2012. január 29., vasárnap

Cynthia Hand - Unearthly - Angyalsors

Ez a könyv újabb tipikus esete annak, amikor bár elvarázsol a borító, megfog a fülszöveg, mégis csöppnyi fenntartással veszem kézbe a kötetet. Mi van ha itt is a 'túl szép, hogy igaz legyen' esetébe sétálok bele? Ám engedtem a jó pár pozitív értékelés által bennem keltett kíváncsiságnak, és bepakoltam a kosaramba.
S most boldogan újságolhatom, jó döntés volt. Bennem ugyan nem keltett mindent elsöprő hatást, de igazán aranyos történetbe merülhettem el a lapok között.
A fülszöveg jószerivel elmond mindent az alaphelyzetről - talán egy pindurit még többet is -, amit el lehet, így talán bocsánatos bűn, ha én nem is igen vesztegetek erre sorokat. Legyen elég annyi, hogy az írónő a mindennapjainkba ágyazva álmodta meg a teli-, fél- vagy épp negyedvér angyalok világát. Köztünk élnek, mint kiderül teljesítik küldetéseiket, harcolnak, szeretnek. S az Angyalsorssal kezdődő trilógia - miért is nem lepődünk már meg, hogy szó sem lehet önálló kötetről - egy negyedrészben angyal leányzó, Clara Gardner sorsának beteljesítését meséli el.
A könyv stílusa rendkívül egyszerű, mellőzi a fennköltséget, viszont számomra igen csak megnyerően adta vissza a tinik beszéd modorát. A legkisebb mértékben sem zavart az E/1. Az ily módon megírt regényeknél néha úgy érzem, hogy jó lett volna jobban belelátni más főszereplők fejébe is, de itt inkább magával ragadott a mesélés naplószerűsége. Valahogy tényleg elhittem, hogy Clara vezet végig minket a történeten.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a cselekmény sodró folyóként hömpölygött, mégis, engem megfogott, és nem eresztett a titokzatos látomásokban megmutatkozó küldetés, Izgatottan akartam tudni, mi lesz mindennek a vége, mi mindennek az értelme. Sajnos, ahogyan az egy sorozat indítótól várható csupán félig oldja fel a nagy rejtélyt. Ráadásul a megismertek helyére érkezik sok új kérdés.

Amit igazán szerettem a regényben:
  • A környezet: Jackson Hole, Wyoming. Úgy festette le az írónő, hogy tényleg ott éreztem magam. Mintha én is jó nagyot szippanthattam volna a tiszta levegőből, hőseinkkel én is az erdőt jártam volna, s bele csobbantam jómagam is a hűs patakba, hogy a folyami horgászatról ne is szóljak. A szemem előtt láttam a havas hegyoldalakat, a színpompás virágokat, az élettel teli, színpompás fás rengeteget.
  • Ahogyan a szerző ábrázolta Jeffrey, Clara öccsének karakterét. Sportmániás, kicsit lázadó, néha idegesítő, minden lében kanál kisöcsi, aki ki tudja mibe keveredett, de aki őszintén szereti a nővérét.
  • El sem hiszem, hogy ezt írom, de a szerelmi háromszöget. Először szentül hittem, hogy na tessék, megismeri, akit meg kell mentenie, és puff, bele is zúg a srácba, maximum annak aktuális barátnője fog némi fennakadást jelenteni. Már készültem forgatni a szemeimet. Aztán érdeklődve olvastam, hogy feltűnik egy srác, aki amolyan meghúzom a hajad, mert tetszel stílusban igyekszik felhívni magára Clara figyelmét. Csak neeem?, gondoltam. És de! Aki emlékszik Anne a Zöld Oromból című filmsorozatra, az fogja érteni, ha azt írom, mint akkor Anne és Gilbert Blythe szerelme, úgy most Clara és Tucker párosa elrabolta a szívemet.
"Örülök, hogy megismertelek, Répafej! – nézi merőn a hajamat, és elvigyorodik. – Akarom mondani, Carla!
Lángba borul az arcom.
– Részemről a szerencse, Rozsdás! – viszonzom a kedvességét, de már tovacsörtetett."
Oké, be kell vallanom, kezdettől nem voltam odáig Christianért. A kedves, keményen dolgozó, a vidéket, mint a tenyerét ismerő cowboy srác viszont megnyert magának. Ha nem is elsőre - a kis utálatos :) -, de az a nyár, ahogy bánik Clarával, ahogy... ó, jól van hát, Team Tucker részemről, és ezzel megmenekítek mindenkit az ömlengéstől.

S ami még a pozitív oldalt gyarapítja, az a választás, amit Clarának meg kell hoznia a könyv végén. Tényleg izgultam, hogy énjének melyik része kerekedik felül.

Amitől nem voltam oly nagyon elbűvölve:
  • Az édesanya. Persze szereti a gyermekeit, igyekszik segíteni nekik, de a nagy titokzatossága az idegeimre ment. Sosem viseltem jól a sejtelmes utalásokat, vagy a majd időben megtudod, esetleg ezt neked kell kiderítened intelmeket. Hogy türelmetlen és kíváncsi lennék? Nem is tagadom.
  • Angela: Nem tehetek róla, engem néha a frász tört ki a csajtól. Nincs ellenvetésem a gót vagy emo vagy akármi alternatív életforma ellen, de ez a kiscsaj túl sok volt, túl hirtelen, és - megint csak kíváncsiság és türelmetlenség -, de az olaszországi kis eltűnőse sem lopta be magát a szívembe. Nem akarok gonoszkodni, de belőle kinézném, hogy sunyiság rejtezik a nagy barátnős szöveg mögött.
  • A függővég kiakaszt, szenvedős nyöszörgésre késztet, ugyan csak a fenn említett okok miatt. Nem szeretném Tuckert elveszíteni miközben Clara utána jár, vajon miért vonzzák ők egymást ennyire Christiannal. Ráadásul immár a küldetés mellé némi angyali háború is bezavarja a hétköznapokat. Félek, hogy mi lesz ebből.
Azt hiszem, aki kicsit is kedveli az angyalos ifjúsági történeteket, annak érdemes esélyt adnia a könyvnek. Én nem bántam meg, hogy időt szántam rá. Sőt, minden bizonnyal a folytatást is kézbe fogom venni.


Kedvcsináló: Fülszöveg & Idézeteim
Sorozat: Angyalsors trilógia 1. kötete
Máshol: moly & goodreads

2012/7.

Kiadó: Maxim Könykiadó Kft.
Megjelenés: 2011. december
Formátum: keménytáblás, 452 oldal

2012. január 28., szombat

Julie James - Just the Sexiest Man Alive

Az utóbbi években úgy alakult, hogy jóval több paranormális, mint modern kori romantikus regényt forgattam. Ám jó ideje érzem, hogy hiányoznak; és a hazai kínálat nem nyújt annyit, ami csillapítaná ezt az érzést. Azt hiszem, nálam Brockmann, Brown, Crusie, Donovan, Gibson, Kaye, Phillips és Roberts mellett elférnének még mások is. (Idén jön majd Carly Phillips is, végre!) Szóval szemrevételeztem, hol mit ajánlanak, és felvéstem magamnak pár szerzőt, akibe szeretnék belekóstolni.
Többek között Lobo olvasónaplója miatt kerültek fel Julie James könyvei a várólistámra. És milyen jól tették, hogy feliratkoztak! :) Gondoltam, haladjunk kronológiai sorrendben, így elsőként a még 2008-ban kiadott debütáló regényére, a Just the Sexiest Man Alive-ra vetettem rá magam. Itt szeretném megjegyezni, hogy ő is azon írőnők táborába tartozik, akik nem futószalagon gyártják a könyveket. Évi egy kerül ki tőle a piacra. S meg kell mondanom, ha mind ilyen, mint amihez most szerencsém volt, akkor érdemes bekarikázni a megjelenés idejét a naptárban. Mert olyan szellemes, könnyeden szórakoztató, elbűvölően valódinak érződő szereplők története, ami csak úgy olvastatja magát.
Főszerepben egy összeszedett, higgadt, karrier tudatos nő. Taylor Donovan maga a rátermett, vérprofi ügyvéd mintaképe. Miután magánéleti terveit volt vőlegénye kicsapongásai keresztül húzták, kapóra jött, hogy cége átmenetileg LA-be helyezi egy nagyszabású per kapcsán. Sok munkával, de az ügy jól halad, amikor a helyi iroda vezetője behívatja, és megbízza még egy feladattal. Tanácsadóként kell segítenie az ügyvéd karakter megformálást egy kasszasikernek ígérkező filmnél.
Társ főszerepben pedig egy álompasi, akit sorozatban többedszerre választ a People Magazin a világ legszexisebbjévé. Jason Andrews Hollywood nagy kedvence, az ügyeletes legjobban fizetett szívtipró mozisztár. Ennek megfelelően csöppet sekélyes, arrogáns, önmagától kissé elszállt, bár régtől legjobb barátja, Jeremy, igyekszik Föld közelben tartani.

“’Seriously, Taylor—do you know who I am?’ he demanded.
She smiled at this. ‘You celebrities actually say that? That’s cute.’”
Amikor összeengedjük őket, nos, Jason meg sem jelenik. Amitől persze Taylor, akinek eleve nem nagy kedve volt egy szépfiút istápolni, egy csöppet kiakad. Amikor Jason végre előkerül, lenyűgözi Taylor tárgyalótermi szereplése, és az, hogy itt egy nő, aki még fél órával találkozásuk után sem vet rá csábos pillantásokat, és nem suttog buja ajánlatokat a fülébe.
És nagyjából ők ketten el is viszik a hátukon az egész könyvet. Igaz, kár lenne kihagyni a már említett Jeremy-t, hiszen az ő és Jason baráti pasis beszélgetésein is jót mulattam. Mint ahogyan érdemes szót ejteni arról, hogy a barátnők, és a kollégák rövidke jelenetei bár nem hozták igazán előtérbe őket, mégis nekik is szerepük volt abban, hogy hihetőnek, normálisnak éreztem a sztorit, mert ők tényleg úgy viselkedtek, ahogyan én tenném hasonló helyzetben.
Hiszen Taylor azért valljuk be, nem kis tettet hajt azzal végre, hogy egy extra leterhelt időszakában nem csupán egy, hanem rögtön két pasival randizik. Ó igen, az a bizonyos másik. Míg a Taylor kontra Jason szálat, kettejük sziporkázó dialógusait imádtam, addig a még több rivaldafényre áhítozó Scott Casey szereplése, és háttérben való kavarása zavart. Rendben, el kell ismernem, a vége felé, a kórház jelentben szép ellenpont volt az önző, csak magával törődő Scott lerázós telefonja ellenében Jason, aki majd frászt kapott, amikor megtudta, hogy Taylor megsérült, és rohan, hogy mellette lehessen. Ez is az olyan olvadós pillanatok egyike volt. :)
Mint a fergeteges, paparazzik, rajongók hada előtt elcsattant csók jelenet. Kicsit túlzás talán, de jahhhhhaj, melyik romantikus szív ne verne hevesebben tőle. Ja igen, csókok! Ezt nem hagyhatom megemlítetlenül! A regény kilenc tizedében mindössze két és egy majdnem csók csattant. Ráadásul ez egyik egészt Scott Casey foglalózta le, a másik jutott csak Jasonnek, de akkor meg Taylor nem igazán volt magánál éppen, szóval nem is számít igazán. A majdnem csók előtti pillanatok izzottak, tényleg... de aztán bezavartak a lesifotósok. :/ Mégis, a legkisebb mértékben sem zavart a dolog. Azt hiszem, ez azért sokat elmond arról, hogy mennyire szórakoztató is tudott lenni a történet.
Álmodozni hívott, megmosolyogtatott. Csuda jól tálalt tündérmese az egész. Aki szereti a Micsoda nőt, vagy a Sztárom a párom filmeket, nem kérdés, imádná ezt a regényt is.



Kedvcsináló: Fülszöveg & Idézeteim
Sorozat: -
Máshol: goodreads 

2012/6. & Várólista csökkentés/3.

Kiadó: Berkley 
Megjelenés: 2008. október 
Formátum: 324 oldal, ebook (amazon.com)

2012. január 22., vasárnap

Louisa Edwards - Can’t Stand The Heat

Főzőshowk iránti vonzalmam Jamie Oliver első adásai környékén szökkent szárba, és azóta is töretlen. Igazából nem vagyok egy nagy konyhatündér, viszont ha elkapom valamelyik kedvemre való műsort, teljes áhítattal tudom figyelni, ahogyan a sztárszakácsok boszorkányos ügyességgel megmutatják, hogy akár hátra tett kézzel, fél óra alatt, nevetségesen egyszerű hozzávalókból is fenséges családi lakoma varázsolható.
Nem tagadom, ezért és a hangulatosra kialakított honlap miatt jegyeztem fel a szerző nevét miután belefutottam múlt nyáron. Recipe for Love sorozatának nyitókötete Miranda Wake, a munkájának élő éttermi kritikus és az ételekért szenvedélyesen rajongó Adam Temple, az újonnan megnyitott Market vezetőjének egymásra találását, és sok egyebet mesél el.
Ám ez a mese számomra igen döcögősen indult. A regény harmadáig erős késztetést éreztem, hogy letegyem, és jó ideig felé se nézzek. Azt kell mondanom, már a nyitó fejezet homlokráncolásra késztetett. Mert még leleményes alapötletnek tartottam Adam kihívását, miszerint a méregbe mártott tollal felfegyverkezett ítész hogyan is fogalmazhatna hiteles beszámolót konyhájáról, ha még soha nem tapasztalta annak nyüzsijét, addig Miranda bemutatkozása számomra csalódás volt. Talán túlreagálom, de egy karriertudatos nő munkája végzése közben semmilyen körülmények között ne ázzon el az alkoholtól.
A nem túl szerencsés indulást követően még jó néhány fejezeten át éreztem, hogy ez a történet engem nem igen köt le. De kitartottam, és összességében nem bántam meg.
Viszont be kell vallanom, ez nem a szerelem történetének, vagy a főhősnőnek köszönhető. Á nem. Előbbi jött, mint derült égből villámcsapás. Egyik percen még perlekedtek, másik pillanatban meg az agyuk már a csókolódzás közben fellépő oxigén hiány miatt szállt el. Miranda pedig hirtelen, eltúlzottan reagált az eseményekre ahhoz, hogy igazán kedveljem. Sokszor nem a jó értelemben fordult meg a fejemben, hogy ez egy lökött tyúk.
Viszont - és ez egy nagyon nagy viszont, egy amolyan oltári nagy betűkkel, hangsúlyosra hozott de - több minden van, amiért végül is a könyv a helyes választások kupacban landol.
"…chefs were moody at best, certifiably insane at worst."
Az egyik jó pont Adam. Jóképű, mackós pasi elképesztő szenvedélyességgel, leleményességgel, hűséggel és őszinteséggel. Akkora a hangja a konyhában, mint Gordon Ramsay-nek, ám a szíve talán még annál is nagyobb. Imádja a jó ételeket, amiket persze első osztályú alapanyagból készít. Ahogyan az élettel teli piac jeleneteket olvastam, folyton Hugh Fearnley-Whittingstall River Cottage című műsorának képei peregtek a szemem előtt. Ott láttam olyan őszinte büszkeséget a termelőkön, mint amit Ms. Edwards itt lefestett.
Akiket talán még jobban sikerült eltalálni, az a konyhai személyzet. Néhány kivételtől eltekintve nem igen kerültek középpontba, mégis végig tudatában voltam mindannyiuknak. Pár fontosabb vonás a kinézetükről, néhány részlet a múltjukból, és már meg is elevenedtek. Nem tudom igazán jól elmondani, milyen is volt... mintha a főszereplőkről szólnának az események, őket figyelném, viszont a kép nem lenne teljes, ha nem látnék balra egy pöttöm asszonykát elképesztő hévvel tésztát gyúrni, jobbra nem sercegne a hús ahogyan egy nagy darab punk szakács forgatja a grillen, és hiányozna, ha nem hallanám a háttérben a habverőt vagy a szeletelés, aprítás hangjait. Élt a konyha. És ezt imádtam!
A végére hagytam azt, amire csöppet sem számítottam, amikor beszereztem a könyvet, mégis az egyik legpozitívabb vonásként tudnám megemlíteni. És ez Jess, Miranda öccse. Egy kisöcsi, aki valami ok miatt otthagyja a fősulis ösztöndíját, New Yorkba jön a nővéréhez, és szeretné ott folytatni a tanulmányait, miközben felszolgálóként igyekszik megkeresni a tandíjra valót. Elsőre ránézésre ennyinek tűnt a karakter. Aztán jött néhány belső gondolatokat bemutató mondat, és gyanakodni kezdtem. Csak nem? De igen, egy fiatal srác, aki maga is csak most fogadta el szexuális irányultságát, és most őrlődik, hogyan álljon a világ, és persze a testvére elé azzal, hogy ő homoszexuális. Hogy nem lesz semmiféle helyes lány a jövőben, viszont az egyik, szinte mindenki által nagy bajkeverőnek tartott szakácsot megpillantva elgyöngül a térde. Kettejük vonzalma, éledő kapcsolata pompás másodszálat biztosított. Oké, én magam többet, részletesebbet is szívesen olvastam volna, de a szerző megtalálta szerintem azt a középutat, amely még a kevésbé kíváncsi és kevésbé nyitott gondolkodású olvasóknak is fogyasztható.
Summa summarum, gyenge kezdés után feljavuló történet. A humor bónusz sajnos kimaradt, viszont a könyv végén jó néhány recept helyet kapott. Azt hiszem, legalább még egy kötetet el kell olvasnom ahhoz, hogy el tudjam dönteni, megfogott-e magának a szerző.


Kóstoló: Fülszöveg és részletek & Idézeteim
Sorozat: Recipe for Love sorozat 1. kötet
Máshol: goodreads

2012/5. & Várólista csökkentés/2.

Kiadó: St. Martin's
Megjelenés: 2009. szeptember
Formátum: 368 oldal, ebook (amazon.com)

2012. január 17., kedd

Nalini Singh hírmorzsák

A ma befutott hírleveléből szemezgetve:
  • Kis szösszenet került fel az írónő honlapjára. A Movie Nightban Juddal és Brennával találkozhatunk.
  • 2012-ben 3 könyv megjelenése várható angolul:

    - a novellás kötet Angel's Flight február végén, benne az Angels' Pawn, Angels' Judgment, Angel's Wolf, és Angels' Dance írásokkal;
    - majd májusban a Két faj sorozat folytatásaként a Tangle of Need, amely a SnowDancer falkába tartozó Riaz és a magányos farkasként élő Adria története;
    - végül szeptemberben érkezik Jason könyve, az Archangels's Storm.

  • Néhány új kérdés & válasz is közreadásra került.
    - Lesz további Raphael & Elena regény, csak a dátum bizonytalan.
    - Az írónő szeretné elmesélni Illium és a Hetek többi tagjának is saját sztoriját, idővel.
    - Az Archangel's Blade-ben említett festmény nem létezik a valóságban.
    - Cooper és Grace valószínűleg fog kapni egy kötetet a Két faj sorozatban. Idő kérdése, de elsőbbséget élvez.

2012. január 15., vasárnap

Kresley Cole - Lothaire

Ó, igen! Végre megjelent egyik kedvenc rosszfiúm története. Imádom Kresley Cole halhatatlanjait - hogy is ne, amikor olyan vadak, erősek, okosak, szexisek, rosszra csábítóak, hogy jahaj - és általában türelmetlenül várom a folytatásokat, de ezt most különösen.
Lothaire-t első megjelenése óta gonoszság és titokzatosság lengte körül. Néha ugyan feltűnt - általában keresztbe téve az aktuális párosnak -, de a Dreams Of A Dark Warriorig nem igen jutott nagyobb szerephez. Ott viszont teljes manipulatív macsó mivoltában tündökölt, felkeltve szerintem még azok kíváncsiságát is, akik úgy egyébként szívesen ellátták volna a baját. Az enyémet bizonyosan. Alig vártam, türelmetlenül számoltam a napokat, mikor jelenik meg a regény, amiben végre övé a főszerep, hogy sok titkára fény derüljön, és megtalálja annyi évszázad után azt a nőt, aki az ő egyetlene lesz majd.
Töredelmesen bevallom a mohóbbnál is mohóbb voltam. Alig hogy megkaptam az értesítőt, hogy előrendelt példányom megkezdte több hetes utazását a nagy vizen túlról, én már az ekönyv változattal szemeztem. De tudjátok mit? Csöppet sem bánom, hogy ennyire elkapott a könyvakaritisz (Nita kedves, örök hálám a szóért). Annak ellenére, hogy olyasmire, mint munka is kénytelen voltam időt szánni, nagyon hamar a végére értem. Mert isteni volt! Komolyan mondom, nekem úgy tűnik ezek a regények egyre jobbak lesznek... most erősen küzdök a vággyal, hogy belevessem magam a sorozatba előröl, és napokat, heteken lubickoljak kedvenceim kalandjaiban.


A könyv számomra meglepően indult. A prológusban visszautaztunk abba a réges rég volt időbe, amikor Lothaire még fiatal fiúcska volt. Teljesen elfelejtettem, micsoda számító stratégaként ismertem meg, ahogyan azt olvastam, született vámpírsága ellenére is mennyire normális lehetett. Egy kisfiú, aki legszívesebben a kutyusával játszik, aki isteníti édesanyját, kicsit tart az apjától. De valódi ellágyulásra nem igen hagyott időt a szerző, mert az apa kegyetlensége hamar megmutatkozott, és egy heves vita után anyát és fiát egy szál ruhában kivetette a fagyos orosz télbe. A Hordától így száműzött asszony megpróbált visszatérni a titokzatos homály által rejtett Dacian királyi udvarba, szülőhelyére, ám szinte a kapuk előtt borzalmas tragédia történt. Ezt tudva sokkal érthetőbb már, mi vezette odáig Lothaire-t, hogy Conradhoz hasonlóan a vérőrület határán egyensúlyozzon, mi az a terv, amely egész életét mozgatta, és most végre csupán néhány, igaz trükkös, hajszálnyira van csupán.
A második meglepetés rögtön az első fejezettel érkezett. Nagy szemeket meresztettem, ahogyan egy démonűzés utáni pillanatképbe csöppentem. Elizabeth Pierce egy gyengének tűnő, de igazából vasakaratú, szegény sorban élő lány, akibe ha nem is az ördög, de a gyilkolás istennője bújt. Saroya megfelelőnek találja a testet ahhoz, hogy örökre abban verjen tábort. Ám halhatatlan lelkéhez halhatatlan testre van szüksége, s úgy gondolja, ehhez Lothaire fogja hozzásegíteni. Lothaire, aki bár egy látó boszorkánynak hála már évekkel hamarabb meglelte Ellie-t, csak most érzi úgy, megtalálta Aráját. Hiszen az ő különleges származásához, s terveihez minimum egy istennő dukál, nem holmi alantos ember, nem igaz!?
Hát nem! De míg a felismerés, pláne a megoldás megérkezik igen sok mindennek kellett történnie. De az addig vezető út hiába volt hosszú, én élveztem minden sorát.
"First of all, I’m not narcissistic." When she opened her lips to argue, he said, "I know Narkissos of Thespiae — while we might share traits, I came first, so he’s Lothairistic, not the other way around."
Egyszerre szerettem és gyűlöltem Lothaire-t, azt az elvetemült gazembert. Egomán, arrogáns, durva... de ugyanakkor céltudatos, szarkasztikus, térdremegtetően jóképű. Csodáltam, ahogy képességeit kihasználva ezrektől gyűjtött adósság-szívességet féltve őrzött könyvébe, hogy majd felhasználhassa őket végcélja eléréséhez. Kacagtam, amikor kifejtette, hogy bár mindenki, így a tengerek istene is azt hiszi, első szülöttére tart majd igényt behajtáskor, voltaképp mihez tudna kezdeni egy guppival. Tetszett, hogy mint igazi taktikus elme még szabadidejében is pallérozza az agyát a szinte teljes életét végig kísérő kirakókkal. De leginkább az volt kedvemre, hogy sem a testiség, sem az éledező szerelem nem csinált a kemény pasiból papucsot. A szex vérforraló volt, nem ritkán az erőszak mezsgyéjéhez közeli, de soha nem lehetett azt mondani, hogy kényszerítette, bántotta volna párját. Talán az agresszív csábítás a legtalálóbb kifejezés.
"Me, a steel magnolia? Steel, my ass! Try titanium."
Tartottam tőle, hogy a kezdetben butusnak, iskolázatlannak gondolt Ellie hogyan lehet majd párja valakinek, aki a halhatatlanok között is kegyetlen hírnévre tett szert. De az áldozat, az önfeláldozni kész lány az események súlya alatt nem meghajolt, hanem az élet minden pillanatát kihasználó, sarkát megvetve bármivel szembeszállni merő, agyafúrt kis bestiává érett. Senki ne essen abba a hibába, hogy alábecsüli. Lotharie is nagyot nézett, hogy Ellie képes újra és újra meglepni, legyen szó váratlan tettekről vagy és az igazságot kikerülő beszédének megfejtéséről vagy akár arról, hogy akad vita, amiben bizony alul marad a lakókocsiban nevelkedett halandóval szemben.
Nem akarnám az eseményeket nagyon lelőni, legyen elég annyi, hogy bár óriási ütközetre nem került sor, akadtak izzasztó, és kiakasztó pillanatok. A legmeghatóbb momentum számomra amikor kiderült, mit is kért pontosan Lothaire a kívánság gyűrűtől. A legkiborítóbb, amikor a boldog finálé előtt elszakadtak főhőseink egymástól, és az egyik annyira nő, a másik meg annyira arrogáns disznó.... hogy áááá! Még jó, hogy jön Nix. Ó igen, találkozhatunk új, megkedvelhető szereplővel, de beköszönnek régebben megismertek is. És igen, a legnagyobb állkoppanás előidézőjének képzeletbeli díját mindenképpen a kótyagos Nix viszi. Micsoda története van ennek a két ősöregnek, és micsoda kombinálás zajlik abban a zavaros fejecskében. Remélem, egyszer párra talál, bár én nem annyira ragaszkodom Mike Rowe-hoz, mint ő. :)
Nos, azt hiszem lassan kezdek túl rajongós üzemmódban futni, így lassan befejezem. A lényeg, egy bámulatos sorozat kapott egy újabb pompás folytatást, én pedig ismét várhatok... kíváncsi vagyok, jól tippelek-e, hogy ezúttal Kristoff és Furie kerül majd sorra.


Kóstoló: Fülszöveg és részlet & Idézeteim
Sorozat: Halhatatlanok 12. történet
Máshol: goodreads

2012/4.

Kiadó: Gallery
Megjelenés: 2012. január
Formátum: 468 oldal, ebook (amazon.com)

2012. január 14., szombat

Kieran Kramer - When Harry Met Molly

Úgy tűnik, a jó lenne elolvasni lista képes borzalmas hosszúságra nyúlni, és soha véget nem érni. Ahányszor a kedvenc blogjaimon bóklászok, vagy átolvassam a számos írónői hírlevelet, avagy megpróbálom utolérni magam a goodreadses fórumcsevegések áttekintésében valahogy mindig feljegyzek egy-két regény vagy épp sorozat címet, illetve számomra még ismeretlen szerzőt.
Számomra Kieran Kramer egyike a múlt év ilyen felfedezetteinek. Fogalmam sincs már pontosan mikor és hol találkoztam először a nevével, de rákeresve honlapja a böngészőm kedvencei között landolt azon egyszerű okból, mert humoros regency-re mindig nyitott vagyok.
Az írónőnek eddig négy kötete jelent meg, mind a Lehetetlen agglegények sorozat darabjai. A nyitó kötet a When Harry Met Molly, amelynek végét előszeretettel olvastam félre Sally-re, minden bizonnyal a film miatt.
Egy karácsonyi ünnepségén csöppenünk a történetbe, ahol éppen a 13 esztendős Mary “Molly” Fairbanks, az özvegy Sutton gróf kisebbik leánya készül saját versét elszavalni a meghívottaknak. Sajnálatosan a rímek nem csupán arról szóltak, hogy mily menthetetlenül szerelmes is ifjú szíve vendéglátójuk, Mallan herceg idősebb fiába, hanem arról is, hogy az ifjabbik fiú csókot lopott bátyja menyasszonyának ajkáról. Az este ily módon botrányba fulladt. A másodszülött Harry-t a katonasághoz küldték, míg Mollyt egy szigorú nevelőintézetbe száműzték.
Majd' 8 évvel később fiatalemberek kis társasága, Harry és barátai tartottak legénybúcsút klubjuk falai között. Számtalan pohár itóka fogyasztása közben azon keseregtek, bármennyire nem füllik foguk hozzá, mindükre a házasság rabigája vár záros határidőn belül. Ekkor egy titkos átjárón keresztül maga Walles hercege tűnt fel, aki fogadást ajánlott. Rendezzék meg a legkellemesebb kísérő vetélkedőjét, s akinek társnője nyer, annak ő szavatolja, hogy haladékot kap egy teljes szezonra a házasság alól. A vesztesek pedig sorshúzással kell, hogy eldöntsék, ki lesz az, akinek szinte rögvest meg kell kérnie a többiek által neki választott hölgy kezét.
S egy augusztusi napon, midőn Harry és szeretője a verseny helyszínére tart, a sors a legváratlanabb pillanatban és helyen hozza ismét össze a Fairbanks fruskával. Molly nem annyira olthatatlan érzelmek miatt, mint mert nagyon szeretne kitörni vénkisasszonysággal fenyegető életéből, apja távollétében útra kelt annak asszisztensével, hogy Gretna Greenben titkos frigyre lépjenek. Ám sem Harry, sem Molly nem gondolták volna, hogy míg csöppet sem örvendetesnek érzett találkozásaikkor elkerülhetetlennek tűnő, inzultusokkal bőven megtűzdelt, mérges szópárbajukat vívják, addig kísérőik összemelegednek és együtt távoznak a fogadóból nagy sietve.
Molly-nak valahogy haza kellene jutnia még mielőtt édesapja hazatér, és így félresikerült lázadó szökése romba dönti jóhírét. Harrynek feltétlen szüksége van valakire, aki legalább ál szeretője lesz, máskülönben mielőtt elkezdődne a verseny, már ő lesz az abszolút vesztes. Így születik meg a kelletlen egyezség közöttük, kisegítik egymást szorult helyzetükből.

“You,” she breathed.
“You,” he said back.
“It can’t be.” She took a step backward.
“It is,” he said, and backed away, as well.
“Why here?” she asked.
“Why not?” he said.
He noticed neither of them could go far in the maze of chairs and tables. They were trapped, forced into a position of proximity.
“I still hate you,” she said. “Just so you know.”
“The feeling is mutual.” he said curtly.
Kacagtató, csípős párbeszédben bővelkedő, ellenségekből barátok, majd szeretők történetben reménykedtem, és ezt is kaptam. Bővelkedett az olyan jelenetekben, amit nehéz lett volna mosoly nélkül megállni. S ahogyan a helyzettől elvártam, akadtak vérpezsdítően erotikus pillanatok is. Elismeréssel kell megjegyeznem, hogy nem amolyan minden józan észt félredobva, mint némely történelmi romantikusban, hanem számomra egész hihetően. Fiatalok, akik kívánják egymást, de tudják, hogy van egy határt, amit nem szabad átlépniük... ugyanakkor élvezetre vágynak, játszadoznak, elcsábulnak. Kár, hogy a regény legvégén az első igazán teljes együttlétük picit túl sziruposra sikerült.
A szereplőkre nem igen lehet panaszom. Harry szépen fejlődött; először igen csak önző, semmivel nem törődő élvhajhásznak tűnt, majd több érdekes dolog kiderült róla, és a regény végén igazán felelősségteljesen igyekezett viselkedni, önnön boldogságát családja és legfőképp Molly érdeke mögé taszítva. Molly kezdettől hozta kedves, őszinte lényét minden cserfessége és hebrencssége mellett. A mellékszereplők között pedig akadtak kellemes meglepetések. A megátalkodott agglegényekről pl kiderült, hogy igen is van szívük. A szeretők sem maradtak csupán feslett erkölcsű statiszták a háttérben, hanem - főként Mollynak hála -, kicsit megnyíltak, elmesélték saját történetüket, és még talán barátokká is váltak a versengés alatt. Ám belőlem a legnagyobb ámulatot Harry apja váltotta ki. A könyv elején olyan kőszívűnek tűnt, de a nagy konfliktus jelenetekor bátorító, nyugodt szikla volt, aki úgy tűnt, akár hogyan dönt kisebbik fia, elfogadja, és támogatja majd.
A tökéletességből nálam a 'csöppet hihetetlen' faktor von le. Igaz, a stílus, a humor, a történet valahogy olvasás közben átlendített azon, hogy olyasmin merengjek, mennyire fura az egész fogadás, mennyire szemtelenül önző Harry, ahogyan kihasználja a sógornőjét, mennyire szemforgatóan tinis a három perc mennyországra emlékeztető csókszekrény stb.
Összességében nálam erős négyes. Örülök, hogy rábukkantam az írónőre, élveztem a könyvet, és valószínű, hogy a folytatásokra is próbálok valamikor majd sort keríteni.



Sorozat: Impossible Bachelors sorozat 1. kötet
Máshol: goodreads

2012/3. & Várólista csökkentés/1.

Kiadó: St. Martin's
Megjelenés: 2010. november
Formátum: 432 oldal, ebook (amazon.com)
Egyéb: Az írónő honlapja

2012. január 8., vasárnap

A sötétség angyalai antológia

Sokakkal ellentétben én kimondottan szeretem a novellákat. No nem kell félreérteni, nem pótolják nálam sem a teljes regényeket, de aféle gyorssegélynek, mint szomorkodáskor a Milka csoki, tökéletesen megfelelnek. Főként igaz ez, ha kedvelt szerző tollából született, megszeretett világba kalauzoló történetről van szó. Nalini Singh két éve jött és aratott, nálam legalább is. Így egy, többek között az ő nevével fémjelzett novellás kötet, amely azzal kecsegtet, hogy ismét elmerülhetek az engem elvarázsló angyalai és vámpírjai között, nem is lehetett kérdés, kellett nekem. Pláne ilyen csodaszép borítóval...jahaj. Furcsa módon mégsem Nalini novellája az, amely teljesen levett a lábamról. No de nézzük sorjában:

Nalini Singh: Angyal és farkasa
A Raphael & Elena páros történeteit követőknek minden bizonnyal rögtön ismerősen csengett a főszereplő vámpír testőr, Noel neve. Őt kínozták meg olyan csúnyán az Angyalcsókban. Miután felgyógyult sérüléseiből önként jelentkezett ura tanítványát, Nimrát - őt az Angyaltáncban ismerhettük meg - fenyegető veszély kivizsgálására. S miközben igyekszik kiismerni a louisianai terület felett őrködő angyal udvartartását, és fényt deríteni arra, ki törhetett az úrnő életére, rádöbben, hogy a pletykák néha igen csak túloznak, és hogy van még remény az ő jövőjében is.
Azt hiszem, a novella legnagyobb erénye az, ahogyan bemutatja, hogy egy félelmetes, kegyetlen hírnévre szert tett, rettegett erőt birtokló angyal voltaképp érző szívű asszony, illetve hogy egy megtörtnek tűnő, eddig általunk áldozatként ismert vámpír, ha visszatalál önmaga igaz valójához, erős kezű, segítő párrá válhat. Kezdetben úgy tűnt kettejüket világok választják el, de ahogyan megismertük valódi jellemüket, úgy egyensúlyozódott ki, vált hihetővé a kapcsolatuk. Habár teljes hosszúságú regényben minden bizonnyal jobban kibontakozhatott volna érzelmeik alakulása, élveztem a rövidke száz oldalt, amely kettejük románcának jutott.
Cicabarát angyalrajongóknak kötelező olvasmány! :)
5/4

Ilona Andrews: Alfák - A kezdetek
Egy házaspárt takaró szerzői álnév, amelyet már többször ajánlottak, de ezidáig kimaradt a repertoáromból... így olvasás után azt mondhatom, sajnálatosan. Az első lapoknál nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretnék majd többet olvasni erről a világról...
Akkor még aggódtam, hogy valamiféle középszínvonalú horror kezdetébe csöppentem, ahol egy elhagyatott bekötő út, a Supernaturalben helyüket megálló, ijesztő szörnyeknek otthont adó hátborzongató motelhez vezet. Aztán valamiféle Csillagkapura emlékeztető átjárón keresztül hihetetlen helyre érkeztünk, s ezzel bennem a műfaji behatárolás sci-fi horrorrá módosult. Kezdetben legalább annyira nem értettem, hová kerültünk, miféle párhuzamos univerzumban ragadtunk, mint Karina, a hősnő. Majd kitörni készült belőlem a feminista, aki igen rosszul tűri, ha a nőket tárgyként kezelik, ha túlteng a férfias irányítás, amely az alfák életét oly' nagyon jellemzi. Aztán pedig annyira lekötött, hogy megértsem a szerzők által elénk tárt magyarázatot, hogy nem is igen figyeltem fel arra, hogy románcra a pörgő események között nem igen maradt idő. Lucas és Karina csak kisebb jóindulattal nevezhető szerelmes párnak, sokkal inkább a szükség hozta össze őket, mégis megkedveltem mindkettejüket, ahogyan igyekeztek boldogulni a sors által nekik rendelt helyzetben.
Szerettem volna tovább lapozni, megkukkantani, hogyan alakul az életük, megtudni, hogy mi lesz a többiekkel, de - egyelőre - nincs folytatás. Kár lenne, ha ez így maradna, ahhoz a háttér történet túl összetett, és kidolgozott. Hagyott bennem nyitott kérdéseket, számtalant, ami azt illeti, viszont száz oldalas rövidsége ellenére teljesen beszippantott, és elérte, hogy többet akarjak, és utána nézzek, mi mást kínál az Andrews név.
5/5

Sharon Shinn: Éji dal
Számomra ez egy kedves, de felejthető írás.
Míg Corban, a tiltott ház titokzatos lakója felkeltette a kíváncsiságomat, addig Moriah, aki az egész történetet elmesélte, idegesített néhol. Volt egy pont, ahol arra gondoltam, hogy ez a morcos Marcsa ugyan mi alapján ítéli fellengzősnek és beképzeltnek az angyalokat, amikor őt elviselni sem kis teljesítmény.
Összességében aranyosan mutatja be, hogy minden körülmények között meg lehet találni a reményt, és mindig érdemes újrakezdeni, de nem keltette fel bennem a vágyat, hogy megismerjem a Samaria sorozatot, amelybe ez a novella is tartozik.
5/3

Meljean Brook: Mennybemenetel
Be kell vallanom, ez a történet tetszett a legkevésbé. Hiába találtam érdekesnek az Őrzők alakulatát, hiába tetszett az idősebb nő, fiatalabb férfi felállás, a nyomozás nem kötött le, és a megoldás is inkább csalódást keltett bennem... hogy arról ne is szóljak, milyen szemforgatással fogadtam a magyarázatot arról, hogy főhőseink miért is voltak annyi évet távol egymástól.
5/2

A könyvért az Egmont Darknak tartozom köszönettel.



Kóstoló: Fülszöveg & Idézeteim
Máshol: moly & goodreads

2012/2.

Kiadó: Egmont Dark Kiadó 
Megjelenés: 2011. december 
Formátum: puhatáblás, 408.oldal

2012. január 7., szombat

Robin Kaye - Rómeó, Rómeó


Mivel is lenne jobb kezdeni egy új esztendőt, mint egy egész délelőttös lustálkodással a puha párnákon, elmerülve egy könnyed romantikus lapjai között, igaz? Nálam a választás az általam régóta várt Robin Kaye regényre esett.
Nagyon tetszett, nem akartam, s a szabadnapnak hála nem is tettem le, míg be nem kebeleztem. Ha ajánlanom kellene, biztosan megemlíteném az imádni való kutyulit, az olaszos temperamentumot, a Bazi nagy görög lagziból ismert dél mediterrán származású családi hangulatot, a női vágyálmokat valóra váltó, ígéretes pasi koszorút, és azt, hogy hősnőnkön végre valahára akad mit fogni, és párja értékeli is ezt. A történet nem hoz váratlan, borzadalmas nagy fordulatokat, de azt a féle fesztelen kikapcsolódást nyújtja, amelyre nekem személy szerint időről időre szükségem van. Itt nem krasszálnak természetfeletti lények prédára lesve, a főhősnek nem kell gonosz démonokkal - csupán egy csöppnyit önfejű ebbel - küzdenie, senkire nem vár agytekervényeket megerőltető nyomozói munka, a szereplőknek mindössze saját, javarészt múltbéli rossz tapasztalataik alapján kevert butus félreértésüket kell tisztázniuk. S ez tökéletesen jól is van így.
"– (…) mert olyan cuki vagy.
Nick egy nyögéssel leereszkedett az ágyra. – Ezt ne mondd! Ez a halál csókja. Hát nem tudtad, hogy egy férfit nem szabad cukinak nevezni? A kiskutyák cukik, a plüssállatkák cukik, egy kisbaba is lehet cuki. Én szexi vagyok, dögös, rohadt jól nézek ki…
– Nem is beszélve arról, hogy szerény vagy, egyszerű lélek."
A sztori egyszerű, mint az egyszer egy. Adott egy, anyai aggodalmakra okot adóan önálló, hamvas huszon éveit lassan maga mögött hagyó olasz leányzó, aki szereti a munkáját, a lakását, a kutyáját, sőt szeretne egy kedves pasit is, csak valahogy eddig nem volt szerencséje. Plusz adott egy olasz származású, törekvő, sikeres üzletember, aki kezdi unni, hogy a barátnői nem annyira az embert, mint a teli bukszát látják benne, holott ő a partik helyett inkább már nyugalomra, melegségre vágyna. S egy napon egy hebrencs bátyó miatt hiányzó pótkerék, no meg egy makacskodó luxusautó úgy hozza, hogy az autópálya mentén épp négy nyelven szitkozódó Rosalie mellett pont Nick áll meg autómentőjével hazafelé tartva. A nő józan new yorkihoz illően gyanúsnak találja a nagy segítő készséget, a férfi pedig kissé lököttnek gondolja a kerek idomú hölgyeményt. Mégis kezdettől vibrál közöttük a vonzalom.
Átlagos randit átlagon felüli csók, és éjjel követ. Majd - valljuk be hatalmas műfaji kliséként - a hősnő csúnyán lebetegszik, és a szinte mindenki által önzőnek titulált, szerintem csak kissé elkötelezettség fóbiás, és folyton rosszul választó, Nick szép lassan bevackol hozzá, hogy gondját viselje. Nem is tudom miért, de nekem teljesen kedvemre való volt, ahogy szinte észrevétlenül totálisan egymásba szerettek, ahogy mindenféle nagy körítés nélkül, csendesen egybe olvadt az életük. A kutyakalandok pedig csak a pontot tették fel az imádtam i-jére.
Valahol az első fejezet alatt megfogott magának az írónő stílusa, és csak helyeselni tudtam, hogy anno 2007-ben, még kiadatlan korában már díjat szavazott neki a szakma. Viszont a humor mellett még további két dolog mindenképpen említést érdemel. Az egyik, hogy milyen mesésen élettel teltek a karakterek. Az én kedvencem a nagy nő és házasság szakértő Vinny bácsi. :) A másik pedig, hogy bár leginkább a főszereplő párra koncentrált a könyv, a közbeékelt, apró, színes jelenetekkel megszerettette a környezetet, és nagyon is szívesen fogok visszatérni Brooklynba.
Szórakoztató édes románc, aminek már most várom a folytatását.

A könyvért a Victória Kiadónak tartozom köszönettel.

Kóstoló: Fülszöveg & Idézeteim
Sorozat: Házias pasik 1. kötet
Máshol: moly & goodreads

2012/1.

Kiadó: Victoria Kiadó
Megjelenés: 2011. november
Formátum: puhatáblás, 328.oldal

2012. január 1., vasárnap

Évnyitó

Beköszöntött az új esztendő, hozta magával a blog második szülinapját, és remélhetőleg fennállásának harmadik évét is!
Az egykor újévi fogadalomként életre hívott online olvasónapló vezetés a próbafutam után, tavaly kellemesen megszokott hobbivá szelídült.
Nem szeretnék nagy számvetést készíteni, különböző adatokat sorolni, listákat készíteni. Bár éves elfogyasztott könyvmennyiségem megcsappant a korábbiakhoz képest, igyekeztem eredeti nyelvűekből és magyar fordításokból egyaránt meríteni, s valamennyi élményemről blogbejegyzést készíteni. (Kettővel ugyan le vagyok maradva, de majd csak utolérem magam. *ujjak keresztben*)
A mennyiség ellenében hiszem, hogy a műfaj választásban haladást tudtam elérni. Igyekeztem nyitottabb lenni, nem annyira csak a saját fejem után menni, hanem - részben aktív mollyá való avanzsálásomnak köszönhetően - hallgatni olyanok ajánlására, akik nem feltétlen az én ízlésem tükrei csupán. Így esett, hogy több ya kötetbe is beleszerettem, hogy egyre nagyobb kedvvel nézelődök a romantikus vonalat kissé mellőző urban fantasy világában.
A 2011-re vállalt kihívásokat egy kivételével sikerült teljesítenem. Sajnos a Várólista csökkentés nem jött össze. Milyen buta dolog, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy felkerülnek egy teljesítendő listára azok a regények, amelyeket azért vett meg az ember, mert gusztusa volt rájuk, már nem is tűnnek annyira vonzónak, sőt, mintha a 'kötelező' jelleg csöppnyit taszítóvá változtatná őket. Legalább is nálam. :( De nem adom fel! Idén is jelentkeztem Lobo kiírására, ezúttal kicsit okosabban, tartalék lista előgyártásával.
2012-ben megpróbálom újra feljebb tornázni az egy év alatt teljesített olvasásaim számát is. Heti kettővel nagyon elégedett lennék. De persze nem fogok kardomba dőlni, ha esetleg nem sikerül elérnem a 104-es határszámot. Továbbra is úgy gondolom, az élmény a lényeg, nem a darabszám.
Mindenkinek boldogságos, olvasmányos évet kívánok!

 
back to top