2010. október 30., szombat

Azt csiripelik a madarak (20)

Igazándiból kicsit másként képzeltem ezt a bejegyzést, de valahogy nehéz volt a héten infóhoz jutni. :(

Először is hiába kukkantok be minden nap J.R.Ward fórumára, sajnos még mindig semmi hír a Lover Unleashed amerikai borítójáról.
Másodszor nagyon izgatottan vártam a meghirdetett közös Gena Showalter & Kresley Cole chatet, de mint kiderült, a szervező nem volt azzal tisztában, hogy nagyon is véges bejelentkezőt képes kezelni a rendszere. Így én is, mint rengetegen, kimaradtam a jóból, s azóta is azt várom, hogy végre elkészüljön a kivonat a beszélgetésről, de sajnos másfél napja hiába... Mit ne mondjak frusztráló azután, hogy a twitteren olyanokat lehetett olvasni, mint "beszélgettünk Strider párjáról"... AKAROM AZT A KIVONATOT!!! (*nagy levegő*)

Amit egyenlőre össze lehetett szedni a fórumoldalról:

  • Amun és Strider után mégsem Paris története fog következni, hanem Kane-é. A tervek szerint Paris csak aztán kerül sorra.
  • Kane könyvében nagyobb szerep fog jutni Cameonak is.
  • Ashlyn és Maddox babája még nem fog megszületni Amun és Strider könyvében.
  • A többi párnak egyenlőre nem tervez gyermekáldást, habár véletlenek mindig történhetnek.
  • Kaia, Gwen hárpia nővére, saját történetet fog kapni.Új! Strider lesz a párja.
  • William és Gilly kapcsán teljes hírzárlatot tart Gena.
  • Haidee kapcsán elejtett egy olyan mondatot az írónő, hogy "ő volt, aki megölte Badent, vagyis segített benne... de az emlékek trükkös dolgok."
  • Gena szeretné visszahozni Pandorát és Badent, de erre leghamarabb a 2012-es megjelenésű kötetekben lehet esély.
  • Új! Baden haja szó szerint képes lesz lángra kapni. (?)
  • Viszont 2011-ben várható, hogy bekukkantanak a még mindig nászúton lévő Nike és Atlas.
  • Torin párjával még nem találkoztunk, ennyit hajlandó csak elárulni Gena.
  • Kezdetben úgy tűnt Galen és Legion egy pár lesznek, de most már mégsem olyan biztos.
S a fő hír: Amun regénye, a The Darkest Secret 2011. április első napjaiban fog megjelenni.
A titok démonának őrzője, Amun, képes a közelében lévők legsötétebb gondolatait befolyásolni. Amikor a halhatatlan harcost megszállja egy új démon, szerettei védelmének érdekében elkülönítve le kell láncolni. A szabadulásra egyetlen reménye a halál... míg nem találkozik a szintén raboskodó Haidee-vel, akinek szépsége és titkolt sebezhetősége vakmerő próba elé állítja a férfi lojalitását.
Haidee-t, a hírhedt démon gyilkost, Amun fajtájának megvetésére nevelték. De hogyan gyűlölhetne egy férfit, akinek érintése lángra lobbantja? Ám hogy megmenthesse a férfit, fel kell adnia testét és lelkét... és szembe kell néznie annak a hatalmas ellenségnek a haragjával, aki megesküdött, hogy elpusztítja.

Sherrilyn Kenyon
netes kuckójára is rá-ránéztem mostanában és drukkoltam, hogy minden rendbe menjen a szükségessé vált fogműtét körül. Úgy néz ki, javulgat a szerzőnő. S mit sikerült elkapni a twitteren? Sherrilyn szeretne saját történetet írni
Demon-nak, s hamarosan hallhatunk majd egy újabb dream-hunter regény megjelenésről. (Már alig várjuk!)

A facebookra feltett képek között pedig rábukkantam két, a negyedik manga kötetbe készült lapra.

2010. október 28., csütörtök

Christine Feehan - Dark Desire - Sötét vágyak


Fülszöveg: A vadregényes Kárpátokban a kiváló doktornő rátalál egy haragvó férfira, aki senkihez sem fogható. Jacques hét évig élt befalazva egy barlangban, karóval a szívében. Túlélte, de emlékei homályba vesztek. Ők ketten szavak nélkül is megértik egymást, és mindketten egy különleges betegségben szenvednek. Vérre van szükségük, talán éppen egymás vérére... Jacques az őrületbe csábítja a nőt, de a férfi sötét vágyaitól teljesedik ki Shea. Vajon a nő a gyógyítója lesz az érzéki fenevadnak, vagy a zsákmánya?
Christine Feehan sokak által méltatott Dark sorozata (Kárpátok vámpírjai) és én régóta kerülgetjük egymást, de legelső találkozásunk, mint arról korábban írtam, nem igazán hozott minket össze. Sőt, a második sem, mert szegény Sötét herceget agyoncsapta a borzalmatosra sikerült magyarítás. Olyannyira, hogy bár több kedves ismerős is bizonygatta, hogy ez egy jó pararománc sorozat, én elolvasván az indító regényt csöppet sem voltam erről meggyőződve. De persze ezúttal is csiklandozott a kíváncsiság - mint régóta Feehan kapcsán -, s amikor megjelent idehaza a folytatás, csak lecsaptam rá.
Amikor levettem a polcról, hogy 'na, akkor most ő a következő', nem várt akadállyal találtam szemben magam. A fülszöveg olvasásakor nem rémlett az előző regény tartalma leszámítva néhány homályos emlékfoszlányt. Ciki... Úgyhogy elővettem még egyszer, hogy átfussam, és képbe kerüljek. Így végre az is leesett, hogy miért is volt annyira ismerős mostani főszereplőnk neve. Oké, ő a röpke 800 esztendőt megélt öcsike.
No, ezen szégyenteljes bukkanó leküzdése után már bátrabban nyitottam ki a könyvet. Hogy aztán két dolgon már úgy indulásnak teljesen kiakadjak.
1) Lehet nagyon szőrözős vagyok, de ha a címlapon Sötét vágyak cím szerepel, akkor nem ártott volna a szerző előszavában is így fordítani a regénycímet. Rendben, arról szól az olvasóknak szánt pár oldalas üzenet, hogy hogyan is lett a Sötét őrület munkacímből a végleges, de nem ám a Sötét vágyak, hanem a Sötét szenvedély. Most aztán olvasó legyen a talpán, aki nem keveredik össze...
2) Az ősi, sötét gyógyító is valamiféle átkeresztelkedésen vett részt. Gregori, aki az eredetiben, sőt a Sötét hercegben is e néven szerepelt, most Grigorijként van porondon.
Kezdem unni az ilyen és ehhez hasonló slendriánságokat és önkényeskedéseket. Igazán, olyan nagy kérés, hogy egy sorozat, s azoknak szereplői, helyszínei nem változtassanak elnevezést két történet között vagy uram bocsá' meghagyják annak, aki/aminek megírta a szerző? Ám amíg születnek a morgolódásokra olyan válaszok is, hogy 'de legalább kiadják', vagy 'örüljünk ha megjelenik', addig nem hiszem, hogy bármi is arra kényszerítené a kiadókat, hogy igényesebbek legyenek. Vagy azok már most is, vagy fújhatjuk....
De hogy valami jót is mondjak. A fordítás sokkal gördülékenyebb és élvezetesebb volt, mint az első részben. Ezért tényleg nagy köszönet. És néhol a humor is meg-megcsillant. Szintén jó pont.
Azt kell mondanom, most már kapisgálom, miért is szeretik annyian ezt a sorozatot. Azt hiszem beállok a sorba én is, mert engem megvett, szerintem végleg. Fél napja agyalok a megemlített szereplőkön, merengek a lehetőségeken, és igyekszem türtőztetni az ujjaimat, amelyek minduntalan afelé kalimpálnak, hogy behozzanak minden olyat a képernyőre, ami a neten olvasható a sorozatról. Azt hiszem, ennyi elég is ahhoz hogy jónak tituláljam a történetet. Még mindig kis despotáknak tartom a Kárpátok vadító, alakváltó NEM vámpír szexi macsóit, de édes despotáknak, akiket kimondottan megszerettem. A három következő részt már most szívesen elkezdeném, s talán ha azokkal végeznék, így éreznék az aztán következőkkel is.
Szóval csak ajánlani tudom a sokat szenvedett Jacques és az őt megmentő félszerzet gyógyító hölgye történetét. Van benne meglepő fordulat, kíváncsiságot felkeltő morzsácskák, szívet lágyító szerelem... igaz, a szerelmi jeleneteken még dolgozhatna kicsit az írónő, de azért már az is alakul.

A kötet könyvtrailere:



2010/91.
2nd challenge/16.

2010. október 26., kedd

Lara Adrian - Taken by Midnight


Úgy tűnik a történet előrehaladtával valahogy összerázódunk, Lara Adrian és én. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rögtön imádtam volna a sorozatot, de minden regénynél megfogott valami, hogy igen is kíváncsi legyek a folytatásra. Nem volt ez másként legutóbb sem, amikor ott hagytuk a fagyos Alaszkában a félholt Jennát és a segítségére sietőket, köztük a kissé hallgatag, afroamerikai vámpírunkat, Brockot.

Kettejük kapcsolata volt az, ami igazán tetszett ebben a kötetben. Imádtam, hogy Brock milyen védelmező nagy mackó, hogyan segít Jennának visszatalálni az egykori magabiztos önmagához, miközben azért látja azt is, hogy milyen irányításmániás is a szerelme, s ennek nem fél hangot is adni.
Egymásra találásuk persze nem csak érzelmes, hanem az elvárható mértékig erotikus is. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mindig elképeszt, hogy egyes írónők képesek úgy megírni egy-egy szerelmi jelenetet, hogy komolyan mondom, tényleg azt várom, hogy mikor mélyesztik egymásba a fogukat, mert egész egyszerűen úgy tűnik teljesnek egymás elfogadása, mintha a szeretkezés abban csúcsosodna ki először, mielőtt... na.. mindenki érti...
Örültem, amikor az első lapok után egyértelműen helyre tudtam tenni Brock adottságát, mert az előzőekben nem igen értettem, hogy pontosan miben is rejlik az ő tehetsége. - S egyáltalán, Brock olyan kis talányos volt, most nem? - Tehát, képes magába szívni mások fájdalmát, s így segíteni mondjuk a gyógyulásban.

A romantika mellett kellemes mennyiségben haladt előre az akció szál is, ami néhol kimondottan véresre sikeredett. Ugyan a Rend jelentős lépést tett ismét afelé, hogy leszámolhasson Dragos-szal, az a beteg szemétláda most is forral valami borzalmat, így lesz még dolguk harcosainknak és az őket segítő feleségeiknek. Akik meg kell mondanom amolyan igazi belevaló csajszik maradtak, jó volt őket nyomozni látni, élveztem. Akárcsak azt az édes momentumot, hogy Dante milyen aggódó mindenórás apuka, s a többiek hogyan ugratják, miközben ők maguk is mindent megtennének a kis jövevényért már most.
Ami miatt kissé csalódott voltam, hogy ahhoz képest, hogy Hunter története fog következni, ő milyen keveset szerepelt, illetve, hogy halvány gőzöm sincs vajon ki lesz a párja. Vagy én mentem el az utalás mellett, vagy tényleg ennyire meglepetés lesz a dolog. De lelkemre mondom, a mostani könyv végén közreadott ízelítőben sem találtam semmi konkrétumot. Hihetetlen. Csak hogy minél jobban egyen minket a fene. :)

Amit nagyon nem szerettem, hogy ilyen megoldatlan, bizonytalan maradt Jenna mostani léte. Persze a nyitott megoldásban benne van, hogy az Őstől kapott 'ajándék' akár a végtelenségig nyújtja emberi életét, hiszen tünetei is erre mutatnak, de én már csak a tökéletes happy endek rajongója maradok. Engem kiborít a tudat, hogy nem tudjuk biztosan, most Jenna ember-e, vámpír-e vagy valami mutáns, és lehet-e vajon gyermekük majd egyszer Brockkal. Reményeim szerint azért visszatér majd erre a kérdésre az írónő.

Talán Rio és Tegan története mellett ez a harmadik, ami eddig a legjobban tetszett az Éjfél szülöttei regények közül.


2010/90.

2010. október 25., hétfő

Mit hozott a postás? (2)

Még júniusban váltottam jojó-channel pár emailt, amikor elújságolta, hogy míg én Elizabeth Hoyttól, addig ő Lara Adrientől szerzett be magának könyvjelzőket, no meg dedikált könyvmatricát. Köszönöm neki, hogy biztatott, tegyek én is próbát itt.

Ám mint telhetetlen méhecske, én nem értem be ennyivel. Amikor Lara megírta hírlevelében, hogy most először virtuális dedikálást tart, méghozzá a szeptember 28-i megjelenésű Taken by Midnight regényéhez kapcsolódóan, naná, hogy felvéstem a dátumot a naptáramba. Ám, mostani pechszériámhoz illően, nem ment zökkenőmentesen a megrendelés.
Július 30-án este tűkön ülve vártam a twittert figyelve, mikor süti el a szerzőnő a képzeletbeli startpisztolyt. Itteni idő szerint este tíz után lehetett megkezdeni a regisztrációt. Lelkesen kitöltöttem mindent, külön örülve, hogy emberi léptékű postaköltség mellett van minderre lehetőség. Szépen megadtam a hitelkártya adataimat, ahogy szokás, majd érkezett az üzenet: 'processing error'.

Mondanom sem kell, a hajam az égnek meredt, nem értettem, mi a gondja a banknak - máig sem, hiszen van fedezetem. Próba újra, eredmény ugyan az. Elkeseredésemben megírtam a problémát Lara twitterjére is. Nagyon rendes volt, szinte perceken belül visszaírt még ott, majd emailen is, hogy ha most nem is sikerül megoldani a dolgot, az akció végén vegyem fel a kapcsolatot vele, addig is, mivel nem csak nálam volt fennakadás, 'házi Gideonja, ismertebb nevén a férje' :D, ellenőrzi, nem náluk van-e a hiba oka.

Ám óriási szerencsémre van egy éjjeli bagoly barátnőm, aki azonnal a megmentésemre sietett. Tiginek hála nem maradtam le a várva várt dedikált példányról, hanem most már itt pihen a polcomon.

Köszönöm tigikém a vitathatatlanul egyik legszuperebb szülinapi ajándékot!



Aki megkukkantana pár képet a dedikálásról, az megteheti Lara Adrian facebook albumában.

2010. október 24., vasárnap

Julia Quinn - An Offer From a Gentleman - Tisztességes ajánlat


Fülszöveg:
Vajon a hölgy elfogadja, mielőtt éjfélt üt az óra?
Sophie Beckett nem is álmodta volna, hogy bejuthat Lady Bridgerton álarcosbáljára, és ott a mesebeli herceg várja! Bár gróf leánya, Sophie-t gonosz nevelőanyja szolgálósorba kényszerítette. De ezen a bálon a fess és elképesztően szép Benedict Bridgerton ölelésében keringőzve hercegnőnek érzi magát. Sajnos azonban a varázslatnak éjfélkor véget kell érnie.

Ki ez a páratlan hölgy? A varázslatos báli éjszaka óta Benedict Bridgerton másra sem tud gondolni, mint a ragyogó jelenségre, aki ezüstszín ruhában jelent meg a bálon, és aki miatt vakká vált más nők szépsége iránt... talán csak egy szép, és furcsán ismerős szobalány iránt érez vonzalmat, akit a legkínosabb helyzetből szabadít ki. Megfogadta, hogy megkeresi a titokzatos ezüstruhás hölgyet, de a szép és kedves szobalány közelségében ez a fogadalma gyengének bizonyult. Ha neki adja szívét, vajon eljátssza-e esélyét a mesébe illő szerelemre?
A másodszülött Bridgerton, Benedict és Sophie Beckett szerelmének történetét tagadhatatlanul a Hamupipőke ihlette, de megbocsáthatjuk az írónőnek az ötletkölcsönzést, mert ettől még ez egy aranyos, könnyed, a kikapcsolódást garantáló kis történelmi románc, tele szerethető karakterekkel.
A komorna beoson a pletykalapból ismerős arisztokraták báljára gyönyörű ezüst ruhába öltözve, arcát félmaszk mögé rejtve. Főhősünk meglátja, s megdobban az egyébként a házasság gondolatától is jéggé dermedő szíve. Magánteraszos táncóra, egy észvesztő csók... s csak egy kesztyű marad az éjfélkor elosonó hölgy után. Igen, a cipő ezúttal a hősnő lábán marad, csak hogy röviddel azután annak vesztét okozza. Az óvatlanul lehorzsolt cipősarok miatt az utcán találja magát a szolgálólány. Majd két, nehézségekkel teli év után egy szerencsétlen kiszolgáltatott helyzetben álmai lovagja menti meg az erényére törő pernahajderektől. A felismerés ugyan még jócskán várat magára, de hőseink között gyorsan telik az idő. Mi csak lapozunk, és szállunk a Julia Quinn által betűkbe foglalt álom szárnyain, s közben igen jól szórakozunk.

Élvezet volt olvasni a balkézről született, szolgasorba taszított, de talpraesett fiatal lány és a titkon igazán romantikus, elbűvölő, ha nem is herceg, de úriember agglegény egymásra találását. Ugyan örültem volna, ha még több jelenetet kapnak az általam igen csak megkedvelt Bridgerton családtagok, de az a kevéske, ami jutott nekik, most is csudajóra sikeredett. Legyen szó a fivérek egymást ugratásáról avagy az édesanya, Violet ütközetéről Sophie gonosz mostohájával a börtön jelenetben, mind nevetésre ingerlő.

Talán akadnak akiknek ez a regény már túl cukormázas, de számomra ideális választás volt ezúttal. Szükségem volt arra a hamisítatlan reményt sugárzó, meseszerű romantikára, amely süt ebből a történetből. Hiába a társadalmi különbség, hiába a félreértés, az igaz szerelem győzedelmeskedik.

Két jelenetet szeretnék kiemelni, mint igazi léleksimogatókat. Az egyik, Benedict és édesanyja között zajlott, míg a másik, amikor a férfi ráébred az igazságra.

"Hirtelen minden rész összeállt egésszé. Csak kétszer érzett ilyen megmagyarázhatatlan, szinte misztikus vonzalmat nő iránt. Furcsának is találta másodszorra, hogy még egy van, pedig lelke mélyén tudta, hogy számára csak egyetlen tökéletes nő, élete leendő párja létezik.
A szívének volt igaza. Valóban csak egy van."

"- Mondtam mostanában - suttogta a fülébe -, mennyire szeretlek?
- Nem - felelte Violet könnyed mosollyal -, de anélkül is tudom.

- Említettem, hogy a legjobb anya vagy a világon?

- Nem, de azt is tudom.

- Jó. - Lehajolt, arcon csókolta. - Köszönöm. Kiváltság a fiadnak lenni.

És Violet, aki egészen addig nagyon jól tartotta magát és a leghatározattabbnak, legszellemesebbnek bizonyult közülük, sírva fakadt.

- Mit mondtál? - kérdezte Sophie elég szigorúan.

- Semmi baj - szólt Violet erősen szipogva. - Csak... - átölelte fiát. - Én is szeretlek!"

2010/89.

2010. október 23., szombat

Larissa Ione - Sin Undone

Az ötödik, s egyetlen női Seminus démon testvér, Sinead Donnelly, ér révbe ebben a kötetben. Lovagja a már korábban megismert, Conall Dearghul, aki maga is furcsa szerzet, fél vámpír fél vérfarkas. A történet ezúttal is fantasztikusan, vérforralóan szuperre sikerült.
Még a negyedik részben történt, hogy a bérgyilkosként dolgozó Sin, különleges adottságát használva ölt meg pár vérfarkast. Igen ám, de a kór, amelyet rájuk bocsátott, nem végzett a célpontokkal elég gyorsan, s így egy mind többeket veszélyeztető vírus, Sin láz, szabadult el. Míg Eidolon próbál vakcinát előállítani, a vérfarkas klánok bosszúért lihegnek - már aki, van aki a többieket szeretné a helyzetet kihasználva kiírtani... mondhatni született farkas átalakult farkasnak farkasa -. S mindeközben bérgyilkos társai Sin nyakára, vagyis leginkább a mestergyűrűjére pályáznak, ő maga pedig belegabalyodik egy szexis-véres kötelékbe az Alvilág Kórház vadító mentősével. Ha mindez nem lenne elég, feltűnik két páncélos lovas szerzet, akik előbb a nő életére törni látszanak, majd aztán már védeni próbálják.

Imádtam! Mert az Ionetól már megszokott erotikát (ó apám... valami vadító, ahogyan Con bebizonyítja az előjáték létjogosultságát egy olyan démonnak, aki bizony csak a másik... khm.. beteljesülése után találja meg a saját gyönyörét), és akció csavarokat (csak egy példa: vérfarkas forradalom) hozta, no meg a humor is valami fergeteges (haláli, hogy Wraith folyton Törpillának hívja a húgát, s Con sem megy a szomszédba pár mulatságos szarkasztikus beszólásért). Az a meglepő fordulat pedig, amellyel az írónő átvezet minket a következő sorozatába... nagyon jól kitalált kis csavar. Sin, mint az ősi jövendölés kulcsfigurája, a nem is létezhető félvér, aki feltöri a pecsétet, s a világ sorsa fordulóponthoz közeleg. Dicséret illeti a szerzőt azért is, hogy a megkedvelt szereplők továbbra is színen vannak. A másod szerelmi szál, Luc (a szegény társától fosztott vérfarkas) párra és családra találása pedig kedves adalék volt az egyébként is remek történetben.

Alig várom, hogy a kezeim közé kaparintsam a következő regényt, az
Eternal Rider. Csak hol van még a jövő tavasz...


2010/88.

2010. október 20., szerda

Sherrilyn Kenyon - No Mercy

A Sötét Vadász sorozatról
A regény tartalma, trailere és egy részletet magyarul
itt található.

Aki csak picit is ismer, tudja, hogy Sherrilyn Kenyon nálam toplistás írónő, de meg kell mondanom, ez a kötet messze nem ér fel a Dance with the Devil vagy az Acheron magasra tett mércéjéig.
De! Egész egyszerűen jó érzés volt újra az ismerős és szeretett karakterekkel benépesített oldalakat olvasni, és valahányszor kinyitottam a könyvet, úgy éreztem, ismét hazaérkeztem. Azt hiszem, ez a legfontosabb, a többi csak amolyan szőrszálhasogatás, mert a korábbiakban elkényeztetett minket az írónő.
Ami a két legnagyobb negatívumként említhető a regény kapcsán, az voltaképpen engem nem zavart igazán. Fura, nem igaz? Szerintem gond lehet néhány olvasónak, hogy annyi a szereplő, mint égen a csillag, lassan nem ártana egy ki kicsoda lista a regények utolsó lapjain. Szóval, aki nem igazi rajongó, és nem követi a sorozat minden részét, az lehetőleg ne ezzel a történettel kezdje. Azt azért panaszosan meg kell jegyeznem, hogy Jaden feltűnését, akinek annyira szeretném már látni, hogyan alakul a sorsa, hiába vártam. Meg sincs említve. :( Ellenben a Fang sztorijában megismert Thorn... na ő aztán rendesen csavar a dolgokon. A másik nagy minuszt azért kellene behúzni a képzeletbeli értékelő listán, mert bizony az akció, a háttér események a romantikus szál rovására mennek. Élvezetesek a csaták, a különböző szervezkedések, még titkokkal fedett események, de így a főszereplőink egymásra találása nem kapott akkora hangsúlyt, mint amekkorát érzésem szerint a jópofa nagyszájú medve, Dev és az amazon királynőből lett Vadász, Samia, érdemelt volna. Arról nem is szólva, hogy mindig, amikor haladnának, jön valami új cselekményszál, s közbevág.
Volt viszont két dolog, ami miatt tényleg húztam a számat. Az egyik Nick karaktere. Szívesen rákiáltottam volna néhányszor, hogy "Apám, lépj már tovább!!!". Szörnyű dolog történt vele, nem semmi a sors, ami neki rendeltetett, de nagyon rosszul tűröm, hogy ennyire képtelen megérteni Ash-t, és szinte már nyafog néha. Pláne most, hogy önként belelépett abba a cipőbe, amelybe egykor Artemis Acheront belekényszerítette. Nagyon remélem, hogy mire az róla szóló ifjúsági sorozat bekapcsolódik a Dark Hunter sorba, addig szó sem lesz arról, amitől most szinte hanyatt vágódtam. Nevezetesen, Ash-nek volt egy olyan mondata, hogy "egyszer talán meg fogsz ölni, de az a nap még nem érkezett el" vagy valami hasonló. Na most komolyan, nem bocsátom meg Kenyonnak, ha megöli a kedvencemet, az biztos. Pláne, hogy olyan cukrok most, hogy babát várnak Torival. És Simi is olyan édes, amikor úgy emlegeti a kicsit, hogy a mi bébink. Egyébként fájdalmasan kevés volt Simiből is. A másik zavart hümmögés akkor tört elő belőlem, amikor az érintésével mindenkiből olvasó hősnőnk, Sam rájön Acheron múltjára. Lassan mindenki tudja már???

Senki félre ne értse, ettől még élvezet volt olvasni. Jó volt viszontlátni
Caelt, Xedrixet, Uriant (óóó, amikor találkozik végre a nővérével, akiről eddig nem is tudott...), még az imádva utált Strykert is (pedig megint rosszban, nagyon rosszban sántikál... de ugyanakkor az ember szíve vérzik, hogy az apja, Apolló, hogy lehetett ekkora bal*), aki feleségével Zephyrával írtó jó gonosz párost alkot. Nagyon élveztem a levegőben repkedős amazon csatát. Ethon felkeltette az érdeklődésemet, szívesen olvasnék róla majd. Tetszett a főszereplőink múltjának felidézése is, pl Dev és testvérei kicsiként... erről jut eszembe akad még olyan Peltier, aki szeretném, ha megtalálná a boldogságot.

Nem rossz regény, de nem ezt választanám kedvencemnek a sorozatból.


2010/87.

2010. október 18., hétfő

A soha meg nem kapott ajándék esete

Ha a 27 idegen igenben elhangzott mondatot átformálhatom kicsit:
"Egyszer, nem tudom mikor, eljön az én napom... csak ez láthatólag nem ma következett be."
Történt egy szép nyári napon, hogy a Bitten by Books blog Gena Showalter chatjén én voltam az egyik szerencsés, aki négy dedikált könyvet nyert az írónőtől. Érkezett az értesítés, örömujjongás, némi visszafogott hula tánc ellejtése, majd gyorsan visszaírtam a címem, aztán lévén FedEx-el akarták eljuttatni, a telefonszámomat is.
Majd vártam türelmesen, aztán már nem annyira türelmesen, türelmetlenül, nagyon türelmetlenül... végül írtam a blog adminjának, hogy mi a helyzet. Gena dedikáló turnén volt, így türelmet kértek. Újabb hetek, majd újabb email váltás. S ma megérkezett a válasz. A csomagot visszavitték, mondván nem létezik a cím. Persze a vörös köd teljesen elborította az agyam, és felhívtam a kézbesítő céget, hogy ugyan, ha a google map kiadja a pontos épületet, s ott volt a telefonszám is, vajon miért küldték vissza a postámat. Hosszas, sok telefon feltöltés egységnyi keresés után: "A fuvarlevél elmosódása miatt kézbesíthetetlen volt." Toporzékolni lett volna kedvem.
De vettem egy nagy levegőt, s visszaírtam higgadtan az általam nagyon imádott Genának, hogy köszönöm kérdését, de nem él senkim az Államokban, aki helyettem részesülhetne ebben az örömben, és szintén hálás vagyok, de a helyettesítésként felajánlott e formátumokról is lemondok, lévén az összes regénye megvan, és én csak a dedikálást szerettem volna oly' nagyon.
Így esett, hogy volt is nyeremény, de nincs is. :(

2010. október 17., vasárnap

Azt csiripelik a madarak (19)

Ha nem is napra pontosan, de majd egy hónapja, hogy beszámoltam arról, min akadt meg a szemem az internet bugyrai között kattogtatva. Íme tehát egy újabb kis csokorra való azokból a hírekből, amelyek felkeltették az érdeklődésemet.
  • Szeretem a tv sorozatokat, legalább is egy jó részüket, s a Supernatural már kinti premierje óta egyike a kötelezően nézőseimnek. Már egy éve lehetett tudni, hogy az élőszereplős változat, majd képregények után érkezik az anime is. Augusztusban nyilvánosságra került pár kép, no meg a tervezett borító, s most már egy bő két perces előzetesen is felmérhetjük, hogy Sam és Dean kalandjai vajon érdekelnek-e minket, ha japánul szólalnak meg.


  • Kissé hanyagoltam J.R. Ward honlapját az utóbbi két hétben, így nekem nagy újdonság volt a külalak változás. Jó értelemben, mert nekem tetszik az egész... no jó, lehet egy kicsit elfogult vagyok... No meg kissé türelmetlen. Mert szeptember 22-én ígérte a szerzőnő, hogy hamarosan meglesz Payne könyvének borítója, de azóta sem látom sehol.(Frissült a J.R. Ward infók allap pár olyan információval, amelyeket az írónő könyvdedikáláson és online chaten osztott meg a rajongókkal.)
  • Találtam viszont két olyan borítót, aminek nagyon megörültem. Az egyik nagy kedvencem, a Dark Hunter sorozat manga változatának 2011. márciusára várható negyedik kötetének az előlapja Acheronnal (!). A másik pedig Kresley Cole Halhatatlanjainak soron következője, a Dreams Of A Dark Warrior amerikai kiadásának ínycsiklandó képecskéje. A könyv tartalmáról itt írtam.
  • Ugyan még naaagyon messze van jövő április, de máris izgatottan várom a legutóbbi Larissa Ione Demonica regényben, a Sin Undone-ban (hamarosan írok róla) feltűnő Apokalipszis Lovasainak egyikéről, Ares-ről szóló kötetet. A címe Eternal Rider lesz, s ezzel egy új sorozatba evezünk majd át.
A neve Ares, és az emberiség sorsának súlya nyugszik a vállán. Ha a gonosz erői őt ledöntik, a világ is vele omlik. Mint az Apokaliszis Négy Lovasának egyike a halandóktól messze erősebb, de még ő is képtelen örökké a végzetével harcolni. Főleg, ha tulajdon testvére szervez összeesküvést ellene. Ám van még egy utolsó reménysugár. Cara Thornhart, aki oly módon áldott, amit az emberek nem képesek vagy nem akarnak érteni. Ő a Lovas megmenekülésének vagy bukásának kulcsa.
  • Jeaniene Frost hazafelé tartva az idei ComiConról valami elképesztően kedvemre való blogbejegyzést pötyögött be. Nem elég, hogy immár nem hét, hanem kilenc Can & Bones regényre szól a szerződése (jipié!), de - mindenki kapaszkodik? - Vlad saját szériát fog kapni (!!!!!). Erről egyelőre mindössze azt osztotta meg olvasóival az írónő, hogy a hősnő neve Leila lesz, s biztosnak látszik két kötet jövőbeni megjelenése. A tervek szerint a nyitó történetet 2012-ben vehetjük majd kézbe. 2011-ben érkezik az ötödik (This Side of the Grave) és a hatodik C&B plusz egy kis novella szintén velük a főszerepben.
  • Szintén JF honlapján böngészgetve találtam rá a Frost t-shirt shop linjére. Csudajó minták akadnak, érdemes bekukkantani.
  • S ha már pólók... A kép tanúsága szerint Feverconon részt vett Gena Showalter, Kresley Cole és Karen Marie Moning is. A blogbejegyzés, amelyben Gena megmutatta a barátaival közös fotóját (*esz a sárga irigység*) arról is hírt ad, hogy hamarosan Nix idézetes felsőket lehet majd rendelni. KC a találkozón viselt egy mintadarabot, de az én szemem nem elég jó, hogy el tudjam olvasni, vajon ezen mi állhat (Play with my... ???).

2010. október 10., vasárnap

Shakespeare mangák - Rómeó és Júlia

A jól ismert, drámába torkolló szerelmi történet a képregény hasábjain új életre kell. A helyszín ezúttal a modern Tokió, az egymást gyűlölő családok rivális Jakuza klánok...
Ezt a Manga Shakespeare kötetet
Sonia Leong rajzolta, aki a választott helyszínhez illően a karaktereket is sokkal japánosabbra álmodta. Rómeónk kinézete nem csak a neki választott rocksztársághoz illő, de az általam korlátozott mértékben ismert manga alkotások szereplői közé is kitűnően passzol. Júlia viszont már a bemutatkozó oldalán feladta tudatlanságomnak a leckét. Megakasztott részben a ruházata - felül kimonó szerű, alul meg éji pillangó - részben a Shibuya-lány jellemzés. Úgy hogy a kötet második lapja után kutakodás a neten félóra következett míg megtaláltam, hogy itt ez minden bizonnyal Tokió egy részét jelöli. Mentségemre legyen mondva, hogy a rocksztár Rómeó gondolata vitt tévútra, mert a japán pop egy alműfaját is kiadta találatként a kereső... :S Aztán eltöprengtem kicsit azon, hogy Lord Capulet biz nem is néz ki oly öregnek, s mennyire el tudnám képzelni valamelyik kedvenc rosszfiúm képi megjelenéseként is azzal a sebhellyel. Aztán lapoztam, és ismét leragadtam, mert Tybalt, akit az alapműben olyan nagyon utáltam, a rajzolótól egy vadító sárkánytetkót kapott a hátára, engem ezzel teljesen megfogva, hiszen nagy tűzokádó mániás vagyok.

Tetszett, hogy az általam tipikusan képregényes elemnek tartott eltúlzott és vicces kis képek is helyet kaptak a történetben pl amikor Mercutio hadakozik Rómeóval fülharapdálás közben. :) Hiába tudtam, hogy tragédia felé sodródunk, az ilyeneken nem álltam meg, hogy el ne mosolyodjak. Odaillőnek találtam a
katanákat és saikat, de kissé meglepődtem, amikor Júlia előkapta a svájci bicskát is. Ötletesnek, nagyon mainak találtam a 'Nincs térerő' és visszadobott email megoldást. A szövegek mai hangulatú fordítása pedig megint csak képzeletbeli kalapemelésre késztet Nádasdy Ádám előtt.

Érdekes kirándulás volt megnézni milyen is lenne egy mai japán változat ebből a klasszikusból. El tudom képzelni, hogy a mostani fiatalokhoz ez sokkalta közelebb áll, mint a harisnyát, buggyos rövidnadrágot viselő szereplőkkel benépesített korhű ábrázolás. De én azt hiszem maradok az eredetinél, vagy melankolikusabb napjaimon a fiatal Leonardo DiCaprio féle, térdre esős, torka szakadtából Júliáért kiabálós filmváltozatnál.

Miközben a neten kutattam, találtam egy érdekes videót, amelyben a művész a manga rajzoláshoz ad tippeket, miközben a lapon megelevenedik a könyv Júliája:

A könyvet a AGAVE KIADÓ tette elérhetővé számomra. Köszönöm!

2010/86.
2nd challenge/15.

2010. október 4., hétfő

Karen Marie Moning - Darkfever - Keserű ébredés

Fülszöveg: Mac Kayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.
Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.
Karen Marie Moning neve nem volt ismeretlen előttem, hiszen a Highlander sorozatát nagyon szerettem. Naná, hiszen ha három jellemzőt mondhatnék, ezeket sorolnám: időutazás, deli skót harcosok, isteni írói stílus - ha nem is tökéletes, de könnyed kikapcsolódást nyújtó kötetek mind. Így amikor megtudtam, hogy végre idehaza is jelentetnek meg tőle regényt, teljesen felvillanyozódtam (Tündérkrónikák... milyen csudajó sorozatcím!), ám így bizonyos elvárásaim is voltak a történettel kapcsolatban. Sajnos. Ha nem lettek volna, akkor azt írnám, jó kis szórakoztató paranormális olvasásélménnyel lettem gazdagabb.
Figyelem, készakarva írtam csak ennyit, paranormális! Csak így, romantika nélkül, mert az, egy talán megtörtént (IGEN, MEG!) csókocskán kívül nulla, zéró, nuku, nyista jelenléttel tüntetett ebben a kötetben... legnagyobb szívfájdalmamra. Rendben, nem mindenki a megszállottja a románcoknak, de én kimondottan az a fajta könyvmániás vagyok, aki azokat a köteteket imádja igazán, ahol megvan a két egymásra találó főszereplő, s a love story-jukat úgy írták meg, hogy miközben csak lapozok és lapozok elfelejtem a csúnya, gonosz, csöppet sem mindig happy endet garantáló valóságot. Elfogult lennék? Naná, de ez vagyok én.

Ha azt mondom, hogy bár szórakoztam, de mindvégig tudatában voltam annak, hogy olvasok, az érthető vajon?
A legkisebb mértékben sem zavart az E/1, pedig mondjuk öt évvel ezelőtt hajaj, buta módra dobtam félre az ilyeneket. Sokakkal ellentétben én úgy találtam, hogy főszereplőnk, Mac, szépen lassan, ahogyan haladunk előre, kezd kinőni a szeleburdi Barbie baba létből, és apródonként, de megteszi az első lépéseket afelé, hogy akár egy belevaló, rosszfiúkat se*berúgó, kemény csajszi legyen. Bár meg kell hagyni, néhol kissé túl soknak találtam a ruházatáról pontosan beszámoló leírásokat. :) Viszont a listamániája teljes visszhangra talált nálam. A titokzatos, tartózkodó, de számomra talán pont ezért bejövős Barron a kissé gúnyos, néhol kimondottan epés stílusával pont az a férfi karakter, akiért istenigazából tudnék bolondulni, ha kapnék rá lehetőséget. A gonosz tündérekre, a látókra stb alapozott elképzelés tetszik, a másik világból érkezés ötlete is érdekes, ám pl a folyamatos kutatásokat kissé uncsinak találtam helyenként. Ettől még simán lehetne egy erős négyes nálam.
De! Adva van két humoros, erős vagy azzá válni készülő szereplő, de még a leghalványabb szikrát sem látom közöttük. S ez engem végtelenül nagy csalódással tölt el. Az utolsó lapokig reménykedtem abban, hogy naaa, naaa... de semmi. Nyitott befejezést kaptunk ugyan, de ez a megkezdett nyomozásra, a nagy hatalmú könyv utáni kutatásra vonatkozik. Tartok tőle, hogy a szerelmi vonal később sem igen fog dominálni, pedig becs szó megelégednék a játékos, kétértelmű célzásokkal is.

Jó volt, de egy sorozattól azt várom, hogy beszippantson, és ne eresszen, hogy a körmöm rágjam, míg kezem közé nem kaparintom a folytatást, s ezúttal ez elmaradt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fogok adni még egy esélyt MacKayla Lane történetének, de ajánlom, hogy haladjunk szerelmi téren is, mert ha csak a sötét, vészterhes fantasyt kapom, akkor irtóra ki fogok ábrándulni Moningból (Ugye nem?). Azért bizakodok, hiszen a szerző maga biztat mindenkit honlapja GYIK részében, hogy lesz szerelem, amikor eljön az ideje. Meglátjuk!

Amit kiírtam a 'könyvidézetek' füzetembe:
"Egyébként szeretem a könyveket, jobban, mint a filmeket. A filmek megmondják, mit gondolj. Egy jó könyv megengedi, hogy legyenek saját gondolataid. A filmek egy rózsaszín házat mutatnak, egy jó könyv viszont azt mondja, hogy van egy rózsaszín ház, de megengedi, hogy az utolsó simításokat magad végezd el, esetleg kiválaszthatod a tető stílusát, és leparkolhatsz előtte. Az én képzeletem mindig felülmúlta a filmeket."
Érdemes ellátogatni a könyvsorozat angol nyelvű honlapjára, mert valami elképesztően igényes: KATT! Hátterek, játék, soundtrack a sorozathoz, interaktív térkép stb. El lehet tölteni vele az időt rendesen.
A könyvet a KELLY KIADÓ tette elérhetővé számomra. Köszönöm!

2010/85.

2010. október 2., szombat

Most már duplán vagyok kreatív :)



Édesmindegynek, A szavak ablakok vagy falak blog szerkesztőjének hála immár másodszor részesülhettem a Kreatív Blogger Díjban. Köszönöm neki a megtiszteltetést.
Kicsit csalnék, de psszt ez maradjon köztünk, hiszen már ITT eleget tettem a kedves kötelességeknek, amelyek a kitüntetéssel járnak.
Még egyszer köszönöm neki, s nektek, akik elolvassátok a soraimat, s ajánlom mindenkinek, aki kicsit is hozzátesz az internet elképesztő információ halmazához.

Shakespeare mangák - Hamlet

Az első színházi élményem, amire emlékszem is valamennyire, Shakespare Hamletje. Ugyan mint kisiskolás nem nagyon értettem a történetet, de a díszletek, a kosztümök, a rímes, hangzatos szavak olyannyira elvarázsoltak, hogy azóta is rajongója vagyok a nagy drámaírónak. Ha hozzájutok, szívesen nézek meg mindenféle feldolgozást. Legyen szó a Kenneth Branagh féle vagy épp Baz Luhrmann filmadaptációról, mind szórakoztat, hiszen a sztorikat istenien megírta az Avoni hattyú.
Idén két olyan műfaj is alapul vette a műveit, amelyekben őszintén szólva a legkisebb mértékben sem vagyok járatos. Az anime (
Romeo x Juliet) és a manga. Amikor az Agave Kiadó őszi kínálatában megláttam a Manga Shakespeare sorozat darabjait, a Hamletet és a Rómeó és Júliát, kíváncsi lettem, vajon mit kezdtek a rajzolók ezekkel a klasszikusokkal.

A kötet kinézete igényes, és nagysága olyan, amit imádok, hiszen szuperül befér a táskámba, így könnyedén vihettem magammal. Bárcsak a romantikus regényeket adnák ki női táskákra és nem kofferekre méretezve... De kissé elkanyarodtam. Szóval a könyv szép. A sorozatszerkesztő szavai pedig nagyon frappáns ajánlót adnak a hátoldalon.
„Ezek a színdarabok 400 évesek, de annyira jók, hogy nem öregszenek, mindenféle formában fogyaszthatók. A színpadon játsszák őket farmerban és reneszánsz kosztümben, szkafanderben és nagy estélyiben. Voltak már filmeken, zenésen. Most itt van manga formában a Hamlet meg a Rómeó és Júlia.
A Hamletben a fiú nem érti, miért ment férjhez olyan hirtelen az anyja. (És pont ahhoz!)
A Rómeóban az anya nem érti, miért ment férjhez olyan hirtelen a lánya. (És pont ehhez!)
Szereti Gertrud a gonosz Claudiust?
Szereti Júlia a mafla Rómeót?
Mind a két könyv döntően a szülő-gyerek konfliktusról szól, és mindkettő nagyon csúnyán végződik.
Tragédiák. Azt tanítják, hogy mit nem szabad csinálni. De azt nagyon szépen csinálják.”
A frappánsságból hál isten, a belső oldalakra is jutott bőven. Nádasdy Ádám, mint fordító telitalálat.
Mint írtam, nem vagyok nagy manga fogyasztó, így kissé meglepett, hogy itt európai olvasási rend szerint kell haladni a képkockák között. Az én agyamban valahogy a manga egyet jelentett a jobbról balra haladással, így az első pár oldalon kissé zavarosra sikerült a szövegkövetés. :D Hiába, mindig okul az ember lánya!

Emma Vieceli rajzai nálam jó fogadtatásra leltek. Még akkor is, ha egész végig nem sikerült rájönnöm, hogy vajon miért is kellett némi sci-fi beütést adni az eredeti drámának, s pláne nem sikerült ezt összeegyeztetnem a (nem fény)kard jelenlétével. A karakterek ábrázolása jól eltalált, még a talán túl lányos arcot kapott főhőssel is kiegyeztem, köszönhetően annak, hogy a rajzokon olyan hűen tükröződött a lelkiállapota, hogy képtelenség lett volna ne átérezni a gyötrődését. Számomra legkifejezőbbnek Claudius figurája tűnt, egyszerűen a kobrára kellett asszociálnom amint feltűnt, s a hideg futkározott tőle a hátamon. Tetszett, hogy a szereplők bemutatására áldozott oldalak nem csak fényesek, de színesek is. Aki szeretne belekukkantani miről is beszélek, az feltétlen nézze meg ezt a képet.

Az ismert történet 193 oldalon szórakoztat és tanít minket ezúttal. Érdekes és érdemes belekóstolni Shakespearebe egy ilyen új generációs tálalásban is. S annak, aki túl nehéznek találja az eredetit, íme a lightosabb verzió. Kíváncsian várom, idehaza megkaphatjuk-e az eddig angol honban megszületett mind a 14 kötetet.

A könyvet a AGAVE KIADÓ tette elérhetővé számomra. Köszönöm!

2010/84.

 
back to top