2010. május 28., péntek

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (8) - "Jennifer Estep - Web of Lies"

Jennifer Estep – Web of Lies (Hazugságok hálója)
(Sajnos magyarul nem elérhető)
Az Elemental Assassin sorozat második könyve [S] urban fantasy kategóriába sorolható [UF].
„Gin Blanco vagyok. A dél legrettegettebb bérgyilkosa, a Pókként ismerhetsz. Már visszavonultam, de a baj mindig megtalál. Mint a múltkor, amikor két punk megpróbálta kirabolni a közkedvelt barbecue falatozómat a Pork Pitet. Aztán meg zárótűz alá vették az éttermet. Bár most az egyszer ennek a gyilkos sorozatnak nem én voltam a célpontja. Violet Fox-nak szánták. Mióta megígértem Violet Foxnak és a nagyapjának, hogy segítek megvédeni a földjüket a szénbányászi iparmágnástól, azóta egyfolytában azon gondolkodom tényleg visszavonultam-e. Ahogyan Donovan Caine is. Az egyetlen becsületes zsaru Ashland városában, akinek elég nehéz összeegyeztetni a vonzalmát a kiscserkészes mentalitásával. És én is alig tudom távol tartani a kezem a szexis testétől. Mit mondhatnék? Kő elementál vagyok, egy kis jégmágiás ráadással, de a szívem nincs kőből.
Szerencsére, Gin mindig elkapja az emberét…élve, vagy holtan.”
Már írtam a sorozat első könyvéről, a Spider’s Bite-ról. Ha azt mondom az nagyon jól elszórakoztatott, akkor a második könyv egyszerűen mélyre rántott.
A történet izgalmas, a hősnő nem az a típus, akinek a haja szála sem görbül, bizony törött állkapoccsal és majdnem félholtan végzi, de kemény lány. Amikor megkérdezik tőle, te hogy viselkedsz krízishelyzetben, a válasza egyenes: túlélem.
Ami miatt igazán megragadott, azok a megjelenő érzelmek. Tele van igazi, megélhető érzésekkel, fájdalommal, szeretettel, magányossággal, a gyengeségtől való félelemmel, vággyal. Gin nagyon erős szereplő, kimondás nélkül is tudjuk, hogy gondolkodás nélkül meghalna azokért, akiket szeret. És a férfi, akit szeret, nem lát át a páncélján, elveszik a saját morális értékrendjével vívott harcban. Érezzük, és értjük, hogy bármennyire is vonzódnak egymáshoz, ebből a kapcsolatból nem fog jó kisülni, amit az egyik szereplő ki is mond: nem ő a hozzád való férfi. Ellenpólusként, pedig ott a fogadott bátyjával való kapcsolata, tele szeretettel, tökéletes bizalommal egymás iránt.
És bár Gin azt mondja a végén: „Remény. Legtöbbször csak elvesztegetett érzelem.” Mi azért reményt kapunk az írónőtől. Reményt arra, hogy megtalálja a húgát, akiről éveken keresztül azt hitte, hogy ő okozta a halálát. Reményt arra, hogy bosszút állhat a családja gyilkosán, mert már csak egyetlen kocka hiányzik a teljes képhez: a miért. Reményt egy új kapcsolatra, mert megjelenik egy másik férfi is. Akiben látunk annyi erőt, hogy megbirkózzon Gin sötét oldalával, aki elég kitartónak tűnik, hogy megnyerje magának, és elég veszélyesnek, hogy méltó párja lehessen Ginnek, még akkor is, ha hősnőnk egyenlőre nem hagyja magát még egy randira sem elcsábítani.
Szerencsére az írónő szeptember végére ígéri a folytatást Venom címmel. Addig tövig rághatom a körmöm, mert a regény végén közzétett, következő könyvből való részlet újabb bonyodalmakat ígér.

És jöjjön a szokásos kis részlet:
„Nem, mondtam. Én vagyok az aki sajnálja. Én sajnálom, hogy rád vesztegettem az időm. Nézz szembe vele Donovan, nem azért akarsz elmenni a városból, mert megöltem Dawsont. Azért mész el, mert nem tudtál megállítani. Hiányzott hozzá az erőd. És mert mindezek ellenére, még most is meg akarsz dugni. Elfutsz, mert az erkölcs minden másnál fontosabb neked, beleértve azt is, hogy mihez kezdhetnél velem.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top