2012. április 4., szerda

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (35) - Georgia Cates – Going Under

Georgia Cates – Going Under
(Magyarul sajnos nem elérhető)
Önálló kötet [1] Ifjúsági kategóriába sorolható [PR].
Fülszöveg: Jessie Boone tipikus rosszfiú, akivel az élet nem bánt kíméletesen. Amikor áthelyezik a lakókörzetéhez tartozó iskolába, hirtelen a város gazdag gyerekei között találja magát, és a futballban látja a lehetőséget arra, hogy kitörjön a jelenlegi életéből, és főiskolára mehessen. A hátvéd pozíció megszerzése azonban nem könnyű, ha a pozíció régi birtokosa, aki az iskola legnépszerűbb srácai közül való, a riválisa és a barátnője olyan lány, akin Jessie gyakran rajta felejti a szemét.
Sok minden kavarog bennem, úgy, hogy talán fél órája fejeztem be a történetet, amire természetesen a borító miatt figyeltem fel.
Az alapszituáció fő vonalakban megegyezik a Tökéletes kémia történetével, de ez olvasás közben egyáltalán nem jutott az eszembe. Persze ezek a középiskolás könyvek mindig erről szólnak. Az író stílusa az, ami az egyik történetet feledhetővé, míg a másikat emlékezetessé teszi. Catesnek pedig jó a stílusa.
Második gondolatom, hogy ez a könyv jóval több volt mint egy szimpla szerelmi történet a rosszfiú és a gyönyörű, gazdag lány szituációra építve. A történet éppen annyira szólt egy nagyon nehéz helyzetben lévő személy azon törekvéséről, hogy jobbá tegye az életét, és a bizalomról, arról, hogy másokat megpróbáljunk közel engedni magunkhoz akkor is, ha az élet másra tanított eddig. Ez pedig nagyon példamutató és tanulságos tud lenni, hiszen hányszor látjuk azt magunk körül, hogy mennyivel egyszerűbb lefeküdni és a körülményeket hibáztatni, mint állva maradni és küzdeni.
Jessie pedig küzd. Kevés dolog tudja megfélemlíteni, az új iskolatársai fenyegetőzése semmiképpen. Nem is csoda, hiszen a nagyanyjával él, akivel csak akkor szólnak egymáshoz, ha a nagyi kiadja, hogy mennyi drogot kell elpasszolnia Jessie-nek, cserébe, hogy fedél legyen a feje fölött. Az édesanyját a szeme láttára lőtték agyon, és ő is csak azért úszta meg, mert a két kisöccse segítséget hív. Ezért aztán hallgat, vagy hazudik az életéről, mert senkinek sem akar betekintést engedni a körülményeibe. Rivalizálása Forbes Hendersonnal arra készteti, hogy Henderson barátnőjét használja fel az ellenfele bosszantására. Claire azonban jóval érdekesebb lánynak bizonyul, mint eleinte véli. Ellenségeskedésük őszinte érdeklődésbe fordul amiből szerelem lesz. Kapcsolatukért azonban keményen meg kell küzdeniük a körülményekkel, a szülőkkel, önmagukkal.
A szereplők nagyon szerethetők, a romantikus jelenetek jók.
Ami viszont kiakasztott az a könyv vége. Mi történt? Az írónő elunta az írást? Elvesztette az utolsó fejezetet? Mert a padlón hagyja az egyik főhőst, majd ezután kapunk egy három évvel később játszódó epilógust, amiben minden gyönyörű rózsaszín boldogság? Igazán, Ms. Cates, ha ezt drámai befejezésnek szánta, akkor ezt át kellett volna még egyszer gondolnia.
Ettől függetlenül jó szívvel ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik Simone Elkeles féle történeteket.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top