2011. december 5., hétfő

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (32) - Maggie Stiefvater – The Scorpio Races

Maggie Stiefvater – The Scorpio Races
(Sajnos magyarul nem elérhető)
Önálló regény [1] Ifjúsági kategóriába sorolható [YA].
Fülszöveg: Van aki a győzelemért versenyez. Van aki a túlélésért.
Minden novemberben elindul a Skorpió futam. A versenyzők megpróbálnak eljutni vízlovaikkal a célvonalig.
Van aki túléli. Van aki nem.
A tizenkilenc éves Sean Kendrick, egy fiatal, kevés szavú férfi a visszatérő bajnok. Ha vannak is félelmei, azt olyan mélyen magába temette, hogy senki sem láthatja.
Kate „Puck” Connolly más. Ő sosem tervezte, hogy indul a Skorpió futamon, de a sors nem adott neki sok választási lehetőséget. Így jelentkezik a versenyre – első nőként a futam történetében. De semmi sem készíti fel arra, ami rá vár.
Egy Thisby nevű írországi szigeten az ősz végén a közelgő téltől összezavarodva és éhesen vízlovak* jönnek ki az óceánból. A megjelenésük egyszerre kelt félelmet és reményt is a szigetlakókban. A minden évben megrendezésre kerülő Skorpió futam a sziget fő turista látványossága és egyik fő megélhetési forrása. A capall uisce viszont veszélyes jószág, ragadozó, és sok ember lelte halálát a fogaik és patáik alatt. A szigetlakók fogságba ejtenek néhányat a vízlovak közül, és megpróbálják megszelídíteni őket, hogy részt vegyenek velük a parton rendezett véres versenyen.
Sokan azt mondanák: ez a könyv a lovakról szól.
Én azt gondolom a hűségről.
A hűségről a családunkhoz, a szeretteinkhez és önmagunkhoz. S mindez a Maggi Stiefvatertől megszokott lírai stílusban elmesélve. A cselekmény úgy épül be egy valóságos, kemény, mai környezetbe, hogy a történet teljesen hitelesnek tűnik annak ellenére, hogy fantázia szülte mágikus vízlovakról olvasunk. A könyvben van romantikus szál is, de nem ez áll a történet középpontjában. A két főhős, Sean és Kate között kialakuló tiszteleten és bizalmon alapuló kötödés lassan bontakozik ki. Mindketten a vízlovak miatt árvák. Mindketten részt vesznek a versenyen. Első látásra nagyon különböző okból, aztán a történet előrehaladtával lassan ráébredünk, hogy a céljaik cseppet sem különbözők, mindketten a családjukat, s ezzel a bizonytalan életüket próbálják egyben tartani, s ahhoz, hogy sikerüljön, mindegyiküknek nyerni kellene. De a versenynek csak egy győztese lehet.
Maggie Stiefvater sosem kényeztet el bennünket a boldogan éltek, míg meg nem haltak kényelmes befejezésével. Ő csak a lehetőségét adja meg, s nekünk, olvasóknak kell kibogoznunk, hogy mit kezdünk a ránk zúdított érzelmekkel. Aki szerette a Mercy Falls farkasai sorozatot, ezt semmiképpen se hagyja ki.


*A skót-ír mitológiában előforduló lény a vízló. Sok változata van a nevének: glashtin, capall uisge, cabyll ushtey, kelpie. A regényben az író a capall uisce (ejtsd kapl iske) nevet használja. A vízlovak húsevők, ha kicsábítják őket az óceánból az elképzelhető legnagyszerűbb versenylovak mindaddig, amíg újból sós vizet nem érintenek.

***
„– Mr. Malvern – mondom.
– Nem szeretem ismételni magam. Már évekkel ezelőtt megmondtam, és most úgy hallom megint ugyanazt ismétlem. Nem eladó, senkinek. Szóval ez nem a személyed ellen szól.
Persze tudom az okát, hogy miért nem akarja eladni Corrt. Ha eladná, a hírnevének egy darabját veszítené el.
– Értem, hogy miért nem akarja eladni – mondom –, de talán elfelejtette, hogy milyen az, amikor másnak lovagol, és nincs egy olyan lova, amit a sajátjának hívhat.
Malvern a homlokát ráncolja, miközben a stopperét nézi; nem azért, mert Merész lassú lenne, épp az ellenkezőjéért.
– Mondtam már, hogy megveheted bármelyik telivért.
– Azokat a telivéreket nem én neveltem ki. Nem én tettem azzá őket amik.
– Mindegyiket te tetted azzá amik – válaszolja Malvern.
Nem nézek rá. – Egyik sem tett engem azzá, aki vagyok.
Olyan hihetetlen érzés ez, mint egy gyónás. Kiöntöm a szívem Malvernnek, hogy elmagyarázzam a lényeget. Együtt nőttem fel Corral. Az apám lovagolt rajta, majd elvesztette. Aztán én újra megtaláltam. Ő az, ami a családomból maradt.
Benjamin Malvern nagy, bütykös hüvelykujjával dörzsölgeti az arcát, és egy pillanatig azt hiszem fontolóra veszi a dolgot. De aztán azt mondja – Válassz másik lovat.
– Tanítani fogom a többit. Csak ez az egyetlen dolog változik.
– Válassz másik lovat Mr. Kendrick.
– Nem akarok másik lovat – mondom –, Corrt akarom.
Még mindig nem néz rám. Ha rám nézne, azt hiszem megfognám. A vérem a fülemben dobol.
– Nem ismétlem el többször. Nem eladó. – mondja Malvern.
Ahogy Malvern a következő pályára lépő lovat nézi, ökölbe szorítom a kezem a zsebemben. Visszaemlékszem, hogy Kate Connolly nem hátrált meg a lovas parádén. Emlékszem arra, hogy Holly azt mondta, kell lennie valaminek, amit Malvern jobban akar mint Corrt. Emlékszem a kanca istennő furcsa hangjára: Kívánj még valamit. Még Mutt Malvern is eszembe jut, ahogy mindent kockára tesz a dicsőségért annak a tarkának a hátán. Mindig azt hittem az egész életem szerencsejáték. Minden évben az életem kockáztatom a parton, és most értem meg, hogy soha sem tettem kockára az egyetlen dolgot, aminek elvesztésétől igazán félek.
Nem akarom megtenni.
Nagyon nyugodtan mondom mégis.
– Akkor Mr. Malvern, én kilépek.”
* * *
„Mutt felmászik Corra, noha Prince tartja még mindig a vezetőszárat. Egy másik férfi áll Corr és a tenger között, karjai kitárva, mint egy kerítés. Mutt a lábát lóbálja és a földet nézi. Olyan, mint egy gyerek egy pónin.
– Ez Mutt Malvern ajándéka számomra – mondja Sean annyi keserűséggel a hangjában, hogy én is megízlelem –, ez az én hibám.
Azon gondolkodom, mit mondhatnék, ami megvigasztalja. Bár azt sem tudom, szeretné-e egyáltalán, hogy megvigasztalják. Igazából, még abban sem vagyok biztos, hogy hasonló helyzetben én mit szeretnék. ()
– Valószínűleg a tiéd – válaszolom. – De húsz vagy harminc perc múlva, esetleg egy óra múlva Mutt Malvern megunja Corrt, és visszaül arra a fekete-fehér bestiára, akinek a nevét a sajátja mellé biggyesztette a hentes asztalánál. És azt hiszem az a tarka elég nagy büntetés bárki számára.
Amikor Sean rám néz a tekintete olyan fényes, hogy szinte kibillent az egyensúlyomból. Visszabámulok rá.
– Egyébként mit mondtál, hol is van a lovad? – kérdezi.
– Otthon. Tegnap este gyakoroltunk. Egyébként mit is mondtál, miért léptél ki?
Egy bús horkantással félrenéz. – Kockáztattam. Mint te és a pónid.
– Ló.
– Rendben. – Sean újra Corrt nézi. – Egyébként mit is mondtál, miért versenyzel?
Persze nem mondtam semmit. Minden egyes porcikám tiltakozik az ellen, hogy beismerjem a döntésem valódi okát. Elképzelem, hogy erről beszélnek egész Skarmouth-ban, épp úgy, ahogy Dory Maud elmesélte, hogy Sean Kendrick felmondott Corr miatt. Nem mondtam el még Peg Grattonnak sem, pedig úgy tűnik, ő mellettem áll, sem Dory Maudnak, pedig ő majdnem családtag. De hallom magam ahogy kimondom.
– Elveszítjük a szüleim házát, ha nem győzök.
Most jövök rá mennyire hülyén hangzik így hangosan kimondva. Nem azért, mert Sean Kendrick elpletykálná, hanem mert most már tudja, nem csak abban reménykedem, hogy versenyezhetek, hanem, hogy pénzt is tudok csinálni belőle. Borzasztóan irreális ilyet mondani a Skorpió futam négyszeres győztesének.
Egy hosszú pillanatig hallgat, pillantása Corron és a hátán ülő Mutton időz.
– Ez jó ok a hazardírozásra – mondja, és hihetetlen melegséget érzek iránta, amiért ezt mondta, ahelyett, hogy bolondnak nevezett volna. Kifújom a levegőt.
– A te okod is jó volt.
– Úgy gondolod?
– Corr a tiéd, nem számít mit mond a törvény. Azt hiszem Benjamin Malvern féltékeny rád. És – teszem hozzá –, azt gondolom szeret játszani az emberekkel.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top