2010. július 7., szerda

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (9) - "Suzanne Collins: Éhezők viadala"

Suzanne Collins – Éhezők viadala (Hunger Games)
(Magyarul elérhető)
Egy három könyvből álló sorozat első könyve [S] romantikus sci-fi kategóriába sorolható [RSc].

A történet valamikor a jövőben játszódik feltehetően egy világégés után, ami a hatalmi viszonyokat nagyon átrendezte. Az Észak-Amerikai kontinensen egy Panem nevű ország létezik hatalmas kiterjedéssel körzetekre osztva, amit a Kapitóliumból, mint fővárosból irányítanak. A főváros kemény kézzel fegyelmezi és kizsákmányolja a kerületeket, ahol nagy szegénységben élnek az emberek. A fegyelmezés része egy évenként megrendezésre kerülő verseny – az Éhezők Viadala – ahová mind a tizenkét körzetből kiválasztanak egy-egy 12-18 év közötti fiút és lányt. A résztvevőket bedobják egy arénába, ahonnan csak egy jöhet ki élve. Az egész Viadalt pedig valóság-show-ként szervezik meg, stylisztokkal, szponzorokkal, kamerákkal…

Katniss igazi túlélő. A történetet az ő szemszögéből látjuk, és az első pár oldalon még azt sem sikerült eldöntenem, hogy fiú-e, vagy lány. Aztán kiderül, hogy lány, aki egyetlen embert szeret igazán, tiszta szívből: a húgát. Nem bízik senkiben, talán csak a vadásztársában Gale-ben, nem érti valójában a szerelmet, mint érzést, és a hozzá tartozó önfeláldozást. Nem akar senkivel sem közelebbi kapcsolatot, pláne házasságot. Úgy gondolja erre a világra nem érdemes gyerekeket szülni. Egyébként nagyon gyakorlatias gondolkodású személy. Aztán összekerül egy másik fiúval, Peetával, akiben megdöbbentően sok a jóság, és ezzel rendszeresen szembesül. Akiben ennek ellenére nem mer megbízni, akit nem akar megkedvelni, hiszen talán egymást kell megölniük. Akivel mégis össze kell fognia, akinek szerelmet kell hazudnia, ha túl akarják élni mindketten. Végül eljön a pillanat, amikor rádöbbennek, hogy a túlélés már egyikük számára sem elfogadható lehetőség a másik nélkül, mert önmagát veszíti el az, aki nyer. És akkor Katniss egy zseniális húzással térdre kényszeríti a Kapitólium játékmestereit. A fecsegőposzáta pedig, amit a Viadal alatt kitűzőként visel, a Kapitólium elleni lázadás jelképévé válik.

Igazán megkapó történet, én nagyon a hatása alá kerültem. Egészen új szemszögből mutatja meg a barátságot, bizalmat, önfeláldozást, a szerelmet, az egyéni szabadságot és emberséget. A hősnő két fiú között egyensúlyoz, de egyiket sem szereti szerelemmel. Ennek ellenére a szerelem mégis valahogy nagyon kézzelfoghatóan és fájdalmasan van jelen ebben a történetben, azonban sok más hasonlóan domináns érzést is találunk. A szereplők nagyon jól kidolgozott karakterek. A történet feszültséggel teli, de ezt a feszültséget nem a történések gyors pörgése, hanem a mögöttes érzések okozzák. A letehetetlen olvasmányok közé tartozik, mindenkinek őszintén ajánlom.
„– Mégis hogyan? Végig fenn tanyázol majd a fákon, nyers mókushúst falatozol, és szépen leszedegeted a többieket az íjaddal. Tudod, mit mondott az anyám, amikor eljött, hogy elbúcsúzzon tőlem? Lelket akart önteni belém, ezért azt mondta, talán idén a Tizenkettedik Körzet kiválasztottja nyeri a viadalt. Rögtön leesett, hogy nem rám gondol, hanem rád! – fakad ki végül Peeta.
– Ó, biztosan rád célzott – legyintek. Próbálom menteni a helyzetet.
– Azt mondta, „Ez a lány igazi túlélő.” Ez a lány – ismétli Peeta.
Ettől aztán padlót fogok. Tényleg ezt mondta volna rólam Peeta anyja? Tényleg több esélyt jósol nekem, mint a saját fiának? Látom a fájdalmat Peeta szemében, és tudom, hogy ezúttal biztosan igazat mond.
Hirtelen újra a pékség mögött vagyok, jéghideg esőcseppek csorognak a hátamon, és majd kilyukad a gyomrom az éhségtől. Amikor megszólalok, olyan a hangom, mintha megint tizenegy éves lennék. – De csak azért, mert valaki segített nekem.
Peeta tekintete a kezemben lévő zsemlére siklik, és ekkor rájövök, hogy ő is emlékszik arra a napra.”
„Nesztelenül lépkedek. Már csak egy méterre vagyok tőle, amikor így szólok:
– Aludnod kéne egy kicsit. Összerezzen, de nem fordul meg. Alig láthatóan megrázza a fejét.
– Nem akartam lemaradni a buliról. Elvégre a mi tiszteletünkre rendezik.
Odalépek mellé, és áthajolok a korlát peremén. A széles utcákon hömpölyög a táncoló tömeg. Hunyorogva próbálom kivenni az alakokat. – Jelmezben vannak?
– Ki tudja? – feleli Peeta. – Amilyen őrült szerkókban képesek mászkálni! Te sem tudsz aludni?
– Egyfolytában pörög az agyam – felelem.
– A családodra gondolsz? – kérdezi Peeta.
– Nem – ismerem el, és kissé elszégyellem magam. – A holnapi nap jár a fejemben. Aminek persze az égvilágon semmi értelme. – Alulról világítják meg a fények Peeta arcát, észreveszem, milyen esetlenül tartja bekötözött kezét. – Nagyon sajnálom, hogy megsérült a kezed.
Nem számít, Katniss – mondja Peeta. – Sosem akartam részt venni ebben a vérengzésben.
– Így nem állhatsz hozzá – mondom.
– Miért nem? Ha egyszer ez az igazság. Legjobb esetben is annyit érhetek el, hogy nem hozok szégyent magamra, és… – Peeta habozik.
– És mi? – kérdezem.
– Nem tudom pontosan megfogalmazni. Szeretnék… szeretnék önmagámként meghalni. Érted, mit akarok mondani? – kérdezi. A fejemet rázom. Mégis hogyan máshogy halhatna meg? Én sem szeretnék megváltozni az arénában. Nem szeretnék kifordulni magamból, hogy valami szörnyeteggé váljak, ami valójában nem vagyok. Az ajkamba harapok, tök gáz vagyok. Miközben én azon ábrándoztam, milyen jó lenne, ha lennének fák, Peeta minden gondolatát az kötötte le, hogyan maradjon önmaga. Hogyan őrizze meg lelkének tisztaságát.
– Úgy érted, nem fogsz megölni senkit? – kérdezem bátortalanul.
– Nem, amikor eljön az idő, biztosan én is gyilkolni fogok, mint mindenki más. Nem adom fel küzdelem nélkül. Csak azon töprengek, bárcsak lenne valami módja, hogy… megmutassam a Kapitóliumnak: nem vagyok a tulajdonuk. Hogy több vagyok, mint a Viadal egyik kelléke – magyarázza Peeta.
– Pedig nem vagy több – mondom. – Egyikünk sem az. Így működik a Viadal.”

3 megjegyzés:

  1. Ez a könyv tényleg érdekes lehet, érdekel is, közben viszont attól tartok, hogy olvasás közben nagyon rossz lelki állapotba kerülnék. Nem bírom a kegyetlenkedést, semmilyen szinten. Na, majd meglátom, rászánom-e magam.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Chi,
    a könyv nem részletezi a kegyetlenkedéseket, nem folyik benn a vér, szóval ilyesmitől nem kell tartanod.
    Csók Szinna

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, Szinna!
    Akkor felveszem az elolvasandók listájára.

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top