Kresley Cole - If You Desire - Szeress, ha akarsz


Egy ideje agyalok azon, hogy mit is, és hogyan kellene írni erről a regényről. Nem tudom, ki hogy van vele, de néha akadnak olyan könyvek, amik annak ellenére, hogy nem a romantikus bestsellerek csúcsai, annyira tetszenek, hogy nehéz túllelkesedés nélkül írni róluk. Nos, ez is ilyen. Látom a hibáit, tudom, hogy semmi eget rengető nem történik benne, tisztában vagyok vele, hogy a történetet akár klisésnek is lehetne nevezni, arról nem beszélve, hogy erőteljesen hasonlít az előző regény alap sztorijára, csak épp pepitában megírva… De! Annyira, de annyira jó móka volt olvasni.

Az előző könyvben már megismertük a mesterien célzó középső MacCarrik fivért, Hugh-t. A testvérek közül ő az, aki életét bérgyilkosként szentelte a korona szolgálatának. Manapság sokkal szebb nevet lehetne találni, nem? Különleges osztagos vagy mesterlövész vagy valami hasonló… No de Shakespeare is megmondta, hogy „Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.”, szóval Hugh-nak az a feladata, hogy egy jól irányzott lövéssel elintézze azt, amit diplomáciai úton nem tudtak megoldani a vezetők. Elismerést ugyan nem, de fizetséget elég szépen kapott az Iroda alkalmazásában eltöltött tíz esztendő alatt. Azokban az években, amikor mindent megtett, hogy távol tartsa magát főnöke lányától, Jane Weylandtől. Mígnem érkezik egy levél, ami mindent megváltoztat…
A két fiatal még alig kinőve a gyerekkorból habarodott egymásba. Jane-nek szent meggyőződése volt, hogy a huszonkét esztendős, mindenkivel távolságtartó, de vele végtelenül türelmes és kedves Hugh csak arra vár, hogy ő betöltse a tizennyolcat, és akkor feleségül kéri. Ám a heves flörtöléssel telt nyár után a férfi eltűnt az életéből. S bár hét unokanővére mindent megtett, hogy segítsenek neki kiverni a fejéből a skót bitangot, Jane sosem tudta elfelejteni szerelmét. Tíz hosszú, álmodozással telt könnyes év után a szabad szellemű Jane végül úgy dönt huszonhét évesen ideje férjhez mennie. A már jó ideje neki udvarló Freddie Bidworth megkaphatja a kezét.
Két főhősünk életét fenekestől felforgatja Weyland levele, amelyben arról számol be Hugh-nak, hogy egykori mentora, Davis Grey sérüléseitől és az opiumtól félőrülten most Jane-t fenyegeti. Grey tudja, mind a veszélyessé válásakor kiiktatását elrendelő Weylandet, mind az ellene forduló, a nőbe mélyen szerelmes Hugh-t úgy büntetheti meg a leginkább, ha elvágja Jayne nyakacskáját. Weyland tehát Londonba rendeli Hugh-t, hogy vigyázzon a lányára, míg a férfi bátyja, Ethan és a titkos szolgálat többi tagja igyekeznek elfogni a megvadult Greyt, aki ráadásul az ügynökök neveinek nyilvánosságra hozatalával is fenyegetőzik. A dörzsölt öreg látva a két fiatal érzelmeit, úgy dönt, feltétlen szükséges egy frigy megejtése, mielőtt biztonságos helyre menekítheti lányát a beosztottja. A kis kerítő!
Mit ne mondjak, érdekes pillanat, amikor eljegyzésüket éppen csókkal megpecsételni készülő párhoz dühödt bikaként odarobog egy szálfa termetű skót, a vőlegény orrát egy jól irányzott ütéssel átszabja, az arát pedig vállára vetve elcipeli. A kényszerházasság még azon a reggelen nyélbe üttetett, és a friss ’nászutasok’ el is indultak a Felföld felé.
S innentől kezdetét veszi az igazi móka. A zárkózott Hugh és a nyitott Jane folyamatosan provokálják egymást. Az egyik a katonás rendet kedveli, a másiknak saját rendszere van a padlón szétszórt ruhákra. A férfi csendesen rágódik, a nő ezer kérdést feltesz. Miközben telnek a napok, a hetek, jól érzik magukat egymás társaságában, de képtelenek tagadni az egyre növekvő erotikus feszültséget.
Ám hiba győzi le őket a szenvedély, talán mégsem maradhatnak egymás mellett. Nem elég, hogy Hugh képes egy vacak régi kis átok miatt elengedni a feleségét, aki immár minden tekintetben az övé, de még az elmebeteg Grey is rájuk akad.
Persze a szerelmesek sorsának happy end lesz a vége, de Cole azért gondoskodott róla rendesen, hogy viszkessen az olvasók ujja a folytatásért. Hogy lehet szegény Ethant ott hagyni egy mellkas lövéssel???
Google Preview

2010/58.
2nd challenge/10.