2010. november 29., hétfő

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (17) - "Karen Marie Moning: Tündérkrónikák 1 & 2.


Karen Marie Moning: Keserű ébredés (Dark Fever) & Álom és valóság (Bloodfever)
(Magyarul elérhető)
Tündérkrónikák sorozat első két könyve [S] Urban Fantasy [UF].

MacKayla Lane Georgiában élő igazi rózsaszín kisvárosi lány. Amikor azonban megtudja, hogy Írországban tanuló nővérét, meggyilkolták, és a rendőrség megoldatlanul le akarja zárni az ügyet Dublinba utazik, hogy mozgásban tartsa az eseményeket. Aztán az események mozgásba lendülnek méghozzá annyira, hogy ha nem akar megfulladni, irtó gyorsan meg kell tanulnia úszni az árral. Ebben segíti Jericho Barrons, a nagyon fura könyvesbolt tulajdonos, akivel kénytelen szövetséget kötni, és bár nagyon nem bíznak egymásban, mégis egymásra vannak utalva. Kapcsolatuk elképesztően kavargó, minden megélhető érzésen keresztülmegy, düh, aggodalom, félelem, bizalmatlanság, vágy, gyűlölet, törődés, féltékenység, szex, talán az utolsó részben szerelem is lesz a két nagyon erős, makacs szereplő között.

Karen Marie Moning-tól először a Highlander sorozatát olvastam. Az első könyvnél még arra gondoltam, te jó ég, aztán elkapott a varázslat, és egy igazi remek sorozat kerekedett belőle. A Tündérkrónikák olvasásába azonban csak akkor kezdtem bele, amikor megjelent magyarul az első rész. Az átnevezés először nem okozott különösebb gondot, hiszen a Keserű ébredés nagyon jó címnek tűnt – az eredeti Sötét láz talán nem is olyan kifejező – gondoltam. Ráadásul a borító is nagyon szépre sikerült. Csakhogy engem megfogott ez a történet és nem eresztett, így aztán nekiestem a következő részeknek is, és akkor angolul folytatva rádöbbentem, hogy ezeknek a címeknek nagyon fontos jelentésük van: a hősnő életét osztják szakaszokra. És minden könyvben csak egyetlen mondatban fordulnak elő az eredeti címben szereplő szavak. A Keserű ébredésben:
„Minden más jobb lenne, mint sidhe-látónak hívni magam. Úgy éreztem, ezzel beismerném a vereséget, mintha önként elfogadnám azt a különös, sötét lázat, amelyet akkor kaptam el, amikor betettem a lábam Írországba.”
Az Álom és valóságban (ez az én fordításom):
„– V’lane! – kiáltottam, de nem érkezett válasz. Elment. Ki fogom nyírni, ha nélkülem öli meg a nővérem gyilkosát. Az a sötét láz, ami az első éjszaka kapott el, amikor betettem a lábam Dublinba, átfordult egy másfajta lázba: vérlázba. Vért akartam ontani, a testvéremért. Vért akartam ontani a saját kezemmel. Ez a barbár Mac bennem, még nem találta meg a hangját, még nem szólalt meg, de ő és én egy nyelvet beszéltünk, és a fontos dolgokban egyetértettünk.”
Nagyon kedvelem az írónő által megteremtett világot, ami a Highlander sorozatból már ismerős volt. Visszaköszöntek az ott megismert szereplők, ami még izgalmasabbá tette az olvasást. Fel-felcsillan Moning finom humora, amit szintén nagyon bírok. Nagyon megszerettem az itteni szereplőket is. Mac aki rózsaszín kislányból átmegy fekete bőrcuccos csajsziba. (Igaza van Anginak abban, hogy részletesek a ruhaleírások, de én úgy éreztem a normalitást hozzák el ezek a pillanatok a hősnő életébe, ezek azok az apró dolgok, amik segítenek megőrizni önmagát ebben a fenekestül felfordult világban.) És persze nagy kedvencem a titokzatos Barrons, aki a halálközeli pillanatokban hívja csak Mac-nak a főhőst, egyébként mindig Ms. Lane-nak szólítja. Így, amikor véletlenül kicsúszik a száján, hogy Mac, akkor hősnőnk pánikolni kezd… Vagy imádtam a mobilt amit Mac kap Barronstól, benne három telefonszámhoz tartozó titokzatos rövidítés. Az elsőt még könnyen megfejti a lány: JB mint Jericho Barrons, a másik kettő meglehetősen misztikus, míg ki nem derül, hogy a második a Ha Engem Nem Ér El; és harmadik a Ha Haldoklik telefonszámokat rejti.
A rajongók között komoly találgatások folynak arról, hogy kicsoda-micsoda Barrons. Olvastam olyan tippeket, hogy ő az unseele király, vagy ő a tükrök megátkozója. Én arra gondolok, hogy ő az egyik Draghar. A Draghar a sokat emlegetett Highlander sorozatban szerepel. A magyarázat szerint azon nagyon erős druidák csoportja, a kezdetekkor 13-an voltak, akik meg akarták szerezni a tündérektől az örök élet titkát. Csakhogy eközben majdnem elpusztították a világot. A druidák végül megkapták az örök életet a tündérektől, viszont a valóságok közötti semmibe börtönözték őket büntetésül. Én arra tippelek, hogy Barrons egy közülük. De, hogy valójában micsoda? Majd kiderül, amikor megjelenik a sorozat ötödik kötete. Csak bírjuk kivárni!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top