2011. január 15., szombat

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (20) - "Loretta Chase: Lord of Scoundrels"

Loretta Chase – Lord of Scoundrels
(Magyarul sajnos nem elérhető)
A Scoundrels sorozat harmadik kötete [S] Történelmi romantikus kategóriába sorolható [TR].


Fülszöveg:
Sokféle néven illették már, de az angyali nem volt közöttük…
Sebastian Ballister, Dain márkija a rosszfiú, akit még ismerni is veszélyes. Tisztességes nőnek, még a közelébe sem szabad mennie, és ő nem is akar semmit a tisztességes nőktől. Azt akarja folytatni, amihez a legjobban ért – szórakozni, szerencsejátékozni, kurvázni – és köszöni szépen, jól van… míg egy nap kinyílik egy ajtó, és besétál rajta ő.
Jessica Trent egy határozott fiatal nő, aki megpróbálja letéríteni félkegyelmű öccsét a totális csődhöz vezető útról, bármibe is kerüljön ez. Még az ördöggel magával is szembeszállna, csak hogy megmentse a testvérét, és ezzel a családját és a saját jövőjét. A baj csak az, hogy a kérdéses ördög túl ellenállhatatlan, és akinek a megmentésre leginkább szüksége lesz, az Jessica maga.
Az AAR 2010 évi Top100-as listájának első helyezettje ez az 1995-ben kiadott könyv. Nem is kellett több, hogy kedvet kapjak az elolvasásához.
Nagyon szerettem ezt a könyvet, ami hasonlít egy kicsit Amanda Quick Becsület c. könyvéhez. Gondolom, aki olvasta azt, emlékszik a fantasztikus párbeszédekre. Ezt itt is élvezhetjük, már, ha sikerül megbirkóznunk az írónő szókincsével.
Chase könyvében két erős karakter csap össze. Dain hasonlít a Becsület főhőséhez Gideonhoz, csak az ő sérülései a gyerekkorába nyúlnak vissza, és egyik sem látható. Korán megtanulta, hogy bármit is szeretne, azért fizetnie kell, és gyerekkorától kezdve ügyesen használja a fejét, hogy pénzből legyen elég. Olasz anyjának génjeit hordozva, hatalmas termete, sötét színei, és nagy orra miatt ördögöt suttognak a háta mögött, s ő bele is törődik „csúfságába”.
Aztán szembetalálkozik Jessel. Kettőjük összecsapásai egyre keményebbek. Először csak egy orosz ikon birtoklása a tét, aztán a dolgok annyira eldurvulnak, hogy elhangzik a mondat: ha nem tetszik, lőjön le... Mindeközben pedig ott a fájdalmas sóvárgás valami tisztára, valami igazira.
A nő rendkívül okos, – végre egy okos hősnő! – aki a legszorongatottabb helyzetből is ki tud keveredni. Aki belelát a férfi lelkébe, úgy ahogy arra senki más nem képes, aki nagyon is vonzónak látja, és aki képes szembeszállni vele, mind szellemileg, mind fizikailag. Kettőjük megpróbáltatásai nem érnek véget a házasságkötéssel, sőt a megoldandó problémák ettől még csak szaporodnak. De persze nem lenne igazi romantikus regény happy end nélkül.

„– Nem tudom, hogyan fordulhatnának a dolgok rosszabbra, – dörmögte. – Már így is kótyagos vagyok egy éles nyelvű, bogaras, elgondolkodtatóan erőszakos, dirigáló hölgytől.
Jess felkapta a fejét és a szeme elkerekedett. – Kótyagos? Semmiképpen. Bosszúszomjas, inkább. Rosszindulatú.
A férfi gyors eredményességgel ügyködött a nő másik kesztyűjén. – Kótyagos kell, hogy legyek, - mondta nyugodtan. – Hiszen az a bárgyú ötlet fogalmazódott meg bennem, hogy ön a legcsinosabb lány, akit valaha láttam. A frizuráját leszámítva, – tette hozzá utálkozó pillantást vetve a spirálokra, szilvákra és gyöngyökre. – Az szörnyű.
A nő összevonta a szemöldökét. – A romantikus ömlengésétől eláll a lélegzetem.
A férfi felemelte a nő kezét, és a száját a csuklójához érintette.
– Sono il tuo schiavo, – mormolta. Érezte a pulzus lüktetését az ajka alatt. – Azt jelenti, a rabszolgája vagyok, – fordította, miközben a nő elrántotta a kezét. – Carissima. Drágaságom.
Jess nyelt egyet. – Azt hittem szurkálódni jobban tud angolul.
– De az olasz olyan megkapó, – idézte a férfi.
– Ti ho voluto dal primo momento die ti vedi. – Az első pillanattól, hogy megláttam, vágyom önre.
– Mi tormenti ancora. – Azóta gyötör engem.
Elkezdett Jessnek elmondani mindent, amit gondolt és érzett, olyan szavakkal, amit az nem érthetett, és miközben beszélt, látta, hogy a nő pillantása meglágyul, a lélegzete felgyorsul, és ekkor sebesen lehúzta a saját kesztyűjét is.
– Oh, ne, – lehelte a nő.
A férfi közelebb hajolt, tovább beszélve azon a nyelven, ami úgy tűnt megbabonázta a nőt.
– Nem kellene férfias fortélyokat használnia, – mondta elfulladt hangon Jess, miközben megérintette a férfi kabátujját. – Mit tettem, ami ennyire megbocsáthatatlan?
– Elérte, hogy akarjam, – folytatta az édesanyja nyelvén a férfi. Szívfájdalmat okozott, magányossá tett. Sóvárgóvá, az után, amire megesküdtem, hogy sosem lesz szükségem, amit nem keresek.
Jessnek hallania kellet a düh, és a csalódottság lüktetését a vágyódó szavak mögött, de nem hőkölt vissza, vagy próbált elmenekülni. És amikor a férfi köréfonta a karját, csak elakadt a lélegzete, majd egy sóhajtással kiengedte a levegőt, és Dain megízlelte ezt a sóhajtást, ahogy ajka a nőé felé közeledett.”
*****
„A pillantása végigsöpört a férfi társaságán. – Távozzanak, – mondta halk, kemény hangon.
A szajhák felugrottak a férfi öléből, üvegeket borítva fel sietségükben. A barátai menekültek a helyükről. Egy szék felborult, és elhagyottan zuhant a padlóra. Csak Esmond emelte fel a fejét.
– Mademoiselle, – kezdte, a hangja lágy, csillapító.
A nő ledobta a kendőjét, és felemelte a jobb kezét. Egy pisztoly volt benne, melynek csövével egyenesen Dain szívére célzott.
– Távozzon, – mondta Esmondnak.
Dain halotta a kattanást, ahogy felhúzta a fegyver kakasát, és a szék lábainak karcoló hangját, ahogy Esmond felállt. – Mademoiselle, - próbálta újra.
– Imátkozzék Dain, mondta.
Dain pillantása a pisztolyról a nő dühtől szikrázó szemére siklott. – Jess, – suttogta.
Jess meghúzta a ravaszt.”
*****
„– Már sokat halottam önről. Azt gondoltam, felkészültem. De senki sem írta le önt helyesen. Egy gorillára számítottam. – Húzta a nő végig a mutatóujját a férfi orrán. – Nem számítottam egy Medici herceg arcára, és egy római isten testére. Erre nem voltam felkészülve, ez ellen nem tudtam védekezni. – Egy kis sóhajjal a kezét a férfi vállára tette. – Még most sem tudok. Fizikailag nem tudok ellenállni önnek.
A férfi megpróbálta a kifejezéseket, mint Medici herceg, és római isten, beilleszteni a szótárába a Dain címszó alá, de sehogy sem passzoltak. Pusztán a megfontolása is harsogó nevetésre késztette. Vagy sírásra. Nem tudta eldönteni melyikre. Talán dönthetne a hisztéria mellett. A nőnek tehetsége volt hozzá, hogy ezt hozza ki belőle.”

2 megjegyzés:

  1. Helló!

    Annyira jónak tűnik már ennyiből is .... Szuper lenne, ha valamelyik kiadó lecsapna rá és gyorsan-gyorsan kiadná (a sorozatot, mivel telhetetlen vagyok).
    Más: nagyon szeretem a blogodat Angi, és nagyon bírom Szinna és és Mia bejegyzéseit is! Köszönöm, hogy foglalkoztok ezzel.

    Cili

    VálaszTörlés
  2. Szia Cili!
    Ha követed a facébuk bejegyzéseit, akkor már tudod, hogy a Gabo lecsapott Loretta Chase-re (és milyen jól tette!:). Idén, talán már az első negyedévben meg is jelenik az első kötete (ami nem rossz, hanem a második... na, az sokkal jobb)
    Én nemrég kezdtem bele a harmadikba (azaz a Lord of Scoundrelbe), és ecccerűűűen muszáj megosztanom valakivel, hogy mennyire tetszik (pedig hol van még a vége...!) Asszem, értem már, mitől lett a toplista első helyezettje.
    üdv
    tigi
    :)

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top