Catherine Anderson - Star Bright - Csillogás

Fülszöveg: Rainie Hall elhatározza, hogy maga mögött hagyja egész addigi életét, keserves házasságát, brutális férjét, és új személyazonossággal letelepedik Crystall Fallsban. Könyvelői állást talál Parker Harrigannél, akinek már az első pillanatban megtetszik az asszony. Kapcsolatuk óvatosan, fokozatosan teljesedik ki, hiszen Rainie szörnyű titkának emlékei újra és újra kettejük közé állnak. Parker megpróbálja rávenni, hogy forduljon a rendőrséghez, ám a nő hajthatatlan: biztos benne, ha felfedi személyazonosságát, a férje a nyomára bukkan, feldúlja alakuló boldogságát, és végez vele.
A gyengéden szerető Parker és az egész Harrigan család felajánlja segítségét, hogy Rainie végleg lezárhassa a múltat. De elég lehet mindez az alattomos férj ellen? Rainie átadhatja magát a valódi boldogságnak?
Szeretem Catherine Anderson történeteit. Megnyugtatnak és csendes nyugalommal töltenek el. Nem akar semmi mást, mint reménnyel megtölteni az olvasói szívét.
Rainie Hall borzalmas házasságának csapdájából, és életére törő férje elől menekül. Barátai segítségével megrendezve saját halálát próbál elrejtőzni, és új életet kezdeni Crystal Fallsban. A szerencse mellé szegődik, amikor sikerül könyvelői állást kapnia a barátságos, néha kissé szószátyár, de aranyszívű és igazi védelmező alkat Parker Harrigan farmján. Parker, ahogyan ebben a sorozatban megszoktuk, a világ legtürelmesebb férfijainak egyike. Szinte annyira jó, hogy már-már hihetetlen. Segít Rainienek újra visszatalálni ahhoz a vidám, önmagában bízó énjéhez, amilyen azelőtt volt, hogy szadista férje megtörte volna. Sőt a visszahúzódó egérkéből harcias kis tigris válik a Parkerrel folytatott önvédelmi edzések alatt. Végül az exférje ellen is sikerül hathatósan fellépnie.

A történet igazán csendes folyású. Szép lassan kísérhetjük végig, ahogyan a két főszereplő megismeri egymást, érdeklődni kezdenek egymás iránt, barátok lesznek, végül igazán mély szerelem szövődik közöttük. Sokkal hangsúlyosabb az érzelmi fejlődés, mint kapcsolatuk testi oldala. A szerelmi jelenet is visszafogott, mégis, ahogyan már korábbi kötetekben (emlékezzünk csak Mollyra és ama fának döntős jelenetre), ezúttal is megengedett az írónő egy kis vadságot szereplőinek azzal, hogy első alkalommal csak a konyhaasztalig sikerül eljutniuk.
Habár nem tudnék olyan momentumot kiemelni, amely nem tetszett volna - hacsak nem, hogy Coulterék még egy pillanatara sem köszöntek be... hiányoztak -, mégsem ez lesz a szívemnek legkedvesebb Anderson kötet. De mindenképpen érdemes elolvasni, ahogyan egy fiatal nő nem csak elveszettnek hitt önmagát, de az igaz szerelmet is megleli, mert van valami az írónő stílusában... egyszerűen isteni mesélő és csodálatosan alakítja a megszeretett családok életét.

Kedves, de semmi kirobbanó.



2010/78.