2012. február 27., hétfő

Mit hozott a postás? (9)

Mostanában egy pindurit le vagyok maradva mindenben, így a blogolásban is. No nem kell megijedni, olvasni olvasok én, ha nem is gőzerővel, csak éppen az írás nem megy. Persze mentegetőzhetnék, hogy azért mert a könyv olyan ááá semmilyen, vagy mert nem jön az ihlet... stb, de a nagy igazság az, leginkább a kedv hiányz(ik)ott. Olyan se hangulatban leledzek. Tudjátok, amikor semmihez nincs igazán hangulata az embernek, pedig ezer és egy dolgot eltervezett már, hogy most majd ezt, és ezt mind megcsinálja. Szóval csak úgy elvagyok. Szenvedek, próbálkozok, lustulok... vagyok.
Viszont a nagy semmittevés közepette kimaradt az is, hogy beszámoljak két legújabb kincsecskémről. Újabb két dedikált regénnyel lettem gazdagabb a közelmúltban. Immár Kresley Cole és Sandra Brown kézjegyének is örülhetek. :)
Utóbbit egy facebook-os ki a szélsebesek közt a befutó emailező játékban sikerült beszereznem. Az írónő asszisztense ugyanis időről időre tart némi készlet kisöprést. Kiírja, melyik regény, milyen kiadásából - néha idegen nyelvűeket is - hány darabot tudnak odaajándékozni. Ha az ember bekerül a leggyorsabbak közé, nincs is más teendője, mint várni a postást. Korábban is jártam már sikerrel. Akkor a Beszédes csend és A túsz egy-egy régebbi paperback kiadása landolt a könyvespolcomon. Legutóbb pedig egy 1991-es kiadású 22 Indigo Place mellé egy keménytáblás Sunny Chandler visszatért is sikerült megszereznem, természetesen eredeti nyelven. Miután megkaptam a válasz emailt, ezúttal visszakérdeztem, nem lehetne-e dedikáltatni is. Nos, bár az írónő körúton volt, így csöppnyit tovább kellett rá várni, de teljesítették az óhajomat. Hurrá!
A másik szerzemény pedig karácsonyi ajándék volt magamnak, ugyan is még múlt évben előrendeltem egyet a limitált szériás, gyűjtői példányokból. Bevallom, nem annyira a tanúsítvány vonzott, mint az aláírás. Remélem, látszik valamennyire a képen, hogy a védőborító valami elképesztően gyönyörű. A csodás díszítés különböző színben játszik a fényben. Az alatta megbúvó könyv egyébként hollófekete, csupán a gerincén van felirat, de ott aztán vérvörös betűkkel.

2012. február 21., kedd

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (33) - Jessica Park – Flat-Out Love

Jessica Park – Flat-Out Love (Teljes gőzzel szerelem)
(Magyarul sajnos nem elérhető)
Önálló kötet [1] Ifjúsági kategóriába sorolható [YA].
Fülszöveg: Amikor Julie távolból kibérelt albérlete átverésnek bizonyul, az édesanyja kétségbeesésében a városban élő régi kollégiumi barátnőjéhez Erin Watkinshoz fordul segítségért, aki felajánlja Julie-nak, hogy lakjon náluk egy darabig. A szülők barátságosak, de érzelmileg távolságtartók, olyan tudományba temetkező különcök. A középső fiú a 21 éves Matt egy kedves matek - fizika zseni, akinek szociális élete USB porton keresztül bonyolódik. A testvérek közül a legfiatalabb Celeste, egy okos, félelmetes szókinccsel, viszont szociális kapcsolatokkal egyáltalán nem rendelkező 13 éves lány, aki a legidősebb fiú, Finn élet nagyságú karton-mását hordozza mindenhová magával. Finn pedig, vicces, gyönyörű, okos, érzékeny, csak éppen világkörüli úton van, és csak emailben, vagy chatelve érhető el. Ezek a késő éjszakába nyúló üzenetváltások megpendítenek valamit Julie-ban, és felvetik a kérdést, bele lehet-e szeretni valakibe, akivel személyesen nem találkoztunk.
Azonban valami nagyon nincs rendben Watkinsék otthonában, és Julie elhatározza, hogy a dolgok mélyére ás. A kikényszerített válaszok azonban darabokra szaggathatják az amúgy is törékeny családi kapcsolatokat.
A könyvre bóklászás közben bukkantam rá, és olyan jó kritikákat kapott, hogy a kezdeti húzódozás ellenére úgy döntöttem, teszek vele egy próbát, bár nem igazán voltam meggyőződve arról, hogy ez nekem való. Főleg abban nem voltam biztos, hogy hogyan illik ez a romantikus kategóriába. Nos, amit élményben kaptam, az messze felülmúlta a várakozást. Igen, romantikus! De ennél sokkal több is. Én imádtam!
Ez a regény egy érzelmileg széthullott, családról szól, ahol a családtagok teljesen magukra maradtak. Csak a középső fiú Matt veszi a fáradságot, hogy valahogy működőképessé tegye a mindennapokat, bár legjobb szándéka ellenére is csak a teljes összeomlást tudja megelőzni. Ebbe a közegbe csöppen bele egy szeretetteljes, másokkal törődő lány, aki a családtagok életbe való visszatérésének katalizátorává válik. Julie maga sem tudja, hogy mit csinál, csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, de a feltett kérdései sorra megválaszolatlanul maradnak. Így szinte vakrepüléssel próbálja a rosszul öltözködő, túl tökéletesen beszélő kislányt a helyes irányba terelni. Eközben belebolondul Finn-be, de akinek igazán a lelkébe lát és megszeret, talán nem is az a testvér akire elsőre gondol. De mivel a könyv vége hatalmas csavar… így egy szóval sem árulok el többet!
A fentiek alapján bárki azt gondolhatná, hogy ez egy fájdalmakkal, szomorúsággal telített történet, de nem így van. Ez egy szellemes, vicces, szeretetteljes, optimizmussal átitatott regény, amit igazán öröm volt olvasni. Nem volt unalmas része. A viccei tényleg viccesek, a szívszorító jelenetek pedig nem csöpögősek!
„– …Erin biztosított róla, hogy náluk maradhatsz, amíg nem találsz egy elfogadható alternatívát. A fia Matthew, már elindult a címre amit megadtam, hogy felvegyen. Erin még azt is mondta, hogy a város rosszhírű részén vagy, az a jó, hogy még csak négy óra és nem sötétedik. A fiú egy kék Volvót vezet, és bármelyik percben megérkezhet.
– Ok. Matt. Veszélyes városrész. Kék Volvo. Ha rossz autóba szállok, megölnek és kidobnak valami sötét sikátorba, akkor azt akarom, hogy tudd, szeretlek. És semmiképpen se nézz bele az asztalom harmadik fiókjába!”
* * *
„– Matt? Unatkozom – bámult rá Julie, de ő csak folytatta a gépelést.
– Matty? – Matt továbbra sem válaszolt, és Julie-t bosszantotta, amiért képes a figyelmét ennyire a számítógépére fókuszálni, hogy a világ megszűnik létezni körülötte.
Julie elvette a laptopot az asztalról. Más utat kell választania. Email.

Kedves Matthew Watkins!

Mizu? Unatkozom. Építsünk hóembert. Vagy egy hó… egy ööö… egy hó mágneses mező mintázatot!

Tisztelettel:
Julie Seagle


Julie visszaült és várta, hogy Matt levelezője jelezzen. A világ nagy részével ellentétben a fiú nem sietett megnézni, hogy melyik nigériai hercegnő hagyományozott rá néhány millió dollárt, vagy melyik cégnek van speciális ajánlata, aminek segítségével egy csomó pénzt takaríthat meg, amikor legközelebb férfiasság fokozó terméket vásárol. Valószínűleg nincs is szüksége rá. Jó neki.
– Nem nézed meg a leveleidet? – kérdezte hangosan.
– Miért? – mormolta Matt.
– Lehet, hogy meghívó valamilyen izgalmas matematikai összejövetelre, ahol előadást kell tartanod. Vagy régen elveszett életed szerelme írja, hogy bármit megtenne, hogy visszakapjon.
– Mindkettő nagyon valószínű – mondta Matt, de Julie látta, hogy rákattint az ikonra. Nézte a fiút, ahogy rezzenéstelen arccal végigolvassa az üzenetet, majd néhány másodpercig gépel.
Most Julie levelezője jelzett.

Kedves Julie Seagle!

Bár nagyon sok vonzó mágneses mintázat közül választhatnánk, aggodalmam fejezem ki az építési koncepcióval kapcsolatban. Valami nagyobb dologra gondolok, megépíthetnénk a Nagy Hadron Ütköztető másolatát. Benne vagy?

Tisztelettel:
Matthew Watkins


Julie hatalmasat sóhajtott.

Kedves Egyet Nem Értő!

Megkaptam a Nagy Hadron Ütköztetőre vonatkozó ellenjavaslatodat, mely ellenében javaslok egy hó Clive Owent. Benne vagy?

Kicsit kevesebb tisztelettel:
Julie Seagle


Ui: Bocsi, de biztos vagyok benne, hogy nem tudod kicsoda Clive Owen. Azért csak csinálj úgy.
Ui: Csak mert az az alaktalan pulcsi van rajta, azért tudom, hogy alatta valamelyik hülye okostojás pólódat viseled.


Matt anélkül olvasta végig a levelet, hogy közben felnézett volna, de végül elmosolyodott.

Kedves Ruhásszekrény Felügyelő!

Benne vagyok!

Még mindig tisztelettel:
Matthew Watkins

Ui: Nincs rajtam egyik „hülye okostojás pólóm” sem.


Julie Matthoz lépet és karba tett kézzel megállt előtte.
– Emeld fel a pulcsidat!
Matt a szemét forgatta. – Istenem, te aztán tudod, hogyan indíts be egy srácot!”

2012. február 12., vasárnap

Nalini Singh - Caressed by Ice - Borzongás

Vallanom kell! Szeretem a Singh regényeket - nem, ez még nem a vallomás része, ez szerintem mindenkinek világos kb az ötödik, a témában velem váltott mondat után - és a magyar kiadásokkal is fölöttébb elégedett szoktam lenni. Vagyis - és íme a töredelmes beismerés - az Angyali vadász kötetek esetén már a borítótól alélni szoktam, és a címek is elsőre szépen csengenek a fülemnek, ám az Egy világ, két faj sorozat esetén szoktatási idő szükségeltetik nálam, míg belátom azt, ami elsőre nem szokott leesni. Vegyük példának okáért a mostani borítót és címet...
A címlapról morcosan rám tekintő pasi nem dobogtatta meg nyomban a szívemet. Ez van, nem az esetem. De úgy harmadik blikkre feltűnt a biggyesztett ajak, amely szinte rágcsálásért kiált. Majd miután élénk képzeletem által elém vetített képek villódzásából magamhoz tértem, azt is sikerült konstatálnom, hogy jéé, ötletes az ing, most hogy szőrme bundás alakról a főhős kapcsán nem beszélhetünk. Szóval a borító hozza a sorozat lényegét, csak ügyesen titkolta előlem. :D
Borzongás. Hmmm. Hol a jég csókja, vagy cirógatása vagy valami, gondoltam. Aztán most, túl a regényen azt mondom, rövid, frappáns, mégis annyi minden benne van, amiről a történet mesélt. Hiszen borzonghatunk a fagyos ridegségtől, a visszafojtott érzelmektől, a heves szenvedélytől vagy épp a rettegő félelemtől. S mindez ott volt a lapokon, s nos igen, a címben is.
És hogy mi rejtőzik a fedlap alatt? Számomra egy újabb csodálatos, a valóságot néhány órára teljesen kikapcsoló történetet. Persze nem mindegy, ki milyen elvárással üti fel a lapokat! Aki az évszázad szerelmi sztoriját, vagy döbbenetes újdonságot hozó fantasyt, esetleg lélegzet elállítóan izgalmas krimit vár, az csalatkozni fog. Singh könyvei nem akarnak semmi mást, mint könnyeden, agykikapcsoló módon szórakoztatni, elhitetni a romantikus szívekkel, hogy az álmok valóra válhatnak, és léteznek azok a minden akadályt elsöprő érzelmek, amelyeket annyi csodás dalban megénekeltek már. Az, hogy mindezt oly módon teszi, hogy a 'lány találkozik fiúval, majd örök időkre egymásba szeretnek' dolgot megfűszerezi némi futurisztikus elképzeléssel, egy kis természetfelettivel, s mindehhez mindig ad egy, a háttérben zajló konspirációt, hogy a csipetnyi izgulni való is biztosított legyen, nos, nálam teljes rajongásra lelt.
Ahányszor szóba kerül a mentálháló, a szemeim előtt a milliárd fényes csillaggal telehintett indigókék augusztusi égbolt képe dereng fel, s kit nem varázsol el valami, ami önmagunk apróságára emlékeztet egy elképesztően összetett, hatalmas szerkezetben. Ha elképzelem a Hálóelmét, még mindig egy ártatlan gyermek, és a teremtő erő lenyűgöző együtteseként látom, és vágyom, hogy egyszer megérthessem, hogyan is működik. Amikor az alakváltók vannak színen, valahogy mindig elönt a boldog melegség, mert a falka, az örökös simogatások, ölelések a meleg, oltalmazó fészek képzetét keltik bennem. Röviden, imádom az alapötletet. Így nálam egyszerű dolga van az írónőnek, ha azt akarja, hogy újabb és újabb romantikus kalandra induljak az általa életre hívott szereplőkkel.
"Nem lehet eltörölni a sötétséget, mert akkor a fény is eltűnne."
Ezúttal különösen kedvemre való párost hozott össze. A farkas alakváltó Brennáért együtt aggódtam a bátyjaival, és megmenekülése óta drukkoltam azért, hogy az őt ért rettentő erőszak a múltba vesszen, elmossák a pozitív jövő ígéretei. Judd pedig, a kiugrott mentál katona... jahaj kérem, nekem gyengéim a titokzatos, hallgatag, rosszfiúnak tűnő, kemény pasik. Szimpátiám így az első laptól az övéké volt.
Élvezettel olvastam, ahogy kettejük akarata és vágya egymásnak feszült, ahogyan harcoltak önmagukkal, és a beléjük nevelt előítéleteket elmosták az érzelmeik. Izgultam, hogy megtalálják a módját annak, hogy igazán egy pár lehessenek, mert mindketten megérdemelték, hogy békére leljenek a másik karjai között. Szerfelett ínyemre volt, hogy bőven jutott idő a kapcsolatuk fejlődésére. A fellobbanó érdeklődéstől, a törődésen, első, félős érintéseken, éhes csókokon át vezetett az út a lángoló szenvedély tetőzéséig. És... khm... Judd mint mindenben, ebben is igen alapos, és türelmes.
Miközben főhőseink élete szép lassan összefonódott, a többiekről sem felejtkezett el az írónő, sok mindenkinek jutott szerep ezúttal is. A mentálok szervezkednek, igyekeznek kijátszani egymás ellen az alakváltókat, akik hál' isten igen is képesek józanul gondolkodni, megfontoltan, összefogva visszavágni, de sajnos közben sajátjaik között is áruló rejtőzik, ami nem könnyíti meg a dolgukat. Ám hiába szólt annyi minden erőszakról, árulásra, borzalmas, hataloméhségtől vezetett szervezkedésekről, az odaadó szerelemben élő párok, egy virgonc farkaskölyök, egy pöttöm mentál lányka, egy önfejű mentál kamasz, egy tanulni vágyó ifjú farkas, egy cseppet megnyíló alfa rövid jeleneteiben felvillanó mindennapok képesek voltak megédesíteni számomra az egész történetet.
Beszippantott Singh világa, és ahányszor csak kézbe veszem valamelyik részt, mindig rám tör az érzés, milyen jó lenne maratoni olvasást tartani. Így tényleg csak azt mondhatom, remélem, a kiadó tartja magát eddigi, igen csak rajongó barát kiadási üteméhez, és még idén kézbe vehetünk egy-két újabb kötetet. Már alig várom!


Kedvcsináló: Fülszöveg & Idézeteim
Sorozat: Egy világ, két faj sorozat 3. kötete
Máshol: moly & goodreads
Egyéb: Iránytű a szereplőkhöz

2012/8.

Kiadó: Egmont Dark
Megjelenés: 2012. január
Formátum: puhatáblás, 416 oldal

A könyvért az EGMONT KIADÓnak tartozom köszönettel!

 
back to top