2011. június 26., vasárnap

Lauren Kate - Fallen - Kitaszítva

Fülszöveg: Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik.
Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani.
Ismét egy ifjúsági fantasy, amely a borítójával megvett kilóra, ám elolvasva a könyvet ismét csak el kellett gondolkoznom, vajon nem kellene-e már végre tényleg leszoknom arról, hogy a külcsín miatt vegyek meg újabb és újabb könyveket. Sajnos azt kell mondanom, számomra ennek a könyvnek nagyobb a füstje, mint a lángja. A borító tényleg elképesztően gyönyörű és valóban visszaadja a regényben megidézett gót hangulatot. Az alapötlet is vonzó lehet mindenkinek, aki csak kicsit is kedveli a műfajt. Ám a felcsigázott várakozásoknak nálam nem tudott megfelelni a könyv maradéktalanul, s a vége sem hozta magával a falat kaparom a folytatásig érzést, amely az igazán jó sorozat legnagyobb ismérve a szememben.
Pedig lehetne ez egy jó kis történet! Angyalokkal, jó és rossz közti nagy háborúval, reinkarnációval, el nem múló örök szerelemmel... de valahogy annyira lassan indult be a történet, hogy nehéz egyet legyintve megbocsátanom. Valamint nálam akadtak más dolgok is, amelyek miatt morcossá váltam. S ezek még csak nem is a szokásos műfaji klisék, vagy az oly nyilvánvaló utalások (Fallen - Grigori... kell-e többet mondanom?) teljes tárháza!
A főszereplő lehet gúnyos, lehet távolságtartó, de nekem ne mutogassa a középső ujját, amikor észreveszi, hogy egy lány vágyakozó pillantásokat vet felé. Értem én, hogy nem akarja, hogy közel kerüljenek, de ez olyan alpári bunkóság. S mit tesz a hősnő erre? Még jobban imádja... persze úgy, hogy szinte semmit nem tud a srácról. Ó, ne mááááár... De ha már itt tartunk, voltaképp mikor és miért is született meg az a bizonyos halhatatlan szerelem? Lehet, lanyhult a figyelmem, de ez nekem nem vált teljesen világossá. Ám a végső kegyelemdöfést nálam a megszeretett, normalitást, emberiséget képviselő mellékszereplő ilyen csúnya kiiktatását adta meg.

Akartam szeretni ezt a könyvet, de számomra ez csak egy a tucatból. Hogy mégis mire a három pont? A borítót s az alapötletet méltányolom, sőt a könyv utolsó egynegyedét kimondottan élveztem, csakúgy mint a megpendített ködös, darkos feelinget... csak a köztes lapokon volt nehéz túljutni. :D

: Az írónő honlapja
A trilógia kötetei:
1. Fallen
2. Torment
3. Passion



2011/40.

Nalini Singh - Visions of Heat - Látomás


Fülszöveg: Az Elcsendesedés ridegségében élő Faith NightStar képessége még a mentálok között is különleges: a lány a jövőbe lát. De amilyen értékes a tehetsége, olyan sérülékeny az elméje. Sötét víziók gyötrik, vért és halált lát - és valami még fenyegetőbb dolgot: érzéki gyönyört. Márpedig őt a legkisebb érzelem is az őrületbe taszíthatja.
Vaughn D Angelo a DarkRiver alakváltó falka tagja. Vadabb a többi falkatársánál, jaguár énje uralkodik rajta. A benne lakó macska pedig Faith-t szemelte ki prédájának, még akkor is, ha a vonzalma megölheti a lányt. Faith képességeit sok mentál a saját céljára akarja kihasználni. Ehhez irányítaniuk kell őt, és minden áron távol kell tartaniuk Vaughntól.
Kezdjük a legfontosabbal: Mikor érkezik a folytatás? :) Tudom, telhetetlen vagyok, de mind az írónő stílusa, mind a történetek nagyon tetszenek. Az pedig, hogy az Egmont kiadónak hála magyarul, méghozzá mennyi is? két havonta olvashatok egy folytatást... kész élvezet... csoda ha elkanászodok, s még többet szeretnék? Remélem, eztán sem kell túl sokat várni a soron következő regényre, pláne hogy abban Judd Lauren - óóó, ide vele -, a renegát elit mentál katona fog párra lelni. Node, ne szaladjunk ennyire előre.
Ahogy a Vonzódásban, úgy itt, a Látomásban is egy különleges, erős mentál tehetség és egy vadító alakváltó talál egymásra. Ellentétek, amelyek olyan nagyon jól kiegészítik, s teljessé teszik egymást. Ezúttal a kötet inkább a főszereplők kettősére koncentrált, arra ahogyan a legapróbb érintéstől eljutnak az érzékek teljes lángra lobbanásáig, de ugyanakkor a háttértörténet sem állt meg.
A világ, illetve a 2078-ra lett világunk, továbbra is elbűvöl. Nem mondom, hogy mindig 100%-ig értem, vagy átlátom, de teljes áhítattal tölt el továbbra is a mentálháló. Az, hogy immár megismerhettem a hálóelme gyönyörű, romlatlan lényét csak tovább bonyolítja a fejemben a dolgot, de tökéletesen jó értelemben. Kicsit olyan volt ő nekem, mint a Földanya, aki elveszítette a kapcsolatot a gyermekeivel, és keresi, s óvja a megmaradt szépet és a jót. Az alakváltók kötelékének leírását is érzékletesnek tartottam, a maga színeivel, élettől való duzzadásával.
Picit sajnáltam, hogy a falkák életéről most kevesebb szó esett, a hangsúly inkább a Mentáltanács körüli intrikákon, a rideg kiegyensúlyozott mentál világban fejét felütő korrupción, és a hibákat meglátó lázadó hangokon volt. De az alakváltóknak jutó pár jelenet elég volt, hogy ismét ellágyuljak a kicsiken, vagy épp még kíváncsibb legyek Dorian történetére.
"Ha elég sokszor ismételgetsz valamit egy gyermeknek, előbb vagy utóbb hinni fog benne."
Nálam nagy pozitívumnak számít Faith karaktere. No nem azért, mert rögtön keblemre ölelném, mint a legjobb barátnőmet. Nem, egyáltalán nem ezért. Faith, akit három éves kora óta a rideg logikára, a klánját szolgáló látomások közvetítésére treníroztak, nem volt egy könnyen megkedvelhető hősnő. De tetszett, hogy a rémként feje felett lebegő őrület ellen tenni akart; ahogy próbált naiv, tudatlan gyermeki énje ellenére kapcsolatot teremteni egy számára idegen, ismeretlen világban; hogy miután felengedett, s új családra lelt, sem vetkőzött ki teljesen magából, hanem maradt benne egy kis karót nyeltség. Igen, ezek miatt, ha kicsit távolság tartó módon is, de megkedveltem Faith-t.
Tetszik, hogy Nalini úgy intézi, hogy a falka részévé vált nők nem csupán gyámolításra szoruló feleségek lesznek, hanem megtalálják a maguk feladatát az alakváltók között. Sasha nem csak lelki felépülésben segít, de nagyon jó ötlet, hogy igyekszik arra tanítani a harcosokat, azok hogyan tudják használni elméjük hatalmát, s hogyan képesek ellenállni a gyakorta azon a síkon támadó mentáloknak. Faith pedig a maga jövőbe látó tehetségével nem csupán az anyagi biztonság megteremtésében működhet közre, de ahogyan a kötet végén, remélhetőleg máskor is segít majd a katasztrófák megelőzésében. Szeretem a tettre kész nőket!
"A szavai olyan hűvösek voltak, Vaughn szinte azt várta, jégcsapok nőnek a levegőben."
Vaughn... nehezen megy, hogy bármit is írjak sóhajtozás nélkül. Mert bár magam is szívesen beneveztem volna nála egy szőrterápiára (Kázmér és Huba módra), néha legszívesebben odacsaptam volna a kis követelőző mancsaira. S végig megmaradt ez a kettős érzés bennem. Egyrészt imádni való a maga gondoskodó, óvó, védő nagymacska módján, másrészt annyira tipikusan alfa macsó, ahogy úgy gondolja, minden úgy tökéletes, ahogyan ő kigondolja. De, javára legyen mondva, megpróbál türelmes lenni bizonyos keretek között.
Nalini Singh sorozatát érdemes tervbe venni minden paranormális románc kedvelőnek. De, ha egy jótanács belefér, ugyan elméletben külön - külön is élvezhetőek a történetek, az ebben a részben bemutatott fő háttér cselekményszál miatt érdemes időrendben, szépen sorban haladva fogyasztani a könyveket... egyébként is, kár lenne lemaradni bármelyikről is.

A könyvért az EGMONT KIADÓnak tartozom köszönettel.

2011/39.
Paranormal/21.

Sherrilyn Kenyon - Born of Night

Fülszöveg: Nykyrian Quikiadest harcosnak nevelték. A legjobb kiképzés, a legkeményebb osztag. Miután megunta, hogy mások hataloméhségének eszköze legyen, hátat fordított a League sorainak. Azóta vadásznak rá, s bár sokan megpróbálták, senki nem volt képes végezni vele. Legújabb megbízatása, hogy megóvja Kiara Zamir életét, amelyet apja politikai ellenfelei fenyegetnek. Régi és új ellenségek törnek életükre. S miközben mindennel megküzdenek, egymással szemben védtelenek...
Google Preview
Aki csak ismer, tudhatja, mennyire elvarázsolt Sherrilyn Kenyon stílusa, mennyire szeretem az írónőre oly nagyon jellemző cinikus humort, mennyire imádom sokat szenvedett, az átlagostól oly sokszor eltérő főhőseit. Mégis, hezitáltam megismerni ezt a sorozatot. Mert a fantasy az egy dolog, de a sci-fi valahogy nem az én világomnak tűnt. Sosem voltam nagy Star Wars vagy Star Trek rajongó, de gondoltam, adjunk egy esélyt ennek a futurisztikus környezetbe helyezett románcnak, ha másért nem is, a szerző neve miatt.
Jelentem, teljes egészében megérte. :) Aki szereti a Sötét Vadászok széria alapvetően magányos, de társaikhoz halálukig hű igazságosztóit, vagy épp Sin MacAllister karakterét (A kitaszított), az szerintem könnyedén meg fogja kedvelni Nykyriant és kis csapatát is. A történet talán nem a legcsavarosabb, de a jól kitalált fő- és mellékszereplők, a néhol imádni valóan gunyoros párbeszédek, az háttéreseményekről elhintett információ morzsák elkaptak, és garantálják, hogy a folytatásra is kíváncsi leszek.
Azt hiszem szerencsém volt, hogy én akkor ismerhettem meg ezt a világot, amikor végre elfoglalhatta méltó helyét a Kenyonizmus univerzumában. Anno ez a kötet volt az első, melyet sikerült eladnia az írónőnek, ám a kéziratnak igen hányatott sorsa volt, a szerkesztő nem bánt vele kesztyűs kézzel, s rengeteg jelenetet íratott át, húzott ki. Majd az akkoriban megszületett két folytatás más kiadónál jelent meg, így bár szervesen összefonódnak - az első két rész párhuzamosan játszódik - Sherrilyn kénytelen volt neveket megváltoztatni, és egyéb könyverőszakolós dolgokat végrehajtani. Ám a MacMillannak hála 2009-ben megjelenhetett az akkor még trilógiának tűnő sorozat vágatlanul, teljesen összecsiszolva. Sőt, azóta bővült a sor egy novellával, egy regénnyel, és még nincs vége. 2012 tavaszára újabb kötetet ígérnek.
De vissza ehhez a könyvhöz!
Az első fejezetekben kicsit szoknom kellett az ilyen olyan planétákat, fajokat, futurisztikus kütyüket, de aztán belerázódtam. Ahogyan már említettem, a cselekmény nem hozott igazán megdöbbentő fordulatokat, amolyan szépen felépített tipikus testőr sztori. Igaz, akadt egy pillanat, amikor a levegő bennem rekedt az ijedségtől, mert a frász majd elkapott, hogy ugye nem vesztünk el egy főszereplőt a regény kétharmadánál, mert mégis ki látott már ilyet... de szerencsére ez egy happy endes történet.
"And he was born of night. His mother was the darkness, her cold embrace was all he had a right to crave. Just as the sun destroyed the night, he was sure she would destroy him, provided their enemies didn’t kill her first."
Az, hogy minden kiszámíthatóság ellenére ennyire odavagyok, az érzelmi húroknak köszönhető. Kenyon úgy tudja csűrni a szívemet, mint kevesek. Neki gondolkodás nélkül képes vagyok elhinni, hogy a legnagyobb szenvedések romjain is csodálatos, mindent beragyogó, minden akadályt legyőző szerelem születhet. S igen, most is megtette. Nykyrian nálam felkerült a top három SK főhősök dobogójára Acheron és Sin mellé. Tragikus múlt? Pipa. Jól képzett, sőt született tehetség? Pipa. Szinte minden veszélyből képes kivágni magát? Pipa. Veszélyes, mégis vonzó? Pipa. Rossz fiús külső mögött érző szív? Pipa. Úgy tűnik, nálam működik ez a recept. Mert a pöttöm balerina Kiarával együtt én is belehabarodtam a sokat szenvedett, oly soká szeretet nélküli életre ítélt harcosba. Az, ahogyan kettejük kapcsolata óvatosan bontakozik, majd virágba szökken, volt az, ami egyre csak lapoztatott velem.
Szívszorító, mégis szívet melengető romantikus mese a csillagok között.
A következő részben pedig egy újabb, a múlt sötét árnyai elől menekülni nem tudó 'rosszfiú', Syn kalandja fog megelevenedni. Várós. Hogy is ne lenne, amikor ilyeneket mond magáról :)
"I don't lie. I merely tell the truth creatively."


2011/38.
Várólista/06.

2011. június 19., vasárnap

Johanna Lindsey - Captive of My Desires - A vágy foglyai




Fülszöveg:
Az ifjú Gabrielle Brooks az anyja halála után maga mögött hagyja Angliát, hogy felkutassa rég nem látott édesapját a Karib-tenger térségében. Érthető a megdöbbenése, amikor kiderül, hogy Nathan Brooks nem egy kereskedő, hanem egy kalóz! Apa és lánya három csodás évet tölt el a mesés karibi szigeten. Egy idő után Nathan mégis úgy dönt, hogy a lánya térjen vissza Angliába, és az elegáns londoni körökben keressen férjet magának. Régi barátját, James Maloryt kéri meg, hogy vegye pártfogásába, és a felesége, Georgina segítségével vezesse be Gabrielle-t az úri társaságba.
Drew Anderson, a jóképű amerikai hajóskapitány éppen a húgánál, Georgina Malorynál tartózkodik Londonban, és kénytelen elvállalni a feladatot, hogy a hölgyeket bálokba, estélyekre és társasági összejövetelekre kísérje A hírhedt szoknyavadászt soha nem érdekelték a férjre vadászó ifjú szüzek. Ám most a sok félreértés, és a kezdeti ellenségeskedés meglepő fordulatokhoz vezet. A szereplőkre nem várt kalandok és veszélyek leselkednek. Hajórablás, fogolyszabadítás, kincsvadászat- de a legnagyobb kihívást az olthatatlan szenvedély jelenti, amely mindkettejüket rabságban tartja.
Egy csöppet túlon túl kiszámítható történelmi romantikus, amely gondolatűző kikapcsolódásnak megfelel, ám messze nem éreztem olyan szórakoztatónak, mint az előző kötetet. Sajnos azt kell mondanom, néhol olyannyira lassan folydogáltak az események, hogy már-már unatkoztam. Illetve bőven akadtak olyan butus momentumok, amelyek arra ösztökéltek, ellenőrizzem, biztos az írónő tollából született-e a regény. Számomra ilyen hihetetlennek tűnő volt az egész hajórablás, s a kapitány fogságban tartása, az álombéli szeretkezés, hogy a nagy szabadítási terv kocsmabéli fennhangú megvitatásáról már ne is szóljak. Mondhatom, hogy a cselekményszál göngyölítése csalódást okozott, pláne hogy nagy várakozással tekintettem a kalózok ismételt felbukkanása elé, ám a várt izgalmas csatajelenetek csak tessék lássék tűntek fel.
Ugyan van olyan értéke a könyvnek, amely megmenti attól, hogy a feledés fiókjába süllyesszem. S ezek a karakterek. Imádom a Malorykat! Persze, most hogy mind többen vannak, egyre nehezebben megoldható, hogy mindenki felbukkanjon, és legalább egy rövid humoros jelenettel színesítse a történetet, de akik tiszteletüket tették, azokat nagy öröm volt viszontlátni. Félve írom le, de James és Georgie szórakoztatóbb volt, mint a főhősök. Viszont a régi kedves barátok sem feledtetik, hogy a főszereplőknek nem sikerült igazán a szívembe lopniuk magukat. Azt hiszem ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a gondolataik oly sokszor csak a testi vágy körül forogtak, de mélyebb érzéseik rejtve maradtak egészen a regény legvégéig. S így, hol a romantika, hol a szerelembe esés?
Remélem, a folytatásban visszatalál az írónő egykori szórakoztatóbb stílusához!


2011/37.
Historical/06.
Várólista/05.

2011. június 16., csütörtök

Susan Elizabeth Phillips - First Lady - A szeretőm a First Lady

Fülszöveg: Corneila Case a First Lady. Egész életét gúzsba kötve, magas politikai tisztségek korlátai között élte - előszőr az alelnök lányaként, aztán a nemrég merénylet áldozatává elnök feleségeként. Most azonban kétségbeesetten vágyik egy kis szabadságra.
Mat Jorik újságíró. Volt felesége a végrendeletében őt nevezi meg két lánya gyámjaként, noha biológiailag nem a férfi a gyerekek apja. Hét lánytestvér bátyjaként és pótapjaként Mat köszöni szépen, nem kér többet gyerekekből, pláne nem nőneműekből. Ám lelkiismerete nem engedi, hogy magára hagyja a lányokat, és mivel tudja, milyen sorsuk lenne nevelőotthonban, úgy dönt, elviszi őket iowai nagyanyjukhoz. Egy sztrádabüfénél találkoznak, miután a First Lady kocsiját benne minden pénzével ellopják.
Együtt indulnak Iowába, de az utazás nem zökkenőmentes. Miközben az FBI és a titkosszolgálat minden erejét beveti az eltűnt First Lady keresésére, Nealy lehetőséget kap arra, hogy kiváltságok nélkül élhessen, mindazzal az ismeretlen hétköznapi élettel, amire vágyott. Együtt utaznak át Amerikán, álmaikat kergetve, hogy megtalálják önmagukat.
Még így is, hogy Phillips neve díszelgett a borítón, picit félve vettem a kezembe a könyvet. First Lady. Valahogy annyira valós személy, aki ráadásul a képzeletemben inkább ötvenen túli méltóságteljes hölgyként él, hogy kételkedtem abban, el fogok-e tudni vonatkoztatni. Sikerült, köszönhetően annak a remek stílusnak, csodás, könnyed humornak, szívszorítóan megható pillanatoknak, amelyek a többi SEP regényt is jellemzik.
Mat Jorik, az épp parkolópályára került, a nagy visszatérésen ügyködő újságíró számomra könnyen megkedvelhető karakter volt. Talán mert minden dacos tiltakozása ellenére az első pillanattól világos, hogy arany szíve van, és csupán megrémítik a lányos dolgok, főleg ha túl nagy mennyiségben érkeznek. Azt hiszem mindenkinek, aki emberek között dolgozik van olyan időszaka, amikor úgy érzi, zsibong a feje, és hálaimát rebeg, amikor hazaérkezik a nyugalom szigetére. Nos, akinek az otthona egy zajos pályaudvarra emlékeztet, s ráadásul az ellenkező nem uralma alá hajtja a lakása minden négyzetméterét... hát attól tökéletesen érthető, ha nyugalomra áhítozik, s mikor megszerzi nem szívesen adja fel. Aki megégett, az a lángtól is fél eset iskolapéldája.
Phillips mindig elképesztő jó érzékkel teremt emlékezetes mellékszereplőket, s a gyermekfigurái is mindig édes színfoltok a történetekben. Ezúttal nincs szó másod szerelmespárról, viszont két gyermek, egy lázadó tinédzser, és egy picurka kisbaba fontos szerephez jut. Miattuk vállalkozik Mat arra, hogy nekivágjon az országútnak egy rozzant lakókocsival. A cél, hogy megmenekítse egykori felesége porontyait a rémséges nevelőotthontól, s épségben leszállítsa őket a nagyinak. Ám semmi nem akar simán menni. Lucy sértett, dacos tini álarca alá rejti szeretetre áhítozó kedves lelkét, Gombocska babának láthatólag igen érzékeny a gyomra, s a sors még egy fura terhes nőt is elébük sodor az egyik benzinkútnál.
Ő voltaképp nem más, mint az álruhába bújt, nem oly régen megözvegyült, önmagát szabadságoló First Lady, Cornelia Case. Alelnök leánya, aztán az elnök felesége majd özvegye, végül az új elnök segítő háziasszonya. Felelősség, ellenőrzött élet a nyilvánosság előtt. Nealy szabadságra vágyik, pihenni, álmodni szeretne, s a ráosztott szerep helyett végre önmaga lenni. Megszökök hát a testőrök elől. Ám hiába a gondos tervezés, a hétköznapokban kissé tapasztalatlan lévén, hamarosan autó és készpénz nélkül találja magát. Még jó, hogy Maték is pont ott állnak meg pihenni.
A közös utazás bővelkedik humoros és megható pillanatokban, a szerelmes éjszakát pedig sikerült úgy kitalálnia az írónőnek, hogy véletlen se zavarjanak a gyerekek. Mégis, nekem hiányzott valami. Nealy csöppet vérszegény hősnő maradt mindvégig, magam sem tudom miért. Egyszerűen nem tudtam teljesen ráhangolódni. Talán túl sok lett az epilógusban vázolt jövőkép. Talán az zavart, hogy míg olyan megható, őszinte szerelmi vallomás hangzott el Mattől, addig nem is tudom a hölgy kimondta-e, hogy ő miért szereti a férfit.
Valószínűleg nem szavaznám meg az írónő legjobbjának ezt a regényt, de aranyos, könnyed kikapcsolódást garantáló 'road romance', szívünket elrabló gyerekekkel megspékelve. :)

: Lucy Jorik-ot felnőttként a tengerentúlon idén januárban kiadásra került Call Me Irresistible-ben láthatjuk viszont.

A könyvért a VICTORIA KIADÓnak tartozom köszönettel

2011/36.
Contemporary/05.

2011. június 14., kedd

Simone Elkeles - Rules of Attraction

Fülszöveg: Amikor egy évnyi mexikói tartózkodás után Carlos Fuentes visszatér az Államokba egy porcikája sem kívánja, hogy bátyja belefolyjon az életébe. Jobb szeretné saját útját járni, mint egykor Alex, aki viszont máris beíratta egy coloradói gimibe. Itt találkozik Kiara Westforddal. A lány keveset beszél és eléggé megrémül Carlos vadságától. Ahogyan megismerik egymást, Carlos meggyőzi magát, hogy Kiara túl jó neki, és képtelenség, hogy pont őbelé habarodjon bele a lány. De aztán kiderül, pont egymásra van szükségük.
Google Preview
Mivel annyira tetszett a legidősebb Fuentes testvér története, nem igazán gondolkodtam azon, belevágjak-e ebbe a regénybe. Ici-picit talán tartottam attól, hogy csak az első kötet újrázása lesz, de a csodálatos, románcrajongó szíveket olvasztó könyvjelenetet életre hívó borító és a filmnézésre csábító (komolyan, sajnálom, hogy nem mozi előzetes) könyvtrailer annyira magával ragadott, hogy ahogyan jött, úgy el is szállt ez az apró fenntartásom is. Visszatekintve azt mondanám, vannak hasonlóságok a két sztori között, ám van annyi eltérés közöttük, hogy egy újabb nagyszerű regénynek örülhessek, ami önmagában is megállná a helyét.
"I find myself daydreaming about him when I wake up in the morning, in school when something reminds me of him, and when I fall asleep at night"
Kiara könnyen megkedvelhető hősnő. Nem egy tökéletes hercegkisasszony, ó nem. Dadogással küzdő, sportos csajszi, aki imádja a családját. Végre valaki aki nem vacakol a ruhákkal, a mesteri sminkkel, csak egyszerűen normális tinédzser. A legjobb barátja pedig egy olyan jó fej homokos srác, akit már-már irigyeltem tőle. Ám Kiara a leginkább azért volt kedvemre való, s tökéletes Carlosnak, mert a szende külső rafinált kistigrist rejt. Az a mágneses sütitrükk, amit kieszelt visszavágásként... gurultam a nevetéstől. Le a kalappal, hogy egy ilyen átlagos lányról tudott úgy írni az írónő, hogy csöppet sem éreztem unalmasnak vagy feleslegesnek az ő fejezeteit.
"I'm in deep shit Alex, 'cause I think I'd like nothin' better than to wake up with her every mornin'."
Carlos, Carlos... ki gondolta volna, hogy lehet valakinek még nagyobb arca, mint egykor Alexnek? Nos, a középső fiú tökéletesen hozza a veszélyes vagyok, teszek a világra, laza csávót. Elképesztő, de mindezt úgy írta meg Elkeles, hogy az első perctől tisztán látjuk, mennyivel mélyebb is ettől a karakter. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt olyan pillanat, amikor mérgesen összehúzott szemmel nem szerettem volna megrángatni a fülét, hogy észre térítsem, hisz mindenkit megpróbált ellökni magától olykor igazi s*gfej módjára. De! Voltaképp az érdessége mögött csak önvédelem van.
"You're dangerous."he says.
Why?"
Because you make me believe in the impossible."
Természetesen Carlost is kezdi utoléri a bandalét árnyoldala. Drogbirtoklás miatt feje felett lebeg a kicsapás. A kötelező iskola utáni program mellé még felnőtt felügyelet is a nyakába szakad, holott már Alexet is soknak érezte. Így költözik be Kiara szüleinek fedele alá, ahol a kényszerű együttélés közel hozza egymáshoz a két fiatalt. Előbb jön az 'utállak', majd a 'kedvellek, de voltaképp utálnom kéne téged', aztán a 'kedvellek, de talán ez nem jó ötlet', végül a 'beléd zúgtam, és még csak ki sem szeretnék mászni ebből a gödörből' jelenetek édes egyvelege, humorral meghintve.
Kellemesen szórakoztató, itt-ott számomra komoly meglepetést hozó könyv volt. Élvezet volt belelátni hol egyik, hol másik főszereplő gondolataiba, s örültem, hogy újra találkozhattam az Alex és Brittany párossal. Ide nekem Luis történetét!


2011/35.
Ebook/13.

2011. június 13., hétfő

Simone Elkeles - Perfect Chemistry

Fülszöveg: A klasszikus, rossz csillagzat alatt született szerelmesek története új köntösben.
Amikor a középiskola utolsó évének első napján Brittany Ellis besétál a kémia terembe, fogalma sincs arról, hogy oly' körültekintően felépített tökéletes élete hamarosan összeomlik. Minden azzal kezdődik, hogy laborpartnerének Alex Fuentest, a város rossz hírű feléből származó bandatagot jelölik ki. S aztán úgy tűnik, minden veszélybe kerül, makulátlan hírneve, fiújával való kapcsolata, és féltve őrzött titka, hogy családja minden, csak nem hibátlan.
Alex igazi rossz fiú, és még büszke is rá. Így amikor barátai fogadást ajánlanak, hogy frissen kapott tanulótársát vajon el tudja-e csábítani, egy pillanatig sem habozik. Ám Alex hamarosan ráébred, hogy Brittany nem csak egy kirakat baba, hanem valódi ember, valós problémákkal. S hirtelen az önteltségben megkötött fogadás sokkal többé válik.
A Könyvmolyképző Kiadó őszi megjelenési tervei között láttam meg a könyvet, és a fülszöveg alapján igazán remek regényt sejtettem. Elcsábultam, s nem halogathattam az elolvasását. És ó, mennyire imádtam!
A tiltott szerelem örök visszatérő téma a romantikus irodalomban, a 'mindent legyőz az őszinte érzelem' régóta kedvence a reményre vágyó álmodozóknak. Nekem is, ráadásul szeretem a kevert főszereplő párokat, amelyekből sajnos még elég kevéshez volt csak szerencsém. Pedig mennyire kedveltem Cam (Lisa Kleypas: Éjfélig vagy enyém), Amun (Gena Showalter: The Darkest Secret) vagy épp Brock (Lara Adrian: Taken By Midnight) karakterét! Hát itt volt az ideje egy mexikói származású srácot is megismernem.
"We're actors in our lives, pretendin' to be who we want people to think we are."
Britt az amerikai tinédzserek igazi poszterlánya. Gazdag, gyönyörű szőkeség, az iskola vezető pomponlánya, aki természetesen a focicsapat kapitányának barátnője, ráadásul okos, határozott továbbtanulási álmokkal. Egyszerűen minden tökéletesnek tűnik az életében... a hangsúly a tűniken van. A valóságban megvannak a maga kétségei, gondjai, példának okáért ott az általa imádott sérült testvére.
Alex nem is állhatna távolabb az amerikai tinédzserek poszterfiúságától. Mexikói származású bandatag. Látszólag az egyik legbalhésabb, legkeményebb srác, aki csak betette a lábát a Fairfield Gimibe. Látszólag, mert lelke mélyén szeretne kitörni a szegénységből, a saját és családja életét veszélyeztető bűnszövetkezetből, sőt szívesen tovább is tanulna.
És a végzős évben a keménykezű kémiatanárnő őket rendeli egymás mellé laborpartnernek. Tetszik, nem tetszik, kénytelenek elviselni egymást, mert a párosítás alól nincs kibúvó. S ahogyan elkezdik megismerni a másikat, az igazi valójukat, fokozatosan kialakul közöttük a vonzalom. Ám nem csak az előítéletekkel kell szembeszállniuk, ott az a szerencsétlen fogadás is. Valamint Alex apjának halála körüli rejtélyes homály is oszlani kezd, komoly veszélyt hozva magával.
Simone Elkeles elbűvölő stílusban írt meg egy magával ragadó, szenvedélyes sztorit arról, hogy érdemes a felszín alá tekinteni, mert igaz szerelem rejtőzhet az előítéletek és akadályok mögött. A könyv valódi érzelmi hullámvasút, alig akartam letenni. Drukkoltam, szomorkodtam, mosolyogtam, izgultam, gyászoltam... és szerettem minden egyes oldalt. A karakterek egyediek, őszinték és mélyek, olyannyira élők, hogy mit nem adnék, ha ismerhetném személyesen is őket. S ami a legjobban tetszett, hogy messze nem az a megszokott tini történet, hanem van benne minden, ami a mai hétköznapok velejárója. Káromkodások, drog, alkohol, ízlésesen visszafogottan ábrázolt szex... hogy csak néhány példát mondjak. Mégis, minden sötétség mellett árad belőle a remény, a szeretet.
Mi mást is írhatnék? Elkötelezett Elkeles rajongó lettem! Annyira magával ragadott a regény, hogy lelkesen megbocsátottam még azt is, hogy kénytelen voltam gyakorta rákattintani az online spanyol szótárra. Kitűnő volt, így a folytatást sem szabad kihagyni... sőt, ha az epilógus folytatódna, hát azt is szívesen kézbe venném.

2011/34.
Ebook/12.

2011. június 11., szombat

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (26) - Shanice Williams – Kane Richards Must Die

Shanice Williams – Kane Richards Must Die (Kane Richardsnak meg kell halnia)
(Magyarul sajnos nem elérhető)
Önálló kötet [1]. Mai romantikus [MR].
Fülszöveg: Egy váratlan utazás az Államokba, és beilleszkedés egy új iskolába nem az, amire Suranne vágyott. Az új iskolatársaitól egyetlen tanácsot kap, tartsa magát távol Kane Richardstól. Azt tartják róla egy szívtelen plaboy, aki csak önmagával törődik, bár egyetlen pillantással könnyű rájönni, hogy miért ússza meg mégis.
De a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, főleg amikor a fiú figyelme Surrane-ra irányul, és azt suttogja, ő más. Az összes figyelmeztetés ellenére, Suranne mégis megfontolja, hogy a fiú szándékai őszinték, vagy ő is csak egy újabb név a listáján. Eközben pedig kiismerheti a valódi Kane Richardsot, bár a valódi Kane Richards nem akarja, hogy kiismerjék. A történetet megtöltik a nyers érzelmek, egy félelmekből, bizalomból szerelemből formálódó új kapcsolat, és hogy mi történhet, ha az élet váratlan fordulatot vesz.
Elég ritkán veszek a kezembe mai romantikust, de ebben a fülszövegben és borítóban, volt valami, ami magához rántott, és nem bántam meg, sőt! Shanice Williamsben megvan a képesség, hogy rendesen meglepje az olvasót, parádés ügyességgel tartja fenn a feszültséget az utolsó két mondatig, amihez a könyv címe nagyban hozzájárult. Azt vettem észre, hogy magamban mondogatom, csak ne legyen rossz a vége! – mert a történetben örvénylő sötét érzelmekben benne volt ez a lehetőség is. A könyvben megjelenő nem éppen szégyenlős szexualitás miatt inkább felnőtt kategóriába sorolnám, bár a szereplők 17-18 éves fiatalok. És a korosztályválasztás volt az egyetlen problémám; a régi történéseknél túl fiatalnak találtam a főhősöket az eseményekhez.
A Borzongásból (Shiver) ismerős két nézőpontú történetmesélés nagyon közel hozza a szereplőket, különösen, hogy időnként ugyan azt az eseményt végigkövethetjük mindkét szereplő szemszögéből. Ugyanakkor ezeket a napi történéseket a főhősök érzelmein átszűrve élhetjük meg, amitől még valóságosabbá válik a veszteségről, szerelemről, elfogadásról szóló történet.
Először a fiú nem volt túl szimpatikus, a lányokhoz sőt „tyúkokhoz” való hozzáállásával, aztán lassan megelevenedik előttünk egy nagyon az elveszés határán egyensúlyozó karakter, akire egy szeretett apa halála, egy alkoholista anya, és egy védelemre szoruló húg kétségbeesése vet árnyékot. Aki megpróbál megfelelni az apja utolsó kívánságának, és összetartani egy széthulló családot, miközben maga is küzd a mindent elnyelő sötétség ellen. Aztán megjelenik a lány, akiben van valami, ami kiemeli a névtelen, arctalan tömegből, akinek nevetése elűzi a sötétséget, és melegsége, bizalma fontosabbá válik, mint maga a lélegzetvétel. Szédületes érzelmi hullámvölgyeken és csúcsokon visz keresztül az író bennünket, a befejezés pedig remekül megcsavart, ahogy a szívszorító szomorúságból meglepő befejezés lesz.
„Egy gondolat fogalmazódott meg bennem, miközben bámultam ahogy dumált és nevetgélt Lawrence-el, mielőtt a kíváncsiság túl nagy lett és meg kellett kérdeznem.
– Miért nem csókolod szájon a lányokat? – böktem ki, megzavarva a beszélgetésüket. Mindhárman döbbenten fordultak felém, de én nem vettem le róla a szemem.
Nemtörődöm módon vállat vont. – Nem élvezem. Ha akarom, megteszem.
Oldalra hajtottam a fejem, míg az elmém feldolgozta a válaszát. Szóval azt élvezi, hogy lefekszik ezekkel a lányokkal, de azt nem, hogy, megcsókolja őket? Kane nem feltételezte, hogy további megjegyzést fűzök a témához, mivel visszafordult Lawrence-hez és folytatta a beszélgetést.
– Tudod, néhányan úgy gondolják ez egy kinyilatkoztatás – böktem ki ismét, és mint az előbb most is mind a hárman felém fordultak és bámultak. Kate dühösnek látszott, mintha olyasmit mondtam volna, amit nem kellene. Kane kíváncsinak tűnt, Lawrence inkább kicsit csalódottnak.
– Minek a kinyilatkoztatása?
– Az emberek úgy gondolják, hogy, amelyik lányt végül szájon csókolod biztosan az lesz a „Nagy Ő.” Idézőjelet formáltam az ujjaimból, ahogy Kate csinálta korábban. Mindketten visszafordultak Kane felé, várva a reakcióját, ahogy én is őt néztem, pusztán kíváncsisággal a tekintetemben.
– És te mint gondolsz? – kérdezte, felvonva azt a tökéletes, sűrű szemöldökét.
Megvontam a vállam, mielőtt hangot adtam volna a véleményemnek.
– Szerintem ez egy tudatalatti próbálkozás, hogy jobban érezd magad. Ha úgy hisszük, hogy szájon csókolni valakit nagyobb mértékű intimitás, mint a szex maga, akkor azzal, hogy nem csókolod meg őket, kevésbé van bűntudatod, mert szemét vagy velük. Természetesen, ha ez az igazság, akkor ez azt jelenti, hogy mégis van remény a számodra – közöltem hidegvérűen, miközben a szívem majd kiugrott a mellkasomból. – Talán mégsem vagy totál seggfej, mindezek ellenére.
Úgy látszott a végkövetkeztetésem mindenkit meglepett. Kane továbbra is felvonta a szemöldökét, de az álkapcsa finoman megrándult, ami meggyőzött az igazamról. Lawrence fusztráltnak tűnt, Kate csak döbbenten bámult rám, mielőtt tetőtől talpig végignézett Kane-on, hogy meggyőződjön, vajon a véleményemnek lehet-e bármi alapja.
Kane erőltetetten kuncogott, mintha úgy préselni ki a hangot, aztán játékosan vállon ütötte Lawrence-t. – Haver, mennem kell, az edző azt mondta beszélni akar velem valamiről. Majd később összefutunk – felállt és minden további szó nélkül elsétált.
Önelégülten vigyorogtam miközben bámultam a meghátráló alakját. Úgy tűnik kényes pontra tapintottam.
Talán nem is lesz olyan nehéz feltörni Kane Richardsot.”

 
back to top