy megmentse őket: bár retteg a találkozástól, segítséget kér a legerősebb férfitól, akit valaha ismert.
Clay segít Talinnak, de közben szembe kell nézniük a közös múltjuk gyötrő titkaival is. Ha nem teszik, mindketten elveszítik az egyetlen dolgot, ami eddig életben tartotta őket.

moly goodreads

Ezzel a kötettel a negyedik felvonáshoz érkeztünk az alakváltók és mentálok világába kalauzoló sorozatban, ahol végre ember is csatlakozik a két említett faj képviselőihez a főszereplők listáján. Ideje volt, nem?
„… most már három faj gondolatai és álmai táplálták. A világuk már hármas szövetség volt, és száz éve először ez a hármas egység hiánytalanul összeállt.”
A világfelépítés ezúttal is magával ragadó, a háttérben szép lassan bontakoznak ki olyan szálak, amelyek a jövőbeni eseményekre még nagy hatással lehetnek. Emellett a szerző gondosan úgy alakított a mellékszereplők jelenlétét is, hogy az olvasó kívánja a folytatást, hiszen a kíváncsisága nem nyughatna, míg meg nem tudja, jól érezte-e, hogy elérkezett az idő, hogy újabb falkatag – *visszafogott fansikoly*
„Ha éppen nem töltötte el Doriant a mélyen gyökerező düh, akkor a madarak is leszédültek utána a fáról.”
- csatlakozhasson majd a boldog párra leltekhez. Bocsánat, kicsit előre szaladtam, kanyarodjunk vissza Clay és Tally történetéhez!
Meg kell mondanom, a sorozat részeit olvasva most először éreztem, hogy bár kedvelem a főhősöket, a sztori többi része az, ami igazán beszippant. Az eltűnt gyerekek utáni nyomozás lekötötte a figyelmemet, ráadásul a mentál világ felszín alatti forrongása is okot adott a töprengésre, érdeklődve olvastam az alakváltók szövetség kötéseiről, és szívesen tudtam volna meg még többet az Elfeledettekről. De ez nem baj, sőt! Egy hosszú sorozat esetén képtelenség is lenne mindig olyan párost adni a rajongóknak, akik mindent elsöprően vad és romantikus szerelemben találnak egymásra. Az a jó, hogy olyan élő, igaz valóságként folytonosan alakuló világ a háttér, amely elvisel nagyon erős, akár korlátokat ledöntő szerelmeket, de teret tud adni lágyabb vonzalmaknak is.
„- Mert már nem tudsz olyan könnyen bánni velem, mint régen? Már nem vagyok a kis házi leopárdod?
Talinból olyan erővel tört fel a kacagás, hogy a gyomra is belesajdult.
- Clay! Ha valaki uralkodott kettőnk közül a másikon, akkor az te voltál! Én csak loholtam utánad. Soha nem mertem volna parancsolgatni neked.
- Lószart! – dörmögött Clay, de a lány úgy hallotta, mintha enyhül volna a hangja. – Még arra is rávettél, hogy rohadt teapartit játsszak veled.”
Igen, Clay és Talin kettőse számomra visszafogottabb. Tagadhatatlan, hogy érzelmeik húsz évre nyúlnak vissza, hogy szívük már gyermekkorukban felismerte a másikat (csak rám tört rám a bevésődés feeling?), és a boldog végkifejlethez érzelmes út vezette őket. Igaz, hogy az egykor közöttük kialakult kapocs sosem szakadt meg igazán, hogy kettejük kapcsolata időt, teret, borzalmas tapasztalatokat, sőt betegséget legyőzően erős. Elismerem, hogy egyikük szinte tisztán csak emberi géneket hordoz, másikukban pedig a leopárd a domináns, így párosodás kötelékükkel a Csillag Háló még összetettebbé vált. De úgy érzem, a többiek életének szemszögéből az ő szerelmük nem hoz valódi változást. Úgy mondanám, ők a kitartó, tápláló, csendes eső, míg például Lucas és Sascha románca inkább a tájátrendező, zajos viharra hasonlított.
Okkal hangsúlyoztam többször is, hogy egy sorozat sokadik részről van szó. 
A szerző ugyan ezúttal is igyekszik gyors áttekintést adni az általa megálmodott világképről, s annak fontosabb változásairól, valamint bemutatni a korábban megismert szereplőket, s teszi mindezt anélkül, hogy túl szájbarágósan ismétlős hangulatba csapna át. Ám szerintem, akkor élvezhető igazán a történet, ha pontosan látjuk az összefüggéseket, ha minden apróságra odafigyelhetünk. Mert itt aztán mindennek jelentősége van, semmi nem történik csak úgy. Vagy a világ megállíthatatlan változása hoz olyat, amely a későbbi szereplők életére hatással lesz, vagy a szerelemek indítanak be valami olyan fejlődést, amely előbb utóbb akár alapjaiban megrázhatja a társadalmukat. Éppen ezért azt javasolnám, akit érdekel egy nagyszerűen megírt urban fantasy, amelynek minden részében ott a játékos humor, a szenvedély, az izgalom és a talány tökéletes kombinációja, az ne hagyja ki a korábbi köteteket sem!

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

2012. augusztus 25., szombat

Interjú, juj!

Akinek még nincs elege belőlem, az a Lobo szerkesztette Olvasónapló ehavi Ismerd meg a könyvesbloggert bejegyzésében egy velem készült 18 kérdéses interjút olvashat.

2012. augusztus 24., péntek

Mit hozott a postás? (11)

Ismét rám nevetett a szerencse! No nem fültől fülig érő nagy vigyorral, inkább csak egy titkos félmosollyal. Így Kieran Kramer legújabb, Loving Lady Marcia dedikált példánya helyett egy kis szeretetcsomag boldog tulajdonosa lettem hála a twitteren meghirdetett játéknak.
A tegnap érkezett pufi borítékban sok kincs rejtőzött. Minden eddigi kötethez illő főhős kártya, két könyvjelző, egy az írónő logójával ellátott post it tömb, toll... és aminek a leginkább örülök, egy aláírt üdvözlőkártya.

2012. augusztus 19., vasárnap

Kérdések és válaszok

Ezt a kérdezgetős díjacskát gretty-nek köszönhetem. Nagyszerű lehetőség arra, hogy apró információkat tudjunk meg a bloggerekről! Ám az olyan késve reagálóknak mint jómagam, a szabályok betarthatatlanok. Képtelen lennék találni 11 olyan általam látogatott oldalt, akik még nem részesültek ebben a kitüntetésben. Így mit van mit tenni, csalok csöppet. :)

Íme azok bejegyzései, akiknek én is szívesen tovább passzoltam volna a feladatot:
1. Csenga
2. Gigi
3. Gretty
4. Kelly
5. Lobo
6. Niki
7. Nima
8. Nita
10. Tempy
11. Zenka
Íme a válaszaim:
1. Általában mikor és hogyan szakítasz időt az olvasásra?
Ott és akkor, ahol lehet. Persze a kedvencem, ha bevackolhatom magam órákra, és csak olvasok és olvasok...
2. Ha azt az időt nem olvasással töltenéd, akkor mi az alternatíva?
Nagy sorozatjunkie vagyok. Ha tehetném, szerintem még több félét követnék figyelemmel.
3. Minden általad olvasott könyvből készül bejegyzés?
Igyekszem, de sajnos akad, ami kimarad ihlet vagy idő hiányában.
4. Van valamilyen különleges, könyves rigolyád? (Ha igen, akkor micsoda?)
Nincs benne különlegesség, egyszerűen nem szeretem, ha nem tisztelik a könyveket.
5. Ha kiadóvezető lennél, mi alapján választanál könyveket?
Egy vezetőnek rideg tények alapján kell döntenie, ha azt szeretné, hogy a vállalkozás hosszú távon sikeres legyen. Valószínűleg nagyon nehezen menne, hogy ne legyek részrehajló.
6. Mi történik azokkal a könyveiddel, amikkel nagyon mellényúltál?
Először a könyvespolc eldugottabb régióiba kerülnek, majd ha lelkileg felkészültem, megválok tőlük végleg... lehetőleg úgy, hogy egy utód hozzám kerülését finanszírozzák.
7. Térítesz-e olvasásra másokat a környezetedben?
Nem vagyok vehemens térítő. Akiben látom a hajlandóságot, azoknak szoktam ajánlani új szerzőt, vagy regényt.
8. Ki a kedvenc női karaktered?
Fogós kérdés... csak egyet lehet választani? Talán Mary (J. R. Ward: Síron túli szerető) az, akit a leginkább irigylek. Az erejéért, ahogyan szembe nézett a rákkal, a türelméért, amellyel a hátrányos helyzetűek felé fordul, és persze Rhange miatt is.
9. Van-e olyan író, akit örökre eltiltanál attól, hogy történeteket vessen papírra?
Nincs. Hiszem, hogy minden könyvnek megvan a maga közönsége, még ha az nem is én vagyok.
10. Ha süt a nap, kék az ég, zöld a fű, nincsenek gondok, csak lehetőségek, olvasol vagy mással foglalkozol?
Olvasok, odakinn egy szép fa alatti árnyékban, a család közelségében, és lehetőleg miközben valami finomság készül éppen.
11. Ha más témában kellene blogolni, mit választanál?
Ha kellene, valószínűleg a nem blogolást választanám. Ha mondjuk a tőke is a rendelkezésemre állna, utazási élményekről írnék énblogot.

S végül íme 11 olyan dolog, amit eddig nem lehetett rólam tudni:
1. Egy-egy blogbejegyzés elkészítése nekem legalább 3 órát eltart. És még akkor sem mindig olyan, mint szeretném.
2. Próbáltam, de képtelen vagyok egyszerre egy könyvnél többet olvasni.
3. Angolul sokkal lassabban olvasok, mint magyarul. Ebben eddig semmi meglepő nincs. Csakhogy nálam az ok az, hogy én voltaképp felolvasom magamnak a történetet, igaz hangtalanul.
4. Van egy külön könyvalap perselyem.
5. Ha tévét nézek, akkor 90%, hogy a TLC csatornára kapcsolok, a maradék nagy részét a hírek teszik ki.
6. A sorozatokat eredeti nyelven, dvd-n követem.
7. Nálam az all time favorit sorozat a Jóbarátok.
8. Abszolút kutyapárti vagyok... bár ebben nagy szerepe van annak is, hogy a macsekoktól megállíthatatlanul tüsszögnöm kell.
9. Nem vagyok nagy fagylalt vagy jégkrém rajongó, a sorbeteket imádom.
10. Szeretnék egyszer eljutni Írországba.
11. Gyűjtöm a hűtőmágneseket.

2012. augusztus 18., szombat

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (40) - Sarah J. Maas – Throne of Glass

Sarah J. Maas – Throne of Glass
Sorozat első kötete [S]. Fantasy [F].
A magyar kiadás jogát a Könyvmolyképző Kiadó vette meg.
Fülszöveg: Celaena Sardothient a 18 éves bérgyilkost egy kemény, rabszolga munkával töltött év után Endovier sóbányáiból a koronaherceg elé rángatják. Dorian herceg szabadságot ajánl neki, ennek viszont ára van. Legyen az ő bajnoka a királyi bérgyilkos címért folytatott versenyben. Ha megnyeri, négy évig a királynak dolgozik és utána szabad. Az ellenfelei a birodalom minden pontjáról érkező tolvajok, bérgyilkosok, harcosok, akiket a királyi tanács egy-egy tagja szponzorál. A kiképzés a testőrség kapitánya Chaol Westfall mellett kihívás, de felpezsdítő is, míg a társasági élet unalmas. A dolog kicsit érdekesebbé válik, amikor a herceg érdeklődni kezd iránta… de persze ott van a mogorva kapitány is, akinél senki sem érti meg jobban a lányt. Aztán az egyik ellenfelet meggyilkolják, nem sokkal később még valaki áldozatul esik és a szám egyre növekszik. Rájön Celaena ki a gyilkos, mielőtt ő is áldozattá válna? A fiatal bérgyilkos nyomozása olyan titkokat fed fel, ami a sorsát is örökre megváltoztatja.
Emlékszem, amikor megláttam a borítót és elolvastam a fülszöveget azonnal az „ez nekem kell” érzés lett úrrá rajtam.
A stílus gördülékeny, azonnal magával ragad. A világ a szereplők szemén keresztül jut el hozzánk, a kis visszaemlékezésekből, a környezet szemrevételezéséből. A történet nincs tele küzdős jelenetekkel, de ami leírásra került az nagyon filmszerű, élvezetes, legyen az kardvívás, vagy íjászat. Külön érdekessége a történetnek, hogy a hősnő álnév alatt szerepel a versenyen, és az ügyességét nagyon vissza kell fognia, nehogy túl sokat eláruljon magáról, miközben őt úgy képezte ki a mestere, hogy „a második hely csak egy látványos elnevezése az első vesztesnek”. Néha azonban ő is besokall, és akkor jönnek az ilyen jelenetek:
"She stalked toward him, keeping her sword sheathed at her side. Verin’s grin widened as he lifted his blade. He swung, but Celaena struck, ramming her fist into his arm, sending the blade soaring through the air. In the same breath, her palm hit his left arm, knocking it aside, too. As he staggered back, her leg came up, and Verin’s eyes bulged as her foot slammed into his chest. The kick sent him flying, and his body crunched as it hit the floor and slid out of the ring, instantly eliminating him. The hall was utterly silent.
“Mock me again,” she spat at Verin, “and I’ll do that with my sword the next time.” She turned from him, and found Brullo’s face slack. “Here’s a lesson for you, Weapons Master,” she said, stalking past him. “Give me real men to fight. Then maybe I’ll bother trying.”"
A hősnő fantasztikus sokoldalú szereplő. Erős, okos, szép, megvannak a saját titkai, jól boldogul önállóan, ugyanakkor megvannak a félelmei, vágyai is. Igazi csaj, aki szereti a szép ruhákat, aki vágyik a bálba, aki szeretné ha lennének barátai és imád olvasni. A két férfi főhős a koronaherceg és a testőrség kapitánya barátok. Mindketten Celaenába szeretnek bele, de mindkettő a maga módján, és ez a könyv másik erőssége. Dorian, a lány magányosságát oldja fel kedves személyiségével, közvetlen modorával, és belső erőt, tartást kap a kapcsolattól, de nem kész arra, hogy teljes mellszélességgel kiálljon a lányért, a kapcsolatukért. Celaena hozzá kerül közel, mert a férfi hajlandó, és komoly érzelmi támogatást is ad a lánynak. Chaol a kapitány jóval zárkózottabb személyiség. Benne nagyon erős zavart okoz a becsület (bérgyilkos, tehát bűnöző szemlélet) és a vonzalom. Nem is realizálja, hogy beleszeret a lányba, csak a féltékeny vagy fájdalmas gondolatokból jövünk rá. Képtelen engedni a merevségéből, de ő az, aki erősebbé teszi Celaenát, és nem akar keresztbe tenni Doriannak sem. Mindkettő mást ad és ott van amikor a lánynak szüksége van rá. Mindeközben Celaena nagyon kedveli mindkét főhőst, de nem egyértelmű, hogy ki lesz a nyerő. Talán az írás azt sugallja, hogy Chaolt fogja szereti az ilyen apró elejtett megjegyzésekkel:
"There was beauty in Chaol’s face – and strength, and honor, and loyalty. She stopped hearing the crowd, and her mouth became dry as he stared at her. How had she missed it for so long?"
De az is lehet, hogy tévedek. A romantika azonban nem az egyetlen fő vonulata a könyvnek, éppen ilyen erős a barátság, az elvhűség vagy megalkuvás boncolgatása is. Színes, változatos, sokrétű olvasmány volt, aminek minden sorát élveztem, és alig várom a következő részt. 
Kósza hír, hogy a Könyvmolyképző Kiadó tervezi a magyar megjelenést. Angolul ezen kívül még négy rövid kis novella is elérhető, ami a könyv előtti időkben játszódik.


moly goodreads

2012. augusztus 14., kedd

Abigail Roux - Cut and Run

2008 júniusa irtózatosan régnek tűnik, és meg kell mondanom, a 2013. március 26. sem látszik túlságosan közelinek. Ki tudja, mi a közös ezekben a távoli dátumokban? Aki kapásból rávágta: „Qhuinn & Blay!”, az bezsebelhet tőlem egy rokon lelkeknek kijáró lelkes ölelést, mert valóban ők kötik össze a két időpontot. Lassan már négy éve esz a fene, annyira drukkolok, hogy a fentebb nevezett két lökött vámpírból egy pár legyen, így el lehet képzelni, miféle örömtáncot lejtettem, amikor az írónő március 31-én közzé tette a hírt a facebookján: jövő tavasszal érkezik a közös történetük. Viszont még eddig csak szimplán nehéznek éreztem a várakozást, most már egyenesen kínzásnak tűnik. Nem lesz könnyű az a bő hét hónap, ami még hátra van a megjelenésig.
S egy ilyen felvezető után, gondolom világos, hogy miféle könyvet olvastam mostanság. Igen, azonos neműek között szövődő kapcsolatról szólót. Történt ugyan is, hogy kissé lógattam az orrom, részben Qhuay miatt, részben mert a friss Kenyon folytatás példányom dezertálni tűnt a postai kézbesítés elől. És míg vigasztaló olvasmány pótlás után nézelődtem, két, általam követett, és megbízható ízlésradarnak tartott bloggerina (Mandi & Ann) is egybehangzóan ajánlotta, hogy érdemes lenne próbát tennem Abigail Roux Cut & Run sorozatával. S bár a borítók semmitmondóak, a tartalmak, no meg amiket a hölgyek írtak róluk, felkeltették annyira a kíváncsiságomat, hogy elkérjem az első részt. Nem bántam meg! Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azóta beszereztem a folytatásokat is.

Sorozat: Cut And Run 1.
Kiadó: Dreamspinner Press
Megjelenés: 2008. szeptember
376 oldal, e-könyv
goodreads amazon book depository
„We could just cut and run,” he suggested softly, watching Zane closely.
Forcibly keeping his eyes on the road, Zane pressed his lips together hard, and his hands curled tightly around the steering wheel. “It's a nice dream,” he finally answered, his voice as unsteady as the rest of him.”
 
A kötetekben két FBI ügynök az állandó főszereplő: a 34 esztendős nyugat-virginiai ex tengerészgyalagos Ty Grady és a 42 éves texasi Zane Garett. Az első rész elején a két, egymás teljes ellentéteinek tűnő ügynököt felettesük rendeli egymás mellé, hogy képviseljék az irodát egy new yorki sorozatgyilkos utáni nyomozásban. Mindketten igazi morgós, lobbanékony, fizikailag erős, keményfiús macsók jó néhány hibáival és múltbéli csomaggal. Zane nős volt, míg néhány éve el nem veszítette a feleségét, Ty egyik egy éjszakás kapcsolatból esik a másikba. Előbbi kiegyensúlyozott, higgadt, logikus és jól öltözött, másikuk nyers, ösztönös, és elsőre kissé ápolatlannak és műveletlennek látszó. Nem csoda, hogy kelletlenül állnak a kényszerű partnerséghez. Kölcsönös utálatuknak nem egyszer hangot is adnak. Ám mélyen belül képtelenek tagadni, hogy vonzódnak a másikhoz, és a történet kb felénél vonakodva bár, de szeretőkké vállnak. De onnantól sem lesz minden csupa szivárvány. Ha fegyvert szegeznek rájuk, a szemük se rezzen, no de az szív dolgai… Nehezükre esik bevallani érzéseiket, titkolják egymás, no meg a világ elől is. Ám amikor a parancsnokuk máshová helyezi őket, mindketten kifordulnak önmagukból, nem igen találják a helyüket. Mi pedig rájöhetünk, hogy belül kissé törékenyek a másik nélkül. Még jó, hogy a sors úgy hozza, a jövőben állandó partnerek lesznek.
A háttértörténet számomra élvezetes volt. Nem vagyok krimifaló, így nekem annyi, amit itt kaptunk, elég volt a nyomozásból, és örültem, hogy egyszer sem fordult elő, hogy azt gondoltam volna, na most majd az fog történni, és tényleg bekövetkezett volna. Érdekelt, izgatta a fantáziám, hogy ki és milyen okból szedi áldozatait. Kimondottan ötletesnek találtam, hogy miért és milyen minta szerint öl az elkövető. Már az elejétől volt két tippem a gyilkos személyére, de kb a felénél dobtam az egyiket, mondván, á, akkor biztos nem ő lesz. Erre nem kiderült, hogy mégis csak ő az őrült? És még szegény Ty-ért is kellett izgulnom, hogy vajon Zane időben rátalál-e. (Igen, hajlamos vagyok időnként elfelejteni, hogy általában nem szokás már az első részben elveszíteni az egyik főhőst. :D)

  • Amitől a legnagyobb rajongókkal ellentétben én nem vagyok elalélva: Ty és Zane. Egyelőre még emésztem a személyiségüket. Rég találkoztam két ennyire – már bocsánat a szóért – elcseszett alakkal. Megvan a maguk feldolgozandó problémája, és ehhez most hozzájön ez a homoszexuális kapcsolat dolog is. Ráadásul az, ahogyan először bemutatkoztak a karakterek, már sehol nem volt a regény végére. Annyi minden történt, úgy megváltoztak, hogy az nekem picit gyors volt. Arról már nem is beszélve, hogy némely döntésüktől a fejemet fogtam.
  • Ami miatt vissza fogok térni a sorozathoz: A két pasi. :) Tudom, tudom, kissé ellentmondásos vagyok. De nem tehetek róla, így érzek. Irritálónak találom őket, de a jó értelemben. Való igaz, hogy nem élek-halok még értük, de hogy nem nagyon fog hagyni nyugodni, mi lesz velük, az biztos. Olvasni akarom, mi lesz a viszonyukból! Várom, hogy küzdenek meg magukkal, a másikkal, a környezetükkel azért, hogy működhessen a dolog kettejük között. Ki nem hagynám, a soron következő kötekedésüket. Ráadásul, hogy a kémia működi közöttük, tagadhatatlan.
Aki nyitott az M/M történetekre, annak csak ajánlani tudom, adjon egy esélyt a sorozatnak! Nem tökéletes, de igazán jó kis könyv volt.

Értékelésem:

A 9 részesre tervezett sorozat eddig megjelent darabjai:
1. Cut & Run
2. Sticks & Stones
3. Fish & Chips
4. Divide & Conquer
5. Armed & Dangerous
5,5. Dine & Dash (ingyenes kisnovella)
6. Stars & Stripes

2012. augusztus 6., hétfő

Susan Elizabeth Phillips - Call Me Irresistible - Zsák a foltját

Sorozat: Wynette, Texas 6.
Kiadó: Victória
Megjelenés: 2012. június
388 oldal, keménytáblás
A rendkívül szexis Lucy Jorik az Amerikai Egyesült Államok egykori elnökének lánya… Az ugyancsak csodaszép Meg Koranda pedig legendás hollywoodi hírességek leszármazottja…
Az egyikük hozzá fog menni Mr. Ellenállhatatlanhoz, Ted Beaudine-hez, Wynette városának üdvöskéjéhez. A másik mindent elkövet, hogy megmentse barátnőjét ettől a ballépéstől.
Utóbbi tudja, hogy legjobb barátnője esküvőjének meghiúsítása a lehető legokosabb volt, amit csak tehetett. Ám szinte még el sem hangzik a boldogító „nem”, ő máris a leggyűlöltebb személy a kisvárosban; ahol ráadásul ott ragad egy rozoga tragaccsal és üres pénztárcával, no meg egy nagyon dühös vőlegénnyel. Pénz nélkül, szorult helyzetében is hátat fordítva híres szüleinek, hiszi, hogy képes lesz megállni a saját lábán. Végül is mi baja lehet? Beleszeret Mr. Ellenállhatatlanba? Á, az kizárt…

moly goodreads

Susan Elizabeth Phillips könyveivel úgy vagyok, mint a hűsítő gyümölcs sorbetekkel ebben a rekkenő hőségben. Nehéz ellenállni nekik!
Amikor a Játék az élet először megjelent, kedves humorú, üdítő mai románcnak találtam, ám annyi idő telt el folytatás nélkül, hogy amikor egy könyvesbolt béli bámészkodás alkalmával belelapoztam a Törékeny szív című regénybe, nekem bizony le nem esett, hogy jééé, ennek az írónőnek már találkoztam a nevével. Ám ahogy rossz szokásomhoz híven beleolvastam az utolsó fejezetbe, tudtam, nekem kell ez a könyv, s akkor, ott kezdetét vette rajongásom az írónő iránt, s kell-e mondanom, azóta is töretlen. Imádom a Chicago Stars sorozat amerikai futballista világát, és igazán örülök, hogy lassanként magyarul is elérhető valamennyi történet, amelyeknek szálai így vagy úgy, de előbb-utóbb a texasi Wynette-be visznek minket.
Ez a rész kicsit olyan, mint egy bónusz kötet. Ott voltunk, amint rögös út után a szülők egymás mellett találták meg a boldogságot, s most ráadásként az egykori gyerekek szerelembe esését is láthatjuk. A Luxusmucusban nem csupán Francesca és Dallie boldog révbe érését, de Theordore (Teddy) Beaudine néhány ifjú pillanatát is olvashattuk, majd a Játék az életben egyike volt azoknak, akik alaposan próbára tették Kenny Traveler türelmét, mielőtt az elnyerte Lady Emma kezét. A szeretőm a First Lady-ben nem mindennapi körülmények között találkoztunk a tinédzser Lucy Jorikkal, aki azóta az ország első leányainak egyikeként nőtt ifjú hölggyé. A Zsák a foltjátban pedig ott csöppenünk életük folytatásába ahol ők ketten - Ted és Lucy - éppen az év esküvőjén készülnek örök hűséget fogadni egymásnak. Egészen addig, míg fel nem tűnik a színen Csillagvirág hebehurgya lánya, Meg Koronda. Néhány aggályos mondat, és az ara megszökik a templomból, maga sem gondolván, mekkora kulimászban hagyja anyagilag padlón lévő legjobb barátnőjét. A hirtelen lefújt nász után következő hetek voltaképp azt mesélik el, Meg miként boldogul, hogyan találja meg önmagát, hogy mit is szeretne az élettől, és természetesen élete szerelmét. S mindezt egy olyan városkában, ahol minden helyi lakos szent meggyőződése, hogy polgármesterük, Ted, maga a tökéletesség megtestesülése.
„Ez Wynette. Összetartunk.”
Ó igen, a helyszín természetesen Wynette. Ahogyan a Gilmore lányok Stars Hollow-ja (Szívek szállodája), Ewerwood, az alaszkai Cicely (Miért éppen Alaszka) vagy épp Zoe Hart mindennapi bukdácsolásának színtere, Bluebell (Hart of Dixie), úgy ez a képzelet teremtette amerikai kisváros is olyan, amit részemről képtelen vagyok nem tiszta szívből szeretni a maga összes különcével együtt. Legszívesebben pakolnék, és költöznék közéjük, az írónő annyira csodás képet tudott festeni róluk. Mert mindenkinek megvan a maga egyedi személyisége. Mert anélkül, hogy elvonnák a főszereplőkről a figyelmet, folyamatosan ott vannak, élnek. S ezáltal életre keltenek egy összetartó társaságot, ahol mindenkinek megvan a maga feladata, de persze ez nem tartja őket vissza attól, hogy mindenki máséba is beleszóljanak folyamatosan. Úgy hogy azt hiszem, nem is kérdés, a város, s lökött népsége óriási plusz a történet mellett.
Amely maga pimaszul szeszélyes és könnyeden mulattató. De nem azért, mert olyan fordulatos eseményeket hozna. Nem, csöppet sem. SEP ezúttal is követte az általa gyakran alkalmazott receptet. Egy, a külvilág által irigyelt férfi, aki sokkal több, mint az üres külsőség, a sors furcsa fintorából olyan nőbe botlik, aki életének abszolút mélypontjára érkezett, ahonnan azért csak sikerül idővel kikecmeregnie, méghozzá önállóan. Ám az ismerős sablon ellenére azt mondom, Ted és Meg kettőse elképesztően jól működött nálam.
„Ted hosszan nézte, tigrisszeme kifürkészhetetlen volt.
– Azt hiszed, Lucy és köztem nem volt szenvedély?
– Ne vedd sértésnek, oké, egy kicsit vedd, de őszintén kétlem, hogy van benned szenvedély.
Egy hétköznapi halandó megsértődött volna, de nem Szent Theodore. Ő csak eltűnődött. – Lássuk, jól értem-e. Egy olyan lúzer analizál engem, mint te?
– Új nézőpont.
Ted bólintott. Fontolóra vette. Aztán valami nagyon nem-Ted-Beaudine-es dolgot tett. Leeresztette a szemhéját és sikamlósan végiggereblyézte Meget a szemével. A feje tetején kezdte, siklott lefelé a testén, közben elidőzött imitt-amott. A száján. A mellén. A combjai találkozásán. Forró kis vágyörvényeket hagyva maga után.
Az abszolút horror, hogy nem immunis Tedre, tettekre sarkallta Meget, és felugrott a földről. – Kár a gőzért, Mr. B. Kivéve persze, ha fizetsz érte.
– Fizetni?
– Tudod. Egy nagy köteg húszast utána az éjjeliszekrényre. Upsz… Nincs éjjeliszekrényem. Halva született ötlet volt.”
Szellemes, kötekedő párbeszédek uralják kettejük találkozásait a könyv nagy részében. Annak ellenére, hogy mindenki – kivéve Meg – által Mr. Tökéletesnek tartott Ted jó néhány húzása már-már túlfeszíti a húrt, valahogy sikerül elkerülni, hogy rosszindulatú megalázássá fajuljon a helyzet, ahelyett, hogy csupán heccelő bosszú legyen. Talán a pro és kontra röpködő évődéstől, de inkább támadt kedvem kacagni az idétlen helyzeteken (persze ez nem tartott vissza attól, hogy képzeletben öklöt rázogassak a pasira). Az pedig, hogy bár a szikra kezdettől ott pattogott közöttük, de valódi szerelembe esésük a könyv egészén át alakult, húzódott, külön tetszett. Hihetőbbé tette, ráadásul ékes példázatot adott a „Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között” mondásra. A hihetőség faktornak segített talán az is, hogy kezdettől egyet értettem Meggel, Ted csöppet sem tűnt összetörtnek, hogy menyasszonya megfutamodott. Mérges volt, igen. De ahogyan végül ő maga is bevallotta, nem a szívfájdalom miatt.
Szerintem tökéletes kikapcsolódás mindenkinek, aki egy vidám romantikusra vágyik. Egyetlen figyelmeztetés csupán: Bár a sztori önállóan is élvezetes, lévén előzmények szép számmal akadnak, nem szabad meglepődni, akadhatnak pillanatok, amikor az újoncok kicsit úgy érezhetik, egy szentimentális emlékező túrára is jegyet váltottak, amikor felcsapták a könyv fedelét.

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!

 
back to top