2010. július 31., szombat

Julia Quinn - The Duke And I - A herceg és én



Fülszöveg:
Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat. Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása biztosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni...
Éljen, éljen! A hazai romantika kínálatba a Gabo kiadó idén újabb gyöngyszemet hozott. Végre kézbe vehettük az első magyar nyelvű Julia Quinn regényt, a fantasztikus Bridgerton sorozat nyitó darabját.
Rohantam is beszerezni minnél hamarabb. Küllemre próbáltak igazodni a visszafogott külföldi kiadás borítójához, a fordítás gördülékeny volt, egy-két megtorpantó fogalmazási zavartól eltekintve.
Aki csak kedveli Amanda Quick-et, Johanna Lindsey-t, Lisa Kleypast, nem fog csalódni ebben az írónőben sem. Édes, egyszerű de nagyszerű regancy románc, tele istenien megírt, imádnivaló szereplővel és szellemes párbeszédekkel.
Lord Hastings, azaz Simon Basset, a nehezen leküzdött dadogása és elutasító apja miatt örök agglegénységre készülő herceg, és régi iskolai barátjának legidősebb húga, a szerelemről és nagy családról álmodozó Daphne Bridgerton, mily meglepő, egy bálon találkoznak először. Mindketten a házassági vásár kellős közepén szenvednek a rájuk kényszerített szerepben. Daphnét édesanyja igyekszik mind erőszakosabban férjhez adni, Simonra pedig vércsekén csap le minden eladósorba került leány édesanyja a fényes parti reményében. Egyességet kötnek, hogy érdeklődést színlelnek egymás iránt, ily módon megmenekülve a Társaság többi tagjától.
Először csupán üdítőnek találták egymást, később viszont a vágy fellobbanó szikrája egy vidéki bál sötét kertjében egymás karjaiba sodorja őket. Pechükre a védelmező báty meglepi őket az igen csak heves csókba feledkezve, és rögtön házasságot avagy párbajt követel. Simon már beletörődik, hogy hajnalban véget ér magányos élete, amikor Daphne beviharzik a duellum helyszínére, hogy rávegye a férfit a menyegzőre, még akkor is, ha, Simon legnagyobb ellenvetése szerint, soha nem lehet gyermekük.
A gyorsan nyélbe ütött kézfogó után két hétig úgy tűnik, nem is lehetnének boldogabbak... de az ifjú asszonyka rájön, nem is annyira nem lehetről, mint nem akarásról van szó a gyermekáldás kapcsán. Buta veszekedés, még butábbul sikerült szeretkezés... és a szerelmesekre két hónap egymás nélküli sértett szenvedés vár. Még jó, hogy aztán szépen helyrezökken minden. Simon megkapja azt a szeretetet és boldogságot, ami jó ideje kijárt már neki, Daphne pedig csodás családanyává válik szerelme oldalán.

Egy sebzett lelkű, önmaga szívét sem igazán ismerő főhős, és egy hősnő, aki tudja, hogyan gyógyítsa meg... a háttérben egy nagy, zajos, vicces, hűséges családdal (a mama 'felvilágosító' beszélgetése valami hihetetlen mulatságos). :) Isteni szórakozást nyújtott a regény belopva a szívembe a teljes kompániát. Mindenképpen keresni fogom a folytatást.

2010/73.

2010. július 30., péntek

Jeaniene Frost - Eternal Kiss Of Darkness


A második Nigh Huntress World kötetben az egyik legöregebb, leghatalmasabb mester vámpír, Mencheres, és egy magánnyomozóként dolgozó embernő, Kira egymásra találását olvashatjuk. Az elkötelezett Cat & Bones rajongók se aggódjanak, mert ők is beugranak pár jelenetre. (Cuki, amikor a nagyúr iránt aggódó Bones megjegyzi, hogy most már érti, milyen frusztráló is Catnek, amikor ő igyekszik kihagyni az eseményekből, hogy megvédje. =D ) És Vlad is besegít némi tűzerővel.

Meg kell mondanom, a történet ugyan jó, de átlagostól nem igen több, viszont Frost humora egyszerűen dob a könyvön egy csillagnyit. Mert például elképzelni ahogyan egy IV. fáraó dinasztia idején született vámpír disneylandi ruhákba bújik... ki az, aki nem kezd kuncogni? Amikor pedig a 'rettentő' vámpír éppen habfürdőt vesz, s a besétáló nő megjegyzi, hogy már csak az lenne meglepőbb, ha még kis sárga kacsák is úsznának a vizen, mire a válasz, hogy a játékok engedélyezéséhez még további ezer embert kellene megölnie és legalább száz évet öregednie... na itt már nevettem. Vagy egy forró jelenet után az adakozó kedvű férfi nyelvét egy 'ó, a pokolba is, igen' fokozatra állított vibrátorhoz hasonlítani... hát a szemem fennakadt. Avagy amikor Kira kivágja, hogy a Mount Everest-et is lenyűgözőnek tartja, még sincs eszében sem megmászni, úgyhogy nem kell csodálkozni, hogy nem omlott a férfi lábához az első alkalommal, hiába is gondolta már akkor elbűvölőnek. De még sorolhatnám.
Sok helyen olvastam, hogy a rajongók nem igen tudják elképzelni a nagyúrat hősszerelmes szerepkörben. Szerintem az írónő ügyesen megoldotta a dolgot azzal, hogy olyan hősnőt adott neki, akit képtelenek vagyunk nem megkedvelni, így az, hogy az übererős vámpírt is elvarázsolta, teljesen el tudjuk fogadni. Kira nem egy könnyen kiborulós, határozott, kitartó, lojális, a szeretteiért bármit megtevő karakter. Imádtam! Az pedig ahogyan támogatja Mencherest, hogy nem kell mindenért önmagát okolnia, ő is elgyengülhet... annyira édes volt. S hál' isten főhősünk sem vált nyálas szerelmessé, hanem szexisen, kedvesen ellágyultan, megvédem a nőmet mindenkitől, segítek neki, amiben tudok, s közben világot rengetőket szeretkezünk módon viselkedik, ó és mintegy mellékesen leszámol a 4000 éve legnagyobb ellenségével, aki nem más, mint féltékeny nagybátyja, Radjedef.
Ahogyan elvártam, szerepet kapott egy kis fekete mágia. Izgi volt, mondjuk én azt sem bántam volna, ha még jobban előtérbe kerülnek az egyiptomi istenek.
Frost most sem hazudtolta meg magát, itt is hozott olyat a szerelmi jelenetbe, amit eddig még nem olvashattunk máshol. Láttunk már olyat, hogy az érzéki hevületben a falnál essenek egymásnak a szerelmesek, node plafon eddig nem igen szerepelt ilyen jeleneteknél. ;)
Tetszett, hogy Kira vámpírrá változtatása ugyan kényszer hatására történt, mégis már ott érezhettük a szerelmet a tett mögött. Le a kalappal azért, ahogyan a látomás elvesztés dolgot megcsavarintotta az írónő, és a könyv végén megértjük az egész közelgő sötétség dolgot.
Az pedig, hogy a regény vége sejteti, hogy Kira a vámpírok társadalmában is követi az álmát, hogy a jog oldalán harcoljon mentorától megörökölt jelmondatának ("Ments meg egy életet!") szellemében, nagyon szi
mpatikus. Remélhetőleg hallunk még felőlük, nem úgy mint itt Spádéékról. Nekem hiányoztak. Sőt Ian is.
Az egyetlen komoly gondot nálam az okozta, hogy Mencheres húsz évtől alig idősebbnek képzeljem el. Valahogy bennem inkább egy közepes harmincasként él. De nem is kérdés, hogy Oded Fehr lebegett a szemem előtt.

Érdekes lehet: Menkauréról a Wikipédián. (Mencheres eredeti neve.)





2010/72.
2nd challenge/13.

2010. július 29., csütörtök

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (11) - "Maggie Stiefvater: Várunk"

Maggie Stiefvater – Linger - Várunk
(Magyarul elérhető)
A Mercy Falls Farkasai sorozat 2. kötete a könyv [S]. Paranormális romantikusként kategorizálnám, de a tini korosztálynak is szívesen ajánlom [PR].

Azóta elvarázsolt vagyok Stiefvater meséitől, mióta az első oldalt elolvastam a Borzongásból (Shiver). Szeretem az írónő stílusát. Olyan varázslatos egyszerűséggel színez képeket, fest hangulatokat, szavakkal, mintha ecsettel tenné. Ugyan ilyen természetességgel áradnak az érzések is a sorok közül. Ugyanakkor kicsit tartottam is a könyvtől, mert Maggie nem a szívbajos írók közül való, történeteiben egy-két hős elvesztése könnyen megtörténhet. (Elárulom, most is a határán egyensúlyoztunk ennek.)
A könyvben a Shiver-ből megismert Sam és Grace története folytatódik, azzal a különbséggel, hogy a Linger immár négy szereplő szemszögéből mutatja be a történéseket. Isabel és Cole is nagyon meghatározó hőssé növi ki magát.
Az első kötet után megkönnyebbülten dőltem hátra, hiszen felsejlett a boldogan éltek, míg meg nem haltak lehetősége. Az élet azonban ritkán produkálja a Happily Ever After végkifejletet. A Linger pár hónappal a Shiver befejezése után kezdődik, és bizony a körülmények igen csak kezdik megnehezíteni Grace és Sam életét. Koenig nyomozó Olivia után kérdezősködik, Grace eddig nem sok vizet zavaró szülei kezdenek bedurculni, a falka új tagja, hiába briliáns elme, nem a legideálisabb lakótárs, Tom Culpeper, Isabel apja tovább lövöldöz a farkasokra, Beck nem változik vissza emberré. És a bajok csak tovább szaporodnak. Míg már lélegzet visszafojtva olvassuk a sorokat, és szorítunk a szereplőknek, mert rákényszerülnek, hogy felnőtté váljanak, hogy szembenézzenek a veszteségeikkel, önmagukkal. De benne van a remény is, igaz halványan, de nagyon kényszerítően, hogy talán a már nem váltó farkasok is megmenthetők lesznek a következő kötetben.
A történetet átitatja az a szépséges szomorúság, amitől kedved van bámulni kifelé az ablakon, és kicsit lelassulni. És benne vannak Sam vers, és daltöredékei, amik már az első kötetben is az írónő sokoldalú tehetségéről meséltek:
„One thousand ways to say good-bye,
One thousand ways to cry,
One thousand ways to hang your hat before you go outside.
I say good-bye good-bye good-bye.
I shout it out so loud
‘Cause the next time that I find my voice I might not remember how.”

„Ezer módon búcsúzhatsz,
Ezer módon is sírhatsz,
S sapkád fejedre hányféleképpen csaphatod, mielőtt a házat elhagyod.
Kimondom hát viszlát, viszlát, viszlát.
S azért kiáltom hangosan,
Mert mire hangom újra meglelem, többé már nem tudom, hogyan tegyem.”

És végül egy kis meglepetés történet az írónőtől a rajongóknak:
I am in love with the man who makes carousel horses. (Szerelmes vagyok egy férfiba, aki körhinta lovakat készít)

2010. július 27., kedd

Larissa Ione - Passion Unleashed


Hű aztaaaaa, nagyon tetszett ez a könyv! Ebben a bő 400 oldalban volt minden, amitől szerintem jó lesz egy történet.

Eleve nagy rajongója vagyok a hányatott sorsú hősöknek, Wraith-nak pedig nagyon kijutott.
A még fiatal és tapasztalatlan, de meglátásom szerint erősen hibbant, apuka akkor erőszakolt meg egy nőt, amikor az élet és halál között lebegett, félúton a vámpírrá válás felé. Már ez is elég szörnyű, de kilenc hónapig, a gyermek megszületéséig, démoni adottságát használva ebben az állapotban tartotta áldozatát, aki, nem meglepő, bele is őrült. Mint az sorozat előző részeiből is kiderült, ugyan az utód hordozza az anya fajának jellemzőit, de voltaképp tiszta vérű seminus démon, s ezért igen kevés helyen fogadják szívesen a nem óhajtott jövevényeket. Wraith esetében ez még fokozottabban jelentkezett. Öt éves korától egy ketrecbe zárva, egy pincében tartották. Amikor húsz évesen bekövetkezett a szexuális érettsége, előtte erőszakoltak meg, véreztettek ki nőket, hogy ezzel is gyötörjék, majd amikor már képtelen volt démoni énjén uralkodni, elé vetették a szerencsétlen nőket. Saját tetteinek súlya is terhelte eztán a lelkét, így kétségbe esve próbálta mind ügyesebben használni erejét. Megtanulta, hogyan hitesse el a nőkkel, hogy egy csodaszép szobában a kedvesükkel szeretkeznek. Ez olyannyira nem tetszett az anyjának, hogy megpróbálta megölni, de ehelyett Wraith végzett ővele, és elemenekült a fogságból. Sajnos szabadsága kérész életű volt. Anyja vámpír klánja Chichagoban elfogta, s egy raktárházba hurcolta. Ott felkötve kínozták, a bőrét lenyúzták, a szerveit kitépték, a szemeit kinyomták. Ekkor találtak rá bátyjai, és gyógyító képességüket, valamint sebészi tapasztalatukat felhasználva visszahozták az életbe öccsüket.
Ettől kezdve igyekeztek lefoglalni az önpusztító jellemű férfit. Amikor elhatározták, hogy létrehozzák az Alvilág Kórházat, Wraith a vérét adta, Eidolon a könnyeit, Shade pedig a verejtékét, hogy erős óvó varázslat alá vonhassák az építményt, nem tudva, hogy ezzel összekötik életerejüket egymással és magával a kórházzal is. Eidolon lett a vezető sebész, Shade a mentősök pörgését választotta, Wraith-nak pedig a különleges gyógyító ereklyék és furcsaságok vadászata lett a hivatása.
Nagyjából ez az alapfelállás. A két idősebb testvér párra lelt, sőt Shadék hármasikrei is megszülettek egészségesen, amikor Roag még a halálnál is rosszabb fantom létből utánuk nyúl, hogy halálukat okozza. Még utolsó élő napján felbérelt egy bérgyilkos duót, hogy a kórház laborjából ellopott mérget használva, amelynek mindhiába keresték az ellenszerét, ölje meg a fivéreit. Sajnos egyikük megtalálja Wraith-t. Hetei vannak csak hátra... életet adó bűbáj mentheti csak meg. Őt, testvéreit és a kórházat.
Mindeközben a gonosz készülődik a jó elleni nagy csatára. A pokol bukott angyalai nem csupán a Földet és az emberiséget akarják leigázni, de a menny kapuját is meg akarják nyitni. Egy botor, féltékeny fiút kihasználva sikerül vezetőjüknek megtörni a kiválasztott emberi őrzőket védő varázslatot, sőt szinte térképet kap egyikőjükhöz, Serena Kelley-hez. Ugyan Serenát a hallhatatlanságát szavatoló bűbáj védi mindaddig, míg szüzessége érintetlen, de a bukottak vezére bármit megtenne, hogy megszerezze a nőre bízott relikviát, és a poklot elszabadító varázslathoz szükséges vérét. Serenára tehát már ketten is vadásznak.
Egy szexdémonnak nem lehet nagy kunszt elcsábítania egy embert... Egyszerű... De mi van akkor, ha a bűbáj elvesztése egyben azt is jelenti, hogy aktiválódik az egykori mara démon harapás mérge, s ezáltal garantált a nő pár nap alatt bekövetkező halála. A testvéreiért mindenképp... De mi van, ha ő az egyetlen nő, aki megnevetteti, aki felkelti benne a védelmező férfit, aki életre hívja a szívét... Borzalmas választás! A szívem szakadt meg, amikor az írónő azt ecsetelte, hogyan fogy Serena ereje, milyen kétségbe esve igyekszik kiutat találni Wraith a biztos halálból.
Már ez is tacsra teszi az ember lányának lelkét, de emellett ott az a bizonyos kitörni készülő háború, és a már egy ideje húzódó, Gem & Kynan mellékszálunk is. Előbbinél szimplán izgultam, utóbbinál megállt bennem az ütő, amikor úgy nézett ki, esküvő helyett temetés jön a történet ezen szálán... is, mert úgy tűnt mindenki meghal, haldoklik...áááá. De persze happy end a vége. :)
S aki még többre vágyik, annak sem kell csalódnia, mert kap még egy véletlen született gyermeket plusz egy sosem ismert testvért... vagy inkább kettőt, ha jól sejtem.
Imádtam a regényt, a démon bibliai magyarázattól kezdve a boldog végkifejletig. És alig várom, hogy a most megismert, emberi anyától származó, pillanatnyilag valamiféle erőteljes démon szolgaságában sínylődő, talán egy húggal is rendelkező, az érintésével halált okozó legidősebb báty, Lorante / Lore történetét olvashassam.

Aki pedig egy ellesett pillanatra kíváncsi a boldogan élő Wraith és Selena életéből, az elolvashat egy jelenetet az írónő honlapján, Demonica Overkill címmel.


2010/71.

2010. július 25., vasárnap

Azt csiripelik a madarak (16)

Ezen a hűvös esős reggelen szétnézem kicsit a facebookon, a twitteren és egy-két fórumon. Semmi eget rengetőt nem lehet olvasni, de valahogy sikerül a kedvenceinknek az információ morzsákat úgy elhinteniük, hogy azzal kitűnően izgalomban tartsák a rajongókat.
  • J.R.Ward fórumán két dolog hevíti a kedélyeket:
    Az írónő morog V-re, mert megnehezíti a Lover Unleashed írását. A bevezető, és az első fejezet könnyedén ment, majd következett a második, amelyben V szerepelne, és itt már előjöttek a nehézségek. Külön aranyos volt, ahogyan az egyik nagy V rajongó védelmébe vette kedvencét.
    A másik pedig, hogy Ward megkezdte az októberben megjelenő Crave-ből való idézgetést, jó kis csemegét szolgáltatva a kiéhezett olvasóknak. Mindkét eddig közreadott részlet elolvasható a
    J.R. Ward infó allapon.
  • Kresley Cole fórumán megszellőztette, hogy 2011. február 22-én Regin valkűrünk története fog megjelenni, méghozzá Dreams Of A Dark Warrior címmel. Az aztán következő kötetről csak annyit írt, hogy biztos az augusztusi megjelenés.
  • Sherrilyn Kenyon twitterén közölte, hogy az idei Were Hunter regény után, jövőre, ismét egy Dark Hunter fog főszerepet játszani a sorozat folytatásában. Sundown (Az Ördögi táncban is említett Vadász) regényétől állítólag el fog szállni az agyuk a rajongóknak. De messze van még 2011. augusztus...
  • Jeaniene Frost-ot folyamatosan bombázzák Vlad saját könyvének óhajával. Neki magának is van ötlete, rögtön kettő is, de egyenlőre még a kiadóval tárgyalnak a dologról. Egyébként az ötödik Cat & Bones regényt, a This Side of the Grave-et 20-án leadta az írónő. A blogjára pedig felkerült a harmadik kis részlet a borítóból, persze egy újabb történettöredékkel együtt, ahogyan az utóbbi napokban mindig. Az eddig összeállt kép így néz ki:
  • Gena Showalter blogján arról számolt be, hogy halad a jövőre tervezett két kötettel. A hátsó fülszövegek elkészültek, a The Darkest Secret átolvasása is kipipálva, most éppen a The Darkest Surrender 9. fejezetét írja át az írónő. Hogy miért? Mert William járt az eszében (ejnye, ejnye :) ), és őt kezdte beleírni, holott ebben a kötetben Kane és Paris játszik nagy szerepet, ahogyan pl Strider a TDS-ben. Ha kombinálni kezdek akkor ez azt kell hogy jelentse, hogy 2012-ben Paris mellett Kane lesz, aki párra talál. Ó, és volt a twitteren egy elejtett megjegyzése Genának, miszerint Stridernek nem az lesz a párja, akire mindenki gondol. Szóval... akkor mégsem az egykori csali, most már hallhatatlan Haidee lesz???

2010. július 23., péntek

Lisa Kleypas - Mine Till Midnight - Éjfélig vagy enyém



Fülszöveg:
Cam Rohan egy londoni játékkaszinó titokzatos igazgatója, akit már untatnak szép, de unalmas szeretői. Életébe ekkor lép be Amelia, aki gondját viseli árván maradt húgainak, miközben csélcsap bátyját keresi a londoni alvilágban. Leo ugyanis váratlanul nemesi címet és egy romos vidéki birtokot örököl, a kúria rendbehozatala azonban Amelia feladata marad. Rohan követi a lányt vidéki birtokukra, ahol már semmi sem szabhat gátat a köztük kirobbanó szenvedélynek. Szerelemük beteljesedik, amikor is felbukkan a lány egykori szerelme, aki annak idején cserbenhagyta, és a múlt mindkettőjük életére mázsás súlyként nehezedik...
Szeretem Lisa Kleypast, nagyon örültem, amikor múlt évben megtudtam, hogy idehaza is fog tőle regény megjelenni.
Sajnos azt kell mondanom, ezúttal az írónő stílusát nem sikerült a legjobban tolmácsolni - néhol olyan érdekes szóválasztásokkal találkoztam, hogy csak bután néztem ki a fejemből - most komolyan, ha a tüske szó két sorban háromszor benne van, talán hívhatnánk az ezzel felvértezett állatkát sündisznónak -, s a külcsín is hagyott kívánni valót maga után. Őszintén, az amerikai borító nem szebb, pláne a belső kiegészítő képpel? Pedig léteznek ízléses rajzolt történelmi könyvfedelek is - pl Julie Quinn regényeinek kinti kiadásai nekem kimondottan tetszenek - de ez sajnos nem az a kategória.

Ezzel a regénnyel ismerjük meg a szerintem jópofa, szerethető és valóságosnak ható Hathaway családot. Leot, a hirtelen Lord Ramsay-vá avanzsált fiatalurat, aki elsőre egy nemtörődöm ficsúrnak tűnik, ám igazából a skarlátban elhunyt menyasszonyát gyászolva menekül az italhoz, ópiumhoz, hogy felejthessen. Ameliát, a tyúkanyót, aki szüleik halála után igyekszik egyben tartani a családot. Huszonhat évével önmagát már vénkisasszonyként látja, akinek az a legfőbb feladata, hogy gondoskodjon mindenki boldogulásáról. Winnifredet, a skarlát után legyengült, törékeny ifjú hölgyet, aki annyira szeretne végre újra igazán élni, hogy néhanapján sikítani szeretne. A két kisebb lányt, a könyvmoly Poppyt és a nagy állatbarát Beatrixot. (haláli jópofa volt a gyíkos jelenet a vacsora közben :) ) Valamint a család fogadott fiát, a cigány Merripent.
A történet akkor kezdődik, amikor Amelia Leo után kutatva London kétes szórakozó helyeit Merripennel körbejárva eljut a Jenner's nevű szerencsebarlangba. Cam, a félig ír, félig cigány menedzser kissé vonakodva, de segítségükre siet a keresésben. És vérmérsékletét nem tudván meghazudtolni, csókot lop a szolgálataiért cserébe.
Főhőseink élete haladhatna innentől újra külön utakon, de a sors úgy hozza, hogy hamarosan ismét egymásba botlanak. Imádtam a második találkozás jelenetét! A lepusztult vidéki kúriába családjával éppen beköltözött Amelia elindul a faluba, ám útján egyszer csak rálőnek egy kísérleti rakétával, és egy pillanat tört része alatt egy izmos férfitest borul oltalmazón fölé. Nem mindennapi, és nem minden regényben előforduló fordulat. Természetesen a védelmező férfiú nem más, mint kísérletező kedvű, feltaláló barátjánál, Lord Westcliff-nél, vendégeskedő Cam.
És innentől kezdve adott a lehetőség, hogy a két, egymásnak első látásra megtetsző fiatal egymásba habarodhasson. Persze, hogy a regény ne csupán 100 oldalas novellácska legyen, Kleypas megbonyolította az alaphelyzetet kicsit. Ameliának nem elég, hogy a házuk lakhatóvá tételével kell bajlódnia, Leo egyre jobban a fájdalomba és züllésbe merül, Beatrix pedig az őt ért stresszt némi kleptomániával orvosolja. S ha mindez túl egyszerű lenne, egy éjjel Leo hanyagsága miatt tűz üt ki a kúriában, lakhatatlanná téve azt, és a mentés közben Merripen is súlyosan megsebesül. Még szerencse, hogy a szomszédéknak a hatalmas házuk mellé a szívük is jókora, és befogadják a családot.
Az események közben valahol Cam rájön, hogy a szabadsága utáni vágyánál sokkal nagyobb az Amelia iránt érzett szerelme. Számomra kissé túlságosan is gyorsan behódolt a cigányok egy igaz társ iránti hűségéből következő elkötelezettségnek ahhoz képest, hogy a múltban mennyire kapálódzott a fehérek gúzsba kötött élete ellen. S az is igen csak érdekes, hogy az ezeddig érintetlen Amelia milyen gyorsan átadta magát a hús gyönyöreinek, ráadásul úgy, hogy ő tiltakozik a házasság ellen. Oké, főként azért hogy Cam ne érezze bebörtönözve magát mellette (meg persze, hogy neki ne parancsolgasson egy férj), no de akkor is.
Én kis naiv azt hittem a társadalmi előítéletet lesz nehéz leküzdeniük, de a roma vérnek messze nem ez volt itt az elrendelt szerep. Volt itt pogány kézfogó, népi gyógymód, tenyérjóslás, sőt szelleműzés is. Én ez utóbbit egy csöppet túlzásnak éreztem, de ha ez segít Leonak talpra állni, részemről áldásom a dologra.
De mindezen kisebb-nagyobb fennakadásaim ellenére élveztem a történetet. Nagyon is. És fölöttébb kíváncsi vagyok a megpedzegetett másodszálra, Win és Merripen szerelmére, illetve a pooka lidérclovas tetoválás titkára is.

Miközben olvastam a regényt a képzeletemben Camként Eduardo Verastegui jelent meg. Szerintem tökéletesen passzol az írónő által leírt kicsit vad, bukott angyalos félcigány származású főhősnek. Most nem?

A regényhez készült bemutató is:





2010/70.

2010. július 22., csütörtök

Larissa Ione - Desire Unchained


A hosszú napok óta tomboló, szinte kibírhatatlan hőség rendkívül negatívan hatott még az olvasási kedvemre is. Ahelyett hogy a lapokat bújtam volna, leginkább csak a ventilátor keltette enyhe szellőben pihegtem. Hiába, Ione démonjaival ellentétben én nem tűröm túl jól a szélsőséges hőmérsékletet.

A Demonica sorozatban a középső fivér története következett. Shade egykor már randizgatott Runával, most pedig egy tömlöcben újra 'összetalálkoznak'.
Jó könyv volt, de valami picit hiányzott, vagy inkább zavart. Mintha nem sikerült volna tökéletesen megvalósítania a szerzőnek, hogy gördülékenyen lavírozzon a fő és mellékszereplők jelenetei között. A váltások néha kizökkentettek a cselekmény élvezetéből.
Pedig a már előző kötetben megismert féldémon Gem és az exkatona Kynan kapcsolata izgatná a fantáziámat! De sajnos kettősük élete csak bonyolódik és nehezedik. Mikor végre azt hittem, hogy Kynan képes túllépni felesége árulásán és halálán, bezavart a katonaság különleges alakulata holmi frissen felfedezett bukott angyal génnel, ami miatt Kynan eltűnik a színről. Nem tagadom, ezzel engem alaposan kiborítva.
Viszont az ügyesen csepegtetett infók a legifjabb, de sokat szenvedett testvérről, Wraith-ról jól sikerültek. És a regény végi feltűnésével alaposan felkeltette a kíváncsiságomat a folytatáshoz. Míg mindkét bátyja megszenvedte az átváltozást, ő csak úgy beszambázik, túlesve a dolgon egy teljes évvel hamarabb a vártnál, valami varázslónő segítségével... Érdekes!
Tipikus, már-már klisé megoldás volt, hogy a démoni szervekért gyilkoló bűnszövetkezetet a sokáig halottnak hitt legidősebb testvér, Roag hívta életre. Mert hogy él, ha nem is virul, és fő célja, hogy bosszút álljon a majdnem halálát okozó öccsein. Szóval tipikus megoldás, de az alakváltás, a megölt szerető zombis feltámasztása azért megfűszerezte a dolgot.
Ami viszont nagyon tetszett, ahogyan Shade átka - ha igazán beleszeret valakibe, akkor örökké éhező, szomjazó, láthatatlan fantommá válik - feloldást nyert. Az igazán jó kis ötlet volt!
Számomra a másik nagy pozitívum Runa, a hősnő karaktere volt. Imádtam, ahogyan Ione egy amolyan 'szétrúgom a fenekét mindenkinek' csajt faragott egy egykor félénk nőből. Oké, egy vérfarkas harapás miatti átalakulás azért nagyban besegít a magabiztosabb fellépésben. :)
Szóval jó szívvel ajánlom ezt a könyvet is. Egykori szeretők, ronda rajtakapós jelenet utáni szakítás, majd egy év eltelte múltán találkoznak ismét, amikor egy félőrült fogságba ejti mindkettejüket. Miközben igyekeznek kiszabadulni örökké egymáshoz kötve találják magukat. Egy szerelmet tagadó szexdémon és egy bizalmatlan vérfarkas együtt a gonosz ellen egészen a happy endig.


2010/69.
2nd challenge/12.

Újabb díjak és egy kis feladat

Ma nagy meglepetés ért, ketten is érdemesnek tartottak arra, hogy ismét megkaphassam a Kreatív Blogger Díjat. Mind az Olvasokkk egyik szerkesztőjének, Mónikának, mind pedig a Keményfedél blog írójának, Nimának hálásan köszönöm ezt a nem várt kedvességet.

Szabályok:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.

5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Az első ilyen elismerés alkalmával már megneveztem azokat a blogokat, amelyeket a leggyakrabban meglátogatok, így kicsit csalnék, és a díjat ajánlanám minden blogírónak, hiszen mindannyian alkotni vágyásuknak adnak teret oldaluk csinosítgatásával.

A hét dolog rólam:
1. Az első önálló keresetemből vett romantikus regényem Heather Graham: Az ördög kedvese volt.
2. Hörcsög módjára gyűtögetem a könyveket.
3. Mióta először elolvastam Sherrilyn Kenyon Acheronját nem tud nem eszembe jutni a r
egény, ha meghallom a Nickelback Savin' Me című számát.
4. Habár szeretem a Garfield képregényeket is, de a favorit Kázmér és Huba.
5. Rengeteg sorozatot nézek, jó párat szeretek, de a Jóbarátokhoz újra és újra visszatérek.
6. Nem rajongok a telefonokért, mert valami kozmikus összeesküvés miatt mindig a leglehetetlenebb pillanatban kapom el a hívott feleket.
7. Nagyon szeretném megtanulni a photoshop csínyját-bínját. Hátha egyszer...

Ezúttal a díjak mellé egy kis plusz feladat is társul. Tíz plusz egy könyvet kell felsorolni, amelyeket már olvastam, és ajánlanám a többieknek. Bár ez kegyetlenül nehéz, igyekeztem vegyesen meríteni azokból a kedvenceimből, amelyeket gyakran és szívesen előveszek.

1. Fran Drescher: Vissza az életbe!
2. Rejtő Jenő: A 14 karátos autó

3. Sherrilyn Kenyon: Acheron
4. J.R. Ward: Síron túli szerető
5. Kresley Cole: Untouchable
6. Julie Garwood: Váltságdíj
7. Kinley MacGregor: A kitaszított
8. Nora Roberts: A jég leánya
9. Susan Elizabeth Phillips: Játék az élet
10. Catherine Anderson: Megsebzett szív
+1. Amanda Quick: Becsület

2010. július 15., csütörtök

Larissa Ione - Pleasure Unbound

Ahol az extázis az életedbe kerülhet...
Egy démon vadász, aki vágyik az érzéki élvezetre, de a félelem mindeddig megtagadta azt tőle. Mígnem Tayla Mancuso egy, a külvilág elől elrejtett, démonok által vezetett kórházban ébred, ahol a vezető orvos, Eidolon, olthatatlan vágyat ébreszt a testében. Ám, hogy feletteseinek bebizonyítsa odaadó hűségét, el kell árulni az életét megmentő sebészt.
Két szertő, akik mindent kockára tesznek...
Eidolon képtelen ellenállni annak a tüzes és veszélyes nőnek, aki haraggal és szenvedéllyel tölti el. Nem csak hogy az ellensége, de könnyen lehet, hogy egyike azoknak a vadászoknak, akik a népét irtják. Az igazság óhaja és párjának még a rá váró borzalmas átváltozás előtti megtalálásának vágya között őrlődve Eidolon megteszi az elképzelhetetlent, Taylára bízza testét és a lelkét.
Amerikai könyvértékelő blogokat böngészgetve már többször belefutottam Larissa Ione nevébe, így rákerestem a könyveire, tetszett a fülszöveg, és a borítókat hmm.. elég vadítónak találtam ahhoz, hogy elkezdjen érdekelni a Demonica sorozat. Arról nem is szólva, hogy a kötetek ajánlását Lara Adrian és Gena Showalter írták.
Nem bántam meg a vételt, azt hiszem újabb kötelezően követendő írónőre akadtam.
Tetszik a regényben megteremtett sokszínű világ, ahol a 'rossz fiúk' nem is mind rosszak és a 'jó fiúk' nem mindegyike olyan túl jó. A természetfeletti lényekkel megtöltött sürgősségi kórház elképzelést nagyon eredetinek találtam. Mintha csak a Rémvadászokat és a Grace klinikát vagy éppen Buffyt és a Vészhelyzetet ötvözte volna a szerző, akinek a stílusát és történetvezetését nem lehetett nem élvezni.
A főszereplő összetartó démonfivérek a vadító, vágy hatására - ami gyakran előfordul :) - lüktető tetkójukkal nálam igen csak bejövősek, és alig várom, hogy megtudjam mindőjük titkait. Ragyogó, elbűvölő, szellemes, kissé komisz alfahímek, akik örökké csatáznak egymással, mégis meghalnának a másikért. Ó, és említettem, hogy Seminus, azaz szexdémonok? Csak hogy tuti legyen, hogy minden nő elolvadjon a közelükben.
Az átívelő főgonosz szál érdekesnek ígérkezik. Külön jó, hogy nem göngyölítették már itt fel a démon és egyéb titokzatos lények szerveivel kereskedő szervezetet, így bár itt is akadt bőven leleplezett titok, maradt a későbbiekre is.
No és a kitalált elnevezések, amiket ugyan szokni kell, de akadt köztük olyan, amitől szinte olvadtam. "Lirsha" - a szerelmem/szeretőm démon nyelven. Imádtam!
Egy újabb kedvenc pararománc sorozat, ami nem is kezdődhetne jobban.

A könyvbe bele lehet olvasni a Barnes & Noble allapján.


2010/68.

2010. július 14., szerda

Azt csiripelik a madarak (15)

Szemezgessünk:
  • Lara Adrian szeptember 28-án megjelenő 8. 'Éjfél szülöttei' kötete, a Taken by Midnight-hoz már felkerült egy rövid részlet az írónő honlapjára. Ám a hírlevélre feliratkozottak most is számíthatnak további 4 fejezetnyi ízelítőre. És természetesen most is lesz lehetőség virtuális dedikáltatásra is. (Sajnos borzalmas a postaköltség, hiába kedvező a könyv ára. :( )
  • Gena Showalter és két szerzőtársa, Cherry Adair & Lorie O'Clare élő e-chatet tartanak ma és holnap a Barnes and Noble kiadó honlapján a Bodyguard novellás kötet megjelenésének alkalmából.
Gena története a Temptation in Shadows (Csábítás az árnyékban): Sean Walker, egy nightklub biztonsági főnöke, különleges képességgel - parancsolni tud az árnyaknak és sötétséget képes teremteni - rendelkezik. Ám egy napon egy titokzatos nő érkezik a bárba, akinek még Sean-énál is nagyobb az ereje...
Friss: A chat információi szerint Gabby képes bármilyen számítógépes fájlt letölteni az agyába.
  • Jeaniene Frosttal készített interjút a Paranormal Haven nevű könyvértékelő oldal. Az általánosabb kérdések mellett szóba került a július 27-én esedékes második Night Huntress World kötet, az Eternal Kiss of Darkness és persze Cat & Bones is. Az írónő elmondta, hogy a mostani történetben is találkozhatunk kedvenceinkkel, sőt pl Vlad is tiszteletét teszi. Megtudhattuk, hogy Kira, a chichago-i magánnyomozó komoly fejtörést okozott, olyannyira, hogy a regény első fejezetének végleges változata egy hónap alatt készült el. Kiderült, hogy Jeaninene Vladot választaná Iannel szemben, valamint hogy van pontos elképzelés a C&B sorozat lezárására, de addig remélhetőleg még jó pár kötetet élvezhetünk. Egyenlőre az ötödik történet, a This Side Of The Grave van készen, aminek az első 20% elolvasható ITT!.
  • Jó hosszú ízelítő került fel Kresley Cole soron következő 'Halhatatlanok éjfél után' regényéhez, a Demon From The Dark-hoz. Elolvasható: ITT. A kötet tervezett megjelenése augusztus 24-e.
  • Őszre a Kelly Kiadó nagyon belehúz a paranormális kiadványokba. Előrendelhetőként már felkerült honlapjukra a következő P.C. Cast kötet, a Megkísértve, Melissa Marr Tündérvilág sorozatának első két regénye csakúgy, mint Melissa De La Cruz Kékvérük sorozatáé. Valamint a facebook tanúsága szerint Karen Marie Moningra is számíthatunk. Az ő, eredetileg Fever nevet viselő szériája , Tündérkrónikákként fog nálunk napvilágot látni.

2010. július 13., kedd

Emailekről, kérdésekről

Amikor újév napján megszületett a blog, meg sem fordult a fejemben, hogy ennyien fogják szeretni. Sokaktól kaptam kedves, pozitív visszajelzést az itt olvasható bejegyzések kapcsán. Mindenkinek köszönöm szépen a biztatást és a méltató szavakat! Külön köszönöm a vendégblogerek nagyszerű írásait, az interjúalanyoknak a ránk szánt idejüket, s a fordításaim átnézésében segítségemre lévő barátaim türelmét!

A hozzám befutó emailekben többször előforduló kérdésekre szeretnék most itt válaszolni:

- Honnan rendeled az angol nyelvű könyveket?
Ma már nagy választék található az Alexandra, a Bookline idegen nyelvű könyvrészlegén. De érdemes lehet felkeresni a Prospero vagy éppen Bookstation honlapját is. Avagy, ha Budapest elérhető közelségben van, tudom ajánlani a Pendragon könyvesboltot és a Red Bus Antikváriumot. Ha pedig rendelkezésre áll netes fizetésre alkalmas bankkártya, akkor az Amazon mellett a legtutibb hely a Bookdepository. Hogy miért? Mert lehet nyugodtan előrendelni, akár 2 dollárt is spórolva a végső árból, és ingyenes a postaköltség minden könyvre. Én mostanában őket részesítem előnyben.

- Mennyiért vetted az x vagy y könyvet.
Általában előrendelem a friss megjelenéseket, hogy a lehető legolcsóbban sikerüljön megszereznem kedvenceim soron következő regényeit. Van, hogy ez 1000 Ft-ot jelent, de ha keménytáblás, fűzött kiadvány, akkor akár 4000 Ft is lehet az ára.

- Miért csak ezeket az írókat olvasod? Miért nem írsz xy könyveiről? Azok is nagyon jók.
Nem kétlem. De én hobbi olvasó vagyok, és a saját ízlésem szerint válogatok a könyvek között, mint ahogyan az értékelések is mindig az én szubjektív véleményemet tükrözik. A célom elsősorban a saját kikapcsolódásom, csak épp úgy gondoltam, nem lenne rossz 'elmondani' másoknak is az élményeimet.

- Nem értek egyet az értékeléseddel. X könyv többet / kevesebbet érdemelt volna.
Esetleg mindenkinél más-más pontszámot, ki tudja. Mint írtam, a véleményem csak az én véleményem, nem áll szándékomban senkit rábeszélni vagy éppen lebeszélni a könyvekről. A fő cél, hogy olvassunk, miközben jól szórakozunk.

- Nem szeretnéd lefordítani x részletet vagy y interjút?
A fordítás nekem mindig jó kis próbatétel, lévén közel sem tökéletes a nyelvismeretem. Éppen ezért szoktam megkérni tőlem tapasztaltabbakat, hogy fussák át az elkészült irományokat, hogy ide a lehető legpontosabb magyarítás kerülhessen fel. A javaslatokat köszönöm, de nem ígérhetek semmit, mert sajnos véges a szabadidő keretem.

- Megírnád részletesebben mi történt x karakterrel az y című regényben?
Egy-egy kérdésre nagyon szívesen válaszolok, főleg, ha kommentben teszik fel, ahol mások is megtalálhatják, de olvasónaplót nem szoktam vezetni, így az apróbb pillanatok sajnos elsikkadnak az emlékezetemben.

- Hány könyv jelent meg x sorozatból? Mi lesz a következő címe? stb.
Ha figyelemmel kísérem a sorozatot, akkor az oldalsávban található egy link, amely a kötetek sorrendjét, szereplőit, és a várható folytatásról általam tudott információt felsorolja.

- Elolvasnád a regényemet?
Nagyon megtisztelő a bizalmatok, de sem hivatásos kritikus, sem lektor nem vagyok. Ki tudja, lehet elrontanék valami értékeset a történetben... Azt tudom javasolni, hogy merjetek a közönség elé lépni pl egy saját blog indításával, és ott sokak véleményét kikérhetitek. Én annyival tudok segíteni, hogy szívesen közreadom a linketeket.

- Kapsz könyveket a kiadóktól?
Nem, illetve a Kelly Kiadó tartott arra érdemesnek, hogy megajándékozzon néhány kiadványukkal, amit ezúton is köszönök szépen. De persze nem zárkóznék el az ötlettől. :)

Hirtelen ennyi.

2010. július 10., szombat

Evangeline Anderson - The Last Bite

Be kell vallanom, nem vagyok egy földre szállt szende angyalka. Én nem tartozom azok közé, akik átlapozzák a romantikus történetekben a testi szerelmet részletező oldalakat. Sőt, néhanapján felüti bennem a fejét a huncut kíváncsiság is, és időről időre szeretek szemrevételezni olyasmit, amiről hallottam vagy olvastam már, de sosem került ténylegesen a szemem elé. Az egyik ilyen az M/M (male & male - férfi férfival) műfaj.
Szinte látom lelki szemeimmel, hogy most jó néhányan fújjolva és megvetően néznek a képernyőre. De kérem szépen, ha tetszik, ha nem, külföldi könyvértékelő oldalak tanúbizonysága szerint nagy keletje van a 'gay romance' regényeknek a nagy vizen túl. Aztán minden anime és manga rajongó tudja jól, mennyi fiúszerelemmel foglalkozó, yaoi, alkotás születik. Nem lennének, ha nem lenne rá kereslet, nemde? Nagy kedvenc paranormális románc írónk, J.R. Ward is nagyon pedzegeti a témát Qhuinn és Blay kapcsolatával.

Persze akadnak a regények, novellák között pornó kategóriába sorolhatóak, de vannak inkább a lelki dolgokat hangsúlyozóak. Miután megtekintettem a felhozatalt, és kikértem olyan véleményét is, aki elfogyasztott már jópárat ebből a műfajból, egy középutas, erotikus novellát vá
lasztottam az én elsőmnek. =D
Igen, érdekelt, mert semmi bajom a melegekkel (a Will & Grace-t is imádtam), mert tudni akartam, hogy csak Ward és a nagyon kedvelt karakterek miatt voltam-e képes izgalmasnak találni azokat az elcsattant fiú csókokat, vagy maga a szerelem az, ami el tud varázsolni, és nem érdekel, hogy a felek esetleg egyneműek akár.

Evangeline Anderson-ról igen sokat mondó az a rövid életrajz, ami ennek az ebooknak a végén is helyet kapott, nevezetesen ő a kissé piszkos fantáziájával keresi a kenyérre valót. :))
Hát igen, nem a pirulósoknak való ez az írás.
A mindössze 70 oldalas történet két férfi egymásra találását meséli el, paranormális köntösbe öltöztetve.
Cade egy harmincas éveiben járó farkas alakváltó, akinek magányos életét a démonvadászat tölti ki. Egy különösen nehéz esetén után, alaposan beitalozva felad egy kissé ködösen fogalmazott hirdetést, hátha talál egy partnert, aki segítségére lehetne. Hat hónap múltán kopogtat az ajtaján egy 18 éves fiú, aki elszántan szeretne démonokat irtani, mert azok elrabolták és megölték a nővérét, de az emberek - a rendőrség, sőt a saját családja is- nem akarnak tudomást venni a természetfeletti ragadozókról.
A kiképzés négy éve alatt ugyan akadtak forró pillanatok közöttük, de a teljes egymásra találásra sosem került sor közöttük, holott David nagyon régóta és mélyen bele van zúgva a mesterébe, és Cade sem közömbös tanítványa iránt, csak épp nem akarja magának sem bevallani az érzéseit.

Ám egyszer csak megtörténik az, amitől végig tartott Cade. David, aki tisztán csak ember, olyan súlyosan megsérül az egyik akció során, hogy nem marad más választása Cade-nek, mint átváltoztatni, hogy a farkas vér legyőzhesse a démoni fertőzést Davidben.

Tetszett, hogy az írónő úgy oldotta meg a történet mesélését, hogy belecsapva a közepébe, rögtön a sebesült Davidet cipelő Cade-del találkozunk, majd hogy minden erotikusabb pillanat szerepelhessen, a főszereplők emlékeznek vissza azokra az esetekre, amelyek egymás felé sodorták őket. az évek alatt Valamint elismerésem E.A.-nak azért, mert emészthető stílusban írta meg a legleplezetlenebb szeretkezési jeleneteket is, és nem siettetett semmit, hanem szépen fokozatosan vezette be az olvasókat ebbe a világba.

Ami viszont nagyon zavart, az az átváltoztatás mikéntje, a szexualitással ennyire átitatás
a. Számomra valami lehetetlenül hihetetlen volt, hogy akkor változik át valaki sikeresen lycantrophá, ha alaposan és mélyen... khmm ...élvezik egymást az átváltoztatóval, majd az a végső extázisban belemélyeszti a fogait.
Nem volt rossz kirándulás ez a novella, de nem is győzött meg teljesen arról, hogy kedvelem-e én ezt a műfajt annyira, hogy esetleg rendszeres olvasójává váljak. De ha erről nem is, arról viszont mindenképpen meggyőződtem, hogy semmi bajom a fiúk közti kapcsolattal, szóval Team Qhuay!



2010/67.

Gena Showalter - The Darkest Lie


Gena Showalter sorozata végre elérkezett az egyik nagy kedvencem, Gideon, a Hazugság démonát magában hordozó Lord könyvéhez. Imádtam!

Bár, meg kell mondanom, igen lassan haladtam az olvasásban. Hogy miért, ha olyannyira tetszett a történet? Nem elég, hogy angolul olvastam, de ráadásul arra is koncentrálnom kellett, hogy hősünk többnyire hazugságokban beszél. Ugyan az írónő igyekezett sok helyen magyarázatot is csempészni egy-egy kétesebb mondat után, azért nem mellékelhetett fordítót minden párbeszédhez. No és ugye akadtak pillanatok, amikor azért csak az igazság hangzott el... persze ilyenkor Gideon borzalmas fájdalmakat élt át... kivéve, amikor nem. Tehát nyugodtan mondhatom, jó kis agymunkát adott ez a kötet.
A könyv már mulatságosan indult. Az ajánlást Gideon stílusban írta meg Gena.
"... És elsősorban Gideonnak magának. Legnagyobb örömömre olyan könnyűvé tetted a munkám, hogy a szavak, mint a selymes, gazdag bor, ömlöttek folyamatosan. Sosem bizonyultál makacsnak, sosem sodortál az őrület határára, sosem keverted magad lehetetlen helyzetekbe, ahonnan nekem kellett nehézkesen kiutat találnom. Köszönöm!"
Aha, nem csak nekem volt próbatétel az olvasás, írni is iszonyat nehéz lehetett.
Mit mondhatnék a történetről azon kívül, hogy humoros, meglepő fordulatokban gazdag, olyan jeleneteket hoz némely jövőbeni főszereplő kapcsán, hogy a falat kaparnám legszívesebben, ha eszembe jut, hogy csak jövőre érkezik a folytatás!? Szerintem nagyon jól sikerült regény.
Hoztunk egy alaphelyzetet az előző részből, ami már maga állkoppantós volt. Gideonnak felesége volt, de nem emlékszik rá. A hölgy egy féltitán hercegnő, most maga is egy démon - Rémálom - őrzője, gyermekük is született, akit megölt Zeusz, Gideon elhagyta Scarletet... ó, ó, ó, a szemeim egyre nagyobbra nyíltak a csodálkozástól, az agyam kezdett sisteregni a kombinálástól, amikor a szerzőnő az egyik titániai (egykor Olimposz) jelenetben csavart egy akkorát a dolgokon, hogy na. Csak annyit mondok, Rhea, mint anya, Kronosz, mint mostohaapa, és Rhea lotyó, emlékisten testvérkéje a leg...áááá utálom karakterek. Szinte a szívem szakadt meg a sokat szenvedett Scarlettért. Még jó, hogy most már ott lesz neki Gideon, igazi férjként örökre.
Amin a legnagyobbat nevettem: Scarletnek, mint isteni leszármazottnak nincs vezetékneve. Így eyecandy mozisztárok neveit használja, mikor kihez van kedve. Pattinson, Jackman, Reynolds, Gosling, Bana, Efron... hogy csak néhányat említsek.
Amikor teljesen ellágyultam: Kétszer is.
Egyszer, amikor kiderültek Gideon tetoválásainak okai, hiszen mindnek Scarhoz van köze, a szempár, az ajkak, a 'Míg a halál el nem választ' szöveg a sok virág között.
És amikor magyarázatot kaptunk arra, miért is szereti Gideon annyira a kék színt, hogy még a haját is olyanra festette. Réges régen Zeusz elit katonájainak egyikeként sokat megfordult Tartaroszon. S egyszer egy leborotvált fejű, zúzodásokkal, sebekkel teli kisfiú vonta magára a figyelmét, amikor játékot kért tőle. Csak egy darab papírt, és egy kék krétát tudott neki adni. A gyermek mosolyogva mondta, hogy a kék a legszebb szín a világon. Olyan, mint az ég, amiről már sokat hallott, de még sosem látta. És azóta Gideonnak a kék a szabadságot jelenti. S most kiderült, hogy nem is fiú volt a gyermek...

S ami miatt nagyon izgatottan várom a jövő évi regényeket: Genát rengetegen kérdezgetik Strider és Amun párjáról, ami nem is csoda, hiszen mindkettejük nyugtalanító helyzetbe keveredett a mostani történet során. Az írónő titokzatoskodik, de sejtelmesen megjegyzett annyit, hogy a Melyik Lord illik hozzád? kvíz utolsó kérdésére érdemes nagyon odafigyelni.
A kérdés az, hogy milyen hősnőt szeretnél Te magad is alakítani a LotU sorozatban? Az első válasz, a maga is démon szállta, ami talán Scarlet. A második, az önfeláldozó angyal, minden bizonnyal Olivia. A harmadik, egy embernő, aki maga is sok titkot rejteget, tökéletes lehet Amun számára. Nagyon rá is fér egy szerető nő, mert a mostani 'utazzunk a pokolba, hogy megmentsük Legiont' küldetés számára borzalmasan végződött. Nagyon nem szeretem, amikor a szexis Lysander kivégzéssel fenyegetőzik. A negyedik válasz: egy harcra kész halhatatlan. Kétséget kizáróan Strider párja kell, hogy legyen. A mostani események ugyan is összehozták a Baden megölésében közreműködő csalival, Haidee-vel, aki lévén még mindig él, csakis halhatatlan lehet.
Szóval nagyon jó a könyv, csak ajánlani tudom! :)


Az írónő oldalán található egy kis ízelítő részlet a regényből.

Google Preview
2010/66.

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (10) - "Nalini Singh: Psy-Changeling sorozat"

Nalini Singh – Psy-Changeling sorozat

1. Slave to Sensation
2. Visions of Heat
3. Caressed By Ice
4. Mine to Possess
5. Hostage to Pleasure
6. Branded by Fire
7. Blaze of Memory
8. Bonds of Justice
9. Play of Passion
10. Kiss of Snow



Az írónő honlapja


Nalini Singh igazi zseni. Meg merem kockáztatni, hogy szorosan Kenyon mellé állítsam. Elképesztő, mennyire jól tudja vegyíteni ebben a sorozatában a fantasy-t, a sci-fit és a romantikát. Az általa összerakott világ komplex, és tele van új ötletekkel. A szereplők érzései nagyon plasztikusak, amit pedig külön szeretek, hogy nem csak az egyik főszereplő lelkivilágába látunk bele, hanem mindkét főhősébe. Cselekmény is van bőven a sorozatban, gyerekrablás, gyilkosságok, üzletelés, kémkedés, árulás, aminek során a szereplők összetalálkoznak, együtt, vagy éppen egymás ellen dolgoznak.

Nekem az Orion Publisher borítóin lévő markáns férfiarcok jobban tetszenek, mint az eredeti amerikai kiadás, de ízlések és pofonok ugye…

Szóval a világ:
A Földön 2080 körül három faj létezik egymás mellett. Az emberiség, a psy, és az alakváltók. (Érdekes, az alakváltókra az angol általában a shape shifter kifejezést használja, itt azonban következetesen changeling szerepel.) Az alakváltók félig valamilyen állat, félig ember faj, a sorozatban leggyakrabban a leopárd és a farkas alakváltók szerepelnek. A faj tagjai falkában élnek, és nagyon szoros kötelék van közöttük. A falkát az alfa irányítja. A sorozatban szereplő két falka hatalmas területeket ural Sierra Nevada környékén. Jellemzőjük a gyorsaság, éles érzékek, nagy fizikai erő, szép test, állati ösztönök. Vannak ezen kívül nem ragadozó alakváltók is.

A psy-ok a psychic kifejezés rövidítéséből kapták a nevüket, nagyon erős mentális képességekkel rendelkező faj, ezek a képességek nagy változatosságot mutatnak, telepatikus, telekinetikus, gyógyító, jövendőmondó, stb. Nagyon logikusan gondolkodnak, erejük a mentális képességeikben rejlik, művészetük gyakorlatilag nincs, viszont rengeteg munkalehetőséget teremtenek. A faj különlegessége még, hogy az elméjük egy hatalmas hálózatba kapcsolódik, amitől ha elszakítják őket, meghalnak, viszont ha rá vannak csatlakozva, könnyen megtalálhatók. Ez a hálózat a PsyNet, ami nagyon hasonló az Internethez, csak sokkal gyorsabb, és szélesebb sávú. Kb. száz évvel a történet kezdete előtt a Psy Tanács bevezette a Csend programot. A program célja kezdetben a düh eltüntetése volt, amitől az erőszakos cselekedetek megszűnését várták. Később rájöttek, hogy egyetlen érzés nem különíthető el a többitől, viszont feltételezték ha elnyomják az érzéseket, akkor megszűnnek a mentális betegségek is. Ennek a programnak a keretében tehát a psy gyerekeket kondicionálják, azaz kiirtják belőlük az érzéseket. Azt, akit nem sikerül kondicionálni, vagy valami miatt megtöri a Csendet, rehabilitálják, ami gyakorlatilag a szellemi képességei teljes elvesztésével jár.

A sorozat könyveiben a leopárd és farkas falka tagjai és szentineljei találják meg a párjukat, legyen az spy, ember, vagy éppen egy másik alakváltó. Ezek az egymásra találások azonban sosem egyszerűek, éppen úgy mint Ward könyveiben, az itteni szereplőknek is megvannak a saját démonjaik.

A sorozat két kötetéről továbbiak ITT olvashatóak.



Frissítés: Az Egmont Kiadó facebookján megerősítette, hogy a sorozat első kötetét 2011. februárjában már magyarul is olvashatjuk!

2010. július 8., csütörtök

Karen Rose visszaszámlálás...1...

Karen Rose világhírű trilógiája a romantikus thriller műfajának egyik legjobbja, és végre idehaza is megjelent a harmadik kötet, a Gyilkolj értem. Hurrá! A fülszöveget már ismerjük, de aki többre, egy igazi kis kóstolóra vágyik, az jó helyen jár. Az írónő honlapján olvasható részlet íme magyarul, hála Weisz Böbe fordító közreműködésének.
Akit pedig nem riaszt el az angol nyelv, meghallgathat egy interjút, amelyet ennek a regénynek a megjelenése kapcsán készítettek az írónővel. KATT!


Dutton, Georgia, péntek, február 2-a, 15.05.

Susannah Vartanian a külső visszapillantó tükörben nézte a házat, ahol felnőtt, figyelte, amint egyre kisebb és kisebb lesz, ahogy távolodtak tőle. Ki kell jutnom innen. Mindaddig, amíg itt marad, a ház közelében, ebben a városban, nem tud az a nő lenni, akivé vált. Már nem az a sikeres, tiszteletet parancsoló New York-i államügyész. Mindaddig, míg itt van, csak egy gyerek, magányos, megfélemlített gyerek, aki a szekrénybe bújik. Áldozat. Susannah-nak már pokolira elege volt abból, hogy áldozat.
...itt folytatódik.

Christine Feehan - Dark Prince - Sötét herceg

Fülszöveg: A sötét herceg. Éjjeli látogató, aki azonnal a hatalmába kerít. A vonzódás mély, sötét és halálos. A testére vágyódsz, de a lelked rabolja el. A fény asszonya. Hajnalban jött, amikor a férfi legyengül. Halovány fénysugár, ami áthatol a sötétségen, és lángra lobbantja a rejtőzködő vadállatot.
Egy különleges képességgel megáldott nő...
Egy titokzatos idegen, aki felfedi szerelmének a több ezer éves titkot...
Fanatikus gyilkosok, egy különös és egyre fogyatkozó faj, és mindehhez Havasalföld vészjósló árnyai.
Ezúttal a 'mit is olvassak, mit is olvassak' kiszámolós játék győztese a már egy ideje a könyvespolcomon csücsülő Christine Feehan Dark sorozat indító, a Sötét herceg lett.
Meg kell mondanom, kicsit kétkedve vágtam bele a regénybe, mert annyira ellentétes véleményeket olvastam róla. Van, aki ódákat zeng az immár huszonegyedik résznél tartó történet folyamról, de akadnak, akik igen csak fanyalognak. Nekem a tartalmak tetszettek (alakváltók… naná, hogy tetszettek), de amikor másfél éve a 2007-ben napvilágot látott Dark Hunger mangát elolvastam, nos… maradjunk annyiban, hogy elnapoltam Feehan olvasását. Egészen mostanáig. Ám mivel a hazai ügyeletes para-románc gyár, az Ulpius nekilátott a magyar nyelvű kiadásnak, gondoltam itt az alkalom.
Őszinte leszek, nem sikerült feloldanom az agyamban lévő zűrzavart. Mert igaz, hogy nálam csak ketteskére teljesített a regény – számos ok miatt -, de! van, ami miatt kíváncsi lennék a későbbi kötetekre is. A kerettörténet igazán tetszett, a mellékszereplők között már most akadt olyan, akinek kíváncsi lennék a sorsára (Gregory-ra nagyon nagyon) és voltaképpen ez a kettő már elég is ahhoz, hogy újabb tétel kerüljön fel a ’jó lenne elolvasni’ listámra. Hogy akkor mégis mi volt az, ami miatt nem lettem rögtön elkötelezett rajongója a kárpátoki, természethez oly nagyon kötődő (csak nekem ugrottak be az indiánok?), erős és csodás férfiak életpárra találásának történeteiből összeálló sorozatnak? Több ok miatt, és ezeknek egy részéért nem a szerzőt terheli a felelősség, így voltaképpen talán igazságtalan is emiatt lepontozni a könyvet.
Nem szeretnék olyan lenni, aki csak azért beleköt a magyar kiadásokba, mert néha van szerencséje eredeti nyelven olvasni, de képtelenség elmenni a szembeszökő hibák mellett. Némelyek ezekből talán a fordító bakijai, lehetett volna ötletesebb, színesebb, követhetőbb a magyar szöveg, de bőven akadnak nem csak rajta múló dolgok. Hogy kerülhet a boltokba egy könyv ennyi helyesírási hibával, hibás szedéssel (a gondolati párbeszédek egy része dőlt, egy része nem… hadd gondolkodjon az olvasó)? Egyszerűen érthetetlen és elszomorító. De félre a kiadóra való morgással!
Magával a regénnyel négy gondom volt. Az egyik, hogy ezek a majdnem vámpír pasik nekem túl parancsolgatósnak tűntek minden védelmező ösztönükkel együtt, a másik pedig, hogy az események alakulás néhol kissé erőlködő volt. Remélem, hogy mindkettőt kinőtte valahol útközben a sorozat! Ó, és mondja valaki, hogy az idegesítő szóismétléseket is levetkőzte valahol az írónő. Mert azt hittem, hogy ha még egyszer olvasok egy kicsimet, egy selymes haj simítást… hát én sikítok. A negyedik dolog, ami miatt picit csalódtam, az a szerelmi jelenetek leírása volt. Most komolyan, általában kicsit belepirulok, de itt leginkább csak grimaszos szájhúzásra késztetett.
Mindezek ellenére érdeklődve várom a folytatást. Hiszen egy ilyen nagyszerű faj csodás macsói nem maradhatnak az életükbe fényt hozó igaz szerelem nélkül. Úgyhogy fogok még nekik alkalmat adni a bizonyításra.

2010/65.

 
back to top