2011. szeptember 21., szerda

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (29) - Cath Crowley: Graffiti Moon

Cath Crowley – Graffiti Moon
(Sajnos magyarul nem elérhető)
Önálló kötet [1] fiatal felnőtt kategóriába sorolható [YA].
Tartalom: „A középiskolának vége, és Lucynak megvan a tökéletes terve, hogyan ünnepelje meg: ma éjjel megkeresi Shadowt, a titokzatos grafiti művészt akinek munkái a város falain tűnnek fel. Aki kint van valahol az éjszakában – színeket, madarakat és kék eget festve – és Lucy biztos benne, hogy bele tudna szeretni abba, aki így fest. Igazán beleszeretni. Ehelyett Lucy egy partin „szív” Eddel, a sráccal, akit életének legkínosabb randija óta próbál elkerülni. De amikor Ed azt mondja, talán meg tudná találni Shadowt, akkor hirtelen egy egész éjszakás keresésbe kezdenek a városban. És az egyetlen dolog amit Lucy nem lát, éppen az ami ott van az orra előtt.”
Vannak írók, akik papírra vetnek egy történetet, aztán vagy szórakoztató olvasmány kerekedik belőle, vagy nem. Vannak azonban másfajta írók is. Akiknek megvan a tehetsége hozzá, hogy a leírt szavakkal valódi varázslatot hozzanak létre. Nem tudom megmondani hogyan történik meg a mondatok mágiája, a szavak egyfajta zenéje, mégis könnyen felismerhető. Cath Crowley ilyen varázslatot hozott létre ebben a könyvben hangulatokkal, érzelmekkel, reménnyel és reménytelenséggel, viccel és komolysággal. Olyan mondatokkal mint:
„I like that about art, that what you see is sometimes more about who you are than what’s on the wall.”
„I told him he was dreaming. He told me dreaming’s the only way to get anywhere.”
A történet látszólag egyszerű, egyetlen éjszaka története, amikor egy fiú és egy lány végigjárja a várost, és különböző kalandokba keveredik, miközben próbálnak megkeresni egy titokzatos grafiti művészt. A lány nagy álma, hogy megtalálja, és közben fogalma sincs, hogy a fiú akivel van, a művész maga. Ez azonban csak a történet kerete, ami ki van töltve igazi fontos tartalommal. Visszaemlékezésekkel, barátokkal, egyéni és családi problémákkal, a múlt és jelen érzéseivel, és a most döntéseivel, ami végleg jó, vagy rossz irányba fordíthatják a főhős életét.
Nagyon megszerettem Ed karakterét. Olyan fiú, aki nem jó a szavakkal, de fantasztikus a képekkel. Ezért minden örömét és bánatát a hatalmas, színes, falakra festett képekkel mondja el, és amikor magát kell jellemeznie, azt mondja: elveszett. S, hogy sikerül-e meglátnia önmagában azt az érzékeny, okos és vicces fiút, akit Lucy megtalál, és kitörni a mozdulatlanságból, megtalálva azt a lányt akire mindig is vágyott – hajnalra kiderül.
Lucy
A srác olyan „hátsófalas” típus volt, az a típus, aki sok időt tölt az iskola háta mögött, a falnak dőlve lógva az órákról. Mindig, amikor rám pillantott olyan érzésem volt, mint amikor az elem végét a nyelvemhez érintem. Művészet órán néztem, ahogy hátradőlve az órára figyel és csupa energia és bizsergés voltam. Egy idő után a bizsegés már elektromossággá nőtt, és amikor randira hívott, az egész testemben olyan áramerősség támadt, amitől gyakorlatilag meg kellett volna halnom. Semmi közös nem volt bennünk, de egy lány sem gondolkodik tisztán, amikor ilyen közel kerül az áramütéshez.
Tetszett, ahogy a haja minden rendezettség nélkül nő. A mosolya csak úgy megjelent a semmiből, és ugyanígy tűnt el. Elég magas volt ahhoz, hogy fel kelljen néznem rá, az ábrándozásaim képsoraiban. Igazán szerettem a pólóit. Amikor randira hívott, azt viselte, amelyiken egy kutya sétáltat pórázon egy embert. És mindig ott volt az a tér körülötte. Az a fajta tér, ahová sorban állsz, hogy bejuss. Láttam, ahogy más lányok megpróbálják, de nem jutnak tovább az ajtóban álló kidobóembernél.
Mindegy. Az este nem alakult túl jól, mert eltörtem az orrát. Baleset volt, ami akkor történt, amikor képen vágtam, mert megfogta a fenekemet.”
* * *
Ed
Aztán egy délután Beth és pár srác az iskolájából bejött. Srácok fehér ingben és nyakkendőben, és úgy néztek rám, mintha egy senki lennék. Amíg összeraktam a festékeket, ami a suliba kellett, az egyik megkérdezte:
– Teljes munkaidőben itt dolgozol?
– Aha.
– Nagy karrier.
Elvettem a pénzt, áttoltam a dobozt a pulton, majd udvariasan azt mondtam – A színválasztásodból igazán hiányzik a stílus. – Én mosolyogtam, Beth nevetett, a srác pedig a főnökömet hivatta. Előkerítettem Bertet, aki a doboz fölött áthajolva megnézte a festményt, majd azt mondta – Ed igazán udvarias volt. A színválasztásod szar.
Beth még jobban nevetett és ez a nevetés fogott meg. Akkor is maradt még, amikor a fehéringes zsebhokisok elmentek. Csak lődörgött a polcok között, időnként rám pillantva.
– Randira kéne hívnod – mondta Bert. – Nincs bátorság, nincs dicsőség.
– Legutóbb, amikor egy lányt randira hívtam, monoklival végeztem a szemem alatt. Nincs bátorság, nincs törött orr, ami engem illet.
De mielőtt Beth elment volna, odajött a pulthoz és azt mondta – Randira kéne hívnod.
A következő napon történt, hogy levette a világ súlyát a mellkasomról; leemelte és ismét tudtam lélegezni. A házuk melletti dombon ültünk éjjel és beszélgettünk. Aztán hazabicikliztünk, keresztül az ég tengerén, amin a csúf gyárak fényei csillagok voltak, és a világ egy olyan hely volt, amiben úszni tudtunk.
Kezdetben voltak pillanatok, villanásnyi pillanatok, amikor feküdtünk egymás mellett a melegben, virágillatot éreztem a bőrén, a kezemen meg a terpentin szagát és az idegvégződéseimen keresztül hallottam a hangját. Hallottam a véremmel és a bőrömmel, és elfelejtettem dolgokat. Olyanokat, hogy egy nap végezni fog a suliban, és itt hagy majd. Olyanokat, hogy milyen hülye vagyok hozzá képest. Elfelejtettem, mert velem lógott, és a világ folyékony volt és forgott, és végre én is folyékony voltam és együtt forogtam vele.”
* * *
Lucy
„Magasabb mint két éve volt. A haja ugyanúgy rendezetlenül nő, és még mindig ott van az a tér körülötte. Olyan pólót visel, amin egy nyúl könyvet olvas.
– Úgy figyelsz a szemed sarkából, mintha attól tartanál, hogy bármelyik pillanatban megragadhatom a feneked. Nyugi, van barátnőm, és csak, hogy felvilágosítsalak, remek első randim volt vele.
– Talán tanultál valamit a mi randinkból – mondom neki. Erre varrj gombot mister.
– Nekünk nem volt randink. A randi csókkal végződik, nem pedig vérrel és törött orral.
– Jól van, ha nagyon ragaszkodunk a tényekhez.
Ed felvonja a szemöldökét és a szemét forgatja. Csak a tényszerűség miatt; ő ragadta meg az én fenekemet.
– Nagyon romantikusan hangzik. – Felkapok egy ágat, és úgy teszek, mintha üvegfúvó pipa volna. Olvadt csillagokat forgatok vele.
– Romantikus volt – mondja Ed, miközben nézi, ahogy az ágat a számhoz emelem. – Nem tett fel kvíz kérdéseket, és nem ütött meg, ha rossz választ adtam.
Aranyszínű üveg óceánt fújok. Egy ég. Néhány felhő. – Beth tökéletes lánynak tűnik – a francba, tudom, hogy vigyorog.
– Nem mondtam, hogy Beth-nek hívják.
– Nos, minden fenék-fogdosó lányt Beth-nek hívnak. – Nagyon keményen próbálkozom, hogy ne tűnjön hülyeségnek amit mondtam. Próbálkozom. Próbálkozom. Nem. Nem megy. Magamban bocsánatot kérek minden Beth nevű lánytól.
– Minden Lucy nevű lány orrtörő?
– Sokkal dumásabb vagy mint két évvel ezelőtt. Nem vagyok biztos benne, hogy tetszik.”
* * *
Ed
„Otthagyjuk a falfestményt és Lucy bringája felé indulunk.
– Mindig csodálkoztam, hogyan rakják a hajót az üvegbe – mondom Lucynak. ( )
Van egy kis csorbulás a metszőfogán, és arra gondolok, szeretném végigfuttatni az ujjamat az élén. Aztán meg arra, hogy rájön én vagyok Shadow. Hogy milyen csalódott lesz, mert én olyan srác vagyok, aki nem megy sehová, nem pedig az az érzékeny, okos és vicces fiú, akit keres. Arra gondolok egyetemre fog menni, készíti majd az üvegeit, én pedig itt maradok, falakra festek, és összekaparom a lakbérre valót.
– Meg tudom mutatni, hogyan kerül a hajó az üvegbe – mondja –, ha érdekel.
– Nem tudom. Túl sok nyűgnek tűnik, egy olyan hajóért, ami nem megy sehová.”

2 megjegyzés:

  1. Ú, de jó, hogy beletettél részleteket a könyvből a kritikába...
    Ez valami iszonyú feelinges könyvnek hangzik...
    Egyből a Mielőtt felkel a nap c. film jutott eszembe róla hangulatilag, és ha olyan, el kell olvasnom:)

    VálaszTörlés
  2. A filmet nem láttam, így nem tudom, hogy hasonlít-e. Én imádtam olvasni, vágj bele nyugodtan. Nagyon kíváncsi lennék neked mennyire jön be.

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top