2012. július 23., hétfő

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (39) - Molly Harper – Driving Mr. Dead

Molly Harper – Driving Mr. Dead
(Magyarul sajnos nem elérhető)
Önálló kötet [1] Paranormális romantikus [PR].

goodreads amazon

Szeretem azokat a könyveket, amikor a hősnő nem kétlábon járó szerencsétlenség. Ebben a könyvben ugyan folyton baj éri, de nem azért, mert ügyetlen, hanem valahogy mindig körülötte csapkod a mennykő. Ő pedig megpróbálja a legjobbat kihozni a szituból. Így történik most is, amikor sofőri munkát kap egy vámpírokat szállító cégnél. Az ügyfél részletesen meghatározta az utazás minden körülményét, beleértve a mennyivel mehet, milyen zenét hallgathat, mikor és hol ehet, mikor telefonálhat, és ehhez hasonló apróságok hosszú sorát, amit egy 16 oldalas szerződés tartalmaz. De legalább az ügyfél jóképű.
„Last but not least, there was the fact that he was gorgeous in a tortured Byronic, Edward Rochester-meets-Lucius-Malfoy sort of way. He made me want to climb him like a proper British tree, for no other reason than that wrinkling his clothes would annoy him severely (…) He made me dizzy. He made my ears ring.
Wait, no. That was my phone.”
Hősnőnk Miranda, azonban nem igazán jó a szabályok betartásában. Így aztán az eleinte skatulyából előhúzott, mindig nett, egyszavas mondatokban beszélő, a hátsó ülésen gubbasztó merev Mr. Sutherland hamarosan (immár Collinként), az első ülésen találja magát, egy olyan autóban, aminek hatalmas cicik vannak a motorháztetejére festve. Később buszon, kék-narancssárga hawai mintás ingben és rövidnadrágban folytatja az útját hősnőnk kíséretében, de persze az ezüstszínű, vízhatlan, és tűzálló diplomatatáskát egy pillanatra sem engedi el. Na jó azért vannak pillanatok…
„In the dark, I traced my fingers over the proud line of his nose, his eyelids, his cheekbones. He bent to kiss me, cool lips sliding against my warmth. He tasted clean, of mint and spice. I couldn’t breathe, couldn’t think. I was falling through the black space of the room, and Collin was the only thing holding me to reality.”
Ennek a könyvnek köszönhetek néhány igazán vidám pillanatot. A párbeszédek, a hősnő néma, vagy félhangos monológjai igazi szórakozást nyújtanak. A volt vőlegény, aki rendszeresen ráül a telefonjára, minek következtében hősnőnk egy csomó hívást kap – van amelyik igen csak kompromittáló –, az idegesítő anya, és hősnőnk eddigi rövid kis életének izgalmas története, gyakran mosolyra fakasztott.

Igazi humoros olvasmány, ha valami könnyed szórakozásra vágysz, ne hagyd ki ezt a könyvet.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top