2012. április 21., szombat

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (36) - Tracy Rozzlynn – Verita

Tracy Rozzlynn – Verita
(Magyarul sajnos nem elérhető)
Sorozat első kötete [S] Ifjúsági, sci-fi, romantikus [YA].

A sorozat részei:
1 Verita
2 Concisus

Ami miatt először felfigyeltem a könyvre, természetesen a Concius borítója volt. A fülszöveg is érdekesnek tűnt, de annyiszor estem már a szép borító csapdájába, hogy azonnal utánanéztem az értékeléseknek. A könyv meglepően magas pontszámot kapott úgy, hogy nem sokat teketóriáztam tovább.
Fülszöveg: Brett Bradbury szülei meghaltak, a barátja megcsalta, a legjobb barátnője meg egyszerűen ejtette. Igazán egyedül állt a világban, s mivel jobb kilátásai nem voltak, jelentkezett a Verita – egy újonnan felfedezett bolygó – kolonizálására.
Így került egy új, idegen világba. Elsöprő erővel vonzódik Brodyhoz, annak ellenére, hogy a fiúval nincs semmi közös bennük. Ryan, egy másik srác érthetetlen okból gyűlöli őt. Az erdőben pedig olyan teremtmények élnek, amik semmit sem szeretnének jobban, mint befalni valakit vacsorára.
Brett szíve és esze harcban áll egymással, miközben Ryannel is folyton küzdenie kell. Egyre nehezebb a munkájára koncentrálni, ráadásul milyen fura, hogy mindegyik barátja hanyatt homlok szerelembe esik. De amikor Brett eltéved a vadonban az egyetlen dolog ami igazán számít, a túlélés.
Hibernálásban töltött háromszáz év utazás után érkezik Brett (nekem ez totál fiúsan hangzik, pedig a név lányt takar) a Veritára, jó néhány társával együtt. Mivel a kolonizálás szervezője magáncég, így a legolcsóbb megoldásként az állami gondozás rendszeréből választják ki azokat a 16-18 év körüli fiatalokat, akik senkinek sem hiányoznak. Bár csak néhány személyes tárgyat hoznak magukkal, mindenki nehéz pakkal érkezik, hiszen a múltat nem tudják teljesen maguk mögött hagyni. A hibernálásban töltött időt tanulással töltötték, és a megérkezéskor mindenkinek megvan a személyiségéhez illő foglalkozása és tudása. Brett például biológus.
A történet lassan húz magába, de észre sem veszed milyen mélyen. A szereplők érzései, belső vívódásai hihetőek, gyorsan közösséget éreztem velük. Nagyon tetszett a hősnő személyisége. Két lábbal a földön álló, igazi vezetésre termett ember. Olyan, aki nem is tudja magáról, hogy milyen jó abban amit csinál. Vészhelyzetekben helyén van az esze, gondolkodásban, megfigyelésben néhány lépéssel a többiek előtt jár. Kinevezésekor hangzik el a mondat: A legjobb vezetők nem vezetnek, őket követik. Kis csapatában helyet kap egy geológus, egy rovarász és egy botanikus, Ryan. Ryannal a kapcsolata feszült, eleinte a csapatvezetői pozíció miatt érzi sértődöttnek, dühösnek a fiút. Aztán kiderül, hogy dühös kirohanásai annak a „nehéz pakknak” a részei. Amikor elsodorja kettejüket a hirtelen megáradt folyó, már érezzük, hogy a bázison nincs minden rendben.
Furcsa, hogy a civilizációtól távol találják meg a békét és szembesülnek valódi humánummal, míg a bázis éppen a feszültség, a bezártság és a bizalmatlanság helyévé válik. Brett a hetekig tartó utazás alatt jön rá, hogy durván manipulálják az érzéseiket, és akibe valóban beleszeret nem az a fiú, aki a bázison maradt.
Magával ragadó a Verita élővilága. Az ezernyi színnel megfestett növény és állatvilág, a táj annyira élővé teszi a történetet, hogy azon kaptam magam, szívesen kirándulnék egy ilyen helyen. Külön színfolt a történetben Caper, a kis meerkit (színes macska-majom féle), játékosságával, megérzéseivel, segítőkészségével nagyon jól érzékelteti ennek az új világnak a vad szépségét, nyers erejét és mély humánumát.
„Kora reggel Caper csicsergésére ébredek. Jól hallom Ryan nehézkes lélegzését. Sietek benedvesíteni a pólóját friss hideg vízzel, miközben magamat átkozom, amiért elaludtam. Megijedek, amikor egy teljesen kifejlett meerkitet látok Caperrel. Ahogy visszatérek a nedves pólóval, a meerkit bemegy előttem az igluba. Küzdenem kell az ösztöneimmel, hogy ki ne zavarjam a sátorból. Bízom Caperben, és ő hozta a meerkitet ide. Utána megyek, és törökülésben leülök Ryan másik oldalán. A meerkit nem figyel rám, Ryant kezdi vizsgálgatni. Végigszaglássza tetőtől talpig. Megérinti a mellkasát, az arcát és felhúzza a szemhéját. Ellenállok a vágynak, hogy ellökjem a kezét Ryan arcáról.
Végül a meerkit a figyelmét Ryan kezére összpontosítja. Nyomkodja, húzkodja, és különböző irányokba forgatja. Aztán a szájához emeli. Rájövök, hogy mire készül és összerándulok. Epét érzek a torkomban; émelyítő Ryan bőrének reccsenése a meerkit foga alatt. Nem számítottam erre a hangra; a seb biztosan bevarosodott.
A meerkit kezdi durván kinyomkodni a sebet. Ryan felkiált a fájdalomtól, de nem tér magához. Megragadom a másik kezét, és elkezdem a homlokát törölgetni a hideg pólóval. Hazugságokat suttogok neki, azt mondom a fájdalom mindjárt véget ér, és minden rendben lesz. Mindennél jobban vágyom arra, hogy a szavaim igazzá váljanak.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top