2011. október 12., szerda

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (30) - Ilona Andrews – Silver Shark

Ilona Andrews – Silver Shark (Ezüst cápa)
(Sajnos magyarul nem elérhető)
Kinsmen sorozat második kötete [S] Romantikus sci-fi kategóriába sorolható [RS].

A sorozat részei:
1. Silent Blad
2. Silver Shark
Fülszöveg: Claire Shannon gyilkos. De nem használ fegyvert az öléshez, csak az elméjét.
Clare egy végnélküli háborút folytató bolygón született. Mentálként képes megtámadni másokat az elméjével, beszivárogni a bionetre, a biológiai számítógép hálózatra, ahol mentálok harcolnak egymással a halálukig. Katonaként ezt kell tennie, de amikor a háború hirtelen véget ér, és a vesztes oldalon találja magát, akkor el kell rejtenie a képességeit a túlélés érdekében. Deportálják egy új bolygóra, egy ragyogó, gyönyörű helyre, ahol találkozik Venturo Escanával, egy erős mentállal aki képes legyűrni mind testben, mint lélekben.
Claire azt hitte maga mögött hagyta a háborút és halát, de most az új életéért kell küzdenie, és ebben a csatában mindent elveszíthet.
A leírás rögtön megfogott, és olvasni is kezdtem. Nagyon jó kis könyv, de egy nagy baj van vele: tényleg kicsi, kb. 100 oldal. Pedig úgy olvastam volna még!
A történet a 2700-as években játszódik, az emberiség szétspriccelt a galaxisban, és különböző bolygókat hódított meg. A társadalom két részre szakadt a mentálokra, és a civilekre. A mentálok képezik a társadalom elitjét, a szicíliai maffia mintájára felépülő családokba tömörülnek, spéci képességeik vannak, az elméjük segítségével rá tudnak kapcsolódni a bionetre. A bionetet minden mentál különbözőnek látja, van akinek dzsungel, van akinek tenger.
Claire-t fiatal korától arra képezték ki, hogy beszivárogjon a hálózatba és élet-halál harcot vívjon az ellenséggel, több mint nyolcezer óra harci tapasztalattal nincs sok minden amit ne tudna a bionetről. Mikor elvesztik a háborút, csak annyi ideje van, hogy kitörli az adatait a hálózatból, és magát mentális képességek nélküli civilként tünteti fel, akit az azonnali kivégzés helyett deportálnak. Valahogyan sikerül átvészelnie a teszteket, és végül egy másik bolygón találja magát. Tudja, hogy addig van biztonságban, amíg nem derül ki, hogy mire képes valójában. Ha itt megszegi a szabályokat, azonnal visszaküldik a saját bolygójára, ami egyenlő a halállal. A sors iróniája, hogy a munka, amire a menekültügyiek küldik, egy mentáloktól hemzsegő épületben van, akik éppen mentális képességek nélküli titkárnőt keresnek. Neki pedig imitálnia kell egy átlagos elmét és elhitetnie a főnökével, hogy nem sokat tud a hálózat biztonsági védelméről. Jól is megy minden, míg a menekült társai közül néhány bajba nem kerül. Ekkor a honfitársai megkérik, hogy segítsen meghamisítani a terhelő adatokat. Fel kell hát ismét csatlakoznia a hálózatra néhány kezdővel, és újra küzdenie de most az ellen, akit a legkevésbé sem kíván holtan látni.
„Csapatának öt fiatalabb tagja körbeülte a hubot.
– Hányszor csatlakoztatok fel? – kérdezte Claire.
– Tizenhétszer – mondta Charles.
– Huszonkétszer – mondta Zinaida.
– Nyolcszor – folytatta Saim.
– Szintén nyolc – tette hozzá Mittali
– Négy – mondta Nagyi
– Kettő – fejezte be Kosta.
– Bárki felcsatlakozott már ellenséges környezetbe?
Semmi válasz. Nem is számított másra.
– A bionet rémisztő tud lenni – mondta Claire. Viszont az agyunk mindent megtesz, hogy megbirkózzon vele, és valami ismerős környezetté formálja. Az elmétek értelmezni fogja a dolgokat, de figyelnetek kell a megérzéseitekre is. Ha valami rossz érzést kelt bennetek, az valószínűleg egy csapda. Ha észrevesztek egy szörnyet az vagy egy védő mesterséges intelligencia, vagy egy ellenséges mentál. A bioneten furcsa dolgokat fogtok látni. Lényeket, akik pengéket növesztenek. Növényeket, amiknek a hajtásai felvillannak. Emlékeznetek kell, hogy bízzatok a megérzéseitekben. Ha valami veszélyesnek látszik, akkor az is. Inkább félj és légy óvatos, akkor túl fogod élni.
– De hogyan fogunk harcolni? – kérdezte Kosta.
– Sehogy. Én fogok küzdeni – mosolygott Claire csendesen. – Nektek más lesz a feladatotok.”
* * *
„Lehunyta a szemét. Sötétség ölelte körül, ahogy a szintetikus neuronok kapcsolatba léptek az elméjével. Egyre gyorsabban és gyorsabban haladt előre egy sötét, kör alakú alagútban. Az elmúlt évek alatt több ezerszer megtette már ezt az utat, és tisztában volt vele mi várja a másik oldalon. Időnként kopár sziklák, máskor egyhangú sztyeppe, de az elmúlt két évben mindig sötét erdő volt, egyforma törzsű fákkal, halványzöld levelekkel.
Örömmel fogadta, sőt, sóvárgott utána. Hiányoztak a hajtóvadászatok, a küzdelem izgalma, a bionet kínálta végtelen lehetőségek. Valószínűleg köteteket lehetne megtölteni a képmutató erkölcsösségéről, de ebben a pillanatban Claire-t nem érdekelte.
Fény villant, amikor földet ért, és azonnal felvette a megszokott rejtőzködő - guggoló állást.
A föld a lába alatt élénk, sokkolóan zöld volt. A ragyogó sárga virágok vékony, hosszú szirmai szinte izzottak a selymes fűben. Claire felemelte a fejét.
Dzsungel lélegzett körülötte. Magas fű, pengeéles ezüstös levelekkel, körülvéve sötét bokrokkal, melynek lombozata széles rozettákba hajlott. Egy csomó hajszálvékony lián csúcsán levendula díszes szirmok törtek át, és töltötték ki a teret két széles kagyló levelű növény között, leveleik belseje vakító türkiz színben pompázott. Masszív fák, tucatnyi méter átmérőjű törzsükkel törtek az ég felé, koronájuk olyan magasan volt, hogy nézésüktől is elszédült. Iszalagok lógtak vastag kötelekként az ágakról, a hatalmas virágok háromszög alakú szirmainak színe a legmélyebb karmazsin. Páfrányok tekeregtek vastag gyökerek között. Smaragdzöld moha tapadt az ágakra, megszakítva valami narancsvörös növény hólyagjaival, és a szélein citromsárga gombákkal. ()
Claire döbbenten bámult.
Érzékszervi túlterhelés. Kulturális sokkot kapott a bolygóváltástól. Dhalia tartomány virult az elméjében, az összes színével, illatával, ízével és átformálta a bionetet. Ami egykor zord erdő volt, buja dzsungellé változott.
Claire megbillentette a fejét. – Mindenki itt van?
Hangok kórusa érkezett válaszként.
– Akkor megyünk – mondta.”
* * *
„– Így nézett ki?- kérdezte Claire.
– Igen. Ez egy ezüst cápa a Koral-partról. ()
– Egyáltalán miből gondolod, hogy nő volt? – mormolta Claire.
– Az érzésből, ami elfogott, amikor súroltam az elméjét. Valahogy nagyon ismerősnek tűnt. Már találkoztam vele azelőtt. Azóta ezen töröm a fejem, de semmire sem jutottam – dörzsölte meg az arcát Ven.
Claire nem bírt magával. – Talán munkát keresett.
Ó, te idióta.
– Akkor fel is vettem volna – sóhajtott Ven.
Claire letette a kiürült teáscsészét az asztalra. – Pusztán akadémiai kíváncsiságból, de mit akarsz tenni, ha megtalálod?
– Térdre vetem magam, és azon nyomban megkérem a kezét.
– Mi?
Ven hátradőlve nevetett. – Látnod kellett volna az arcodat. Végül sikerült kizökkentenem a rendíthetetlen Clair Shannont.
Clair közel járt hozzá, hogy megüsse. – Az agyadra ment a bioneten töltött rengeteg idő.
– Ha megtalálom, megpróbálom megvenni – mondta Ven –, vagy megölni. Még nem döntöttem el.
– Ez egy kicsit túlzás.
– Ha a DDS találja meg, ők is ezt tennék – válaszolta. – Nem pusztán „A” kategóriájú mentál, de kiképzett. Olyan fajta harci tapasztalattal rendelkezik, amit csak évek alatt lehet megszerezni. A küzdelmünk során megtöbbszörözte önmagát. Másolatokat készített magáról, amik tőle függetlenül mozogtak. Csak egy-két másodpercig tartott, de nagyon hasznos lehet egy küzdelemben. Azóta is próbálok rájönni hogyan csinálta.
Igazán nem túl bonyolult. Gondolatokat küldesz a külsődről miliszekundumonként egymás után. Ugyan az a módszer, mint amikor árnyékot hozol létre. Claire leállította a gondolatmenetet, mielőtt szavakba öntötte volna.
– Nos, sok szerencsét a kereséshez. Én inkább haza megyek. Elég sok időt töltöttem már a héten ebben az épületben.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top