2012. május 29., kedd

Julie Kagawa - The Iron King – Vaskirály


Sorozat: Vastrón 1.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2012. június
Formátum: 372 oldal, ARC puhakötés

Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem. Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer. De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.
Értékelésem:
Kedvenc idézeteim
2012/22.
moly goodreads

Erről a könyvről annyi féle véleményt láttam már, hogy a kíváncsiságom nem igen hagyott nyugodni. Ráadásul itthon ez az első regény, amelyből készült előolvasói példány is a tényleges megjelenést megelőzően, azaz valamiféle mérföldkő a hazai könyvkiadásban.
Szerencsémre nekem is alkalmam adódott, hogy még a Könyvfesztivál előtt elolvashassam. Miután igazán nekiveselkedtem, szinte egy nap alatt a végére is értem. Lekötött a pörgő cselekmény és érdekelt mi lesz a történet végkifejlete. Mégis, úgy érzem, nehezemre esik értelmes értékelést kerekíteni.
Nem tudom biztosan, mi lehet ennek az oka. Talán az, hogy bár E/1-ben, Meghan elbeszélésében ismerjük meg a történeteket, és én mégsem találtam rá igazán a karakterre? Most úgy érzem, Kacorban, a szarkasztikus macska tündében is több személyiséget tudtam felfedezni, mint ebben a 16 éves félvér leányzóban. Vagy zavarom oka abban keresendő, hogy a főként gyerekeket célzó fantasyk varázsa engem sosem szippantott magába? Márpedig itt a regényben magában is említett Shakespeare mű - a Szentivánéji Álom - mellett annyi ismert mese jellemző mozzanata beköszön, hogy csak kapkodtam a fejem. Alice Csodaországban, Óz a nagy varázsló, Végtelen történet, Narnia... valahol a felénél sóhajtottam fel, hogy csoda, hogy az Arany iránytű jegesmedvéi nem köszöntek még be... erre nem megjelent egy maci a távolban? Amikor már Csingiling neve is elhangzott, hát én gurultam a nevetéstől.
Viszont Sohasohaföld különböző tartományinak leírásai csodásan érzékletesre sikeredtek, nem különben a történet során szerephez jutó angolszász mondákból ismerős, különböző lények bemutatásai. Tényleg láttam mindent magam előtt, mintha csak egy film pergett volna a fejemben. Személyes kedvenceim a gyűjtögető hörcsögök lettek.
Lévén ya regényfolyam, nem kérdés, hogy kapunk egy szerelmi háromszöget. (Komolyan, van olyan ifjúsági sorozat mostanában, ahol kihagyják ezt?) A lókötő Robbie / Puck a tipikus legjobb barát, a nevettető, a biztos háttértámasz. S ellenpontként a titokzatos, sármos tél herceg, Ash. Részemről én itt még nem tudnám azt mondani, hogy Team ez vagy az vált volna belőlem. Sőt, nagyon olvadozni sem volt alkalmam, mert a vonzalom jött mint a Rómeó és Júliában (amit imádok, de ki a csuda érti, miért is pistultak annyira egymásba rögtön elsőre), de egy csókocskát leszámítva nem mondanám, hogy tomboltak volna a romantikus érzelmek.
Viszont a két srác - furcsa ezt írni, mert bár a főszereplőnk még csak tini, a többiek ősöreg tündérek - közötti kapcsolat kimondottan tetszett. Érdekesnek találtam, hogy van közös múltjuk, és valós okon alapszik állandó ellenségeskedésük. Aminek részleteit megismerve magyarázatot nyert, hogy miért is éreztem azt, hogy bár Ash valóban képes lenne végezni Puckkal, addig ez visszafelé már sántít kicsit.
Mindent összevetve csöppet sem bántam meg ezt a kis kalandot a tündérek világába. Valószínűleg a fiatalabb korosztálynak ajánlanám, vagy legalább is a varázslatos fantasy meséket kedvelő gyermeklelkű nagyobbacskáknak.


A Vastrón (Iron Fey) sorozat olvasási sorrendje:

1. The Iron King - Vaskirály
1,5. Winter’s Passage (novella az The Iron Legends kötetben)
2. The Iron Daughter
3. The Iron Queen
3,5. Summer’s Crossing (novella az The Iron Legends kötetben)
4. The Iron Knight
4,5. Iron's Prophecys (novella az The Iron Legends kötetben)

A megjelenés előtti olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
Megjelenik: a Könyvhétre (2012. június 07-11)

2012. május 28., hétfő

Gyönyörűségek

Múlt héten egy irtó kedves orvtámadás áldozata lettem. :)
Egy kedves molyocskától, a Levelibéka ékszerei blog írójától, Évától emailt kaptam, amelyben a postacímemet tudakolta, mondván meglepne néhány könyvjelzővel. Hitetlenkedtem, zavarba jöttem, és fülig meghatódtam... gondolhatjátok, milyen kesze-kusza válaszra futotta tőlem ezután.
S minő meglepetés, másnap már meg is érkezett a gondosan pufi borítékban feladott küldemény. Izgatottan bontogatás és újabb meglepetés. A levél mellett egy ékszerekkel megpakolt kis zacsi is rejtőzött. Fülbevalók, medál, kulcstartók... mind csodaszép apró gyönyörűség! Újabb kör a teljes zavarba jövetelből és totális meghatódásból.
Be kell vallanom, nem vagyok túl jó fényképész, de képtelen voltam ellenállni, hogy legalább a kedvenceimet lencsevégre kapjam. Mily' meglepő, hogy minden, amin angyalka van, meghódította a szívemet. (Igen, abszolút angyalka mániás vagyok! :D ) A fityegős angyalka díszes kék és ezüst könyvjelzőt a hétvégén már le is teszteltem. A holdköves kulcstartót pedig íziben felfűztem a kulcscsomómra.
Tudtátok egyébként, hogy a kékesfehér holdkő a belső egyensúly és a harmónia köve? Úgy tartják, segíti a szervezet méregtelenítését és a lelki félelmek leküzdését, fokozza az intuíciót és javítja a beszédkészséget.
Aki szeretne hasonló kis csodák boldog tulajdonosa lenni, feltétlen látogassanak el a Levelibékához, ahol most még játszani is lehet!

2012. május 27., vasárnap

Kendare Blake - Anna Dressed in Blood - Vérbe öltözött Anna


Sorozat: Anna 1.
Kiadó: Geopen
Megjelenés: 2012. június
Formátum: 288 oldal, e-könyv

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl. Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamája és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…
Értékelésem:
Kedvenc idézeteim
2012/21.
moly goodreads

Vannak könyvek, amelyek esetén csábít a borító. Akad, amelyek fülszövege olvastán nehéz ellenállni. Nem ritka, hogy egy-egy ajánlás váltja ki a nekem ez kell érzést. És ritkábban, de azért előfordul, hogy mindhárom teljesül egyszerre. Ám itt emellett a lelkes ajánlásokban elhangzott egy olyan varázsszó, amely hívásának ellenállni lehetetlen, számomra legalább is. Ez a szó pedig: Supernatural. No nem mint szimpla természetfeletti, hanem az idehaza oly borzalmas módon Odaátra keresztelt sorozat címe.
Kezdjük ott, hogy főszereplőnket, ha nem is Castielnek hívják - hanem Theseus Cassio Lowoodnak - , de Casnek szólítják. Majd következett Mr Dean (elvesztem!) kocsijának említése. Ahol hiába állt ott a leírás, hogy "1969-es sötétkék Camaro Rally Sport", az én lelki szemeim előtt biz egy fekete 67-es Chevy Impala lebegett, a fülemben pedig ekkor már hangosan üvöltött a Kansas: Carry On My Wayward Son-ja. Mondhatni, elkapott a rajongólányos izgalom. :) Ám ettől nagy nehezen elvonatkoztatva is úgy gondolom, valóban nehéz lenne jobban lefesteni a könyv hangulatát, mint a tv-sorozatra hivatkozni. Mert tényleg olyan! Hangsúlyoznám, a hangulat erősen hasonlít, de a történet koppintástól nem kell félni.
Cas édesapját egy szellem miatt veszítette el még kisgyerekként. Azóta boszorkány édesanyjával és macsekjukkal költözik egyik helyről a másikra, mert bizony néhány éve apja nyomdokába lépett, és szellemeket likvidál. A könyv kezdetekor épp egy híd közelében kísértő stoppost iktat ki, aki jó néhány autóst küldött már a halálba. S miután ezt a munkát is elégedetten kipipálhatja, máris pakolnak, s irány a legújabb megbízatás. Thunder Bay, Ontario.
"Anna tizenhat éves volt, amikor megölték. Finn bevándorlók lánya volt, az apja a történtek idején már nem élt, meghalt valamilyen balesetben, az anyja egy panziót vezetett a belvárosban. Anna egy iskolai bálra készült, amikor meggyilkolták. A hivatalos verzió szerint elvágták a torkát, valójában majdnem lefejezték. Azt beszélik, egy fehér estélyi ruha volt rajta, amikor rátaláltak, és az egész át volt itatva vérrel. Ezért nevezik vérbe öltözött Annának."
Mert bár Cas várólistáján jó néhány más kísértet neve sorakozik, az ösztöne azt súgja, itt az idő utána járni, igaz-e a városi legenda. Anna, eddig mindenkivel végzett, aki csak belépett a házába. Erősebb és rémisztőbb, mint bármelyik szellem, akikkel Cas találkozott. Mégis, maga sem tudja miért, nem akar végezni a fiúval; aki pedig érthetetlen módon úgy érzi, nem leszámolnia kell a lánnyal, hanem oltalmaznia. Rendkívül különös! A regényben végigkövethetjük, ahogyan Cas, és a köré gyűlő erősítő csapat fényt derít a dologra. S ha ez nem lenne elég az izgalmakból, a hátborzongató múlt szelleme is követeli a jussát.
E/1-ben íródott, fiatalos, fanyar szellemességgel fűszerezett hangvétel. Könnyedén követhető, de szép logikusan felépített nyomozás. Gondolat olvasás, bűbáj, vudu, démonokkal paktálás, rémisztő szellemtámadás, borzongató véres jelenetek. Nyakig a közös pácban kényszeréből született igazi jó barátság. Megtört, magányos tizenévesek szívében született szerelem. Ez mind megvan a regényben.
A regényben, amelyről egészen a végéig nem hittem volna, hogy annyira le fog venni a lábamról, hogy azt kívánjam, bárcsak meglenne már a folytatás! Először is, a figyelemfelkeltő kezdet után picit úgy éreztem lelassult a cselekmény... node a vége oda ütött. Nagyon is! Másodszor, nálam, aki nem a legerősebb gyomorról vagyok híres, néhány jelenet kicsapta a biztosítékot. Nem meglepő módon a leginkább az, amikor teljes valójában kiderült, mi történt akkor régen, 1958-ban Annával.
Ott, nem oly sokkal a vége előtt jó másfél napra félretettem a könyvet. Fel kellett dolgoznom, amit kiváltott belőlem a történet. Elindultam onnan, hogy van egy vérengző kísértet, akit nem is lehet kérdés, el kell tüntetni. Majd Cassel egyetemben bennem is életre kelt az olthatatlan kíváncsiság, szerettem volna a dolgok mögé látni. Aztán elkezdtem drukkolni, hogy hátha meg lehet váltani valahogy az örök kárhozattól ezt a lányt. Végül eljutottam oda, hogy sajnáltam, sőt abban kezdtem reménykedni, hogy valahogy boldog lehet. Őrület, nem? Mert bár tudtam, hogy 28 életet oltott ki dühös szellemként, de teljesen megkedveltem. Fogalmam sincs, hogyan vagy miképp érte el az írónő, de az én szimpátiámat ekkorra teljesen elnyerte a szereplő. Gondolhatnánk azért, mert ha az egyik főszereplőt kimondottan bírom, és Cas karaktere nekem nagyon bejött, akkor szinte automatikusan szoktam szurkolni a szerelmespárnak. De most sántít ez az érvelés. Mert a legeslegvégégig csak olyan leheletnyire van jelen a főszereplőink közti romantika, hogy a mellékszereplő Thomas (ó, hogy mennyire imádtam a zilált hajú kis kockát!) látszólag teljesen plátói vonzalma is hangsúlyosabbnak tűnt.
Ilyeneken törtem a fejem, míg végül visszatértem az e-olvasóm mellé. S ezek után még egy döbbenetet tartogatott nekem a sztori. Szörnyűséges meglepetést, amire a legkisebb mértékben sem számítottam, s aminek a megoldásáért nem tudok őszintén örülni. Örülni? Ezt váltotta ki belőlem: "Na ne! Most mi van? Így van vége? Komolyan? Nem, nem és nem! Így nem lehet engem felcukkolni! Ááááá!" Szóval egy ilyen kirohanás után már nem volt kérdés, hogyan pontozzak, vagy várom-e a folytatást.


A megjelenés előtti olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
Infó: Megjelenése a Könyvhétre (2012. június 07-11) várható. A folytatás pedig máris előkészületben, a címe: A rémálmok lánya lesz.

Alex Flinn - A Kiss in Time - Csók, pont jókor


Sorozat: -
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2012. június
Formátum: 376 oldal, e-könyv

Taliát egy átok sújtja... Jack megtöri az átkot.
Mondták nekem, hogy óvakodjak attól az átkozott orsótól, de ez annyira elbűvölő volt, annyira hipnotikus...
Aznap csak egy kis kalandra vágytam, ezért léptem meg a turistacsoporttól. De találni egy kómában lévő várost, benne egy állati dögösen kinéző, alvó kiscsajjal, na ez nem éppen az volt, amire számítottam.
Ugyanott ébredtem, de egy egészen más időben - egy vadidegen csókja ébresztett fel. Én nem azért csókoltam meg, hogy segítsek rajta. Néha csak úgy csókolózik az ember. Nem tudtam, hogy aztán ez fog történni. Most aztán alaposan benne vagyok a pácban, mivel az apám, a király engem okol, hogy romlásba döntöttem az országunkat. Nincs más választásom, mint elszökni innen, méghozzá ezzel a közemberrel!
Most aztán jól megszívtam: itt van a nyakamon ez a gügye királykisasszony, plusz a bőröndje, tele az ékszereivel... Az egyetlen jó hír: a szüleim totál ki lesznek kattanva!
Értékelésem:
Kedvenc idézeteim
2012/20.
moly goodreads olvassbele

A történetet mindenki ismeri, részletezni nem szükséges... talán csak egy kicsit.
Alex Flinn, akinek neve a Beastly (A szörnyszívű) óta ismerősen cseng, ismét egy klasszikus mesét mond el kicsit másként, mint ahogyan az gyermeki emlékeinkből rémlik. Ebben a könyvében Csipkerózsika napjainkban ébred, ráadásul egy átlagos kamasz srác kíváncsi csókjára; azaz se szőke herceg, se fehér paripa, nem hogy hét napig tartó fényes esküvő... Ami, mondani sem kell, nem várt bonyodalmakat eredményez a boldogan éltek, míg meg nem haltak szokásos zárszavak előtt.
Annak ellenére, hogy a cselekmény kiszámítható, és jó néhány klisét tartalmaz, valami a könyv mellett tartott. S ez, azt hiszem, a mesélés stílusa. Mert az írónő ezúttal is hozta a már említett regényében megismert, imádni való, humorral átszőtt hangját. Persze, ezerszer láttuk már a más korból hozzánk érkezettek zavarodottságát, de Talia első önálló telefonálása olyan bájosra sikerült, hogy őszinte kacajra fakasztott.
"– Halló?
– Ki van ott? – egy női hang szól bele.
Az biztos, hogy ez nem Jack. Mit csináljak most?
– Halló! – ismétli meg a hang.
Nagy nehezen meg tudok szólalni.
– Igen?
– Ki az?
– Talia – mondom, elhagyva a királykisasszony titulust.
– Hol van Jack?
– Nem tudom pontosan. Elment, hogy ruhákat vegyen nekem,és…
– Elment, hogy ruhákat vegyen neked?
– Igen.
– Ott hány óra van?
Ez a haragos fiatal hölgy azért hívta fel ilyen szigorú hangon Jack telefonját, hogy arról tudakozódjék, mennyi az idő?
– Miért, nincs órád?
– Na ide hallgass… – a hangja egyre hangosabb, úgyhogy el kell tartanom a telefont a fülemtől. – Én nem tudom, hogy te ki vagy és mi a frászkarikát keres nálad Jack telefonja, de ő az én fiúm, és…
Fiúm? Mi az, hogy fiúm? Az valami olyasmi tán, mint mondjuk a gavallér?
– Talán eljegyzett már téged? – kérdezem. Reménykedem, hogy nem.
– Hogy mit? Nem. Persze hogy nem.
– Ó, micsoda megkönnyebbülés. Ugyanis ő az én igaz szerelmem, és a te hangod nem hangzott túl barátságosnak.
– Mi vaaan? Na ide figyelj, te…
És ekkor, eléggé furcsa módon, szukának nevez. Aztán folytatja a mondókáját. Nagyon nyersen és gorombán feje-
zi ki magát. És akkor eszembe jut, hogy mit mondott Jack: hogy ne beszéljek senki mással rajta kívül, és tessék, beszélek.
– Elnézésedet kell kérnem, de mit is mondtál, mi a neved?
– Nem mondtam. Amber.
– Amber, én igazán nem hallgathatom tovább a sértéseidet, Jack majd később talán visszahív téged.
– Miért tenne így?
– Most együtt kell menekülnünk. Le kell tennem."
S ez csak egyike volt a számtalan esetnek. Ahogyan lapoztam, azt vettem észre, a mosoly ott ragadt a számon. 
Mert persze az egész csak mese habbal, ráadásul a nagy, amerikai típusú, rózsaszín félével, mégis olyan kis aranyos. (Oké, tekintsünk el olyan furcsaságoktól, mint az órák alatt megszerezhető hamis útlevél esete.) Hát lehet nem szeretni egy olyan párost, akiknek kapcsolata olyan pillanatokkal kezdődik, mint: "Hogy lehet, hogy nem vagy szerelmes belém? Könnyen." vagy épp "A csaj teljesen zizzent."? Az pedig, hogy hol Talia, hol Jake szemszögéből látjuk az eseményeket, és így hol egyikőjük rácsodálkozó, hol a nagyon laza másikuk gondolataiba látunk bele, csak fokozta a hangulatot.
A viccesség mellet még egy dolog volt, amit igazán értékelek a könyvben. Tetszett, ahogyan a szerző újraalkotta a klasszikus szereplőket. Édesre - még ha valódi mélységet nélkülözőre is - sikerült, ahogyan az elkényeztetett királykisasszony és a kissé felvágós, lázadó kamaszfiú személyisége megváltozik. Ám a kedvenc figurám a gonosz boszorkány lett. Be kell vallanom, róla abszolút nem rémlettek részletek, amikor nekikezdtem az olvasásnak, így talán ez is közrejátszott. Mert nekem kimondottan tetszett, hogy itt ilyen részletes magyarázatot kapunk arra, miért mondott átkot a keresztelőn, illetve ahogyan feloldást nyert az egész helyzete. A Jack elé állított próbatételt, különösen a sárkány legyőzésének ilyetén újraértelmezését pedig kimondottan ötletesnek találtam. A nagy küzdelembe belebújtatni a kiállok magamért, elérem az álmaimat tanítást... kedves. Kár volt nyakon önteni az epilógus sziruppal.
Összességében a könyvnek hála kellemes kikapcsolódásban volt részem néhány órára. Jól szórakoztam, néhol igazán szívből nevettem. Csöppet újra éltem az egykor olyan nagyon szeretett tündérmesét. Aki hasonló könnyed élményre vágyik, nyugodtan keresheti az írónő bármelyik regényét.

A megjelenés előtti olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
Megjelenik: a Könyvhétre (2012. június 07-11)

2012. május 26., szombat

Két óra Jeaniene Frosttal

Jelentem, a goodreads veszélyes! Már nem csupán a listópia részleg képes órákra beszippantani - és egyúttal a kívánságlistámat méter hosszúra duzzasztani -, de immár hivatalos, a csoportoknak is fel kell kerülniük a súlyos időkiesést okozó veszélyek listámra.
Eddig csak a különböző Fekete Tőr Testvériséghez kapcsolódó találgatásoknak helyt adó beszélgetéseket böngészgettem, ám a minap Jeanine Frost blogbejegyzésében hívta fel a figyelmet arra, hogy biz május 25-én érdemes csatlakozni a Gotta Have Paranormal Romance with a Kick csevejhez. Az ok egyszerű: két órán át válaszol a neki feltett kérdésekre.
Eredmény: Éjjel fél négykor még a gép előtt ülök. S íme a lényeg, ha valaki lemaradt esetleg:
(Megjegyzések:
1. A fordítás inkább csak ferdítés. Szabad szóválasztású elmesélése annak, amit olvastam a chaten.
2. A válaszok esetleg spoilert is tartalmazhatnak a nem naprakész olvasók számára!)

Honnan jött az első könyv ötlete?
Egy álomból. Akkortájt, amikor Ms. Frost a 'betöltöttem a harmincat, mégsem váltottam valóra nagy tervemet, hogy író legyek' mély letargiában leledzett, eleven álmot látott. Egy félvámpír nő vitázott egy vámpír férfival azon, évekkel korábban miért is hagyta őt el. Már ott, akkor világos volt, hogy a nő szereti a férfit, de úgy érezte nem volt más választása; illetve a férfi azóta is kereste a szerelmét, ráadásul eszében sincs szó nélkül hagyni, hogy a nő ismét kisétáljon az életéből. Ébredés után az írónőt tovább foglalkoztatta a páros története, amiből végül megszületett a Félúton a sírhoz.

Hogyan írja a történeteket?
A férje szavaival élve: "Beteg egy fantáziád van, édes. Örülök, hogy jóra használod!"

Valós emberekről mintázza a szereplőit?
Sajnos Boneshoz még csak hasonlóval sem találkozott a szerző.

A kilencedik Cat & Bones regényt követik-e majd újabbak?
Nem. A sorozat kezdetétől tudta a szerző, hogyan fog végződni a kaland.

A hátra lévő három C&B regény valamelyike várható-e Bones szemszögéből?
Nem szerepel a tervekben, hacsak írás közben nem érzi majd úgy Ms. Frost, hogy arra van szükség.

Bones pontos kora?
Igen, itt van egy baki. Bár a korábban megjelent Síri csendben című részben 247 szerepel, a legutóbbi történetben a 245-öt ünnepelte.

Cat képes gyógyítani?
Talán, meglátjuk.

Ha Cat változtatna át valakit, az olyan lenne, mint ő, vagy átlagos vámpír?
Bár jó kérdés, a válasz a későbbi kötetekben lesz.

Cat képes-e Denise erejét is magába szívni?
Szintén csak tovább olvasva a sorozatot, kiderül.

Mi történt, amikor Max-et elfogták?
Mivel a szerkesztő kis híján rosszul lett attól, amit Bones művelt vele, inkább kihagyták a jelenetet.

Mi történt azzal az erővel, ami Bones haját fehérre változtatta a Síri csendben kötetben?
a sorozat vége előtt újra szerephez fog jutni.

Várható-e, hogy megjelenés előtt online olvasható lesz a Once Burned első ötöde?
Mihelyt a kiadó megküldi.

Hogyan ejtik helyesen Leila nevét?
Lay-lah, mint az Eric Clapton dalban.

Lesz-e harmadik Vlad kötet?
Egyelőre még a másodikkal sem végzett az írónő. Nem is biztos, hogy lenne ötlete egy harmadikhoz, s még ha lenne is, a kiadó kíváncsi, az olvasók hogyan fogadják az elsőt.

Szerepel-e Vlad regényében Cat és Bones?
Igen, bár csak röviden.

Mikorra várható Ian önálló regénye?
Ha már érett lesz annyira, hogy ne akarjon ágyba bújni mindenkivel, aki él és mozog. The Bite Before Christmas eseményei után remélhetőleg megkomolyodik. S ha egyszer kap saját könyvet, olyan részletekre is fény derül a fiúk múltjából, amit el sem tudnak képzelni a rajongók.

Ian mennyi idős volt, amikor vámpírrá vált?
25.

Ian és Justina, mint szerelmespár?
Ian ágyba bújna Justinával, ez nem kérdés. De mint igazi társak? Kizárt. Ian elevenen felfalná. Neki valaki olyan kell, aki fizikailag és mentálisan is erősebb nála, különben...

Lesz-e újabb Mencheres könyv?
Nincs tervbe véve. Az ő történetük egy egy kötetes, önálló regény.

Lesz-e újabb Denise és Spade kötet?
Megmaradnak mellékszereplőnek, de teljes regény nem szerepel a tervekben.

Tate és a csapat visszatér-e?
Igen, a hetedik C&B kötetben, aminek munkacíme Up From the Grave. Megjelenése jövőre várható.

Tate kap-e egy novellát vagy regényt?
Jeaniene is szeretné Tate-et boldognak látni egyszer. Meglátja, hogyan viselkedik az utolsó C&B könyvben.

Justinára rátalál-e az örök szerelem?
Ki tudja... talán néhány könyv múlva.

Visszatér-e Rodney a halálból?
Nem, eltávozott örökre.

Kiderül-e Don és Madigan közös múltja?
Igen, a hetedik regényben.

Bones megbocsájt-e Annette-nek azért, amiért eltitkolta előle az igazat?
Idővel.

Annette-ből lesz-e valaha főszereplő?
Az írónő sem tudja. Egyelőre nincs történet ötlete neki.

Marie Laveau a ghoul királynő kap-e saját sztorit?
Egy napon szívesen elmesélné az ő történetét is az írónő.

A ghouloknak van-e valami extra képességük?
Néhánynak, de voltaképp a plusz adottságuk az, hogy sokkal nehezebb elpusztítani őket, mint egy vámpírt.

Mi a helyzet Timothy-val? (Bones, Spade és ő egyszerre váltak vámpírokká.) Hol van? Fel fog tűnni valamikor?
Ms. Frost pontosan tudja hol van, miért nem lépett kapcsolatba a többiekkel... csak valahogy eddig nem sikerült beilleszteni a történetbe.

Timothy megtalálja Káint?
Spoiler nélkül képtelenség lenne erre válaszolni, így csak annyi, az írónő tudja erre a választ.

Veritassal találkozunk-e ismét?
Igen.

2012. május 21., hétfő

Nalini Singh - Archangel's Blade - Angyalkard


Sorozat: Angyali vadász 4.
Kiadó: Egmont Dark
Megjelenés: 2012. május
Formátum: 440 oldal, puha kötés

A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne. 
A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz. A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül...

Értékelésem:
Kedvenc idézeteim
2012/19.
moly goodreads

Mostanra már le sem tagadhatom, hogy Nalini Singh egyike a nagy kedvenceknek nálam. S mit lehet írni ilyenkor? Szeretem a stílusát és a történetszövését. Az angyalokkal, vámpírokkal, no meg a Céh vadászaival benépesített eleven, fantasztikus világa teljesen levesz a lábamról. Olyannyira, hogy izgatottan várom, mikor ismerhetem meg az észak-amerikai arkangyal testőrsége, a Hetek, minden tagjának önálló történetét. Sőt - halkan súgom - az Angyali játszmák olvasása óta Ashwini és Janvier sztorija is birizgálja a fantáziámat.
Így, azt hiszem, senkit nem ér meglepetésként, ha azt mondom, élvezettel olvastam Dimitri regényét. Hisz' hozta azt a formulát, ami nálam tagadhatatlanul működik:
  • Látszólag szinte kiállhatatlan, kemény, de végtelenül lojális, lelke mélyén valódi úriember főhős - pipa
  • Borzalmas múlt béli szenvedés vagy igazságtalanság - dupla pipa
  • Csak azért is életben maradok hozzáállás - dupla pipa
  • Egymásnak gyógyírt nyújtó, erős, egymást kiegészítő főszereplők - pipa
  • Időt, teret... és egyáltalán, mindent legyőző szerelem - hatalmas pipa
  • Értelmes, izgalmas történések a nagy egymásra találás mögött is - pipa
Honor St. Nicholas, az ősi nyelvek szakértője, érdekes választásnak tűnt elsőre, mint hősnő. Erős, talpraesett nő, de átélte a vadászok és nemének legrosszabb rémálmát. Még éppen csak sikerült újraalkotnia magát az elszenvedett szörnyűségek után. S ekkor a munkája pont az egyik legrosszabb hírű vámpírral hozza össze.
Ó, a veszélyes, rideg, komisz és szexis Dimitri! A korábbi kötetek során időnként Elenához hasonlóan jómagam is szívesen golyót eresztettem volna belé, olyan arrogánsan viselkedett, de azért minden pimaszsága és fölényessége ellenére érdekes karakternek tűnt. És most, hogy alaposan megismerhettük az életét és a gondolatait, bebizonyította, hogy valóban érdemes volt a figyelemre. Múltja megrázó, sebei el nem halványodóak, szerelme pedig hallhatatlan.
És ez a két meggyötört lélek valahogy tökéletes egymásnak. Megértik, mi mozgatja a másikat, és igyekeznek segíteni egymást. Lassan bizalom és gondoskodás alakul ki közöttük - no meg lapizzasztó szenvedély -. S külön öröm, hogy sosem csapnak át túlzott babusgatásba. Elfogadják egymást, alakulnak a másikhoz. Igaz, akadt egy pillanat, amikor a férfi hirtelen és rosszul reagált. De az olyan perc volt, amikor más reakció talán hiteltelennek is tűnt volna. S a fájdalmas kételkedés után csak még édesebb volt az elfogadás, s még nagyobb a boldogság.
Természetesen a korábban megszeretett egyéniségek is feltűntek rövidebb - hosszabb időre. Számomra különösen Jason és Illium jelenléte volt öröm. Ami pedig váratlan, de kellemes meglepetés volt, hogy ismét szó esett Hollyról. Ő volt az egyetlen, aki túlélte Uram brutális fogságát. Lenyűgöz, hogy még ezt az apróbb történetfonalat sem hagyja eldolgozatlanul a szerző. Ráadásul olyan ötletesen mozgatja a kis hölgyet, hogy nem csak az olvasók együttérzését kelti fel iránta, hanem a kíváncsiságát is. Mert Dimitri törődik vele, rendben, ettől még csak egy kedves mellékszereplő maradna. Viszont Méreg viselkedése beindítja a konspiráló rajongók képzeletét... így persze, hogy az enyémet is.
Szinte látom, hogy aki idáig eljutott, kissé értetlenül pillog a négy szívecskés pontozásra. Igen, van egy apróság, amiről eddig nem szóltam, nagyrészt azért, mert nehéz spoiler nélkül kifejteni. Így csak annyit írok: Habár Honor múltját szépen végigvezette, sőt csodásan megkoronázta a happy enddel a szerző, számomra kissé túl kézenfekvő és egyszerű választásnak tűnt így alakítani a szálakat. Hogy ez így túl homályos? Ja kérem, minden világossá válik, a könyv olvasása közben. Megéri időt szánni rá! ;)

A könyvet köszönöm a kiadónak!

2012. május 20., vasárnap

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (37) - Susanne Marie Knight - The Coming

Susanne Marie Knight– The Coming
(Magyarul sajnos nem elérhető)
Önálló kötet [1] Paranormális Romantikus kategóriába sorolható [PR]
Fülszöveg: Miután szeretett nagyapja hamvait a Karib tengerbe szórta, Larissa Parish lezuhan a fedélzetről, és egy lakatlan szigetre sodródik. A szigeten szembe találja magát néhány fiatal férfival, akikről kiderül, hogy egy a Második Világháborúban lezuhant repülőgép legénysége.
Jack Harrington nem hisz a szemének, amikor észreveszi Larissát a vízben. Hite szerint már öt éve vannak a szigeten, és bolondnak gondolja a lányt, mert úgy tűnik az nem is emlékszik a Második Világháborúra. Hogyan birkózik meg Jack azzal a ténnyel, hogy egy negyvenes években megrekedt veterán, és képes-e meggyőzni magát, hogy Larissa szereti, mindegy hány éves.
Bermuda háromszög, párhuzamos idősíkok, gyönyörű környezet, szerethető szereplők és végre egy író, aki a jelent részesíti előnyben a múlttal szemben! Ez alatt azt értem, hogy a hősök végül nem a múltban, hanem a jelenben kötnek ki, amit plusz ponttal értékelek. Jópofa volt, ahogy a főhős először kicsit visszamaradottnak gondolja a lányt, mert amikor a háború felől kérdezi, az azt válaszolja neki: „Mindig történik valami összetűzés a világban.” Aztán amikor kiderül, hogy a lány az MIT-re járt, igencsak meglepődik. Alapvetően élveztem a történetet, csak két aprócska problémám volt vele.
Ami túl gyors volt nekem, ahogy eljutottak az Sz betűs szóig. Az első pillanattól ott a vonzalom a főhősök között, de mivel Jack nem akarja, hogy a fiúk összeugorjanak a hősnő miatt, ezért igyekszik távol tartani magát a nőtől, amit – hogy is mondjam – kicsit morcos viselkedéssel kompenzál. Igen, megmenti a nő életét, de a hála nem szerelem ugye… Vagy ki tudja. Nekem minden esetre nem jött le, hogy miért szerettek egymásba kb. három nap alatt.
A másik kicsit kiforratlan dolog volt a férfi kihátrálása a kapcsolatból, (álproblémának szoktam nevezni, amikor az író kiizzad valami hülyeséget a cselekmény megbonyolítására). Mert a főhős annyira szereti a lányt, – de hát hogyan fogja megtalálni a helyét a XXI. században, – a csaj Jack nagypapának szólítja viccből, de ez szíven üti, – nem is akar elmenni a szigetről, mert akkor vége lesz a kapcsolatnak, – és akkor véget is vet neki. Bumm. Biztos én vagyok szőrösszívű, de nekem ez a logika nyakatekert, és a valóságtól elrugaszkodott. Lenne valaki, akire a hős támaszkodhat, aki segítene eligazodni ebben az ismeretlen új világban, végre nem lenne egyedül, és akkor kiszáll???
Ezeket az eltévelyedéseket leszámítva szórakoztató, aranyos történet volt.
„Felegyenesedve észrevette a sokat használt kártyapaklija mellett a lány megviselt karóráját. Eddig nem fordított rá figyelmet, de most átkozottul látványos darabnak tűnt. A Star Trek szavak voltak az elejére írva, és a kismutató valami fura korong volt hengerekkel. U.S.S. Enterprise mutatta az alsó jelzés.
Hmm. A U.S.S. Enterprise a haditengerészet légi szállításának egyik csúcsgépe volt. Átkozottul jó harci teljesítménnyel a háta mögött. Valószínűleg több akciót látott a Csendes óceán fölött, mint a többi szállító együttvéve. Ez a kép azonban egyáltalán nem hasonlított az általa ismert Enterprise-ra.
Megnyomva az oldalán lévő kis gombot, és ekkor élete egyik legnagyobb meglepetése érte. Az órából kis csippanás hallatszott. Átkozottul látványos. Sosem látott vagy hallott még hasonlót sem.
Megfordította és olvasott valami kvarc működésről. Aztán megállt a szíve. A Paramount Pictures bejegyzett védjegye. Persze ismerte a Paramountot. Az egyik kedvenc színésze Gary Cooper a Paramountnál dolgozott. A szerzői jog dátuma volt az, ami megfagyasztotta a lelkét. Acélba vésve ott volt az évszám: 1998.”

2012. május 7., hétfő

Julie James - Something About You - A hamis partner


Sorozat: FBI & Ügyészség 1.
Kiadó: Pioneer
Megjelenés: 2012. április
Formátum: 344 oldal, puha kötés

Cameron Lynde helyettes államügyész a sok ezer chicagói szállodai szoba közül pont azt az egyet választja ki, amelyiknek a szomszédságában egy házasságtörő politikus heves szerelmi hancúrozása halállal végződik. Az ügyet Jack Pallas FBI-ügynökre osztják ki, aki még mindig Cameront okolja azért, hogy három évvel korábban csaknem derékba tört a karrierje...
Még hogy Cameronnal dolgozzon együtt? A bolondját járatják vele? Ez csak valami ugratás lehet, gondolja Jack, miután a száműzetéséből ismét visszatérhetett Chicagóba. De szó sincs tréfáról - félre kell tenniük a zaklatott múltat, és az ügyre kell összpontosítaniuk. Feltéve, ha a borotvaéles szócsatáik és a köztük fellángoló forró szexuális vonzerő lehetetlenné nem teszik a közös munkát...

Értékelésem:
Kedvenc idézeteim
2012/18.
moly goodreads

Az év elején már volt szerencsém olvasni a szerző legelső nyomtatásban megjelent művét, a Just the Sexiest Man Alive-ot, és meglehetősen tetszett mind a stílusa, mind a történet szövése. Éppen ezért, amikor szárnyra kapott a hír, hogy végre magyar nyelven is olvasható lesz az írónő egyik regénye, fölöttébb megörültem. Szerencsémre nem pont a már eredetiben élvezett kötetet fordították le, hanem az ügyészek és FBI ügynökök világába kalauzoló sorozat nyitó részét. Nem volt kérdés, nekem ezt olvasnom kell.
Ami a hazai kiadást illeti, akad vele problémám, és szőrös szívűségemben minden bizonnyal az is közrejátszik, hogy a kiadó csöppet sem kommunikatív a bloggerekkel, értsd: válaszra sem méltatták többünket. Úgy vélem, ez nem csak modortalanság, hanem a mai világban jókora ballépés is... nem csak bloggerekkel kapcsolatban, de bármely olvasóval szemben. Ám félre sértettség, nézzük a könyvet! A borítótól csöppet sem vagyok elbűvölve, s akkor még finoman fogalmaztam. Hogy miért? Mert első blikkre inkább feltételeznék egy erősen erotikus töltetű történetet a címlap alatt, mint azt a könnyeden szórakoztató modern kori románcot, ami. És számomra a fordítás is megdöccent néhol. Volt hogy a vesszők zavartak össze, volt hogy a következetesen elhagyott hogy kötőszavak okoztak pillanatnyi megbicsaklást.
Viszont a regény maga nem okozott csalódást. Sőt! Most már biztos, hogy Julie James neve nálam a kedvencek közé került. Olyan romantikus krimit írt, amit tudtam élvezni, szeretni, jól szórakozni rajta. Talán mert eltalálta azt a kényes egyensúlyt, ami inkább teszi romantikus mesévé a történetet, mint a gyilkos utáni hajszává. S nekem, aki minden nyomozós tv sorozatban képes azért drukkolni, hogy a fő páros összegabalyodjon... nos, nekem ez így volt tökéletes.
Az egész könyv olvastatta magát, az események szép egyenletes tempóban követték egymást. Az életszagú, olykor csípős párbeszédek és a belső monológok kellő mennyiségű humort szolgáltattak. Részemről hihetőnek éreztem a nyomozás menetét, és a szerelmi szál alakulását egyaránt.
A főszereplők közti apró szikrát már készként kaptuk, de nagyon jól játszott vele - és néha velünk - a szerző. Folyamatosan, egyre hevesebben volt jelen a vonzalom, míg el nem sodorta hőseinket. A hőseinket, akiket az első laptól kezdve kedveltem. Igazán és őszintén, mert okosak és talpraesettek. Szépen teljesítenek a munkájukban. Határozottak, de mindig hajlandóak mások véleményét is meghallgatni, és figyelembe venni. Örültem, hogy nem tör ki rajtuk a hirtelen agybaj, nem változik meg a személyiségük, csupán a nézőpontjukat vizsgálják felül, és a véleményüket értékelik újra.
A mellékszereplők már csak a megkoronázták az egészet. Jó fejeknek találtam Cameron barátait, még akkor is, ha a meleg barát amolyan igazi sztereotip meleg haver. Jókat nevettem, ahogyan a védőőrizetre kirendelt rendőrök belefolytak a nő életébe - mint két pletykafészek :) -, nem különben Jack társán, Wilkinsen, aki mulattatóan nagy jól értesültségről tett tanúbizonyságot, amikor női dolgok kerültek szóba.
Egy szó mint száz, keresni fogom a folytatást!

A sorozat kötetei:
  1. Something About You - A hamis partner
    Cameron Lynde (helyettes államügyész) & Jack Pallas (FBI különleges ügynök)
  2. A Lot Like Love --> Lobo már írt róla!
    Jordan Rhodes & Nick McCall (beépített ügynök)
  3. About That Night
    Rylann Pierce (ügyészi asszisztens) & Kyle Rhodes ('twitter terrorista')
  4. ?
    2013. tavaszára várható angol nyelven

 
back to top