2010. április 30., péntek

Mit hozott a postás? (1)

Nem meglepő ezen a blogon, ha a címet olvasva rögtön a könyv ugrik be. :) És igaz, hogy érkezett a héten előre megrendelt regény a nagy vízen túlról, de egy levél is, aminek nagyon örültem.
Mint azt egy korábbi bejegyzésben írtam, próbálkoztam Elizabeth Hoyt honlapján az ingyenes könyvjelző kérésével. Az üzenetemre előbb egy kedves hangú emailes válasz, majd pedig az alábbi levél érkezett. Igaz, szép mind a két féle könyvjelző (a képen látható mindkettő mindkét oldala), de azt hiszem legnagyobb becsben a mellékelt, kézzel írt kártyát fogom tartani, amin ott az írónő gyönyörű aláírása.

2010. április 29., csütörtök

Lara Adrian - Ashes of Midnight - A vámpír sírja


Lara Adrian nekem állandóan fejtörést okoz. Mert nem rossz, nem rossz, de mindig várnék még valamit. Leköt, és érdekel a szereplők sorsa, de nem váltja ki azt az izgalmat, amit néhány más írónál érzek. Persze az ő könyvei még mindig jobbak, mint jó néhány más szerző művei, akkor is, ha nem kerülnek fel a szubjektív, képzeletbeli legjobbak dobogójára. És ráadásul mindig van valami, ami miatt csak el akarom olvasni a soron következő regényt is.

Andreas már Tegan könyvében is szimpatikus volt, s amikor Nikolai történetébe ékelve azzal sokkolt a szerző, hogy kedves emberi barátnőjét, Helent felhasználva lemészárolták az általa vezetett menedék lakóit, vérzett érte a szívem. Nem lehetett kétséges, hogy mindenképpen megpróbálja megbosszulni a családját. (És igen, itt klappolna A vámpír bosszúja cím.)
Hogy ehhez a pirokinetikus képessége lesz az eszköz, várható volt. De az, hogy hogyan is működik, milyen is valójában ez az adottság, elképesztett. Nagyon tetszett, ahogyan leírta az írónő. Hogy női főszereplőként egykori kedvesét láthatjuk, csak alátámasztja, hogy a jó vámpírok mennyi képesek szeretni... még harminc év távlatából is. Igaz, utáltam az okot - nem szerette volna éledező képességével veszélyeztetni Claire biztonságát - amiért egykor elszakadtak egymástól. Amikor ilyesmit olvasok, mindig bennem motoszkál, hogy szívem szerint lekevernék a macsó harcosnak egy baráti észre térítő pofont, mert mi a jó égért nem képes a felmerült problémát megbeszélni a párjával. Oké, oké, óvja, vigyázza, de társaknak kellene lenniük, és ehhez azért az őszinteség is dukálna. Persze a történet végére a 'rémes' adottság nem tűnik el, de főszereplőinknek legalább sikerül Andre csökönyössége ellenére is egymás mellett kikötniük.
A másik dolog, amin felvontam a szemöldököm, kicsit hümmögtem, mielőtt napirendre tértem volna felette, hogy a pillanatnyi gonosz, a fő ellenség, Roth uraság milyen hibbant ok miatt kezdte egykor utálni Andreast. Valami apróság miatt azzal büntette szegény feleségét, hogy kiültette a hideg esőbe, és Reichen volt az egyetlen, aki felajánlotta neki a kabátját, sőt hazavitette a sofőrjével a nőt. Ezzel úgy megalázva a férjet - szerinte -, hogy annak eldurrant az agya, és bosszút esküdött. S amikor Andreas lelépett megzavarodva erősödő képességétől, csak hogy egykori szeremére lecsaphasson, Roth megölette szegény félénk feleségét. Kérdem én, senkinek nem tűnt soha fel ez eddig, hogy az ürge egy elmebeteg? Jó, hogy nagy spíler a pasi, hiszen Dragossal is szépen keverik a kártyát, de akkor is furi ez az ok-okozati láncolat. Na és az pedig, hogy 30 év alatt nem futottak össze az egykori szerelmesek, hogy az elhagyott nő soha nem akarta kérdőre vonni egykori szerelmét... Nem tudom, kicsit... khm.
De mindezek mellett szórakoztató, jó kis paranormális romantikus, ahol visszaköszönnek a már megismert szereplők, a fő jó & gonosz szál szépen göngyölödik, tehát nem is kétséges, hogy kézbe kell venni a folytatást is.

2010/44.

2010. április 28., szerda

J.R. Ward - Lover Mine - Halhatatlan szerető

"Some things are destined to be - it just takes us a couple of tries to get there."
És végre megérkezett a soron következő vaskos kis BDB (FTT) kötet.
Fülszöveg: A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között…
John Matthew valódi kilétét homály fedi. A Testvériség befogadta, de senki sem tudja, honnan jött, vagy ki is ő valójában. Pedig halott testvérük, Darius tért vissza új testben, új küldetéssel. Miközben Johnt személyes bosszú fűti, szembekerül a megtestesült Gonosszal, akinek legyőzéséhez mindkét énjére szüksége lesz.
Xhex, a bérgyilkosnő, titokban régóta szenvedélyesen vágyik Johnra. Egy szeretőjét már elvesztette, ezért nem akarja, hogy egy újabb értékes férfi is áldozatul essen a háborúnak. Azonban hamarosan rájön, hogy a szerelem, akárcsak a végzet, elkerülhetetlen…
Ó, hol is kezdjem… Egy igazán jó könyvről nehezen megy az írás, mert hajlamos vagyok átcsapni valamiféle túlpörgött szurkolólány stílusba, amitől jobban jár mindenki, ha megkímélem; vagy a másik változat, hogy tőmondatokra szorítkozva igyekszem a hisztérikus rajongás hangját és a spoiler közlést elkerülni. Egy bloggernél egyik sem nyerő módszer, igaz?
Ha a higgadt véleményem írom: Nagyszerű regény! Nálam Ward ezzel a kötettel újra a topra került Kenyon mellé. Istenien izgalmas, fordulatos, meglepetéseket tartogató történet, ahol a központi pár egymásra találása mellett sok minden másért is izgulhat az olvasó. Van minden, amitől annyira megszerettük a Testvériség könyveit. Torokszorító érzelmes pillanatoktól, a ’most dobom a sarokba ilyen buta viselkedés láttán’-on át, a csöppet sem szemérmes testi szerelem bemutatásáig. Minden paranormális romantikát kedvelőnek kötelező olvasmány! Mert annyira, de annyira…

Szuper. És INNEN SPOILER VESZÉLYES ZÓNA KÖVETKEZIK, így mindenki csak akkor olvassa el, ha hajlandó elviselni, hogy megtud némi információt a kötet tartalmáról még az itthoni nyári megjelenés előtt. Persze tuti fix, hogy nem lövöm le a legnagyobb csattanókat. =)

A regény ismét bizonyította, hogy Ward csavaros eszű, és képes gyönyörűen bonyolított szálakat úgy összefűzni, hogy élvezet olvasni. Szinte a könyv teljes hossza alatt olyan érzésem volt, mintha 3 síkon játszódnának az események. Újra és újra egy-egy fejezet erejéig elém tolakodott két olyan altörténet, ami a regény elején még idegesítő időhúzásnak tűnt, majd folyton folyvást találgatásra késztetett, hogy vajon mi is lehet ezek hátterében, kik is lehetnek a ködösített információk lévén jelen lévő szereplők, ők hogyan kapcsolódnak a jelenkori dolgokhoz. Végül az álam leesett, hogy az 1600-as évekbeli Darius & Thor jelenetek és egy ’szellemüldöző’ tv stáb forgatásának eseményei hogyan érnek össze a záró részben a tényleges történettel.
Mint ahogyan az előző részben a király és fele voltak hangsúlyos másodszereplők, itt is megvannak a kiemelt karakterek. Ahogyan reméltem, és elvártam, John barátai, Qhuinn és Blay azok, akikkel többet foglalkozunk. Jó, legyünk igazságosak, a többiek is beugranak. Pl Jane magától érthetődően kicsit többet szerepel, és ahogyan azt megszoktuk az írónőtől, alapoz a következő könyvhöz, tehát Payne helyzetét is szépen előkészíti. De vissza a fiúkhoz! Én személy szerint semmi ellenérzést nem táplálok a srácok kapcsolatával szemben, sőt! Őszintén mondom, nehezen tudnám eldönteni, hogy az ő vagy Johnék jeleneténél volt-e nagyobb gombóc a torkomban. Míg az elején Blayért szakadt meg a szívem, hogy szegény miket kell, hogy elviseljen, hogyan szenved belül, addig a könyv végére Qhuinn is csatlakozott mellé a ’jaj de megölelgetném, és a fülébe súgnám, hogy ne legyen ilyen butus’ képzeletbeli listámhoz. Eszméletlen, hogy miközben mindketten szeretik a másikat, mennyire félreértenek sok mindent, mennyire áááá az egész helyzetük. Szegény Saxton lehetne egy igazán megkedvelt fiú is, de per pillanat nálam nagyon útban van, és gondolkodás nélkül félredobnám, csak hogy a srácok végre egymás mellett lehessenek. Részemről érje be azzal, hogy megkapta az első alkalmat. De most őszintén, olyan jelenetek után, mint ami B & Q között lezajlottak, ki nincs ezen a véleményen? A halálom volt az a jelenet, amikor Blay készül Saxtonos randijára, és Qhuinn féltékenysége a megjelölő illatát is aktiválta, s erre B odament közvetlen az orra elé. Majd követelte, hogy Q mondja ki azt a szót… mert akkor nem megy sehová, hanem ott marad vele egész éjjel. Mondja ki… vagy csak inkább csókolja meg. És Qhuinn megteszi! De még hogy! Jaj… Vagy az is, amikor Q meglátja a randi végi csókot. A fejem szerettem volna a falba verni, amikor meghallotta Saxton ’Csókolóztál már férfival?’ kérdését, és Blay megrázta a fejét. Persze oka volt annak is.
S ha már a totál letaglózó pillanatok felidézésénél tartok. A főszereplőink is bővelkedtek ilyen jelenetekben. Először is kész gyomorgörcsöt kaptam, amikor Xhex és John először vannak újra egy szobában… csak éppen John nem láthatja a nőt undorító pöcsfej, alias Lash mocsok trükkje miatt. Aztán erős torokköszörülést okozott, amikor Xhex olyan elesett, olyan Johnba kapaszkodó. De amikor szinte felordítottam, hogy ’most komolyan???’ az akkor következett be, amikor már minden szépen alakult, éppen sodródtak hőseink egy újabb izzó szerelmi jelenet felé, és ekkor megegyeztek, hogy ha Lashel leszámoltak, mennek a maguk útjára. Mondanom sem kell, teljesen kiakadtam, puffogtam, még úgy is, hogy tudtam, a regény végén menyegző lesz, ha közben az ég is szakad le.
Sokan fanyalogtak, hogy Xhex nem szerethető, nem tudják elképzelni John mellett. Ettől nagyobbat nem is tévedhetnének. Az átélt borzalmak után annyit alakul, hogy csak mint tökéletes párt tudom őket jellemezni. John a maga démonaival, Xhex a sajátjaival érkezett a kapcsolatba, de együtt erősebbek, leküzdenek mindent, annyira szeretik és tisztelik egymást és az ő múltjukkal az is fontos, hogy egymásnak feltétel nélkül meg tudtak nyílni, ha apránként is.
Ugyan kissé megtorpantott Ward azon ötlete, hogy a jelbeszédet betűk mutogatásával írta le, de ki vagyok én, hogy beleszóljak. Lehet, hogy a vámpíroknál másként van ez, ám azért az elgondolkodtató, hogy angolul mennyire más az írásmód és a kiejtés… no meg mi van, ha rossz a helyesírása annak, aki mutogat? De kicsire nem adunk.
Az almafás dolog pedig milyen király végig vonuló motívum! Á, nem kezdek bele, mert a végén még leírok mindent... és ki akarná azt.

Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy mihamarabb kerítsen sort a könyv elolvasására! Akció, rejtély, humor, könnyek, erotika, szerelem és egyszerűen minden van benne!

És íme az a 3 zeneszám, ami szerepel a regényben:
1. Bonnie Raitt - I Can't Make You Love Me
Blay gondol erre a számra, amikor teljesen lehetetlennek érzi, hogy Qhuinn valaha is viszont fogja őt szeretni.
2. John Mellencamp - Jack And Diane
Qhuinn eszében jár ennek a dalnak a refrénje, miután a szüzességét frissen elvesztett Blay-el beszélgetett az erkélyen.
3. U2 - All I Want Is You
John kérésére ezt énekli Z, amikor Xhex a lépcsőn vonul le az esküvőre.


Google Preview
2010/43.

2010. április 27., kedd

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (6) - "Rachel Caine: Üvegház"

Rachel Caine – Üvegház (Glass Hauses)
(Magyarul elérhető)
Morganvill Vámpírjai sorozat része [S] urban fantasy kategóriába sorolható [UF].

Claire Denvers nagy reményekkel kezdi meg tanulmányait a poros kisváros, Morganville egyetemén, de reményei hamarosan rémálommá változnak, amikor összetűzésbe kerül a helyi lányokkal, akik gyorsan megtanítják neki, hogy hol is a helye az iskolai rangsorban. Valahol a sor legvégén. Miután súlyosan megfenyegetik, Claire kénytelen menekülni a kollégiumból, és szűkös anyagi lehetőségeihez képest elfogadható albérlet után nézni a városban. Így kerül az Üvegházba, és így szerez új barátokat és lakótársakat a különc Eve, a lázadó Shane és a titokzatos Michael személyében, aki valamilyen furcsa oknál fogva sosem mutatkozik nappal a többiek előtt. Nemcsak az Üvegház, hanem egész Morganville hemzseg a titkoktól. Azt mondják, a kisvárost valójában a vámpírok irányítják, és nem ajánlatos ujjat húzni velük. Claire érkezésével felborítja a fennálló rendet, és ahogy egymás után bukkannak elő az ősi titkok, úgy kerülnek Claire és barátai egyre nagyobb veszélybe. A házuk előtt pedig már kezdenek felsorakozni a vérszomjas élőhalottak.

Felidegesített ez a könyv. Mert nem szeretem a fiatalok közötti ilyen mértékű hatalmaskodást és erőszakot. Mert nem szeretem, ha a főszereplők csak a sötétben tapogatóznak, és esélyük sincs, hogy győzzenek, csak a két rossz közül a kisebbiket választhatják. Mert nem szeretem, ha egy apa kezet emel a fiára, vagy egyszerűen kinyíratja az egyik főszereplőt a többiek jelenlétében. Azt pedig különösen nem szeretem, ha megijedek olvasás közben, hogy csak nem a Vámpír, a vérfarkas és a szellem tévésorozatba keveredtem.
És mindezek ellenére van ebben a könyvben valami, ami nem engedte, hogy félbehagyjam. Ami miatt, még este, lefekvés után is a szereplőkön, és a történeten szántott az agyam, és ami miatt megnéztem, hogy megvannak-e a sorozat további, magyarul még ki nem adott kötetei a gyűjteményemben…

2010. április 26., hétfő

Virtuális interjú kedvenc írónőinkkel (2) - Gena Showalter

Jessicának, a Book Bound könyves blog szerkesztőjének alkalma nyílt pár kérdést feltenni Gena Showlater írónőnek. Íme a szerzővel készített interjújáról szóló 2010. április 19-i bejegyzésének magyar fordítása:

Az oklahomai születésű Gena Showalter kislányként utált olvasni. De minden megváltozott miután elolvasta Johanna Lindsey Silver Angeljét. Az olvasás és írás iránti szenvedélye fellángolt.
Miután röviden eljátszott a nővérkedés gondolatával, Gena rájött, hogy az írás az, amit igazán szeret. Huszonhét évesen adta el első regényét, a The Stone Price-t, és azóta majdnem harminc könyvet jelentetett meg. Ezek közül tizenhárom szerepelt a New York Times és az US Today bestselling listáján.
Gena több műfajban is alkot, nevezetesen ifjúsági, jelenkori és paranormális romantikában. A nagy sikerű Alvilág Urai sorozata 2008-ban debütált egy előzmény novellával, a The Darkest Fire-rel.
Az Alvilág Urainak soron következő megjelenése, az Into The Dark, április 27-én kerül a boltok polcaira, és ezt hamarosan követi két teljes könyv terjedelmű történet, a The Darkest Passion (2010. május 25-én) és a The Darkest Lie (2010. június 29-én).
  • Természetesen nem árulhatsz el nekünk titkos részleteket, de röviden jellemeznéd a közeljövőben kiadásra kerülő Into The Darkot, The Darkest Passiont és a The Darkest Lie-t? Mi volt az első gondolatod, amikor megláttad a borítókat?
Az Into The Dark három novellát tartalmaz (The Darkest Fire, The Amazon’s Curse és The Darkest Prison). Az olvasók láthatják majd Pandora dobozának megteremtését, a démon előkelőségeket mielőtt megszállták a Lordokat, és Tartarust, a halhatatlanok börtönét, amely most a görögöknek ad otthont. A sok Alvilág Urai extráról már nem is szólva: egy interjú, az elképesztő Kresley Cole-lal, titkos vadász akták, William által kivesézett Lordok, egy kerekasztal beszélgetés a feleségekkel és még sok egyéb! (Ez az egyik kedvenc borítóm a sorozatban. Vadító! Felsóhajtottam a gyönyörűségtől, amikor megláttam.)
A The Darkest Passion a halhatatlan harcos Aeronról, a Harag démonának őrzőjéről szól. Aeron már hetek óta érzékel egy láthatatlan női jelenlétet, és végül rájön, hogy egy angyalét – egy démon kivégzőét –, akit az ő megölésére küldtek. Olivia azt állítja, a mennyből zuhant le, feladva halhatatlanságát, mert nem volt képes ártani a harcosnak. De a lány iránt érzett bizalma – és szerelme – elpusztíthatja azt az életet, amelyet Aeron már egészen megkedvelt. (Teljesen elbűvölt a borító, amikor megláttam. Imádom a szexis, tetovál férfi hátakat.)
A The Darkest Lie Gideonról, a Hazugság démonának őrzőjéről szól. Gideonról, akit elviselhetetlen fájdalom kényszerít térdre, valahányszor igazat szól, és aki felismeri mások hazugságait – mígnem fogságba ejti Scarletet, a démon megszállta halhatatlan, aki azt állítja, hogy ő a férfi régen eltűnt felesége. Gideon nem emlékszik a gyönyörű nőre, még kevésbé az esküvőre vagy annak elhálására. De szeretne… csaknem annyira, mint amennyire a nőt akarja. (Ez a borító is tetszett, de szerettem volna, ha a modellnek kék haja és piercingjei vannak, mint a főhősnek.)
  • Úgy hírlik neked és Williamnek van egy kis ügyetek. Ugyan kissé ironikus, hogy a kedvenc Alvilág Urai férfi karaktered igazából nem egy Lord, de nem mondhatom, hogy hibáztatlak. Bármi ötlet, mikor fogunk többet megtudni Williamről és az őt sújtó átokról és megtalálja-e a „Boldogan éltek, míg…”-társát? Ha igen, tudod-e, ki lesz a párja?
Ó igen, William a kedvenc szereplőm az egész sorozatban. Hősnőjének velem kell megharcolnia érte. Sajnálatos módon van egy olyan érzésem, hogy szét fogja rúgni a fenekem. A jó hír, hogy sok minden kiderül William átkáról a The Darkest Lie-ban és a The Darkest Secretben. És igen, tudom, kié lesz William örökre. Az enyém. Rendben, nem. De tényleg tudom, ki is ő. És az én vagyok.
  • Azt hiszem, bizton állíthatjuk, hogy a Lordok közül Paris a rajongók első számú kedvence (szorosan a nyomában a többiekkel) Mit gondolsz, van-e a rajongóknak kedvenc hősnője a sorozatban? Ha neked kellene választanod, kit lenne a kedvenc hősnőd és miért?
Anya a leginkább szeretett és a leginkább utált is egyben. Az ő esetében nincs középút. Talán mert a személyisége olyan erős.
Scarlet, a The Darkest Lie hősnője kapcsán eléggé elfogult vagyok. És igazából a hárpiák (Kaia különösen) is a lista élén állnak. De vissza Scarlethez. Ő egy csipetnyit Anya, egy hintésnyit Cameo, egy kanálnyit Gwen és egy csészényit Olivia. Szellemes, sötét, csillogó, erős, de sebezhető, ártatlan és messze nem az, nos, ő csak egyszerűen kedves. Számomra ő egy kicsi mindenből, de mégis egyedi.
  • Az Éjsötét bosszúban mindannyian találkozunk a Torin és Cameo közti kis… románccal. Beleborzongtam az örömbe, amikor a szerelmi jelenetüket olvastam, hogy aztán minden reményem elszálljon, amikor rájöttem, nem egymás mellett fognak kikötni. (*könny*) Szörnyű depis voltam… napokig. Egyébként végül miért döntöttél úgy, hogy a Cameo és Torin közti kapcsolat nem működhet? (*az ember érzésivel való játszadozásról motyog*)
Istenre esküszöm, én magam is akartam, hogy az a két őrült kölyök összejöjjön. Tisztelik egymást, vonzódnak egymáshoz, meghalnának egymásért, de nincs meg köztük… nos, az a ’a Föld beleremegett’ tényező.
Tudod, nem vagyok nagy tervező. Csak leülök és elkezdek írni, a szereplők pedig elvisznek, ahová ők menni akarnak. Az első jelenet, amit Torinnal és Cameoval megírtam, végtelenül izgatott. Őszintén azt gondoltam, hogy együtt tartanak az Ígéret Földjére. Aztán megírtam a követező jelenetet. A szikra még ott volt, de nem olyan fényesen, ahogyan ők megérdemelnék. Az ő múltjukkal valami lenyűgözőre van szükségük. És ez az, amit remélhetőleg egy napon majd meg tudok adni nekik.
  • Valamennyi sorozatod valamennyi könyve közül melyiket mondanád a kedvencednek?
Bár a Seduce the Darknessnek, Playing With Fire-nek és az Éjsötét csóknak mindig különleges helye lesz a szívemben, az abszolút kedvencem talán a The Darkest Lie. Ezt volt a legnehezebb megírni, és lelkemre mondom utáltam minden sorát. De amikor befejeztem és átolvastam a szavakat, amelyeken olyan keményen dolgoztam, beleszerettem a szereplőkbe, a helyzetükbe, a történetük fordulataiba. Ez messze a legromantikusabb könyvem, ha nem imádnám annyira Scarletet, kinyírnám, hogy magam kezdjek randizni Gideonnal (amíg megosztozik rajtam Williammel).

Ha szeretnél még többet megtudni Genáról és a könyveiről, érdemes ellátogatni a megújult és tökéletesített honlapjára.
A fordítás átolvasásáért ezúttal is tiginek tartozom köszönettel. Smiley

2010. április 25., vasárnap

Könyvfesztiválon jártam, sok mindent láttam...

A RIT fórumon megismert kedves Vali meggyőző invitálásának engedve úgy döntöttem idén fellátogatok a fővárosba, hogy most először én is ott lehessek a Könyvfesztiválon. Nem bántam meg a döntésem, mert egy csodálatos nap sok-sok élményével gazdagabban tértem haza a nap végén.
Ugyan a reggel 5 órai kelés nem esik jól az ember lányának, de az izgatott várakozás sokat segített a reggeli álmosság leküzdésében.
Ahogyan az a megfontolt utazóhoz illik, jó negyed órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt már a vonat pályaudvaron topogtam. Némi várakozás után, amikor már csak pár perc volt, hogy befusson a szerelvény, megszólalt a hangosbemondó. Mintha átok sújtana, ezúttal sem úsztam meg, hogy ne késsen a járatunk 20 percet. Komolyan kezdek aggódni, hogy ha én Budapest felé igyekszek, akkor vagy csúszik a menetidő vagy lerobbannak a szerelvények. De a lényeg, hogy röpke fél órával később, mint az eredeti tervben, 9 óra után csak befutottunk a Keletibe, és még Valit is sikerült megtalálni a tömegben.

Drága barátosném taxisokat és néhol autóversenyzőket megszégyenítő módon rövid idő alatt átautóztatott minket a Millenáris parkba, hogy kezdetét vehesse a könyves tobzódás. Én magam még sosem jártam itt, így a mindvégig megfejthetetlen célú fekete-piros valamire rácsodálkoztam, az óriási fém almacsutkán elvigyorodtam, a sok színes halacskát megbámultam, a víztükör közepén álló fákat nem különben, és csak aztán tűnt fel, hogy voltaképpen elhagyatott ipari építményeknek néznek ki a rendezvénynek helyet adó épületek. Ötletes.
Persze mindent látni kellett, legyen szó a kinti pavilonokról, a gyermek részlegről vagy éppen a felnőtt irodalmat kínáló standokról. Rengeteg ember volt. Borzalmasan sok könyv, míg úgy is, hogy jó pár kiadó nem képviseltette magát. Például a Maecenas, a Victoria, az Agave és a Kelly is távol maradt. Ugyan jó pár kiadványuk megvásárolható volt a Líra, Libri, Alexandra és Bookline részen, de gondoltam otthonról kényelmesen a fotelból is megrendelhetem az így kimaradt könyveket, és nem is próbáltam összekeresni a kívánságlistám náluk megjelent darabjait.
Volt viszont General Press elbűvölően energikus kiszolgáló hölgyekkel. Ulpius Ház 30%-os kedvezményes vásárlási lehetőséggel és két díszdobozos kiadással (Fekete Tőr Testvériség és True Blood első 3 regénye.) Egmont Kiadó kérdőív után pörgethető nyeremény kerékkel. Egy Dark Love pólóra sikerült is szert tennem.
És ott volt a Könyvmolyképző Kiadó is. Gyorsan megszereztük a Vámpírnaplók most megjelent két könyvét, és a 'titkos' jelszót elsuttogva megkaptuk a jutalom Twiligtos lufikat. Nem tudom, ki küldi be a Twilight Saga köteteit ábrázoló hűtőmágnes kollekcióért a könyvek haskötőjén lévő szelvényeket, de talán akad, akinek még híja van a négyből. Nos nekik jó hír, hogy ezeken a könyveken is van kupon, és májusig még van pár nap. Majd nem sokkal később befutott a gyermekkönyvek szerzője, tinikönyvek fordítója, Bosnyák Viktória. A fantasztikusan nyitott és közvetlen írónő/műfordító miközben dedikált elmondott pár jó hírt az éppen készülő Lovessence című könyve kapcsán. Mint pl, hogy ez egy sorozat nyitó darabja lesz, hogy már megtekinthető a borító terv a kitett hirdetőn, és hogy a barátnője által 9 féle virág felhasználásával készített illóolajat a könyvhöz csomagolva lehet majd kapni, de talán később akár minden patikában is beszerezhető lesz. Kis ízelítőt kaptunk is a csuklónkra a mintadarabból. Ugyan elsőre a narancsvirágot lehetett érezni, de később a többi is előjött. Tiszta merő boldogság illat! A szerzőnő egyébként szörnyen kedves volt minden rajongóval. Akik között akadt, aki saját készítésű novellával kedveskedett neki, és voltak olyanok, akikkel hosszú beszélgetésbe bonyolódott.
Egy óra tájban elhagytuk kicsit a parkot. Meglátogattuk pár percre a munkában robotoló medinát, hogy ne érezze teljesen kirekesztve magát. Majd egy ízletes, tenger gyümölcseivel dúsított kínai tészta ebéd után tértünk vissza, hogy találkozzunk tigivel.
Újra körbenéztünk, ki tudja, hátha változott valami. És mire figyeltünk fel? Néhány ismert személyiséggel, Kepes András, Esterházy Péter és mások részvételével, valamiféle kerekasztal beszélgetést készítettek elő. De akkora volt a nyüzsi, a fotósok, a kameramanok és az érdeklődőkből álló tömeg, hogy ezt inkább kihagytuk. Amit viszont a lányok ki nem hagytak volna, hogy Leslie L. Lawrence új könyvét aláírassák az íróval. Nem csupán a dedikálást sikerült megszerezni, de még egy csoportképet is készíttettünk. Örök emlék a többi mellé.
A nap végén, hogy kipihenjük a fáradalmakat a Cafe Freibe ültünk be. Még ilyen isteni cappucinót! Mennyei volt. A citromos-narancsos limonádé nem különben. És közben nagyon jót dumcsiztunk a csajokkal, no meg annyit nevettünk, hogy félő volt, kitesznek minket.
Este 8-kor ismét vonatra szálltam, hogy élményektől zsongó fejjel két órát vonatozzak. Ezúttal perce pontosan befutottunk. - Mondom én, hogy csak akkor van gubanc, ha Pest felé megyek. - Sikerült az utolsó előtti villamost elkapni, így Hamupipőkét testhosszal megverve, már negyed 12-kor hazaértem. Hogy mikor kerültem ágyba, az már más tészta, hiszen annyi mindent kellett megmutogatnom és elmesélnem.
Vali, tigi, medina! Pusszancs nektek, és köszönöm, hogy ilyen szuper napom volt.

És akkor a képek:

Azt csiripelik a madarak (9)

Kis gyors röppencsek:
  • A Kelly Kiadó egyik olvasónak küldött levelében ígéri, hogy hamarosan újabb kacagtató humoros romantikust vehetünk a kezünkbe egy friss Jennifer Crusie könyv megjelenéssel. Sajnos, egyenlőre még nem került fel a honlapra, így csak a reménykedés marad, hogy az Isten hozott Kísértésben folytatásáról, a Faking it magyarosításáról van szó. Jó lenne a lányok vagy legalább is Sophie után Davy Dempsey történetét is olvasni anyanyelven. (Megjelent Szerelmes szélhámosok címmel, és ez a Dempsey 2. kötet.)
  • Maggie Stiefvater a twitterjén megmutatta a Mercy Falls farkasai soron következő részébe, a Lingerbe tervezett könyvjelzőt. Két oldalas, az egyik oldalon a Shieverből, a másikon a Lingerből van egy-egy idézet a regények borítója mellett. Egyébként Maggie a saját blogján csütörtökön fotókkal bemutatta a Shiver külföldi kiadásaiból kapott példányokat. A katalán, bulgár és francia mellett a harmadik fotó a magyar! :) Maggie és a magyar Shiver képéért KATT ide.
  • S ha már könyvjelző. E hónapban jelent meg a General Press Kiadó gondozásában a második Elizabeth Hoyt regény. Ugyan nem ehhez a Hercegnő sorozatához, de néhány más regényéhez készült könyvjelzőből ingyenesen lehet rendelni az írónő honlapján. Én megpróbáltam, hátha valóban elérhető a nemzetközi olvasóknak is ez a lehetőség. Visszaigazolást már kaptam, remélem, hamarosan a küldemény is megérkezik.
  • Sherrilyn Kenyon újabb 5 képet osztott meg a twiiteren és facebook képalbumában a most készülő Dark Hunter Manga 3. kötetnek az oldalai közül.

Végre jó hírek a történelmi romantikusokról is!

Az Ulpius Ház Kiadó végre gondol a kosztümös románcok kedvelőire is.
A napokban megjelent Mary Balogh Web sorozatának 3. kötete, Lisa Kleypastól ígérik a Hathaway-ek sorozat indítóját az Éjfélig vagy enyémet valamint a Bow Streeterekből a harmadik regényt, a rablóból lett pandúr, Nick Gentry történetét. ÉS! A facebookon tegnap adták hírül, hogy nyáron Kresley Cole-tól megismerhetjük a skót McCarrick fivérek trilógiát.
Nagyszerű hírek!

2010. április 23., péntek

Visszaszámlálás a Lover Mine-ig

27-éig még van néhány nap. Gondolom sokan idehaza is igen türelmetlenül várják a megjelenést. Hogy gyorsabban teljen az idő, a kinti kiadó, a Penguin You Tube Channeljéről egy friss J.R. Ward videó a könyv kapcsán:


További érdekes videókért: PenguinGroupUSA

2010. április 22., csütörtök

Lara Adrian - Veil of Midnight - A vámpír bosszúja


Fülszöveg: Renata a pengék és lőfegyverek mestere, hihetetlen mentális képességek birtokosa, akit sem ember, sem vámpír nem győzhet le. Mégis halálos veszélybe kerül, amikor egy aranyhajú vámpír csapdába ejti... az érzékiség csapdájába, a földöntúli gyönyörök palotájába. Nikolainak a küzdelem a lételeme. Csupán egy nő állhat az útjába; a hűvös és szexi harcos, Renata. A vér erős kötelék, a szenvedély még erősebb, és valamelyiküknek pusztulnia kell.
Vegyes érzéseim vannak.
A legfőképpen azért, mert egészen jó romantikával fűszerezett akció történetet olvashattam, de sem az akció, sem a ráhintett romantika nem volt olyan hűűű de lehengerlő. Jól szórakoztam, de nem ez lenne az első könyv, amit másodszori - harmadszori - sokadszori olvasásra választanék.
Vagy lehet csak azért vagyok ilyen szőrözős, mert a főszereplő hölgyeményt úgy fel szerettem volna képelni a történet alatt kétszer is, hogy szinte vöröset láttam a pipától. A forrófejűnek nevezett vámpírnak hozzám képest egy angyal türelme van elrejtve a szexis izmai mögött valahol, hogy képes mindent megbocsátani.

Ja, és hogy a történet! Ezúttal a veszélyben lévő első generációsok közül az orosz Sergei Yakut felkutatására induló Nikolai talált párra az igen csak harcias (de meglehetősen hirtelen természetű) Kiválasztott, Renata személyében.

*** Spoiler***

Yakut után Montrealban kérdezősködő Nicot alaposan lépre csalja egy hosszú combú, elbűvölő nő... nem más, mint a mentális sokkolóként is remekül működő Renata. - Oké, itt még érthető, hogy egy az egyben kiütötte Nicolait. - Az első generációs rezidencián magához térve a harcosnak nem sok idejébe telik kideríteni, hogy a jó öreg vámpír mocsok a legjavából. Őszintén, mikor a fia hatalomvágya a vesztét okozta szinte ujjongtam, egyedül azon sajnálkozva, hogy nem szenvedett legalább egy kicsivel többet. S mit ad isten, a drága poronty magasba törve hamar pórul jár. Hiába, Dragos beteg tervéhez nem lehet csak úgy akárkinek csatlakozni!
Ám még mielőtt előzékenyen eltűntek volna a képből a zavaró tényezőként szereplő vámpír férfiak, Kiválasztottunk tanújelét adta enyhe hibbantságának. Mert most komolyan, ha valakit gyűlöl, de szívből, nem csupán maga miatt, de a vele együtt csapdában vergődő tüneményes szöszke kislány miatt is, akkor mi a jó életnek támad rá arra, akiről úgy hiszi, hogy megszabadította utálata tárgyától? Pláne egy vérforraló lopott csók és erős szimpátia érzések után. De most tényleg... Miután szegény Nicot kis híján a teljes megsemmisülésig kínozták, nem tudtam teljes szívből értékelni Renata mentőakcióját. Nem csupán mert aktív szerepe volt abban, hogy egyáltalán elfogták a harcost, hanem mert az indítéka messze nem az volt, hogy rájött mekkora ballépést követett el. Á nem, segítségre volt szüksége Mira, a pöttöm leányzó kiszabadításához, akit előző éjjel eladtak egy beteg lelkű, és mint később kiderül, Dragos-szal szövetkezett vámpírnak.
Hogy a cukisága mellett miért is jelentős tényező Mira a történet szempontjából? Magától érthetődően ő maga is Kiválasztott, s a különleges képessége az, hogy szemei mindenkinek bepillantást nyújtanak jövője egy-egy sorsfordító jelenetébe. Adottságok! Nico édesanyja a Földanyával osztozhatott a géneken, Reichen családjában pedig egy sárkánynak is kell lennie. :) Egyre izgalmasabb képességekről szerzünk tudomást.
Nos tehát, hőseink igyekeznek felkészülni a mentőakcióra. Naná, hogy kalandos napjaik alatt sikerül összemelegedniük... vérkötelék, izzó pillanatok, szerelmi vallomások... Majd elérkezik az akció estéje. Mivel időközben világossá vált, hogy nagyon nagy dolgok húzódnak a háttérben, a Rend elsődleges prioritásnak a teljes fajt, sőt emberiséget veszélyeztető őrült likvidálásához elvezető személyek fogságba ejtését jelölte meg, a kislány kimenekítését ezzel időlegesen hátrébb sorolva. Amikor ez kiderül Renatának, bepöccen, ismét kiüti Niconkat - a lököttje -, és mintha Lady Terminator lenne, elviharzik, hogy maga mentse meg a lánykát. 'Ügyes' húzásával segédkezet nyújtott ahhoz, hogy a saját első generációs hadseregének megteremtésén ügyködő elmebeteg és hat társa elszeleljen.

A könyv eseményei közül egy szívszaggató, és egy juj de jó dolgot kell még mindenképpen kiemelni.
A szomorú: Az előző kötetekben fel-fel tűnő, nekem kimondottan szimpatikus Andreas Reichent borzalmas veszteség éri, így nem is csoda, hogy egyetlen célja a bosszú lesz. S mivel egyértelmű, hogy ki állt a szörnyűséges vérfürdő mögött, több mint érdeklődést felkeltő a következő regény női főszereplőjének vezetékneve...
A szuper: A történet végén egy fiatal első generációs (igen, egyike Dragos teremtményeinek), Hunter csatlakozik a harchoz, a jók oldalán. A hallgatag vámpír akkor lopta be magát a szívembe, amikor óvatosan kézen fogva sétált el a kislánnyal. Nagyszerű, hogy egyszer neki is lesz saját regénye.

Nico szerelmi vallomása nekem mosolyt csalt a számra, mert olyan tüneményesen zavart, de ugyanakkor őszinte, hogy nem lehet nem szeretni:

“I’m not very good at this,” he murmured. “I want to tell you something…shit, I’m gonna fuck it up probably, but I want you to know that I care about you. I do…a hell of a lot, Renata.”...
“I care,” he blurted out, frustrated at himself for fumbling through the words that he wanted to be perfect for her. “I don’t know how it happened, or what it will even mean to you—if anything—but I need to say it anyway, because this is real. It’s real, and I’ve never felt this way before. Not about anyone.”...
“What I’m trying to say is…” He shook his head, feeling like a blithering ass, but Renata’s soft touch on his face soothed him. Her clear gaze brought him back, front and center, grounding him. “What I’m trying to tell you is, I’m falling for you…falling really hard. I wasn’t looking for this to happen. I didn’t think I’d ever truly want it, but…ah, Christ, Renata…when I look in your eyes, one word leaps into my mind every single time: Forever.”...
Niko ran his hands over her soft skin, into her damp hair. “I’m in love with you, Renata. I know I’m not a poet—shit, not even close. I don’t have all the fancy words I wish I could say to you…but I want you to know that what I’m feeling for you is real. I love you.”

Halkan megjegyezném, hogy nem igen értem az Ulpius címválasztását. Sokkal indokoltabbnak tartanám 'A vámpír bosszúja' elnevezést az eztán következő regényhez. Itt az eredeti címben szereplő fátyolnak jelentősége van, így ki tudja miért lett elfeledve. Ellenben hogy itt ki áll kin bosszút???


2010/42.

2010. április 21., szerda

Sherrilyn Kenyon - Infinity ízelítő... MAGYARUL!

Sokan furcsállva vonhatják fel a szemöldöküket, hogy mit jövök én állandóan ilyen lázas izgalommal valami ismeretlen Sherrilyn Kenyon sorozat új könyvével. Túl azon, hogy a saját blogján mindenki arról írogat, amiről szeretne, van ám nyomósabb érvem is. Nevezetesen ez egy olyan sorozat, ami a Dark Hunter (Sötét vadász) regényfolyam izgalmas mellékhajtása.
Ez a Nick az a bizonyos Nick. Az, akit a Night Pleasures-ben (Éjféli vad) megismerhettünk, aki a későbbi kötetekben még Kyrian segítőjének szerepénél is sokkal fontosabb alakká válik majd.
A tervek szerint az új sorozat 12 kötetben fogja elmesélni a srác teljes történetét, egészen attól a naptól kezdve, amikor megismeri Kyriant, addig, amíg összefutva az ottani cselekményekkel megkapja saját kötetét a Dark Hunterek között. Az írónő azt ígéri rengeteg meglepetésben lesz részünk, sok mindenről kiderül, hogy mennyi minden más is rejtőzik a hátterében, sok mindenkiről fogunk új dolgokat megtudni pl Jadenről és Jaredről… (már alig várom)
Mondjuk engem nem kell igazán győzködni. Ha a jópofa cajun fiúról van szó, én már a fedélzeten vagyok. Imádom a humorát; szerettem, amikor Acheron barátja volt; vérzett a szívem, amikor ellenségekké váltak; s majd megöl a kíváncsiság mióta kiderült mi is Nick valódi sorsa. Csak éppen a türelemmel leszek bajban… =)
Nos ezért hozok ilyen boldogan minden új hírt a Nick krónikája sorozat háza tájáról. Remélem, lesznek mások is, akiket érdekelni fog a dolog, s talán egyszer a hazai kiadó is fog látni fantáziát ezekben a regényekben, s megjelenteti majd őket. Addig is marad az eredeti.
S most íme mindaz, amit már lehet olvasni a május 25-én kinti boltokba kerülő Infinity regényből… MAGYARUL:

Tizennégy évesen Nick Gautier azt hiszi, mindent tud az őt körülvevő világról. Dörzsölt, szívós és okos, gyors, csípős visszavágásai legendaszámba mennek… aztán egy éjjel a legjobb barátai megpróbálják megölni. Egy titokzatos harcos menti meg, akinek harctudása nagyobb, mint Chuck Norrisé, és Nicket beszippantja egy világ, amiben Sötét Vadászok élnek. A halhatatlan vámpírgyilkosok mindent kockára tesznek, hogy megmentsék az emberiséget.
Nick hamar megtanulja, hogy az emberi világ csak a leple egy sokkal nagyobb és veszélyesebb valóságnak, ahol a focicsapat kapitánya vérfarkas és a lány, akibe belezúgott, éjjelente élőholtakra vadászik.
De mielőtt még megtanulhatná ennek az új világnak a szabályait, a tanulótársai húsevő zombikká válnak. És ő a következő fogás az étlapon.
Mintha nem lenne elég nehéz a középiskola kezdése! … Nicknek rejtegetnie kell az új barátait az anyja elől, a láncfűrészét az igazgató elől, és vissza kell tartania a zombikat és démon Simit attól, hogy megegyék az agyát; mindezt anélkül, hogy bezárnák vagy felfüggesztenék. Hogy az ördögbe kellene ezt csinálnia?


Ezúttal is tigi barátnőmnek tartozom hálával, mert megóv attól, hogy amatőr fordításaimban túl nagy botorságokat írjak. Köszönöm!Smiley

Játékos LOTU teszt


Gena Showalter Alvilág Urai sorozata kapcsán játékos, 10 kérdéses tesztsort állítottak össze arról, hogy a válaszadóhoz vajon melyik Lord illik igazán. A kérdések közt szerepelnek olyanok, mint 'Mit találsz a leginkább vonzónak egy férfiban?' vagy éppen 'Hová vinnéd álomrandira a kedvenc Lordodat?'
Nekem Gideon jött ki végeredménynek, s meg kell mondanom, nem is igen tiltakoznék ellene. ;) Érdekel mást is a dolog? Katt!

2010. április 20., kedd

Lara Adrian - Midnight Rising - A vámpír éjjele


Fülszöveg: A rettegett harcos, Rio bosszúra szomjazik. Megtorolja a szörnyű árulást. Egy halandó nő azonban az útjába kerül, aki veszélyt jelent a vámpírok klánjára. És egy ősi gonosz erő, ami új életre kel...
Dylan Alexander rosszkor volt rossz helyen. Az újságírónő felfedez egy titkos sírhelyet, ami egy félelmetes és vonzó férfit rejt. Vajon elárulhatja-e azt, aki bevezette a sötét érzékiség birodalmába?
És igen! Ez volt az a kötet, amivel az írónő megvett. Rajongó lettem hivatalosan is. A szerelembe vetett hitében és a nők iránti bizalmában teljesen megrendült Rió története elkapott, de teljesen.
Az egykor gondtalan szépfiút alakító spanyol vámpír az első könyv ideje alatt, lassan egy éve esett áldozatul a halálosnak szánt bombatámadásnak. Ugyan a sebek egy része beforrt még ha borzalmas forradásokat is hagyva maguk után, de másik részük, azok, amelyek a férfi lelkét szaggatták meg, csak nem akartak eltűnni. Nem is meglepő. Iszonyatosan kegyetlen érzés lehet, hogy a saját Társa aktívan részt vett a csapda felállításában. S most, ebben a regényben, egy újabb Kiválasztott sétál be először remetelétének barlangjába, majd az életébe, végül a szívébe is.
Az első pillanatban kissé Lois Lane-re hajazó Dylon amellett, hogy szimatoló újságírói attitűddel rendelkezik a szellemlátásban sem kezdő. Kissé szkeptikuson felhorkantam, hogy nem elég a Superman még a Szellemekkel suttogó című sorozatot is bekebelezi a karakter leírásban Adrian, de aztán gyorsan megbocsátottam neki, mert a csaj valahogy kedvelhető. Talán mert képes túl látni a külsőségeken, és Rióból sokkalta inkább a lelke az, ami megfogja, vagy mert annyira szereti a rákban haldokló édesanyját, vagy ahogyan az alkoholista apával terhes gyermekkorát próbálja feledni... nem tudom, de összesenjében jobban megszerettem, mint az előző nő főszereplőket.
És hát Rió. Az ő gyermekkora sem fenékig tejfel. Kimondottan megdöbbentő volt olvasni a születése és korai éveinek leírását. Ekkor kiosztottam gondolatban egy piros pontot a szerzőnek, mert végre nem csak az 'egyszer jött 8 űrutazó...' kezdetű magyarázatot találtuk meg megint a történetben, hanem egy kicsit a Kiválasztottak sanyarú sorsát is megemlítette Rió édesanyjának esetével. És tetszett a vámpír gyermekek milyenségére tett utalás is. Apróságoknak tűnnek, de számomra így él igazán a kitalált világ.
Ami pedig a főgonoszt illeti: Nagyon ötletes húzás az anagrammásított névtől kezdve az egész beteg agyú tervig az Ős kényszer szaporíttatásával. Dragos fia érdekes félőrült ellenség lesz a jövőben.

Talán butaság, de az olyan jelenetektől, mint ami a könyv záró fejezetében található, lett számomra ez sokkal élőbb és jobb, mint az előző kötetek. Az ilyen pillantok szeretteték meg velem igazán a két főhőst:
Dylan nem is hallotta, kedvese mikor kelt ki az ágyból, de pirkadat előtt egy órával a férfi hiányára ébredt. Magára kapta Rio vastag fürdőköpenyét, és egyre gyorsuló pulzusa útmutatását követve kisétált a lakosztályból.
A férfit sem a Központban, sem a fölé épült kúriában nem találta. Kinn volt a ház mögötti kertben. Csak egy fekete melegítőalsót viselt, és a szépen gondozott parkra néző széles márványlépcsőn üldögélt, egy kisebbfajta máglya lángjaiba meredve, ami néhány méterre tőle lobogott a füvön. Mellette egy doboz állt, megpakolva bekeretezett fotókkal és néhány, a lakása falairól leemelt színes absztrakt festménnyel.
Dylan belebámult a tűzbe, és felfedezte benne a férfi jó néhány régi holmija eltorzult darabját is, amint lassan a lángok martalékává vált.
– Szia – szólt hátra neki a férfi, megérezve a közeledtét. Nem nézett rá, csak a karját nyújtotta felé, várva, hogy a lány megfogja a kezét. – Sajnálom, ha felébresztettelek.
– Semmi baj – kulcsolta ujjait a lány Rióéiba. – Nem bánom, hogy felkeltem. Hiányzott a meleged.
Miközben beszélt, a férfi gyöngéden lehúzta maga mellé. A lány combja köré fonta a karját, és csöndben tovább nézte a tüzet. Dylan belenézett a dobozba, és meglátta az Évát és kettőjüket ábrázoló képeket, amelyek még a boldogabb időkben készültek. Éva szőttese is helyet kapott benne, néhány ruhájával együtt.
– Amikor felébredtem, rájöttem, hogy meg kell szabadulnom pár dologtól, amelyek már nem az életem részei – magyarázta a férfi. Hangja nyugodt volt, nyoma sem volt benne fájdalomnak vagy keserűségnek.
Csak… eltökéltségnek.
Úgy tűnt, tökéletesen békét kötött önmagával; a lány a vérében érezte ezt, ahogy Rio némán ölelte, a lángocskák táncát figyelve a pázsiton.


2010/41.

2010. április 18., vasárnap

Lara Adrian - Midnight Awakening - A vámpír vére


Fülszöveg: Elise Chase bosszúra szomjazik. Az ellenállhatatlan és halálos szépség a sorsát megrontó vámpírokat üldözi Boston utcáin, miközben tudja, emberfeletti képességei hamarosan a vesztét okozzák. Kizárólag Tegan, a hírhedt harcos mentheti meg, de kettőjük szenvedélyes kapcsolata ismeretlen veszélyek felé, a sötét érzékiség útjára, halálos játszmába sodorja őket.
Az Éjfél szülöttei sorozat harmadik regényében a kiválasztott szerelmét már 500 éve elvesztett, és azóta magányos harcosként élő Tegan történetét olvashatjuk. A zord, érzelemmentes, néha kegyetlennek tűnő hatalmas vámpírt egy testileg gyönge, de annál erősebb szellemű nő hódítja meg, aki maga is megtapasztalta a hátramaradtak fájdalmát.
Az 5 éve megözvegyült Elise Chase-től egyetlen fiát rabolta el a Boston utcáin folyó egyre véresebb háború, amely ugyan vámpírok és vérszopók közt századok óta dúl már, de most mind jobban elmérgesedik. Egy hataloméhes elme vezetésével soha nem képzelt összeesküvés készül, veszélyeztetve mindenki biztonságát. Természetesen a faj őrei, a Rend tagjai megtesznek mindent, hogy időben felfedjék Marek tervét. S miközben folyik a nyomozás, a két megtört szív egymás mellé sodródva nem tud ellenállni a vér hívó szavának.
Tetszett, jobban mint az előző kötetek, bár még mindig várom, hogy ne csak szimplán kedveljem, hanem magával rántson Adrian világa. Majd csak...
Ami viszont kimondottan bejött, hogy végre egy nő, aki nem csak a szőke, esetünkben éppen barna, hercegre vár, hanem ha a körülmények akkora pofont adnak, ami ledönti a lábáról, nem csupán igyekszik túlélni, hanem megpróbál visszaütni. A morcos, kemény harcosnak nagyon jól jön, hogy végre valaki megveti a lábát, amikor ő elkezd háborogni, és még jól ellent is mer neki mondani.
Az Ulpius Ház Kiadó jóvoltából a regénybe bele lehet olvasni: ITT.

2010/40.

2010. április 17., szombat

Két ingyenes e-novella

Néhány szerző pár oldalas ingyenes e-novellával kedveskedik néhanapján az olvasóinak. Én ezek közül kettőre szeretném most felhívni a figyelmet, hátha valaki lemaradt eddig róluk.

Ez az idehaza most második köteténél tartó Hercegnő trilógia kis kiegészítése.

Annak a nagysikerű Hathaway-ek sorozatnak a 3. regénye után következik ez a szösszenet, amely odakinn idén egy 4. és 5. kötettel fog folytatódni. S ez a sorozat az, amit az Ulpius kiadó nyáron tervez idehaza elkezdeni az Éjfélig vagy enyém című indító történettel.

2010. április 15., csütörtök

Azt csiripelik a madarak (8)

Melissa Marr ennek a bejegyzésnek az idején is zajló netes interjújában (itt) - aminek a társ riportere maga Jeaniene Frost, akivel egymás béta olvasói - pár perce erősített meg két nagyszerű hírt is a Wicked Lovely című sorozatindító regényéről.
  1. A magyar kiadója a Kelly Kiadó, és úgy tudja, hamarosan meg fog jelenni a könyve Magyarországon.
  2. A regénye megfilmesítési jogait megvásárolták.
UPDATE: Nekem most esett le, hogy ennek a könyvnek már létezik manga változata. Múlt év májusában jelent meg az első 192 oldalas kötet. Az első fejezetet meg lehet nézni online.

Lara Adrian - Kiss of Crimson - A vámpír ölelése


Fülszöveg: Tess Culver megment egy idegent a biztos haláltól, és kettőjük furcsa kapcsolata szenvedélyes szerelemmé alakul. A férfi, aki Dantének nevezi magát, szörnyű látomásokból ismeri a jövőt, és tudja, hogy a vámpírháború sok áldozatot követel, de szerelmével talán a halált is legyőzhetik, ha Tess is osztozik a vámpírsorsban...
A sorozat második kötete már jobb, mint az indító regény, ugyan még mindig nem kattan minden tökéletesen helyére ahhoz, hogy nálam az imádottak közé kerüljön. Adrian vámpírjai számomra néhol túl darabosak, de lassacskán megkedvelhető csapattá alakulnak az agyamban.
Kedvemre való volt, hogy itt Dante nem csak uk-muk-fuk 'hú, de meg akarom szerezni a nőt' metalitást mutatott, hanem fejlődött a személyisége és az érzelmei is. Tess ifjúkori sérelmei is hihetőnek tűntek. Nagyon tetszett, hogy a zaklatás elszenvedése, majd az önbíráskodás feldolgozása rányomta a bélyegét az életére, de nem lett túl nyávogós tőle a karaktere.
A két főhős egymásba botlása is életszerűnek tűnt ebben a képzelt világban. - Nem úgy mint az előzőben, ahol folyton folyvást azon agyaltam, hogy ilyen fene jó szimattal eddig hogy nem érezte meg a neki rendelt nő illatát, ha már egyszer ugyan abban a városban éltek. - Az, hogy egy harcos megsebesül, és ott igyekszik magán segíteni, ahol tud, teljesen elfogadható. Hogy történetesen peche van, és bár nem vadászik feleségre, de sikerül pont egy kiválasztottat megtalálnia... megemészthető fordulat.
A gonosz karakter is teljesen helyén van. Marek ugyan szervezkedik a háttérben, de most konkrétan nem ő az, aki igazán hangsúlyos, hanem a vámpírdrogot áruló Ben. Ben, akit duplán utálhatunk. Részben mert az általa készített partidrog vérszopóvá változtatja a bulizni vágyó kíváncsi fiatal vámpírokat - ezzel Marek vérszopó seregébe toborozva őket - másrészt mert ő az, aki az egymásra találó párunk boldogságát közvetlenül veszélyezteti. Előbb nyomuló expasiként zavarja a légkört, majd vérrabszolgaként egykori imádata tárgya ellen fordul.
A regénynek még egy piros pontot ki kell osztani a mellékszál göngyölítéséért. Chase & Elise elkövetkezendő szereplése nagyon jól lett beolvasztva a mostani eseményekbe. És persze az első könyvben megsebesült Rióról is van egy nyúlfarknyi rész, hogy el ne felejtkezzünk a spanyol vámpír harcosról, hiszen hamarosan ő is visszatér.
Az Ulpius Ház Kiadó jóvoltából bele lehet olvasni a könyvbe: ITT.

2010/39.
2nd challenge/6.

2010. április 13., kedd

Lara Adrian - Kiss of Midnight - A vámpír csókja


Fülszöveg: A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő... Véres háború dúl. A vámpírok ellepték az utcákat, kedvükre lakmároznak, senki sincs biztonságban. A Rend közbelép, de harcosainak lelkében sötét titkok rejlenek. Lesznek, akik győzedelmeskednek, és lesznek, akik elbuknak, de minden harcosnak tudnia kell: ha a szerelem megkísérti, csakis egy kiszámíthatatlan és kegyetlen nő képében teszi, és ez még a legkeményebb harcost is térdre kényszeríti.
Gabrielle egy bárban pillantja meg a sötét hajú, érzéki férfit. Beleborzong a nézésébe, azonnal megkívánja. Pár pillanat múlva azonban egy véres gyilkosság szemtanúja lesz, és túl későn eszmél rá, hogy démoni játszmába keveredett egy vámpírfejedelem oldalán...
Ha egészen őszinte akarok lenni ez a regény messze esik az én elképzelésem szerinti tökéletes vámpír románctól. A főszereplő szinte végig túl marcona ahhoz, hogy számomra megkedvelhető legyen. Világos, hogy ő fajának igen kiemelkedő, és vérszomjas egyede, de nem látunk annyira bele az agyában, hogy esetleg a belső vívódásából kiderülne, igen is szereti a hősnőt, nem csupán a birtoklási ösztön hajtja. Ám az alapötlet egyedi, és a mellékszereplőkben van annyi lehetőség, amiért az ember lánya kíváncsivá válik a folytatásra, megbocsátva ezt a kezdeti 'hangkeresést'.
Ugyan itt is a vámpír faj néhány különösen erős férfija indul vállvetve harcba a rosszakkal, de nagyjából itt véget is ér a sokak által hangoztatott hasonlóság az írónő barátnőjének, Jessica Birdnek J.R.Ward néven publikált világsikerű sorozatával. Szerintem rendkívüli ötlet, hogy itt az egykor Földön kényszerleszállást végrehajtó űrjövevények bírnak olyan tulajdonságokkal, ami erősen hasonlatossá teszi őket a klasszikus drakulás elképzeléshez. Nevezetesen a szervezetük a vérből képes kivonni a szükséges tápanyagokat, így kénytelenek emberi nyakakat szívogatni. Persze igen hosszan élnek, gyorsan gyógyulnak, érzékenyek a napfényre és a többi, de nagyon tetszett az az újítás, hogy a testüket egyedi, tetoválás szerű minta díszíti. (Mert egy szexis tetkó, egy izmos testen... hmmm, nyami!) Azzal, hogy L.A. az párválasztás és utódnemzés kérdését úgy oldotta meg, hogy csak emberi nők lehetnek a kiválasztott felek, máris megszabadult attól a kényszertől, hogy bonyolítania kelljen a megálmodott világot. Vannak emberek és vannak vámpírok, pont. És hogy akkor kire ossza az ősellenség szerepét? Természetesen a gonosz vámpírokra, akik túl sok vért túl erőszakosan vesznek el, s függékké válnak. Voalá, instant para-románc!
Ugyan nem a legjobb, de lévén sorozatindító, mindenképpen érdemes időt szakítani rá, hogy aztán ne legyen hiányérzetünk a későbbi történetek alatt. Mert a minőség javulni fog, a szereplők élőbbek, szerethetőbbek lesznek, és lassacskán úgy hozzánk nőnek, hogy már csak az tűnik fel, hogy várjuk az újabb utazást ezen ismerősök világába.
Az Ulpius Ház Kiadó jóvoltából bele lehet olvasni a könyvbe: ITT.

2010/38.

 
back to top