2010. november 6., szombat

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (16) - "Julie Kagawa: The Iron King"

Julie Kagawa – The Iron King (A vaskirály)
(Magyarul sajnos nem elérhető)
Az Iron Fey sorozat első kötete [S] Tini fantasy kategóriába sorolható [TF].

Ismét egy könyv, aminek a borítója csábított olvasásra, a könyvismertető pedig így szól:
A nevem Meghan Chase.
Kevesebb, mint huszonnégy óra múlva leszek 16 éves. Számtalan történetet, dalt, és költeményt írtak erről a csodálatos életkorról, amikor a lány megtalálja az igaz szerelmet, a csillagok csakis rá ragyognak, és a jóképű herceg belelovagol vele a napfénybe.
Hát nem hiszem, hogy ez velem is így történne.
Mióta hatéves korában az apja egyszerűen felszívódott a szeme előtt, Meghan úgy érezte, hogy valami nem passzol az életében. Soha nem érezte jól magát sem az iskolában, sem otthon.
Amikor egy sötét idegen távolról elkezdi figyelni, az addig nagy tréfacsináló legjobb barátja pedig nagyon védelmezővé válik, Meghan érzi, hogy az ismert dolgok elkezdenek megváltozni.
Az igazság azonban olyasmit rejt, ami álmában sem jutott volna az eszébe, hogy ő egy mitikus tündérkirály lánya, és egy borzalmas háború záloga. Meghannak meg kell tanulnia, milyen messzire mehet el, hogy megmentse az öccsét, megállítsa a titokzatos gonoszt akivel még a tündérek sem mernek szembeszállni, és meglelje a szerelmet a hercegével, aki inkább látná őt holtan, mint, hogy hagyja megérinteni fagyott szívét.

Figyelem, ez valóban egy mesés tini könyv, ami a 12 karikás korosztály kezébe bátran adható ennek megfelelően az erotika nem, sőt a romantika is kisebb súllyal szerepel, viszont a kelta mitológia jó néhány elemét felvonultatja, mint például az időnként emberi alakot is öltő lélekrabló macskát (Cait Sith), Oberont, Titániát, vagy Puck-ot.
A történet nagyon aranyos, egy rövid részt leszámítva, amikor átment a „na ne már” kategóriába. Mikor is apu felesége bemorcul, mert rájön, hogy apunak zabilánya van, és akkor olyan Hamupipőke érzésbe kerültem a „nyúllá változtassalak, vagy a konyhába küldjelek dolgozni” tárgykörében. De ezen a részen szerencsésen átlendültük, a történet pedig a továbbiakban már élvezhető. A nyelvezete szép, a mese pedig varázslatos, ahogy a szokásos kis részletből is látszik:
„A tündér fiú sóhajtva fordult felém, a pillantásával végigvizsgálva a ruhámat.
– Megsérültél?
Megráztam a fejem.
– Megmentetted az életemet – mormoltam. Majdnem kimondtam, hogy köszönöm, de visszafogtam magam, mivel úgy tűnt, ez a szó adóságba sodor Tündehonban. Egy gondolat formálódott bennem kéretlenül és zavaróan.
– Én…én most nem vagyok hozzád kötve, vagy ilyesmi, ugye? – kérdeztem ijedten.
Felvonta a szemöldökét, én pedig nagyot nyeltem.
– Nem tartozom neked az életemmel, vagy nem kell feleségül mennem hozzád, igaz?
– Nem, hacsak az urad nem állapodott meg a tudtunk nélkül. – Ash visszapillantott a törvényről vitatkozókra. Oberon próbálta lecsendesíteni Titaniát, de ezzel csak maga ellen fordította a haragját, ahogy Mabét is. – És azt mondom, bármilyen megállapodást is kötöttek, az most hivatalosan felbontódott. Ez valószínűleg háborút jelent.
– Háborút? – Valami hideg érintette az arcomat, és felpillantva láttam, hogy hópelyhek hullnak a villám-szaggatta égből. Döbbenetesen szép volt, beleborzongtam. – Mi fog akkor történni?
Ash közelebb lépett. Az ujjaival kisimított egy hajtincset az arcom elől, elektromos borzongást küldve végig a gerincemen a talpamig. Hideg lélegzete megcsiklandozta a fülemet, ahogy hozzám hajolt.
– Meg foglak ölni – suttogta, majd elsétált, hogy csatlakozzon az asztalnál ülő testvéreihez. Nem nézett vissza.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top