2010. június 29., kedd

Rachel Gibson - Simply Irresistible - Jégbe zárt szívek


Fülszöveg: Egy forró éjszakát töltöttek együtt... De vajon a férfi a karrierjét is hajlandó feláldozni egy szökött menyasszonyért?
Georgeanne igazi déli szépség, nem túl eszes, de mindig helyén a szíve... Majdnem mindig. Az esküvőjéről például jobb lett volna nem elszöknie, jobb lett volna nem beugrani az első autóba, ami a kapu előtt parkolt, és még sok mindent jobb lett volna nem megtenni.
John Kowalsky karrierje csúcsán van: sztárhokis, aki a jégen érzi igazán elemében magát, és akit mindenki csak a "Fal" néven emleget. Teste, lelke kemény
Kettejük élete egy pillanat alatt megváltozik, és ki tudja, talán a dermedt szíveket mégis sikerül felolvasztani?
Először is szögezzük le, Rachel Gibson nem arról híres, hogy a regényei olyan nagyon egyedi ötleteken alapulnának. Általában szimplán könnyed mai romantika, néhol enyhe erotikával megfűszerezve, jó adag humort hozzágyúrva és mindezt megbolondítja azzal, hogy a főhősei elég macsó legények. És ez nálam bejön. Szeretem a könyveit, garantáltan szórakoztatnak, kikapcsolnak.
Anno kb két évvel ezelőtt a RIT-en találkoztam először az írónő nevével, majd amikor rákerestem a hálón, kiderült, hogy a nívós RITA díjat is elnyerte 2002-ben a True Confessions című regényével. Aranyosnak, szerethetőnek találtam a történetet, úgyhogy azóta drukkolok, hogy valamely magyar kiadó is lásson fantáziát a könyveiben, s kezdje el megjelentetni. És végre megérkezett az első Hokis történet az Athenaeum Kiadónál. Nagy izgalommal rendeltem meg, és gyorsan elhatároztam, hogy itt az ideje elővenni a polcról a sorozatot.
A történet már-már elcsépelt a romantikus regények világában. Nő és férfi véletlenül találkozik, a hús gyönyörei elsodorják őket, majd mennek a maguk útján, hogy aztán jó pár év múlva kiderüljön, az együtt töltött éjszaka nem maradt következmények nélkül. De az írónőnek sikerült úgy megírnia a regényt, hogy ez csöppet sem zavart. Mert kedveltem a titokban kisebbrendűségi komplexussal küzdő, de elbűvölő Georgie-t, a nem csak az élet napos oldalát ismerő menő hokijátékos Johnt, nem is beszélve kettejük szerelmének gyümölcséről, a cserfes, állat- és sminkmániás pöttöm kislányukról, Lexiről. És el ne felejtsem megemlíteni, a másodlagos szerelmi szálat szolgáltató Mae és Hugh párost. Mae az öntudatos feminista, aki utálja a rámenős nagyágyúkat, és mégis Hugh, a hokicsapat kapusa veszi feleségül. Sajnáltam, hogy róluk keveset olvashattam, mert az a pár jelenet, ami jutott nekik, az olyan feleselős és jópofa volt, amit ugyan csak szeretek. Az alapsztori tehát kissé sablonos, de nagyszerűen megírt karakterekkel népesítette be a szerzőnő.
Aki szereti Susan Elizabeth Phillips, Jennifer Crusie vagy éppen Susan Donovan írásait, az mindenképpen szánjon időt Rachel Gibsonra is, szerintem megéri.
Olvasás közben két, számomra fölöttébb érdekes fordítói kifejezés választás ütötte meg a szememet, ezért utána néztem az angolban mi is lehetett eredetileg:
1. bébinyúl - baby vagy baby doll
2. lesz itt sírás rívás - cryin' all night

A Harper Collins jóvoltából angolul az első 70 oldal elolvasható online: ITT!

Magyarul pedig itt egy kis ízelítő a könyvfülről:
"Egyszerre tört rá minden kétség. Mint a texasi hőhullám. Végiggondolta az életét, meg a mai nap eseményeit. Az oltár előtt hagyott faképnél egy férfit. Hiába lett volna katasztrófa ez a házasság, Virgil mégsem ezt érdemelte.
Georgeanne összes holmija négy bőröndben hevert Virgil Rolls-Royce-ában, a lánynál csak annyi cucc volt, ami a John kocsijába behajított kisbőröndbe került. Előző este pakolta össze, még a nászútjára készülődve. Csak a legszükségesebb holmit tartalmazta: a pénztárcájában hét dollár és három teljesen leminuszolt hitelkártya, rengeteg kozmetikum, fogkefe, hajkefe, fésű, egy doboz Aqua Net, hat pár francia szabású alsónemű hozzáillő csipke melltartóval, fogamzásgátló tabletta meg egy Snickers csoki.
Ez bizony mélypont volt a javából, még Georgeanne mércéjével is."


2010/64.

Díjazott lettem! :)


Ma nagyon kedves meglepetés ért, jojó-chan megajándékozott életem első blogger díjával. Nagyon köszönöm neki, hogy engem is érdemesnek talált a díj birtoklására!

Nehéz volt kiválasztani azt a hét blogot, amelynek szeretném továbbadni a díjat, mert vagy onnan érkezett, vagy mostanában kapták meg ők is, illetve én nagyon gyakran külföldi oldalakon szoktam bóklászni. De végül sikerült megemberelni magamat, és íme az a hét blog, amelyek tulajdonosainak át szeretném adni a Kreatív Blogger Díjat:
  1. Fantasztikus romantikus
  2. FFG book
  3. Gigi olvasmányai
  4. Könyvek, amik megszínesítik a napjaimat
  5. Spirit Bliss fanfiction oldala
  6. Olvasni jó!!!!
  7. Szelax ajánlója
A 'megjegyzést kell hagyni náluk' kitételnek van, akinél emailben tettem eleget.

És 7 dolog rólam:
  1. Kedvenc írónőm Sherrilyn Kenyon, mindenki más a második helyre szorul, de ott azért elég nagy a tömeg.
  2. Utálok vásárolni, hacsak nem könyvesboltról van szó.
  3. Általában a romantikus vígjátékokat kedvelem, mégis az egyik kedvenc filmem a Sólyom végveszélyben, amit már 12-szer láttam.
  4. Szerintem az egyik legfinomabb étel a borsó főzelék tükörtojással.
  5. Rendmániás vagyok a családom szerint, szerintem viszont csak egyszerűbb úgy átlátni és megtalálni a dolgokat.
  6. Nem szoktam sírni a filmeken és a könyveken.
  7. Naponta másfél órát buszozok a munkába járás miatt, és ott mindig olvasok (gyakran zenével a fülemben), és ezért nem veszem észre, hogy át kellene adni a helyet.
A díj továbbadásának szabályai:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulni magamról 7 dolgot.

2010. június 27., vasárnap

Melissa Marr - Wicked Lovely - Veszélyes játék

Fülszöveg: A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.
Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket...
Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!
Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát.
Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása...
Nehezemre esik eldönteni, hogy a Tündérvilág sorozat indító kötete a hangulatomnak esett-e áldozatul, vagy egyszerűen kezdek kinőni az ifjúsági fantasyk világából. Mert ez a könyv bizony rendesen összezavart.
Maga az alapsztori megvett, hiszen a láthatatlanul köztünk járó, nem a cukros, mézes mázos tündérek világa, az évszázados átok feloldása, pincúr szerelmi háromszög, vagy inkább négyszög... izgalmasnak ígérkezett. Ráadásul a regény iszonyat szép borítót kapott, szinte ordít a polcról, hogy vegyél le. Tehát minden amellett szólt, hogy bizony nekem ezt szemügyre kell vennem még mielőtt szeptemberben a Kelly Kiadó jelentkezne vele a hazai piacon.
A 17 éves Aislinn nem elég, hogy képes látni a közel sem mindig kedves tündéreket, de az egyik leghatalmasabb, az elbűvölő és vadítóan gyönyörű Keenan, kezdi megkörnyékezni. S mindeközben ott van Seth, a biztos támasz jóbarát, aki sokkal inkább szeretne Aislinn fiúja lenni, mint azt eddig bárki is gondolta volna. No és persze a háttérben ott húzódik egy évszázados csatározás a két uralkodó tündér királyság között. Tél vs. Nyár.
Tetszett, hogy mennyi féle tündérfaj létezik, hogy két tündér királyság is van. Jó ötletnek tartottam, hogy a Tél királynéja arra kárhoztatta a Nyár királyát, hogy a halandók között leljen rá majdani királynéja, hogy ezáltal megkötött erejét kiteljesíthesse. Imádtam, hogy minden fejezet elején ott egy réges régi idézet olyan írásokból, amelyek mind a tündérekről szóltak, mégis tudományos értekezéseknek tűntek. Izgalmas színt, valóságosságot csempészet a könyvbe.
De a regény valami miatt mégsem ragadott igazán magával. A Tél királynéját egyszerűen gyűlöltem. Hogy képes valaki így bántani a saját fiát? A Nyár királyát, Keenant, nem tudtam megkedvelni. Mert rendben, hogy átok sújtja, de az, hogy ő időnként igen csak élvezi az életet, majd álmodik egy lányról, hogy talán ő lesz a párja, és bevet mindent, hogy meghódítsa...
Mert szó sincs az önfeláldozós, igaz szerelem dologról. Magába bolondítja szegény kiválasztottakat, akik aztán választás elé kerülnek. Vagy ugra bugra nyár tündérkék lesznek, vagy alávetik magukat a Tél próbájának. Ha fel tudja emelni a Tél királynéjának pálcáját, anélkül, hogy a hideg beléjük költözne, ő az igazi. Ha viszont nem, akkor arra van ítélve, hogy ő legyen a Tél leánya, mindaddig, míg valaki a helyére nem lép. A csapda ebben, hogy neki azon kell igyekeznie, hogy lebeszélje a kiszemelteket a próba elvállalásáról. Lefordítva: halhatatlanságukat így is, úgy is elvesztik azok, akikre a választás esik. Ha igazságos akarok lenni Keenannel, akkor belátom, hogy voltaképp leginkább az alattvalóiért igyekszik megtalálni a királynéját. De valahogy jobb szeretem az önfeláldozó hősöket.
Aztán ott volt Seth. Képzeljünk el egy bűnre csábítóan öltöző, piercinges, laza srácot... majd képzeljük el, hogy néhány eltévelyedett pillanatot leszámítva maga a türelem, aki a legmegértőbb és legsegítőkészebb pasiként viselkedik. Hét (!) hónapja szereti hősnőnket, aki annak ellenére, hogy a látás képességével rendelkezik, ezt nem veszi észre. Csak a biztos menedéket látja Seth-ben, és nem szeretné tönkretenni a barátságukat. Bla, bla ez kérem szépen a javából. Azok a csókok nem arról tanúskodtak, hogy olyan nagyon nehéz lenne összehozni azt a bizonyos 'legyünk egy pár' dolgot. De akkor mi tartott ilyen sokáig nekik? Két lüke Tóni!
Amiből a lány rész ugyebár a főhős Aislinn. Hiába a szerető nagyi, hiába az egyházi iskola, nekem kicsit emósnak tűnt a csaj. És képtelen voltam neki megbocsátani, hogy ennyi ideig húzta drága hűséges Seth-ünk és az én idegeimet is.
Talán bennem van a hiba. Az előszó teljesen elvarázsolt. De aztán az izgalmas, gyorsan pergő események helyett inkább egy, a szereplők belső vívódásira koncentráló, lassabb folyású történetet kaptam, ahol inkább a döntésekhez vezető út, mint maga a döntés a lényeg.
De mindezek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra. Őrület, nem? Hogy miért? A vége miatt. Mert az epilógus egyszerűen megbocsájtatta velem a néhol az én ízlésemnek túl hosszú leírásokat. Az pont nekem valóan volt romantikus. Semmi igazán meglepő, de szívet melengető.
Ha nem is angolul, de mindenképp el fogom olvasni, hogyan alakul a szereplők sorsa, annál is inkább, mert többektől olvastam, hogy a második kötet messze felülmúlja a sorozatindítót.

A kiadó honlapján az első pár oldalba máris bele lehet olvasni magyarul: KATT!

2010/63.
A könyvet a KELLY KIADÓ tette elérhetővé számomra. Köszönöm!

2010. június 26., szombat

Látta már minden Frost rajongó?

A második spin off kötet, az Eternal Kiss of Darkness trailere:
Mencheres mester vámpír, aki mindent látott előre, mígnem elvesztette az erejét, s most egy emberi nő siet megmentésére. Bár a férfi vágyik Kirára, tudja, ellenségektől hemzsegő világa veszélybe sodorná a nőt...

Kukkantsunk be J.R. Ward fórumára!

J.R. Ward fórumán június 19-én új topic nyílt. Naná, hogy a jövő évben esedékes FTT folytatás miatt. =) Ahogyan az várható, rengeteg kérdés született a napokban, s most a Warden is csevegős hangulatban volt. Persze, csak a tőle megszokott, mondok is, titkolózok is stílusban. Íme néhány kiollózott bejegyzés:


Topicindító:

Lover Unleashed (Saját tippem: Felszabadított szerető)
Ez a címe Payne és Manny könyvének! Jól passzol a Lover Unbound-hoz (Feloldozott szerető) – hiszen V és Payne ikrek, ezért a regényüknek is összhangban kell lennie, ha értitek, mire gondolok.
Sőt, illik is rá, most hogy felszabadult az alól a sok sz*rság alól, amit az anyja kényszerített rá. És Manny is megszabadul… nos…
* torokköszörülés *
Hol is tartottam?

’A következő FTT regény – Örömünnep vagy mi a szösz?’ topic szemelvényei V-ről:

Az egyik fórumozó így indította a témát:
A Lover Mine (Halhatatlan szerető) vége alapján kérdezem, a következő regény örömünnep lesz?
Van egy olyan érzésem, hogy az elejétől a végéig nevetni fogok V, Butch, Jane és esetleg Rhage között.
Warden: Ó, istenem…dehogy is…*sóhaj*
Tegnap ezen gondolkodtam vezetés közben az autópályán. Majdnem közzé szerettem volna tenni egy figyelmeztetést.
V.
Apám, a dolgok aztán igazán komorak tudnak lenni vele. Az a helyzet, hogy minden éleselméjűsége ellenére rideg. Azt hiszem, most végre kezdem megérteni ezt az oldalát. Érthető, tudván, hogyan bánt vele az apja három éves korától az átváltozásáig – azután azonban a keze és a látomásai miatt éonokra bezárkózott.
Aztán jött Butch és Jane, és képes volt megnyílni. DE, és ez a legnagyobb probléma, amikor igazán nagy a stressz (mint, ó nem is tudom, rájön, hogy van egy ikertestvére, aki lehet, hogy lebénul, és ISMÉT megutálja az anyját, rájön a múlt titkaira, ó és mellesleg, arra, hogy a húga, akit azonnal megszeretett, egy nyavalyás EMBERREL jár) visszahúzódik egy fagyos, elérhetetlen helyre, ami rosszul hat a Jane-nel és a zsaruval való kapcsolatára.
Láttam, mi történik, ami képes kimozdítani belőle, de kemény lesz és valószínűleg néhány olvasót fel fog kavarni. Per pillanat próbálok vele egyezkedni. Ez az oka annak, hogy utál és hazugnak nevez. Nem vagyok benne biztos, mennyit mutathatok meg. Csak remélhetem, hogy mindenki kitart mellette.
A pokolba. Látjátok, tudtam. Tudtam, hogy ez fog történni, ha ilyen nagy szerepe lesz Payne történetében.
Tényleg nagyon remélem, hogy kitartanak mellette az olvasók. Ő az, aki, és igazán klassz lenne, ha követné mások szabályait és a komfortzónában maradna. De vele nem így mennek a dolgok.
* sóhaj *

Persze eztán beindultak a találgatások. De aztán jött ismét Warden:
Tudjátok, hogy szeretem V-t – tényleg, igazán. Minden Testvérnek van sötét oldala, de az övé egy árnyalattal még sötétebb és pusztítóbb, mint a többieké. Néhanapján, amikor csapdába esik benne, csak egyféleképpen lehet kimozdítani.
Úgy gondolom, veszélyes túlságosan romantizálni egy olyan személyt, mint ő. Őszintén elkötelezett a fele, Butch és a Testvériség iránt, de elvárni valakitől, aki átment azon, amin ő, és olyan beállítottságú, mint ő, hogy alkalmazkodjon ahhoz, amit a „normális” emberek kellemesnek találnak, nos, az álnok dolog lenne. Például megelégszik azzal, hogy ő Jane parancsolója, és a gyerekek nem érdeklik. Egyáltalán. Nem is látok ebben változást (Lehet, hogy tévedek, ki tudja, de az, hogy sem ő, sem Jane nem foglalkozik a szülőség kérdésével, lehet az egyik oka, hogy olyan jól kijönnek egymással.) Normális dolog gyermekre vágyni? Naná! Szeret Z apa lenni? De még mennyire! Némelyekben azonban nincs meg ez a vágy, ők ilyenek, és ez így van rendjén. Már el tudom képzelni, hogy kötődjön egy unokahúghoz vagy unokaöcshöz, de még sok időnek kell eltelnie, mire az elérkezik.
Sajnálom, csapongok. Az agyam V körül forog. Akkor is ezt művelte velem, amikor az ő könyvét írtam. Csak beront, átveszi az uralmat, és mindent ő dominál. Vissza az én témámhoz… Ha szeretsz valakit, el kell fogadnod úgy, ahogy van. Sok embernél működik az, hogy meg akarjuk változtatni, és hozzáigazítjuk a társadalmi elvárásokhoz. De nem V-nél. Talán az anyja mivolta vagy az apja miatt van… de nem akar, és nem fog idomulni. Igazán rohadtul nem érdekli, hogy nekem, az írónak, aki próbálja őt könyvben megírni, ez problémát jelent. Szóval igen, aggódok. Legutóbb, amikor a Lover Unbound–ot (Feloldozott szerető) írtam, nyomorúságos élmény volt megpróbálni lecsiszolni az érdességéből.
Isten tudja, mi fog történni ezen a bozótoson keresztül vezető úton. De ettől még szeretem őt. Ez emlékeztet arra, hogy miért is ő a kettes számú befutóm Zsadist után. Noha fogalmam sincs, miért kedvelem annyira ezt a lobbanékony senkiházit, mert igazán nehéz vele dűlőre jutni.

Fórumozó: Van egy olyan érzésem, hogy ők, főként Butch, át fogják segíteni a „Fivérem”, „Húgom”című írásokban, és túljut a problémán.

Warden: Egyetértek. És Butch… nos, most inkább befogom. V nem teljes sem Jane, sem Butch nélkül. Mindkettejükre szüksége van, hogy megtöltse saját ürességét.
Fórumozó: Á! Annyira izgulok V miatt. Utálom, amikor zavar van az erőben. Oké… a Testvériségben!! Juj!!! Nagy rajongója vagyok a szerelmi történeteknek és el sem tudom képzelni, hogy Jane & Butch hátat fordítanának V-nek. Összetörne a szívem!!!!
Warden: Azt hiszem, sokkal inkább azért aggódok, hogy V fordít hátat nekik. Hiszen az megtörténhet még akkor is, ha egy szobában vagy valakivel. Különösen akkor, ha túl nagy a nyomás, és már kezdesz beleőrülni.
Fórumozó: Úgy érted, hogy olyasmit tesz, ami megutáltatja majd őt velük? Azzal csak önmagát bántaná és azokat akiket szeret…
Warden: Így igaz, és látjátok ez a bonyolult benne. A legtöbb embernek van biztosító kötele, amikor elmerül a sötét gondolataiban. Neki nincs biztosítéka. De, a jó dolog Butch-ban és Jane-ben, hogy ha nem is adnak neki mentőkötelet, de miattuk ÉRDEKLI az, hogy nincs neki. Ez elég nagy stressz, azt hiszem, ezt veszíti el. A kérdés az, hogy amikor ez megtörténik, mi hozza vissza… és a válasz nagyon keserves, az biztos. Igaz, minden megoldódik a végére, de mindhármójuknak kemény lesz egy ideig.
Ezért akadt fenn ez a radaromon. Látom, hogy néhányuknak durva időszaka lesz. Kérdés, vajon beletegyem-e a könyvbe, de ha nem, az hazugság lenne.

Az egyik hozzászóló egészen belemelegedett a spekulációba, beleértve, hogy V talán bántaná Jane-t vagy valamelyik Testvért is. De érkezett egy rövid válasz az írónőtől:
Warden: Á, de elfelejted a legnyilvánvalóbb módot arra, hogy bántsa azokat, akik szeretik….
Fórumozó: Önmagát bántani! Juj!
Warden: Bingó.

S egy pindurka szösszenet arról, hogy is érez V Manny kapcsán:
Fórumozó: Azt hiszem, V-nek baja lenne minden Payne iránt érdeklődő férfival, legyen az ember vagy vámpír.
Warden: Úgy van. De V logikája szerint az, hogy Manny ember, azt jelenti, hogy nem képes úgy megvédeni a lányt, mint egy vámpír, különösen egy testvér hitves képes lenne.
De nem az ember rész – a faj relatív sebezhetősége -, amivel V-nek igazán baja van. Senkit nem találna megfelelőnek.


Meg kell mondanom, hogy a fordítás nehéz munka. Ward szavait tolmácsolni pedig igazán erőt próbáló. Értem, amit mond, de szavakba önteni… hiába, ezért hagyjuk ezt inkább a profikra. =)
A fordítás átolvasásáért köszönet LadyA-nak!

2010. június 23., szerda

Gena Showalter - The Pleasure Slave

Hol is kezdjem? Talán mert nem vagyok mostanában a legjobb formámban, talán mert vacak az idő, talán mert ez egy korai Showalter regény, de bizony nem voltam teljesen elbűvölve, mágia ide vagy oda. Mindezek ellenére nem azt a két pontot adom a regényre, amire úgy egyébként értékelném, hanem megnövelem eggyel, teljesen saját elfogultságból. S hogy mi késztet a plusz megadására? Imádom a sárkányokat, s a főhős az ő kis sárkányának szólítja a hősnőt, mondván olyan félénk, mint azok újszülöttei, de olyan csodálatos, mint azok a teremtmények. Plusz a pasi a nekem nagyon is tetsző Tristán nevet kapta a szerzőnőtől. Ez van, elfogult vagyok, és még csak nem is szégyellem.
Maga az ötlet, miszerint Imperia egyik nagy harcosát egy elkényeztetett r*banc varázslónő egy ékszeres dobozba zárta, s örökös szenvedély rabszolgaságra ítélte, ami alól csak az igaz szerelem megtalálása szabadíthatja fel, nem rossz. Csak éppen nagyon Kenyon Álomszerető íze volt, némely jelenet iszonyatosan azt a történetet juttatta eszembe. Rendben, meg kell hagyni, most nem egy túl ragaszkodó páciens szedi darabokra a hölgy házát, hanem egy nem megfelelő varázslat következtében nő egy hatalmas fa a nappali közepén, így kissé átalakítva a berendezést, de természetesen itt is siet rendet tenni a rettenthetetlen harcos.
Ami viszont nagyon tetszett, hogy az első kötetben megismert Percen és Heather ismét feltűnik. Most már egy szinte felnőtt varázsló szülei, aki mit ad ég, pont abba az elvakult nőbe van belepistulva, aki Tristán minden baját okozta.
Nem írhatom, hogy az évtized regénye, sokkal inkább egy egyszer olvasós, harlequin típusú langyos történet, de aki szereti Gena stílusát, az a más világi rettenthetetlen harcos és az érzékiségét most felfedező régiségkereskedő történetén is jót tud szórakozni.
Google Preview
2010/62.
2nd challenge/11.

Gena Showalter röppencs

Ma éjjel Gena a blogján írt egy rövidke bejegyzés, mert néhány példány a The Darkest Lie-ból kikerült, s megindultak a találgatások. Egy kérdésre gyorsan felelt is:
- Amun és Legion egy pár lesznek?
- Nem, ennyit mondhatok. Legion nem az ő párja lesz. :)
Valamint boldogan elújságolta, hogy most tart a The Darkest Surrender, Stride történetének 22. fejezetének megírásánál. És hogy legyen miért még pluszban irigyelnünk, megszellőztette, hogy ő bizony már most olvasa Frost jövő hónap végén megjelenő Eternal Kiss of Darkness-ét, és mennyire jóóóó.
"Tényleg érzed a főszereplők közti kapcsolatot, és mikor szerelembe esnek, tényleg elhiszed. Kihagyhatatlan! Komolyan. Veszély, szenvedély, vámpírok, képzeletet felülmúló erők, és ha mindez nem győzne meg valakit, ismét találkozhatunk Bones-al, az egyik legremekebb karakterrel."
Ó, és egy pár nappal korábbi bejegyzésben ismét megerősítette, hogy Strider után végre Paris fog következni a főhősök sorában.

2010. június 18., péntek

Gena Showalter - The Stone Prince

Amikor megújult Gena Showalter honlapja, felfedeztem, hogy az Imperia duológiája is meg fog idén újra jelenni. Rögtön elő is rendeltem, s nem oly régen kézbesítették is mindkettőt.
Mindig is birizgálta a képzeletem, hogy milyen lehet a könyv. Oké, ez az első regénye Gennának - ezzel tört be a piacra még 2004-ben - valószínűleg még nem olyan, mint az Alvilág Urai, de mégis csak az ő tollából született. S a tartalom is érdekesnek ígérkezett. Egy vadító testű pasi, aki szoborként várja azt a nőt, aki egy csókkal újra életre kelti, hogy aztán két hét álljon a rendelkezésére, hogy elnyerje a hölgy igaz szerelmét is, különben ismét szoborrá dermed, ezúttal örökre.
Nem rágtam tövig a körmömet, de kellemesen szórakoztam. Olyan bekucorodsz a fotelba, és teát kortyolgatva egy csendes, romantikusan szirupos álmot élsz át. Könnyed, nulla gondolkodást igényel, de álmatag vigyort csal az ember szájára. Én szeretem az ilyen regényeket is néha.
A történetnek voltaképp a fentebb leírt mondat a tömör összefoglalása. De gondolom, ez így azért mégsem elég informatív, nemde?
Imperia világában léteznek a varázslat erejét birtokló druinnok, és emberi teremtmények, akik soha nem keveredhetnek. Ám egy papnő, már első varázsló gyermekének életet adva, beleszeretett az emberek királyába. Népét és fiát hátrahagyva feleségül ment szerelméhez, s neki is fiút szült. A varázsló gyermek soha nem tudta megbocsátani, hogy az édesanyja elhagyta, hogy a testvére miatt ő egyedül maradt. S így amikor férfivá érett, és mágikus képességei teljes birtokába jutott, bosszút esküdött öccse ellen. Jorlan en Sarr herceg így került a harcmezőkről egy szoborba zárva. Bátyja átka már 900 éve tartotta fogva, amikor Katie James feltűnt a kertben. Katie öt fiútestvérrel és egy igen hím soviniszta gondolkodású apával nőtt fel... igen csak magasra. Bár talpraesett ezermesterként viselkedik, mindig arról álmodott, hogy egy férfi igazi nőnek tekintse. S álmodozásában mind nagyobb szerepet kap a frissen megvásárolt, felújítandó ház kertjében pompázó férfialak. Egy napon nem bír ellenállni, és megcsókolja a szobor elbűvölő ajkát. No és innen kezd el ketyegni az óra. Mulatságos, ahogyan Jorlan próbál akklimatizálódni, ahogyan Katie próbálja leszoktatni arról, hogy túl oltalmazó legyen. Miközben a férfi mindent megtesz, hogy az ágyba csábítsa, majd magába bolondítsa a nőt, addig ő vehemensen kételkedik az érzelmek valódiságában. S míg ők csatáznak, a varázsló sem nyugszik. Ám végül ő is párra lel. S ugyan az eredeti átkot nem sikerül megtörni, kiderül, hogy a mágia lángja Katieben is ott lobog.
S bizonyítandó Gena csiklandós humorát, a végére itt az a két vicc, amit Frances, a nem kicsit férfigyűlölő pincérnő, Katie barátnője, elsütött a regényben - nem szó szerint, de a lényeg benne van:
1.) Esküvőjük estéjén egy fiatal pár nászutas lakosztályukban készülődik a lefekvéshez. A férj, egy jól megtermett pasi, leveszi a nadrágját, és odaadja a feleségének, mondván "Tessék, vedd fel.". Habár a feleség nem értette miért, de teljesítette a kérést. De persze derékben kétszer belefért volna. "Nem viselhetem a nadrágodat, túl nagy rám." "Így van - mondja a férj - és ezt soha ne felejtsd el. Ebben a családban én hordom a nadrágot." Erre a feleség lekapja a bugyiját és odadobja a férjének. "Próbáld fel!" - mondja. A pasas, nem akarván a buja éjszakát kockáztatni, igyekszik megbékíteni nejét, úgy tesz, ahogy az kéri. Próbál belebújni, de a csipkeholmi csak a térdéig megy fel. "Képtelenség bejutni a fránya bugyidba." Mire a feleség: "Így van, és ez így is marad míg nem változtatsz a francos hozzáállásodon."

2.) A férj ránéz a feleségére, és így szól: "Kedvem lenne új felállást kipróbálni. Valamit, amit sosem csináltunk még." A feleség csábosan megrezegteti a szempilláit, és azt válaszolja: " Új felállás... jól hangzik... Odaállhatsz a vasalódeszka mellé, míg én kinyújtózok a díványon, sört vedelek és szellentek."

Google Preview
2010/61.

2010. június 16., szerda

Becca Fitzpatrick - Hush, Hush - Csitt, csitt

Fülszöveg:
EGY SZENT ESKÜ
EGY BUKOTT ANGYAL
EGY TILTOTT SZERELEM
A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát.
Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között - és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.
Múlt évben már több külföldi fórumon és blogon olvastam róla lelkes kritikákat, és a borító valami eszméletlenül tetszik, no meg a tartalom is megfogott. Talán nem kellett volna annyit halogatnom, és akkor neki kellett volna esnem angolul, mert most, minden bizonnyal a túlzott elvárások miatt, kicsit hmmm... hogy is mondjam, nem vagyok tökéletesen elégedett. Senki félre ne értse, jó könyv volt, de valahogy talán többet vártam volna.
Lekötött a regény, és a folytatást is keresni fogom, de a 'beszűrődések' annyira szembe ötlőek voltak, hogy nem lehetek olyan elvarázsolt a sztoritól, hogy szó nélkül elmenjek mellettük.
Először is, hol elegyedik először szóba egymással a két főszereplő? Biológiaórán. Teljes Twilight feeling. Bukott angyalok és leszármazottaik, azaz Nephilimek, Enoch könyve... A Hex sorozat főcímének zenéje kúszott a fülembe, no meg az ottani rosszfiú arca kezdett a szemem előtt lebegni. Így nem csoda, hogy az én fejemben Folt - csak nekem fura, hogy a Patch-t lefordították??? - Michael Fassbender arcával azonosult, szerintem végleg. No és a viselkedése engem néhol naaagyon az Evermore-os Damenre emlékeztetett. No meg ott volt az exszerető is a múltból, aki az új szerelem életére készül törni, szintén tiszta Evermore. Vee, a barátnő olyan idegesítő alkalmanként, mint a legbugyutább tini horror szereplő - rendben, ott az első félórában kinyírták volna, de itt megéri a történet végét -. S ha már tinihorror, a könyv végén a Sikoly mozi első része ugrott be, magyarán végig sejted, hogy ki az igazi rosszfiú, bár minden a másikra mutat.
De! Visszafelé haladva az előbb felsoroltakon: A rosszfiú múltja és indítéka azért mégis csak üt. Egy buta csajszi nélkül mit érne a tini történet? Egy sok száz éves pasitól nem várható el, hogy ne legyen a múltjában pár, a szakítástól nem túl boldog nőci. Voltaképpen nagyon bírtam Dament, így Folt is bejött ..igaz, ebben az a szenvedélyesnek induló csók is jócskán benne van. A sok egyéb paranormális lény mellett hiányoztak már az angyalok, jó hogy beszálltak végre. No és a Twilight... azt meg imádom, nem olyan nagy bűn, ha ihletet merítenek. :)
Egy dolgot ki kell emelnem, ami nálam iszonyat nagy jó pont. Humorosak a párbeszédek. Legyen szó Vee lököttségéről, vagy Folt cinikusságáról, sokszor mosolyra húzódott a szám.
Ha valakiben felötlene a gondolat, hogy nem érdemes időt szánni a regényre, annak elárulom, hogy faltam a sorokat. A munkahét kellős közepén nem egészen egy nap alatt kivégeztem, és valóban érdekel a következő kötet... max nem rágom a kefét még meg nem érkezik.

A regény elejébe itt bele lehet olvasni.

Érdekes lehet:
Borostyán által készített Wikipédia oldal a szerzőnőről.
Az elképesztően telitalálat borító modelljével, Drew Doyon-al készült interjú.



2010/60.

2010. június 15., kedd

Kresley Cole - If You Deceive


Elérkeztem Kresley Cole nagyszerű, történelmi köntösbe bújtatott trilógiájának záró darabjához, Ethan-höz, a legidősebb fiúhoz, és mondhatni a legnehezebb esethez. Kicsit tamáskodva fogtam a könyvnek, mert ugyan nagyon érdekelt a történet, de annyi külföldi fórumon lehúzták, mondván ez a leggyengébb a három közül. Nos, lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de én messze nem találtam ezt a regényt rossznak. Más mint az előzőek, ez igaz.

Adva van az alaphelyzet, az 500 éve megjósolt átkos élet, de ezt a problémát hamar rövidre zárjuk azzal, hogy érthető módon a testvérek életében történt változást bátyjukkal is közlik. Ugyan a férfi kétkedik, agya mélyén ott van a mi van ha... de szerintem külön jó, hogy ezúttal nem ez az oka a szerelmesek egyesülésének elodázásának. Sokkal inkább Ethan arcán elcsúfító sebhelyének története, az a bizonyos sötét múlt, ami előrenyúl, és belekavar a jelenbe, az az oka annak, hogy nem a századik oldalon omlanak egymás ölébe a hőseink. Meglepő is lenne...
Már az előző kötetben megemlítésre került a mostani események két fontos pillanata. Az egyik az a kicsapongónak is mondható álarcos bál, ahol Hugh is újra viszontlátta Jane-t, s annak társaságában lévé szőke Maddy felkeltette a dominó álarc mögött rejtőző Ethan figyelmét. Akkor nem ismertük meg az ő estéjük folytatását. Most viszont igen alaposan. Van szócsata, majd győzelmes csata a makacskodva nyíló ruhákkal, majd elvesztett csata a szüzesség megőrzésért. Igen, Cole nem egy pironkodós író, így nála egy hintóban nem csak utazni lehet. A másik olyan esemény, amelyet csak megpendített a szerző, Ethan és a félőrült, bosszúért lihegő Grey találkozása, amely előbbit egy súlyos mellkas sebbel fekve hagyta egy taverna előtti kövezeten. Hál' isten hamar jött a segítség. S a türelmet próbára tevően hosszadalmas lábadozás után Ethan indulhatott a múltkori, nem túl fényesen zárult találkozásukat követően hazautazó Madeleine után. Hiszen, ahogy Hugh is rákérdezett, "mi van, ha ő az a bizonyos?" már csak abból is kiindulva, hogy bő három év után ő az első nő, aki egyáltalán megmozdított Ethan-ben valamit.
Habár ekkora már világos a férfinak, hogy nem más volt alkalmi partnere, mint az általa oly nagyon gyűlölt, egykor őt férje és szolgái kezére játszó hűtlen asszony leánya, mégsem képes távol maradni. Először talán a még mindig benne lángoló bosszúszomj hajtotta, de a történet előre haladtával ez mind inkább elhalványodik.
Kiderül, hogy az elbizakodott gazdag libácskának hitt lány voltaképp a nyomortelep Hamupipőkéje, akit egyszerűen oltalmazni kell. Oké, ez valóban kicsit túl szirupos, de emelkedjünk felül azon, hogy ott, ahol mindenki lop, Maddie ezt elbűvölően teszi, ott ahol sokan prostitúcióra kényszerülnek, hősnőnk bájos mosollyal lebeszél mindenkit arról, hogy a szoknyája alá akarjanak nyúlni. A lényeg a lényegben, hogy tizennégy éves kora óta önmagára visel gondot, és csak most, a férjfogó londoni út kiadásai miatt került a hitelezők markába. De Ethan érkezik, mint Richard Gere a Micsoda nő végén, és elrabolja egy szebb jövő felé.
Voltaképpen ekkor még nem annyira az őszinte szerelem motiválja. Sőt, később is igen morcos fejtörések árán hajlandó csak bevallani magának, hogy nem csak testileg vonzódik a nőhöz. Rendben, egész biztos minden házasodni nem akaró férfi fejét megzavarná, hogy azt a bizonyos hálószobai játékot csak ízelítőben kaphatja. Mondjuk úgy, eljutnak mindenféle szintre, csak épp a célszalagot nem szakítják együtt át. Viszont olyan pettingelést vágnak le éjszakánként, hogy az ember lánya körbesandít a buszon, hogy ugye senki nem olvassa a válla felett, s pláne nem értik az angolt.
Telik az idő, igen szokatlan körülmények között végre elérünk az esküvőig, sőt a nász teljes elhálásáig, lebegnek hőseink a rózsaszín nászutas felhőcskén, ám a fránya múlt a legrosszabbkor tolakodik elő. Ethan két hónap óta első távollétekor érkezik az a levél, amely ráébreszti a nőt arra, hogy minden bizonnyal férje állhatott anno az apja halálát, földönfutóvá válásukat okozó hitelezők mögött. Kétségbeesésében hová menekülhetne, mint nem vissza egykori barátnőihez, vissza Párizs nyomornegyedébe.
A hazaérkező - immár nagybácsi, lévén Courték babája megszületett :) - Ethan félőrülten próbálja megtalálni a feleségét. Még az sem tartja vissza, hogy a fejét ismét felütő kolera miatt zárlatot rendeltek el a franciák. Mikor jönne jobban, hogy a korona kéme, persze a megfelelő összeköttetésekkel. Végül sikerül is hazatérnie a nagybeteg Madeleine-nal. S ahogyan az elvárható, felépülése után a fülig szerelmes asszony megbocsát a teljesen összetört férjének.
Én szerettem ezt a történetet is. Jó, meseszerű, de nem minden romantikus regény az???

Érdekes lehet: A koleráról a Wikipédián


2010/59.

2010. június 13., vasárnap

Virtuális interjú Angeli Marinával

A hónap első napjaiban új magyar szerzőnőt köszönhettünk a könyvpiacon, Angeli Marinát. Bemutatkozó regénye egy romantikus történelmi vámpír regény, és annál egy kicsit több.

Konstantin és Iris - a vámpír és az angyal - izgalmakban bővelkedő, romantikus története évszázadokon ível át, és életszerű betekintést nyújt történelmi korokba, kastélyok hálószobáiba. Miközben szárnyal a szerelem, elénk tárul a démoni világ rejtélyes mítosza, felsorakoztatva annak szereplőit - a vámpír törzsektől a szellemek világáig. A vámpírok társadalmának felépítményéhez az írónő a Római Birodalom államformáját vette alapul, a törzsek vámpírjai pedig kétségtelenül emberi karaktereket formálnak.
Irisz természetfeletti tulajdonságával képes befolyásolni a történéseket. Az izgalmas és fordulatos cselekmény szenvedélyes gondolatokat ébreszt az olvasóban.
Nagyon érdekes tartalom... és amikor a Könyvhét alkalmából volt szerencsém személyesen megismerni egy elbűvölően közvetlen, mosolygós, az olvasók véleményére kíváncsi írónőt, nem volt kérdéses, hogy nagyon jó lenne, ha néhány kérdés erejéig itt a blogon is sikerülne szóra bírni. Szerencsére ez ügyben is rendkívül szolgálatkésznek bizonyult Marina. Nagyon hamar válaszolt. S íme, amit sikerült megtudnom:

1. Mindig tudtad, hogy író szeretnél lenni?
Nem, nem tudtam. Sőt fogalmam sem volt róla. Régebben írtam ugyan jó pár verset és novellát, de azok mind a fiókomban végezték.
2. Hogyan dolgoztál a könyv megírásán? Előre tervező típusban haladtál vagy inkább sodródtál az eseményekkel?
Nem terveztem el semmit előre, még a kerettörténetet sem. A cselekmény magától bontakozott ki, napról napra, óráról órára. Szinte a regényben éltem, átéreztem és átéltem mindent, ami a szereplőimmel történt. Napokig nem ettem semmit, csak írtam és írtam, olyan volt mintha diktálná valaki. Féltem, hogy ha abba hagyom, elszáll az ihlet.
3. Rögös út vezetett első regényed megjelenéséig?
Igen, nagyon rögös. A kéziratot, legalább öt kiadónak elküldtem, nem nevezném most nevükön őket. Ezek a kiadók pár hónap után hajlandóak voltak beleolvasni a regénybe, majd azzal az indokkal, hogy ők csak külföldi fordításokat adnak ki visszadobták a kéziratot. Végül egy írói fórumon találtam rá az Aposztróf kiadóra, és nagyon meg vagyok elégedve velük. Nagy Milada lektorálta a kéziratomat, remek munkát végzett.
4. Hogyan jellemeznéd a könyvedet azoknak, akik kétkedve fogadnak egy újabb vámpír regényt?
Úgy, hogy a regényem, nem egy tipikus vámpír történet. Igaz, hogy vámpírok, angyalok és más természetfeletti lények a szereplői, de nem ez a történet lényege. Inkább a szereplők érzései, világnézetük, és az ahogy megélik a történelmi korok változásait.
5. Honnan merítettél ihletet a regényed megalkotásához?
A fejemből. 2009-ben,egy januári napon, nem sokkal az új év kezdete után, leültem a lányom számítógépe elé, és írni kezdtem. Kint havazott, valószínűleg ezért kezdődik a történet egy szánhúzó verseny leírásával.
6. Van-e kedvenced a szereplőid közül?
Igen, van. Oliver a "vámpírfióka", Avenar a cambiomágus, Marlene a boszorkány és természetesen Konstantin, "akibe majdnem szerelmes lettem". :))))
7. A könyved több helyszínen, a történelem színes forgatagában játszódik. Ha nem itt és most élnél, hol lennél legszívesebben?
Az ókori Egyiptomban.
8. Mikorra várhatunk tőled újabb regényt? Elárulhatsz-e valamit a terveidről?
A folytatás is elkészült már, Angyalvér címmel. A kiadást őszre, vagy jövő tavaszra tervezzük.
9. Tudnál-e tanácsolni valamit azoknak, akik maguk is kacérkodnak egy történet lapra álmodásával?
Igen. Azt, hogy merjenek álmodni, és a gondolataikat merjék papírra vetni. Lehet, hogy eleinte suta mondatok szövevénye lesz az egész, de később a kép ki fog tisztulni és a történet magától össze fog állni. Javaslom még, hogy olvassanak klasszikusokat, Tolsztojt, Shakespearet, Stendhalt, Dosztojevszkijt és rengeteg verset. Én főleg Radnótit, József Attilát és Edgar Allan Poe verseit szeretem.
10. Van-e olyan könyv vagy író, akit mindenkinek ajánlanál, mint kihagyhatatlan olvasásélményt?
Azt hiszem az előző válaszban, már részben sikerült ezt a kérdést is megválaszolnom, de azért kiegészíteném még egy pár remek íróval a repertoárt. Az előbb leírt klasszikusokon kívül ajánlanám még Anne Ricet, Stephen Kinget, Paulo Coelhot, Dan Brownt és Ken Folettet. Könyvek közül pedig természetesen a kedvencemet, Anne Ricetól az Armand a vámpírt, kihagyhatatlan.

Aki szeretne többet megtudni az írónőről és most kiadott regényéről, annak érdemes felkeresnie a következő honlapok egyikét:

Végül egy kis ízelítő a könyvből:

A gyötrelem

Az erdei út kissé zötyögős volt, de könnyen megtaláltam az új menedéket.
Oliver egy fánál ácsorgott és várt, a falevelek az arcába hullottak. Ősz volt a színes pompa körülölelt mindent, lusta napfény poroszkált az ágakon.
- Te mit csinálsz itt- kérdeztem meglepve.
- Téged várlak, megéreztem, hogy jössz- mondta és forrón megölelt.
- De hát honnan tudtad?
- Bolus szerint, már profi vagyok a megérzések terén. De miért jöttél vissza, ilyen hamar?
Egész úton ez a kérdés csengett a fülemben, biztos voltam benne, hogy Oliver felteszi majd.
Úgy gondoltam őszinte leszek, képtelen lettem volna a szemébe hazudni.
- Konstantin szakított velem - böktem ki, a még meg nem emésztett mondatot.
- Tessék?- képedt el a kölyök.
- Szakított velem - ismételtem el, de még mindig idegenül hangzottak a szavak.
- Szabadna tudnom miért?
- Nem ismernél rá, annyira megváltozott, mintha nem is ő lenne. A gyilkolástól depressziós lett és újra vért iszik. Szánom az áldozatait, legyenek akár emberek, akár vámpírok, szerencsétlen mind.
- Bántott téged?- izzott fel Oliver tekintete.
- Természetesen nem, de retteg tőle, hogy megteszi, ezért küldött el. Hidd el még most is szeret mindkettőnket, de az elméje elhomályosult, és nem tudom, kitisztul e még valaha - omlottam Oliver karjaiba zokogva.
Sokáig álltunk így szótlanul, még az erdei életet sem észleltük, hiába susogtak a fák, hiába trilláztak a madarak, a lelkünkben haldoklott valami, de elengedni egyikőnk sem tudta még. Még nem.
- Gyere, menjünk be - fogta meg a kezemet lágyan.
- Köszönöm, hogy vagy nekem - simogattam meg kétségbeesett arcát.
Bolus azonnal tudta, hogy mi a helyzet, tekintete mindent elárult. Előzékeny volt és kedves, viselkedése meghatott, jól esett minden, amit tett, vagy mondott. Kérte, hogy maradjak velük még egy darabig, nem akart így elengedni.
Nem is tudtam volna elmenni, nem lett volna hová, minden hely rá emlékeztetett.
A fájdalom egyre jobban rám telepedett, bebábozott, fojtogatott, leigázott. Úgy éltem, oly komor sötétségben, mint a csillagoktól kopár téli éjszaka. Mindenkibe beleláttam, képes voltam gondolataikat irányítani, érzéseiket manipulálni, csak arra nem voltam képes, hogy ugyan ezt önmagammal is megtegyem. A nevét nem mondtam ki soha, de még is mindig a fülemben csengett, mint egy átkozott lélekharang. A fényképeit elrejtettem, de arca így is mindig a szemem előtt lebegett, mint egy elpusztíthatatlan festmény.
Álmaimban is őt láttam. Szomjazott, a sivatagi nap hólyagosra égette testét, szája kirepedezett, szemei vörösen izzottak, de ő, csak ment megállíthatatlanul, a forróságban a biztos pusztulás felé.
Szavaim leperegtek róla, kiáltásomat sem hallotta meg, a forró szél az arcába csapott, a kimerültségtől térdre kényszerült, majd négykézláb haladt tovább a végén már kúszva.
Végül beborította a finomszemcsés homok és csak egy apró dűne maradt belőle, a kietlen sivatag közepén.
A kommentek között kval kedvcsinálója is elolvasható!

2010. június 11., péntek

Kresley Cole - If You Desire - Szeress, ha akarsz


Egy ideje agyalok azon, hogy mit is, és hogyan kellene írni erről a regényről. Nem tudom, ki hogy van vele, de néha akadnak olyan könyvek, amik annak ellenére, hogy nem a romantikus bestsellerek csúcsai, annyira tetszenek, hogy nehéz túllelkesedés nélkül írni róluk. Nos, ez is ilyen. Látom a hibáit, tudom, hogy semmi eget rengető nem történik benne, tisztában vagyok vele, hogy a történetet akár klisésnek is lehetne nevezni, arról nem beszélve, hogy erőteljesen hasonlít az előző regény alap sztorijára, csak épp pepitában megírva… De! Annyira, de annyira jó móka volt olvasni.

Az előző könyvben már megismertük a mesterien célzó középső MacCarrik fivért, Hugh-t. A testvérek közül ő az, aki életét bérgyilkosként szentelte a korona szolgálatának. Manapság sokkal szebb nevet lehetne találni, nem? Különleges osztagos vagy mesterlövész vagy valami hasonló… No de Shakespeare is megmondta, hogy „Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.”, szóval Hugh-nak az a feladata, hogy egy jól irányzott lövéssel elintézze azt, amit diplomáciai úton nem tudtak megoldani a vezetők. Elismerést ugyan nem, de fizetséget elég szépen kapott az Iroda alkalmazásában eltöltött tíz esztendő alatt. Azokban az években, amikor mindent megtett, hogy távol tartsa magát főnöke lányától, Jane Weylandtől. Mígnem érkezik egy levél, ami mindent megváltoztat…
A két fiatal még alig kinőve a gyerekkorból habarodott egymásba. Jane-nek szent meggyőződése volt, hogy a huszonkét esztendős, mindenkivel távolságtartó, de vele végtelenül türelmes és kedves Hugh csak arra vár, hogy ő betöltse a tizennyolcat, és akkor feleségül kéri. Ám a heves flörtöléssel telt nyár után a férfi eltűnt az életéből. S bár hét unokanővére mindent megtett, hogy segítsenek neki kiverni a fejéből a skót bitangot, Jane sosem tudta elfelejteni szerelmét. Tíz hosszú, álmodozással telt könnyes év után a szabad szellemű Jane végül úgy dönt huszonhét évesen ideje férjhez mennie. A már jó ideje neki udvarló Freddie Bidworth megkaphatja a kezét.
Két főhősünk életét fenekestől felforgatja Weyland levele, amelyben arról számol be Hugh-nak, hogy egykori mentora, Davis Grey sérüléseitől és az opiumtól félőrülten most Jane-t fenyegeti. Grey tudja, mind a veszélyessé válásakor kiiktatását elrendelő Weylandet, mind az ellene forduló, a nőbe mélyen szerelmes Hugh-t úgy büntetheti meg a leginkább, ha elvágja Jayne nyakacskáját. Weyland tehát Londonba rendeli Hugh-t, hogy vigyázzon a lányára, míg a férfi bátyja, Ethan és a titkos szolgálat többi tagja igyekeznek elfogni a megvadult Greyt, aki ráadásul az ügynökök neveinek nyilvánosságra hozatalával is fenyegetőzik. A dörzsölt öreg látva a két fiatal érzelmeit, úgy dönt, feltétlen szükséges egy frigy megejtése, mielőtt biztonságos helyre menekítheti lányát a beosztottja. A kis kerítő!
Mit ne mondjak, érdekes pillanat, amikor eljegyzésüket éppen csókkal megpecsételni készülő párhoz dühödt bikaként odarobog egy szálfa termetű skót, a vőlegény orrát egy jól irányzott ütéssel átszabja, az arát pedig vállára vetve elcipeli. A kényszerházasság még azon a reggelen nyélbe üttetett, és a friss ’nászutasok’ el is indultak a Felföld felé.
S innentől kezdetét veszi az igazi móka. A zárkózott Hugh és a nyitott Jane folyamatosan provokálják egymást. Az egyik a katonás rendet kedveli, a másiknak saját rendszere van a padlón szétszórt ruhákra. A férfi csendesen rágódik, a nő ezer kérdést feltesz. Miközben telnek a napok, a hetek, jól érzik magukat egymás társaságában, de képtelenek tagadni az egyre növekvő erotikus feszültséget.
Ám hiba győzi le őket a szenvedély, talán mégsem maradhatnak egymás mellett. Nem elég, hogy Hugh képes egy vacak régi kis átok miatt elengedni a feleségét, aki immár minden tekintetben az övé, de még az elmebeteg Grey is rájuk akad.
Persze a szerelmesek sorsának happy end lesz a vége, de Cole azért gondoskodott róla rendesen, hogy viszkessen az olvasók ujja a folytatásért. Hogy lehet szegény Ethant ott hagyni egy mellkas lövéssel???
Google Preview

2010/58.
2nd challenge/10.

2010. június 10., csütörtök

Azt csiripelik a madarak (14)

Két gyors röppencs:
  1. Alyson Noel Halhatatlanok sorozatának elbűvölő Damenjének életéről szóló ingyenes novellácska elolvasására lehetett feliratkozni a Macmillan Kiadó jóvoltából. A történet itt található pdf-ben. A címe: Eternal Flame.

  2. Június 13-án elindul a True Blood harmadik évadja. A marketingelés nagyon ott van, plakátok,railerek és részletek... minden, hogy fokozzák a hangulatot. A Spoiler Tv bejegyzésében hat rövid részletecske található az évadindító epizódból.
    S ha már True Blood, akkor a BuddyTv oldalán kitölthető egy teszt, hogy vajon mi melyik karakterre hasonlítunk a leginkább.

    S még mindig az egyik legjobb oldal a sorozatról: True-Blood.net

2010. június 8., kedd

Kresley Cole - If You Dare - Szeress, ha mersz


Fülszöveg:
Esküdt ellenségek, végzetes szerelmek
Bosszú...
Courtland MacCarrick zsoldosserege háborút indít a zsarnoki kegyetlenségű Pascal tábornok ellen. A csatában Courtland majdnem odavész, de sikerül bosszút állnia a tábornokon szépséges kasztíliai jegyesének elrablásával.
Szenvedély...
Lady Annalía Tristán Llorente szálfatermetű, barbár fogva tartóját éppúgy megveti, mint a tábornokot, mégis megmagyarázhatatlan vonzalom ébred benne a zsoldos iránt, és ez csak tovább táplálja dühét. Semmi sem állíthatja meg azonban, hogy visszatérjen Pascalhoz, mert ha nem megy nőül hozzá, azzal fivére halálos ítéletét írja alá...
Kresley Cole történelmi trilógiájában három skót fivér talál párra. Eddig szokványos lenne a történet, az fűszerezi az elképzelést, hogy egy 500 éves átok sújtja a MacCarrickeket. Senkit ne tévesszen meg a dolog. A főszereplők nem több száz éve a szerelmet kutatva bolyongó harcosok, szimplán csak elbűvölően vad skótok. :)
A prófécia szerint amidőn a feleség három fiút szül, s azok elolvassák a jövendölést, az apa meghal, s fiai átkozottakká válnak. Vagy egyedüllétre kárhoztatva, vagy a nekik fontosak halálát okozva, szerelmet nem ismerve, gyermeket nem nemzve kell élniük... s a versike két utolsó sora vérrel szennyezve olvashatatlan. Habár anyjuk mindent megtett, így az olvasástól is eltiltotta gyermekeit, sajnos a baj megtörtént. A három testvér magányos farkasként a halált társukul választva vált kémmé, bérgyilkossá vagy a legifjabb zsoldossá.
Courtland-del úgy találkozunk a könyv legelején, hogy megbízója éppen készül halálra veretni. Ahogyan azt egy főhőstől elvárhatjuk, természetesen megmenekül, bár a sebei miatt a zúgó folyóból nem egyszerű kikecmeregni. Az eszméletlen férfira Andorra hegyeinek hölgye, Annalia Tristan Llorente talál rá.
Anna a spanyol trón örökösödési sorrendjében elég előkelő helyen áll ahhoz, hogy kezére a zsarnoki Reynaldo Pascal tábornok is fenje a fogát. Attól sem retten vissza, hogy fogságban tartott bátyja életével zsarolja házasságba a nőt.
Ám a lábadozás alatt Court-nek megtetszett a számomra néhol a végletekig kiborítóan viselkedő Anna, így amikor az a kényszernek engedve esküvőjére készül, a férfi elrabolja. De Ms. Llorente retteg testvére életéért, így igen leleményesen próbál megszökni a skótok markából... addig míg rá nem ébred, hogy a felbőszült ex-vőlegény fejvadászokat küldött utánuk.
A regény innentől afféle 'menekítsük a hősnőt biztos helyre' kaland meghintve az egymást először utáló szereplőktől sokszor látott fordulatokkal, no meg a Cole-tól megszokott testiséggel.
Hogy ne legyen túl egyszerű a dolog, Courtnak, akit nem más akart megöletni, mint Pascal, is szerepe van Anna bátyjának bebörtönzésében, akit viszont pont a félelmetes tábornok lánya enged szabadon, feltéve, ha elveszi feleségül... Ja, és mi van, ha az a két elmosódott sor kiutat kínál az átok alól?
Mindenképpen a polcon a helye a kötetnek. Remélem, a két folytatás is hasonlóan szórakoztató lesz! Az írónő javára legyen mondva, hogy bár a hősnőt először naaaagyon nem kedveltem, amikor kezd észre térni, akkor már egész megszerettem. S akik hozzám hasonlóan úgy érzik, hogy picit lassan indul be a történet: Kitartás, megéri!
Google Preview
2010/57.

2010. június 7., hétfő

Azt csiripelik a madarak (13)

Mostanában mintha összecsapnának a fejem felett a hullámok, mintha semmire nem jutna időm, még netezésre és olvasásra sem igazán. Így csak néhány nagyon rövid hírre futja ezúttal.

  • Ugyan a Könyvmolyképző még csak most jelentette meg magyarul a harmadik Alyson Noël történetet, a türelmetlen angolul tudok máris beleolvashatnak két fejezet erejéig a következő kötetbe. Itt a Dark Flame excerpt menüjét kell keresnie a kíváncsiskodó Hallhatatlanok sorozat rajongók.
  • Maggie Stiefvater Borzongás című könyvének mozi változatát 2012-re ígérik. Ugyan a producerek mellett még csak Nick Pustay forgatókönyv író a biztos pont, de az IMDb-re és a Movie Insider-re már felkerült a cím. (Forrás: Variety)
  • Lara Adrian rajongók figyelem! A sorozat első babájának, Dante és Tess kisfiának közelgő születése alkalmából névadó játékot indítottak az írónő honlapján. Nevezni itt lehet a hónap végéig.
  • Jeaniene Frost leadta a jövő év elejére (február 12) tervezett ötödik Cat & Bones regényt - és vázolták a hatodik könyv fő történéseit -. Címnek a This Side Of The Grave-et (A sír innenső oldalán) javasolta. Hál' Isten ezelőtt még jön egy novella, hogy enyhítse a várakozást. Sőt, a második spin-off kötetből, az Eternal Kiss Of Darkness-ből elolvasható az első fejezet a szerzőnő honlapján.
  • Legnagyobb kedvenceim egyike, Sherrilyn Kenyon facebookján tisztázott néhány szárnyra kapott pletykát. Sokan aggódtak, hogy Nick sorozatába kezdve, a Dark Hunterek nem kapnak folytatást. Nos de, csak éppen évi egy folytatásra lehet számítani. Azaz Dev ez évi augusztusi regénye után majd 2011 nyár végén jön a következő. Míg Nick következő kalandja, az Invincible (Legyőzhetetlen), 2011 februárban lát majd napvilágot.

 
back to top